152 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés
Online

MahagóniII írta:

Ez egy badarság,az önmagában lévő agorafóbia,szóval ezt ennyire forszírozni....nincs ennek olyan jelentősége,mint amilyet egyesek itt,máshol tulajdonítanak neki.

Szerintem az agorafóbia mindig velejárója egy komolyabb dolognak,ez is a tünetegyüttes része. Önmagában szerintem nem betegség,még csak nem is fóbia a szó legszoropsabb értelmében,baromság ezen rugózni ennyit.

Én sem azt mondom magamra,hogy "szocfób" 6 évi pszichiátriai kaland után,hanem ez nálam pl egy összetettebb dolog,de a "szociális fóbia" biztos hogy része,sőt,egyenesen központi tünet,de sehová nem írták le hogy szocfób.

Ezek komolyabb betegségek "potyautasai".

Mert aki agorafóbiás,az például nem agresszív,nem egy ketyós őrült,de ugyanígy a szociális fóbiásnál is.

Nekem is írták hogy agorafóbia,de speciel azért nem merek kimenni az "agórára",mert sok az ember,na, hát ez van.

Szerintem önmagában vagy más betegség részeként vagy annak talaján is kialakulhat pánikbetegség és agorafóbia 

Nekem az akut pszichózis okozott pánikrohamot (megőrüléstől féltem tisztább pillanatokban) téveszme miatt féltem kimozdulni. Diagom is van pánikról és agorafóbiáról.

Szoc. fób diagom nincs. Gyerekkoromban kezdődött, függetlenül a pszichózistól.

Ha valakinek a pánik es az agorafóbia az alapbetegsége, akkor az depressziót is kiválthat. 

 

Offline

Ne keverjük a depressziót. Az már súlyos dolog is lehet és ahogy láttam eddig,sok státusza,mértéke van(major,minor,disztímia,stb.....)

Nem véletlenül adnak tudomásom szerint antipszichotuikumot már depressziósoknak is.

Amúgy én a pókoktól úgy félek,hogy majd beszarok,és agyonnyomom,ha meglátom.

Bárcsak azoktól félnék,és az emberi közösségtől nem. :D 

 

 

Offline

crazy írta:

blue velvet írta:

Köszi, hogy írtatok.

Vajon van abban valami, hogy magának csinálja az ember ezt a betegséget? Én tudnék olyat mondani, hogy miért csináltam. De hát másfelől nem direkt csináltam. Meg talán mégsem én csináltam, mert már gyerekkoromban rettegtem hídon, kisföldalattin.

Crazy, neked régóta van ez a dolog? Azért néha mész (kell menned) valahova?

 

 

húú jó kérdés megmondom őszintén..több éve,de egyik dolog jött a másikból... a pánik miatt nem nagyon mertem kimozdulni,aztán jött sokszor a depresszió hozzá, akkor meg kedvem sem volt pánikoltam is és egy idő után "beleszokik" a szervezet ill a tudat,hogy ez veszélyes üzem...pedig nem az,csak beékelődik....nagyon ritkán megyek be bárhová...a kocsiba nehezen,de be tudok ülni míg bevásárol a párom,de kiszállni pl képtelen vagyok...szóval csak beülök itthon s kiszállok itthon...ennyi..lényegében jelenleg nincs életem

Értem. Azért jó lenne, ha azt éreznéd, hogy van életed.

Offline

MahagóniII írta:

Ez amúgy olyan mint amikor a egy sima félénk szorongó srác(pl én 16 évesen) azt mondja mindenkinek,hogy ő pánikbeteg,pedig az totál más.

NEm a diagnózisokon akarok rugózni,mégcsak azt sem akartam/akarom mmondani,hogy agorafóbiásnak szuper az élete,de ez kb olyan,mint a klausztrofóbia,vagy az arachnofóbia.

Én is iszonyatosan szorongok,mégsem azt írták le,hogy szociális fóbiás,pedig isten bizony az emberek között megfulladok,meghalok kb. MEllette még indulatos is vagyok a kelleténél jobban,na de ez van. Amúgy értem az iróniádat mandula,vagy málna,vagy cseresznye.(az nem voltál?)

Semmi irónia nem volt benne.

Egész egyszerűen tetszett, amit írtál.

El tudom képzelni, hogy ez a nő (akinek a hozzászólását linkeltem) depressziós volt elsősorban és egyszerűen valami atavisztikus ösztönök miatt, a túlélés érdekében behúzódott a "vackába".

 

 

Offline

A szocfóbban már többször belinkelt írás ide vonatkozó része:

http://www.vitalitas.hu/konyvek/szo/szo5.htm#2

Online

blue velvet írta:

Köszi, hogy írtatok.

Vajon van abban valami, hogy magának csinálja az ember ezt a betegséget? Én tudnék olyat mondani, hogy miért csináltam. De hát másfelől nem direkt csináltam. Meg talán mégsem én csináltam, mert már gyerekkoromban rettegtem hídon, kisföldalattin.

Crazy, neked régóta van ez a dolog? Azért néha mész (kell menned) valahova?

 

 

húú jó kérdés megmondom őszintén..több éve,de egyik dolog jött a másikból... a pánik miatt nem nagyon mertem kimozdulni,aztán jött sokszor a depresszió hozzá, akkor meg kedvem sem volt pánikoltam is és egy idő után "beleszokik" a szervezet ill a tudat,hogy ez veszélyes üzem...pedig nem az,csak beékelődik....nagyon ritkán megyek be bárhová...a kocsiba nehezen,de be tudok ülni míg bevásárol a párom,de kiszállni pl képtelen vagyok...szóval csak beülök itthon s kiszállok itthon...ennyi..lényegében jelenleg nincs életem

Offline

Ez amúgy olyan mint amikor a egy sima félénk szorongó srác(pl én 16 évesen) azt mondja mindenkinek,hogy ő pánikbeteg,pedig az totál más.

NEm a diagnózisokon akarok rugózni,mégcsak azt sem akartam/akarom mmondani,hogy agorafóbiásnak szuper az élete,de ez kb olyan,mint a klausztrofóbia,vagy az arachnofóbia.

Én is iszonyatosan szorongok,mégsem azt írták le,hogy szociális fóbiás,pedig isten bizony az emberek között megfulladok,meghalok kb. MEllette még indulatos is vagyok a kelleténél jobban,na de ez van. Amúgy értem az iróniádat mandula,vagy málna,vagy cseresznye.(az nem voltál?)

Offline

MahagóniII írta:

Ez egy badarság,az önmagában lévő agorafóbia,szóval ezt ennyire forszírozni....nincs ennek olyan jelentősége,mint amilyet egyesek itt,máshol tulajdonítanak neki.

Szerintem az agorafóbia mindig velejárója egy komolyabb dolognak,ez is a tünetegyüttes része. Önmagában szerintem nem betegség,még csak nem is fóbia a szó legszoropsabb értelmében,baromság ezen rugózni ennyit.

Én sem azt mondom magamra,hogy "szocfób" 6 évi pszichiátriai kaland után,hanem ez nálam pl egy összetettebb dolog,de a "szociális fóbia" biztos hogy része,sőt,egyenesen központi tünet,de sehová nem írták le hogy szocfób.

Ezek komolyabb betegségek "potyautasai".

Mert aki agorafóbiás,az például nem agresszív,nem egy ketyós őrült,de ugyanígy a szociális fóbiásnál is.

Nekem is írták hogy agorafóbia,de speciel azért nem merek kimenni az "agórára",mert sok az ember,na,hát ez van.

Köszi, hogy leírtad. Nekem tetszik.

 

Offline

Ez egy badarság,az önmagában lévő agorafóbia,szóval ezt ennyire forszírozni....nincs ennek olyan jelentősége,mint amilyet egyesek itt,máshol tulajdonítanak neki.

Szerintem az agorafóbia mindig velejárója egy komolyabb dolognak,ez is a tünetegyüttes része. Önmagában szerintem nem betegség,még csak nem is fóbia a szó legszoropsabb értelmében,baromság ezen rugózni ennyit.

Én sem azt mondom magamra,hogy "szocfób" 6 évi pszichiátriai kaland után,hanem ez nálam pl egy összetettebb dolog,de a "szociális fóbia" biztos hogy része,sőt,egyenesen központi tünet,de sehová nem írták le hogy szocfób.

Ezek komolyabb betegségek "potyautasai".

Mert aki agorafóbiás,az például nem agresszív,nem egy ketyós őrült,de ugyanígy a szociális fóbiásnál is.

Nekem is írták hogy agorafóbia,de speciel azért nem merek kimenni az "agórára",mert sok az ember,na,hát ez van.

Offline

Köszi, hogy írtatok.

Vajon van abban valami, hogy magának csinálja az ember ezt a betegséget? Én tudnék olyat mondani, hogy miért csináltam. De hát másfelől nem direkt csináltam. Meg talán mégsem én csináltam, mert már gyerekkoromban rettegtem hídon, kisföldalattin.

Crazy, neked régóta van ez a dolog? Azért néha mész (kell menned) valahova?

 

Online

nem vagyok diagolt agorás, "csak" pánikbeteg....falun élek,egy nagy családi kertes házban..de...5 percnél tovább nem bírok kint maradni az udvaron,mert rosszul vagyok...

Online

Ez nagyon jo. Smile

Offline

Ezt egy másik fórumból másolom:

"5 évvel ezelőtt lettem agorafóbiás, /igaz akkor még nem tudtam,h az vagyok/ párkapcsolatom tönkre ment, rákos daganatot távolítottak el a testemből, úgyhogy ettől depresszióssá váltam és ez hozta magával az agorafóbiát is,mint utólag kiderült. 1 éven keresztül nem tettem ki a lábam a lakásból,a lányomnak, 9 évesen fel kellett nőnie.4 évig gyalog jártam mindenhova, nem szálltam fel semmilyen járműre,nem jártam vásárolni...stb szinte csak vegetáltam,nem volt életcélom! Kezelések, gyógyszerek,pszichológus,pszichiáter...de ezt nektek nem kell sorolnom. Hosszú és kegyetlen út vezetett el idén január elsejéig. Fogtam és az összes gyógyszert kidobtam, egyetlen egy szem nyugtatót hagytam meg. Ezt is csak azért, hogy emlékezzek, milyen voltam mikor még ezeken a kemikáliákon éltem. 3 hónapnak kellett eltelnie míg valamennyire kitisztult a szervezetből ez a rengeteg méreg. Hittem abban,hogy egyedül csak én tudom megoldani a problémámat, hiszen a betegséget is magamnak kreáltam /igaz nem tudatosan/. 2007 szeptember 1 felszálltam a trolira és mentem 1 megállót. Azt az érzést amit akkor átéltem szavakba nem tudom megfogalmazni! A mennyországban jártam! Minden nappal, egyre erősebbnek érzem magam! Azóta már külföldön is jártam méghozzá vonattal! Dolgozom, minden nap busszal kell utaznom. Jól vagyok, jól érzem magam, új élet kezdődött el számomra.
Én nem azt mondom, hogy ne szedj gyógyszert, csak arra szeretném felhívni a figyelmed, az fog meggyógyítani /mert meg fogsz gyógyulni!!!/ amiben hiszel! Én saját magamban hittem és ezt be is bizonyítottam!
Bármi is legyyen az, gyógyszer, önmagad, pszichológus....stb bízz és meglesz az eredménye!!!
Mindenkinek mielőbbi gyógyulást!!! Bízok benne, hogy egy kis reménysugarat tudtam nektek nyújtani! Igen is van kiút!!!"

Offline

Hát ja. Úgy látszik, ez a betegség egy icipici százalékát érinti a népességnek.

Online

Igen, tágabb.

Offline

Tágabb fogalom a szem.zavar mint a konkrét bordi, nem? Illetve szorongani sem csak szív.fobok szoktak, nem?

Ha már címkék, legyenek tagabbak. Nem mintha ettől több agorafobias lenne...

Csak előkerül már egy kettő előbb utóbb h legyen társaság ebben a témában.

Online

Border: szem zavaros

Szoc. fób: szorongó

Offline

(a depressziósokat, szorongokat, szem.zavarosakat kihagytad)

Úgy látszik, ez ritka téma.

Offline

Mindenki borderline, bipol, skizo vagy szocfób? Hol vagytok agorafóbiások???

Offline

Hátha valamit lehet ezzel kezdeni. Hol vagytok analitikus elmék?

A szociális fóbia és agorafóbia különbségei (és hasonlóságai, ha vannak).

http://jamanetwork.com/journals/jamapsychiatry/article-abstract/497537

Lifetime (and 30-day) prevalence estimates are 6.7% (and 2.3%) for agoraphobia, 11.3% (and 5.5%) for simple phobia, and 13.3% (and 4.5%) for social phobia. Increasing lifetime prevalences are found in recent cohorts. Earlier median ages at illness onset are found for simple (15 years of age) and social (16 years of age) phobias than for agoraphobia (29 years of age). Phobias are highly comorbid.

Agorafóbia előfordulása 6,7 %, szociális fóbia előfordulása 13,3 %. A szociális fóbia átlagban 16 éves korban kezdődik, míg az agorafóbia jóval később, 29 éves korban.

http://bjp.rcpsych.org/content/155/4/526.short

Compared with the controls, agoraphobics rated both their parents as having been less emotionally warm but only their mothers as having been rejective. Socially phobic in-patients rated both their parents as having been rejective, as having lacked emotional warmth, and as having been over-protective.

Az agorafóbiások mindkét szülőjüket érzelmileg kevéssé elfogadónak látják, de csak az anyjukat érzékelik elutasítónak. A szociális fóbiások mindkét szülőjüket elutasítónak, érzelmileg kevessé elfogadónak és túl-féltőnek (bocs, nem tudok most jobb fordítást) értékelik.

Offline

mandula2.0 írta:

Anzseliq írta:

A mozaik az nálam is bejön. Szeretnék is majd készíteni egyszer legalább egyet. Már csak az ihlet kell, hogy megérkezzen hozzá.

Igen, fényképezni én is imádok. Elsősorban a tavaszi és a nyári tájképek a témáim. Mi lesz a következő fotó alanyod? 

Már van, egy épület. Lefényképeztem elölről és hátulról. Nem vagyok elégedett vele, de hát egy okostelefontól nem várható el bármi. Smile Csak távolról tudom fényképezni és ezért például szögesdrót, meg kistraktor is látszanak a képen.. Smile

 

Ahogy jön az igazi tavasz, amikor zöldbe burkolózik az erdő, akkor szeretnék majd egy - két hegyvidéki panorámát lencsevégre kapni. Már várom. Smile

Az épület, amit említettél, ott van a közeletekben?

Offline

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Az én anyám egészen biztosan. Igaz, neki meg a saját anyja révén lett egy hatalmas sérülése.

Ha az ember nem tanulja meg egészen picike ember korában, hogy a világ egy biztonságos hely, akkor ez később (lehet, hogy sokkal később) visszajön.

Téged ért valamilyen elhagyás anyád részéről kicsi korodban?

 

De! Hozzá mehetnék! :) 

Elhagyás.. az annak számít hogyha neki "fájt" az élet mindig lelépett itthonról, és arra az időre (fél nap-egy nap) semmit sem tudtunk róla..?! ilyenekre egész kiskoromból emlékszem Smile

Hát akkor menj hozzá! Vagy nem akarsz?

 

Is-is.. tudom most nagykínúnak fogok tűnni, de én roppant mód szégyenlem ezt a szülei előtt! Ők olyan normálisak.. az egész család.. úgy értem ott van összetartás.. na meg 80km. és még mindig félek elhagyni a lakást.. és ötletem sincs mit csináljak.. mert egymagam tuti nem indulok el semerre.. ő meg lassan megunja a velem való viaskodást hogy kicibáljon! 

Nézd, te még az elején vagy. Én is keresztülmentem azon a fázison, hogy nem nagyon mondtam erről semmit, meg nagyon szégyeltem.De aztán eljött egy pont, amikor már megmondtam mindenhol, még állásinterjún is.

A barátodnak meg kell értenie, hogy ez ugyanolyan, mintha eltörted volna a lábad. Csak rosszabb, mert még okát sem tudod. Meg azt sem, hogy mitől lesz jobb/rosszabb.

Neki kell szegezni a kérdést, hogy bírja-e, ha mindig cibálni, rángatnia kell. Vagy néha beletörődik, hogy te nem mersz nekivágni.

És ha elfogadja az állapotodat, akkor menj el hozzájuk szerintem. Persze ő mondja el a szüleinek, hogy mi a helyzet.

Még az is lehet, hogy egy új környezetben jobb lesz a helyzet.

 

Neked is volt ilyen hogy nem igen mertél elmenni otthonról? Mondtam már neki hogy ha neki ez nem megy akkor menjen.. de olyankor mérges lesz hogy úgy se leszek ilyen örökre.. avagy fél nap hozzám se szól.. majd megnyugszik.. 

Ha nem baj, akkor erre priviben válaszolok.

 

 

Nyugodtan! 

Offline

Anzseliq írta:

A mozaik az nálam is bejön. Szeretnék is majd készíteni egyszer legalább egyet. Már csak az ihlet kell, hogy megérkezzen hozzá.

Igen, fényképezni én is imádok. Elsősorban a tavaszi és a nyári tájképek a témáim. Mi lesz a következő fotó alanyod? 

Már van, egy épület. Lefényképeztem elölről és hátulról. Nem vagyok elégedett vele, de hát egy okostelefontól nem várható el bármi. Smile Csak távolról tudom fényképezni és ezért például szögesdrót, meg kistraktor is látszanak a képen.. Smile

 

Offline

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Az én anyám egészen biztosan. Igaz, neki meg a saját anyja révén lett egy hatalmas sérülése.

Ha az ember nem tanulja meg egészen picike ember korában, hogy a világ egy biztonságos hely, akkor ez később (lehet, hogy sokkal később) visszajön.

Téged ért valamilyen elhagyás anyád részéről kicsi korodban?

 

De! Hozzá mehetnék! :) 

Elhagyás.. az annak számít hogyha neki "fájt" az élet mindig lelépett itthonról, és arra az időre (fél nap-egy nap) semmit sem tudtunk róla..?! ilyenekre egész kiskoromból emlékszem Smile

Hát akkor menj hozzá! Vagy nem akarsz?

 

Is-is.. tudom most nagykínúnak fogok tűnni, de én roppant mód szégyenlem ezt a szülei előtt! Ők olyan normálisak.. az egész család.. úgy értem ott van összetartás.. na meg 80km. és még mindig félek elhagyni a lakást.. és ötletem sincs mit csináljak.. mert egymagam tuti nem indulok el semerre.. ő meg lassan megunja a velem való viaskodást hogy kicibáljon! 

Nézd, te még az elején vagy. Én is keresztülmentem azon a fázison, hogy nem nagyon mondtam erről semmit, meg nagyon szégyeltem.De aztán eljött egy pont, amikor már megmondtam mindenhol, még állásinterjún is.

A barátodnak meg kell értenie, hogy ez ugyanolyan, mintha eltörted volna a lábad. Csak rosszabb, mert még okát sem tudod. Meg azt sem, hogy mitől lesz jobb/rosszabb.

Neki kell szegezni a kérdést, hogy bírja-e, ha mindig cibálni, rángatnia kell. Vagy néha beletörődik, hogy te nem mersz nekivágni.

És ha elfogadja az állapotodat, akkor menj el hozzájuk szerintem. Persze ő mondja el a szüleinek, hogy mi a helyzet.

Még az is lehet, hogy egy új környezetben jobb lesz a helyzet.

 

Neked is volt ilyen hogy nem igen mertél elmenni otthonról? Mondtam már neki hogy ha neki ez nem megy akkor menjen.. de olyankor mérges lesz hogy úgy se leszek ilyen örökre.. avagy fél nap hozzám se szól.. majd megnyugszik.. 

Ha nem baj, akkor erre priviben válaszolok.

 

Offline

mandula2.0 írta:

Anzseliq írta:

mandula2.0 írta:

Anzseliq írta:

Olyan alapanyagokra gondolok itt, mint például egy ékszer-vagy ruhadarab, vagy eltörött tükör vagy üveg darabkái; egyszóval bármi, ami az életed részese. Smile

Látom, Te is igazi kreatív lélek vagy. Nem szeretnél újra festeni?

De egy ékszert vagy ruhadarabot csak nem teszel rá a festményre, ugye?

Érdekes, az egyik leghelyesebb dolog, amit csináltam, az annyi, hogy rózsaszín üvegdarabkák random módon bele vannak dobálva gipszbe és a gipsz egy kicsi (mondjuk 3x5 cm-s) téglalapot formáz. Jól néz ki.

Egy ideje sárga kavicsokat gyűjtök, ezekkel nem tudom, mit fogok csinálni, és most fényképezni kezdtem, mert kaptam egy okostelefont. Elég kritikus vagyok, a fényképek 99 százaléka landol a "kukában". A festést többször próbáltam, de nem ment, nem tetszett, amit csináltam.

 

 

Igen, pont üvegdarabkákra gondoltam, vagy ásványokra. Az még elfér egy festményen. A többi pedig inkább egyéb műalkotáson. Láttam egyszer egy igen megkapó kiállítási darabot egy filmben: egy törtfehér csipkeruha volt kiállítva, alatta pedig régi, kézzel írt levelek alkották az "alsó ruhát". Ilyen kreációkra gondoltam. Egyediek, az egyénről szólnak, mármint az alkotóról. Neked van hasonló ötleted például most a sárga színű kavicsokkal? Smile

Mik most a fotótémáid? Nekem általában a tájak, a panorámák.

Őszinte leszek: nekem a festményen csak a festék tetszik. Smile Kaptunk olyan feladatot festés órán, hogy 3D-s legyen a kép, de én némi hezitálás után egy fémkarikát ragasztottam a képre és ennyivel elintéztem. Smile

Viszont a mozaik nagyon tetszik!!

A legelső csodálatos fényképemen egy kis bokor látszik, ami egy kőfal tetején nőtt.

Te szoktál fényképezni?

 

A mozaik az nálam is bejön. Szeretnék is majd készíteni egyszer legalább egyet. Már csak az ihlet kell, hogy megérkezzen hozzá.

Igen, fényképezni én is imádok. Elsősorban a tavaszi és a nyári tájképek a témáim. Mi lesz a következő fotó alanyod? 

Offline

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Az én anyám egészen biztosan. Igaz, neki meg a saját anyja révén lett egy hatalmas sérülése.

Ha az ember nem tanulja meg egészen picike ember korában, hogy a világ egy biztonságos hely, akkor ez később (lehet, hogy sokkal később) visszajön.

Téged ért valamilyen elhagyás anyád részéről kicsi korodban?

 

De! Hozzá mehetnék! :) 

Elhagyás.. az annak számít hogyha neki "fájt" az élet mindig lelépett itthonról, és arra az időre (fél nap-egy nap) semmit sem tudtunk róla..?! ilyenekre egész kiskoromból emlékszem Smile

Hát akkor menj hozzá! Vagy nem akarsz?

 

Is-is.. tudom most nagykínúnak fogok tűnni, de én roppant mód szégyenlem ezt a szülei előtt! Ők olyan normálisak.. az egész család.. úgy értem ott van összetartás.. na meg 80km. és még mindig félek elhagyni a lakást.. és ötletem sincs mit csináljak.. mert egymagam tuti nem indulok el semerre.. ő meg lassan megunja a velem való viaskodást hogy kicibáljon! 

Nézd, te még az elején vagy. Én is keresztülmentem azon a fázison, hogy nem nagyon mondtam erről semmit, meg nagyon szégyeltem.De aztán eljött egy pont, amikor már megmondtam mindenhol, még állásinterjún is.

A barátodnak meg kell értenie, hogy ez ugyanolyan, mintha eltörted volna a lábad. Csak rosszabb, mert még okát sem tudod. Meg azt sem, hogy mitől lesz jobb/rosszabb.

Neki kell szegezni a kérdést, hogy bírja-e, ha mindig cibálni, rángatnia kell. Vagy néha beletörődik, hogy te nem mersz nekivágni.

És ha elfogadja az állapotodat, akkor menj el hozzájuk szerintem. Persze ő mondja el a szüleinek, hogy mi a helyzet.

Még az is lehet, hogy egy új környezetben jobb lesz a helyzet.

 

Neked is volt ilyen hogy nem igen mertél elmenni otthonról? Mondtam már neki hogy ha neki ez nem megy akkor menjen.. de olyankor mérges lesz hogy úgy se leszek ilyen örökre.. avagy fél nap hozzám se szól.. majd megnyugszik.. 

Offline

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Az én anyám egészen biztosan. Igaz, neki meg a saját anyja révén lett egy hatalmas sérülése.

Ha az ember nem tanulja meg egészen picike ember korában, hogy a világ egy biztonságos hely, akkor ez később (lehet, hogy sokkal később) visszajön.

Téged ért valamilyen elhagyás anyád részéről kicsi korodban?

 

De! Hozzá mehetnék! :) 

Elhagyás.. az annak számít hogyha neki "fájt" az élet mindig lelépett itthonról, és arra az időre (fél nap-egy nap) semmit sem tudtunk róla..?! ilyenekre egész kiskoromból emlékszem Smile

Hát akkor menj hozzá! Vagy nem akarsz?

 

Is-is.. tudom most nagykínúnak fogok tűnni, de én roppant mód szégyenlem ezt a szülei előtt! Ők olyan normálisak.. az egész család.. úgy értem ott van összetartás.. na meg 80km. és még mindig félek elhagyni a lakást.. és ötletem sincs mit csináljak.. mert egymagam tuti nem indulok el semerre.. ő meg lassan megunja a velem való viaskodást hogy kicibáljon! 

Nézd, te még az elején vagy. Én is keresztülmentem azon a fázison, hogy nem nagyon mondtam erről semmit, meg nagyon szégyeltem.De aztán eljött egy pont, amikor már megmondtam mindenhol, még állásinterjún is.

A barátodnak meg kell értenie, hogy ez ugyanolyan, mintha eltörted volna a lábad. Csak rosszabb, mert még okát sem tudod. Meg azt sem, hogy mitől lesz jobb/rosszabb.

Neki kell szegezni a kérdést, hogy bírja-e, ha mindig cibálni, rángatnia kell. Vagy néha beletörődik, hogy te nem mersz nekivágni.

És ha elfogadja az állapotodat, akkor menj el hozzájuk szerintem. Persze ő mondja el a szüleinek, hogy mi a helyzet.

Még az is lehet, hogy egy új környezetben jobb lesz a helyzet.

Offline

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Az én anyám egészen biztosan. Igaz, neki meg a saját anyja révén lett egy hatalmas sérülése.

Ha az ember nem tanulja meg egészen picike ember korában, hogy a világ egy biztonságos hely, akkor ez később (lehet, hogy sokkal később) visszajön.

Téged ért valamilyen elhagyás anyád részéről kicsi korodban?

 

De! Hozzá mehetnék! :) 

Elhagyás.. az annak számít hogyha neki "fájt" az élet mindig lelépett itthonról, és arra az időre (fél nap-egy nap) semmit sem tudtunk róla..?! ilyenekre egész kiskoromból emlékszem Smile

Hát akkor menj hozzá! Vagy nem akarsz?

 

Is-is.. tudom most nagykínúnak fogok tűnni, de én roppant mód szégyenlem ezt a szülei előtt! Ők olyan normálisak.. az egész család.. úgy értem ott van összetartás.. na meg 80km. és még mindig félek elhagyni a lakást.. és ötletem sincs mit csináljak.. mert egymagam tuti nem indulok el semerre.. ő meg lassan megunja a velem való viaskodást hogy kicibáljon! 

Offline

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Az én anyám egészen biztosan. Igaz, neki meg a saját anyja révén lett egy hatalmas sérülése.

Ha az ember nem tanulja meg egészen picike ember korában, hogy a világ egy biztonságos hely, akkor ez később (lehet, hogy sokkal később) visszajön.

Téged ért valamilyen elhagyás anyád részéről kicsi korodban?

 

De! Hozzá mehetnék! :) 

Elhagyás.. az annak számít hogyha neki "fájt" az élet mindig lelépett itthonról, és arra az időre (fél nap-egy nap) semmit sem tudtunk róla..?! ilyenekre egész kiskoromból emlékszem Smile

Hát akkor menj hozzá! Vagy nem akarsz?

Offline

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Az én anyám egészen biztosan. Igaz, neki meg a saját anyja révén lett egy hatalmas sérülése.

Ha az ember nem tanulja meg egészen picike ember korában, hogy a világ egy biztonságos hely, akkor ez később (lehet, hogy sokkal később) visszajön.

Téged ért valamilyen elhagyás anyád részéről kicsi korodban?

 

De! Hozzá mehetnék! :) 

Elhagyás.. az annak számít hogyha neki "fájt" az élet mindig lelépett itthonról, és arra az időre (fél nap-egy nap) semmit sem tudtunk róla..?! ilyenekre egész kiskoromból emlékszem Smile

Offline

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Az én anyám egészen biztosan. Igaz, neki meg a saját anyja révén lett egy hatalmas sérülése.

Ha az ember nem tanulja meg egészen picike ember korában, hogy a világ egy biztonságos hely, akkor ez később (lehet, hogy sokkal később) visszajön.

Téged ért valamilyen elhagyás anyád részéről kicsi korodban?

Offline

Krsztn írta:

Szia!

Gondoltam rá.. de nem tudom hogy viselném így hogy félek itthonról kimenni.. :) 

A barátodhoz nem költözhetsz?

Offline

Anzseliq írta:

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

 

Szia Krsztn!

Nem könnyű a te helyzeted sem. A család támogatásának hiánya tényleg kellőképpen el tudja szomorítani az embert. A párod, ha jól vettem ki a korábbi bejegyzéseidből, egészen megértő és segít is, amiben tud, igaz?

Tényleg, sikerült felhívnod a korábbi munkahelyeden a volt főnöködet? Ez korábban, néhány éve nekem is eszembe jutott. Én írtam a volt főnökömnek akkor egy e-mailt és nagy szerencsémre választ is kaptam elég hamar. Azonban már nem tudtak visszavenni akkor. Túl későn vettem fel a kapcsolatot velük ismét. Kíváncsi vagyok. Nálad hogy alakulnak a dolgok ezen a fronton. Smile

 

A barátom is nehezen viseli de egyelőre még tartja a frontot! :) 

Nem beszéltem még vele.. mert a volt kollégám jelezte hogy felesleges mert találtak már embert! Smile Úgy hogy amilyen lendület volt ezen a téren annyira letört hogy elkéstem :) 

Offline

Szia!

Gondoltam rá.. de nem tudom hogy viselném így hogy félek itthonról kimenni.. :) 

Offline

Anzseliq írta:

mandula2.0 írta:

Anzseliq írta:

Olyan alapanyagokra gondolok itt, mint például egy ékszer-vagy ruhadarab, vagy eltörött tükör vagy üveg darabkái; egyszóval bármi, ami az életed részese. Smile

Látom, Te is igazi kreatív lélek vagy. Nem szeretnél újra festeni?

De egy ékszert vagy ruhadarabot csak nem teszel rá a festményre, ugye?

Érdekes, az egyik leghelyesebb dolog, amit csináltam, az annyi, hogy rózsaszín üvegdarabkák random módon bele vannak dobálva gipszbe és a gipsz egy kicsi (mondjuk 3x5 cm-s) téglalapot formáz. Jól néz ki.

Egy ideje sárga kavicsokat gyűjtök, ezekkel nem tudom, mit fogok csinálni, és most fényképezni kezdtem, mert kaptam egy okostelefont. Elég kritikus vagyok, a fényképek 99 százaléka landol a "kukában". A festést többször próbáltam, de nem ment, nem tetszett, amit csináltam.

 

 

Igen, pont üvegdarabkákra gondoltam, vagy ásványokra. Az még elfér egy festményen. A többi pedig inkább egyéb műalkotáson. Láttam egyszer egy igen megkapó kiállítási darabot egy filmben: egy törtfehér csipkeruha volt kiállítva, alatta pedig régi, kézzel írt levelek alkották az "alsó ruhát". Ilyen kreációkra gondoltam. Egyediek, az egyénről szólnak, mármint az alkotóról. Neked van hasonló ötleted például most a sárga színű kavicsokkal? Smile

Mik most a fotótémáid? Nekem általában a tájak, a panorámák.

Őszinte leszek: nekem a festményen csak a festék tetszik. Smile Kaptunk olyan feladatot festés órán, hogy 3D-s legyen a kép, de én némi hezitálás után egy fémkarikát ragasztottam a képre és ennyivel elintéztem. Smile

Viszont a mozaik nagyon tetszik!!

A legelső csodálatos fényképemen egy kis bokor látszik, ami egy kőfal tetején nőtt.

Te szoktál fényképezni?

Offline

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

 

Szia Krsztn!

Nem könnyű a te helyzeted sem. A család támogatásának hiánya tényleg kellőképpen el tudja szomorítani az embert. A párod, ha jól vettem ki a korábbi bejegyzéseidből, egészen megértő és segít is, amiben tud, igaz?

Tényleg, sikerült felhívnod a korábbi munkahelyeden a volt főnöködet? Ez korábban, néhány éve nekem is eszembe jutott. Én írtam a volt főnökömnek akkor egy e-mailt és nagy szerencsémre választ is kaptam elég hamar. Azonban már nem tudtak visszavenni akkor. Túl későn vettem fel a kapcsolatot velük ismét. Kíváncsi vagyok. Nálad hogy alakulnak a dolgok ezen a fronton. Smile

Offline

mandula2.0 írta:

Anzseliq írta:

Olyan alapanyagokra gondolok itt, mint például egy ékszer-vagy ruhadarab, vagy eltörött tükör vagy üveg darabkái; egyszóval bármi, ami az életed részese. Smile

Látom, Te is igazi kreatív lélek vagy. Nem szeretnél újra festeni?

De egy ékszert vagy ruhadarabot csak nem teszel rá a festményre, ugye?

Érdekes, az egyik leghelyesebb dolog, amit csináltam, az annyi, hogy rózsaszín üvegdarabkák random módon bele vannak dobálva gipszbe és a gipsz egy kicsi (mondjuk 3x5 cm-s) téglalapot formáz. Jól néz ki.

Egy ideje sárga kavicsokat gyűjtök, ezekkel nem tudom, mit fogok csinálni, és most fényképezni kezdtem, mert kaptam egy okostelefont. Elég kritikus vagyok, a fényképek 99 százaléka landol a "kukában". A festést többször próbáltam, de nem ment, nem tetszett, amit csináltam.

 

 

Igen, pont üvegdarabkákra gondoltam, vagy ásványokra. Az még elfér egy festményen. A többi pedig inkább egyéb műalkotáson. Láttam egyszer egy igen megkapó kiállítási darabot egy filmben: egy törtfehér csipkeruha volt kiállítva, alatta pedig régi, kézzel írt levelek alkották az "alsó ruhát". Ilyen kreációkra gondoltam. Egyediek, az egyénről szólnak, mármint az alkotóról. Neked van hasonló ötleted például most a sárga színű kavicsokkal? Smile

Mik most a fotótémáid? Nekem általában a tájak, a panorámák.

Offline

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Szia Krsztn!

Tudom, hogy ez így elég heves beavatkozás az életedbe, de nem gondoltál arra, hogy elköltözz otthonról?

Sokunkat a család folyamatosan leamortizál, tönkretesz, jobb egy albérletben éhezni, mint kibírni a családi terrort (ráadásul ez esélyt ad arra, hogy a családdal való viszony is javul).

Ha felelősséget vállalsz magadért, akkor gyakran hirtelen megjön hozzá az erőd is.

Offline

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Offline

Miért pont sárga színű kavicsokat gyűjtesz mandula?

Én hegedülnék,de rohadt drága.

Én amúgy a szappanokat szeretem kapni,venni,gyűjteni jelenleg. Kiskoromban idegen bankókat gyűjtöttem. Emlékszem,volt szlovák koronám.(amire azért vagyok büszke,mert már nem az a valutájuk ezeknek a szovákoknak... Laughing out loud )

Fotózni utálok.(Csak ha kell valamiért,pl másokat,magamat... Laughing out loud)

Ja igen,most ne nevess ki,de én egy rövid pillanatig csoki-papírokat is gyűjtöttem,amit hoztak haza csokiboltból.

De miért pont sárga a kavics?

Offline

Anzseliq írta:

Olyan alapanyagokra gondolok itt, mint például egy ékszer-vagy ruhadarab, vagy eltörött tükör vagy üveg darabkái; egyszóval bármi, ami az életed részese. Smile

Látom, Te is igazi kreatív lélek vagy. Nem szeretnél újra festeni?

De egy ékszert vagy ruhadarabot csak nem teszel rá a festményre, ugye?

Érdekes, az egyik leghelyesebb dolog, amit csináltam, az annyi, hogy rózsaszín üvegdarabkák random módon bele vannak dobálva gipszbe és a gipsz egy kicsi (mondjuk 3x5 cm-s) téglalapot formáz. Jól néz ki.

Egy ideje sárga kavicsokat gyűjtök, ezekkel nem tudom, mit fogok csinálni, és most fényképezni kezdtem, mert kaptam egy okostelefont. Elég kritikus vagyok, a fényképek 99 százaléka landol a "kukában". A festést többször próbáltam, de nem ment, nem tetszett, amit csináltam.

 

Offline

Anzseliq írta:

mirjam írta:

Anzseliq írta:

mirjam írta:

Anzseliq írta:

mirjam írta:

Anzseliq írta:

Roxána írta:

Anzseliq írta:

Tetszenek a bejegyzések. Jó olvasni a sorstársak sorait. Igazából minden hozzászólást érdekesnek és értékesnek találtam itt a fórumban.

A számos küzdelem és harc az agorafóbiával elsősorban a fővárosban tör felszínre, de ott aztán hatványozottan, elviselhetetlenül. Bár ezt szerintem, nem is kell ecsetlnem itt senkinek. Egy katasztrófa sújtotta övezet Budapest, egy agorafóbiásnak. Nekem legalábbis az. A nagy szerencsém, hogy az élet elsodort onnan. Persze, ettől még nem lett minden más. De egy-két fokkal jobb, nyugodtabb az életem. A környezetváltozás nekem sokat segített.

Mandula, ha szabad tudnom, Te merre laksz? Kíváncsi vagyok, milyen környezetben élsz?

Én vagyok mandula, új nicken. Budapesten lakom. De jó neked, hogy elkerültél innen. Bár én mindig is itt éltem, szüleim is, nagyszüleim is. Szóval generációk óta.

Gondolkozom azon, hogy elköltöznék, de nincs támpontom, hogy hova, hiszen nincsenek rokonaim vidéken. Illetve van egy közeli rokonom, de ő egy nagyon pici faluban él (igaz, a Balatonhoz közel).

Szóval fogalmam sincs, merre indulhatnék. És a gyerekek iskolája is egy-két évig még ide köt.

 

Szia Roxána,

Ahogy írtad, ez valóban nem könnyű helyzet, és érthető is, főként a gyerekek miatt. Csodálom is a kitartásodat! Smile Az én családom nagy része is Budapesten lakik, és persze sokszor hiányolnak. Szerencsére, egyre több az ismerősöm az agglomerációban és a környező megyékben. Csak azt sajnálom, hogy egymagam nem éppen tudom látogatni őket. Sajnos, nem egyszerű.

Roxána, Te hogy oldod meg a családi látogatásokat?

 

Szia. Smile Megint új nicken. (Bocsánat.) Köszi, de lassan ott tartok, hogy a hajamra kenhetem a kitartásomat, ELEGEM VAN, de nagyon.

A szüleimmel most nem tartom a kapcsolatot, a testvéremmel tartanám (és valamennyire tartom is), de ő nagyon elfoglalt.

 

Szia mirjam,

Tetszenek a nickneveid. Smile A kreativitásnak ez a formája igazi talentumod. Wink Nekem jó hosszú időt vett igénybe, mire ezt az egy nevet kitaláltam. Laughing out loud Mivel foglalkozol szabadidődben amúgy? (Bár a szabadidő fogalma elég szubjektív). Smile :) Írással? Festészettel? Nos, mert a bejegyzéseidből erre következtetnék; kifinomult, kreatív. Vagy van olyan ágazat, amiben ki tudod vagy szeretnéd fejezni magadat? Én például az elmúlt időszakban sokat kacérkodtam már a gondolattal, hogy belevetem magam a művészetekbe ismét, mint régen. Mert a monotonabb munkában ezt nem éppen tudom kiélni. S az képes lehúzni, ha hagyom. Na és ugye erre még rájön az is, hogy ha belegondolok a helyzetembe vagy a jövőmbe, akkor az aztán be tudja árnyékolni a napjaimat. És keresem a kiutat.

 

Szia! Nekem meg a te nick-ed tetszett meg. Smile Jó kis intuiciód van, hallod, megélhetnél belőle. Smile Nem foglalkozom sajnos egyikkel sem, de mindkettő vonz. Inkább passzív módon, tehát nagyon sokat olvastam - de nem írtam, és nagyon szerettem festményeket nézegetni (akár albumban, akár kiállításokon) - de tulkélppen csak egy képem van, az viszont elég sokaknak tetszik. Amit még nagyon szerettem, az a szövés (igazi, nagy szövőszéken).

Jó lenne most valamit csinálni, de nem bírom rávenni magam.

Szia mirjam!

Jól ráhibáztam. Smile Igazából, egy megérzés volt. Wink Mesélj, mirjam, milyen képet készítettél? Érdekelne. Rajzoltad vagy festetted?

Korábban grafikával foglalkoztam, rengeteget rajzoltam, néha festettem. Most, igazán a modern festészet az, ami vonz, amit szeretnék is végre meglépni. Ezen az ágazaton belül is az önkifejezésnek az a módja, amikor olyan alapanyagokat használsz fel az alkotáshoz, amelyek az életed fontos mérföldköveit jelentették. Ami igaz, az igaz, már csak rá kéne vennem magam. Mert itthon minden megvan hozzá; már csak én kellek és az intuícióm, a motivációmmal.

Kint Amerikában voltam ösztöndíjjal még évezredekkel ezelőtt és akkor volt rajz, festés és írás órám (természetesen más óráim is voltak). Egy fát festettem. Nekem is tetszik. :) 

Hogy tudsz festéshez olyan alapanyagokat felhasználni, amiket említesz?

          

 

Olyan alapanyagokra gondolok itt, mint például egy ékszer-vagy ruhadarab, vagy eltörött tükör vagy üveg darabkái; egyszóval bármi, ami az életed részese. Smile

Látom, Te is igazi kreatív lélek vagy. Nem szeretnél újra festeni?

Írok privit.

Offline

Sziasztok! 

 

Hídvégi Krisztina vagyok a Heti Napló című műsortól. 

A következő adás témája a fóbiàk.Van köztetek olyan,aki hajlandó lenne nyilatkozni erről?

Milyenek a mindennapok,esetleg hogyan sikerült meggyógyulni? 

 

hidvegi.krisztina@atv.hu

 

Köszönöm 

 

 

Offline

mirjam írta:

Anzseliq írta:

mirjam írta:

Anzseliq írta:

mirjam írta:

Anzseliq írta:

Roxána írta:

Anzseliq írta:

Tetszenek a bejegyzések. Jó olvasni a sorstársak sorait. Igazából minden hozzászólást érdekesnek és értékesnek találtam itt a fórumban.

A számos küzdelem és harc az agorafóbiával elsősorban a fővárosban tör felszínre, de ott aztán hatványozottan, elviselhetetlenül. Bár ezt szerintem, nem is kell ecsetlnem itt senkinek. Egy katasztrófa sújtotta övezet Budapest, egy agorafóbiásnak. Nekem legalábbis az. A nagy szerencsém, hogy az élet elsodort onnan. Persze, ettől még nem lett minden más. De egy-két fokkal jobb, nyugodtabb az életem. A környezetváltozás nekem sokat segített.

Mandula, ha szabad tudnom, Te merre laksz? Kíváncsi vagyok, milyen környezetben élsz?

Én vagyok mandula, új nicken. Budapesten lakom. De jó neked, hogy elkerültél innen. Bár én mindig is itt éltem, szüleim is, nagyszüleim is. Szóval generációk óta.

Gondolkozom azon, hogy elköltöznék, de nincs támpontom, hogy hova, hiszen nincsenek rokonaim vidéken. Illetve van egy közeli rokonom, de ő egy nagyon pici faluban él (igaz, a Balatonhoz közel).

Szóval fogalmam sincs, merre indulhatnék. És a gyerekek iskolája is egy-két évig még ide köt.

 

Szia Roxána,

Ahogy írtad, ez valóban nem könnyű helyzet, és érthető is, főként a gyerekek miatt. Csodálom is a kitartásodat! Smile Az én családom nagy része is Budapesten lakik, és persze sokszor hiányolnak. Szerencsére, egyre több az ismerősöm az agglomerációban és a környező megyékben. Csak azt sajnálom, hogy egymagam nem éppen tudom látogatni őket. Sajnos, nem egyszerű.

Roxána, Te hogy oldod meg a családi látogatásokat?

 

Szia. Smile Megint új nicken. (Bocsánat.) Köszi, de lassan ott tartok, hogy a hajamra kenhetem a kitartásomat, ELEGEM VAN, de nagyon.

A szüleimmel most nem tartom a kapcsolatot, a testvéremmel tartanám (és valamennyire tartom is), de ő nagyon elfoglalt.

 

Szia mirjam,

Tetszenek a nickneveid. Smile A kreativitásnak ez a formája igazi talentumod. Wink Nekem jó hosszú időt vett igénybe, mire ezt az egy nevet kitaláltam. Laughing out loud Mivel foglalkozol szabadidődben amúgy? (Bár a szabadidő fogalma elég szubjektív). Smile :) Írással? Festészettel? Nos, mert a bejegyzéseidből erre következtetnék; kifinomult, kreatív. Vagy van olyan ágazat, amiben ki tudod vagy szeretnéd fejezni magadat? Én például az elmúlt időszakban sokat kacérkodtam már a gondolattal, hogy belevetem magam a művészetekbe ismét, mint régen. Mert a monotonabb munkában ezt nem éppen tudom kiélni. S az képes lehúzni, ha hagyom. Na és ugye erre még rájön az is, hogy ha belegondolok a helyzetembe vagy a jövőmbe, akkor az aztán be tudja árnyékolni a napjaimat. És keresem a kiutat.

 

Szia! Nekem meg a te nick-ed tetszett meg. Smile Jó kis intuiciód van, hallod, megélhetnél belőle. Smile Nem foglalkozom sajnos egyikkel sem, de mindkettő vonz. Inkább passzív módon, tehát nagyon sokat olvastam - de nem írtam, és nagyon szerettem festményeket nézegetni (akár albumban, akár kiállításokon) - de tulkélppen csak egy képem van, az viszont elég sokaknak tetszik. Amit még nagyon szerettem, az a szövés (igazi, nagy szövőszéken).

Jó lenne most valamit csinálni, de nem bírom rávenni magam.

Szia mirjam!

Jól ráhibáztam. Smile Igazából, egy megérzés volt. Wink Mesélj, mirjam, milyen képet készítettél? Érdekelne. Rajzoltad vagy festetted?

Korábban grafikával foglalkoztam, rengeteget rajzoltam, néha festettem. Most, igazán a modern festészet az, ami vonz, amit szeretnék is végre meglépni. Ezen az ágazaton belül is az önkifejezésnek az a módja, amikor olyan alapanyagokat használsz fel az alkotáshoz, amelyek az életed fontos mérföldköveit jelentették. Ami igaz, az igaz, már csak rá kéne vennem magam. Mert itthon minden megvan hozzá; már csak én kellek és az intuícióm, a motivációmmal.

Kint Amerikában voltam ösztöndíjjal még évezredekkel ezelőtt és akkor volt rajz, festés és írás órám (természetesen más óráim is voltak). Egy fát festettem. Nekem is tetszik. :) 

Hogy tudsz festéshez olyan alapanyagokat felhasználni, amiket említesz?

          

 

Olyan alapanyagokra gondolok itt, mint például egy ékszer-vagy ruhadarab, vagy eltörött tükör vagy üveg darabkái; egyszóval bármi, ami az életed részese. Smile

Látom, Te is igazi kreatív lélek vagy. Nem szeretnél újra festeni?

Offline

mirjam írta:

Anzseliq írta:

Krsztn írta:

Anzseliq! 

Gondolkoztam rajta de pestig eljutni elég érdekes lenne.. bár már itthon sok olyan dolgot igyekszem csinálni amitől eddig tartottam.. valamivel jobban vagyok ha még a gondolata sem merül fel annak hogy mennem kellene valahova.. akkor jó akkor nyugi van meg némi bőgős önsajnálat... másrészt a családom sem támogatná.. egyre többször megy az ordítás hogy az ő életük is szar mégsem "döglenek itthon hónapok óta".. Viszont ez annyira lehúzza a kedvem hogy olyankor nem féltem a tyúkszros életem.. Smile bár még nem próbáltam ilyenkor útnak indulni.. de társasággal is beszari vagyok nem hogy egyedül. Laughing out loud

 

Mirjam!

Az mit jelent hogy az elején?! Végülis lehet hülyeség, de a terápiának is az lenne a lényege hogy nézzek szembe.. akkor azt megtehetném magam is.. néha úgy érzem hogy bringára ülnék és mennék egy kisebb kört.. csak ja.. a hülye agyam tele van felesleges gondolatokkal meg képekkel ahogy látom magam összecsuklani itt ott.. bár már ez is kevésbé.. A gyógyszertől még mindig óckodom egy picit.. 

 

Szia Krsztn!

Egyetértek mirjammal, hogy valóban az agorafóbiát még az elején érdemes "elkapni". Ide-s-tova 10 éve küzdök ezzel. Mondhatni majdnem mindent kiptóbáltam, hogy ez megoldódjon. De a tendencia az, hogy nem megállítható, nem visszafordítható, csak romlik; legalább is nálam ez a helyzet. Annyi könyvet kiolvastam már ez ügyben, annyi helyen jártam (terápián, kurzusokon, kineziológián, előadásokon). Sok-sok tapasztalatra, tanácsra, információra tettem szert. De ez mind nem gyógyír.

Legalább a hosszú évek alatt annyit megtudtam, hogy az agorafióbiám honnan ered. Már csak a végső választ kell meglelni.

A gyógyszer nálam nem vált be. Láttam olyat, akinél igen, vagy csak részben segített. Mindent érdemes kipróbálni. Aztán az ember eldönti, hogy merre folytassa az útját.

Úgy látom, a családod nem támogat túlzottan ezen a téren, Krsztn, igaz? Tudtál velük beszélgetni erről? Az én esetemben, azt tapasztaltam, hogy a család minden tagja teljes mértékben figyelmen kívül hagyja azt, amin épp végigmegyek, annak ellenére, hogy beszéltem velük erről. Bár, pont ez az a hozzáálás, ami egyfelől egyáltalán nem lep meg, mivel mindig is ezt a fajta hozzáállást tanúsították felém. Másrészt, pedig pont ez az egyik gyökérproblémája az agorafóbiámnak. Mit kezdeni velük, nem tudok és szerencsére nem is kell, mert hála az égnek, elég messze laknak tőlem. Bár ez persze, az embernek nem esik jól. Te hogy éled ezt meg a családi körödben?

 

Biztos nem baj, hogy én is válaszolok.

Na, akkor nem csak én vagyok ilyen régi motoros a témában. Sad

Ja, a családom nem különösebben támogató nekem sem.

Az az idóta dolog van, hogy anyám közelében érzem biztonságban magam, miközben ... hát mondjuk ki ... ki nem állhatom őt.

Jó ez a csoportos beszélgetés. Smile

Érdekes dolgokat hoznak ki az emberből a családi kapcsolatok.

Anyámmal való kapcsolatunk sosem volt túl szoros. Most sem az. Néha sajnálom is. De a tény az, hogy amikor egészen pici voltam, többször is magamra hagyott. 

 

Offline

Anzseliq írta:

mirjam írta:

Anzseliq írta:

mirjam írta:

Anzseliq írta:

Roxána írta:

Anzseliq írta:

Tetszenek a bejegyzések. Jó olvasni a sorstársak sorait. Igazából minden hozzászólást érdekesnek és értékesnek találtam itt a fórumban.

A számos küzdelem és harc az agorafóbiával elsősorban a fővárosban tör felszínre, de ott aztán hatványozottan, elviselhetetlenül. Bár ezt szerintem, nem is kell ecsetlnem itt senkinek. Egy katasztrófa sújtotta övezet Budapest, egy agorafóbiásnak. Nekem legalábbis az. A nagy szerencsém, hogy az élet elsodort onnan. Persze, ettől még nem lett minden más. De egy-két fokkal jobb, nyugodtabb az életem. A környezetváltozás nekem sokat segített.

Mandula, ha szabad tudnom, Te merre laksz? Kíváncsi vagyok, milyen környezetben élsz?

Én vagyok mandula, új nicken. Budapesten lakom. De jó neked, hogy elkerültél innen. Bár én mindig is itt éltem, szüleim is, nagyszüleim is. Szóval generációk óta.

Gondolkozom azon, hogy elköltöznék, de nincs támpontom, hogy hova, hiszen nincsenek rokonaim vidéken. Illetve van egy közeli rokonom, de ő egy nagyon pici faluban él (igaz, a Balatonhoz közel).

Szóval fogalmam sincs, merre indulhatnék. És a gyerekek iskolája is egy-két évig még ide köt.

 

Szia Roxána,

Ahogy írtad, ez valóban nem könnyű helyzet, és érthető is, főként a gyerekek miatt. Csodálom is a kitartásodat! Smile Az én családom nagy része is Budapesten lakik, és persze sokszor hiányolnak. Szerencsére, egyre több az ismerősöm az agglomerációban és a környező megyékben. Csak azt sajnálom, hogy egymagam nem éppen tudom látogatni őket. Sajnos, nem egyszerű.

Roxána, Te hogy oldod meg a családi látogatásokat?

 

Szia. Smile Megint új nicken. (Bocsánat.) Köszi, de lassan ott tartok, hogy a hajamra kenhetem a kitartásomat, ELEGEM VAN, de nagyon.

A szüleimmel most nem tartom a kapcsolatot, a testvéremmel tartanám (és valamennyire tartom is), de ő nagyon elfoglalt.

 

Szia mirjam,

Tetszenek a nickneveid. Smile A kreativitásnak ez a formája igazi talentumod. Wink Nekem jó hosszú időt vett igénybe, mire ezt az egy nevet kitaláltam. Laughing out loud Mivel foglalkozol szabadidődben amúgy? (Bár a szabadidő fogalma elég szubjektív). Smile :) Írással? Festészettel? Nos, mert a bejegyzéseidből erre következtetnék; kifinomult, kreatív. Vagy van olyan ágazat, amiben ki tudod vagy szeretnéd fejezni magadat? Én például az elmúlt időszakban sokat kacérkodtam már a gondolattal, hogy belevetem magam a művészetekbe ismét, mint régen. Mert a monotonabb munkában ezt nem éppen tudom kiélni. S az képes lehúzni, ha hagyom. Na és ugye erre még rájön az is, hogy ha belegondolok a helyzetembe vagy a jövőmbe, akkor az aztán be tudja árnyékolni a napjaimat. És keresem a kiutat.

 

Szia! Nekem meg a te nick-ed tetszett meg. Smile Jó kis intuiciód van, hallod, megélhetnél belőle. Smile Nem foglalkozom sajnos egyikkel sem, de mindkettő vonz. Inkább passzív módon, tehát nagyon sokat olvastam - de nem írtam, és nagyon szerettem festményeket nézegetni (akár albumban, akár kiállításokon) - de tulkélppen csak egy képem van, az viszont elég sokaknak tetszik. Amit még nagyon szerettem, az a szövés (igazi, nagy szövőszéken).

Jó lenne most valamit csinálni, de nem bírom rávenni magam.

Szia mirjam!

Jól ráhibáztam. Smile Igazából, egy megérzés volt. Wink Mesélj, mirjam, milyen képet készítettél? Érdekelne. Rajzoltad vagy festetted?

Korábban grafikával foglalkoztam, rengeteget rajzoltam, néha festettem. Most, igazán a modern festészet az, ami vonz, amit szeretnék is végre meglépni. Ezen az ágazaton belül is az önkifejezésnek az a módja, amikor olyan alapanyagokat használsz fel az alkotáshoz, amelyek az életed fontos mérföldköveit jelentették. Ami igaz, az igaz, már csak rá kéne vennem magam. Mert itthon minden megvan hozzá; már csak én kellek és az intuícióm, a motivációmmal.

Kint Amerikában voltam ösztöndíjjal még évezredekkel ezelőtt és akkor volt rajz, festés és írás órám (természetesen más óráim is voltak). Egy fát festettem. Nekem is tetszik. :) 

Hogy tudsz festéshez olyan alapanyagokat felhasználni, amiket említesz?

          

Offline

Anzseliq írta:

Krsztn írta:

Anzseliq! 

Gondolkoztam rajta de pestig eljutni elég érdekes lenne.. bár már itthon sok olyan dolgot igyekszem csinálni amitől eddig tartottam.. valamivel jobban vagyok ha még a gondolata sem merül fel annak hogy mennem kellene valahova.. akkor jó akkor nyugi van meg némi bőgős önsajnálat... másrészt a családom sem támogatná.. egyre többször megy az ordítás hogy az ő életük is szar mégsem "döglenek itthon hónapok óta".. Viszont ez annyira lehúzza a kedvem hogy olyankor nem féltem a tyúkszros életem.. Smile bár még nem próbáltam ilyenkor útnak indulni.. de társasággal is beszari vagyok nem hogy egyedül. Laughing out loud

 

Mirjam!

Az mit jelent hogy az elején?! Végülis lehet hülyeség, de a terápiának is az lenne a lényege hogy nézzek szembe.. akkor azt megtehetném magam is.. néha úgy érzem hogy bringára ülnék és mennék egy kisebb kört.. csak ja.. a hülye agyam tele van felesleges gondolatokkal meg képekkel ahogy látom magam összecsuklani itt ott.. bár már ez is kevésbé.. A gyógyszertől még mindig óckodom egy picit.. 

 

Szia Krsztn!

Egyetértek mirjammal, hogy valóban az agorafóbiát még az elején érdemes "elkapni". Ide-s-tova 10 éve küzdök ezzel. Mondhatni majdnem mindent kiptóbáltam, hogy ez megoldódjon. De a tendencia az, hogy nem megállítható, nem visszafordítható, csak romlik; legalább is nálam ez a helyzet. Annyi könyvet kiolvastam már ez ügyben, annyi helyen jártam (terápián, kurzusokon, kineziológián, előadásokon). Sok-sok tapasztalatra, tanácsra, információra tettem szert. De ez mind nem gyógyír.

Legalább a hosszú évek alatt annyit megtudtam, hogy az agorafióbiám honnan ered. Már csak a végső választ kell meglelni.

A gyógyszer nálam nem vált be. Láttam olyat, akinél igen, vagy csak részben segített. Mindent érdemes kipróbálni. Aztán az ember eldönti, hogy merre folytassa az útját.

Úgy látom, a családod nem támogat túlzottan ezen a téren, Krsztn, igaz? Tudtál velük beszélgetni erről? Az én esetemben, azt tapasztaltam, hogy a család minden tagja teljes mértékben figyelmen kívül hagyja azt, amin épp végigmegyek, annak ellenére, hogy beszéltem velük erről. Bár, pont ez az a hozzáálás, ami egyfelől egyáltalán nem lep meg, mivel mindig is ezt a fajta hozzáállást tanúsították felém. Másrészt, pedig pont ez az egyik gyökérproblémája az agorafóbiámnak. Mit kezdeni velük, nem tudok és szerencsére nem is kell, mert hála az égnek, elég messze laknak tőlem. Bár ez persze, az embernek nem esik jól. Te hogy éled ezt meg a családi körödben?

 

Biztos nem baj, hogy én is válaszolok.

Na, akkor nem csak én vagyok ilyen régi motoros a témában. Sad

Ja, a családom nem különösebben támogató nekem sem.

Az az idóta dolog van, hogy anyám közelében érzem biztonságban magam, miközben ... hát mondjuk ki ... ki nem állhatom őt.

Offline

Mahagóni írta:

Bocs,hogy beletrafálok a beszélgetésetek közepébe,de ti az emberektől,vagy tényleg maguktól a nagy terektől féltek?(Lusta vagyok visszaolvasni,bocs)

 

Szia Mahagóni,

Mindneki nevében nem szeretnék véleményt nyilvánítani, mert úgy látom, az agorafóbiát mindenki egy picit másként éli meg. Egyöntetűen, szerintem nem jelenthető ki az a tény, hogy kimondottan a nagy terek vagy az emberek azok, amik / akik kiváltanák ezt az érzést.

Az én esetemben, azt elmondhatom, hogy vannak olyan helyek, amelyek taszítanak, és olyanok is, amelyek megnyutatnak. Ez elég összetett. Nálam, ez lelkiállapot függő is. És az sem mindegy, hogy egyedül vagy mondjuk egy jó baráttal vagyok-e egy adott helyen.

Te hogy vélekedsz erről? Gondolom, nem véletlen, hogy erre fújt a szél Téged is. Smile

 

Offline

Rámnyomták,hogy agorás is vagyok.

De én az emberektől tartok. Akkor miért nem szociális fóbia? Laughing out loud Nem azért,hogy a diagokon,de hát...

Offline

mirjam írta:

Anzseliq írta:

mirjam írta:

Anzseliq írta:

Roxána írta:

Anzseliq írta:

Tetszenek a bejegyzések. Jó olvasni a sorstársak sorait. Igazából minden hozzászólást érdekesnek és értékesnek találtam itt a fórumban.

A számos küzdelem és harc az agorafóbiával elsősorban a fővárosban tör felszínre, de ott aztán hatványozottan, elviselhetetlenül. Bár ezt szerintem, nem is kell ecsetlnem itt senkinek. Egy katasztrófa sújtotta övezet Budapest, egy agorafóbiásnak. Nekem legalábbis az. A nagy szerencsém, hogy az élet elsodort onnan. Persze, ettől még nem lett minden más. De egy-két fokkal jobb, nyugodtabb az életem. A környezetváltozás nekem sokat segített.

Mandula, ha szabad tudnom, Te merre laksz? Kíváncsi vagyok, milyen környezetben élsz?

Én vagyok mandula, új nicken. Budapesten lakom. De jó neked, hogy elkerültél innen. Bár én mindig is itt éltem, szüleim is, nagyszüleim is. Szóval generációk óta.

Gondolkozom azon, hogy elköltöznék, de nincs támpontom, hogy hova, hiszen nincsenek rokonaim vidéken. Illetve van egy közeli rokonom, de ő egy nagyon pici faluban él (igaz, a Balatonhoz közel).

Szóval fogalmam sincs, merre indulhatnék. És a gyerekek iskolája is egy-két évig még ide köt.

 

Szia Roxána,

Ahogy írtad, ez valóban nem könnyű helyzet, és érthető is, főként a gyerekek miatt. Csodálom is a kitartásodat! Smile Az én családom nagy része is Budapesten lakik, és persze sokszor hiányolnak. Szerencsére, egyre több az ismerősöm az agglomerációban és a környező megyékben. Csak azt sajnálom, hogy egymagam nem éppen tudom látogatni őket. Sajnos, nem egyszerű.

Roxána, Te hogy oldod meg a családi látogatásokat?

 

Szia. Smile Megint új nicken. (Bocsánat.) Köszi, de lassan ott tartok, hogy a hajamra kenhetem a kitartásomat, ELEGEM VAN, de nagyon.

A szüleimmel most nem tartom a kapcsolatot, a testvéremmel tartanám (és valamennyire tartom is), de ő nagyon elfoglalt.

 

Szia mirjam,

Tetszenek a nickneveid. Smile A kreativitásnak ez a formája igazi talentumod. Wink Nekem jó hosszú időt vett igénybe, mire ezt az egy nevet kitaláltam. Laughing out loud Mivel foglalkozol szabadidődben amúgy? (Bár a szabadidő fogalma elég szubjektív). Smile :) Írással? Festészettel? Nos, mert a bejegyzéseidből erre következtetnék; kifinomult, kreatív. Vagy van olyan ágazat, amiben ki tudod vagy szeretnéd fejezni magadat? Én például az elmúlt időszakban sokat kacérkodtam már a gondolattal, hogy belevetem magam a művészetekbe ismét, mint régen. Mert a monotonabb munkában ezt nem éppen tudom kiélni. S az képes lehúzni, ha hagyom. Na és ugye erre még rájön az is, hogy ha belegondolok a helyzetembe vagy a jövőmbe, akkor az aztán be tudja árnyékolni a napjaimat. És keresem a kiutat.

 

Szia! Nekem meg a te nick-ed tetszett meg. Smile Jó kis intuiciód van, hallod, megélhetnél belőle. Smile Nem foglalkozom sajnos egyikkel sem, de mindkettő vonz. Inkább passzív módon, tehát nagyon sokat olvastam - de nem írtam, és nagyon szerettem festményeket nézegetni (akár albumban, akár kiállításokon) - de tulkélppen csak egy képem van, az viszont elég sokaknak tetszik. Amit még nagyon szerettem, az a szövés (igazi, nagy szövőszéken).

Jó lenne most valamit csinálni, de nem bírom rávenni magam.

Szia mirjam!

Jól ráhibáztam. Smile Igazából, egy megérzés volt. Wink Mesélj, mirjam, milyen képet készítettél? Érdekelne. Rajzoltad vagy festetted?

Korábban grafikával foglalkoztam, rengeteget rajzoltam, néha festettem. Most, igazán a modern festészet az, ami vonz, amit szeretnék is végremeglépni. Ezen az ágazaton belül is az önkifejezésnek az a módja, amikor olyan alapanyagokat használsz fel az alkotáshoz, amelyek az életed fontos mérföldköveit jelentették. Ami igaz, az igaz, már csak rá kéne vennem magam. Mert itthon minden megvan hozzá; már csak én kellek és az intuícióm, a motivációmmal.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
//