132 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés
Offline

mandula2.0 írta:

Anzseliq írta:

A mozaik az nálam is bejön. Szeretnék is majd készíteni egyszer legalább egyet. Már csak az ihlet kell, hogy megérkezzen hozzá.

Igen, fényképezni én is imádok. Elsősorban a tavaszi és a nyári tájképek a témáim. Mi lesz a következő fotó alanyod? 

Már van, egy épület. Lefényképeztem elölről és hátulról. Nem vagyok elégedett vele, de hát egy okostelefontól nem várható el bármi. Smile Csak távolról tudom fényképezni és ezért például szögesdrót, meg kistraktor is látszanak a képen.. Smile

 

Ahogy jön az igazi tavasz, amikor zöldbe burkolózik az erdő, akkor szeretnék majd egy - két hegyvidéki panorámát lencsevégre kapni. Már várom. Smile

Az épület, amit említettél, ott van a közeletekben?

Online

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Az én anyám egészen biztosan. Igaz, neki meg a saját anyja révén lett egy hatalmas sérülése.

Ha az ember nem tanulja meg egészen picike ember korában, hogy a világ egy biztonságos hely, akkor ez később (lehet, hogy sokkal később) visszajön.

Téged ért valamilyen elhagyás anyád részéről kicsi korodban?

 

De! Hozzá mehetnék! :) 

Elhagyás.. az annak számít hogyha neki "fájt" az élet mindig lelépett itthonról, és arra az időre (fél nap-egy nap) semmit sem tudtunk róla..?! ilyenekre egész kiskoromból emlékszem Smile

Hát akkor menj hozzá! Vagy nem akarsz?

 

Is-is.. tudom most nagykínúnak fogok tűnni, de én roppant mód szégyenlem ezt a szülei előtt! Ők olyan normálisak.. az egész család.. úgy értem ott van összetartás.. na meg 80km. és még mindig félek elhagyni a lakást.. és ötletem sincs mit csináljak.. mert egymagam tuti nem indulok el semerre.. ő meg lassan megunja a velem való viaskodást hogy kicibáljon! 

Nézd, te még az elején vagy. Én is keresztülmentem azon a fázison, hogy nem nagyon mondtam erről semmit, meg nagyon szégyeltem.De aztán eljött egy pont, amikor már megmondtam mindenhol, még állásinterjún is.

A barátodnak meg kell értenie, hogy ez ugyanolyan, mintha eltörted volna a lábad. Csak rosszabb, mert még okát sem tudod. Meg azt sem, hogy mitől lesz jobb/rosszabb.

Neki kell szegezni a kérdést, hogy bírja-e, ha mindig cibálni, rángatnia kell. Vagy néha beletörődik, hogy te nem mersz nekivágni.

És ha elfogadja az állapotodat, akkor menj el hozzájuk szerintem. Persze ő mondja el a szüleinek, hogy mi a helyzet.

Még az is lehet, hogy egy új környezetben jobb lesz a helyzet.

 

Neked is volt ilyen hogy nem igen mertél elmenni otthonról? Mondtam már neki hogy ha neki ez nem megy akkor menjen.. de olyankor mérges lesz hogy úgy se leszek ilyen örökre.. avagy fél nap hozzám se szól.. majd megnyugszik.. 

Ha nem baj, akkor erre priviben válaszolok.

 

 

Nyugodtan! 

Online

Anzseliq írta:

A mozaik az nálam is bejön. Szeretnék is majd készíteni egyszer legalább egyet. Már csak az ihlet kell, hogy megérkezzen hozzá.

Igen, fényképezni én is imádok. Elsősorban a tavaszi és a nyári tájképek a témáim. Mi lesz a következő fotó alanyod? 

Már van, egy épület. Lefényképeztem elölről és hátulról. Nem vagyok elégedett vele, de hát egy okostelefontól nem várható el bármi. Smile Csak távolról tudom fényképezni és ezért például szögesdrót, meg kistraktor is látszanak a képen.. Smile

 

Online

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Az én anyám egészen biztosan. Igaz, neki meg a saját anyja révén lett egy hatalmas sérülése.

Ha az ember nem tanulja meg egészen picike ember korában, hogy a világ egy biztonságos hely, akkor ez később (lehet, hogy sokkal később) visszajön.

Téged ért valamilyen elhagyás anyád részéről kicsi korodban?

 

De! Hozzá mehetnék! :) 

Elhagyás.. az annak számít hogyha neki "fájt" az élet mindig lelépett itthonról, és arra az időre (fél nap-egy nap) semmit sem tudtunk róla..?! ilyenekre egész kiskoromból emlékszem Smile

Hát akkor menj hozzá! Vagy nem akarsz?

 

Is-is.. tudom most nagykínúnak fogok tűnni, de én roppant mód szégyenlem ezt a szülei előtt! Ők olyan normálisak.. az egész család.. úgy értem ott van összetartás.. na meg 80km. és még mindig félek elhagyni a lakást.. és ötletem sincs mit csináljak.. mert egymagam tuti nem indulok el semerre.. ő meg lassan megunja a velem való viaskodást hogy kicibáljon! 

Nézd, te még az elején vagy. Én is keresztülmentem azon a fázison, hogy nem nagyon mondtam erről semmit, meg nagyon szégyeltem.De aztán eljött egy pont, amikor már megmondtam mindenhol, még állásinterjún is.

A barátodnak meg kell értenie, hogy ez ugyanolyan, mintha eltörted volna a lábad. Csak rosszabb, mert még okát sem tudod. Meg azt sem, hogy mitől lesz jobb/rosszabb.

Neki kell szegezni a kérdést, hogy bírja-e, ha mindig cibálni, rángatnia kell. Vagy néha beletörődik, hogy te nem mersz nekivágni.

És ha elfogadja az állapotodat, akkor menj el hozzájuk szerintem. Persze ő mondja el a szüleinek, hogy mi a helyzet.

Még az is lehet, hogy egy új környezetben jobb lesz a helyzet.

 

Neked is volt ilyen hogy nem igen mertél elmenni otthonról? Mondtam már neki hogy ha neki ez nem megy akkor menjen.. de olyankor mérges lesz hogy úgy se leszek ilyen örökre.. avagy fél nap hozzám se szól.. majd megnyugszik.. 

Ha nem baj, akkor erre priviben válaszolok.

 

Offline

mandula2.0 írta:

Anzseliq írta:

mandula2.0 írta:

Anzseliq írta:

Olyan alapanyagokra gondolok itt, mint például egy ékszer-vagy ruhadarab, vagy eltörött tükör vagy üveg darabkái; egyszóval bármi, ami az életed részese. Smile

Látom, Te is igazi kreatív lélek vagy. Nem szeretnél újra festeni?

De egy ékszert vagy ruhadarabot csak nem teszel rá a festményre, ugye?

Érdekes, az egyik leghelyesebb dolog, amit csináltam, az annyi, hogy rózsaszín üvegdarabkák random módon bele vannak dobálva gipszbe és a gipsz egy kicsi (mondjuk 3x5 cm-s) téglalapot formáz. Jól néz ki.

Egy ideje sárga kavicsokat gyűjtök, ezekkel nem tudom, mit fogok csinálni, és most fényképezni kezdtem, mert kaptam egy okostelefont. Elég kritikus vagyok, a fényképek 99 százaléka landol a "kukában". A festést többször próbáltam, de nem ment, nem tetszett, amit csináltam.

 

 

Igen, pont üvegdarabkákra gondoltam, vagy ásványokra. Az még elfér egy festményen. A többi pedig inkább egyéb műalkotáson. Láttam egyszer egy igen megkapó kiállítási darabot egy filmben: egy törtfehér csipkeruha volt kiállítva, alatta pedig régi, kézzel írt levelek alkották az "alsó ruhát". Ilyen kreációkra gondoltam. Egyediek, az egyénről szólnak, mármint az alkotóról. Neked van hasonló ötleted például most a sárga színű kavicsokkal? Smile

Mik most a fotótémáid? Nekem általában a tájak, a panorámák.

Őszinte leszek: nekem a festményen csak a festék tetszik. Smile Kaptunk olyan feladatot festés órán, hogy 3D-s legyen a kép, de én némi hezitálás után egy fémkarikát ragasztottam a képre és ennyivel elintéztem. Smile

Viszont a mozaik nagyon tetszik!!

A legelső csodálatos fényképemen egy kis bokor látszik, ami egy kőfal tetején nőtt.

Te szoktál fényképezni?

 

A mozaik az nálam is bejön. Szeretnék is majd készíteni egyszer legalább egyet. Már csak az ihlet kell, hogy megérkezzen hozzá.

Igen, fényképezni én is imádok. Elsősorban a tavaszi és a nyári tájképek a témáim. Mi lesz a következő fotó alanyod? 

Online

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Az én anyám egészen biztosan. Igaz, neki meg a saját anyja révén lett egy hatalmas sérülése.

Ha az ember nem tanulja meg egészen picike ember korában, hogy a világ egy biztonságos hely, akkor ez később (lehet, hogy sokkal később) visszajön.

Téged ért valamilyen elhagyás anyád részéről kicsi korodban?

 

De! Hozzá mehetnék! :) 

Elhagyás.. az annak számít hogyha neki "fájt" az élet mindig lelépett itthonról, és arra az időre (fél nap-egy nap) semmit sem tudtunk róla..?! ilyenekre egész kiskoromból emlékszem Smile

Hát akkor menj hozzá! Vagy nem akarsz?

 

Is-is.. tudom most nagykínúnak fogok tűnni, de én roppant mód szégyenlem ezt a szülei előtt! Ők olyan normálisak.. az egész család.. úgy értem ott van összetartás.. na meg 80km. és még mindig félek elhagyni a lakást.. és ötletem sincs mit csináljak.. mert egymagam tuti nem indulok el semerre.. ő meg lassan megunja a velem való viaskodást hogy kicibáljon! 

Nézd, te még az elején vagy. Én is keresztülmentem azon a fázison, hogy nem nagyon mondtam erről semmit, meg nagyon szégyeltem.De aztán eljött egy pont, amikor már megmondtam mindenhol, még állásinterjún is.

A barátodnak meg kell értenie, hogy ez ugyanolyan, mintha eltörted volna a lábad. Csak rosszabb, mert még okát sem tudod. Meg azt sem, hogy mitől lesz jobb/rosszabb.

Neki kell szegezni a kérdést, hogy bírja-e, ha mindig cibálni, rángatnia kell. Vagy néha beletörődik, hogy te nem mersz nekivágni.

És ha elfogadja az állapotodat, akkor menj el hozzájuk szerintem. Persze ő mondja el a szüleinek, hogy mi a helyzet.

Még az is lehet, hogy egy új környezetben jobb lesz a helyzet.

 

Neked is volt ilyen hogy nem igen mertél elmenni otthonról? Mondtam már neki hogy ha neki ez nem megy akkor menjen.. de olyankor mérges lesz hogy úgy se leszek ilyen örökre.. avagy fél nap hozzám se szól.. majd megnyugszik.. 

Online

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Az én anyám egészen biztosan. Igaz, neki meg a saját anyja révén lett egy hatalmas sérülése.

Ha az ember nem tanulja meg egészen picike ember korában, hogy a világ egy biztonságos hely, akkor ez később (lehet, hogy sokkal később) visszajön.

Téged ért valamilyen elhagyás anyád részéről kicsi korodban?

 

De! Hozzá mehetnék! :) 

Elhagyás.. az annak számít hogyha neki "fájt" az élet mindig lelépett itthonról, és arra az időre (fél nap-egy nap) semmit sem tudtunk róla..?! ilyenekre egész kiskoromból emlékszem Smile

Hát akkor menj hozzá! Vagy nem akarsz?

 

Is-is.. tudom most nagykínúnak fogok tűnni, de én roppant mód szégyenlem ezt a szülei előtt! Ők olyan normálisak.. az egész család.. úgy értem ott van összetartás.. na meg 80km. és még mindig félek elhagyni a lakást.. és ötletem sincs mit csináljak.. mert egymagam tuti nem indulok el semerre.. ő meg lassan megunja a velem való viaskodást hogy kicibáljon! 

Nézd, te még az elején vagy. Én is keresztülmentem azon a fázison, hogy nem nagyon mondtam erről semmit, meg nagyon szégyeltem.De aztán eljött egy pont, amikor már megmondtam mindenhol, még állásinterjún is.

A barátodnak meg kell értenie, hogy ez ugyanolyan, mintha eltörted volna a lábad. Csak rosszabb, mert még okát sem tudod. Meg azt sem, hogy mitől lesz jobb/rosszabb.

Neki kell szegezni a kérdést, hogy bírja-e, ha mindig cibálni, rángatnia kell. Vagy néha beletörődik, hogy te nem mersz nekivágni.

És ha elfogadja az állapotodat, akkor menj el hozzájuk szerintem. Persze ő mondja el a szüleinek, hogy mi a helyzet.

Még az is lehet, hogy egy új környezetben jobb lesz a helyzet.

Online

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Az én anyám egészen biztosan. Igaz, neki meg a saját anyja révén lett egy hatalmas sérülése.

Ha az ember nem tanulja meg egészen picike ember korában, hogy a világ egy biztonságos hely, akkor ez később (lehet, hogy sokkal később) visszajön.

Téged ért valamilyen elhagyás anyád részéről kicsi korodban?

 

De! Hozzá mehetnék! :) 

Elhagyás.. az annak számít hogyha neki "fájt" az élet mindig lelépett itthonról, és arra az időre (fél nap-egy nap) semmit sem tudtunk róla..?! ilyenekre egész kiskoromból emlékszem Smile

Hát akkor menj hozzá! Vagy nem akarsz?

 

Is-is.. tudom most nagykínúnak fogok tűnni, de én roppant mód szégyenlem ezt a szülei előtt! Ők olyan normálisak.. az egész család.. úgy értem ott van összetartás.. na meg 80km. és még mindig félek elhagyni a lakást.. és ötletem sincs mit csináljak.. mert egymagam tuti nem indulok el semerre.. ő meg lassan megunja a velem való viaskodást hogy kicibáljon! 

Online

Krsztn írta:

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Az én anyám egészen biztosan. Igaz, neki meg a saját anyja révén lett egy hatalmas sérülése.

Ha az ember nem tanulja meg egészen picike ember korában, hogy a világ egy biztonságos hely, akkor ez később (lehet, hogy sokkal később) visszajön.

Téged ért valamilyen elhagyás anyád részéről kicsi korodban?

 

De! Hozzá mehetnék! :) 

Elhagyás.. az annak számít hogyha neki "fájt" az élet mindig lelépett itthonról, és arra az időre (fél nap-egy nap) semmit sem tudtunk róla..?! ilyenekre egész kiskoromból emlékszem Smile

Hát akkor menj hozzá! Vagy nem akarsz?

Online

mandula2.0 írta:

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Az én anyám egészen biztosan. Igaz, neki meg a saját anyja révén lett egy hatalmas sérülése.

Ha az ember nem tanulja meg egészen picike ember korában, hogy a világ egy biztonságos hely, akkor ez később (lehet, hogy sokkal később) visszajön.

Téged ért valamilyen elhagyás anyád részéről kicsi korodban?

 

De! Hozzá mehetnék! :) 

Elhagyás.. az annak számít hogyha neki "fájt" az élet mindig lelépett itthonról, és arra az időre (fél nap-egy nap) semmit sem tudtunk róla..?! ilyenekre egész kiskoromból emlékszem Smile

Online

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Az én anyám egészen biztosan. Igaz, neki meg a saját anyja révén lett egy hatalmas sérülése.

Ha az ember nem tanulja meg egészen picike ember korában, hogy a világ egy biztonságos hely, akkor ez később (lehet, hogy sokkal később) visszajön.

Téged ért valamilyen elhagyás anyád részéről kicsi korodban?

Online

Krsztn írta:

Szia!

Gondoltam rá.. de nem tudom hogy viselném így hogy félek itthonról kimenni.. :) 

A barátodhoz nem költözhetsz?

Online

Anzseliq írta:

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

 

Szia Krsztn!

Nem könnyű a te helyzeted sem. A család támogatásának hiánya tényleg kellőképpen el tudja szomorítani az embert. A párod, ha jól vettem ki a korábbi bejegyzéseidből, egészen megértő és segít is, amiben tud, igaz?

Tényleg, sikerült felhívnod a korábbi munkahelyeden a volt főnöködet? Ez korábban, néhány éve nekem is eszembe jutott. Én írtam a volt főnökömnek akkor egy e-mailt és nagy szerencsémre választ is kaptam elég hamar. Azonban már nem tudtak visszavenni akkor. Túl későn vettem fel a kapcsolatot velük ismét. Kíváncsi vagyok. Nálad hogy alakulnak a dolgok ezen a fronton. Smile

 

A barátom is nehezen viseli de egyelőre még tartja a frontot! :) 

Nem beszéltem még vele.. mert a volt kollégám jelezte hogy felesleges mert találtak már embert! Smile Úgy hogy amilyen lendület volt ezen a téren annyira letört hogy elkéstem :) 

Online

Szia!

Gondoltam rá.. de nem tudom hogy viselném így hogy félek itthonról kimenni.. :) 

Online

Anzseliq írta:

mandula2.0 írta:

Anzseliq írta:

Olyan alapanyagokra gondolok itt, mint például egy ékszer-vagy ruhadarab, vagy eltörött tükör vagy üveg darabkái; egyszóval bármi, ami az életed részese. Smile

Látom, Te is igazi kreatív lélek vagy. Nem szeretnél újra festeni?

De egy ékszert vagy ruhadarabot csak nem teszel rá a festményre, ugye?

Érdekes, az egyik leghelyesebb dolog, amit csináltam, az annyi, hogy rózsaszín üvegdarabkák random módon bele vannak dobálva gipszbe és a gipsz egy kicsi (mondjuk 3x5 cm-s) téglalapot formáz. Jól néz ki.

Egy ideje sárga kavicsokat gyűjtök, ezekkel nem tudom, mit fogok csinálni, és most fényképezni kezdtem, mert kaptam egy okostelefont. Elég kritikus vagyok, a fényképek 99 százaléka landol a "kukában". A festést többször próbáltam, de nem ment, nem tetszett, amit csináltam.

 

 

Igen, pont üvegdarabkákra gondoltam, vagy ásványokra. Az még elfér egy festményen. A többi pedig inkább egyéb műalkotáson. Láttam egyszer egy igen megkapó kiállítási darabot egy filmben: egy törtfehér csipkeruha volt kiállítva, alatta pedig régi, kézzel írt levelek alkották az "alsó ruhát". Ilyen kreációkra gondoltam. Egyediek, az egyénről szólnak, mármint az alkotóról. Neked van hasonló ötleted például most a sárga színű kavicsokkal? Smile

Mik most a fotótémáid? Nekem általában a tájak, a panorámák.

Őszinte leszek: nekem a festményen csak a festék tetszik. Smile Kaptunk olyan feladatot festés órán, hogy 3D-s legyen a kép, de én némi hezitálás után egy fémkarikát ragasztottam a képre és ennyivel elintéztem. Smile

Viszont a mozaik nagyon tetszik!!

A legelső csodálatos fényképemen egy kis bokor látszik, ami egy kőfal tetején nőtt.

Te szoktál fényképezni?

Offline

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

 

Szia Krsztn!

Nem könnyű a te helyzeted sem. A család támogatásának hiánya tényleg kellőképpen el tudja szomorítani az embert. A párod, ha jól vettem ki a korábbi bejegyzéseidből, egészen megértő és segít is, amiben tud, igaz?

Tényleg, sikerült felhívnod a korábbi munkahelyeden a volt főnöködet? Ez korábban, néhány éve nekem is eszembe jutott. Én írtam a volt főnökömnek akkor egy e-mailt és nagy szerencsémre választ is kaptam elég hamar. Azonban már nem tudtak visszavenni akkor. Túl későn vettem fel a kapcsolatot velük ismét. Kíváncsi vagyok. Nálad hogy alakulnak a dolgok ezen a fronton. Smile

Offline

mandula2.0 írta:

Anzseliq írta:

Olyan alapanyagokra gondolok itt, mint például egy ékszer-vagy ruhadarab, vagy eltörött tükör vagy üveg darabkái; egyszóval bármi, ami az életed részese. Smile

Látom, Te is igazi kreatív lélek vagy. Nem szeretnél újra festeni?

De egy ékszert vagy ruhadarabot csak nem teszel rá a festményre, ugye?

Érdekes, az egyik leghelyesebb dolog, amit csináltam, az annyi, hogy rózsaszín üvegdarabkák random módon bele vannak dobálva gipszbe és a gipsz egy kicsi (mondjuk 3x5 cm-s) téglalapot formáz. Jól néz ki.

Egy ideje sárga kavicsokat gyűjtök, ezekkel nem tudom, mit fogok csinálni, és most fényképezni kezdtem, mert kaptam egy okostelefont. Elég kritikus vagyok, a fényképek 99 százaléka landol a "kukában". A festést többször próbáltam, de nem ment, nem tetszett, amit csináltam.

 

 

Igen, pont üvegdarabkákra gondoltam, vagy ásványokra. Az még elfér egy festményen. A többi pedig inkább egyéb műalkotáson. Láttam egyszer egy igen megkapó kiállítási darabot egy filmben: egy törtfehér csipkeruha volt kiállítva, alatta pedig régi, kézzel írt levelek alkották az "alsó ruhát". Ilyen kreációkra gondoltam. Egyediek, az egyénről szólnak, mármint az alkotóról. Neked van hasonló ötleted például most a sárga színű kavicsokkal? Smile

Mik most a fotótémáid? Nekem általában a tájak, a panorámák.

Offline

Krsztn írta:

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Szia Krsztn!

Tudom, hogy ez így elég heves beavatkozás az életedbe, de nem gondoltál arra, hogy elköltözz otthonról?

Sokunkat a család folyamatosan leamortizál, tönkretesz, jobb egy albérletben éhezni, mint kibírni a családi terrort (ráadásul ez esélyt ad arra, hogy a családdal való viszony is javul).

Ha felelősséget vállalsz magadért, akkor gyakran hirtelen megjön hozzá az erőd is.

Online

Kicsit megkésve de írok.. hát egyelőre én a lakást is rettegek elhagyni ami nem túl szerencsés..  a gyógyszert én még nem mertem kipróbálni.. :/ hát a családom szerint csak dolgozni nem akarok.. és hogy csak itthon döglök.. ők ezen a véleményen vannak.. anyámmal a veszekedésen kívül semmilyen kapcsolatom nincs.. ő úgy érzi jól magát ha gyilkolhatja az ember lelkét és erre határozottan büszke is... :/  van egy eüs tesóm aki pszihiátrián mellékáll.. na ő azt mondja hogy magamnak generálom a problémát... és hogy szedjem magam össze és húzzak ki.. de én olyan reménytelennek látom az egészet... pedig mindennél jobban akarok újra dolgozni és csavarogni! De ez így egy börtön! 

Úgy látom a mi anyáink valahol valamit nagyon elrontottak Smile

Offline

Miért pont sárga színű kavicsokat gyűjtesz mandula?

Én hegedülnék,de rohadt drága.

Én amúgy a szappanokat szeretem kapni,venni,gyűjteni jelenleg. Kiskoromban idegen bankókat gyűjtöttem. Emlékszem,volt szlovák koronám.(amire azért vagyok büszke,mert már nem az a valutájuk ezeknek a szovákoknak... Laughing out loud )

Fotózni utálok.(Csak ha kell valamiért,pl másokat,magamat... Laughing out loud)

Ja igen,most ne nevess ki,de én egy rövid pillanatig csoki-papírokat is gyűjtöttem,amit hoztak haza csokiboltból.

De miért pont sárga a kavics?

Online

Anzseliq írta:

Olyan alapanyagokra gondolok itt, mint például egy ékszer-vagy ruhadarab, vagy eltörött tükör vagy üveg darabkái; egyszóval bármi, ami az életed részese. Smile

Látom, Te is igazi kreatív lélek vagy. Nem szeretnél újra festeni?

De egy ékszert vagy ruhadarabot csak nem teszel rá a festményre, ugye?

Érdekes, az egyik leghelyesebb dolog, amit csináltam, az annyi, hogy rózsaszín üvegdarabkák random módon bele vannak dobálva gipszbe és a gipsz egy kicsi (mondjuk 3x5 cm-s) téglalapot formáz. Jól néz ki.

Egy ideje sárga kavicsokat gyűjtök, ezekkel nem tudom, mit fogok csinálni, és most fényképezni kezdtem, mert kaptam egy okostelefont. Elég kritikus vagyok, a fényképek 99 százaléka landol a "kukában". A festést többször próbáltam, de nem ment, nem tetszett, amit csináltam.

 

Online

Anzseliq írta:

mirjam írta:

Anzseliq írta:

mirjam írta:

Anzseliq írta:

mirjam írta:

Anzseliq írta:

Roxána írta:

Anzseliq írta:

Tetszenek a bejegyzések. Jó olvasni a sorstársak sorait. Igazából minden hozzászólást érdekesnek és értékesnek találtam itt a fórumban.

A számos küzdelem és harc az agorafóbiával elsősorban a fővárosban tör felszínre, de ott aztán hatványozottan, elviselhetetlenül. Bár ezt szerintem, nem is kell ecsetlnem itt senkinek. Egy katasztrófa sújtotta övezet Budapest, egy agorafóbiásnak. Nekem legalábbis az. A nagy szerencsém, hogy az élet elsodort onnan. Persze, ettől még nem lett minden más. De egy-két fokkal jobb, nyugodtabb az életem. A környezetváltozás nekem sokat segített.

Mandula, ha szabad tudnom, Te merre laksz? Kíváncsi vagyok, milyen környezetben élsz?

Én vagyok mandula, új nicken. Budapesten lakom. De jó neked, hogy elkerültél innen. Bár én mindig is itt éltem, szüleim is, nagyszüleim is. Szóval generációk óta.

Gondolkozom azon, hogy elköltöznék, de nincs támpontom, hogy hova, hiszen nincsenek rokonaim vidéken. Illetve van egy közeli rokonom, de ő egy nagyon pici faluban él (igaz, a Balatonhoz közel).

Szóval fogalmam sincs, merre indulhatnék. És a gyerekek iskolája is egy-két évig még ide köt.

 

Szia Roxána,

Ahogy írtad, ez valóban nem könnyű helyzet, és érthető is, főként a gyerekek miatt. Csodálom is a kitartásodat! Smile Az én családom nagy része is Budapesten lakik, és persze sokszor hiányolnak. Szerencsére, egyre több az ismerősöm az agglomerációban és a környező megyékben. Csak azt sajnálom, hogy egymagam nem éppen tudom látogatni őket. Sajnos, nem egyszerű.

Roxána, Te hogy oldod meg a családi látogatásokat?

 

Szia. Smile Megint új nicken. (Bocsánat.) Köszi, de lassan ott tartok, hogy a hajamra kenhetem a kitartásomat, ELEGEM VAN, de nagyon.

A szüleimmel most nem tartom a kapcsolatot, a testvéremmel tartanám (és valamennyire tartom is), de ő nagyon elfoglalt.

 

Szia mirjam,

Tetszenek a nickneveid. Smile A kreativitásnak ez a formája igazi talentumod. Wink Nekem jó hosszú időt vett igénybe, mire ezt az egy nevet kitaláltam. Laughing out loud Mivel foglalkozol szabadidődben amúgy? (Bár a szabadidő fogalma elég szubjektív). Smile :) Írással? Festészettel? Nos, mert a bejegyzéseidből erre következtetnék; kifinomult, kreatív. Vagy van olyan ágazat, amiben ki tudod vagy szeretnéd fejezni magadat? Én például az elmúlt időszakban sokat kacérkodtam már a gondolattal, hogy belevetem magam a művészetekbe ismét, mint régen. Mert a monotonabb munkában ezt nem éppen tudom kiélni. S az képes lehúzni, ha hagyom. Na és ugye erre még rájön az is, hogy ha belegondolok a helyzetembe vagy a jövőmbe, akkor az aztán be tudja árnyékolni a napjaimat. És keresem a kiutat.

 

Szia! Nekem meg a te nick-ed tetszett meg. Smile Jó kis intuiciód van, hallod, megélhetnél belőle. Smile Nem foglalkozom sajnos egyikkel sem, de mindkettő vonz. Inkább passzív módon, tehát nagyon sokat olvastam - de nem írtam, és nagyon szerettem festményeket nézegetni (akár albumban, akár kiállításokon) - de tulkélppen csak egy képem van, az viszont elég sokaknak tetszik. Amit még nagyon szerettem, az a szövés (igazi, nagy szövőszéken).

Jó lenne most valamit csinálni, de nem bírom rávenni magam.

Szia mirjam!

Jól ráhibáztam. Smile Igazából, egy megérzés volt. Wink Mesélj, mirjam, milyen képet készítettél? Érdekelne. Rajzoltad vagy festetted?

Korábban grafikával foglalkoztam, rengeteget rajzoltam, néha festettem. Most, igazán a modern festészet az, ami vonz, amit szeretnék is végre meglépni. Ezen az ágazaton belül is az önkifejezésnek az a módja, amikor olyan alapanyagokat használsz fel az alkotáshoz, amelyek az életed fontos mérföldköveit jelentették. Ami igaz, az igaz, már csak rá kéne vennem magam. Mert itthon minden megvan hozzá; már csak én kellek és az intuícióm, a motivációmmal.

Kint Amerikában voltam ösztöndíjjal még évezredekkel ezelőtt és akkor volt rajz, festés és írás órám (természetesen más óráim is voltak). Egy fát festettem. Nekem is tetszik. :) 

Hogy tudsz festéshez olyan alapanyagokat felhasználni, amiket említesz?

          

 

Olyan alapanyagokra gondolok itt, mint például egy ékszer-vagy ruhadarab, vagy eltörött tükör vagy üveg darabkái; egyszóval bármi, ami az életed részese. Smile

Látom, Te is igazi kreatív lélek vagy. Nem szeretnél újra festeni?

Írok privit.

Offline

Sziasztok! 

 

Hídvégi Krisztina vagyok a Heti Napló című műsortól. 

A következő adás témája a fóbiàk.Van köztetek olyan,aki hajlandó lenne nyilatkozni erről?

Milyenek a mindennapok,esetleg hogyan sikerült meggyógyulni? 

 

hidvegi.krisztina@atv.hu

 

Köszönöm 

 

 

Offline

mirjam írta:

Anzseliq írta:

mirjam írta:

Anzseliq írta:

mirjam írta:

Anzseliq írta:

Roxána írta:

Anzseliq írta:

Tetszenek a bejegyzések. Jó olvasni a sorstársak sorait. Igazából minden hozzászólást érdekesnek és értékesnek találtam itt a fórumban.

A számos küzdelem és harc az agorafóbiával elsősorban a fővárosban tör felszínre, de ott aztán hatványozottan, elviselhetetlenül. Bár ezt szerintem, nem is kell ecsetlnem itt senkinek. Egy katasztrófa sújtotta övezet Budapest, egy agorafóbiásnak. Nekem legalábbis az. A nagy szerencsém, hogy az élet elsodort onnan. Persze, ettől még nem lett minden más. De egy-két fokkal jobb, nyugodtabb az életem. A környezetváltozás nekem sokat segített.

Mandula, ha szabad tudnom, Te merre laksz? Kíváncsi vagyok, milyen környezetben élsz?

Én vagyok mandula, új nicken. Budapesten lakom. De jó neked, hogy elkerültél innen. Bár én mindig is itt éltem, szüleim is, nagyszüleim is. Szóval generációk óta.

Gondolkozom azon, hogy elköltöznék, de nincs támpontom, hogy hova, hiszen nincsenek rokonaim vidéken. Illetve van egy közeli rokonom, de ő egy nagyon pici faluban él (igaz, a Balatonhoz közel).

Szóval fogalmam sincs, merre indulhatnék. És a gyerekek iskolája is egy-két évig még ide köt.

 

Szia Roxána,

Ahogy írtad, ez valóban nem könnyű helyzet, és érthető is, főként a gyerekek miatt. Csodálom is a kitartásodat! Smile Az én családom nagy része is Budapesten lakik, és persze sokszor hiányolnak. Szerencsére, egyre több az ismerősöm az agglomerációban és a környező megyékben. Csak azt sajnálom, hogy egymagam nem éppen tudom látogatni őket. Sajnos, nem egyszerű.

Roxána, Te hogy oldod meg a családi látogatásokat?

 

Szia. Smile Megint új nicken. (Bocsánat.) Köszi, de lassan ott tartok, hogy a hajamra kenhetem a kitartásomat, ELEGEM VAN, de nagyon.

A szüleimmel most nem tartom a kapcsolatot, a testvéremmel tartanám (és valamennyire tartom is), de ő nagyon elfoglalt.

 

Szia mirjam,

Tetszenek a nickneveid. Smile A kreativitásnak ez a formája igazi talentumod. Wink Nekem jó hosszú időt vett igénybe, mire ezt az egy nevet kitaláltam. Laughing out loud Mivel foglalkozol szabadidődben amúgy? (Bár a szabadidő fogalma elég szubjektív). Smile :) Írással? Festészettel? Nos, mert a bejegyzéseidből erre következtetnék; kifinomult, kreatív. Vagy van olyan ágazat, amiben ki tudod vagy szeretnéd fejezni magadat? Én például az elmúlt időszakban sokat kacérkodtam már a gondolattal, hogy belevetem magam a művészetekbe ismét, mint régen. Mert a monotonabb munkában ezt nem éppen tudom kiélni. S az képes lehúzni, ha hagyom. Na és ugye erre még rájön az is, hogy ha belegondolok a helyzetembe vagy a jövőmbe, akkor az aztán be tudja árnyékolni a napjaimat. És keresem a kiutat.

 

Szia! Nekem meg a te nick-ed tetszett meg. Smile Jó kis intuiciód van, hallod, megélhetnél belőle. Smile Nem foglalkozom sajnos egyikkel sem, de mindkettő vonz. Inkább passzív módon, tehát nagyon sokat olvastam - de nem írtam, és nagyon szerettem festményeket nézegetni (akár albumban, akár kiállításokon) - de tulkélppen csak egy képem van, az viszont elég sokaknak tetszik. Amit még nagyon szerettem, az a szövés (igazi, nagy szövőszéken).

Jó lenne most valamit csinálni, de nem bírom rávenni magam.

Szia mirjam!

Jól ráhibáztam. Smile Igazából, egy megérzés volt. Wink Mesélj, mirjam, milyen képet készítettél? Érdekelne. Rajzoltad vagy festetted?

Korábban grafikával foglalkoztam, rengeteget rajzoltam, néha festettem. Most, igazán a modern festészet az, ami vonz, amit szeretnék is végre meglépni. Ezen az ágazaton belül is az önkifejezésnek az a módja, amikor olyan alapanyagokat használsz fel az alkotáshoz, amelyek az életed fontos mérföldköveit jelentették. Ami igaz, az igaz, már csak rá kéne vennem magam. Mert itthon minden megvan hozzá; már csak én kellek és az intuícióm, a motivációmmal.

Kint Amerikában voltam ösztöndíjjal még évezredekkel ezelőtt és akkor volt rajz, festés és írás órám (természetesen más óráim is voltak). Egy fát festettem. Nekem is tetszik. :) 

Hogy tudsz festéshez olyan alapanyagokat felhasználni, amiket említesz?

          

 

Olyan alapanyagokra gondolok itt, mint például egy ékszer-vagy ruhadarab, vagy eltörött tükör vagy üveg darabkái; egyszóval bármi, ami az életed részese. Smile

Látom, Te is igazi kreatív lélek vagy. Nem szeretnél újra festeni?

Offline

mirjam írta:

Anzseliq írta:

Krsztn írta:

Anzseliq! 

Gondolkoztam rajta de pestig eljutni elég érdekes lenne.. bár már itthon sok olyan dolgot igyekszem csinálni amitől eddig tartottam.. valamivel jobban vagyok ha még a gondolata sem merül fel annak hogy mennem kellene valahova.. akkor jó akkor nyugi van meg némi bőgős önsajnálat... másrészt a családom sem támogatná.. egyre többször megy az ordítás hogy az ő életük is szar mégsem "döglenek itthon hónapok óta".. Viszont ez annyira lehúzza a kedvem hogy olyankor nem féltem a tyúkszros életem.. Smile bár még nem próbáltam ilyenkor útnak indulni.. de társasággal is beszari vagyok nem hogy egyedül. Laughing out loud

 

Mirjam!

Az mit jelent hogy az elején?! Végülis lehet hülyeség, de a terápiának is az lenne a lényege hogy nézzek szembe.. akkor azt megtehetném magam is.. néha úgy érzem hogy bringára ülnék és mennék egy kisebb kört.. csak ja.. a hülye agyam tele van felesleges gondolatokkal meg képekkel ahogy látom magam összecsuklani itt ott.. bár már ez is kevésbé.. A gyógyszertől még mindig óckodom egy picit.. 

 

Szia Krsztn!

Egyetértek mirjammal, hogy valóban az agorafóbiát még az elején érdemes "elkapni". Ide-s-tova 10 éve küzdök ezzel. Mondhatni majdnem mindent kiptóbáltam, hogy ez megoldódjon. De a tendencia az, hogy nem megállítható, nem visszafordítható, csak romlik; legalább is nálam ez a helyzet. Annyi könyvet kiolvastam már ez ügyben, annyi helyen jártam (terápián, kurzusokon, kineziológián, előadásokon). Sok-sok tapasztalatra, tanácsra, információra tettem szert. De ez mind nem gyógyír.

Legalább a hosszú évek alatt annyit megtudtam, hogy az agorafióbiám honnan ered. Már csak a végső választ kell meglelni.

A gyógyszer nálam nem vált be. Láttam olyat, akinél igen, vagy csak részben segített. Mindent érdemes kipróbálni. Aztán az ember eldönti, hogy merre folytassa az útját.

Úgy látom, a családod nem támogat túlzottan ezen a téren, Krsztn, igaz? Tudtál velük beszélgetni erről? Az én esetemben, azt tapasztaltam, hogy a család minden tagja teljes mértékben figyelmen kívül hagyja azt, amin épp végigmegyek, annak ellenére, hogy beszéltem velük erről. Bár, pont ez az a hozzáálás, ami egyfelől egyáltalán nem lep meg, mivel mindig is ezt a fajta hozzáállást tanúsították felém. Másrészt, pedig pont ez az egyik gyökérproblémája az agorafóbiámnak. Mit kezdeni velük, nem tudok és szerencsére nem is kell, mert hála az égnek, elég messze laknak tőlem. Bár ez persze, az embernek nem esik jól. Te hogy éled ezt meg a családi körödben?

 

Biztos nem baj, hogy én is válaszolok.

Na, akkor nem csak én vagyok ilyen régi motoros a témában. Sad

Ja, a családom nem különösebben támogató nekem sem.

Az az idóta dolog van, hogy anyám közelében érzem biztonságban magam, miközben ... hát mondjuk ki ... ki nem állhatom őt.

Jó ez a csoportos beszélgetés. Smile

Érdekes dolgokat hoznak ki az emberből a családi kapcsolatok.

Anyámmal való kapcsolatunk sosem volt túl szoros. Most sem az. Néha sajnálom is. De a tény az, hogy amikor egészen pici voltam, többször is magamra hagyott. 

 

Offline

Anzseliq írta:

mirjam írta:

Anzseliq írta:

mirjam írta:

Anzseliq írta:

Roxána írta:

Anzseliq írta:

Tetszenek a bejegyzések. Jó olvasni a sorstársak sorait. Igazából minden hozzászólást érdekesnek és értékesnek találtam itt a fórumban.

A számos küzdelem és harc az agorafóbiával elsősorban a fővárosban tör felszínre, de ott aztán hatványozottan, elviselhetetlenül. Bár ezt szerintem, nem is kell ecsetlnem itt senkinek. Egy katasztrófa sújtotta övezet Budapest, egy agorafóbiásnak. Nekem legalábbis az. A nagy szerencsém, hogy az élet elsodort onnan. Persze, ettől még nem lett minden más. De egy-két fokkal jobb, nyugodtabb az életem. A környezetváltozás nekem sokat segített.

Mandula, ha szabad tudnom, Te merre laksz? Kíváncsi vagyok, milyen környezetben élsz?

Én vagyok mandula, új nicken. Budapesten lakom. De jó neked, hogy elkerültél innen. Bár én mindig is itt éltem, szüleim is, nagyszüleim is. Szóval generációk óta.

Gondolkozom azon, hogy elköltöznék, de nincs támpontom, hogy hova, hiszen nincsenek rokonaim vidéken. Illetve van egy közeli rokonom, de ő egy nagyon pici faluban él (igaz, a Balatonhoz közel).

Szóval fogalmam sincs, merre indulhatnék. És a gyerekek iskolája is egy-két évig még ide köt.

 

Szia Roxána,

Ahogy írtad, ez valóban nem könnyű helyzet, és érthető is, főként a gyerekek miatt. Csodálom is a kitartásodat! Smile Az én családom nagy része is Budapesten lakik, és persze sokszor hiányolnak. Szerencsére, egyre több az ismerősöm az agglomerációban és a környező megyékben. Csak azt sajnálom, hogy egymagam nem éppen tudom látogatni őket. Sajnos, nem egyszerű.

Roxána, Te hogy oldod meg a családi látogatásokat?

 

Szia. Smile Megint új nicken. (Bocsánat.) Köszi, de lassan ott tartok, hogy a hajamra kenhetem a kitartásomat, ELEGEM VAN, de nagyon.

A szüleimmel most nem tartom a kapcsolatot, a testvéremmel tartanám (és valamennyire tartom is), de ő nagyon elfoglalt.

 

Szia mirjam,

Tetszenek a nickneveid. Smile A kreativitásnak ez a formája igazi talentumod. Wink Nekem jó hosszú időt vett igénybe, mire ezt az egy nevet kitaláltam. Laughing out loud Mivel foglalkozol szabadidődben amúgy? (Bár a szabadidő fogalma elég szubjektív). Smile :) Írással? Festészettel? Nos, mert a bejegyzéseidből erre következtetnék; kifinomult, kreatív. Vagy van olyan ágazat, amiben ki tudod vagy szeretnéd fejezni magadat? Én például az elmúlt időszakban sokat kacérkodtam már a gondolattal, hogy belevetem magam a művészetekbe ismét, mint régen. Mert a monotonabb munkában ezt nem éppen tudom kiélni. S az képes lehúzni, ha hagyom. Na és ugye erre még rájön az is, hogy ha belegondolok a helyzetembe vagy a jövőmbe, akkor az aztán be tudja árnyékolni a napjaimat. És keresem a kiutat.

 

Szia! Nekem meg a te nick-ed tetszett meg. Smile Jó kis intuiciód van, hallod, megélhetnél belőle. Smile Nem foglalkozom sajnos egyikkel sem, de mindkettő vonz. Inkább passzív módon, tehát nagyon sokat olvastam - de nem írtam, és nagyon szerettem festményeket nézegetni (akár albumban, akár kiállításokon) - de tulkélppen csak egy képem van, az viszont elég sokaknak tetszik. Amit még nagyon szerettem, az a szövés (igazi, nagy szövőszéken).

Jó lenne most valamit csinálni, de nem bírom rávenni magam.

Szia mirjam!

Jól ráhibáztam. Smile Igazából, egy megérzés volt. Wink Mesélj, mirjam, milyen képet készítettél? Érdekelne. Rajzoltad vagy festetted?

Korábban grafikával foglalkoztam, rengeteget rajzoltam, néha festettem. Most, igazán a modern festészet az, ami vonz, amit szeretnék is végre meglépni. Ezen az ágazaton belül is az önkifejezésnek az a módja, amikor olyan alapanyagokat használsz fel az alkotáshoz, amelyek az életed fontos mérföldköveit jelentették. Ami igaz, az igaz, már csak rá kéne vennem magam. Mert itthon minden megvan hozzá; már csak én kellek és az intuícióm, a motivációmmal.

Kint Amerikában voltam ösztöndíjjal még évezredekkel ezelőtt és akkor volt rajz, festés és írás órám (természetesen más óráim is voltak). Egy fát festettem. Nekem is tetszik. :) 

Hogy tudsz festéshez olyan alapanyagokat felhasználni, amiket említesz?

          

Offline

Anzseliq írta:

Krsztn írta:

Anzseliq! 

Gondolkoztam rajta de pestig eljutni elég érdekes lenne.. bár már itthon sok olyan dolgot igyekszem csinálni amitől eddig tartottam.. valamivel jobban vagyok ha még a gondolata sem merül fel annak hogy mennem kellene valahova.. akkor jó akkor nyugi van meg némi bőgős önsajnálat... másrészt a családom sem támogatná.. egyre többször megy az ordítás hogy az ő életük is szar mégsem "döglenek itthon hónapok óta".. Viszont ez annyira lehúzza a kedvem hogy olyankor nem féltem a tyúkszros életem.. Smile bár még nem próbáltam ilyenkor útnak indulni.. de társasággal is beszari vagyok nem hogy egyedül. Laughing out loud

 

Mirjam!

Az mit jelent hogy az elején?! Végülis lehet hülyeség, de a terápiának is az lenne a lényege hogy nézzek szembe.. akkor azt megtehetném magam is.. néha úgy érzem hogy bringára ülnék és mennék egy kisebb kört.. csak ja.. a hülye agyam tele van felesleges gondolatokkal meg képekkel ahogy látom magam összecsuklani itt ott.. bár már ez is kevésbé.. A gyógyszertől még mindig óckodom egy picit.. 

 

Szia Krsztn!

Egyetértek mirjammal, hogy valóban az agorafóbiát még az elején érdemes "elkapni". Ide-s-tova 10 éve küzdök ezzel. Mondhatni majdnem mindent kiptóbáltam, hogy ez megoldódjon. De a tendencia az, hogy nem megállítható, nem visszafordítható, csak romlik; legalább is nálam ez a helyzet. Annyi könyvet kiolvastam már ez ügyben, annyi helyen jártam (terápián, kurzusokon, kineziológián, előadásokon). Sok-sok tapasztalatra, tanácsra, információra tettem szert. De ez mind nem gyógyír.

Legalább a hosszú évek alatt annyit megtudtam, hogy az agorafióbiám honnan ered. Már csak a végső választ kell meglelni.

A gyógyszer nálam nem vált be. Láttam olyat, akinél igen, vagy csak részben segített. Mindent érdemes kipróbálni. Aztán az ember eldönti, hogy merre folytassa az útját.

Úgy látom, a családod nem támogat túlzottan ezen a téren, Krsztn, igaz? Tudtál velük beszélgetni erről? Az én esetemben, azt tapasztaltam, hogy a család minden tagja teljes mértékben figyelmen kívül hagyja azt, amin épp végigmegyek, annak ellenére, hogy beszéltem velük erről. Bár, pont ez az a hozzáálás, ami egyfelől egyáltalán nem lep meg, mivel mindig is ezt a fajta hozzáállást tanúsították felém. Másrészt, pedig pont ez az egyik gyökérproblémája az agorafóbiámnak. Mit kezdeni velük, nem tudok és szerencsére nem is kell, mert hála az égnek, elég messze laknak tőlem. Bár ez persze, az embernek nem esik jól. Te hogy éled ezt meg a családi körödben?

 

Biztos nem baj, hogy én is válaszolok.

Na, akkor nem csak én vagyok ilyen régi motoros a témában. Sad

Ja, a családom nem különösebben támogató nekem sem.

Az az idóta dolog van, hogy anyám közelében érzem biztonságban magam, miközben ... hát mondjuk ki ... ki nem állhatom őt.

Offline

Mahagóni írta:

Bocs,hogy beletrafálok a beszélgetésetek közepébe,de ti az emberektől,vagy tényleg maguktól a nagy terektől féltek?(Lusta vagyok visszaolvasni,bocs)

 

Szia Mahagóni,

Mindneki nevében nem szeretnék véleményt nyilvánítani, mert úgy látom, az agorafóbiát mindenki egy picit másként éli meg. Egyöntetűen, szerintem nem jelenthető ki az a tény, hogy kimondottan a nagy terek vagy az emberek azok, amik / akik kiváltanák ezt az érzést.

Az én esetemben, azt elmondhatom, hogy vannak olyan helyek, amelyek taszítanak, és olyanok is, amelyek megnyutatnak. Ez elég összetett. Nálam, ez lelkiállapot függő is. És az sem mindegy, hogy egyedül vagy mondjuk egy jó baráttal vagyok-e egy adott helyen.

Te hogy vélekedsz erről? Gondolom, nem véletlen, hogy erre fújt a szél Téged is. Smile

 

Offline

Rámnyomták,hogy agorás is vagyok.

De én az emberektől tartok. Akkor miért nem szociális fóbia? Laughing out loud Nem azért,hogy a diagokon,de hát...

Offline

mirjam írta:

Anzseliq írta:

mirjam írta:

Anzseliq írta:

Roxána írta:

Anzseliq írta:

Tetszenek a bejegyzések. Jó olvasni a sorstársak sorait. Igazából minden hozzászólást érdekesnek és értékesnek találtam itt a fórumban.

A számos küzdelem és harc az agorafóbiával elsősorban a fővárosban tör felszínre, de ott aztán hatványozottan, elviselhetetlenül. Bár ezt szerintem, nem is kell ecsetlnem itt senkinek. Egy katasztrófa sújtotta övezet Budapest, egy agorafóbiásnak. Nekem legalábbis az. A nagy szerencsém, hogy az élet elsodort onnan. Persze, ettől még nem lett minden más. De egy-két fokkal jobb, nyugodtabb az életem. A környezetváltozás nekem sokat segített.

Mandula, ha szabad tudnom, Te merre laksz? Kíváncsi vagyok, milyen környezetben élsz?

Én vagyok mandula, új nicken. Budapesten lakom. De jó neked, hogy elkerültél innen. Bár én mindig is itt éltem, szüleim is, nagyszüleim is. Szóval generációk óta.

Gondolkozom azon, hogy elköltöznék, de nincs támpontom, hogy hova, hiszen nincsenek rokonaim vidéken. Illetve van egy közeli rokonom, de ő egy nagyon pici faluban él (igaz, a Balatonhoz közel).

Szóval fogalmam sincs, merre indulhatnék. És a gyerekek iskolája is egy-két évig még ide köt.

 

Szia Roxána,

Ahogy írtad, ez valóban nem könnyű helyzet, és érthető is, főként a gyerekek miatt. Csodálom is a kitartásodat! Smile Az én családom nagy része is Budapesten lakik, és persze sokszor hiányolnak. Szerencsére, egyre több az ismerősöm az agglomerációban és a környező megyékben. Csak azt sajnálom, hogy egymagam nem éppen tudom látogatni őket. Sajnos, nem egyszerű.

Roxána, Te hogy oldod meg a családi látogatásokat?

 

Szia. Smile Megint új nicken. (Bocsánat.) Köszi, de lassan ott tartok, hogy a hajamra kenhetem a kitartásomat, ELEGEM VAN, de nagyon.

A szüleimmel most nem tartom a kapcsolatot, a testvéremmel tartanám (és valamennyire tartom is), de ő nagyon elfoglalt.

 

Szia mirjam,

Tetszenek a nickneveid. Smile A kreativitásnak ez a formája igazi talentumod. Wink Nekem jó hosszú időt vett igénybe, mire ezt az egy nevet kitaláltam. Laughing out loud Mivel foglalkozol szabadidődben amúgy? (Bár a szabadidő fogalma elég szubjektív). Smile :) Írással? Festészettel? Nos, mert a bejegyzéseidből erre következtetnék; kifinomult, kreatív. Vagy van olyan ágazat, amiben ki tudod vagy szeretnéd fejezni magadat? Én például az elmúlt időszakban sokat kacérkodtam már a gondolattal, hogy belevetem magam a művészetekbe ismét, mint régen. Mert a monotonabb munkában ezt nem éppen tudom kiélni. S az képes lehúzni, ha hagyom. Na és ugye erre még rájön az is, hogy ha belegondolok a helyzetembe vagy a jövőmbe, akkor az aztán be tudja árnyékolni a napjaimat. És keresem a kiutat.

 

Szia! Nekem meg a te nick-ed tetszett meg. Smile Jó kis intuiciód van, hallod, megélhetnél belőle. Smile Nem foglalkozom sajnos egyikkel sem, de mindkettő vonz. Inkább passzív módon, tehát nagyon sokat olvastam - de nem írtam, és nagyon szerettem festményeket nézegetni (akár albumban, akár kiállításokon) - de tulkélppen csak egy képem van, az viszont elég sokaknak tetszik. Amit még nagyon szerettem, az a szövés (igazi, nagy szövőszéken).

Jó lenne most valamit csinálni, de nem bírom rávenni magam.

Szia mirjam!

Jól ráhibáztam. Smile Igazából, egy megérzés volt. Wink Mesélj, mirjam, milyen képet készítettél? Érdekelne. Rajzoltad vagy festetted?

Korábban grafikával foglalkoztam, rengeteget rajzoltam, néha festettem. Most, igazán a modern festészet az, ami vonz, amit szeretnék is végremeglépni. Ezen az ágazaton belül is az önkifejezésnek az a módja, amikor olyan alapanyagokat használsz fel az alkotáshoz, amelyek az életed fontos mérföldköveit jelentették. Ami igaz, az igaz, már csak rá kéne vennem magam. Mert itthon minden megvan hozzá; már csak én kellek és az intuícióm, a motivációmmal.

Offline

Bocs,hogy beletrafálok a beszélgetésetek közepébe,de ti az emberektől,vagy tényleg maguktól a nagy terektől féltek?(Lusta vagyok visszaolvasni,bocs)

Offline

Krsztn írta:

Anzseliq! 

Gondolkoztam rajta de pestig eljutni elég érdekes lenne.. bár már itthon sok olyan dolgot igyekszem csinálni amitől eddig tartottam.. valamivel jobban vagyok ha még a gondolata sem merül fel annak hogy mennem kellene valahova.. akkor jó akkor nyugi van meg némi bőgős önsajnálat... másrészt a családom sem támogatná.. egyre többször megy az ordítás hogy az ő életük is szar mégsem "döglenek itthon hónapok óta".. Viszont ez annyira lehúzza a kedvem hogy olyankor nem féltem a tyúkszros életem.. Smile bár még nem próbáltam ilyenkor útnak indulni.. de társasággal is beszari vagyok nem hogy egyedül. Laughing out loud

 

Mirjam!

Az mit jelent hogy az elején?! Végülis lehet hülyeség, de a terápiának is az lenne a lényege hogy nézzek szembe.. akkor azt megtehetném magam is.. néha úgy érzem hogy bringára ülnék és mennék egy kisebb kört.. csak ja.. a hülye agyam tele van felesleges gondolatokkal meg képekkel ahogy látom magam összecsuklani itt ott.. bár már ez is kevésbé.. A gyógyszertől még mindig óckodom egy picit.. 

 

Szia Krsztn!

Egyetértek mirjammal, hogy valóban az agorafóbiát még az elején érdemes "elkapni". Ide-s-tova 10 éve küzdök ezzel. Mondhatni majdnem mindent kiptóbáltam, hogy ez megoldódjon. De a tendencia az, hogy nem megállítható, nem visszafordítható, csak romlik; legalább is nálam ez a helyzet. Annyi könyvet kiolvastam már ez ügyben, annyi helyen jártam (terápián, kurzusokon, kineziológián, előadásokon). Sok-sok tapasztalatra, tanácsra, információra tettem szert. De ez mind nem gyógyír.

Legalább a hosszú évek alatt annyit megtudtam, hogy az agorafióbiám honnan ered. Már csak a végső választ kell meglelni.

A gyógyszer nálam nem vált be. Láttam olyat, akinél igen, vagy csak részben segített. Mindent érdemes kipróbálni. Aztán az ember eldönti, hogy merre folytassa az útját.

Úgy látom, a családod nem támogat túlzottan ezen a téren, Krsztn, igaz? Tudtál velük beszélgetni erről? Az én esetemben, azt tapasztaltam, hogy a család minden tagja teljes mértékben figyelmen kívül hagyja azt, amin épp végigmegyek, annak ellenére, hogy beszéltem velük erről. Bár, pont ez az a hozzáálás, ami egyfelől egyáltalán nem lep meg, mivel mindig is ezt a fajta hozzáállást tanúsították felém. Másrészt, pedig pont ez az egyik gyökérproblémája az agorafóbiámnak. Mit kezdeni velük, nem tudok és szerencsére nem is kell, mert hála az égnek, elég messze laknak tőlem. Bár ez persze, az embernek nem esik jól. Te hogy éled ezt meg a családi körödben?

 

Offline

http://www.vitalitas.hu/ismerettar/szo/szo5.htm#4.html

Offline

Krsztn írta:

Mirjam!

Olvastam a linket.. az én viszonyom anyámmal majdnem ilyen mint a leírtak.. sőt amikor ez az egész kijött én kb könyörögtem anyunak hogy legyen mellettem... Sőt elötte költözés is szóbajött.. a párom 80kmre lakik innen.. és szeretnénk több időt együtt tölteni.. és volt egy időszak amikor az járt a fejembe hogy ez mennyire messze van.. holott itthonról is "menekülnék".  Ott hagytam a munkahelyem, tehát megtettem az első lépést hogy elinduljak itthonról.. és ez lett belőle.. felnőtté kéne válnom és leszakadnom anyámról.. de amíg ez a vacak uralkodik felettem gyámoltalannak érzem magam.. de legalább 2 hét után ismét sikerült kimozdulnom.. Smile autóval és kb 2kmert de ilyenkor úgy érzem a világ végère is el tudnék menni.. ebbe mondjuk nagy segítség a párom makacs viselkedése... mert ha a fejébe veszi hogy márpedig megyünk a boltba akkor megyünk a boltba.. a fura az egészbe hogy amennyire rettegtem az autóba most annyira jól/biztonságba érzem magam ott..érdekes.. Smile

Sajnálom hogy nem segítenek a kezelések sem a gyógyszerek.. én még nem voltam ilyesmin de úgy érzem rajtam sem segítene... de hátha..lehet csak idő kell neked! A gyógyszerek... én úgy gondolom mit tudna az segíteni?! Nem megfázva vagyok én. De aztán lehet hogy segítene.. Kíváncsi lettem a te történetedre! Lejjebb olvasok ma, bár olvastam már de a figyelmem kuka.. Laughing out loud Te el mersz menni otthonról? :) 

Értem, igen. Az anyával való ambivalens kötődés elég súlyos ügy, tanusíthatom. Smile

Nekem a volt albérlőm agorafóbiája és szep. szorongása nagyon jól reagált gyógyszerre, ami nekem is tök érthetetlen. De így volt. Sőt, ismerek több embert, akik jól reagáltak gyógyszeres kezelésre. Egy fiatal lánnyal beszélgettem egyszer, ő pánikbeteg volt, egy évig nem volt hajlandó gyógyszert szedni, végül beszedte és sokkal jobban lett!

Nekem mindig is muszáj volt elmennem otthonról, egyedül neveltem és nevelem a gyerekeket.

Remélem, hogy mindig el fogok tudni menni otthonról (és haza is fogok tudni jönni!! Smile ), bár az évek során sajnos nem javuló, hanem romló tendencia van.

 

Online

Mirjam!

Olvastam a linket.. az én viszonyom anyámmal majdnem ilyen mint a leírtak.. sőt amikor ez az egész kijött én kb könyörögtem anyunak hogy legyen mellettem... Sőt elötte költözés is szóbajött.. a párom 80kmre lakik innen.. és szeretnénk több időt együtt tölteni.. és volt egy időszak amikor az járt a fejembe hogy ez mennyire messze van.. holott itthonról is "menekülnék".  Ott hagytam a munkahelyem, tehát megtettem az első lépést hogy elinduljak itthonról.. és ez lett belőle.. felnőtté kéne válnom és leszakadnom anyámról.. de amíg ez a vacak uralkodik felettem gyámoltalannak érzem magam.. de legalább 2 hét után ismét sikerült kimozdulnom.. Smile autóval és kb 2kmert de ilyenkor úgy érzem a világ végère is el tudnék menni.. ebbe mondjuk nagy segítség a párom makacs viselkedése... mert ha a fejébe veszi hogy márpedig megyünk a boltba akkor megyünk a boltba.. a fura az egészbe hogy amennyire rettegtem az autóba most annyira jól/biztonságba érzem magam ott..érdekes.. Smile

Sajnálom hogy nem segítenek a kezelések sem a gyógyszerek.. én még nem voltam ilyesmin de úgy érzem rajtam sem segítene... de hátha..lehet csak idő kell neked! A gyógyszerek... én úgy gondolom mit tudna az segíteni?! Nem megfázva vagyok én. De aztán lehet hogy segítene.. Kíváncsi lettem a te történetedre! Lejjebb olvasok ma, bár olvastam már de a figyelmem kuka.. Laughing out loud Te el mersz menni otthonról? :) 

Offline

Krsztn írta:

Anzseliq! 

Gondolkoztam rajta de pestig eljutni elég érdekes lenne.. bár már itthon sok olyan dolgot igyekszem csinálni amitől eddig tartottam.. valamivel jobban vagyok ha még a gondolata sem merül fel annak hogy mennem kellene valahova.. akkor jó akkor nyugi van meg némi bőgős önsajnálat... másrészt a családom sem támogatná.. egyre többször megy az ordítás hogy az ő életük is szar mégsem "döglenek itthon hónapok óta".. Viszont ez annyira lehúzza a kedvem hogy olyankor nem féltem a tyúkszros életem.. Smile bár még nem próbáltam ilyenkor útnak indulni.. de társasággal is beszari vagyok nem hogy egyedül. Laughing out loud

 

Mirjam!

Az mit jelent hogy az elején?! Végülis lehet hülyeség, de a terápiának is az lenne a lényege hogy nézzek szembe.. akkor azt megtehetném magam is.. néha úgy érzem hogy bringára ülnék és mennék egy kisebb kört.. csak ja.. a hülye agyam tele van felesleges gondolatokkal meg képekkel ahogy látom magam összecsuklani itt ott.. bár már ez is kevésbé.. A gyógyszertől még mindig óckodom egy picit.. 

Krisztin. Szendi Gábor mondja, hogy amikor mérges az ember, akkor nem szorong (annyira). Ezt már vettem észre. Egyszer például már pont leértünk a Balatonra, amikor összevesztem a szüleimmel, annyira azért voltak rendesek, hogy elvittek Veszprémbe, felszálltam a buszra és simán hazajöttem (Budapestre). Ez elképzelhetetlen lett volna, ha nem lettem volna iszonyú dühös. Lehet, hogy amikor ordítanak veled, akkor nem magadba kéne omlani, hanem átélni más érzést is, amit meg tudsz engedni magadnak. Például a dühöt. ("Miért ordítanak velem, semmi rosszat nem csináltam, bezzeg ha tüdőgyulladásom/lábtörésem lenne, akkor itt ugrálnának körülöttem. Azért, mert nem látszik, hogy bajom van, sajnos tényleg bajom van.")

A terápia nekem sajnos mit sem használt és eddig a gyógyszerek sem. Azért nem adtam ám még fel teljesen. Szerintem (hangsúlyozom, szerintem) az agorafóbiának egészen korai időszakra tehető eredete van, tehát azt feltárni, azzal szembenézni... hát ha nem is reménytelen, de nagyon nehéz. Ha lejjebb mész a topikban, akkor belinkeltem Horgász Csaba cikkét (Szkizoid mechizmusok...), olvasd el, nagyon érdekes.

Online

Anzseliq! 

Gondolkoztam rajta de pestig eljutni elég érdekes lenne.. bár már itthon sok olyan dolgot igyekszem csinálni amitől eddig tartottam.. valamivel jobban vagyok ha még a gondolata sem merül fel annak hogy mennem kellene valahova.. akkor jó akkor nyugi van meg némi bőgős önsajnálat... másrészt a családom sem támogatná.. egyre többször megy az ordítás hogy az ő életük is szar mégsem "döglenek itthon hónapok óta".. Viszont ez annyira lehúzza a kedvem hogy olyankor nem féltem a tyúkszros életem.. Smile bár még nem próbáltam ilyenkor útnak indulni.. de társasággal is beszari vagyok nem hogy egyedül. Laughing out loud

 

Mirjam!

Az mit jelent hogy az elején?! Végülis lehet hülyeség, de a terápiának is az lenne a lényege hogy nézzek szembe.. akkor azt megtehetném magam is.. néha úgy érzem hogy bringára ülnék és mennék egy kisebb kört.. csak ja.. a hülye agyam tele van felesleges gondolatokkal meg képekkel ahogy látom magam összecsuklani itt ott.. bár már ez is kevésbé.. A gyógyszertől még mindig óckodom egy picit.. 

Offline

Anzseliq írta:

mirjam írta:

Anzseliq írta:

Roxána írta:

Anzseliq írta:

Tetszenek a bejegyzések. Jó olvasni a sorstársak sorait. Igazából minden hozzászólást érdekesnek és értékesnek találtam itt a fórumban.

A számos küzdelem és harc az agorafóbiával elsősorban a fővárosban tör felszínre, de ott aztán hatványozottan, elviselhetetlenül. Bár ezt szerintem, nem is kell ecsetlnem itt senkinek. Egy katasztrófa sújtotta övezet Budapest, egy agorafóbiásnak. Nekem legalábbis az. A nagy szerencsém, hogy az élet elsodort onnan. Persze, ettől még nem lett minden más. De egy-két fokkal jobb, nyugodtabb az életem. A környezetváltozás nekem sokat segített.

Mandula, ha szabad tudnom, Te merre laksz? Kíváncsi vagyok, milyen környezetben élsz?

Én vagyok mandula, új nicken. Budapesten lakom. De jó neked, hogy elkerültél innen. Bár én mindig is itt éltem, szüleim is, nagyszüleim is. Szóval generációk óta.

Gondolkozom azon, hogy elköltöznék, de nincs támpontom, hogy hova, hiszen nincsenek rokonaim vidéken. Illetve van egy közeli rokonom, de ő egy nagyon pici faluban él (igaz, a Balatonhoz közel).

Szóval fogalmam sincs, merre indulhatnék. És a gyerekek iskolája is egy-két évig még ide köt.

 

Szia Roxána,

Ahogy írtad, ez valóban nem könnyű helyzet, és érthető is, főként a gyerekek miatt. Csodálom is a kitartásodat! Smile Az én családom nagy része is Budapesten lakik, és persze sokszor hiányolnak. Szerencsére, egyre több az ismerősöm az agglomerációban és a környező megyékben. Csak azt sajnálom, hogy egymagam nem éppen tudom látogatni őket. Sajnos, nem egyszerű.

Roxána, Te hogy oldod meg a családi látogatásokat?

 

Szia. Smile Megint új nicken. (Bocsánat.) Köszi, de lassan ott tartok, hogy a hajamra kenhetem a kitartásomat, ELEGEM VAN, de nagyon.

A szüleimmel most nem tartom a kapcsolatot, a testvéremmel tartanám (és valamennyire tartom is), de ő nagyon elfoglalt.

 

Szia mirjam,

Tetszenek a nickneveid. Smile A kreativitásnak ez a formája igazi talentumod. Wink Nekem jó hosszú időt vett igénybe, mire ezt az egy nevet kitaláltam. Laughing out loud Mivel foglalkozol szabadidődben amúgy? (Bár a szabadidő fogalma elég szubjektív). Smile :) Írással? Festészettel? Nos, mert a bejegyzéseidből erre következtetnék; kifinomult, kreatív. Vagy van olyan ágazat, amiben ki tudod vagy szeretnéd fejezni magadat? Én például az elmúlt időszakban sokat kacérkodtam már a gondolattal, hogy belevetem magam a művészetekbe ismét, mint régen. Mert a monotonabb munkában ezt nem éppen tudom kiélni. S az képes lehúzni, ha hagyom. Na és ugye erre még rájön az is, hogy ha belegondolok a helyzetembe vagy a jövőmbe, akkor az aztán be tudja árnyékolni a napjaimat. És keresem a kiutat.

És te mit szerettél csinálni és továbbra is azt szeretnéd vagy inkább kipróbálnál valami újat?

Offline

Anzseliq írta:

mirjam írta:

Anzseliq írta:

Roxána írta:

Anzseliq írta:

Tetszenek a bejegyzések. Jó olvasni a sorstársak sorait. Igazából minden hozzászólást érdekesnek és értékesnek találtam itt a fórumban.

A számos küzdelem és harc az agorafóbiával elsősorban a fővárosban tör felszínre, de ott aztán hatványozottan, elviselhetetlenül. Bár ezt szerintem, nem is kell ecsetlnem itt senkinek. Egy katasztrófa sújtotta övezet Budapest, egy agorafóbiásnak. Nekem legalábbis az. A nagy szerencsém, hogy az élet elsodort onnan. Persze, ettől még nem lett minden más. De egy-két fokkal jobb, nyugodtabb az életem. A környezetváltozás nekem sokat segített.

Mandula, ha szabad tudnom, Te merre laksz? Kíváncsi vagyok, milyen környezetben élsz?

Én vagyok mandula, új nicken. Budapesten lakom. De jó neked, hogy elkerültél innen. Bár én mindig is itt éltem, szüleim is, nagyszüleim is. Szóval generációk óta.

Gondolkozom azon, hogy elköltöznék, de nincs támpontom, hogy hova, hiszen nincsenek rokonaim vidéken. Illetve van egy közeli rokonom, de ő egy nagyon pici faluban él (igaz, a Balatonhoz közel).

Szóval fogalmam sincs, merre indulhatnék. És a gyerekek iskolája is egy-két évig még ide köt.

 

Szia Roxána,

Ahogy írtad, ez valóban nem könnyű helyzet, és érthető is, főként a gyerekek miatt. Csodálom is a kitartásodat! Smile Az én családom nagy része is Budapesten lakik, és persze sokszor hiányolnak. Szerencsére, egyre több az ismerősöm az agglomerációban és a környező megyékben. Csak azt sajnálom, hogy egymagam nem éppen tudom látogatni őket. Sajnos, nem egyszerű.

Roxána, Te hogy oldod meg a családi látogatásokat?

 

Szia. Smile Megint új nicken. (Bocsánat.) Köszi, de lassan ott tartok, hogy a hajamra kenhetem a kitartásomat, ELEGEM VAN, de nagyon.

A szüleimmel most nem tartom a kapcsolatot, a testvéremmel tartanám (és valamennyire tartom is), de ő nagyon elfoglalt.

 

Szia mirjam,

Tetszenek a nickneveid. Smile A kreativitásnak ez a formája igazi talentumod. Wink Nekem jó hosszú időt vett igénybe, mire ezt az egy nevet kitaláltam. Laughing out loud Mivel foglalkozol szabadidődben amúgy? (Bár a szabadidő fogalma elég szubjektív). Smile :) Írással? Festészettel? Nos, mert a bejegyzéseidből erre következtetnék; kifinomult, kreatív. Vagy van olyan ágazat, amiben ki tudod vagy szeretnéd fejezni magadat? Én például az elmúlt időszakban sokat kacérkodtam már a gondolattal, hogy belevetem magam a művészetekbe ismét, mint régen. Mert a monotonabb munkában ezt nem éppen tudom kiélni. S az képes lehúzni, ha hagyom. Na és ugye erre még rájön az is, hogy ha belegondolok a helyzetembe vagy a jövőmbe, akkor az aztán be tudja árnyékolni a napjaimat. És keresem a kiutat.

 

Szia! Nekem meg a te nick-ed tetszett meg. Smile Jó kis intuiciód van, hallod, megélhetnél belőle. Smile Nem foglalkozom sajnos egyikkel sem, de mindkettő vonz. Inkább passzív módon, tehát nagyon sokat olvastam - de nem írtam, és nagyon szerettem festményeket nézegetni (akár albumban, akár kiállításokon) - de tulkélppen csak egy képem van, az viszont elég sokaknak tetszik. Amit még nagyon szerettem, az a szövés (igazi, nagy szövőszéken).

Jó lenne most valamit csinálni, de nem bírom rávenni magam.

Offline

Anzseliq írta:

Krsztn írta:

Szia Anzseliq!

Hát.. eléggé elszomorít a történeted.. én nagyon szeretném ha vissza tudnék állni a "csatasorba" Smile Terápiára nem jártam.. nagyon orvos sem látott még.. egyelőre a háziorvosommal beszéltem csak. Ő egy recept kíséretében köszönte szépen.. Smile De nem igazán szeretném beszedni... Autóval a város túlvége.. az egyelőre a max... ami olyan 5-6 km.. Smile Gyalogosan a " szomszéd utca kör" megy.. ahoz képest hogy dec óta 3x voltam "házon kívül" Viszont ha elindulok, akkor még egy kicsit élvezni is tudom, hogy végre kint vagyok és jéé semmi bajom sem történik. Én nem akarom hogy ez így legyen.. borzalmas.. Bár én még mondhatni kezdő vagyok a témában.. Visszatérve a terápiára, vagy bármire.. kisvárosban élek.. elég izzasztó lenne pestig elautókázni.. viszont ha már ilyesmire adnám a fejem.. egy éve jártam akupunktúrára.. de a rendesre nem arra a tapaszos megoldásra.. ott szerettem, bár nem pszihés problémával kerültem oda (nnics kizárva hogy már esetleg akkor is ez bújt meg a háttérben, mivel szervi problémát nem találtak). De ez sem a szomszédban van. Nem akarom hogy megbélyegezzenek, nem akarok gyógyszert sem szedni.. ezért is tartok elmenni orvoshoz.. tudom hogy ott az esély hogy segíthet.. Perpill el vagyok keseredve.. aztán a fene tudja mi lesz..

A közös vállalkozás által nem lettél kicsit jobban?! 

 

Szia Krsztn!

A kisebb sétákat én is kedvelem, itt a környékünkön. Sokszor sétálok ki a párom elé a vonatállomásra, főként esténként. Ezt az időszakot kedvelem a leginkább sétára. Ilyenkor már nincsenek kinn sokan az utcán, főként a mi városkánkban; itt mindneki korán fekvő, én meg az éjjeli bagoly. Smile A közös vállalkozásunk végett sokat utazunk, olyankor elég korán kelünk. Ez az a napszak, amit pedig vezetéskor kedvelek. Alig vannak az utakon, még minden csendes és a napfelkeltét végignézni egyszerűen lenyűgöző.

A vállakozás sokat segített lelki szinten, viszont ugyanakkor a számos ügyintézés miatt való berohangálás Pestre - nem hogy javított volna - rosszabbította a helyzetemet. Az utazás, a tömeg, a stressz helyzetek. Mind mind. Igazából, vannak jobb napjaim, amikor úgy érzem erősebb vagyok, és váratlanul elérkezik a hullámvölgy...

A pszichológusok egész sok tanácsot tudtak adni ezena téren. Bár az igazat megvallva, itt most feltenném a kérdést, hogy a pszichoterápiák alkalmazásával teljesen kigyógyulni lehetséges-e az agorafóbiából? Nos, ez egy filozófiai kérdés, amit úgy gondolom, mindneki a saját tapasztalata alapján tud majd csak megválaszolni.

Krsztn, és egy pszichológus vagy terapeuta felkeresésén nem gondolkodtál még?

Szerintem ha az elején "elkapják" az agorafóbiát, akkor elég jól gyógyítható. Szerintem inkább terápiával, de azért a gyógyszer is szóba jön.

Offline

mirjam írta:

Anzseliq írta:

Roxána írta:

Anzseliq írta:

Tetszenek a bejegyzések. Jó olvasni a sorstársak sorait. Igazából minden hozzászólást érdekesnek és értékesnek találtam itt a fórumban.

A számos küzdelem és harc az agorafóbiával elsősorban a fővárosban tör felszínre, de ott aztán hatványozottan, elviselhetetlenül. Bár ezt szerintem, nem is kell ecsetlnem itt senkinek. Egy katasztrófa sújtotta övezet Budapest, egy agorafóbiásnak. Nekem legalábbis az. A nagy szerencsém, hogy az élet elsodort onnan. Persze, ettől még nem lett minden más. De egy-két fokkal jobb, nyugodtabb az életem. A környezetváltozás nekem sokat segített.

Mandula, ha szabad tudnom, Te merre laksz? Kíváncsi vagyok, milyen környezetben élsz?

Én vagyok mandula, új nicken. Budapesten lakom. De jó neked, hogy elkerültél innen. Bár én mindig is itt éltem, szüleim is, nagyszüleim is. Szóval generációk óta.

Gondolkozom azon, hogy elköltöznék, de nincs támpontom, hogy hova, hiszen nincsenek rokonaim vidéken. Illetve van egy közeli rokonom, de ő egy nagyon pici faluban él (igaz, a Balatonhoz közel).

Szóval fogalmam sincs, merre indulhatnék. És a gyerekek iskolája is egy-két évig még ide köt.

 

Szia Roxána,

Ahogy írtad, ez valóban nem könnyű helyzet, és érthető is, főként a gyerekek miatt. Csodálom is a kitartásodat! Smile Az én családom nagy része is Budapesten lakik, és persze sokszor hiányolnak. Szerencsére, egyre több az ismerősöm az agglomerációban és a környező megyékben. Csak azt sajnálom, hogy egymagam nem éppen tudom látogatni őket. Sajnos, nem egyszerű.

Roxána, Te hogy oldod meg a családi látogatásokat?

 

Szia. Smile Megint új nicken. (Bocsánat.) Köszi, de lassan ott tartok, hogy a hajamra kenhetem a kitartásomat, ELEGEM VAN, de nagyon.

A szüleimmel most nem tartom a kapcsolatot, a testvéremmel tartanám (és valamennyire tartom is), de ő nagyon elfoglalt.

 

Szia mirjam,

Tetszenek a nickneveid. Smile A kreativitásnak ez a formája igazi talentumod. Wink Nekem jó hosszú időt vett igénybe, mire ezt az egy nevet kitaláltam. Laughing out loud Mivel foglalkozol szabadidődben amúgy? (Bár a szabadidő fogalma elég szubjektív). Smile :) Írással? Festészettel? Nos, mert a bejegyzéseidből erre következtetnék; kifinomult, kreatív. Vagy van olyan ágazat, amiben ki tudod vagy szeretnéd fejezni magadat? Én például az elmúlt időszakban sokat kacérkodtam már a gondolattal, hogy belevetem magam a művészetekbe ismét, mint régen. Mert a monotonabb munkában ezt nem éppen tudom kiélni. S az képes lehúzni, ha hagyom. Na és ugye erre még rájön az is, hogy ha belegondolok a helyzetembe vagy a jövőmbe, akkor az aztán be tudja árnyékolni a napjaimat. És keresem a kiutat.

 

 

Offline

Krsztn írta:

Szia Anzseliq!

Hát.. eléggé elszomorít a történeted.. én nagyon szeretném ha vissza tudnék állni a "csatasorba" Smile Terápiára nem jártam.. nagyon orvos sem látott még.. egyelőre a háziorvosommal beszéltem csak. Ő egy recept kíséretében köszönte szépen.. Smile De nem igazán szeretném beszedni... Autóval a város túlvége.. az egyelőre a max... ami olyan 5-6 km.. Smile Gyalogosan a " szomszéd utca kör" megy.. ahoz képest hogy dec óta 3x voltam "házon kívül" Viszont ha elindulok, akkor még egy kicsit élvezni is tudom, hogy végre kint vagyok és jéé semmi bajom sem történik. Én nem akarom hogy ez így legyen.. borzalmas.. Bár én még mondhatni kezdő vagyok a témában.. Visszatérve a terápiára, vagy bármire.. kisvárosban élek.. elég izzasztó lenne pestig elautókázni.. viszont ha már ilyesmire adnám a fejem.. egy éve jártam akupunktúrára.. de a rendesre nem arra a tapaszos megoldásra.. ott szerettem, bár nem pszihés problémával kerültem oda (nnics kizárva hogy már esetleg akkor is ez bújt meg a háttérben, mivel szervi problémát nem találtak). De ez sem a szomszédban van. Nem akarom hogy megbélyegezzenek, nem akarok gyógyszert sem szedni.. ezért is tartok elmenni orvoshoz.. tudom hogy ott az esély hogy segíthet.. Perpill el vagyok keseredve.. aztán a fene tudja mi lesz..

A közös vállalkozás által nem lettél kicsit jobban?! 

 

Szia Krsztn!

A kisebb sétákat én is kedvelem, itt a környékünkön. Sokszor sétálok ki a párom elé a vonatállomásra, főként esténként. Ezt az időszakot kedvelem a leginkább sétára. Ilyenkor már nincsenek kinn sokan az utcán, főként a mi városkánkban; itt mindneki korán fekvő, én meg az éjjeli bagoly. Smile A közös vállalkozásunk végett sokat utazunk, olyankor elég korán kelünk. Ez az a napszak, amit pedig vezetéskor kedvelek. Alig vannak az utakon, még minden csendes és a napfelkeltét végignézni egyszerűen lenyűgöző.

A vállakozás sokat segített lelki szinten, viszont ugyanakkor a számos ügyintézés miatt való berohangálás Pestre - nem hogy javított volna - rosszabbította a helyzetemet. Az utazás, a tömeg, a stressz helyzetek. Mind mind. Igazából, vannak jobb napjaim, amikor úgy érzem erősebb vagyok, és váratlanul elérkezik a hullámvölgy...

A pszichológusok egész sok tanácsot tudtak adni ezena téren. Bár az igazat megvallva, itt most feltenném a kérdést, hogy a pszichoterápiák alkalmazásával teljesen kigyógyulni lehetséges-e az agorafóbiából? Nos, ez egy filozófiai kérdés, amit úgy gondolom, mindneki a saját tapasztalata alapján tud majd csak megválaszolni.

Krsztn, és egy pszichológus vagy terapeuta felkeresésén nem gondolkodtál még?

 

Offline

Anzseliq írta:

Roxána írta:

Anzseliq írta:

Tetszenek a bejegyzések. Jó olvasni a sorstársak sorait. Igazából minden hozzászólást érdekesnek és értékesnek találtam itt a fórumban.

A számos küzdelem és harc az agorafóbiával elsősorban a fővárosban tör felszínre, de ott aztán hatványozottan, elviselhetetlenül. Bár ezt szerintem, nem is kell ecsetlnem itt senkinek. Egy katasztrófa sújtotta övezet Budapest, egy agorafóbiásnak. Nekem legalábbis az. A nagy szerencsém, hogy az élet elsodort onnan. Persze, ettől még nem lett minden más. De egy-két fokkal jobb, nyugodtabb az életem. A környezetváltozás nekem sokat segített.

Mandula, ha szabad tudnom, Te merre laksz? Kíváncsi vagyok, milyen környezetben élsz?

Én vagyok mandula, új nicken. Budapesten lakom. De jó neked, hogy elkerültél innen. Bár én mindig is itt éltem, szüleim is, nagyszüleim is. Szóval generációk óta.

Gondolkozom azon, hogy elköltöznék, de nincs támpontom, hogy hova, hiszen nincsenek rokonaim vidéken. Illetve van egy közeli rokonom, de ő egy nagyon pici faluban él (igaz, a Balatonhoz közel).

Szóval fogalmam sincs, merre indulhatnék. És a gyerekek iskolája is egy-két évig még ide köt.

 

Szia Roxána,

Ahogy írtad, ez valóban nem könnyű helyzet, és érthető is, főként a gyerekek miatt. Csodálom is a kitartásodat! Smile Az én családom nagy része is Budapesten lakik, és persze sokszor hiányolnak. Szerencsére, egyre több az ismerősöm az agglomerációban és a környező megyékben. Csak azt sajnálom, hogy egymagam nem éppen tudom látogatni őket. Sajnos, nem egyszerű.

Roxána, Te hogy oldod meg a családi látogatásokat?

 

Szia. Smile Megint új nicken. (Bocsánat.) Köszi, de lassan ott tartok, hogy a hajamra kenhetem a kitartásomat, ELEGEM VAN, de nagyon.

A szüleimmel most nem tartom a kapcsolatot, a testvéremmel tartanám (és valamennyire tartom is), de ő nagyon elfoglalt.

Online

Szia Anzseliq!

Hát.. eléggé elszomorít a történeted.. én nagyon szeretném ha vissza tudnék állni a "csatasorba" Smile Terápiára nem jártam.. nagyon orvos sem látott még.. egyelőre a háziorvosommal beszéltem csak. Ő egy recept kíséretében köszönte szépen.. Smile De nem igazán szeretném beszedni... Autóval a város túlvége.. az egyelőre a max... ami olyan 5-6 km.. Smile Gyalogosan a " szomszéd utca kör" megy.. ahoz képest hogy dec óta 3x voltam "házon kívül" Viszont ha elindulok, akkor még egy kicsit élvezni is tudom, hogy végre kint vagyok és jéé semmi bajom sem történik. Én nem akarom hogy ez így legyen.. borzalmas.. Bár én még mondhatni kezdő vagyok a témában.. Visszatérve a terápiára, vagy bármire.. kisvárosban élek.. elég izzasztó lenne pestig elautókázni.. viszont ha már ilyesmire adnám a fejem.. egy éve jártam akupunktúrára.. de a rendesre nem arra a tapaszos megoldásra.. ott szerettem, bár nem pszihés problémával kerültem oda (nnics kizárva hogy már esetleg akkor is ez bújt meg a háttérben, mivel szervi problémát nem találtak). De ez sem a szomszédban van. Nem akarom hogy megbélyegezzenek, nem akarok gyógyszert sem szedni.. ezért is tartok elmenni orvoshoz.. tudom hogy ott az esély hogy segíthet.. Perpill el vagyok keseredve.. aztán a fene tudja mi lesz..

A közös vállalkozás által nem lettél kicsit jobban?! 

Offline

Krsztn írta:

Sziasztok!

Jó olvasni hogy mások is vannak ilyen helyzetben amiben én.. én októberben ott hagytam a munkahelyem, mert jött a "bogár" hogy az nekem nem jó.. pedig 2évet töltöttem ott és imádtam.. szerettek az emberek (kereskedelmi pálya) és nagyrészüket én is.. ahogy otthagytam rövidesen újra munkába álltam.. egy gyárba ahol rengeteg rossz indulatú ember volt. Azt decemberben otthagytam.. és innentől jött a lavina.. annyira elkapott a félelem mindentől és mindenkitől, volt hogy már ha összejött a család is szorongtam... ők úgy állnak hozzá hogy ez csak hiszti.. nos.. február van azóta 3x voltam a lakàson kívűl de pár kmes körzetben.. hála a páromnak aki felül tud kerekedni a "hisztimen" ( már már így gondolom én is.. és akarom is így gondolni hogy le tudjam győzni!!!) bevág a kocsiba és akárhogy is kérlelem és érzem hogy mentem elájulok sem áll meg és visz tovább.. ez többnyire akkor jellemző ha valami hivatalos ügyet kell elintézni.. mára eljutottam oda hogy "szeretett" munkahelyem vezetőjét fogom hamarosan felkeresni és vissza akarok menni dolgozni.. hátha kicsit kibillent az önsajnálatból..borzalmasan félek már felhívni is őt, de annál inkább akarom hogy menjen.. újra az a vidám társaságkedvelő ember akarok lenni aki voltam.. mert ami most van az nem én vagyok... nyugtatókat nem szedek, sok értelmét nem látom sajnos.. lehet másnak segít de láttam/látok testközelből gyógyszerfüggő pszihés beteget... én hiszem hogy le lehet ezt győzni.. csak borzalmasan nehéz.. de az élet szép.. még ha nem is tűnik annak. Renélem nem fulladok kudarcba.. az utóbbi alkalmakkor magamtól ültem be az autóba.. izgulva de beültem.. sajnos elég lassan halad ez mert a párom 80kmre lakik innen és nemzetközis sofőr.. így nekem a "terápia" hétvégekre szűkül. De kell hogy menjen.. élni akarok!

jó nagy összevisszaság lett.. de remélem érthető! A hiszti résszel magamra értem, nem akarok vele senkit megbántani.. tudom/átérzem hogy ez borzalmas érzés, de hiszem hogy van kiút. 

Szép napot Nektek! Jól esett leírni! :) 

 

Szia Krsztn,

Elég hasonló volt a munkahelyi pályafutásom a tiédhez. Volt egy igazán szuper munkám korábban, amit sokszor visszasírok. Bár tudom, már nem lennék képes beutazni oda. Aztán jöttek sorra a rövidebbnél rövidebb időtartamű munkahelyek, ahova csupán csak küzeldmek és sorozatos "megpróbáltatások" árán voltam képes bejutni tömegközlekedéssel vagy éppen gyalogosan. Míg végül pont az agorafóbiám miatt mondtak fel nekem. Az tette fel az "I"-re a pontot. A hullámvölgy legaljára kerültem akkor.

A párom segített eljutni kognitív terápiára. Aztán odáig jutottunk, hogy saját vállalkozást hoztunk létre, így most itthon dolgozom.

A gyógyszerek valóban nem segítenek. Legalább is nálam nem váltak be.

Krsztn, az igazán szuper, hogy a párod melletted áll. Jársz/ jártál terpápiára? Autóval milyen távokat teszel meg?

 

Offline

Roxána írta:

Anzseliq írta:

Tetszenek a bejegyzések. Jó olvasni a sorstársak sorait. Igazából minden hozzászólást érdekesnek és értékesnek találtam itt a fórumban.

A számos küzdelem és harc az agorafóbiával elsősorban a fővárosban tör felszínre, de ott aztán hatványozottan, elviselhetetlenül. Bár ezt szerintem, nem is kell ecsetlnem itt senkinek. Egy katasztrófa sújtotta övezet Budapest, egy agorafóbiásnak. Nekem legalábbis az. A nagy szerencsém, hogy az élet elsodort onnan. Persze, ettől még nem lett minden más. De egy-két fokkal jobb, nyugodtabb az életem. A környezetváltozás nekem sokat segített.

Mandula, ha szabad tudnom, Te merre laksz? Kíváncsi vagyok, milyen környezetben élsz?

Én vagyok mandula, új nicken. Budapesten lakom. De jó neked, hogy elkerültél innen. Bár én mindig is itt éltem, szüleim is, nagyszüleim is. Szóval generációk óta.

Gondolkozom azon, hogy elköltöznék, de nincs támpontom, hogy hova, hiszen nincsenek rokonaim vidéken. Illetve van egy közeli rokonom, de ő egy nagyon pici faluban él (igaz, a Balatonhoz közel).

Szóval fogalmam sincs, merre indulhatnék. És a gyerekek iskolája is egy-két évig még ide köt.

 

Szia Roxána,

Ahogy írtad, ez valóban nem könnyű helyzet, és érthető is, főként a gyerekek miatt. Csodálom is a kitartásodat! Smile Az én családom nagy része is Budapesten lakik, és persze sokszor hiányolnak. Szerencsére, egyre több az ismerősöm az agglomerációban és a környező megyékben. Csak azt sajnálom, hogy egymagam nem éppen tudom látogatni őket. Sajnos, nem egyszerű.

Roxána, Te hogy oldod meg a családi látogatásokat?

 

Online

Sziasztok!

Jó olvasni hogy mások is vannak ilyen helyzetben amiben én.. én októberben ott hagytam a munkahelyem, mert jött a "bogár" hogy az nekem nem jó.. pedig 2évet töltöttem ott és imádtam.. szerettek az emberek (kereskedelmi pálya) és nagyrészüket én is.. ahogy otthagytam rövidesen újra munkába álltam.. egy gyárba ahol rengeteg rossz indulatú ember volt. Azt decemberben otthagytam.. és innentől jött a lavina.. annyira elkapott a félelem mindentől és mindenkitől, volt hogy már ha összejött a család is szorongtam... ők úgy állnak hozzá hogy ez csak hiszti.. nos.. február van azóta 3x voltam a lakàson kívűl de pár kmes körzetben.. hála a páromnak aki felül tud kerekedni a "hisztimen" ( már már így gondolom én is.. és akarom is így gondolni hogy le tudjam győzni!!!) bevág a kocsiba és akárhogy is kérlelem és érzem hogy mentem elájulok sem áll meg és visz tovább.. ez többnyire akkor jellemző ha valami hivatalos ügyet kell elintézni.. mára eljutottam oda hogy "szeretett" munkahelyem vezetőjét fogom hamarosan felkeresni és vissza akarok menni dolgozni.. hátha kicsit kibillent az önsajnálatból..borzalmasan félek már felhívni is őt, de annál inkább akarom hogy menjen.. újra az a vidám társaságkedvelő ember akarok lenni aki voltam.. mert ami most van az nem én vagyok... nyugtatókat nem szedek, sok értelmét nem látom sajnos.. lehet másnak segít de láttam/látok testközelből gyógyszerfüggő pszihés beteget... én hiszem hogy le lehet ezt győzni.. csak borzalmasan nehéz.. de az élet szép.. még ha nem is tűnik annak. Renélem nem fulladok kudarcba.. az utóbbi alkalmakkor magamtól ültem be az autóba.. izgulva de beültem.. sajnos elég lassan halad ez mert a párom 80kmre lakik innen és nemzetközis sofőr.. így nekem a "terápia" hétvégekre szűkül. De kell hogy menjen.. élni akarok!

jó nagy összevisszaság lett.. de remélem érthető! A hiszti résszel magamra értem, nem akarok vele senkit megbántani.. tudom/átérzem hogy ez borzalmas érzés, de hiszem hogy van kiút. 

Szép napot Nektek! Jól esett leírni! :) 

Offline

Anzseliq írta:

Tetszenek a bejegyzések. Jó olvasni a sorstársak sorait. Igazából minden hozzászólást érdekesnek és értékesnek találtam itt a fórumban.

A számos küzdelem és harc az agorafóbiával elsősorban a fővárosban tör felszínre, de ott aztán hatványozottan, elviselhetetlenül. Bár ezt szerintem, nem is kell ecsetlnem itt senkinek. Egy katasztrófa sújtotta övezet Budapest, egy agorafóbiásnak. Nekem legalábbis az. A nagy szerencsém, hogy az élet elsodort onnan. Persze, ettől még nem lett minden más. De egy-két fokkal jobb, nyugodtabb az életem. A környezetváltozás nekem sokat segített.

Mandula, ha szabad tudnom, Te merre laksz? Kíváncsi vagyok, milyen környezetben élsz?

Én vagyok mandula, új nicken. Budapesten lakom. De jó neked, hogy elkerültél innen. Bár én mindig is itt éltem, szüleim is, nagyszüleim is. Szóval generációk óta.

Gondolkozom azon, hogy elköltöznék, de nincs támpontom, hogy hova, hiszen nincsenek rokonaim vidéken. Illetve van egy közeli rokonom, de ő egy nagyon pici faluban él (igaz, a Balatonhoz közel).

Szóval fogalmam sincs, merre indulhatnék. És a gyerekek iskolája is egy-két évig még ide köt.

Offline

Tetszenek a bejegyzések. Jó olvasni a sorstársak sorait. Igazából minden hozzászólást érdekesnek és értékesnek találtam itt a fórumban.

A számos küzdelem és harc az agorafóbiával elsősorban a fővárosban tör felszínre, de ott aztán hatványozottan, elviselhetetlenül. Bár ezt szerintem, nem is kell ecsetlnem itt senkinek. Egy katasztrófa sújtotta övezet Budapest, egy agorafóbiásnak. Nekem legalábbis az. A nagy szerencsém, hogy az élet elsodort onnan. Persze, ettől még nem lett minden más. De egy-két fokkal jobb, nyugodtabb az életem. A környezetváltozás nekem sokat segített.

Mandula, ha szabad tudnom, Te merre laksz? Kíváncsi vagyok, milyen környezetben élsz?

Offline

A vitalitas.hu-n olvasható cikkre gondoltam. Hasznos kis olvasmány. Főként annak, aki meg szeretné érteni az agorafóbiásokat. Bár úgy gondolom ezt megérteni csak az tudja igazán, aki meg is tapasztalta/tapasztalja. Smile

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
//