1007 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés
Offline

akbar írta:

Kösz,szarul. Alább írtam. Te hogy vagy?

Bocsi, rövidzárlat. Smile Nem vettem észre, hogy mindkét hsz mai.

Megvagyok, köszi. Éppen kicsit felpörögve. Legalább nem vagyok depis. Csak kiabálok meg káromkodom. Sad

Offline

Kösz,szarul. Alább írtam. Te hogy vagy?

Offline

akbar írta:

Most látom pár napja írtam. Így legalább látom hány naponta esek vissza.

Most hogy vagy??

Offline

Most látom pár napja írtam. Így legalább látom hány naponta esek vissza.

Offline

Megint nagyon depis vagyokcrying. Rosszul alszom,ennek ellenére alig bírok felkelni. A melóról már nem is beszélek.....néha úgy érzem megkattanok.

Offline

akbar írta:

Nagyon kedvetlen,levert vagyok napok óta. Semmihez nincs erőm,a munkát is-amit szeretek-a pokolba kivánomsad. Remélem elmúlikfrown

Jobbulást kívánok!!

Offline

Nagyon kedvetlen,levert vagyok napok óta. Semmihez nincs erőm,a munkát is-amit szeretek-a pokolba kivánomsad. Remélem elmúlikfrown

Offline

Szia Dark Light!

Annyira aterzem a problemadat, de komolyan! Mintha en irtam volna ezeket... Latom most igyekeztel mindent kiadni magadbol ezzel az irassal... Egyedul vagy? Maganyos vagy? Akkor szokott ennyire elhatalmasodni a dolog... amikor nincs senki aki meghallgasson es egyedul vagyunk a felörlő gondolatainkkal... tudom, mert en is ebbe vagyok. Bipolaris depresszio es borderline szem.zavar...

Rajtam is csak az segit minimalisan ha tudok emberekkel beszelni, chatelni, de sokszor megjatszom hogy erdekelnek, mert valojaban nem... El vagyok nelkuluk is csak akkor melyebbre zuhanok... Rakenyszeritem magamat hogy marpedig kommunikaljak.

Nehany nappal ezelottig en is rettenetesen voltam, nem tudtam dolgozni, kerultem az embereket, nem mertem a kozertbe lemenni, remegtek, begyorsult a szivem es gyomoridegem volt...Mert olyan idegennek ereztem magamat... Sad egyszoval eletkeptelenul jarkaltam fel s ala... aztan beszeltem a pszichologusommal, pszichiaterrel es nagy nehezen probalok emberekkel kapcsolatot teremteni.

En attol is rettegek, hogy szeptembertol kezdodik az uj felevem az egyetemen es hogy hogy fogok helyt allni, sok ember, mindenki normalis (vagy nem olyan mint en), megy az ütem, az egyetem en meg majd szepen kisodrodok vagy megzakkanok...

Na de remelem hogy nem Laughing out loud

Irj nyugodtan privatot is ha beszelgetnel, vagy chat Smile

Online

Nem bírom tovább,vasárnap van megint és esik. Alig aludtam nem megy az alvás.

Reggel nagyon rosszul voltam,remegtem szédültem,hányingerem volt.

Bevettem az anafranilt a kényszerekre,pár napja szedem csak. 

Holnap dolgozni kell mennem,lehet ezért szorongok. A boltba lementem nagy nehezen,szoritottam a szatyrot,és minden izmom be volt feszülve. 

Hazaértem,sokáig nem akartam bevennia frontint,ugy gondoltam csak ha  tényleg nagyon kell.

Aztán leültema gép elé,és mehghallottam,hogy anyám hangosan orditozik álmában a másik szobában,(ezt csinálja minden nap)

Akkor nem bírtam tovább,bevettem azt a frontint. Nem mintha sokat érne.

Remegek,félek a mától,minden percétől,félek holnaptól,félek dolgozni,félek attól ha nem dolgozom,nem lesz pénzem.

Elvileg kedden jön a kisfiam,itt lesz egy hétig.ott szokott aludni anyám szobájába,nem akarom,hogy erre ébrdejen,anyám hangjára ahogy álmában kiabál.

Ha nem jön el akkor azért leszek rosszul,el kell jönnie,akkor kibirom,látni akarom Sad

Én dolgozom szerdáig,ha birni fogom. Anyira remegek,nem tudok dolgozni de muszáj,.

Nem tudom legyözni a kényszert,nincs már elég erő bennem.

Egyedül érzem magam,senkim sem marad így.

Most úgy érzem kórházba fogok kerülni,kihúzom ezt a hetet,talán a hónapot.

Ha mégis sikerül és legyözöm a betegségem akkor jó.

Ha nem,kórház,munkhely elvesztése,anyagi csöd, leszázalékolás...egy élet vége

És nem akarok meghalni,de igy nem tudok élni Sad

Ki kell írnom magamból,mégha ártok is vele magamnak.

A lehetőségeim a következők:

1: Azonnal öszeomlok,ívás zártosztály.

2:Tartom magam ameddig bírom,és lehet elmúlnak a kényszergondolatok és a depresszió és minden renbe jön. Erre én nem látok esélyt,mégpedig a túl erős kényszer miatt.

3:Tartom magam,végül egyszerüen felőről a folyamtos depresszió és kényszer,vagy beleőrülök vagy meghalok.

4:Tartom magam,elmegyek holnap dolgozni,felhivom azt az orvost akit ajánlottak,kérek töle idöpontot megbeszéljük mit lehet tenni,valaószinüleg ő is a befekvést fogja ajálani egy helyre. Amit én nem tehetek meg,azaz megtehetek de nem fogja közületek senki megérteni,senki.

Befeküdhetek kórházba szanatoriumba,de elötte mindenképp innom kell egy napig. Aztán kijózanodva tisztán odamenni és ottlenni ammedig csak kell. Ez szintén egy kényszer,ha nem innék elötte,nem tudnék bemenni,épp ez a kényszerem lényege,elbúcsuzol a régi rossz életetdtöl,bemész egy átmeneti életbe,és hazatérsz az uj életedbe. Sajnos nem fogja ezt senki megérteni,tudom,azt mondjátok,erre semmi szükség.

És igazatok van,mégis csak igy müködhet,ez van.

5:Legszivesebben a következöt tenném: Összepakolnék mindent itthon,felkészülve hogy hosszu ideig nem jövök haza,aztán elkezdenék inni,utánna,másnap kijózanodni,és befeküdni egy kórházba.Csak hát ugye ezt nem lehet,mindehová felvételizni meg idöpontot egyeztetni kell,kivéve a zártosztályt,de oda én nem megyek,ezt megfogattam,elöbb halok meg minthogy odakerüljek.

Most itt örlödöm,minden percem maga a kín,és nem bírom,egyszerüen nem bírom tovább.

És hogy mit szeretnék igazán? Visszakapni az életem,és mindent és mindenkit amit a betegség elvett tőlem,de most úgy érzem az már elveszett....

 

 

Offline

Szia Kal-el. Ez is a szorongás egy formájának tűnik (félelem a nyeléstől/fulladástól). Ahogy a szorongást, ezt is leginkább pszichoterápiával lehetne kezelni. A lényeg, hogy azonosítod a negatív gondolatot, átgondolod, hogy mennyire reális, és hogy mit tehetsz ellene. Ne add be a derekad neki. 

Offline

.

Offline

Üdv! Sajnos régóta vagyok depressziós, nem is az most a gondom. Hanem hogy lett egy új betegségem, ha egy nagyobb kapszulát pirulát kell lenyelni rám tör a pánik és félek hogy félre nyelek és megfulladok. 
Jelenleg az omega 3-at szedem csak depresszió ellen, meg a lenmagolajat. Esetleg pezsgőtabllettát, az a gondom hogy a multivitamin ami sokat segít depresszió ellen épp az a nagy kapszulás. Esetleg van nagy kapszulás Calcium Magnézium kiegészítő, egyszer az akadt a torkomon, nehezzen lement de sok vízzel. És azóta ragadt meg bennem ez a bánik, esetleg még a B6 vitamint amit lenyelek, de már kicsi tabletta nyelése előtt is rám tör a pánik felmegy a vérnyomásom minden bajom van. 
Lehetséges hogy a depresszióból és szorongásból lett ez a új betegségem? hogy lehet ebből kigyógyulni? csak mert fokozza a depressziómat is hogy nem tudok azokat szedni ami segítene a depresszió ellen.

Ja még azt hozzá teszem omega 3-at szétrágom a folyadékot lenyelem a kapszulát kiköpöm. Legmagolaj ívós verzió. Evéssel nincs gond Smile De kapszula láttám egyből pánikolok ha tudom be kell venni. Évek óta nem szedtem Augmentint se. Ez a betegség már 1 éve legalább fent áll.

Offline

Nem tudom feldolgozni, hogy emberek halnak meg. Ebből ki tud gyógyítani egy pszichológus? Az a baj, hogy már a menyországban sem hiszek, már az újjá születésben sem. Mi értelme akkor bárminek is? És azért erre a fórumra írom, mert máshol nem biztos, hogy megértenek. 

Offline

Igazából pont olyanok közeledtek eddig hozzám akik ilyenek eddig... csak most azt a kicsit is elveszítem megint a depresszióm miatt is... és igazából nem tudok mit csinálni vele

Offline

Köszönöm

Offline

akbar írta:

Szia Kiwi!

Semmi különös nem történt(szerencsére). Csak szokás szerint hol jó,hol nagyon rossz. Inkább rossz. Sajnos ez vansad

 Értem.

Mielőbbi egyensúlybajövetelt kívánok!

Offline

Szia Kiwi!

Semmi különös nem történt(szerencsére). Csak szokás szerint hol jó,hol nagyon rossz. Inkább rossz. Sajnos ez vansad

Offline

príma írta:

30 éves vagyok, úgy érzem sose leszek boldog. Legszívesebben kinyírnám magam, miért is ne? Úgyis szarba néz mindenki.

Szia! Sajnálom, hogy nem vagy jól...

Írtam neked a blogodba, ide: https://bura.hu/blog/prima-blogja/2017-jun-30/elegem-van

Esetleg írnál valamit magadról? Vagy a problémáidról?

Offline

30 éves vagyok, úgy érzem sose leszek boldog. Legszívesebben kinyírnám magam, miért is ne? Úgyis szarba néz mindenki.

Offline

akbar írta:

Most megint nagyon rossz.crying

Mi a baj?

Offline

akbar írta:

Most megint nagyon rossz.crying

Szia akbar!

Tudsz írni róla,hogy mi történt ? Vagy esetleg később, ha már engedett egy kicsit ?

 

Offline

Most megint nagyon rossz.crying

Offline

SziaGroxika!

Nagyon megértelek ,hogy nehéz új kapcsolatokat teremteni,sokszor az ember nagyon ragaszkodik a már meglévőkhöz.

Ahogy írtad:idézlek ,,Nemigazán >< félek a legtöbb embertől és maximum azokkal állok szóba akik érdeklődnek irántam... nem érdemes olyanokkal lennem akik a létezésemet se veszik figyelembe."

Sokszor valóba nagy energiákat vesz el tőlünk, ha olyan emberrel próbálunk kapcsolatot teremteni ,akik nem viszonozzák a közeledésünket.Ennek a hátulütője lehet talán,hogy lehet olyan ember aki szívesen közeledne hozzád,de esetleg te nem veszed észre a jelzéseit ő meg úgy érzi ,hogy levegőnek nézed.

Tehát lehet, hogy esetleg van a közeledben valaki, aki hasonlócipőben járhat, mint te és hasonlóan gondolkodik a kapcsolatokról,de valahogy mégsem kerültök párhuzamba mivel hasonlóan vélekedtek az emberi kapcsolatokról. Ilyen fura paradox eset is lehet talán a háttérben valahol.

Nem tudom mennyire lehet igaz amit írtam,csak elgondolkodtam ezen a néhány mondatodon.

 

Offline

eumate írta:

Nekem most a lamolep némileg segített kicsit.

Voltál áternél? Mennyit kapsz belőle? Szedted már?

Offline

Nekem most a lamolep némileg segített kicsit.

Offline

eumate írta:

A TED-es beszélgetés kapcsán arra gondoltál hogy akkor az elektrosokk egy jó kezelési mód? Csak azért mert a felsorolásod többi részében ponthogy nem ilyen típusú megoldásokat soroltál fel.

Szerintem ha valaki nagyon nagyon súlyos depressziós és az égvilágon semmi más nem hat, akkor nyilván érdemes kipróbálni, "mit veszíthetünk?" jeligével.

Offline

Bocs hogy "belerondítok" a beszélgetésetekbe,de megmondom őszintén,az eddigi tapasztalataim alapján vajmi kevés a különbség a "fizetős" és "nemfizetős" orvos,ellátás között.Nem azt mondom hogy nincs,de nekem nem használt se a 25 rongyos,se a 6 romngyos,vistzont azt el kell mondanom,hogy a "nemfizetős" zártosztályos/nyíltosztályos kórházi kezelés segített,amitől két évig rendben voltam.

És igaz: Pénzügyi helyzet kurvára bele tud firkálni a papírodon lévő egyenletedbe,még utcára is kerülhetsz,vagy mittudomén,itt nálam ebben a témában sokszorosan tapasztaltabb emberek vannak.(szerintem,)

Na azok vannak szar helyzetben,és akiknek más bajuk is van.Szerintem.

_Na csak ennyi,bocsesz. egyéként engem sem támogat egyik szülőm sem,épp ma mondták,hogy mikor húzok már el melózni,tudom az iskolát közben csinálni.

Sajnos ha egyet tudok csin.-ni,már az is vmi.

Neked nem mondják,hogy menj dolgozni?("életerős férfi,nőért,,másért ki tudsz mozdulni,de büdös a meló,stb?")hiába mondom,h  akkor is szorongok.

Amugy kineziológiát,meg ilyen faszságokat is javasoltak,de hát most na,hatásosabb ha zuhanyzok sokáig,vagy az almákat nekib*szom a bódénak a kertben.Laughing out loud (vagy olvasok)

Offline

Pénzterápia,az egy hatásos terápia.

Elektrosokkról az olvastam ma is végzik,drágább,és végső esetben de hatásosnak gondolják,gyorsabb mint a gyógyszer,viszont mivel nem tudják pontosan mit okoz azért van némi rizikó,kissebb nagyobb memóriavesztés van utánna ami rendeződik idővel állitólag

Offline

heimweh. írta:

teljesen tökre halálira nagyon egyetértek! egy negyed embert sem láttam még aki tök egyedül, ráadásul a széllel szembe hugyozva lényegesen jobban lett volna. az általam ismert összes olyan mentális problémákkal küzdő egyén aki komolyabb javulást tudott felmutatni, rendelkezett a következő minimumokkal: támogató környezet, kiszámítható és viszonylag stabil anyagi háttér (nem arra gondolok természetesen, hogy multimilliomosok mind), plusz a legtöbb esetben valamilyen huzamosabb ideig igénybe vett terápia. tök komolyan mondom, hogy megfigyeltem, hogy akinek ezek közül csak egy is hiányzott, az ugyanott van mint mondjuk öt évvel ezelőtt, vagy majdnem pont ugyanott. de ezt amúgy már vagy hússzor leírtam szerintem, szóval nyugodtan üssetek le! angel 

 

Igazad van. Nekem pl. a támogató környezet abszolút hiányzik, használhatatlanabb, unempatikusabb tanácsokat kapok folyamatosan. Terápiára sincs mindig pénz, ami meg jobb lenne (12 000 ft) arra végképp. Anyám, apám végképp nem támogat és ezt minden nap 1000x el is mondja (hogy jobban "MEMORIZÁLJAM", nem mintha nem tudnám... de most komolyan). Tehát a listán egyedül omega-3 van, meg napfény olykor, na meg akkor mostantól próbálom a mozgást is felvenni a listára. Igen, szerintem is: támogatás nélkül "nehéz", vagy inkább a "lehetetlen" szót mondanám.

Offline

Azzal egyetértek hogy a pénzügyi probléma vezethet depresszióhoz, és ha már depressziós valaki, nem tud pl a pénz hiánya miatt terápiát és csomó mást se igénybe venni. A gyógyuláshoz pénz kell, de a pénzcsináláshoz meg nem kéne hogy depressziós legyen. Maga farkába harapó kígyó...Az egyik nyíl mutat a másikra.

 

A TED-es beszélgetés kapcsán arra gondoltál hogy akkor az elektrosokk egy jó kezelési mód? Csak azért mert a felsorolásod többi részében ponthogy nem ilyen típusú megoldásokat soroltál fel.

 

 

Offline

teljesen tökre halálira nagyon egyetértek! egy negyed embert sem láttam még aki tök egyedül, ráadásul a széllel szembe hugyozva lényegesen jobban lett volna. az általam ismert összes olyan mentális problémákkal küzdő egyén aki komolyabb javulást tudott felmutatni, rendelkezett a következő minimumokkal: támogató környezet, kiszámítható és viszonylag stabil anyagi háttér (nem arra gondolok természetesen, hogy multimilliomosok mind), plusz a legtöbb esetben valamilyen huzamosabb ideig igénybe vett terápia. tök komolyan mondom, hogy megfigyeltem, hogy akinek ezek közül csak egy is hiányzott, az ugyanott van mint mondjuk öt évvel ezelőtt, vagy majdnem pont ugyanott. de ezt amúgy már vagy hússzor leírtam szerintem, szóval nyugodtan üssetek le! angel 

Offline

eumate írta:

http://www.lelkititkaink.hu/depresszio_jelei.html

 

Jo kis összefoglaló. Gyogyszer nélkül is lehet jobban lenni de vannak idők amikor keptelensegnek tűnik. En az a tipus vagyok aki magaba szed mundenfele gyogynovenyt meg vitamint aztan kiderül h az alap baj  nen igazn oldodott mef 

Zseniális gyöngyszem az általad linkelt oldalról:

"Azonban a beteg csak és kizárólag akkor gyógyul meg, ha ő úgy dönt, hogy meg akar gyógyulni! Szembe mer nézni a problémájával..." --- satöbbi, nem volt kedvem tovább másolgatni.

Hát ezek azért érdekes megállapítások. Mert míg egy alkoholista tényleg dönthet úgy (szerintem), hogy nem iszik tovább és lehet, hogy a poklok mélyére kell leszállnia, de ha például el tud járni AA csoportokba, akkor megértést, elfogadást, társaságot, szponzort "nyer" (akit bármikor felhívhat a problémáival), addig szerintem ha egy ember azért lesz depressziós, mert nincs munkája, azért nincs munkája, mert pszichés problémái vannak (mondjuk szorong, vagy más komoly pszichés betegsége van), akkor nem tudom, hogy milyen  hibáit kéne felismernie.

Szerintem az igaz, hogy a gyógyszertől nem lehet várni a gyógyulást, kell hozzá még egy csomó minden más!

- támogató környezet

- megküzdési stratégiák

- pszichoterápia

- pénz a pszichoterápiára

- napfény

- omega 3

- mozgás.

Egy TED beszédben egy sebész beszélt, hihetetlen gyorsasággal nagyon mély depresszióba zuhant valamikor a 70-es években és némi ez + az nem segített rajta, hát még mielőtt a frontális agylebenyt eltávolították volna, egy fiatal rezidens elektrosokkot javasolt. (A sebész még csak ép eszén sem volt, tehát nem beszélhetünk az ő felelősségteljes döntéséről.)

És voilá, az elektrosokk segített. 20 alkalom. Utána jobban lett, vissza tudott állni dolgozni, elvált, újra házasodott és élete hátralevő részét jól töltötte.

Na most a kitartó támogató környezet és a szerencse is a listámhoz kerülhet.

- szerencse

- kitartó támogató környezet.

 

 

 

Offline

http://www.lelkititkaink.hu/depresszio_jelei.html

 

Jo kis összefoglaló. Gyogyszer nélkül is lehet jobban lenni de vannak idők amikor keptelensegnek tűnik. En az a tipus vagyok aki magaba szed mundenfele gyogynovenyt meg vitamint aztan kiderül h az alap baj  nen igazn oldodott mef 

Offline

Valakinek van ilyen. Egy olyan erzes jon ram hogy semmi nem jó.  Felhivnek embereket de senki nem veszi fel orthon se jo elmenve se jo. Surgeto erzes h valamit csinaljak. Az agyamra raulepszik a rossz erzes. Mikor semmi nem erdekel semmihez nincs turelmed es semmi nem motival vagy okoz oromet. Komolyan mondom mar letetni se lehet. Es a legdurvann h senki nem piszlal vagy valami. Nem ertem ezt. Ez borzaszto

Offline

szerintem kevered a megértést meg az elfogadást. akinek nincs sérve, csak, hogy most akkor ennél maradjunk, szóval az ugyanúgy abba a helyzetbe sem tudja beleképzelni magát. ezt szintén tapasztaltam nem egyszer. egy olyan ember aki életében nem volt beteg, még talán náthás sem, az kurvára nem érti, hogy másnak meg mindenféle problémái vannak akár egy életen át. a különbség az, hogy a fizikai betegségeket azért az emberek többsége elfogadja, és nem mondja azt nagyokat legyintve mondjuk egy leukémiásnak, hogy "ugyan szedd már össze magad". na ez nagyon fasza példa volt, nézd el nekem, fáradt vagyok. szóval a testi betegségedet sem fogja valószínűleg megérteni az aki nem szenved, és soha nem is szenvedett benne, viszont elfogadni jó eséllyel el fogja. a mentális betegségeket viszont általában se meg nem értik (nincs is rá esélyük tudni illik), se el nem fogadják, hiszen sokak szerint nem is léteznek ilyen betegségek. 

Offline

heimweh. írta:

az értetlenséghez alighanem kénytelenek leszünk hozzászokni. a családtagjaim vagy barátaim engem sem akartak bezárni vagy kinyírni. ellenben például a volt kollegáim között akadt jónéhány önjelölt pszichiáter-professzor és nekik voltak "úttörő" ötleteik arra vonatkozólag, hogy miként lehetne kezelni ezt a sok "rinyáló, elkényelmesedett, unatkozó idiótát". meg úgy általában ezt látom mindenhol, az emberek többsége, vagy legalábbis elég nagy része megoldásnak tartaná ha közénk lövetne vagy ilyesmi, de ez persze inkább őket minősíti (szerencsére). jó mondjuk itthon az emberek mindenkit megfojtanának egy kanál vízben, a rendőröket, az irodistákat, a rózsaszín hajúakat, a pirézeket (őket főleg), a szomszédot, egyszóval mindenkit. szóval nem feltétlenül mi vagyunk ilyen kivételezett helyzetben, egyszerűen a magyar társadalom valahogy alapból ennyire humánus mindenkivel. 

Ma pont láttam egy kis toleranciát. Egy 30 körüli "srác" a futtatóban óriási indulattal magyarázta nekem (középkorú nőci) és két 70 körüli nőnek, hogy az orvosi várók milyen borzalmasak, mert a vénasszonyok órákig bent vannak és ezen fortyogott vagy fél órát. A két másik "vénasszony" meg sem szólalt és amikor elment a srác, akkor sem szóltak egy rossz szót sem rá. Nyilvánvalóan totál ki van akadva, látszik is rajta, meg mondta is (valami elég komoly baja lehet, sérv vagy ilyesmi) és tök toleránsak voltunk.

Csak ugye ez megint az a helyzet, hogy azt, hogy esetleg sérve van és emiatt ki van akadva és hülyeségeket beszél, ezt megértik, de ha a pszichés állapotát vennék górcső alá (márpedig bőven lenne mit), akkor azt már nem értenék.

Offline

az értetlenséghez alighanem kénytelenek leszünk hozzászokni. a családtagjaim vagy barátaim engem sem akartak bezárni vagy kinyírni. ellenben például a volt kollegáim között akadt jónéhány önjelölt pszichiáter-professzor és nekik voltak "úttörő" ötleteik arra vonatkozólag, hogy miként lehetne kezelni ezt a sok "rinyáló, elkényelmesedett, unatkozó idiótát". meg úgy általában ezt látom mindenhol, az emberek többsége, vagy legalábbis elég nagy része megoldásnak tartaná ha közénk lövetne vagy ilyesmi, de ez persze inkább őket minősíti (szerencsére). jó mondjuk itthon az emberek mindenkit megfojtanának egy kanál vízben, a rendőröket, az irodistákat, a rózsaszín hajúakat, a pirézeket (őket főleg), a szomszédot, egyszóval mindenkit. szóval nem feltétlenül mi vagyunk ilyen kivételezett helyzetben, egyszerűen a magyar társadalom valahogy alapból ennyire humánus mindenkivel. 

Offline

heimweh. írta:

igen, így van. na és akkor, hogy magyaráznám el a személyiségzavart? végképp sehogy. de attól függetlenül, hogy valaki nem érti azt ami történik veled, még nem feltétlenül kell azt gondolnia, hogy a zárt osztályon a helyed, vagy esetleg egy kivégzőosztag előtt (márpedig a magyar társadalom jelentős része nagyjából idáig jut el fejben). ez tolerancia, nyitottság, felvilágosultság kérdése, hogy esetleg el tudom fogadni, hogy minden ember más, és ezt nem úgy reagálom le, hogy aki nem olyan fasza legény mint én azt máglyára!

Értem. Nekem ilyen élményem nincs, én csak a totális értetlenséget érzem. Az agorafóbia valóban felfoghatatlan, még mi agorafóbiások is teljesen más problémákkal küzdünk. Vannak fokozatok, romlások, további romlások, esetleges javulások, mindenkinek más a nünükéje. Engem szimplán szimulánsnak és/vagy őrültnek tartanak, de tudtommal nem akartak még sem bezárni, sem kinyírni. Sajnálom, ha neked ilyen jellegű élményeid vannak.

Offline

igen, így van. na és akkor, hogy magyaráznám el a személyiségzavart? végképp sehogy. de attól függetlenül, hogy valaki nem érti azt ami történik veled, még nem feltétlenül kell azt gondolnia, hogy a zárt osztályon a helyed, vagy esetleg egy kivégzőosztag előtt (márpedig a magyar társadalom jelentős része nagyjából idáig jut el fejben). ez tolerancia, nyitottság, felvilágosultság kérdése, hogy esetleg el tudom fogadni, hogy minden ember más, és ezt nem úgy reagálom le, hogy aki nem olyan fasza legény mint én azt máglyára!

Offline

heimweh. írta:

a baj csak az, hogy ennél jóval szélesebb körű felvilágosításra lenne szükség, különösen itthon, a világ de legalábbis európa egyik legbúvalbaszottabb országában. a kicsit is értelmesebb cikkek illetve egyéb anyagok általában nehezen hozzáférhetőek, ellenben a szélesebb nyilvánosság előtt rendre teret kapnak azok a megnyilvánulások, amelyeket hallgatva / látva a társadalom jelentős része joggal gondolja azt, hogy akinek mentális problémái vannak azt vagy be kell zárni azonnal, vagy esetleg lelökni valami kellően magasan elhelyezkedő szikláról mint a "régi szép időkben". de ez már off.  

Szerintem az átlag embernek (micsoda mázli) egész egyszerűen "csak" halovány sejtelme sincs arról, hogy milyen a szorongás és a depresszió.

Ha azt mondanánk, hogy "képzeld el, hogy az, akit legjobban szeretsz, komoly műtét előtt áll... és érezd át, hogy mit érez ő és érezd át, hogy mit érzel te - na ez a szorongás, ami akár állandósulhat is", akkor talán valamit megért.

A depressziót nem is lehet elmagyarázni.

Offline

Sajnos mindenben igazad van. Akinek szívproblémája va, az rendben van, de tényleg a mentális betegségeket máshová sorolják.

Offline

heimweh. írta:

a baj csak az, hogy ennél jóval szélesebb körű felvilágosításra lenne szükség, különösen itthon, a világ de legalábbis európa egyik legbúvalbaszottabb országában. a kicsit is értelmesebb cikkek illetve egyéb anyagok általában nehezen hozzáférhetőek, ellenben a szélesebb nyilvánosság előtt rendre teret kapnak azok a megnyilvánulások amelyeket hallgatva / látva a társadalom jelentős része joggal gondolja azt, hogy akinek mentális problémái vannak azt vagy be kell zárni azonnal, vagy esetleg lelökni valami kellően magasan elhelyezkedő szikláról mint a "régi szép időkben". de ez már off.  

én nem skizo vagyok,csak "rosszkor voltam rossz helyen", azt szoktam mondani

vagyis egyszer halál komolyan előadtam valakinek,és most is emlékszem a pillanatra,ahogyan,és amekkora meggyőződéssel előadtam a jól kigondolt mondatot.

de van benne valami.Sad

 

Offline

a baj csak az, hogy ennél jóval szélesebb körű felvilágosításra lenne szükség, különösen itthon, a világ de legalábbis európa egyik legbúvalbaszottabb országában. a kicsit is értelmesebb cikkek illetve egyéb anyagok általában nehezen hozzáférhetőek, ellenben a szélesebb nyilvánosság előtt rendre teret kapnak azok a megnyilvánulások amelyeket hallgatva / látva a társadalom jelentős része joggal gondolja azt, hogy akinek mentális problémái vannak azt vagy be kell zárni azonnal, vagy esetleg lelökni valami kellően magasan elhelyezkedő szikláról mint a "régi szép időkben". de ez már off.  

Offline

Hozzátartozóknak:
http://index.hu/index2/#bloghu/lelekespsyche/2017/06/16/6_tevhit_a_depressziorol_amely_sulyosan_art_a_depresszios_betegeknek

Offline

Lehet inkább a dühöngőbe kéne írnom de valahogy mégis hozzátartozik a történethez. mindenesetre oda is beírom.

Offline

Ami a legjobban kiakasztott h azt mondta h nem kapok egy forintot se mikor mar 1 honapja varok a nyamvadt penzemre es amugy is szarul allok es alig vartam h ideadja es nen ad semmit... huuuuu ember legyen a talpan aki ilyenkor nyugodt marad... aztan kiabalva vegulis udesdja "de soha tobbet ne dolgozz nalam". Pedig becsuletesen ledolgoztam de az idiota kiabalas miatt negsem lesz munkam? Valaki: aki elt at hasonlot tudna segiteni mett ez kikeszit lelkileg testileg. Biztos vagyik benne h a folyamatos duh miatt a vérnyomásnak se tesz jot meg lelkikeg se jo. Csak lehet ezzel valamit csinalni bar tudom  nagyon nagyon nagyon nehez..

Offline

A konstans kiabálások, veszekedések üvöltözésekről ne is beszéljek, amik gyakorlatilag mindennaposak és mindenki azt várja el hogy "uralkodjak magamon" mikor a vita hevében nem tudok, mivel a környezet determinálja a viselkedést, oké persze lehet változtatni de csak ha külsőleg valaki erre felhívja a figyelmet. Mégis úgy összeveszünk hogy ilyeneket mondunk egymásnak "többé nekem ne dolgozz, egy forintot nem kapsz tőlem, akkor balf@sz vagy hogy egy szaros festést nem tudsz megcsinálni, hülye f@sz, dögölj meg" stb és kritizál, és meg se mondja hogy lenne a jó, de elvárja, aztán szemét módon nem adja oda a béremet mert hogy "szar az egész... ez a baj, az a baj, minden a baj..", és állandó frusztráció van.... jó én se vagyok korrekt elismerem, de egyszerűen nagyon enhéz magamat tartani egy ilyen vitában. Most 2 napig alig beszéltünk sokkal jobb volt, volt lelki tartalékom is, de igen hamar le lett rombolva azzal hogy elkezdi "távolságtartásit fogod rád kérni ha közveszélyes vagy" ezzel fenyeget. Most őszintén erre ti hogyan reagálnátok? Oké nem volt semmi, mert mint mondom volt lelki tartalékom... de egyre csak folytatta mondom nem veszed észre hogy amiatt van ez az egész mert összeveszünk és rossz a hangulat? Ennyire nem látod (ekkora már a vita hevében)... Na mind1 csak felidegesítem magam ahogy írok erről... A lényeg hogy már mióta megy ez és mióta rombolja egymás életeé ez a dolog. 

Offline

Nagyon jó.

Magyar felirattal.

 

Offline

Eumate,szia!

Én valahogy úgy vagyok vele,ha már ilyen el*úrt hús-zacskó lettem,próbáljam segíteni azt,aki egészséges(nek tűnik). Nekem egy nálam fiatalabb testvérem van,és igén életképes,hozzám viszonyítva.

Ezért én őt mindenben támogatom,sokszor paradox módon jobban(leszámítva a konstans eltartást,kaját,mindent),mint a saját szülei,illetve úgy is viselkedek vele!

De átérzem,amit írsz. Sad

Offline

eumate írta:

Sziasztok,

... annyira ideges voltam. hogy tesóm hogy halad én meg itt szórakozok mennyire előrébb jár és semmi erőfeszítésébe nem kerül és mennyrie igazságtalan az élet hogy én minden erőmmel azon vagyok hogy jobban elgyek már több mint 8 hónapja és semmi ő meg AUTOMATIKUSAN JÓL VAN és semmit extrán nem jobb de hogy ilyenről nincs is értelme beszélni mert nincs "érdem" vagy "teljesítmény" egyszerűen szerencsés környezet és szerencsés lelki alkat van ha egyáltalán...

Szia!

Sajnálom, hogy nem vagy jól. És talán nem is látod majd sokáig, hogy írtam neked.

Gondolom nem vigasztal, de az ÉN TESÓM is nagyon sikeres, okos, tehetős, szép sikerei vannak a szakmájában, szép családja is van, vannak barátai, jóban van a kollegáival, mittómén, süteményt eszik baszki és limonádét iszik hozzá. 

Amúgy nagyon szeretem.

Én meg hol tartok? Hozzá képest sehol. De hát van ilyen? Hogy hozzá képest?? Hiszen én én vagyok! Lehet, hogy csak egy öregasszonynak segítettem bemenni a rohadt lépcsőházba, vagy meglocsoltam egy kicsike kis fenyőfát, de tudod... ezek is talán számítanak. (Persze tudom, hogy nem hiszed.) Ami igazán örömmel tölt el most, hogy az a fenyőfácska, aminek egész egyszerűen levágták a felső harmadát 5-6 éve, és utána halódott, én meg nekiláttam locsolni, és minden nap locsoltam egy egész nyáron át, ma már 3-4 méteres gyönyörű fa és nem látszik rajta, hogy bármi baja történt.

Milyen pszi embernél voltál eddig és hova mehetnél még?

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
//