419 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés
Offline

Érdeklődjetek már, na, irgumburgum!

Offline

Kedves Eszter! Engem érdekelne. laugh

Kedves bipoláris-borderline-ok!

A SOTE Balassa utcai Pszichoterápiás Osztálya (amit mindig ajánlgatunk) indítana egy speciális bipoláris-boderline diagnózisúaknak szóló csoportot, ha érdekel titeket, miután elmeséltem, milyen sok itt a kettős diagnózis. 

A csoport ingyenes lenne, illetve TB-támogatott.

Akit érdekel, írjon nekem!

 

Offline

Kedves Eszter! Nagyon szivesen atkuldom az eredeti publikaciot, az en kutatasom tulajdonkeppen pontosan megegyezo Smile fel is toltheted esetleg, ha valakit meg erdekel (en sajnos nem nagyon ertek hozza, hogy lehet...), illetve ha elkeszul a sajatom, szivesen megirom az eredmenyeket Smile tovabbi szep estet kivanok mindenkinek!

Kedves stelmária!

Nagyon köszönöm a választ Smile Engem (és szerintem itt sokakat) nagyon érdekelne a nemzetközi kutatás, a kérdőív is, de az eredmények persze méginkább... Ha meg tudnád adni a publikáció elérhetőségét, vagy át tudnál küldeni anyagokat, annak nagy hasznát vennénk!

Az én címem eszter pont babarczy kukac gmail pont com.

Köszönjük!

Offline

Köszönet a magyarázatért.

 

Offline

Köszönöm szépen mindenkinek az észrevételt és a visszajelzést! Megpróbáltam kicsit jobban összefoglalni a kutatási tematikát és pontosítani a részleteket is Smile Ha bármilyen kérdés felmerül, kérlek írjatok nyugodtan! A kutatás első fázisa lassan lezárul, nagyon köszönöm a kitöltéseket! Ha esetleg valaki a komorbiditás miatt nem kapott lehetőséget a kitöltésre, attól ezúton elnézést kérek!

Köszönöm mégegyszer a részvételt és a segítséget! Smile

Offline

Köszönöm a visszajelzést, az Eszternek írt válaszomban igyekeztem összefoglalni a felmerülő problémákat! Smile

Offline

Kedves Eszter!

Elnézést, hogy csak most válaszolok! Nagyon jók az észrevételeid és teljesen egyetértek!

A témám kifejezetten a differenciálással van kapcsolatban. Sajnos nyugaton és itthon is bevett szokás, hogy a gyógyszeres kezelés miatt kap valaki két diagnózist, illetve fennáll az a lehetőség is, hogy sokan valóban komorbidok. Az egyik feltevés az, hogy a két kórkép valójában nagyon nehezen különíthető el és vannak olyan sajátosságok, ami mindkettőben jelen van (a bipolaritás pl. borderlineban is felismerhető a hasítás miatt, sőt peripszichotikus állapot is előfordulhat).

A kutatás párhuzamosan folyik több kórházi színtéren is, ahol napi szinten kapcsolatban vagyok a kezelőorvosokkal is. Az a tapasztalatunk, hogy sok esetben hanyagul diagnosztizálnak, a gyógyszerszedésre fókuszálnak. Én most szándékosan nem vizsgálom a komorbid eseteket, az egy külön szakdolgozati téma is lehetne, annyira kiterjedt terület ez. Így a konzulensemmel megegyezésben ezt most kihagyom jelen vizsgálatomból és csak a markánsan diagnosztizált eseteket elemzem, hogy a különbségekre fókuszálhassunk. Valóban hibáztam ezzel kapcsolatban, hogy erre nem hívtam fel külön a figyelmet, elnézést kérek!

A kérdőívekkel kapcsolatban is osztom a nézőpontot. Ezek validált kérdőívek (nem általam) és emiatt nem tudok változtatni az itemeken. Nekem is nehézséget okoz egy igen-nem típusú választásos kérdésre jó választ adni Smile Mi egy általános képet szeretnénk kapni a pszichés mechanizmusokról, mely szempontból ezek a kérdőívek (hosszuk miatt is) voltak a legmegfelelőbbek. Még azt is hozzátenném, hogy ez a vizsgálat egy korábban megjelent külföldi kutatás megismétlése magyar mintán, így adott volt a kérdőívválasztás is. Nagyon szívesen átküldöm az eredetit, ha valakit esetleg érdekel Smile

Remélem sikerült minden kérdésre válaszolnom! Ha esetleg bármi további kérdés felmerül, írjatok nyugodtan, nézni fogom, de privát üzenetben vagy emailben is szívesen válaszolok! És köszönöm mégegyszer a visszajelzést és az észrevételeket! Smile

Szia stelmaria!

Ahogy többen is mondták, nagyon jellemző, hogy itt sokaknak van borderline ÉS bipoláris diagnózisa. Ennek részben oka, hogy a gyógyszerzés miatt bipoláris kódra írnak sorstársakat, de részben mélyebb oka van: hogy ti. nem tudják igazán megkülönböztetni a kettőt egymástól.

Vegyük az én történetem: úgy gondolom,hogy fiatal koromban borderline-jellegű problémáim voltak, depressziós túlsúllyal, majd az antidepresszáns kiváltotta a bipolaritást. 6 éves koromtól küzdök különféle problémákkal, de csak 29 évesen kaptam először diagnózis (MDD), majd szuicid kísérletek után harminc fölött kaptam egy boderline diagnózist, de hamarosan visszatértünk az MDD-hez, illetve végül a Bipoláris II-höz. Az életkoromból adódóan a border vonások eleve csökkentek (ha border voltam), a gyógyszerekből adódóan az érzelmi, szexuális stb sajátosságaim is változtak, és a saját adaptációs erőfeszítésem folytán szintén jelentősen változtak bizonyos vonások -- pl nem érzek erős érzelmeket, mert nem AKAROK erős érzelmeket érezni.

Érdemes lenne a kérdőívet úgy átszerkeszteni, hogy 

1. kérdezed az összes diagnózist, és hogy hány éves korban kapták (kb). Ha itt rákeresel a "borderline" szóra, megkapod a profilokat, ahol ez szerepel (sajnos nem mindenki tölti ki rendesen), és szinte minden esetben találsz mellette még diagnózist, gyakran bipoláris II-t.

2. a kérdések egy részére sajnos nem lehet igazán jól válaszolni. A "mi jellemző általában" jellegű kérdéseknél erős hatással lehet a válaszra az, hogy 1. gyógyszeren van-e az illető, 2. éppen milyen fázisban van, 3. hány éves és mennyit sikerült adaptálódnia terápiával vagy anélkül. Ezeket valahogy tekintetbe kéne venni.

Ki a szakdolgozati konzulensed?

Eszter

Offline

heimweh. írta:

stelmaria írta:

Kedves csoporttagok! Végzős pszichológus hallgatóként egy kéréssel fordulok Hozzátok. Szakdolgozatomban a borderline személyiségzavar és a bipoláris zavar kapcsolatát vizsgálom és ehhez szeretném a segítségeteket kérni! A vizsgálat egy online önkitöltős kérdőív formájában zajlik, amihez jelenleg még keresek önkéntes borderline diagnózissal rendelkező pácienseket, akik vállalnák, hogy részt vesznek a kutatásban. A kitöltés semmilyen kötelezettséggel nem jár, valamint a vizsgálat lezárultával tudok küldeni egyéni értékelést az eredményekről. A kutatás célja, hogy jobban megértsük a két kórkép között fennálló kapcsolatot és a gyakori együttjárásokat, valamint javíthassuk a terápiás módszereket. Előre is köszönöm mindenkinek a segítséget

https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSdKtyLOGyKhbNlT_Gg5uIYHiUT2uHtVsUie_N5tB8Sxq8a9vw/viewform

szívesen kitöltöttem volna, el is kezdtem, de már a második oldalon kénytelen voltam abbahagyni. ugyanis én speciel mind a két diagnózissal rendelkezem hivatalosan, ami vagy helytálló vagy nem, de a lényeg, hogy ugyebár csak az egyiket lehet választani, vagy azt, hogy "egyik sem". innentől kezdve nincs értelme az egésznek, mert mindenképpen félrevezető lesz az általam kitöltött ív. folyton ez a baj ezekkel a tesztekkel, tökmindegy, hogy az étkezési vagy vásárlási szokásokról, vagy bármiről is szólnak, mindig találkozom minimum 5-6 kérdéssel amit nem lehet korrektül megválaszolni, mert egyszerűen rosszul van megszerkesztve az ív. lehet, hogy a perfekcionizmusom mondatja ezt velem, de szerintem nem sok értelme van úgy kutatgatni, hogy az adatok amikkel a kutatást végző vagy végzők dolgoznak eleve pontatlanok, vagy nem felelnek meg a valóságnak. 

De jó, hogy ezt írtad, akkor nem kezdek bele, hiszen nekem az egyetlen hivatalos diagom pont a border, a bipol2-t magánorvos adta.

Nem vagy perfekcionista, én az MMPI-nál legszívesebben sírva téptem volna a hajam (de nincs olyan sok, úh. ezt kihagytam), mert nem igaz, hogy nem tudnak egy normális tesztet csinálni!

Offline

stelmaria írta:

Kedves csoporttagok! Végzős pszichológus hallgatóként egy kéréssel fordulok Hozzátok. Szakdolgozatomban a borderline személyiségzavar és a bipoláris zavar kapcsolatát vizsgálom és ehhez szeretném a segítségeteket kérni! A vizsgálat egy online önkitöltős kérdőív formájában zajlik, amihez jelenleg még keresek önkéntes borderline diagnózissal rendelkező pácienseket, akik vállalnák, hogy részt vesznek a kutatásban. A kitöltés semmilyen kötelezettséggel nem jár, valamint a vizsgálat lezárultával tudok küldeni egyéni értékelést az eredményekről. A kutatás célja, hogy jobban megértsük a két kórkép között fennálló kapcsolatot és a gyakori együttjárásokat, valamint javíthassuk a terápiás módszereket. Előre is köszönöm mindenkinek a segítséget

https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSdKtyLOGyKhbNlT_Gg5uIYHiUT2uHtVsUie_N5tB8Sxq8a9vw/viewform

szívesen kitöltöttem volna, el is kezdtem, de már a második oldalon kénytelen voltam abbahagyni. ugyanis én speciel mind a két diagnózissal rendelkezem hivatalosan, ami vagy helytálló vagy nem, de a lényeg, hogy ugyebár csak az egyiket lehet választani, vagy azt, hogy "egyik sem". innentől kezdve nincs értelme az egésznek, mert mindenképpen félrevezető lesz az általam kitöltött ív. folyton ez a baj ezekkel a tesztekkel, tökmindegy, hogy az étkezési vagy vásárlási szokásokról, vagy bármiről is szólnak, mindig találkozom minimum 5-6 kérdéssel amit nem lehet korrektül megválaszolni, mert egyszerűen rosszul van megszerkesztve az ív. lehet, hogy a perfekcionizmusom mondatja ezt velem, de szerintem nem sok értelme van úgy kutatgatni, hogy az adatok amikkel a kutatást végző vagy végzők dolgoznak eleve pontatlanok, vagy nem felelnek meg a valóságnak. 

Offline

stelmaria írta:

Kedves csoporttagok! Végzős pszichológus hallgatóként egy kéréssel fordulok Hozzátok. Szakdolgozatomban a borderline személyiségzavar és a bipoláris zavar kapcsolatát vizsgálom és ehhez szeretném a segítségeteket kérni! A vizsgálat egy online önkitöltős kérdőív formájában zajlik, amihez jelenleg még keresek önkéntes borderline diagnózissal rendelkező pácienseket, akik vállalnák, hogy részt vesznek a kutatásban. A kitöltés semmilyen kötelezettséggel nem jár, valamint a vizsgálat lezárultával tudok küldeni egyéni értékelést az eredményekről. A kutatás célja, hogy jobban megértsük a két kórkép között fennálló kapcsolatot és a gyakori együttjárásokat, valamint javíthassuk a terápiás módszereket. Előre is köszönöm mindenkinek a segítséget

https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSdKtyLOGyKhbNlT_Gg5uIYHiUT2uHtVsUie_N5tB8Sxq8a9vw/viewform

Kedves stelmaria, nekem mind a kettő van, töltöm szívesen Smile

Zs

 

Offline

Kedves csoporttagok! Végzős pszichológus hallgatóként egy kéréssel fordulok Hozzátok. Szakdolgozatomban a borderline személyiségzavar és a bipoláris zavar kapcsolatát vizsgálom és ehhez szeretném a segítségeteket kérni! A vizsgálat egy online önkitöltős kérdőív formájában zajlik, amihez jelenleg még keresek önkéntes borderline diagnózissal rendelkező pácienseket, akik vállalnák, hogy részt vesznek a kutatásban. A kitöltés semmilyen kötelezettséggel nem jár, valamint a vizsgálat lezárultával tudok küldeni egyéni értékelést az eredményekről. A kutatás célja, hogy jobban megértsük a két kórkép között fennálló kapcsolatot és a gyakori együttjárásokat, valamint javíthassuk a terápiás módszereket. Előre is köszönöm mindenkinek a segítséget

 

Offline

Kedves Eszter!

Nagyon szépen köszönöm a kedes szavaidat igazán jól estek. smiley Igazából, én nem érzem magamon, hogy bármi bajom is lenne, jelenleg csak rossz időszakomat élem, azt hiszem.frown Bár a múltkor amikor az orvos azt mondta, hogy "ide egy bogyó nem elég" kicsit megijedtem, hogy talán tényleg lehet valami gond.

Én most csak nagyon magam alatt vagyok, de jó látni, hogy van kiút. smiley

Kedves HanaViolence!

Szerintem sokan jól ismerjük a problémádat. A bipoláris+borderline párosítás (ez az érzelmileg labilis személyiségzavar másik, általunk gyakrabban használt neve) is gyakori itt; nekem is az van. Én egyetemi oktató vagyok, és felneveltem egy gyereket, tehát az élet nem reménytelen -- tarts ki!

A jelenlegi tudásunk szerint ha borderline vagy, akkor olyan érzékeny a természeted, hogy az érzelmeid túl hevesek és nehezen elviselhetőek. Kis dolgoktól is ki tudsz borulni, és könnyen leszel depressziós. Ez egy betegség, ami a fiatal nők 4-5%-át érinti; idővel javul. Elsősorban terápiában -- és magadtól -- tudod megtanulni, hogyan menedzseld ezeket az érzéseket, hogy el tudj érni számodra fontos célokat. Az is fontos, hogy támogassanak, úgyhogy nagyon érthető, ha letör, hogy a családod nem foglalkozik ezzel. Mi támogatunk Smile

A bipoláris zavar is betegség, és annak elsősorban gyógyszeres a terápiája. A borderline zavarra is adnak néha gyógyszert, de abban az esetben nem feltétlenül gyógyít meg, csak enyhíti a tüneteket.

Budapesten a Nap-kör csinál borderline csoportterápiát, nagyon javaslom, hogy menj el hozzájuk! Nem ingyenes, de nagyon olcsó. Ezen túl írj a borderline topikba is -- ott megtalálnod a Búrán éppen aktív bordikat, de szerintem ide is benéznek. 

Ha bármi kérdésed van, fordulj nyugodtan bárkihez -- írhatsz privát üzenetet is.

Eszter

javaslat: egyetem elvégzése! cool

Offline

T

Offline

Sziasztok! 
Nem tudom, hogy él e még ez a fórum, de örülnék neki, ha igen. 
Nem nagyon szoktam fórumokra járni így elég új nekem ez a dolog.
Jelenleg azért írok, mert úgy érzem nem tudok máshova fordulni a problémámmal. 

Nálam ez az egész elég régen kezdődött, úgy 16-17 évesen egyik nyáron szörnyen depressziós lettem, de csak az azt követő évben utaltak be a gyerekpszichiátriára, mivel elég sokszor mondtam, anyukámnak, hogy "beteg vagyok, nem tudok így iskolába menni". Minden ilyen alkalommal elvitt az orvoshoz, aki nyilvánvalóan nem talált semmit, és a 4. 5. alkalomnál mondta, hogy lehet, hogy el kéne mennem inkább a pszichiáterhez. Így is lett, jártam, minden héten, megoldottam rengeteg tesztet, emellett kivizsgálásokra is kellett mennem, de soha nem mondták mi bajom van. Ekkor töltöttem be a 18-at és átküldtek a felnőtt gondozóba, ahol ugyanez folytatódott. Aztán az MRI után többet nem mentem vissza az orvoshoz, mert jól lettem.

Most 26 éves vagyok és egy barátom mondta, hogy szerinte vissza kéne mennem, hogy kiderüljön végül mi a gond velem. Az elmúlt 8 évben, többször voltam "rosszul" aztán "jól", és jó párszor volt, hogy mások mondták, hogy orvosra lenne szükségem, de nem nagyon hallgattam rájuk.
3 hete eldöntöttem, hogy elmegyek a háziorvoshoz ahol elmondtam, hogy nem érzem magam valami jól és nem nagyon alszom rendesen. Ő rögtön beutalt a pszichiátriára depresszióval... megint. Az első alkalommal kiderült, hogy anno érzelmileg labilis személyiségzavarral és bipoláris affektív zavarral diagnosztizáltak. Ebből kifolyólag MMPI tesztet írtam, aminek az eredménye jövőhéten derül ki. De nem számítok jóra. Jelenleg pokolian érzem magam és kétségbe vagyok esve. 
Reménykedem, hogy itt vannak olyanok, akik megértik az érzéseimet, mivel a családom nem nagyon foglalkozik vele, sőt apukám egyenesen elutasítja, hogy bármi bajom is lenne, édesanyám aki megértené külföldön él. A nyelvvizsgámra kéne, hogy tanuljak,ami márciusban lesz, hogy megkapjam a diplomámat, de felkelni sem vagyok képes az ágyból. Nem tudom mit tegyek.
Mások is küzdenek hasonló gondokkal?
Ha bárki van akivel tudnék erről beszélgetni, annak nagyon örülnék.

Offline

Kedves Terézanyu! Mint már annyian írták,keressetek egy jó pszichiátert. Minél gyorsabban. Őszintén nem vagyok tuti benne,hogy csak bipol,mintha elég erősen jelen nála a paranoiára való hajlam is. Ahogy Eszter írta ez lehet korfüggő is,bár én ezt annál picit jelentősebbnek érzem. De a lényeg egy jó orvos,megfelelő terápia+gyógyszerek és reméljük egyenesbe jönnek a dolgok:-) Olyan nagy gond szerintem nincs,amit nem lehetne megoldani.

Eszter, amit írtál :"Ha majd felrobban az energiától, rohangászik a városban, sok pénzt költ, és ismeretlen emberekkel megy el furcsa helyekre, az mánia-szerű." -ezt én nem tapasztaltam. Rendelt a kinntléte alatt néhány ruhát magának, de nem extrém mennyiségben. Inkább olyan "mániája" volt, hogy őt figyelik, megfigyelik, de ez sem folyamatosan, hanem visszatérően. Talán ezért nem mer most kimenni  az utcára?

Ami még aggasztó és most eszembe jutott, hogy itthon két ünnep között a gyógyszert elhagyta, mert szerinte az a gusztustalan kövér orvos( ez a pszichiáter) őt gyógyszerfüggővé akarja tenni. Nos 4-5 nap után a Meroving dinasztia leszármazottjának érezte magát. Amikor újra elkezdte szedni a gyógyszert, mindez megszűnt.

Szia Terézanyu! Ha ilyen gondolatai vannak -- hogy pl megfigyelik --, az enyhe paranoia, és inkább egy schubra hasonlít -- egy rövid ideig tartó pszichotikus szakaszra. Ettől se kell megijedni, mert pont ilyen 20 körüli srácoknál elő tud jönni egy ilyen schub, amit kezelni kell, de aztán nem feltétlenül tér vissza.

Ettől függetlenül mindenképpen menjetek el egy másik dokihoz is.

 

Offline

Köszönöm szépen mindenkinek a válaszokat.

Utólag visszaolvasva magamat, elnézést kérek az elütésekért, és természetesen tudom, hogy Hemingway és Schumann nevét hogy írják, mégha a könnyeim mögül nem is mindig sikerül leírni. Lehet, hogy a fogalmazás is kissé zavarosra sikeredett, nem tudom ezt az egész helyzetet higgadtan kezelni, mert tehetetlennek érzem magam.

 

A kamaszkori tünetek: Néha feltűnően sokat aludt,hétvégeken akár délig is. Állítása szerint megfordult akkoriban a fejében néha az, hogy jobb lenne meghalni, de ezt tett sosem nem követte. Az iskolában nem a képességeihez mérten teljesített. Csak arra figyelt, ami érdekli, pl történelmi könyveket (különösen egy korszakról) szívesen olvasott, de pl a matek egyáltalán nem érdekelte, így abból gyakran remegett a léc.... Mit csinál ilyenkor a frusztrált szülő? Keres egy magántanárt. Aki meg néhány példa megoldása után azt állítja, hogy ilyen jó logikájú éles eszű gyerekkel már régen nem találkozott. Ennek ellenére matekból tovább remegett a léc.. Ő persze, gyakran hazudta, hogy minden rendben van, nincs lecke, az iskolában nem történt semmi....

Azon kívül hogy a fogadó órán begyűjtött frusztrációmat tovább fröccsentettem a gyerekemre, hol szelíden, hol indulatosan, igazából matematika ügyben tehetetlen voltam. (Volt, hogy különóra helyett a barátaival lófrált, a tanár meg hiába várta, annyira nem érdekelte az egész. Itthon persze azt mondta, ott volt.)

Viszont más tantárgyakból jól teljesített, annak ellenére, hogy tankönyv nem igazán volt a kezében a gimnáziumi évek alatt. Az emelt szintű angol érettségi pl 100 % lett. (Bár látom néhány felületen a bipolárisok jellemző tüneteként írják le a kiemelkedően jó nyelvérzéket is)

Különösebb indulatkitörése talán kettő volt, de ebben is csak verbálisan volt agresszív.

Odafigyelt az öltözködésére, de nem piperkőc módon, amennyire az anyagi lehetőségeink engedték. Nem hanyagolta el magát, sosem volt ápolatlan vagy ilyesmi.

Nyáron ha tehette, diákmunkát vállalt, amit önállóan intézett el.

( a Fekete István által leírt tünetekkel a sok alvás, az iskolai gyenge teljesítmény,- ha jól emlékszem úgy írja le, hogy ha feleléskor megzavarták szétrebbentek a gondolatai,- tehát a koncentráció hiánya, a felelősség vállalásától való visszariadás, helytállások előli elmenekülés lehet koherens. De ezeket melyik tinédzser nem produkálja?)

 

Eszter, amit írtál :"Ha majd felrobban az energiától, rohangászik a városban, sok pénzt költ, és ismeretlen emberekkel megy el furcsa helyekre, az mánia-szerű." -ezt én nem tapasztaltam. Rendelt a kinntléte alatt néhány ruhát magának, de nem extrém mennyiségben. Inkább olyan "mániája" volt, hogy őt figyelik, megfigyelik, de ez sem folyamatosan, hanem visszatérően. Talán ezért nem mer most kimenni  az utcára?

Ami még aggasztó és most eszembe jutott, hogy itthon két ünnep között a gyógyszert elhagyta, mert szerinte az a gusztustalan kövér orvos( ez a pszichiáter) őt gyógyszerfüggővé akarja tenni. Nos 4-5 nap után a Meroving dinasztia leszármazottjának érezte magát. Amikor újra elkezdte szedni a gyógyszert, mindez megszűnt.

Megbeszéltük, hogy a napokban hazajön. De persze már most vissza szeretne menni, mert már ott vannak barátai, különösen egy valaki, akivel nagyon jó a kapcsolata.

Sosem volt önveszélyes.

Azt mondta el mikor beszélgettünk erről, hogy úgy érezte rengeteg információ (gyerekkori emlékek is) összetorlódtak a fejében és úgy érezte, megőrült tőlük, aztán rájött, hogy mégsem.

Köszönöm a jóindulatotokat, szép napot nektek!

Terézanyu írta:

Az állapota javult, nem voltak téveszméi, suicid késztetései nem voltak és most sincsenek.Én nem láttam nála a "felhangolt" periódust, vagy normál van, vagy szorongó.

Vissza akart menni a külföldi munkahelyre, aminek mi nem nagyon örültünk, de az orvos rábólintott.Felírt egy félévnyi gyógyszert, aztán szó szerint azt mondta: menjen ki pénzt keresni, aztán majd jöjjön haza. Nekünk meg azt, hogy ne érjük ezt meg sorscsapásként, a gyerek egy tehetség, ahogy Heminway vagy Schuman.

Most eltelt néhány hét és nem dolgozik, csak állítása szerint pihen, nem nagyon mozdul ki. Ha beszéltünk nyugodt volt, de patópálosan halogató.

Most újra hazahozzuk, de hogyan tovább?

Nem kellett volna pszichoterápia, vagy orvosi megerősítés ahhoz, hogy maradjon itthon?

Mit tehetnék érte? Hol találok egy jó szakembert? Biztosan jó diagnózis ez?

Szia Terézanyu! 

Érdemes megkérdezni a fiadat, hogy haza akar-e jönni. Ha nincs olyan állapotban, hogy önveszélyes lenne, akkor az a fontos, hogy vissza tudjon találni a régebbi, aktív, neki megfelelő életéhez. Ha megírod (üziben), melyik országban van, megnézem, ismerek-e ott pszichiátert (magyart). 

Egy kamasz srác (vagy lány) valóban sok olyan érzést él át, olyan kalandokba keveredik, amit később kórosnak gondolunk; az ún. végrehajtó-kontroll szerepet ellátó agyi funkciók ilyenkor fejlődnek. Nem biztos, hogy észre kellett volna venned, vagy hogy volt mit észrevenni egyáltalán. Néhány ilyen tünetet leírnál? 

Szerintem az a gondolat, hogy zsidó származású, önmagában nem téveszme, akkor sem, ha nem igaz. Egy fiatal srác keresi az identitását és a kapcsolatát a múlttal, és mindenféle fantáziákat kipróbálhat (alig van gyerek, aki ne gondolná időnként, hogy őt elcserélték...) Ha agresszívan akarja ezt rátok beszélni, vagy "jeleket" lát pl az ágynemű színében, az már inkább tünet, mert akkor a valósághoz való viszonya bizonytalanabb.

A bipolaritás vagy a depresszió is affektív zavar -- az érzelmekre, hangulatokra hat, amin keresztül a motivációra is (vagy fordítva). Tehát ha valaki csak fekszik az ágyban, bámulja a plafont, és alig eszik, az depresszióra utalhat, még akkor is, ha azt mondja, hogy ő csak pihen. Ha majd felrobban az energiától, rohangászik a városban, sok pénzt költ, és ismeretlen emberekkel megy el furcsa helyekre, az mánia-szerű. Ha e kettő váltakozik (de ez hónapokban is mérhető lehet), az a bipoláris depresszió. 

Az egy nemes és szép gondolat, hogy a bipolárisok tehetségesek, de elsősorban arra kéne rájönnötök, hogy mi van vele, milyen állapotban van éppen és mit szeretne (mondom ezt én mint bipoláris).

Fontos, hogy ha egyébként nem önveszélyes, akkor csak olyan gyógyszer szedjen, aminek a mellékhatásai nem elviselhetetlenek számára. Azt nagyon furcsállom, hogy egy rövid beszélgetés után fél évnyi gyógyszerrel elküldte az orvos!

Szóval: ha kint akar maradni, nézzünk körül, találunk-e kinti orvost. Ha szívesen hazajön, akkor mindenképpen kell egy másik orvos, és optimális esetben egy jó terapeuta is.

Eszter 

 

Offline

Szia Terézanyu,

Úgy gondolom egy régivágású pszichiáterhez kerültetek. Az titeket nem vigasztal, hogy sok művész bipoláris volt, hiszen ettől nem lesztek jobban, sőt a fiad sem.

Hozzátok haza szerintem is, amíg egy kiegyensúlyozott gyógyszeres beállítást nem talál egy másik pszichiáter neki, és esetleg mellé terápiákat is kiegészítő kezelésnek kipróbál.

A másik javaslatom, hogy ne vegyétek túl komolyan a diagnosztizálást, inkább a tünetekre koncentráljatok. Tényleg itt ahány ember annyiféle diagnózist kapott, ami saját éppeni állapot és orvos megítélés függvénye is. Ne hagyjátok magatokat eltántorítani attól, hogyha nincs neki mániás vagy hipomániás tünete (nem pörög időszakosan), akkor ezt belétek beszéljék.

OLyan orvoshoz menjetek, még ha nem is elsőre-másodikra találjátok meg, aki neki hiteles, és neki meggyőző. 

A pszichiátria tudomány vizsgálatai szerint egyre inkább bizonyítottnak látják, hogy van biológiai depresszió. Tehát nem mondott hülyeséget az az orvos, hogy ez is elképzelhető, hogy egy genetikusan kódolt hajlam, egy környezeti ártalom, egy nehezebb élethelyzet hatására belobbant . Ne okoljátok magatokat, nem tehettek róla. Ez egy betegség. Inkább álljatok támogatólag mellette, bár ezt felesleges írnom.

Jobbulást kívánok!

 

Offline

Ez is magánrendelésen volt.

Hidd el, elvinném bárhová, hogy segíthessek neki.

Még arra is volt gondja a pszichiáternek, hogy szépirodalmi művet ajánljon.

Fekete István: Ballagó idők című művét. Szerinte Fekete István bipoláris volt (erre nem tudom, van-e irodalomtörténeti adat, a felesége biztosan az volt, erről Nyáry Krsiztián könyvében olvastam), szóval ebben a visszaemlékezésben a bipolaritás kamaszkori tünetei vannak, amit nekem észre kellett volna vennem.

Elolvastam.

De kérdem én, melyik kamasz az, aki nem tudja ezeket a tüneteket produkálni?

Ha őszinte leszek, mardos az önvád, Mit kellett volna másképp tennem? Sad

Offline

Szia Terézanyu,

Először is teljesen megértem aggodalmadat! És mindent megpróbálok leírni, amit csak "tudok", hogy megnyugodhass kicsit!

Én frissen diagnosztizált bipolár vagyok, de nem egészen ilyen tünetekkel. Ugyan vannak "téveszméim" (ami lehet a személyiségzavarom következménye), de teljesen más jellegűek, mert "engem folyton bántani akarnak", "rajtam röhögnek", "megcsalnak", "örülnek a szenvedésemnek". A Ti esetetek ebben eléggé különböző, noha a bipoláris zavar is elég széles palettán mozog.

Én a mániás epizódot élem éppen, nem alszom, csak pörgök, szaladok, kapkodok és nem érzem magam fáradtnak, de semmire nem figyelek oda rendesen, a munkámra se ... Amikor a másik végletbe zuhanok - szó szerint - akkor napi 13-15 óra alvás, semmi beszéd, halálvágy és nulla életerő van, szinte betegnek érzem magam és semmi erőm nincs.

Ez csak olyan hétköznapi tapasztalat. 6 hete szedek két elég más gyógyszert, Aurorix-et és Lamolep-et, kis dózisban! A hatása annyira nem jelentős, talán a nagy túlpörgéseket fékezte, a depressziós fázisban még nem láttam a hatását.

Ezek alapján én a két esetet összehasonlítva különbséget látok - de ez csak egy sorstárs véleménye! Én keresnék egy másik pszichiátert, aki ad diagnózist és ajánl kiegészítésnek terápiát, önismereti csoportot vagy más lehetőségeket. Sajnos én csak "helyben" vagyok otthon ebben, ugyanis itt van összesen egy doki 40 km-es körzetben, de mákom van, mert pont jó! 

Az mindenképpen jó lépés, ha haza tudjátok hozni, legalább szem előtt van és nézzetek ki egy másik orvost, esetleg a fővárosban, van pár kórház felsorolva itt is! Meg vannak rehabilitációs helyek is, ahol több időt eltölthet, intenzív terápiában és akkor jön ki, ha teljesen jól lesz, plusz ott adnak neki diagnózist is újat, ha szükséges!

Remélem, segítettem és kicsit csökkent a kétségbeesés, ami teljesen érthető! Szurkolok Nektek!

 

 

Offline

Köszi,hogy ilyen részletesen leírtad!Úgy tűnik,a dokik megzavarnak Téged,kicsit ,,okoskodnak,,távolról.Most a legfontosabb,hogy találjatok egy megfelelő pszichiátert,akihez a fiad eljár,terápiával ötvözve.Amíg a gyógyszereket beállítják,fontos a rendszeres monitorizálás.21 éves,ha most szünetelteti a külf.munkát,talán nem a világ vége.S nektek is jobb,ha figyelhettek rá jobban.De elhiszem,milyen tragédiaként éled ezt meg,talán bíztató,hogy van ,,megoldás,,.Most a legfontosabb,hogy találjatok egy orvost,sajnos maszek alapon.

Offline

A történet:

Külföldön dolgozott, rendszeresen (napi szinten) tartottuk a kapcsolatot.Egyik éjjel felhívott, hogy miért nem mondtam meg, hogy mi zsidók vagyunk. Nem értettem az egészet. Szinte rögeszméjévé vált, ez a hamis zsidó identitástudat, hogy mi kikeresztelkedett zsidók vagyunk, biztosan azért küldtem neki kék-fehér ágyneműt stb.... (Az az igazság, hogy egy kisvárosban élünk, majdnem szemben egy zsinagógával, egy nagypolgári házban ami hajdan egy zsidó tanáré volt, de egyébként nincsenek zsidó őseink) Elmondta, hogy az ortodox zsidó lányok őt hogyan megnézik az utcán a szúrós tekintetükkel, érzik, hogy közéjük való...stb...

Aztán otthagyta a munkahelyét, hogy túl stresszes és nem dolgozott.Rosszul táplálkozott, keveset aludt, ha néha többet sikerült, kiegyensúlyozottabb volt kicsit,.

Felhívtam egy pszichiátert, aki azt mondta, feltétlenül hozzuk haza, mert ez skizofrénia lesz. Mondtam, hogy nem hall hangokat, de azt mondta, nem baj, az életkora megfelel a skizo kialakulásának.(Egy fél napig bőgtem...)

Hazahoztuk (kiutazott érte a férjem) elvittük ehhez az orvoshoz. 40 perc után közölte, hogy nem skizofrén a gyerek, hanem ez bipoláris depresszió. Azért alakulhatott ki, mert éjszaka dolgozott és felborult a bioritmusa. Ő ezt biztosan állítja 30 éves szakmai múlttal. És ez genetikus eredetű. Convulexet kapott és Abilify-t. (Ekkor felhívtam egy orvos-genetikus ismerőst, aki kinevetett a genetikus eredetet illetően és azt mondta állítassuk le a Convulexet, mert szét fogja ütni a máját...valamint azt, hogy ahány pszichiáter, annyi bipoláris diagnózis)

Pár nap elteltével az addigi enyhe hányingeres mellékhatáshoz jöttek az akaratlan izommozgások, rángások. Ekkor orvosi tanácsra felfüggesztette az Abilifyt néhány napra. Utánaújra elkezdte szedni, de ezek a tünetek elmaradtak.Néhány hétig itthon pihent, sokat aludt, tartalmasan és jóízűen evett, elment egy-két régi barátjához.

Az állapota javult, nem voltak téveszméi, suicid késztetései nem voltak és most sincsenek.Én nem láttam nála a "felhangolt" periódust, vagy normál van, vagy szorongó.

Vissza akart menni a külföldi munkahelyre, aminek mi nem nagyon örültünk, de az orvos rábólintott.Felírt egy félévnyi gyógyszert, aztán szó szerint azt mondta: menjen ki pénzt keresni, aztán majd jöjjön haza. Nekünk meg azt, hogy ne érjük ezt meg sorscsapásként, a gyerek egy tehetség, ahogy Heminway vagy Schuman.

Most eltelt néhány hét és nem dolgozik, csak állítása szerint pihen, nem nagyon mozdul ki. Ha beszéltünk nyugodt volt, de patópálosan halogató.

Most újra hazahozzuk, de hogyan tovább?

Nem kellett volna pszichoterápia, vagy orvosi megerősítés ahhoz, hogy maradjon itthon?

Mit tehetnék érte? Hol találok egy jó szakembert? Biztosan jó diagnózis ez?

Offline

Pontosan milyen tünetei voltak,ami bipol.gyanús?S a gyógyszereket nem bírta,azért lett rosszul?Gondolom be akarja a doki állítani a megf.hangulatstabilizátorra,s talán nehezen tolerálja a szervezete...Mániás ,,dolgai vannak?Vagy durva hangulatingadozásai?Jobb addig itthon lennie,míg nem lesz jobban...

Offline

Van egy 21 éves fiam.

Decemberben egy pszichiáter szakorvos kb 40 perc beszélgetés után bipoláris depressziót állapított meg nála.. A harmadik találkozáskor felírt egy félévnyi gyógyszert és közölte, hogy visszamehet a fiam élni és dolgozni külföldre, majd kb 3-4 hónap után várja kontrollra.

Persze, ahogy várható volt, rosszabbodott az állapota most haza kell jönnie.

Felhívtam az orvost, hogy nincs jól, a legnagyobb megdöbbenésemre azt mondta, hogy ő megmondta , ne menjen vissza...

 

Offline

Szia!Miben segíthetünk?

Offline

Sziasztok,

Szeretnék segítséget kérni tőletek.

mandula

Avana írta:

Igazából az lehetne érdekes kérdés, hogy mióta tudod, mi a bajod, plusz ezzel és ezzel kezelik, azóta jobban vagy-e, mert mondjuk tudod hova tenni a tüneteid? Dobott-e a lelkiállapotodon, hogy tudod, mert szakszerűbb vagy célzottabb kezelést kapsz?

Köszi a kérdést, nagyon jó kérdés.

Hát ugye az agorafóbiát saját magam diagnosztizáltam. A szep. szorongást nem diagoltam, csak akkor, amikor Horgász Csaba zseniális cikkét olvastam (Szkizoid mechanizmusok... fent van a neten.) A tündérhegyi border diagot a hajamra kenhetem, akkor nagyon rossz volt, most már röhögök rajta. Amikor a doki diagolt a bipol2-vel, akkor nem hittem, el, de azóta sokat változott ez és most már jó. Helyre tett dolgokat, igen.

mandula

Zsuzsi82 írta:

mandula Smile OFF: igen, én vagyok, ugye nem tűnik fel, hogy baj van? Smile ON

Támogatók ők, de meg kell értenünk nekik is, hogy ők "másik világban élnek, mint mi", el kellene olvasniuk az itt lévő szövegeket, a képet megnézni, hogy a mi agyunk milyen az övékhez képest ... Talán ... Én megelégszem annyival, hogy "elhiszi", vagyis nem érti, de elhiszi. Én is ezt szoktam mondani, hogy ha nem bírom elképzelni, hogy amitől én rettegek, az nekik milyen élvezetes: én nem értem, de elhiszem!

Előrelépés: Anyukám azt mondta végre: szerintem jelentkezz valahová és kezeltesd magad, mert baj van ... mondjuk ehhez az kellett, hogy otthon, előtte dühöngjek és örjöngjek egy számára apróság miatt ...

OFF: Hú, tök jól nézel ki!! ON.

Akkor azért nálad rendesebbek.

Offline

Avana: Kétségeim vannak, a párom rettentően elfogadó és türelmes, időnként eljött a terápiára velem! Azért ez se pite, viszont látszott, hogy kételkedik, amikor a doki elmagyarázta neki, hogy nem vagyok képes még dolgokra, nem tudok különbséget tenni, az agyam nem tudja ezeket, tanulnom kell érezni meg viselkedni ... Egyáltalán akkor vajon ők képesek ezt elhinni?

Az segít, hogy Te, Ti megértitek és nem "nézel hülyének" vagy "hisztis ...-nak", mert van dührohamom és ez viszont igaz, én sem kételkedek abban, ha valaki olyan dolgoktól szenved, ami ugyan nekem nincs, de MEGÉRTEM őt!

Offline

Neked is, de úgy általánosságban is bárkinek, azzal kapcsolatban, "segít"-e a betegségekkel tisztában levés a javuláson.

Offline

mandula Smile OFF: igen, én vagyok, ugye nem tűnik fel, hogy baj van? Smile ON

Támogatók ők, de meg kell értenünk nekik is, hogy ők "másik világban élnek, mint mi", el kellene olvasniuk az itt lévő szövegeket, a képet megnézni, hogy a mi agyunk milyen az övékhez képest ... Talán ... Én megelégszem annyival, hogy "elhiszi", vagyis nem érti, de elhiszi. Én is ezt szoktam mondani, hogy ha nem bírom elképzelni, hogy amitől én rettegek, az nekik milyen élvezetes: én nem értem, de elhiszem!

Előrelépés: Anyukám azt mondta végre: szerintem jelentkezz valahová és kezeltesd magad, mert baj van ... mondjuk ehhez az kellett, hogy otthon, előtte dühöngjek és örjöngjek egy számára apróság miatt ...

mandula

Zsuzsi82 írta:

mandula, teljesen megértelek, ennél már csak az a jobb, ha "bebeszéled magadnak" ... Sajnos a családommal ez nekem is volt konfliktus. Meg a "rossz napodon" kibukó, sőt kitörő nem helytálló, szidalmazó információk visszamondása illetékeseknek ...

Szimplán kétszínűnek gondolnak, szerintem rosszabb, mintha bolondnak hinnének!

kharzak, nekem is van ilyen a papíromon, viszont annyival előrébb vagy, ha már tudod, mitől lesz rosszabb, nem? Esetleg azt tudod, mitől lenne kicsit jobb? Mondjuk az a nagyobb feladat, én sose jövök rá ...

OFF. Zsuzsi, ez te vagy a képen? ON.

Nekem nagyon régóta megvan az agorafóbia és egyszerűen nem fogják fel. Aztán jött a szeparációs szorongás, semmi reakció. A bipol2 csak tavaly nyáron lett diagolva, na erre végképp nincs mit mondaniuk.

A bem. oldaladon az van, hogy támogató a családod. Akkor most támogató vagy nem támogató? Smile

mandula

kharzak írta:

Nekem is vannak hangulatingadozásaim , de nekem sokszor úgy jön a rosszkedv hogy egy gondolattól lesz rossz kedvem konkrétan ha rá gondolok de napközbe ez előfordul 2-3 szer nemtudom ez mennyire számít bipo nak,diagomon ez van bipoláris affektív zavart jeleneg kevert tünet

Na megint jövök a szokásos hülyeségeimmel, de szerintem ez a skizoaffektív meg bipol affektív ezek ilyen kenceficék. Vagy skizo valaki vagy nem, vagy bipol valaki vagy nem. De ez abszolút az én magánvéleményem.

Én erősen ellenálltam a tavaly nyáron diagolt bipol2-nek, de mostanra úgy vagyok vele, hogy igaz lehet. Ez már a második tél, amit felpörögve sikerül töltenem, tavaly gyógyszer váltotta ki a pörgést, idén jött magától jött.

mandula

Avana írta:

Igazából az lehetne érdekes kérdés, hogy mióta tudod, mi a bajod, plusz ezzel és ezzel kezelik, azóta jobban vagy-e, mert mondjuk tudod hova tenni a tüneteid? Dobott-e a lelkiállapotodon, hogy tudod, mert szakszerűbb vagy célzottabb kezelést kapsz?

 

Avana, ezt kinek írtad?

Offline

mandula, teljesen megértelek, ennél már csak az a jobb, ha "bebeszéled magadnak" ... Sajnos a családommal ez nekem is volt konfliktus. Meg a "rossz napodon" kibukó, sőt kitörő nem helytálló, szidalmazó információk visszamondása illetékeseknek ...

Szimplán kétszínűnek gondolnak, szerintem rosszabb, mintha bolondnak hinnének!

kharzak, nekem is van ilyen a papíromon, viszont annyival előrébb vagy, ha már tudod, mitől lesz rosszabb, nem? Esetleg azt tudod, mitől lenne kicsit jobb? Mondjuk az a nagyobb feladat, én sose jövök rá ...

Offline

Nekem is vannak hangulatingadozásaim , de nekem sokszor úgy jön a rosszkedv hogy egy gondolattól lesz rossz kedvem konkrétan ha rá gondolok de napközbe ez előfordul 2-3 szer nemtudom ez mennyire számít bipo nak,diagomon ez van bipoláris affektív zavart jeleneg kevert tünet

Offline

Igazából az lehetne érdekes kérdés, hogy mióta tudod, mi a bajod, plusz ezzel és ezzel kezelik, azóta jobban vagy-e, mert mondjuk tudod hova tenni a tüneteid? Dobott-e a lelkiállapotodon, hogy tudod, mert szakszerűbb vagy célzottabb kezelést kapsz?

 

mandula

Nekem anyám azt találta mondani telefonon (azóta nem állok szóba vele), hogy "belém beszélték a betegséget". Basszus, persze, mert ez így működik. Ja, és ne merjek terápiára vagy áterhez járni. Kértem, hogy menjünk el egy anya-lánya mediációra (találtam egy ilyet), erre kategorikusan nemet mondott. Hát akkor így jártunk. Sad

Offline

Zsuzsi82 írta:

Ja, senkinek nem akarok rosszat, de néha azt kívánom, cseréljünk egy napra! Sad Szeretném én is, ha néha csak annyi lenne a bajom, hogy a "gyerekemtől nem tudtam TV-t nézni" ... na, most ez tőlem se volt szép, csak ezt igazságtalannak érzem ...

Ez jogos. Smile Igen, és, ha megtudná, milyen a helyedben, akkor egyből együttérzőbb lenne, és nem mondana mindenféle "okosságot".

Offline

Ja, senkinek nem akarok rosszat, de néha azt kívánom, cseréljünk egy napra! Sad Szeretném én is, ha néha csak annyi lenne a bajom, hogy a "gyerekemtől nem tudtam TV-t nézni" ... na, most ez tőlem se volt szép, csak ezt igazságtalannak érzem ...

Offline

Zsuzsi82 írta:

"persze, hogy nem vagy jól, mert nem AKARSZ"

Az ilyen beszólásokat, de utálom én is!

Az illetőnek ugyanis fogalma sincs, hogy milyen helyedben lenni, de azért osztja az észt!

Offline

Drága crazy, segít, ha azt mondom, hogy én a saját világomon kívül helyezem el őket? Amúgy meg egy-egy, mert én se értem, mit miért csinálnak ... Ettől függetlenül felbosszant engem is és az a tehetetlen dühösségem ... Tegyünk rájuk magasról? 

crazy

ja,ez a tipikus "normális ember szindróma"... :/ én is sokat hallottam s a mai napig felidegesít,pedig már sokmindent eltűrök...

Offline

Engem meg Ti ihlettetek meg, hogy egy megingás esetén esetleg pont van ott valaki, és a fejemhez vágja: "persze, hogy nem vagy jól, mert nem AKARSZ", akkor odaadnám neki, hogy márpedig van miért nem jól lennem ... De kár a fáradságért, aki így nem, az úgyse fog ... Én viszont okosabb lettem :)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges