501 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés
Offline

Köszönöm, állítják hogy legális, de akkor miért foglalták le??? A srác azt mondta, ha visszakuldom a cuccot, visszakapni a pénzt

Online

névtelen írta:

Sziasztok, szeretnék kérni egy szívességet. Ha valaki ért az ilyesmihez. Legális drogot rendeltem de állítólag ellenőrzés során fennakadt a csomag. Biztosítottak afelől, hogy legálisak, viszont én írtam, hogy nem tartok igényt a csomagra. Ugye ebből nem lesz rendőrségi ügy???

Bocsánat, de ha legális, akkor miért lenne bajod akár a rendőrséggel, akár a dílerekkel? Elhiszem, hogy nagyon beparáztál, én is beparáznék, de hidd el, nem lesz semmi baj! Ha TÉNYLEG legális a dolog, akkor én már tuti átvenném, akkor nem gyűlik meg a bajom senkivel és aztán kidobnám, felgyújtanám, mittómén, lehúznám a wc-n.

Offline

Sziasztok, szeretnék kérni egy szívességet. Ha valaki ért az ilyesmihez. Legális drogot rendeltem de állítólag ellenőrzés során fennakadt a csomag. Biztosítottak afelől, hogy legálisak, viszont én írtam, hogy nem tartok igényt a csomagra. Ugye ebből nem lesz rendőrségi ügy???

Offline

Szia névtelen! Ne szégyelld magad szerintem. Felépítettél egy klassz életet, egy kicsit meginogtál most, de helyre fognak állni a dolgok. Mi szorítunk neked.

Offline

Nem vagyok normális és ezt itt vállalhatom. Szégyellem magam, mert amikor jól voltam, felétek sem néztem. Sajnálom. Gyűlölöm azt, ami vagyok és nem állok távol az ongyilkosságtól sem. De a gyerekek és a férjem és a két barátom még megvannak... még nem adhatom fel

Offline

Ne haragudjatok, köszönöm a választ, bíztatast, de eléggé be vagyok szűkülve 

Offline

Ha képet választanék, az egy fekete rózsa lenne. A rendező Dés: lediplomáztam, a családommal élek, van munkám, és 4éve nem kellett kórházba szállítani. A baj, hogy hosszú szabin vagyok és képtelen vagyok strukturalni a napjaimat. Jó hír, nem drogozok. A rossz, hogy megfenyegettem a dílereket a rendőrséggel, és igencsak nem vették jó néven. Konkrétan rettegek. A rendőrséghez nem fordulhatok, egyrészt mert bizonyíthatóan én rendeltem és igencsak cifra következményei lehetnek, ha ez kiderül. A másik, hogy ez egy egész klán, ráadásul visszaszóltak. Hát....nem unatkozom!!! Félek

Online

szia névtelen! rég láttalak,s sajnálom h a rosszulléted miatt látlak megint Sad azt reméltem minden viszonylag rendben s amiatt nem írsz ide... tarts ki kérlek,s ne add meg magad a cuccnak!! tudok segíteni?

Online

névtelen írta:

Van orvosom, igen. Harmadikán megyek hozzá és tud a dologról. Csak addíg bírjam ki. A lejtőn már éppen elégszer jártam....

Kár, hogy nincs neved, névtelen.

Ha választhatnál egy képet, amit a nicked mellé csatolnál, mi lenne az?

Meg lehet valamit (akár csak egy egészen mini részletet) tudni arról, hogy mik rendeződtek és ha rendeződtek, akkor mégis miért vagy rosszul? Vagyis van sejtésed arról, hogy miért vagy rosszul?

 

Offline

Van orvosom, igen. Harmadikán megyek hozzá és tud a dologról. Csak addíg bírjam ki. A lejtőn már éppen elégszer jártam....

Offline

Szia névtelen!

Van orvosod, vagy pszichológusod, akivel tudsz beszélni most, és aki tudna segíteni eligazodni, hogy miért van szükséged drogra? 

Nagyon drukkolok, hogy meg tudd állni, és tényleg örülni tudj annak, hogy rendeződik az élet!

Offline

Sziasztok, rég voltam itt. Éppen az életem elkurasan igyekszem. Minden rendeződni látszik, én mégis rendeltem 25mdma tartalmú tablettát. Más nem oldja a szorongasomat. Ugyanakkor rettegek. Régebben szurtam magam és kishijan meghaltam. És most megint ez a szarság...

Offline

Szia Csanita!

Lehet személyiségzavar miatt, de lehet "normális" is, hiszen a kettő közt főleg az a különbség, hogy mennyire okoz zavart az életedben. Ha a mélyponton nagyon rossz gondolataid vannak, vagy teljesen megbénulsz, a csúcsponton pedig túlpörögsz és olyasmit csinálsz, amit megbánsz utóbb -- sok pénzt költesz, összeveszel valakivel, rizikós dolgokat vállalsz be --, akkor érdemes erről egy szakival beszélni. 

Offline

Tudok aludni enni jo a sulyom is. Semmi tovabbi tunet nincs csak a totalis kiuresedettseg oromtelenseg es motivalatlansag...

Online

Eszter!

Helyesbítek: Én az AD-kból próbáltam végig szinte az egész palettát, AP-kből csak háromfélét szedtem. és egyet szedek jelenleg is. A szakmai oldalon tényleg szinte mindegyikkel kapcsolatban, amit szedtem,  írtam a tapasztalataimról.

Online

eumate írta:

Nem akar szunni a folytonos kiuresedettsegem a rosszkedvem az unalmam a kilatastalansagom. Milyen gyogyszer valt nektek be? Az aterem felirja megrendelesre ha szeretnem csak kicsit elegem van h "termeszetes" uton nem akar megszűnni...

Nekem úgy tűnik, hogy tényleg depressziós vagy. (Hatalmas felfedezés.) Van valami fizikai megnyilvánulás is? Hogy tudsz enni, aludni? Nekem a remeron nagyon jó volt tavaly nyáron, máig is szedem. A remeront nagyon jó szernek tartják, csak az a baj, hogy nagyon szedál és nagyon hízlal.

Offline

Nem akar szunni a folytonos kiuresedettsegem a rosszkedvem az unalmam a kilatastalansagom. Milyen gyogyszer valt nektek be? Az aterem felirja megrendelesre ha szeretnem csak kicsit elegem van h "termeszetes" uton nem akar megszűnni...

Offline

igen, a skatulya elvet sok kis gyerek tanulja.

Offline

Kedves Traktorgyáros!
Én a cimkét az orvosok által kiosztott skatulyára értettem, ami nem mindig igaz és helyes.
A Sero Xr nem rossz, én is szedtem évekig. Életünk végéig nem kéne, az biztos.
Olvastam egy vicces dolgot, amit leírok, hátha feldob valakit.
Az orvoslátogatók beültek egy étterembe és a számlát az Astra-Zeneca nevére kérték.
Megkapták Asztal-Zenekar névre Smile
Üdv!

Offline

matiri

szerintem nem mindegy milyen cimkéjü dolgokat veszünk, igen is fontos a minőség

ezért bízok New York-tól Basel-ig a Novartis AG-ban lassan már több mint 20 éve

és szerintem az egyik legjobban bejövő gyógyszer a Seroquel XR a pszichiátriában idehaza, amiért az Astra Zeneca-t kell dicsérni, persze ott azért kisebb gondok vannak, mert ezt a gyógyszert nem fogom életem végéig szedni.

Offline

Igazából mindegy a cimke. Legyen kiegyensúlyozva.
Nekem volt olyan gyógyszerem, amitől rapid ciklusaim voltak. Értsd, óránként változott a hangulatom. De nem a jó és jobb között....
Amúgy lehet normális is, ha evvel képes vagy együtt élni és tudsz magadon tudatosan lendíteni valami tevékenységgel.
Nekem anno azt mondta a lógus, hogy fogadjam el, hogy én ilyen szorongó vagyok. Hát kösz', nem.

Offline

lehet személyiségzavar miatt, de ezt így nehéz megállapítani. az nagyon nem mindegy, hogy vannak egyértelműen vagy akár kevésbé egyértelműen de azért nagyjából mégis beazonosítható kiváltó okok a hangulatváltozások mögött, vagy látszólag teljesen ok nélkül változik össze-vissza.  

Offline

Nekem lenne egy hülye kérdésem ide. Az a helyzet hogy nekem hetente változik a hangulatom de akár naponta is. Valamikor szétvet az energia olyankor nemis tudok aludni,de pár nap vagy hét múlva az ellenkezője van velem. Nehezen tudom összeszedni magamat stb. Ez lehet személyiségzavar miatt? Vagy ez teljesen normális egy normális embernél? 

Offline

Szia traktorgyaros!

En bipoláris 2 vagyok. Az osszes antipszichotikomot listaztuk a szakmai információk/gyogyszerek oldalon, ott olvashatod kommentben, ki mit szedett. Kleo, aut hiszem, vegigszedte a palettat. En jelenleg olanzapint kapok (Parnassan). Nálam hat, megelozi a szuiciditast.

Offline

Szia gyurma!

Van gyors ingadozású bipolaris betegseg, de szemelyisegzavar is okozhat gyors hangulatvaltasokat. Feltetlenul el kene menned dokihoz egy alapos diagnosztikai interjura. Javaslom a Balassa utcai pszichiátriát. 

Online

sziasztok,én nekem 1 nap egyre többször ingadozik a hangulatom,de úgy szokott lenni hogy jó kedvem lesz aztán hirtelen rossz,ilyenkor nem szólok senkihez jobban is szorongok,nem társalgok.Körülbelül 30 perc múlva el is múlik és akkor mégjobb kedvem lesz .Hozzáteszem amikor ingadozik a hangulatom elkezdek emberekkel bunkó lenni.

Offline

végülis, akkor még ezen a honlapon nincsenek bipolárisak?

Offline

Feltudnátok sorolni azokat az antipszichotikumokat amik Magyarországon forgalomba vannak vagy amit már használtatok?

Bipolárisra is felírják az antipszichotikumokat, de tapasztalat szerint bármire.

 

Offline

Pörgésre antidepi semmiképp nem jó. Remélem, hogy két hétig még kihúzod -- olyan nagy rálátásod van mindig arra, hogy mi van éppen veled, hogy talán nem történik semmi nagy baj. Drukkolok!

Offline

Köszönöm a válaszod.

Nagyon remélem, hogy vagy spontán leáll ez vagy kaphatok rá valamit. 2 hét múlva megyek orvoshoz. 

Elfekvőben csak antidepim van. Tartok tőle, h az nem oldaná meg ezt a pörgős problémám. Antipszichotikumból egy életre elegem lett. Ha hangstabot felír azt kipróbálom. 

Szerencsére mióta süt a nap a depresszióm enyhült. Jókedvű voltam (mások szerint felhangolt). Aztán fokozatosan átváltottam erre.

 

Offline

Szia andreagirl89!

Ha nekitámadsz a kedvesednek, amikor felpörögsz, akkor felmerül a kérdés, hogy tisztán bipoláris vagy-e, vagy esetleg hozzájárul egy kis borderline zavar? Bár a címkék nem annyira érdekesek, az fontos lehet, hogy megfelelő pszichoterápiához juss -- azzal tudod megfékezni azt a késztetésed, hogy bántsd a szeretteidet.

Offline

Szia Kiscsillag!

Elnézést, elkerülte a figyelmem, amit írtál.

A pörgös tünetekre hangulatstabilizálót szoktak adni, valproátot, lamotrigine-t vagy lítiumot, de nekem pillanatnyilag erre adják az olanzapint. 

Egyik sem okoz depressziót, tehát depressziósabb nem leszel tőlük. 

Offline

Van valakinek valamilyen ötlete, hogy mivel lehetne pörgést leállítan? 

Cikáznak a gondolataim, hadarok, ingerlékeny vagyok, nyugtalan (picit mozgaskényszerrs). Szorongás gyakran megszűnik, sőt, ellenkezője. Meg attól sem félek amitől kellene. Nyugtatóval/alkohollal/relaxácioval a dühöt meg tudom szüntetni, de a pörgés marad. Nyugodtan pörgök tovább. Raadásul ez időnként átmegy eufóriába. (Akkor is ha nem ittam és gyszert se vettem be). Főleg relaxáció váltja ki vahy spontán.

Próbálok lassulni, de nem megy. Sose pörögtem ennyire. Korábban szakaszos volt, most már szinte folyamatosan érzem.

Nagyon fárasztó. Ez nem egy hasznos pörgés, épp az aktivitásom gátolja. Közben ott a depresszió. Nem értem. Nekem a szimpla depresszió nem ilyen szokott lenni. Azzal nem pörgök.És a kiborulás sem, mert olyankor, ha megnyugszok jól vagyok. 

Most csak a hangulatot tudom változtatni, ami alatta van nem. 

Offline

Sziasztok! Én is bipoláris vagyok! Abban szeretném a segítségedet kérni hogy mikor eléggé pörgök mindig el akarom hagyni a páromat. Ami elég csúnya megnyilvánulásokkal. Az a problémám hogy párom mar tudja hogy ez ezzel jár. A közös barátunk pedig megharagudott amiért ennyire szidtam a páromat. Hol ott tudja hogy mi bajom van. Nem tudom hogy engesztelehetném ki. Valami ötletek van? Előre is köszönöm. Depakint szedek meg qeintaxo. Meg vagyok vele elégedve. A Depakint 8 óra alvásra van kitalálva. 

Offline

Eszter!

Nagyon szeretném megtudni a véleményedet a problémámmal kapcsolatban.

Gyerekként és kb 25-26 éves koromig jó (talán picit átlagfeletti) volt a monotonitás tűrőképességem. Nem tapasztaltam azt, hogy nehéz tartósan ugyanazt csinálnom, nem okozott ingerlékenységet. Nem cikáztak a gondolataim. Eufóriás hangulateldolódásom sem volt. 

27 eves koromtól alkalmanként volt enyhe formában gondolatrohanásom (több zárójelentésen is szerepel alakilag felgyorsult gondolkodas, eleinte nem is értettem, nem vettem észre magamon). Ezt a hanghallással magyaráztam: szinte folyamatosan hallottam a hangot és úgy éreztem, hogy az zavar, hogy a hangra is, külvilágra is figyelek egyidőben. Akkor ezt skizó tünetnek vélték.

Gyszerek melllett (antipszichotikum) mellett ez enyhült. Szerintem teljesen megszűnt. 

Mióta nem szedek gyógyszert a gondolatrohanás fokozódott, monotonitástűrőképesség sokat csökkent. Ezzel együtt nemhogy aktívabb és produktívabb lennék, inkább a fordítottját tapasztalom. Hanghallással már nem tudom magyarázni.  

Mhelyen és tanuláshoz is praktikákkal kell élnem, sokáig semmi nem megy. 10-30 percenként váltani kell a feladatot. (Pl különböző jellegű admin munkákat cserélgetem  vagy telefonálok, kollégával egyeztetek, eszek stb) Tanulásnál a magolást többszöri olvasast igénylőre cserélem vagy számolásra majd visszaváltok. Esetleg házimunkát tanulásra majd házimunkára váltom. 

Ez tartósan (kb 1,5 éve) áll fenn, pihenés, alvás segít valamennyit, de nem szűnteti meg. Nyugtató is jó, de egyre kevesebbet szeretnék szedni, a probléma viszont mindennapos.

Ezek mellett egyre gyakrabban vagyok felhangolt (nevetek mindenen, szorongás helyett gátlástalanra váltok). Ilyenkor sem vagyok produktív. A beszéd, írás kesztetésem fokozódik. Ilyesmi tünetek okán, ezekre hivatkozva legutóbb kórházban nem adtak antidepit. Mondván attól mániám lehet és a halut is fokozhatja. Amikor viszont szedtem nem fokozta és mániát sem váltott ki. Sajnos depresszióra sem hatott.

Gondolataim csaponganak, cikáznak. Koncentrációm gyenge, szétszórt vagyok. Azt mondják, hogy sokszor se látok, se hallok. Mások is érzékelik, hogy néha csak fizikailag vagyok jelen. A szétszórtság alkati is valamennyire, fáradtság is okozhatja, de valszeg más oka is. 

Ha magamra erőltetek monoton tevékenységet ingerlékenységet okoz. Akkor is, ha előtte jó a kedvem. 

Autogén tréningnél többször tapasztaltam, hogy dühös pörgésből (de nem dühöngtem csak hadartam) felhangolt pörgésre váltottam. A hangulat/érzelem cserélődött, a pörgés maradt. Ezeket a nevetőrohamokat (havi 1-4x van ) nehéz visszafognom. Még annyira sem megy, mint dühös állapotban nem dühöngeni. Nem mindig veszem észre, hogy nem oké a viselkedésem.(volt, hogy buszon különösebb ok nélkül 20 percig nevettem, itthon még jobban) Csak azt érzékelem, hogy máshogy érzem magam. Nehéz a normákhoz igazodnom, ha ilyenkor felhangolt állapotban normálisnak gondolom azt is, ami nem az. Ilyenkor szorongást sem érzek. 

Kérdéseim:

1.Ezekre az enyhe, hipománszerű  (vagy hiperaktívakra jellemző) tünetekre elvileg hatékony lehet a hangulatstabilizáló? Vagy ez csak valódi bipolra hat? Javulhat a monotonitástűrő képességem?

2. Hangulatstabulizáló tartós szedése okozhat mélyűlő depressziót? Áttolhat ebbe az irányba?

3. Ha idővel elhagyom járhatok úgy, hogy mindezt fokozottában (mostaninál sokkal erősebben) tapasztalom? 

Tegretolt és Depakinet szedtem pár hónapig. (AP mellé). A felírása előtt nem tapasztaltam mánia szerű tünetet. Azt sem tudom, hogy miért kaptam v mit vártak tőle, hatást nem tapasztaltam.

Remélem nem fárasztottalak le nagyon! Köszönöm, ha elolvasod és válaszolsz. 

 

Offline

Köszi!

Offline

Szió! Tulajdonképpen visszavezetve tizenéves koromtól megvoltak a tüneteim, az akkori hirtelen változásom betudták a kamaszkoromnak.Hiába voltak éles váltásaim nekem úgymond az volt a természetes hogy erőteljesen "hangulatember" vagyok. A környezetem nagyon nehezen viselte, hiszen majdhogynem 2 ember voltam, viszont soha nem igazán érdekelt a véleményük így utólag már tudom hogyha depresszív voltam akkor azért, ha mániás voltam akkor azért, illetve elég hamar leszakadtam a szülőktől, az aktuális kapcsolatom meg valahogy elviselt. Az első pánikrohamomnál elvitt a mentő, de betudtam annak hogy pánikbeteg vagyok. Nyilván évről évre erősödtek nálam a dolgok és éreztem én hogy mintha valami nem stimmelne velem. Nagyon erős rosszulléteim voltak és semmi nem használt, ugye a jelenlegi orvosomnál kiderült, hogy az antidepi azért van rám rossz hatással, mert akkor nem a szokásos pár hetes mánia, utána depi van és így sorban,hanem ha elkezdem szedni  1-2 nap kevert tünet és azonnal átbillenek mániába. A Lamolepnél éreztem azt meg először hogy milyen az amikor "normális" vagyok és hogy tíz éven át eljesen eszement voltam. Az utolsó rosszul létem mint írtam nemrég volt, annyira éles volt a váltás és szélsőséges mindkét állapot hogy nem bírtam elviselni és nem vagyok öngyilkos alkat de már az is megfordult a fejemben. Hozzáteszem hogy Lamolep ide vagy oda, az orvosom azt ajánlotta hogy ha hirtelen nagyon mély depresszióba kerülök akkor azonnal vegyek be hangulatjavítot hogy átdobjon és keressem fel mielőtt baj lesz.Most nagyon nehezek a mindennapok, várom hogy jobban legyek, dehát nem tudom mi lesz... De most először érzem azt hogy nagyon megvisel ez az egész mind fizikailag, mind lelkileg és nagyon nehezen viselem azt a tudatot hogy ez van velem, és nyilván azért is regeltem mert jólesik azt érezni hogy nem csak én vagyok egyedül "ilyen" és van aki érti hogy miről beszélek.

Online

Itt a lítium topikja.

https://bura.hu/szakmai-informaciok/gyogyszerek/liticarb

Offline

Szia Viky!

Örülök, h regiztél.

Én soha nem szedtem Lamolepet. Lítiummal sincs tapasztalatom, így ebben segíteni sem tudok.

A bipol tünetek, akkor is megvoltak, amikor még semmit nem szedtél? Az antidepi szedése mellett alakult ki a mánia?

Online

Viky írta:

Sziasztok!

Új vagyok ezen az oldalon. Szeretném olyan emberek véleményét is kikérni, akik az "én oldalamról" ismerik a betegséget. Éveken át szenvedtem pánikrohamokkal, amire frontint szedettek velem. Nyilván az állapotom nem javult tőle, akkor utaltak át a jelenlegi orvosomhoz,aki pánikbetegségre kezdett el kezelni. A frontinról való leszokással kezdtünk és mellé különböző hangulatjavíttót kaptam, elsőre Scippát amitől nem tudtam enni, illetve nagyon erősen instabil volt a hangulatom, utána Rexetint amitől folyamatosan feszült, ingerlékeny, már-már agresszív voltam. Az orvosom ezek után diagnosztizálta nálam a bipoláris zavart. Az állapotomat tekintva nálam kb 2 hetes váltásban van a mánia illetve a depresszió. A hangulatjavítót elkezdtük fokozatosan csökkenteni, majd mellé Lamolepet kaptam. 25mg-al kezdtünk, azt fokozatosan felemeltük 200-ra. A pánikrohamaim elmúltak, ami az orvosom szerint a depressziós illetve a feszültebb mániás időszakban a bennem lévő negatív érzelem, stressz hozta ki. Az állapotom egyre jobb lett, úgymond kiegyensúlyozott voltam, szélsőséges hangulatingadozás nélkül. Körülbelül egy évig tartott ez az időszak, majd elkezdtem érezni hogy valami nem jó nálam 2-3 hétig rossz volt a közérzetem. Ezt követően egyik napról a másikra depresszióba estem. Minden megeröltető volt a számomra, szinte életképtelen voltam.Utána ahogy az lenni szokott egyik pillanatról a másikra "átkapcsoltam".Boldog voltm, úgy éreztem hogy bármire képes vagyok, bár alig aludtam de tele voltam energiával, túlpörögtem az életem minden területén.Utána jött a mánia negatívabb oldala az ingerlékenység, agresszió. Az orvosom ekkor kerestem fel, mert akkor ismertem el saját magamnak hogy gond van. A Lamolepet felemelte 400grammra és azt mondta hogy tudatosulnia kellene bennem és elkellene fogadnom hogy beteg vagyok. Bármilyen furcsán hangzik ezt valóban eddig tagadtam még önmagam előtt is. Szedtem a gyógyszert mert elmúltak tőle a pánikrohamaim és ennyi. Most másfél hete szedem a Lamolepet felemelve, viszont egyenlőre a hangulatom napi szinten is váltakozik. 1-2hét kell mire a szervezetem ugye rááll, az elején tudom hogy az emelt adag felerősíti a tüneteket, de ennyire még soha nem voltam rosszul gyógyszertől. Mindemellet szédülök és romlott a térérzékelésem, belekezdek egy mondatba és elakadok a felénél. Úgy érzem hogy nem lesz hatásos, mert máskor ilyenkor már jobban voltam. Az orvosomhoz jövő hónapban kell visszamennem, viszont ha nem javul az állapotom jelentősen akkor jön a lítium, amitől viszont nagyon félek, mert rengeteg negatív tapasztalatot olvastam azoktól aki ezt szedi.Az orvosom már most is azt ajánlotta, hogy inkább meg kellene próbálkozni azzal, de én egyenlőre a Lamolep emelését pártoltam.Érdekelne hogy van esetleg valakinek személyes tapasztalata ezzel kapcsolatban, aki esetleg régebb óta szedi?

Szia!

Én szedem, először tavaly nyáron szedtem 2-3 hónapig, aztán abbahagytam (magamtól, nem tudnám megmondani, miért). Semmilyen mellékhatása nem volt. Aztán idén januárban megint el kellett kezdenem, azóta szedem, most annyi mellékhatását érzem, hogy híztam x kilót (nincs itthon mérleg). Lassan elkezdhetek gondolkozni a fogyókúrán. Hehe, vicces, soha életemben nem fogyókúráztam.

Offline

Sziasztok!

Új vagyok ezen az oldalon. Szeretném olyan emberek véleményét is kikérni, akik az "én oldalamról" ismerik a betegséget. Éveken át szenvedtem pánikrohamokkal, amire frontint szedettek velem. Nyilván az állapotom nem javult tőle, akkor utaltak át a jelenlegi orvosomhoz,aki pánikbetegségre kezdett el kezelni. A frontinról való leszokással kezdtünk és mellé különböző hangulatjavíttót kaptam, elsőre Scippát amitől nem tudtam enni, illetve nagyon erősen instabil volt a hangulatom, utána Rexetint amitől folyamatosan feszült, ingerlékeny, már-már agresszív voltam. Az orvosom ezek után diagnosztizálta nálam a bipoláris zavart. Az állapotomat tekintva nálam kb 2 hetes váltásban van a mánia illetve a depresszió. A hangulatjavítót elkezdtük fokozatosan csökkenteni, majd mellé Lamolepet kaptam. 25mg-al kezdtünk, azt fokozatosan felemeltük 200-ra. A pánikrohamaim elmúltak, ami az orvosom szerint a depressziós illetve a feszültebb mániás időszakban a bennem lévő negatív érzelem, stressz hozta ki. Az állapotom egyre jobb lett, úgymond kiegyensúlyozott voltam, szélsőséges hangulatingadozás nélkül. Körülbelül egy évig tartott ez az időszak, majd elkezdtem érezni hogy valami nem jó nálam 2-3 hétig rossz volt a közérzetem. Ezt követően egyik napról a másikra depresszióba estem. Minden megeröltető volt a számomra, szinte életképtelen voltam.Utána ahogy az lenni szokott egyik pillanatról a másikra "átkapcsoltam".Boldog voltm, úgy éreztem hogy bármire képes vagyok, bár alig aludtam de tele voltam energiával, túlpörögtem az életem minden területén.Utána jött a mánia negatívabb oldala az ingerlékenység, agresszió. Az orvosom ekkor kerestem fel, mert akkor ismertem el saját magamnak hogy gond van. A Lamolepet felemelte 400grammra és azt mondta hogy tudatosulnia kellene bennem és elkellene fogadnom hogy beteg vagyok. Bármilyen furcsán hangzik ezt valóban eddig tagadtam még önmagam előtt is. Szedtem a gyógyszert mert elmúltak tőle a pánikrohamaim és ennyi. Most másfél hete szedem a Lamolepet felemelve, viszont egyenlőre a hangulatom napi szinten is váltakozik. 1-2hét kell mire a szervezetem ugye rááll, az elején tudom hogy az emelt adag felerősíti a tüneteket, de ennyire még soha nem voltam rosszul gyógyszertől. Mindemellet szédülök és romlott a térérzékelésem, belekezdek egy mondatba és elakadok a felénél. Úgy érzem hogy nem lesz hatásos, mert máskor ilyenkor már jobban voltam. Az orvosomhoz jövő hónapban kell visszamennem, viszont ha nem javul az állapotom jelentősen akkor jön a lítium, amitől viszont nagyon félek, mert rengeteg negatív tapasztalatot olvastam azoktól aki ezt szedi.Az orvosom már most is azt ajánlotta, hogy inkább meg kellene próbálkozni azzal, de én egyenlőre a Lamolep emelését pártoltam.Érdekelne hogy van esetleg valakinek személyes tapasztalata ezzel kapcsolatban, aki esetleg régebb óta szedi?

Offline

Köszi a választ, szerintem még várok. Most jól kifárasztottam magam, sétáltam 10 km-ert, ha a mai éjszakát se sikerül végigaludnom, akkor mindenképpen felhívom Smile De legalább a hangulatom már jobb mint tegnap volt, kibőgtem magam az éjjel, ma meg prübáltam feltöltődni, lehiggadni a természetben Smile

Offline

Szia Bogi!

Mindenképpen beszélj az orvosoddal! Nem tudom megállapítani, hogy mániás vagy-e, de te tudod, ismered a legjobban magadat, és persze a barátod. A stressz ki tud váltani mániás kompenzációt, szóval az a biztos, ha egy pszichiáterrel megbeszéled! Drukkolok neked.

Offline

Sziasztok!

Egy éve állapították meg nálam,hogy bipoláris vagyok, két durva depressziós és közte egy még durvább mániás epizód után. Lekopogom, de december óta jól vagyok, már csak depakine-t kell szednem esténként. Viszont mostanában sok stressz ért (meló, párkapcsolat, suli) és szerintem megint átmentem egy enyhébb mániás időszakon. Elkezdtem esténként borozni, akár egyedül is, de hétfő óta nem iszok egy kortyot sem, fel kell fognom, hogy ezzel a betegséggel nem szabad. Ennek az volt az előzménye, hogy mlt hét hétvégén a céges bulin sikerült kiosztanom a főnökömet meg azzal vádolnk, hogy az egik srácra rányomultam, mondjuk ezt kizárt dolognak tartom. De az a nagy baj, hogy az este végére egyáltalán nem emlékszem, nagyon szégyellem magam...Hétfőn az igazgatónál kell kezdenem, mert amíg továbbképzésen voltam bemószeroltak, hogy nem tartom be az alá-felérendeltségi viszonyokat...Nagyon gerinctelen huzásnak tartom, hogy meg se tudtam védeni magam. De megfogadtam, hogy nem fogok hétfön se balhézni, jobb is ha megszabadulok tőluk, mert miota táppénzen voltam a depresszioval semmibe vesznek, hiába dolgozom jol, érzem h nem becsülnek meg..szoval remélem az uj helyen jobb lesz. De megint nem tudok aludni, nem érzem hogy pörögnék, de a párom ettől tart és már olyan mérges vagyok rá is hogy be akarja beszélni, inkább nyugtatnia kellene..2 hete szédülök, hányingerem van meg szapora a pulzusom (nem vagyok terhes), szerinte ez a betegségtől van, és visszaestem.. Szerintetek? Nem tudom, én jol érzem magam és szerintem nem viszek semmit tulzásba, de ha már egyszerre kettőnél több ruhát veszek, akkor szerinte mániám van megint...Megőrjit, tudom h félt, de rosszul kezeli le ezt az egészet...Szóval szerintetek mit csináljak? Kb már neki is segitség kéne...

Offline

edina011 írta:

Szia, 

 

A hozzátartozóm szedi a lítiumot és neki nagyon-nagyon jó, tünetmentes tőle. Azonban a legnagyobb baj, hohy nincs betegségtudata, szerinte agykontrollal , homeopátiával meg a kutyafülével ez gyógyítható, amikor honapk óta szuperjól van (és  tényleg), na akkor kitatlálja hogy csökkenti  - lefelezi az adagját -  utána kb 2-3 hét múlva már a kórházban van. Átcsap a mániás szakaszba és elviselhetetlen vele az élet. 

Jó lenne neki valamiféle nem csak gyógyszeres terápia, hanem egy csoport , ahol tudatosítják, hogy soha nem gyógyul meg, tünetmentes lehet  és teljes életet élhet, de szednie kell a gyógyszert.

 

 

Jajjjdeolyannagyonnehézez.

Mi a problémája a gyógyszerrel? Mellékhatás?

Offline

Szia, 

 

A hozzátartozóm szedi a lítiumot és neki nagyon-nagyon jó, tünetmentes tőle. Azonban a legnagyobb baj, hohy nincs betegségtudata, szerinte agykontrollal , homeopátiával meg a kutyafülével ez gyógyítható, amikor honapk óta szuperjól van (és  tényleg), na akkor kitatlálja hogy csökkenti  - lefelezi az adagját -  utána kb 2-3 hét múlva már a kórházban van. Átcsap a mániás szakaszba és elviselhetetlen vele az élet. 

Jó lenne neki valamiféle nem csak gyógyszeres terápia, hanem egy csoport , ahol tudatosítják, hogy soha nem gyógyul meg, tünetmentes lehet  és teljes életet élhet, de szednie kell a gyógyszert.

 

 

Jajjjdeolyannagyonnehézez.

Offline

Kedves Eszter és Blue Velvet,

köszi szépen a válaszokat és biztatást, tapasztalatokat.

Igen, ő a gyerek apja, és igen, bezavart a szülés..stb., azóta nem működik a párkapcsolat. Nálunk főleg a depresszió a probléma, azt nem tudja megérteni, semennyire, amikor jól vagyok, akkor minden elviselhetőnek tűnik. De igazad lehet, hogy az agresszió az a kevert fázis, én eddig úgy magyaráztam magamnak, hogy az az, amivel kiváltom a hangulat átfordulást, amikor másként nem megy, és már nem bírom, hogy annyira fáj a puszta létezés is. Lehet, hogy előbb-utóbb kipróbálom a hang.stabilizálót, ma lítiummal álmodtam (meg Edgar Allan Poe távol-keleti hangulatú kertjével és egy tündével). -- hát ja, átfordult a hangulat --
A gyerek, korát tekintve, már bőven meglenne szoptatás nélkül, de nem megy az elválasztás, ő nagyon akaratos, én nagyon gyenge vagyok "lent". Meg a szoptatás, főleg egy inkompetens anyának, panacea. De rajta leszek a változáson, mert szükséges.

Köszönöm, hogy írtatok, nagyon-nagyon-nagyon sokat segített. Tök jó, hogy létezik ez a hely...

Offline

Szia Sulamit!

Nem tudom, mennyi idős a baba. Szerintem elkezdhetnéd elválasztani -- így legalább az apja vagy babysitter is tudná néha etetni. Természetes fontos a tej, de naponta párszor adhatsz neki tápszert. Nekem a fiam négy hónapos korában elment a tejem, de attól még felnőtt a gyerek...

A lelkiállapotod nagy hatással lehet a babára, ezért az ő szempontjából is prioritás, hogy jól legyél és felé tudj fordulni. 

Gondoltál/gondoltatok arra, hogy maga a terhesség/szülés/szoptatás is bezavarhat? Egyeseknél súlyosbítja a depressziót, akár pszichózist is előidézhet. 

Az ingerültség, aggresszivitás is a bipoláris "fenti" része, illetve ún. kevert epizód lehet (tehát fent vagy energiában, de depis a "tartalom"). Erre mindenképpen javallott a hangulatstabilizáló (vagy egy ilyen hatású antipszichotikum). 

A bipolaritásra rámennek a kapcsolatok (és a border ingadozásra és egyéb tünetekre is). Fontos, hogy a párod értse, hogy mi van veled -- erre nyitott? Azt gondolom, ha érti, és érti az orvosi részét is, akkor toleránsabb lesz. Neked azért is stabilizálnod kell magad, hogy őt kíméld.

Én is egyedülálló anya voltam életem nagy részében, végig lehet csinálni. Ha a párod nem érti és nem megértő, lesz másik kapcsolatod, bár nyilván fájdalmas egy ilyen kudarc. A legfontosabb, hogy stabilizáld magad -- ez a gyerek szempontjából is nagyon fontos, és alapvetően minden párkapcsolatnak alapja. 

Online

sulamit írta:

Tényleg nagyon köszi a válaszokat. A pszichiáter nagyon megértő, bár gondolom, ez szakmai ártalom. Egyelőre nem erőlteti a hangulatstabilizálót, csak finoman sugalmazza, hogy szerinte előbb-utóbb annyira rosszul leszek, hogy magamtól fogom kérni.

Nagyon-nagyon rossz itthon. Hadd kérdezzem már meg (úgyse válaszoltok, ha nem akartok), hogy nektek is tönkremegy minden kapcsolatotok? Nem tudom, hogy ez mennyire a betegségtől van, és mennyire egyéb dolgok miatt. Nekem most teljesen úgy tűnik, hogy a gyakori rosszulléteim (és a ritka jólléteim) miatt nem tudok beilleszkedni ezekbe a szerepekbe. A depresszió miatt mostmár egyáltalán nem bírok semmit csinálni. Az antidepresszánstól székrekedése lett a gyerekemnek, de annyira, hogy ma már orvoshoz kell vinni. Mibe fogadunk, hogy undorító módon fog velem bánni a gyerekorvos, ha megtudja, hogy gyógyszert szedek és szoptatok? (A pszichiáter tudja, elvileg nem kéne, hogy mellékhatása legyen, szerinte fontosabb, hogy ne legyen depressziós az anya). De persze el kellene választani, csak, még egy brutális huza-vona itthon. De hozzá kell szokni, ha egyedülálló anyuka leszek, akkor még több mindennel kell egyedül szembenézni. Sad

A hangulatstabilizálótól ne tarts, szerintem nem olyan kemény, mint a többi szer (antidepi, antipszicho, nyugtató) . Oké, most ezt mondom, aztán lehet, hogy megváltozik a véleményem, végülis a lítium okozhat gondot. De remélem, nem fog.

Sajnálom, hogy nem vagy jól. És hogy a párkapcsolataid nem sikerülnek. Szerintem teljesen egészséges emberek is alaposan melléfoghatnak, hát még mi. Mesélhetnék.

Volt részem egyedülálló anyukaságból, nem egy leányálom, de ki lehet, ki kell bírni. De hát talán neked még menthető a kapcsolatod! A mostani párod a gyerek apukája?

Offline

Tényleg nagyon köszi a válaszokat. A pszichiáter nagyon megértő, bár gondolom, ez szakmai ártalom. Egyelőre nem erőlteti a hangulatstabilizálót, csak finoman sugalmazza, hogy szerinte előbb-utóbb annyira rosszul leszek, hogy magamtól fogom kérni.

Nagyon-nagyon rossz itthon. Hadd kérdezzem már meg (úgyse válaszoltok, ha nem akartok), hogy nektek is tönkremegy minden kapcsolatotok? Nem tudom, hogy ez mennyire a betegségtől van, és mennyire egyéb dolgok miatt. Nekem most teljesen úgy tűnik, hogy a gyakori rosszulléteim (és a ritka jólléteim) miatt nem tudok beilleszkedni ezekbe a szerepekbe. A depresszió miatt mostmár egyáltalán nem bírok semmit csinálni. Az antidepresszánstól székrekedése lett a gyerekemnek, de annyira, hogy ma már orvoshoz kell vinni. Mibe fogadunk, hogy undorító módon fog velem bánni a gyerekorvos, ha megtudja, hogy gyógyszert szedek és szoptatok? (A pszichiáter tudja, elvileg nem kéne, hogy mellékhatása legyen, szerinte fontosabb, hogy ne legyen depressziós az anya). De persze el kellene választani, csak, még egy brutális huza-vona itthon. De hozzá kell szokni, ha egyedülálló anyuka leszek, akkor még több mindennel kell egyedül szembenézni. Sad

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
//