467 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés
Online

Eszter!

Nagyon szeretném megtudni a véleményedet a problémámmal kapcsolatban.

Gyerekként és kb 25-26 éves koromig jó (talán picit átlagfeletti) volt a monotonitás tűrőképességem. Nem tapasztaltam azt, hogy nehéz tartósan ugyanazt csinálnom, nem cikáztak a gondolataim. Eufóriás hangulateldolódásom sem volt. 

27 eves koromtól alkalmanként volt enyhe formában gondolatrohanásom (több zárójelentésen is szerepel alakilag felgyorsult gondolkodas, eleinte nem is értettem, nem vettem észre magamon). Ezt a hanghallással magyaráztam: szinte folyamatosan hallottam a hangot és úgy éreztem, hogy az zavar, hogy a hangra is, külvilágra is figyelek egyidőben. Akkor ezt skizó tünetnek vélték 

Gyszerek melllett (antipszichotikum) mellett ez enyhült. Szerintem megszűnt. 

Mióta nem szedek gyógyszert a gondolatrohanás fokozódott, monotonitástűrőképesség sokat csökkent. Ezzel együtt nemhogy aktívabb és produktívabb lennék, inkább a fordítottját tapasztalom. Hanghallással már nem tudom magyarázni.  

Mhelyen és tanuláshoz is praktikákkal kell élnem, sokáig semmi nem megy. 10-30 percenként váltani kell a feladatot. (Pl különböző jellegű admin munkákat cserélgetem  vagy telefonálok, kollégával egyeztetek, eszek stb) Tanulásnál a magolást többszöri olvasast igénylőre cserélem vagy számolásra majd visszaváltok. Esetleg házimunkát tanulásra majd házimunkára váltom. 

Ez tartósan (kb 1,5 éve) áll fenn, pihenés, alvás segít valamennyit, de nem szűnteti meg. Nyugtató is jó, de egyre kevesebbet szeretnék szedni, a probléma viszont mindennapos.

Ezek mellett egyre gyakrabban vagyok felhangolt (nevetek mindenen, szorongás helyett gátlástalanra váltok). Ilyenkor sem vagyok produktív. Kivéve a beszéd, írás kesztetésem fokozódik. Ilyesmi tünetek okán, ezekre hivatkozva legutóbb kórházban nem adtak antidepit. Mindván attól mániám lehet és a halut is fokozhatja. Amikor viszont szedtem nem fokozta és mániát sem váltott ki. Sajnos depresszióra sem hatott.

Gondolataim csaponganak, cikáznak. Koncentrációm gyenge, szétszórt vagyok. Azt mondják, hogy sokszor se látok, se hallok. Mások is érzékelik, hogy néha csak fizikailag vagyok jelen. A szétszórtság alkati is valamennyire, fáradtság is okozhatja, de valszeg más oka is. 

Ha magamra erőltetek monoton tevékenységet ingerlékenységet okoz. Akkor is, ha előtte jó a kedvem. 

Autogén tréningnél többször tapasztaltam, hogy dühös pörgésből (de nem dühöngtem csak hadartam) felhangolt pörgésre váltottam. A hangulat/érzelem cserélődött, a pörgés maradt. Ezeket a nevetőrohamokat (havi 1-4x van ) nehéz visszafognom. Még annyira sem megy, mint dühös állapotban nem dühöngeni. Nem mindig veszem észre, hogy nem oké a viselkedésem.(volt, hogy buszon különösebb ok nélkül 20 percig nevettem, itthon még jobban) Csak azt érzékelem, hogy máshogy érzem magam. Nehéz a normákhoz igazodnom, ha ilyenkor felhangolt állapotban normálisnak gondolom azt is, ami nem az. Ilyenkor szorongást sem érzek. 

Kérdéseim:

1.Ezekre az enyhe, hipománszerű  (vagy hiperaktívakra jellemző) tünetekre elvileg hatékony lehet a hangulatstabilizáló? Vagy ez csak valódi bipolra hat? Javulhat a monotonitástűrő képességem?

2. Hangulatstabulizáló tartós szedése okozhat mélyűlő depressziót? Áttolhat ebbe az irányba?

3. Ha idővel elhagyom járhatok úgy, hogy mindezt fokozottában (mostaninál sokkal erősebben) tapasztalom? 

Remélem nem fárasztottalak le nagyon! Köszönöm, ha elolvasod és válaszolsz. 

 

Offline

Köszi!

Offline

Szió! Tulajdonképpen visszavezetve tizenéves koromtól megvoltak a tüneteim, az akkori hirtelen változásom betudták a kamaszkoromnak.Hiába voltak éles váltásaim nekem úgymond az volt a természetes hogy erőteljesen "hangulatember" vagyok. A környezetem nagyon nehezen viselte, hiszen majdhogynem 2 ember voltam, viszont soha nem igazán érdekelt a véleményük így utólag már tudom hogyha depresszív voltam akkor azért, ha mániás voltam akkor azért, illetve elég hamar leszakadtam a szülőktől, az aktuális kapcsolatom meg valahogy elviselt. Az első pánikrohamomnál elvitt a mentő, de betudtam annak hogy pánikbeteg vagyok. Nyilván évről évre erősödtek nálam a dolgok és éreztem én hogy mintha valami nem stimmelne velem. Nagyon erős rosszulléteim voltak és semmi nem használt, ugye a jelenlegi orvosomnál kiderült, hogy az antidepi azért van rám rossz hatással, mert akkor nem a szokásos pár hetes mánia, utána depi van és így sorban,hanem ha elkezdem szedni  1-2 nap kevert tünet és azonnal átbillenek mániába. A Lamolepnél éreztem azt meg először hogy milyen az amikor "normális" vagyok és hogy tíz éven át eljesen eszement voltam. Az utolsó rosszul létem mint írtam nemrég volt, annyira éles volt a váltás és szélsőséges mindkét állapot hogy nem bírtam elviselni és nem vagyok öngyilkos alkat de már az is megfordult a fejemben. Hozzáteszem hogy Lamolep ide vagy oda, az orvosom azt ajánlotta hogy ha hirtelen nagyon mély depresszióba kerülök akkor azonnal vegyek be hangulatjavítot hogy átdobjon és keressem fel mielőtt baj lesz.Most nagyon nehezek a mindennapok, várom hogy jobban legyek, dehát nem tudom mi lesz... De most először érzem azt hogy nagyon megvisel ez az egész mind fizikailag, mind lelkileg és nagyon nehezen viselem azt a tudatot hogy ez van velem, és nyilván azért is regeltem mert jólesik azt érezni hogy nem csak én vagyok egyedül "ilyen" és van aki érti hogy miről beszélek.

Offline

Itt a lítium topikja.

https://bura.hu/szakmai-informaciok/gyogyszerek/liticarb

Online

Szia Viky!

Örülök, h regiztél.

Én soha nem szedtem Lamolepet. Lítiummal sincs tapasztalatom, így ebben segíteni sem tudok.

A bipol tünetek, akkor is megvoltak, amikor még semmit nem szedtél? Az antidepi szedése mellett alakult ki a mánia?

Offline

Viky írta:

Sziasztok!

Új vagyok ezen az oldalon. Szeretném olyan emberek véleményét is kikérni, akik az "én oldalamról" ismerik a betegséget. Éveken át szenvedtem pánikrohamokkal, amire frontint szedettek velem. Nyilván az állapotom nem javult tőle, akkor utaltak át a jelenlegi orvosomhoz,aki pánikbetegségre kezdett el kezelni. A frontinról való leszokással kezdtünk és mellé különböző hangulatjavíttót kaptam, elsőre Scippát amitől nem tudtam enni, illetve nagyon erősen instabil volt a hangulatom, utána Rexetint amitől folyamatosan feszült, ingerlékeny, már-már agresszív voltam. Az orvosom ezek után diagnosztizálta nálam a bipoláris zavart. Az állapotomat tekintva nálam kb 2 hetes váltásban van a mánia illetve a depresszió. A hangulatjavítót elkezdtük fokozatosan csökkenteni, majd mellé Lamolepet kaptam. 25mg-al kezdtünk, azt fokozatosan felemeltük 200-ra. A pánikrohamaim elmúltak, ami az orvosom szerint a depressziós illetve a feszültebb mániás időszakban a bennem lévő negatív érzelem, stressz hozta ki. Az állapotom egyre jobb lett, úgymond kiegyensúlyozott voltam, szélsőséges hangulatingadozás nélkül. Körülbelül egy évig tartott ez az időszak, majd elkezdtem érezni hogy valami nem jó nálam 2-3 hétig rossz volt a közérzetem. Ezt követően egyik napról a másikra depresszióba estem. Minden megeröltető volt a számomra, szinte életképtelen voltam.Utána ahogy az lenni szokott egyik pillanatról a másikra "átkapcsoltam".Boldog voltm, úgy éreztem hogy bármire képes vagyok, bár alig aludtam de tele voltam energiával, túlpörögtem az életem minden területén.Utána jött a mánia negatívabb oldala az ingerlékenység, agresszió. Az orvosom ekkor kerestem fel, mert akkor ismertem el saját magamnak hogy gond van. A Lamolepet felemelte 400grammra és azt mondta hogy tudatosulnia kellene bennem és elkellene fogadnom hogy beteg vagyok. Bármilyen furcsán hangzik ezt valóban eddig tagadtam még önmagam előtt is. Szedtem a gyógyszert mert elmúltak tőle a pánikrohamaim és ennyi. Most másfél hete szedem a Lamolepet felemelve, viszont egyenlőre a hangulatom napi szinten is váltakozik. 1-2hét kell mire a szervezetem ugye rááll, az elején tudom hogy az emelt adag felerősíti a tüneteket, de ennyire még soha nem voltam rosszul gyógyszertől. Mindemellet szédülök és romlott a térérzékelésem, belekezdek egy mondatba és elakadok a felénél. Úgy érzem hogy nem lesz hatásos, mert máskor ilyenkor már jobban voltam. Az orvosomhoz jövő hónapban kell visszamennem, viszont ha nem javul az állapotom jelentősen akkor jön a lítium, amitől viszont nagyon félek, mert rengeteg negatív tapasztalatot olvastam azoktól aki ezt szedi.Az orvosom már most is azt ajánlotta, hogy inkább meg kellene próbálkozni azzal, de én egyenlőre a Lamolep emelését pártoltam.Érdekelne hogy van esetleg valakinek személyes tapasztalata ezzel kapcsolatban, aki esetleg régebb óta szedi?

Szia!

Én szedem, először tavaly nyáron szedtem 2-3 hónapig, aztán abbahagytam (magamtól, nem tudnám megmondani, miért). Semmilyen mellékhatása nem volt. Aztán idén januárban megint el kellett kezdenem, azóta szedem, most annyi mellékhatását érzem, hogy híztam x kilót (nincs itthon mérleg). Lassan elkezdhetek gondolkozni a fogyókúrán. Hehe, vicces, soha életemben nem fogyókúráztam.

Offline

Sziasztok!

Új vagyok ezen az oldalon. Szeretném olyan emberek véleményét is kikérni, akik az "én oldalamról" ismerik a betegséget. Éveken át szenvedtem pánikrohamokkal, amire frontint szedettek velem. Nyilván az állapotom nem javult tőle, akkor utaltak át a jelenlegi orvosomhoz,aki pánikbetegségre kezdett el kezelni. A frontinról való leszokással kezdtünk és mellé különböző hangulatjavíttót kaptam, elsőre Scippát amitől nem tudtam enni, illetve nagyon erősen instabil volt a hangulatom, utána Rexetint amitől folyamatosan feszült, ingerlékeny, már-már agresszív voltam. Az orvosom ezek után diagnosztizálta nálam a bipoláris zavart. Az állapotomat tekintva nálam kb 2 hetes váltásban van a mánia illetve a depresszió. A hangulatjavítót elkezdtük fokozatosan csökkenteni, majd mellé Lamolepet kaptam. 25mg-al kezdtünk, azt fokozatosan felemeltük 200-ra. A pánikrohamaim elmúltak, ami az orvosom szerint a depressziós illetve a feszültebb mániás időszakban a bennem lévő negatív érzelem, stressz hozta ki. Az állapotom egyre jobb lett, úgymond kiegyensúlyozott voltam, szélsőséges hangulatingadozás nélkül. Körülbelül egy évig tartott ez az időszak, majd elkezdtem érezni hogy valami nem jó nálam 2-3 hétig rossz volt a közérzetem. Ezt követően egyik napról a másikra depresszióba estem. Minden megeröltető volt a számomra, szinte életképtelen voltam.Utána ahogy az lenni szokott egyik pillanatról a másikra "átkapcsoltam".Boldog voltm, úgy éreztem hogy bármire képes vagyok, bár alig aludtam de tele voltam energiával, túlpörögtem az életem minden területén.Utána jött a mánia negatívabb oldala az ingerlékenység, agresszió. Az orvosom ekkor kerestem fel, mert akkor ismertem el saját magamnak hogy gond van. A Lamolepet felemelte 400grammra és azt mondta hogy tudatosulnia kellene bennem és elkellene fogadnom hogy beteg vagyok. Bármilyen furcsán hangzik ezt valóban eddig tagadtam még önmagam előtt is. Szedtem a gyógyszert mert elmúltak tőle a pánikrohamaim és ennyi. Most másfél hete szedem a Lamolepet felemelve, viszont egyenlőre a hangulatom napi szinten is váltakozik. 1-2hét kell mire a szervezetem ugye rááll, az elején tudom hogy az emelt adag felerősíti a tüneteket, de ennyire még soha nem voltam rosszul gyógyszertől. Mindemellet szédülök és romlott a térérzékelésem, belekezdek egy mondatba és elakadok a felénél. Úgy érzem hogy nem lesz hatásos, mert máskor ilyenkor már jobban voltam. Az orvosomhoz jövő hónapban kell visszamennem, viszont ha nem javul az állapotom jelentősen akkor jön a lítium, amitől viszont nagyon félek, mert rengeteg negatív tapasztalatot olvastam azoktól aki ezt szedi.Az orvosom már most is azt ajánlotta, hogy inkább meg kellene próbálkozni azzal, de én egyenlőre a Lamolep emelését pártoltam.Érdekelne hogy van esetleg valakinek személyes tapasztalata ezzel kapcsolatban, aki esetleg régebb óta szedi?

Offline

Köszi a választ, szerintem még várok. Most jól kifárasztottam magam, sétáltam 10 km-ert, ha a mai éjszakát se sikerül végigaludnom, akkor mindenképpen felhívom Smile De legalább a hangulatom már jobb mint tegnap volt, kibőgtem magam az éjjel, ma meg prübáltam feltöltődni, lehiggadni a természetben Smile

Offline

Szia Bogi!

Mindenképpen beszélj az orvosoddal! Nem tudom megállapítani, hogy mániás vagy-e, de te tudod, ismered a legjobban magadat, és persze a barátod. A stressz ki tud váltani mániás kompenzációt, szóval az a biztos, ha egy pszichiáterrel megbeszéled! Drukkolok neked.

Offline

Sziasztok!

Egy éve állapították meg nálam,hogy bipoláris vagyok, két durva depressziós és közte egy még durvább mániás epizód után. Lekopogom, de december óta jól vagyok, már csak depakine-t kell szednem esténként. Viszont mostanában sok stressz ért (meló, párkapcsolat, suli) és szerintem megint átmentem egy enyhébb mániás időszakon. Elkezdtem esténként borozni, akár egyedül is, de hétfő óta nem iszok egy kortyot sem, fel kell fognom, hogy ezzel a betegséggel nem szabad. Ennek az volt az előzménye, hogy mlt hét hétvégén a céges bulin sikerült kiosztanom a főnökömet meg azzal vádolnk, hogy az egik srácra rányomultam, mondjuk ezt kizárt dolognak tartom. De az a nagy baj, hogy az este végére egyáltalán nem emlékszem, nagyon szégyellem magam...Hétfőn az igazgatónál kell kezdenem, mert amíg továbbképzésen voltam bemószeroltak, hogy nem tartom be az alá-felérendeltségi viszonyokat...Nagyon gerinctelen huzásnak tartom, hogy meg se tudtam védeni magam. De megfogadtam, hogy nem fogok hétfön se balhézni, jobb is ha megszabadulok tőluk, mert miota táppénzen voltam a depresszioval semmibe vesznek, hiába dolgozom jol, érzem h nem becsülnek meg..szoval remélem az uj helyen jobb lesz. De megint nem tudok aludni, nem érzem hogy pörögnék, de a párom ettől tart és már olyan mérges vagyok rá is hogy be akarja beszélni, inkább nyugtatnia kellene..2 hete szédülök, hányingerem van meg szapora a pulzusom (nem vagyok terhes), szerinte ez a betegségtől van, és visszaestem.. Szerintetek? Nem tudom, én jol érzem magam és szerintem nem viszek semmit tulzásba, de ha már egyszerre kettőnél több ruhát veszek, akkor szerinte mániám van megint...Megőrjit, tudom h félt, de rosszul kezeli le ezt az egészet...Szóval szerintetek mit csináljak? Kb már neki is segitség kéne...

Offline

edina011 írta:

Szia, 

 

A hozzátartozóm szedi a lítiumot és neki nagyon-nagyon jó, tünetmentes tőle. Azonban a legnagyobb baj, hohy nincs betegségtudata, szerinte agykontrollal , homeopátiával meg a kutyafülével ez gyógyítható, amikor honapk óta szuperjól van (és  tényleg), na akkor kitatlálja hogy csökkenti  - lefelezi az adagját -  utána kb 2-3 hét múlva már a kórházban van. Átcsap a mániás szakaszba és elviselhetetlen vele az élet. 

Jó lenne neki valamiféle nem csak gyógyszeres terápia, hanem egy csoport , ahol tudatosítják, hogy soha nem gyógyul meg, tünetmentes lehet  és teljes életet élhet, de szednie kell a gyógyszert.

 

 

Jajjjdeolyannagyonnehézez.

Mi a problémája a gyógyszerrel? Mellékhatás?

Offline

Szia, 

 

A hozzátartozóm szedi a lítiumot és neki nagyon-nagyon jó, tünetmentes tőle. Azonban a legnagyobb baj, hohy nincs betegségtudata, szerinte agykontrollal , homeopátiával meg a kutyafülével ez gyógyítható, amikor honapk óta szuperjól van (és  tényleg), na akkor kitatlálja hogy csökkenti  - lefelezi az adagját -  utána kb 2-3 hét múlva már a kórházban van. Átcsap a mániás szakaszba és elviselhetetlen vele az élet. 

Jó lenne neki valamiféle nem csak gyógyszeres terápia, hanem egy csoport , ahol tudatosítják, hogy soha nem gyógyul meg, tünetmentes lehet  és teljes életet élhet, de szednie kell a gyógyszert.

 

 

Jajjjdeolyannagyonnehézez.

Offline

Kedves Eszter és Blue Velvet,

köszi szépen a válaszokat és biztatást, tapasztalatokat.

Igen, ő a gyerek apja, és igen, bezavart a szülés..stb., azóta nem működik a párkapcsolat. Nálunk főleg a depresszió a probléma, azt nem tudja megérteni, semennyire, amikor jól vagyok, akkor minden elviselhetőnek tűnik. De igazad lehet, hogy az agresszió az a kevert fázis, én eddig úgy magyaráztam magamnak, hogy az az, amivel kiváltom a hangulat átfordulást, amikor másként nem megy, és már nem bírom, hogy annyira fáj a puszta létezés is. Lehet, hogy előbb-utóbb kipróbálom a hang.stabilizálót, ma lítiummal álmodtam (meg Edgar Allan Poe távol-keleti hangulatú kertjével és egy tündével). -- hát ja, átfordult a hangulat --
A gyerek, korát tekintve, már bőven meglenne szoptatás nélkül, de nem megy az elválasztás, ő nagyon akaratos, én nagyon gyenge vagyok "lent". Meg a szoptatás, főleg egy inkompetens anyának, panacea. De rajta leszek a változáson, mert szükséges.

Köszönöm, hogy írtatok, nagyon-nagyon-nagyon sokat segített. Tök jó, hogy létezik ez a hely...

Offline

Szia Sulamit!

Nem tudom, mennyi idős a baba. Szerintem elkezdhetnéd elválasztani -- így legalább az apja vagy babysitter is tudná néha etetni. Természetes fontos a tej, de naponta párszor adhatsz neki tápszert. Nekem a fiam négy hónapos korában elment a tejem, de attól még felnőtt a gyerek...

A lelkiállapotod nagy hatással lehet a babára, ezért az ő szempontjából is prioritás, hogy jól legyél és felé tudj fordulni. 

Gondoltál/gondoltatok arra, hogy maga a terhesség/szülés/szoptatás is bezavarhat? Egyeseknél súlyosbítja a depressziót, akár pszichózist is előidézhet. 

Az ingerültség, aggresszivitás is a bipoláris "fenti" része, illetve ún. kevert epizód lehet (tehát fent vagy energiában, de depis a "tartalom"). Erre mindenképpen javallott a hangulatstabilizáló (vagy egy ilyen hatású antipszichotikum). 

A bipolaritásra rámennek a kapcsolatok (és a border ingadozásra és egyéb tünetekre is). Fontos, hogy a párod értse, hogy mi van veled -- erre nyitott? Azt gondolom, ha érti, és érti az orvosi részét is, akkor toleránsabb lesz. Neked azért is stabilizálnod kell magad, hogy őt kíméld.

Én is egyedülálló anya voltam életem nagy részében, végig lehet csinálni. Ha a párod nem érti és nem megértő, lesz másik kapcsolatod, bár nyilván fájdalmas egy ilyen kudarc. A legfontosabb, hogy stabilizáld magad -- ez a gyerek szempontjából is nagyon fontos, és alapvetően minden párkapcsolatnak alapja. 

Offline

sulamit írta:

Tényleg nagyon köszi a válaszokat. A pszichiáter nagyon megértő, bár gondolom, ez szakmai ártalom. Egyelőre nem erőlteti a hangulatstabilizálót, csak finoman sugalmazza, hogy szerinte előbb-utóbb annyira rosszul leszek, hogy magamtól fogom kérni.

Nagyon-nagyon rossz itthon. Hadd kérdezzem már meg (úgyse válaszoltok, ha nem akartok), hogy nektek is tönkremegy minden kapcsolatotok? Nem tudom, hogy ez mennyire a betegségtől van, és mennyire egyéb dolgok miatt. Nekem most teljesen úgy tűnik, hogy a gyakori rosszulléteim (és a ritka jólléteim) miatt nem tudok beilleszkedni ezekbe a szerepekbe. A depresszió miatt mostmár egyáltalán nem bírok semmit csinálni. Az antidepresszánstól székrekedése lett a gyerekemnek, de annyira, hogy ma már orvoshoz kell vinni. Mibe fogadunk, hogy undorító módon fog velem bánni a gyerekorvos, ha megtudja, hogy gyógyszert szedek és szoptatok? (A pszichiáter tudja, elvileg nem kéne, hogy mellékhatása legyen, szerinte fontosabb, hogy ne legyen depressziós az anya). De persze el kellene választani, csak, még egy brutális huza-vona itthon. De hozzá kell szokni, ha egyedülálló anyuka leszek, akkor még több mindennel kell egyedül szembenézni. Sad

A hangulatstabilizálótól ne tarts, szerintem nem olyan kemény, mint a többi szer (antidepi, antipszicho, nyugtató) . Oké, most ezt mondom, aztán lehet, hogy megváltozik a véleményem, végülis a lítium okozhat gondot. De remélem, nem fog.

Sajnálom, hogy nem vagy jól. És hogy a párkapcsolataid nem sikerülnek. Szerintem teljesen egészséges emberek is alaposan melléfoghatnak, hát még mi. Mesélhetnék.

Volt részem egyedülálló anyukaságból, nem egy leányálom, de ki lehet, ki kell bírni. De hát talán neked még menthető a kapcsolatod! A mostani párod a gyerek apukája?

Offline

Tényleg nagyon köszi a válaszokat. A pszichiáter nagyon megértő, bár gondolom, ez szakmai ártalom. Egyelőre nem erőlteti a hangulatstabilizálót, csak finoman sugalmazza, hogy szerinte előbb-utóbb annyira rosszul leszek, hogy magamtól fogom kérni.

Nagyon-nagyon rossz itthon. Hadd kérdezzem már meg (úgyse válaszoltok, ha nem akartok), hogy nektek is tönkremegy minden kapcsolatotok? Nem tudom, hogy ez mennyire a betegségtől van, és mennyire egyéb dolgok miatt. Nekem most teljesen úgy tűnik, hogy a gyakori rosszulléteim (és a ritka jólléteim) miatt nem tudok beilleszkedni ezekbe a szerepekbe. A depresszió miatt mostmár egyáltalán nem bírok semmit csinálni. Az antidepresszánstól székrekedése lett a gyerekemnek, de annyira, hogy ma már orvoshoz kell vinni. Mibe fogadunk, hogy undorító módon fog velem bánni a gyerekorvos, ha megtudja, hogy gyógyszert szedek és szoptatok? (A pszichiáter tudja, elvileg nem kéne, hogy mellékhatása legyen, szerinte fontosabb, hogy ne legyen depressziós az anya). De persze el kellene választani, csak, még egy brutális huza-vona itthon. De hozzá kell szokni, ha egyedülálló anyuka leszek, akkor még több mindennel kell egyedül szembenézni. Sad

vanitadivanita

akbar írta:

Sajnos nagyon ritkán vagyok hipomán. Már el is múltsadcrying. Az esetek 90%- ban depis vagyok. Hol nagyon,hol kevésbé

Sajnálom. De a mostani hipomán szakasz legalább mutatja, hogy a depresszió sem teljesen fix és lehetnek jobb napjaid.

Offline

Sajnos nagyon ritkán vagyok hipomán. Már el is múltsadcrying. Az esetek 90%- ban depis vagyok. Hol nagyon,hol kevésbé

Offline

sulamit írta:

Sziasztok,

nagyon rendesek vagytok, hogy ennyien írtatok, tök sokat jelent, mert holnap akarok találkozni az orvossal, és megmondani neki, hogy én ezt nem akarom. Az ember önmagáé, és kész, hadd lopjam ezt a gondolatot Amérytől ide.

Csak rövid ideje járok ehhez az orvoshoz, ő az első, aki kimondta a bipol-t, de a családunkban mások is voltak, illetve azok. Ettől még a borderlines-os leírás is eléggé illik rám. Korábban 8 évig sima depresszióra kaptam antidepresszánst (ezt most is szedem), de tény, hogy galád módon lehazudtam a "tetejét".

Nem csinálok nagy hülyeségeket fent, általában csak cikkeket írok, vagy legrosszabb esetben elcsábítok valakit, esetleg bárkit. Ez utóbbi persze tud őrült nagy galibákat okozni, mint például most, pedig még meg se tettem, csak nagyon szeretném olyankor, amikor felmegy a hangulat.

Amikor lemegy, és sajnos ez sokkal-sokkal-sokkal tovább tart, mint a jóllét -mert nekem a hipománia az az élet érzése- akkor élethelyzettől függ, hogy jön ki. Mostanában sajnos nagyon ingerlékeny, agresszív vagyok, de van mögöttem két olyan év, amikor nem kaptam segítséget (oké, oké, szerezhettem volna én is, de nagyon depressziós voltam, és nem tudtam megküzdeni a friss anya-szereppel, tönkre is ment rendesen a párkapcsolatom). Régebben inkább szuicid voltam, de még nem öltem meg magam, ugye.

A Lamolepet vagy Lamotrigint erőltetné a mester, de mivel még szoptatok eleve van annyi haladék, amíg elválasztom a gyereket. De nem érzem, a leírt tapasztalataitok alapján sem, hogy ez lenne az én szerem. Az a baj, hogy az antidepresszánsra is van mellékhatás a gyermekkel kapcsolatban, pedig elvileg nem szabadna, hogy legyen, de anélkül meg már iszonyú rosszul voltam. Nem tudom, hogy egyáltalán mi van még, ami segíthetne, vagy semmi, feladjam azt, hogy a pszichiátriától várok bármit is, és valahogy, Isten tudja, hogy, de rakjam össze magam. 

Hát ez egy nagy kérdés, hogy a pszichiátria tud-e segíteni, vagy tartósan tud-e segíteni. Nekem a bipol-t az egyik antidepi váltotta ki, úh. nem vagyok túl boldog. Az más kérdés, hogy könnyen lehet, hogy amúgy is az voltam, csak amolyan csendeskén. Az sztk-s doki (eddig magán dokikhoz jártam) azt mondta, hogy lehet, hogy az idő nagy részében depressziós voltam és a hipománia abban merült ki, hogy néha egy-két napig ingerlékeny, dühös, agitált voltam. Elképzelhető. Mindenesetre a gyógyszeres kaland óta mind a depresszió, mind a hipománia sokkal rosszabb. A depresszió igen mély (semmiértelmeazéletnek, jajnembírokfelkelni, utálokmindenkit-defőlegmagamat, miértolyanjóatöbbieknek, mindenkinormáliscsakénnem, satöbbi), a hipománia meg 1-2 hónapig tart, bele kötök az élő fába is és semmi pozitív, vidám érzés nincs benne. Szóval egyáltalán nem olyan, mint neked, hogy olyankor "élsz".

A lítium szintemet ma mérik, kíváncsi vagyok, hogy terápiás tartományba értem-e, egyébként tényleg mintha kevésbé lennék depressziós.

Offline

Sziasztok,

nagyon rendesek vagytok, hogy ennyien írtatok, tök sokat jelent, mert holnap akarok találkozni az orvossal, és megmondani neki, hogy én ezt nem akarom. Az ember önmagáé, és kész, hadd lopjam ezt a gondolatot Amérytől ide.

Csak rövid ideje járok ehhez az orvoshoz, ő az első, aki kimondta a bipol-t, de a családunkban mások is voltak, illetve azok. Ettől még a borderlines-os leírás is eléggé illik rám. Korábban 8 évig sima depresszióra kaptam antidepresszánst (ezt most is szedem), de tény, hogy galád módon lehazudtam a "tetejét".

Nem csinálok nagy hülyeségeket fent, általában csak cikkeket írok, vagy legrosszabb esetben elcsábítok valakit, esetleg bárkit. Ez utóbbi persze tud őrült nagy galibákat okozni, mint például most, pedig még meg se tettem, csak nagyon szeretném olyankor, amikor felmegy a hangulat.

Amikor lemegy, és sajnos ez sokkal-sokkal-sokkal tovább tart, mint a jóllét -mert nekem a hipománia az az élet érzése- akkor élethelyzettől függ, hogy jön ki. Mostanában sajnos nagyon ingerlékeny, agresszív vagyok, de van mögöttem két olyan év, amikor nem kaptam segítséget (oké, oké, szerezhettem volna én is, de nagyon depressziós voltam, és nem tudtam megküzdeni a friss anya-szereppel, tönkre is ment rendesen a párkapcsolatom). Régebben inkább szuicid voltam, de még nem öltem meg magam, ugye.

A Lamolepet vagy Lamotrigint erőltetné a mester, de mivel még szoptatok eleve van annyi haladék, amíg elválasztom a gyereket. De nem érzem, a leírt tapasztalataitok alapján sem, hogy ez lenne az én szerem. Az a baj, hogy az antidepresszánsra is van mellékhatás a gyermekkel kapcsolatban, pedig elvileg nem szabadna, hogy legyen, de anélkül meg már iszonyú rosszul voltam. Nem tudom, hogy egyáltalán mi van még, ami segíthetne, vagy semmi, feladjam azt, hogy a pszichiátriától várok bármit is, és valahogy, Isten tudja, hogy, de rakjam össze magam. 

 

 

vanitadivanita

akbar írta:

Szia!

Igen, egyebek mellett bipol is vagyok. Valószínűleg köze van, hogy a bogyók nem úgy hatnak ahogy kell. Ugye aminek nincs helye valahol(esetemben ez a daganat) az árt. Pláne egy ilyen érzékeny helyen.Ma különben olyan jó kis hipomán vagyoksmiley . Bár sose múlna el....

Ismerős érzés ez a bár sose. Smile A racionálisabb felem viszont beláttatja, hogy ez (nálam) nagyobb gond, mint a mélypont. Ha nálad nem okoz a mindennapokban problémát, akkor kívánom, hogy sokáig tartson.

Gyakran vált át a depressziós hangulatod hipománba? Meddig szokott tartani? Napok? Hetek?

 

 

Offline

Szia!

Igen, egyebek mellett bipol is vagyok. Valószínűleg köze van, hogy a bogyók nem úgy hatnak ahogy kell. Ugye aminek nincs helye valahol(esetemben ez a daganat) az árt. Pláne egy ilyen érzékeny helyen.Ma különben olyan jó kis hipomán vagyoksmiley . Bár sose múlna el....

Offline

sulamit írta:

Sziasztok!

Új vagyok itt a bipoláris címke alatt - korábban depresszióval kezeltek csak, ill. borderline merült fel - és a pszichiáter eléggé erőlteti a hangulatstabilizáló gyógyszert a meglévő antidepresszáns mellé. Eléggé megrettentem ettől, az egyik fő félelem, hogy ha elveszik a hipomániás szakaszaimat, akkor nem fogom tudni a szellemi munkámat végezni (a megfelelő színvonalon). Ti érzékeltek szellemi képességromlást hangulatstabilizáló hatása alatt? És komolyan állandóan vérvételre kéne járni? Nem biztos, hogy ezt nekem találták ki:(.

Köszönöm,

Eszter

Szia!

Ha tényleg bipol vagy, és jár negatív felpörgéses tünetekkel, akkor jót tesz a hangulatstabilizáló. Én szedtem Depakine-t (annál az elején egyszer van vérvétel), mondjuk az semmit sem csinált. Most másfél éve szedek lítiumot, elvileg havonta kell nézni a vérben a szintjét, de gyakorlatban 3-4 havonta kell menni vérvételre. Nekem a gondolatrohanásaimat is megszüntette, ami részben jó, mert nem gátol az alvásban, de szerintem a fantáziám sekélyesebb lett.

Offline

sulamit írta:

Sziasztok!

Új vagyok itt a bipoláris címke alatt - korábban depresszióval kezeltek csak, ill. borderline merült fel - és a pszichiáter eléggé erőlteti a hangulatstabilizáló gyógyszert a meglévő antidepresszáns mellé. Eléggé megrettentem ettől, az egyik fő félelem, hogy ha elveszik a hipomániás szakaszaimat, akkor nem fogom tudni a szellemi munkámat végezni (a megfelelő színvonalon). Ti érzékeltek szellemi képességromlást hangulatstabilizáló hatása alatt? És komolyan állandóan vérvételre kéne járni? Nem biztos, hogy ezt nekem találták ki:(.

Köszönöm,

Eszter

Szia Sulamit!

A lítium szintjét kell mérni, a többi hangulatstabilizálóét nem.

Én sajnos érzékeltem kognitív romlást, amíg hangulatstabilizálót szedtem (a leghosszabb ideig Lamolepet -- lamotrigine-t), de nem a hipománia eltűnése miatt. Önálló problémának látszik, a verbális memóriám és általában a memóriám komolyan károsodott.

Ezek lehetnek egyéni reakciók -- mindig azt kell mérlegelni, mekkora a veszélye annak, hogy "fent" valami hülyeséget csinálsz, vagy "lent" csinálsz valami hülyeséget... Ha nálad nem okoz komolyabb furcsaságokat, pénzköltést, hirtelenkedést, dührohamot a hipománia, és nem vagy szuicid, amikor lefelé mégy, akkor én személy szerint nem vennék be a helyedben hangulatstabilizálót. Jelenleg nem is szedek.

Mi indokolja, hogy hangulatstabilizálót szedj?

 

Offline

sulamit írta:

Sziasztok!

Új vagyok itt a bipoláris címke alatt - korábban depresszióval kezeltek csak, ill. borderline merült fel - és a pszichiáter eléggé erőlteti a hangulatstabilizáló gyógyszert a meglévő antidepresszáns mellé. Eléggé megrettentem ettől, az egyik fő félelem, hogy ha elveszik a hipomániás szakaszaimat, akkor nem fogom tudni a szellemi munkámat végezni (a megfelelő színvonalon). Ti érzékeltek szellemi képességromlást hangulatstabilizáló hatása alatt? És komolyan állandóan vérvételre kéne járni? Nem biztos, hogy ezt nekem találták ki:(.

Köszönöm,

Eszter

Szia!

Mikor állapították meg a bipolt? Egyáltalán megállapították? És ha igen, miből és hogyan? Melyik hangulatstabilizálót kapod?

Ha tényleg bipol vagy, akkor a hangulatstabilizáló nagyon jó dolog.

A lítiumot itt a búrán nagyon kevesen szedik (tudtommal csak Kleó és én), nekem úgy tűnik, bejön. Semmiféle butító, tompító hatását nem érzem. Először tavaly nyáron szedtem, néhány nap után végre tudtam enni. Aztán kábé 2 hónap után abbahagytam, nem tudnám megmondani, hogy miért. (Elvonási tünet nem volt.)

Idén január óta megint szedem, a hipomániáról szépen leszedett. Egy idő után nem hagytam ugyan abban, de nagyon lecsökkentettem az adagját (kábé felére, harmadára). Múlt héten voltam sztk-s dokinál, jól lecseszett, hogy miért szedem ilyen kis adagban. Most vissza kellett mennem a normál adagra. Ráadásul az a vicc, hogy az sztk-s doki nem is biztos abban, hogy bipol vagyok (a másik lehetőség a borderline), mégis azt mondta, hogy szedjem, mert állítólag rendkívül hatékony szer depresszió ellen.

Asszem 3 havonta kell vérvétel, de ez nem egy durva dolog szerintem.

De van még hangulatstabilizáló jó pár.

vanitadivanita

Az információ fülnél találsz leírást a gyógyszerekről ès a tapasztalataink is ott gyűlnek. Kukkants be oda is.

vanitadivanita

Szia Sulamit!

Üdv itt a fórumon. Smile

Nekem csak nagyon minimális tapasztalatom van hangulatstabilizálókkal. Tegretolt ès Depakint szedtem, mindkettőt kb 3 hónapig. Szellemi képességromlást nem tapasztaltam. Nem volt hatása (nem is tudom, hogy mit vártak tőle), más mellékhatast sem tapasztaltam. Megvonasi tünetet sem okozott. Ezeknél nem szükséges gyakori vérvizsgálat.

Úgy tudom, hogy lítiumnál a gyógyszer vérszintjét nézni kell. Ezt kapod? Sajnos ezzel nincs tapasztalatom. Kleó tudna erről mesélni. Úgy tudom, hogy ő most is ezt kapja.

Mit értesz szellemi képességromlás alatt? Romló memória? Koncentrálási problémák? Lassabb gondolkodás?

 

Offline

Sziasztok!

Új vagyok itt a bipoláris címke alatt - korábban depresszióval kezeltek csak, ill. borderline merült fel - és a pszichiáter eléggé erőlteti a hangulatstabilizáló gyógyszert a meglévő antidepresszáns mellé. Eléggé megrettentem ettől, az egyik fő félelem, hogy ha elveszik a hipomániás szakaszaimat, akkor nem fogom tudni a szellemi munkámat végezni (a megfelelő színvonalon). Ti érzékeltek szellemi képességromlást hangulatstabilizáló hatása alatt? És komolyan állandóan vérvételre kéne járni? Nem biztos, hogy ezt nekem találták ki:(.

Köszönöm,

Eszter

Offline

akbar írta:

Több,mint 10 éve. Külföldről kapom a gyógyszert. Műteni nem ajánlotta az orvos. Mert bár jó indulatú,rossz helyen van

Ó, értem. És ez esetleg okozhatja a pszichés problémát vagy annak rosszabbodását vagy hogy a rá kapott gyógyszer nem hat (nem hat jól)? A bipol egyébként a diagjaid között van?

Offline

Több,mint 10 éve. Külföldről kapom a gyógyszert. Műteni nem ajánlotta az orvos. Mert bár jó indulatú,rossz helyen van

Offline

akbar írta:

Ez az egyik nagy problémám. Kb 20 éve gyógyszereznek. Voltak nagyon jó gyógyszereim,volt ami nagyon rövid ideig,volt ami sokáig segített(jelentős mértékben),de a vége mindig a visszaesés lett. Nincs már gyogyi amit próbálhatnék,az egykor jól beválltakhoz többször visszatértem,végül már azok sem segítenek igazán...Sajnos agyalapi mirigy daganatom van és sok más mellett ez tönkrevágta  hormonháztartásomat is, ami igencsak bezavar. Terápián sokszor voltam már (fizetős). Mostanában nagyon nehéz. Teljesen beszűkültem, örülni nem tudok,csak a végtelen szomorúságot érzek......(mondjuk ezt okozhatja a másik betegségem a kevert személyiségzavar is). Mind1 majd lesz valahogy. Csak most nagyon nehéz. Sajnos nagyon hosszú ideje az. S nem látok esélyt a javulásra.

Régóta van a daganat? És milyen kezelést kapsz rá?

Offline

Ez az egyik nagy problémám. Kb 20 éve gyógyszereznek. Voltak nagyon jó gyógyszereim,volt ami nagyon rövid ideig,volt ami sokáig segített(jelentős mértékben),de a vége mindig a visszaesés lett. Nincs már gyogyi amit próbálhatnék,az egykor jól beválltakhoz többször visszatértem,végül már azok sem segítenek igazán...Sajnos agyalapi mirigy daganatom van és sok más mellett ez tönkrevágta  hormonháztartásomat is, ami igencsak bezavar. Terápián sokszor voltam már (fizetős). Mostanában nagyon nehéz. Teljesen beszűkültem, örülni nem tudok,csak a végtelen szomorúságot érzek......(mondjuk ezt okozhatja a másik betegségem a kevert személyiségzavar is). Mind1 majd lesz valahogy. Csak most nagyon nehéz. Sajnos nagyon hosszú ideje az. S nem látok esélyt a javulásra.

vanitadivanita

babarczyeszter írta:

edina011 írta:

úúúgy magára marad aki bipoáris. Kórház után semmi támogatás, a környezet nagy része frászt kap tőlük.

 

Honnan lehet segításget kérni /kapni? Pl honnan lehet felismerni a mániás szakaszba belecsúszást annál, akinél rapid a folyamat . pl hétfőn normális, csőtörtökön már kattant?

 

Szia Edina!

A mánia megelőzésére a legjobb az, ha szedsz valamilyen hangulatstabilizálót. Ha ez nem hat, vagy más okból nem megy, akkor érdemes részletes napi hangulat-naplót írni, hogy kiderüljön, mik az előjelek. Gyakran kezdődik enyhe ingerültséggel, de egyénenként nagyon eltérő lehet.

Doki ilyen esetben (ha már látszik, hogy kezd visszaesni) elérhető? Jó lenne, ha soron kívül fogadná. Lehet, h adagemelèssel vagy ha meglèvő mellè ad egy masik gyszert (pl antipszichotikumot), akkor kivèdhető, hogy súlyosabbá váljon az állapota, jó esetben pár nap alatt jobban lesz. 

Jól beállított gyszerrel lehetne megelőzni, de úgy tudom, hogy ez sem garantalja, hogy nem lesz visszaesès. 

Gyógyszercsökkentèssel, elhagyással nagy a visszaesès kockázata. 

vanitadivanita

akbar írta:

Rosszul vagyok. Nagyon-nagyon rosszul. És már nem látok kiutat. Évről-évre,hónapról-hónapra csak nehezebb. Nincs remény. Nincs segitség. Csak ez az élet van ami nem akar véget érni.

Nem tudom, hogy mivel tudnèk segíteni. Sad

Van amikor hosszú idő után fordulnak jobbra a dolgok. Sose lehet tudni. 

Lehet egy úgy gyógyszer vagy új kombináció, terápia segítene. Van akinèl spontán javulás törtènik (van tünetem, ami így enyhült), esetleg valamilyen èlethelyzeti változas vagy kihívás kilendítene ebből az állapotból. 

Offline

akbar írta:

Rosszul vagyok. Nagyon-nagyon rosszul. És már nem látok kiutat. Évről-évre,hónapról-hónapra csak nehezebb. Nincs remény. Nincs segitség. Csak ez az élet van ami nem akar véget érni.

Mit tudnánk tenni érted?

Ne add fel. Én is nagyon rosszul voltam évekig, de küzdök, próbálok új gyógyszereket.

Offline

Rosszul vagyok. Nagyon-nagyon rosszul. És már nem látok kiutat. Évről-évre,hónapról-hónapra csak nehezebb. Nincs remény. Nincs segitség. Csak ez az élet van ami nem akar véget érni.

Offline

edina011 írta:

Rohamjelző kutya??? nem is hallottam róla, nekunk van 2 kutyánk, de ők nem jeleznek semmit Smile Olyankor félnek tőle, elbújnak előle, de akkor már késő. Neki rapid a mániás szakaszba csúszás, elképesztően gyors, 2-3 nap.

Mindig azzal érvel, hogy a környezete paranoiás, nincs semmi baj  és objektív mérés kellene , ami jelzi hogy kezd megborulni. Az orvos azt mondja az alvást kell figyelni. Végülis csak az utolsó 2-3 napban alszik keveset, de az akárkinél előfordulhat.

Ami a legeslegborzasztóbb az az időszak, amíg orvoshoz/kórházba kerül. Pakol, rámol, mintha bomba robbant volna a lakásban, mindent szétszerel (internet , TV .....). Aztán mentő, rendőr, órákig  várni, majd az alkudozás hogy én vagyok a bolond, engem kellene bevinni. Megtévesztően jól viselkedik akkor, adekvát válaszokat ad, nem beszél baromságokat. Ez a huzavona több óra, aztán bekerül. Általában hajnalig tart a dolog. Pusztító. Aztán 2 hét kórház, majd haza , javul és 7-8 hónap múlva újra. 

Mit lehetne tenni hogy ne legyen ez a 7-8 havonta megismétlődő őrület ?? Teljesen tanácstalan vagyok.

 

Elnézést, félreérthető voltam. Ezek epilepszia rohamjelző kutyák.

Csak gondolkoztam rajta, hogy vajon egy bipol betegnél megéreznék-e, hogy közeledik a mániás szakasz.

Eszter kérdezte, hogy hangulatstabilizálót szed-e az az ember, akiről írsz? (Lehet tudni, hogy ő milyen kapcsolatban áll veled?)

Offline

Rohamjelző kutya??? nem is hallottam róla, nekunk van 2 kutyánk, de ők nem jeleznek semmit Smile Olyankor félnek tőle, elbújnak előle, de akkor már késő. Neki rapid a mániás szakaszba csúszás, elképesztően gyors, 2-3 nap.

Mindig azzal érvel, hogy a környezete paranoiás, nincs semmi baj  és objektív mérés kellene , ami jelzi hogy kezd megborulni. Az orvos azt mondja az alvást kell figyelni. Végülis csak az utolsó 2-3 napban alszik keveset, de az akárkinél előfordulhat.

Ami a legeslegborzasztóbb az az időszak, amíg orvoshoz/kórházba kerül. Pakol, rámol, mintha bomba robbant volna a lakásban, mindent szétszerel (internet , TV .....). Aztán mentő, rendőr, órákig  várni, majd az alkudozás hogy én vagyok a bolond, engem kellene bevinni. Megtévesztően jól viselkedik akkor, adekvát válaszokat ad, nem beszél baromságokat. Ez a huzavona több óra, aztán bekerül. Általában hajnalig tart a dolog. Pusztító. Aztán 2 hét kórház, majd haza , javul és 7-8 hónap múlva újra. 

Mit lehetne tenni hogy ne legyen ez a 7-8 havonta megismétlődő őrület ?? Teljesen tanácstalan vagyok.

 

Offline

edina011 írta:

úúúgy magára marad aki bipoáris. Kórház után semmi támogatás, a környezet nagy része frászt kap tőlük.

 

Honnan lehet segításget kérni /kapni? Pl honnan lehet felismerni a mániás szakaszba belecsúszást annál, akinél rapid a folyamat . pl hétfőn normális, csőtörtökön már kattant?

Segítség: nézd meg az OFF-ban Mahagóni hsz-át, most nézem a videót, amit linkelt. Moravcsik Alapítvány.

Mániás szakaszba csúszás: felteszem hozzátartozó, barát láthatja. Kíváncsi vagyok, segítő kutyák alkalmasak lennének-e erre (rohamjelzésre például használják őket).

Offline

edina011 írta:

úúúgy magára marad aki bipoáris. Kórház után semmi támogatás, a környezet nagy része frászt kap tőlük.

 

Honnan lehet segításget kérni /kapni? Pl honnan lehet felismerni a mániás szakaszba belecsúszást annál, akinél rapid a folyamat . pl hétfőn normális, csőtörtökön már kattant?

 

Szia Edina!

A mánia megelőzésére a legjobb az, ha szedsz valamilyen hangulatstabilizálót. Ha ez nem hat, vagy más okból nem megy, akkor érdemes részletes napi hangulat-naplót írni, hogy kiderüljön, mik az előjelek. Gyakran kezdődik enyhe ingerültséggel, de egyénenként nagyon eltérő lehet.

Offline

úúúgy magára marad aki bipoáris. Kórház után semmi támogatás, a környezet nagy része frászt kap tőlük.

 

Honnan lehet segításget kérni /kapni? Pl honnan lehet felismerni a mániás szakaszba belecsúszást annál, akinél rapid a folyamat . pl hétfőn normális, csőtörtökön már kattant?

Offline

Nem skizofréniára, bipol 1-re kapok tablettában antipszichót (Arisppa/Abilify), és szedek Liticarbot is. Málam erős mellékhatás a motiválatlanság. Van mellé atípusos antidepi meg Xanax SR (nagyon bevált), még így összességében gyomor-bél mellékhatásos problémáim vannak.

vanitadivanita

Szerintem antipszichotikum dep. injekcióra gondolhatott az orvos. Mániára ès skizofrènia esetén is szokták adni. Kis adagban (tabletta) elalvást, átalvast segítő gyógyszernek. Nèha erős szorongásra is írnak fel.

Laktam együtt bipoláros diagú beteggel. Ugyanez volt. Amikor nem szedte vagy csökkentette visszaesett. Nem aludt, pakolt, rámolt stb. De nem rend lett, mèg nagyobb káosz, de ez neki nem tűnt fel. Paranoid, gátlástalan volt, elkèpzelèsei irreálisak.

Antipszichotikum jól hat, de lehetnek zavaró mellékhatásai. (Leggyakrabban: szedáció, gyengesèg nyugtalanság, akatízia, remegès, fokozott étvágy, szegènyes mimika). A többi mellèkhatás ritkább. Ha nagyon zavaró cserèlni szokták vagy adnak mellè más gyógyszert. Pl ha fokozza a szorongast nyugtatót.

Van ami jellemzően szedál, álmosít, szorongast csökkent. A nem szedalós gyakran remegést, nyugtalanságot, akatíziát, elalvasi nehézséget okoz, fokozza a szorongást. 

Az újabb, atípusos antipszichotikumok nem szoktak depressziót okozni. A régebbieknèl ez gyakoribb mellèkhatás. 

Motiválatlansagot sokan panaszolnak, szerintem nehéz eldönteni, hogy ezt a gyógyszer vagy a betegsèg okozza (skizofrènianál ez gyakori tünet).

 

 

Offline

Doki sem tudja , mi lenne a jó neki. felsorolt 3 félét, van amit havonta és van olyan is, amit 3 havonta kel beadni. Azt mondta megváltozhat a személyisége, lehet egy hosszabb depresszív időszak az elején. szörnyen hangzik. Li alatt igen liticarbot értettem.

Ő bipoláris I. a sz@rabbik változat. Emellett egy zseni. Mániás állapota többször volt , de 2014-ben billen át annyira, hogy az már nagyon durva volt. Agresszív, napokig nem aludt, pakolt , rámolt egyfolytában. Utoljára meg akart ölni . 6-7 havonta periódikusan előjön. de mitől????

Most már tudom mi  a folyamat, ha egy kicsit is megváltozik a viselkedése, akkor mentő-rendőr-kórház.

Az is gond, hogy annyira gyors a folyamat, hogy pl, szombaton még belefér a viselkedése az étlagszórásba, mondjuk 4-5órát alszik. Majd vasánap felkel, egésznap pakol rámol, 24 órát nem alszik , hulla fáradt de nem tud leülni sem. Járkál körbe a lakásba,húlyeségeket beszél.

A legrosszabb, amikor várni kell órákat a mentőkre.....

 

vanitadivanita

A depo injekciónak ugyanaz a hatasa, mellékhatasa szokott lenni, mint a hatóanyag azonos gyógyszernek. Egyenletesebb a vèrszintje. Ez nèha jobb, néha nem. 

 

vanitadivanita

Lí alatt lítiumot èrtesz?

Milyen (melyik) depo injekcióra akarják átállítani. Antipszichotikumra?

Offline

van valakinek talasztalata a depo injekcióval kapcsolatban? Li-t kellene szednie , de pár hónap után ilyen-olyan indokokkal elkezdi csökkenteni az adagját, majd pár hét alatt kiürül a szervezetéből a Li és mániás fázisba  csúszik bele. crying Rendőr, mentő, 2 hét pszichiártia, helyrehozzák ......majd kezdődik előről megint - 3 éve kb 6-7 havonta ismétlődik. Mindig van valamilyen indok, amiért csökkenteni kezdi az adagot, mérehtelenítő kúra, agykontrollal rendbentartja .......de sajnos nem lehetne csökkenteni soha. 

Az orvos most a depo injekciót javasolta, havi 1x kell beadni, nincs mániás fázis. Fél/félek hogy depresszió lesz vagy nem is tudom i lesz. 

Segítsetek, mik a tapasztalatok a depo injekcióval kapcsolatban?

 

köszönömszépen.

 

 

 

Offline

szia, lehet többet tudni a csoportról?

 

Online

Érdeklődjetek már, na, irgumburgum!

Offline

Kedves Eszter! Engem érdekelne. laugh

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
//