Koncz Erzsébet (Zsike)

107 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés

Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 21

én csak annyit beszéltem vele, hogy azt mondta nekem interneten hogy a kannabisz olyan mint a csokoládé, /ifjúságsegítők meg azt mondták nekem hogy a hasis beceneve a csoki.

'behringerzoltan' ha tényleg ez a neve, én találkoztam vele, úgy tudom ő nagyon kedvelte vagy szerette őt.

interneten képet láttam vhol róla. valóban egész szép lány volt.

nekem ehhez több betüm nincs.

 

 


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Vippa velem egyidős volt.  (Idén leszek 64) Sokféle betegsége volt. Fizikai, pszichés egyaránt. Többször is találkoztam vele. A lakásán is voltam. A fiát is ismerem.  Nem tudom, mi vitte el végül. De azt hiszem, saját maga is tett életellenes dolgokat.

Zsikének fura étkezési szokásai voltak. Csak 3-4féle dolgot evett. Nagyon sovány lett végül. Ha kórházban volt, ott is alig evett. Azt hiszem végül a szive adta fel. Nagyon fiatalon ment el.


Offline
Csatlakozott: 2015 jan 23

35. 

én még számolom. nekem még múlik.

ha meglátogathatnálak, kapnál ma tőlem egy üveg cabernet sauvignont. 

hiányzol. csak ennyi. 


3
Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

szonyecska írta:

van egy fotóm zsikéről egy pianino előtt, aminek a tetején porcelán cicák vannak, meg talán egy porcelán elefánt is. zsi nyakában egy több színből álló sál. olyan fiatal, olyan szép és mosolygós a fotón.

az nálad készült?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 

Igen. Találkoztunk a városban és eljöttünk a lakásomra.

Tetszett neki. Hosszasan beszélgettünk. Volt téma bőven...


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 1

Vippa is búrás volt? Vele mi történt? És Zsikévrl? sad


Offline
Csatlakozott: 2015 jan 23

van egy fotóm zsikéről egy pianino előtt, aminek a tetején porcelán cicák vannak, meg talán egy porcelán elefánt is. zsi nyakában egy több színből álló sál. olyan fiatal, olyan szép és mosolygós a fotón.

az nálad készült?


6
Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Gina

Igen. Ez a nick ismerős. Emlékszem rá.


Offline
Csatlakozott: 2015 jan 23

4dim írta:

Szia

Nem emlékszem a nickedre...

Sajnálom, hogy így érzel. Lesz jobb. Remélem.

szia!

a kezdet kezdetén, még a tv2-s bura fórumon GinaF410 néven voltam fenn, majd az új, külön bura oldalon Georgina néven.

köszönöm!!!


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Szia

Nem emlékszem a nickedre...

Sajnálom, hogy így érzel. Lesz jobb. Remélem.


9
Offline
Csatlakozott: 2015 jan 23

4dim...

nekem is sokszor eszembe jutnak a régi dolgok. hiányzik vippa is nagyon. olyan sokat segített, hosszú-hosszú leveleket írt. aztán megszakadt köztünk a kapcsolat, majd mikor ez az új bura alakult, egy-két üzenetet váltottunk. de sok minden homályos. egyes emlékeim élesek, tiszták, mások szinte teljesen elvesztek. talán a gyógyszerek miatt.

mostanában majdnem olyan szarul vagyok, mint 2005-ben. =(



Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Zsike eljött hozzám. Ajándékot is hozott. A fényképezéshez leült a zongorához. Kedves volt.


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10


12
Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Kiscsillag -   Nem tudom, h mennyire érthető, amit írok. ....

-------------------------------------------------------------------------------------

Én értem. Zsike sokmindent kiírt magából. Gondolom ez sokat segített neki.

 

 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Nekem olyan érzésem volt, hogy azért nem akar meggyógyulni, mert azt hiszi, úgy érzi, h egészségesnek lenni rossz.

Idegen számára az egészségesek világa, nem érzi magát közéjük valónak, nem akar olyan életet élni. Vagyis azt gondolja, hogy ha olyan lenne és úgy élne az neki borzasztó lenne.

Volt olyan tünete, betegsége amihez ragaszkodott, de több olyan is volt, amit örült, ha elnyomott a gyszer. 

Nekem ez jött át.

Nem tudom, h mennyire érthető, amit írok. 

 

 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Már értem. Köszi.

Azt hittem, h a hsz elejét is (ami kérdéssel indul) Te írtad. De már látom, hogy idézted. 


15
Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Szonyecska írására reagáltam. Nem kérdéssel, válasszal.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

4dim írta:

..... ha olvasod zsike könyveit. és ha segít, akkor hogyan segít?
mert én azt gondolnám, hogy zsikének ezek az írásai (tulajdonképp minden írása) inkább visszahúzza az embert ebbe a világba. mert különös módon lehet vonzódni ehhez a világhoz, lehet biztonságosnak érezni, ismerősnek, otthonosnak. zsikének a betegségéhez, betegségeihez nagyon ellentmondásos volt a viszonya. ő nem akart meggyógyulni. ha nem is mindig, de szeretett "beteg" lenni. és ahogy ír, az nagyon is hatással van az emberre......

Jobban lenni akart, de valahogy úgy, hogy az étkezési szokásain nem változtat. Azok pedig elég furák voltak.

-----------------------------------------------------------------

Vippa nem a pszichés betegsége miatt halt meg.

Komoly fizikai és anyagi nehézségei is voltak.

Gina, Mave, Szörnyi, Zsike, Amphe ... most sokminden akkori (2005) dolog eszembe jutott. De rég volt, mikor Zsikét együtt meglátogattuk...

Tőlem kérdezted? Vagy Csillát?


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

..... ha olvasod zsike könyveit. és ha segít, akkor hogyan segít?
mert én azt gondolnám, hogy zsikének ezek az írásai (tulajdonképp minden írása) inkább visszahúzza az embert ebbe a világba. mert különös módon lehet vonzódni ehhez a világhoz, lehet biztonságosnak érezni, ismerősnek, otthonosnak. zsikének a betegségéhez, betegségeihez nagyon ellentmondásos volt a viszonya. ő nem akart meggyógyulni. ha nem is mindig, de szeretett "beteg" lenni. és ahogy ír, az nagyon is hatással van az emberre......

Jobban lenni akart, de valahogy úgy, hogy az étkezési szokásain nem változtat. Azok pedig elég furák voltak.

-----------------------------------------------------------------

Vippa nem a pszichés betegsége miatt halt meg.

Komoly fizikai és anyagi nehézségei is voltak.

Gina, Mave, Szörnyi, Zsike, Amphe ... most sokminden akkori (2005) dolog eszembe jutott. De rég volt, mikor Zsikét együtt meglátogattuk...


18
Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Beleolvastam. Hihetetlenül emlékeztet a régi önmagamra. Annak ellenére, hogy a tüneteink, problémáink között kevés az egyező, de végeredményként hasonló helyzet állt elő. Zajlott az élet, amibe nem tudtam és a vegén már nem is akartam bekapcsolódni. Az én vilagom a gyszerek, kávé, kh, terápiás helyek és a penge voltak. Ebbe tudtam jól illeszkedni, ott éreztem jól magam. 

Arra az időszakra emlékeztet, amikor már nem csak azt nem értettem, hogy miért vagyok szarul, hanem azt sem, hogy aki normális életet él, hogyan tud boldog/jól lenni.

Csak ültem a Vörösmarty téren (Thalassás szabad hétvégén), fél Zyprexával (a másik felét anyámmal etettem meg) kómásan, nyomtam magamba a kávét és néztem az embereket.

Próbáltam elképzelni, megérteni, megfejteni, hogy nekik mi a jó a normális életben (azaz dolgozni, tanulni, nyaralni, szórakozni, megházasodni, gyereket szülni) és ettől, hogy a csudába nem lesznek boldogtalanok. Azt sem értettem, hogyan voltam képes valaha funkcionálni és közben jól lenni. Nem értettem miért vagyok szarul és azt sem, hogy miért voltam jól. Azt sem, hogy miért nem tudok enni. (14,4 volt a BMI indexem) Semmit. Féltem az élettől és a haláltól is. Élőhalott voltam. 

 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Köszönöm.

Azt hittem, h én vagyok az egyetlen, akinek éjszakára nélkülözhetetlen a kávé.

 



Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Kiscsillag írta:

Valaki el tudja nekem küldeni valamelyik könyvét?

Csillag, fent van a MEK-en a Lélekhasadás és a Tükörcukor.

http://mek.oszk.hu/02100/02175/02175.pdf

http://mek.oszk.hu/03200/03200/03200.pdf


21
Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Valaki el tudja nekem küldeni valamelyik könyvét?


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 1

Úgy érzem hogy segít ha hasonló problémákkal küzdő lány könyvét olvasom. Segít átvészelni a nehezebb napokat, erőt ad nekem. Megtudhatom, hogy ő hogy volt a Tündérhegyen, milyen érzések voltak benne ilyenkor...


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

szonyecska írta:

ma lennél 34 éves. minden nap eszembe jutsz. bámulom a kis nemezelt macidat a polcomon, és néha elgondolkodom, az elmúlt 7 év vajon változtatott volna valamin? magad mögött hagytad volna a betegséget, ha lett volna rá még 7 éved?  

nem tudtam segíteni. értettelek és mégsem tudtam. vagy talán éppen ezért?  

a mai napig nem merem újraolvasni a könyveidet, mert túl sok mindent érzek egyszerre. és ha olvaslak, akkor ebből a "túl sok mindenből" is ijesztően kiemelkedik egyfajta bizarr nosztalgia, vágy arra, hogy minden úgy legyen, mint régen. 20 évesen, tündérhegyen, kiscsoport, nagycsoport, műhely, mmpi, janó nővér... naplót írni éjszaka az aulában, a kopott barna fotelekben, unalomból inni egyik cappuccinót a másik után az automatából, étkezésekhez teríteni, ha a mi szobánk a soros, mosogatni, bőgni kálmánnak, hogy érezzem, figyel rám...  

de eltelt azóta sok-sok év. 7 éve már te sem vagy. én nem tudtam neked segíteni, de te segítettél nekem. a haláloddal értettem meg, hogy nem adhatom fel. akkor értettem meg, hogy milyen veszélyes, ha valaki tündérhegyen érzi csak otthon magát. a betegség ismerős volt, egy kisebb, átláthatóbb világ, ismertem a gyógyszereket, a hatóanyagokat, a szakkifejezéseket, a dsm kódokat, az orvosi latin volt az anyanyelvem, a pszichiátria az én világom. ezt ismertem, csak ebben voltam jó. minden, ami ezen kívül volt, szorongással töltött el. azt hittem, sosem fogok a "normális" világhoz tartozni.  

de tudod, mit zsii? nincs olyan, hogy normális világ. csak mert nem a pszichiátrián vagy a burán keresztül találkozom valakivel, még nem biztos, hogy ő más. nem vagyok egyedül "idekint" sem. mert nincs igazán különbség a kint és bent között. nem kell megjárni a poklot, csak hogy azt érezzem, figyel rám valaki, nem kell minden nap minden egyes percében működőképesnek lennem. nem is vagyok. sokszor igen hosszú ideig nem vagyok az.  

azt ma sem tudom, hogy ezt a beletörődést, elfogadást nevezhetem-e gyógyulásnak. 10 éve nem vágtam meg magam. de mindig magamnál hordtam az utolsó pengét, amit vettem. hogy tudjam, nem azért nem falcolok, mert nincs rá lehetőségem, hanem mert úgy döntöttem. most decemberben kidobtam a pengét. vicces, mert nem akartam, de az irataim közt hordtam, és decemberben életemben először repülőre ültem, oda pedig nem mertem pengét vinni magammal. csak ezért. különös néha, hogy milyen történések alakítják az életünket. van még egy ilyen történetem, elmesélem. facebookon írtál nekem utoljára. semmi extrát, csak hogy milyen szar a fb, és lehet, hogy törlöd is magad. nem tudtam, hogy ez lesz az utolsó levelem tőled, te sem tudhattad. én viszont azóta is fent vagyok fb-on, bár utálom, de nem akarom, hogy elvesszen az az utolsó levél. 

hát így...  

szerintem örülnél, ha tudnád, hogy mennyire hiányzol.

Szonyecska, olyan szépet írtál. És olyan igazat. 


24
Offline
Csatlakozott: 2015 jan 23

csilla96 írta:

Hogy értitek? Nem értem a kérdész

 

arra gondolok, hogy ha bementél t.hegyre, akkor éppen azon dolgozol, hogy megoldd a problémáidat, jobban érezd magad, előre felé haladj.
nem tudom, jelenleg, milyen a rendszer t.hegyen, én nagyon rég voltam bent, még 2004-ben, még a régi épületben, de akkor már a felvételi elbeszélgetésen megkérdezték, mi a célod, miért mész be, és elmondták, hogy mennyire fontos, hogy tudd, mit akarsz elérni.

a kérdésem az lett volna, hogy szerinted segít-e neked elérni ezt a célt, ha olvasod zsike könyveit. és ha segít, akkor hogyan segít?
mert én azt gondolnám, hogy zsikének ezek az írásai (tulajdonképp minden írása) inkább visszahúzza az embert ebbe a világba. mert különös módon lehet vonzódni ehhez a világhoz, lehet biztonságosnak érezni, ismerősnek, otthonosnak. zsikének a betegségéhez, betegségeihez nagyon ellentmondásos volt a viszonya. ő nem akart meggyógyulni. ha nem is mindig, de szeretett "beteg" lenni. és ahogy ír, az nagyon is hatással van az emberre.
amit itt lentebb, a 75-ös hozzászólásomban írtam, valami olyasmire gondolok.

ezért érdekelne, hogy szerinted segít-e neked jobban lenni, támogat-e a terápiádban az, hogy az ő írásait olvasod odabent minden nap.


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 1

Hogy értitek? Nem értem a kérdész


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Pont ezt akartam mondani ill. kérdezni. Hogy nem lenne-e jobb, ha nem olvasnád. 


27
Offline
Csatlakozott: 2015 jan 23

megkérdezhetem, miért olvasod? 

én attól félek, nem Zsike könyve a legmegfelelőbb olvasmány, ha megoldást keresel a problémáidra. sad

inkább visszatarthat attól, hogy elérd azt a célt, amiért bementél t.hegyre.


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 1

Mostanában mindennap olvasom a Lélekhasadást és ilyenkor mindig eszembe jut Zsike... Hogy érezte magát itt a Tündérhegyen..Amióta bent vagyok, nem telik el úgy nap, hogy ne olvassam vagy a Lélekhasadást vagy a Tükörcukort...Sírni van kedvem...sadsad


Offline
Csatlakozott: 2012 feb 4

Nem szoktam erre jarni, csak valamiert feljottem 2 napja... de most picit megzihantam, remelem h stmeneti!

vigyazz magadra te is!

puszi


30

Offline
Csatlakozott: 2015 jan 23

mave... nem is tudtam, hogy te is jársz még erre.

úgy hiányzik az, ami régen volt... szinte ti voltatok a családom. különös ez, mert van, akinek már sosem írhatok. zsikének, vippának... de neked írhatnék, mégsem tudok. annyiszor nekikezdtem már pedig.

de mintha nem tudnám meghatározni önmagam, ha bárkivel vagy bármivel találkozom, ami akkor a részem volt. bár jobban meg tudnám fogalmazni.

ez nem jelenti, hogy nem hiányzol...


Offline
Csatlakozott: 2012 feb 4

Gina... 

nekem is hianyzik Zsike néha, nehéz túlélőnek lenni

egy napon szulettek a fiammal...

itt sírok


Offline
Csatlakozott: 2015 jan 23

ma lennél 34 éves. minden nap eszembe jutsz. bámulom a kis nemezelt macidat a polcomon, és néha elgondolkodom, az elmúlt 7 év vajon változtatott volna valamin? magad mögött hagytad volna a betegséget, ha lett volna rá még 7 éved?  

nem tudtam segíteni. értettelek és mégsem tudtam. vagy talán éppen ezért?  

a mai napig nem merem újraolvasni a könyveidet, mert túl sok mindent érzek egyszerre. és ha olvaslak, akkor ebből a "túl sok mindenből" is ijesztően kiemelkedik egyfajta bizarr nosztalgia, vágy arra, hogy minden úgy legyen, mint régen. 20 évesen, tündérhegyen, kiscsoport, nagycsoport, műhely, mmpi, janó nővér... naplót írni éjszaka az aulában, a kopott barna fotelekben, unalomból inni egyik cappuccinót a másik után az automatából, étkezésekhez teríteni, ha a mi szobánk a soros, mosogatni, bőgni kálmánnak, hogy érezzem, figyel rám...  

de eltelt azóta sok-sok év. 7 éve már te sem vagy. én nem tudtam neked segíteni, de te segítettél nekem. a haláloddal értettem meg, hogy nem adhatom fel. akkor értettem meg, hogy milyen veszélyes, ha valaki tündérhegyen érzi csak otthon magát. a betegség ismerős volt, egy kisebb, átláthatóbb világ, ismertem a gyógyszereket, a hatóanyagokat, a szakkifejezéseket, a dsm kódokat, az orvosi latin volt az anyanyelvem, a pszichiátria az én világom. ezt ismertem, csak ebben voltam jó. minden, ami ezen kívül volt, szorongással töltött el. azt hittem, sosem fogok a "normális" világhoz tartozni.  

de tudod, mit zsii? nincs olyan, hogy normális világ. csak mert nem a pszichiátrián vagy a burán keresztül találkozom valakivel, még nem biztos, hogy ő más. nem vagyok egyedül "idekint" sem. mert nincs igazán különbség a kint és bent között. nem kell megjárni a poklot, csak hogy azt érezzem, figyel rám valaki, nem kell minden nap minden egyes percében működőképesnek lennem. nem is vagyok. sokszor igen hosszú ideig nem vagyok az.  

azt ma sem tudom, hogy ezt a beletörődést, elfogadást nevezhetem-e gyógyulásnak. 10 éve nem vágtam meg magam. de mindig magamnál hordtam az utolsó pengét, amit vettem. hogy tudjam, nem azért nem falcolok, mert nincs rá lehetőségem, hanem mert úgy döntöttem. most decemberben kidobtam a pengét. vicces, mert nem akartam, de az irataim közt hordtam, és decemberben életemben először repülőre ültem, oda pedig nem mertem pengét vinni magammal. csak ezért. különös néha, hogy milyen történések alakítják az életünket. van még egy ilyen történetem, elmesélem. facebookon írtál nekem utoljára. semmi extrát, csak hogy milyen szar a fb, és lehet, hogy törlöd is magad. nem tudtam, hogy ez lesz az utolsó levelem tőled, te sem tudhattad. én viszont azóta is fent vagyok fb-on, bár utálom, de nem akarom, hogy elvesszen az az utolsó levél. 

hát így...  

szerintem örülnél, ha tudnád, hogy mennyire hiányzol.


33
Online
Csatlakozott: 2010 okt 12

Én tisztelem Zsike emlékét, és örülök, hogy a Búra egyfajta menedék volt neki -- de nem tudom elfogadni, hogy nem akart meggyógyulni, ragaszkodott a bajaihoz. Ha a Búra bárkit abban erősít meg, hogy széttárja a kezét, hogy ő olyan spéci, hogy senki nem fogja megérteni, és nem is akarja, hogy segítsenek rajta, akkor a Búra több kárt tesz, mint amennyi hasznot hoz.

Szerintem aki nem akar jobban lenni, az nagyon önző, mert másokra terheli saját magát. 

Ha mindennel egyet értesz, és együtt érzel, amit leírt, akkor keress segítséget, mert akkor baj van veled.


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 1

Tegnap olvastam el a Tükörcukort.. Hát most megint nekiláttam a Lélekhasadásnak. Egyszerűen letehetetlen...


Offline
Csatlakozott: 2014 máj 7

Akkor üdv itt!!!!Érezd jól magad!smiley


36
Offline
Csatlakozott: 2017 feb 1

Sziasztok! Jelenleg én is a Lélekhasadást olvasom, annak is már a 2. kötetét. Nekem nagyon tetszik, és bár én nem vagyok borderline,  mégis mintha csak rólam szólna... Sad de legalább rátaláltam a burára Smile


Roxy

Köszönöm!


Roxy

Nem lehet a vezetéknevét átjavítani? KONCZ. 


39
Offline
Csatlakozott: 2016 szep 12

Most találtam csak rá erre a fórumra.

Zsikét én személyesen nem ismerhettem már, csak a családjának egyik-másik tagját.

A naplói nagyon elevenek, szenvedélyesek, pdf-ben nekem is megvannak, ha valaki szeretné, annak szívesen elküldöm.

Nyugodjék békében! sad


Offline
Csatlakozott: 2015 júl 29

Köszi Róka. :) 


Róka

Milyen szép vagy Sohamár!


42
Offline
Csatlakozott: 2015 júl 29

Nagyon elkezdett érdekelni a Lélekhasadás. Köszi Magamba Zárva, majd elolvasom! Smile


Róka

De jó

smiley


Magamba Zárva

Róka írta:

Köszönöm, hogy megosztottad.

Olyan, mintha magamat olvasnám.

 

Szívesen! 


45
Magamba Zárva

 https://moly.hu/system/covers/big/covers_10825.jpg            http://mek.oszk.hu/03200/03200/03200.pdf


Róka

Köszönöm, hogy megosztottad.

Olyan, mintha magamat olvasnám.

 


Magamba Zárva

Kicsit megdöbbentő most a történtek után,lényegében a naplóját olvasni!


48
Magamba Zárva

                

mek.oszk.hu/02100/02175/


Róka

georg77 írta:

Róka! Nem minden telefon, hogy beleszóljál!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Laughing out loud

 

Én mindenhol el voltam nyomva, van, hogy egésznap ki sem nyitom a számat, nehogy leugassanak, úgyhogy legalább itt hadd éljem ki magam, már ha megengeded.

Remélem nem olyan nagy kérés. 

Köszönöm, Te nagyon kedves ember lehetsz amúgy valójábanlaugh

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen