1022 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés
Offline

És ugyanakkor azt is érzem hogy egyes orvosoktól félek. Nem merek nekik elmondani dolgokat, mert mi lesz ha begyógyszereznek, stb. Alapból olyan hozzáállásuk van, ami nem valami bizalomgerjesztő. Nem tudom ezt tudják e magukról és hogy ennek milyen hatása van a másikra (elvileg ezzel foglalkoznak), de az tuti hogy ez s befolyásolja hogy mit és hogyan mondok neki. És így a legbensőségesebb dolgok felszínre se tudnak jutni pontosan a kommunikációs akadályok miatt, merrt ha egyszer vvalakitől félünk, negatív érzéseink vannak vele, akkor nem nylunk meg, így nem tudunk a pszichés dolgokról se beszélni. Tehát szerintem ez egy hiányosság még a jóindulatuk ellenére is. Nem kérdőjelezem meg, de itt nem az a lényeg hogy ők mit gondolnak hogy mi fog működni hanem hogy mi működik ténylegesen a terápiában. éRdekes szakma ez, én biztos nem vállanám be. Alapvetően ha jól lennék, akkor nem iylesmivel fogllakoznék, de ettől független szerintem szép feladat és sok megerősítőhez juttathat az ha látunk valakit kijutni a gödörből aki előtte maga alatt volt.

Offline

Az ember a gondolatait nem tudja irányítani, a környezeti stimulusok miatt gondol valaki valamit. És ha pechére az állapota miatt nem jönnek az egészséges gondolatok, akkor szívás van. Pl. ha tudom hogy futni kéne mert az egészséges, de nincs a tudatom felszínén ez a tudás, hiába tudom ezt, nem fogok elmenni pusztán azért mert nem jut eszembe. Velem pl. rendszeresen van olyan hogy olvasok valamit, és a fejemhez kapok "úristen mennyire nem vagyok jol, régen mennyit foglalkoztam ilyennel, most meg örülök ha egyáltalán találkozok ilyesmivel". Nem tudom ki az aki tud kapcsolódni ahhoz amit írok most. Nekem napi szintű. Már tv-t se nézek, nem azért mert nem tenne jót, vagy nem szeretek, hanem azért, mert egyszerűen nem jut eszembe, az érzelemekk laz állapotommal vagyok elfoglalva, hogy lehetne kitrni, stb. De csaknem akar megoldódni. Szerintem ebből egyedül nem tud kijönni az emer, lehet valaki a világ legnagyobb zsenije, ha belekerül iylenbe, padlóra kerül. Kész pont. A társadalom nagyon műveletlen a lelki problémákkal küszködőkkel kapcsolatosan, és sokszor még képzettnek mondott pszichiáterek vagy pszichológusok is elég gyengén viszonyulnak amikor egy halmozottan problémás borderlineal találkoznak. Ez saját tapasztalat. Szerintem ahogy megnyilvánultak nekem Thalassában, nekik nem kéne pszichológusnak lenniük. Annyitényező határozza meg egy ember viselkedését, aztán ő meg pálcát akart törni felettem hogy mekkora felelősségem van stb... ez szerintem szakmailatlan nem kicsit. És finoman fogalmaztam. Amikor 10-20 percben hosszasan összeszedetten és ugyanakkor úgy kell bemutatnia az embernek mnagát hogy lássák is hogy rosszul van mé akkoris amikor aktívan nincs semmi baja és a hülye kérdéseikre nem tudok úgy válaszolni ahogy szerenék, és nem látják hogy a szavak és a szorongás mögött van más is.. akkor ezzel nem tudok mit kezdeni. Elvileg én vagyok rosszul őneki az a feladata h segítsen, de ha ezeket nem látja és esély sincs hogy újra beszélgessünk mert nem akarnak felvenni, akkor nem lehet mit csinálni. Ez nem egy 20 perces meghallgatáson dől el hogy tudunk e előre lépni és hogy mi is a bajom egészen pontosan, de még mielőtt ez kiderlhetne már el is utasítottak mikor úgy kéne a segítség mint egy falat kenyér, mert mint mondottam egyedül nem elhet megoldani. Aki ilyenbe vágja a fejszéjét sose lesz elégedett, márpedig nekem ez a szerep jutott, mert segítség meg nincs fentiek miatt.

Offline

anyatigris írta:

NAGYON JÓ!

Én hozzáfűzném, hogy nagyon figyeljünk kamasz gyermekünkre, bár a szakirodalom rájuk nem tér ki, sőt azt mondja 18 év kor alatt nem diagnosztizálható, de ha várunk addig, akkor még nagyobb lesz egy border esetében kis kamaszunk fejében a zavar. Ne hallgassunk a statisztikákra, csak a saját szívünkre, és addig mentjünk, amíg választ nem kapunk gyermekünk viselkedésére. Higgye el a szülő, hogy a megérzései jók, és ne hagyja magát eltántorítani attól, hogy segítsen gyermekének, még ha "fiatal" is ehhez a betegséghez.

Bocs, hogy ennyire személyes, de úgy gondolom, hogy még mindíg több az olyan gyermek, aki border, mint amit a statisztika, vagy az orvosi szakirodalom mond. És fel kell hogy hívjuk a szülők figyelmét, hogy igen is lehet ilyen.

Szép napot mindenkinek!!!

Üdv. Anyatigris

Ez mind igaz, de mit cisnáljunk ha a környezetünk "szimlulánsnak" "f@szlógatónak", "herének", "olyan embernek aki csak b@szni tud" tart? És azt mondja hogy nem támogat egy fillérrel se holott látja hogy nagyon szar, de hogy ez az én bajom és már felnőtt vagyok, oldjam meg? Egy pillanatig se ismeri el hogy bajom lenne, és talán neki is másként kéne reagálnia, ez kizárólag az "én dolgom'" és kb azt hiszi hogy én "direkt" így viselkedek, hogy őt idegesítsem vagy már nem tudom hogy a hülye agyába hogy állnak össze a dolgot, de lényeg hogy amikor pl fáradtabb vagyok meg nem vagyok jól akkor ilyet kapok "dögölj meg" "takarod el innen" kapom afenyegetést, a zsarolást, a megértés helyett. De nekem nem kéne megértés elég lenne ha nem egy szarnak, egy senkinek tekintene emberszámba venne, és  hagyna élni szabadon, ahogy egy normális helyen, nem pedig megtiltaná hogy mikor beszélgethetek kivel, mit csinálhatok. Egyszóval a lehető legrosszabba  környezeti támgoatottságom, na és aztán keress embert aki ellát téged 17 ezer ftért..... Aham egy border arról híres hogy lazán kicsenget ennyit. Igazságtalan a rendszer is hogy a pszichés betegeket nem tb alapon gyógyítja mástól meg nem kér vizitdíjat aki mentálisan nem érintett... Ugyanis őneki van esélye teljesíteni a pszichés zavarosnak meg nincs. Nagyon jó hogy így kéne viselkedni de ha nem ilyen a környezet, mit tenni? Sőt pont az ellenkezője? Akkor azt lehet mondani "megszívtam"?? ÉS szenevdni és csapkodni és indulatoskodni, mert másként nem tud az ember viselkedni ezeken a pillanatokban? Kb... kb úgy érzem ez jut sokszor nekem. ÉS szinte lehetetlen kitrni ebből a helyzetből mert a stressz eluralja az agyat ami a megodási lehetőségeket is elzárja. Pont azt a lehetőséget zárja el amitől jobban lehetne az ember. Ördögi kör, csapdahelyzet, stb. Nem fair az élet. Más csak azért mertr szeerencsésebb de negyed annyi agya van mint egyes rossz sorsú embertársának simán sikeres és boldog tud lenni. Segítség meg sehol, h a környezet nem figyel oda erre, nem lesz segítség. Mint mondtam azért nem mert ahhoz is a páciensnek kéne jobban lennie hogy tudjon segítséget kérni de pont ez a baj, így nem is tud. Magyarán marad minden. Lehangoló, kilátástalan de a realitás. Az élet kegyetlenül sz@r tud lenni.

Offline

Szia aquabird!

Köszi a választ. Nem hogy nem nagyon, egyáltalán nem foglalkozik most hogy voltam bent nála és kérdeztem valamit csak csúnyán nézett rám és egy fél mondattal lerázott. És persze nyújtotta a recepteket. Most még aug-ban van tb-m, és innen az oldalon felsoroltak közül választok eggyet. Én ürhalyókat meg ilyesmiket láttam, sok sci-fi-t olvasok ha nem iszok Smile.

kk, és neked is szép napot

Offline

Szia umu42!

Szerintem érdemes lenne elgondolkodnod rajta, hogy felkeress egy másik pszichiátert.  Nekem úgy tűnik nem nagyon akar veled foglalkozni a mostani, pedig biztos lenne megoldás a problémádra. A Rorschach teszt meg önmagában szerintem sem akkora értékű diagnosztikailag csak más tesztek kiegészítője inkább, meg mondjuk nem árt szerintem hozzá, ha valamennyire ismeri a szakember a pácienst előtte. Mondok példát rá: én pl. sokszor láttam bele bogarakat, de mivel akkoriban elég sokat foglalkoztam biológiával szerintem ez egyáltalán nem jelent semmi rosszat, viszont szerintem ezt könnyen elkönyvelhetik valami rossznak, ha nem ismernek téged.

Szép napot neked!

Offline

Ha el is határozom nem míindíg tartom be. Télen el volt törve a csuklóm és megfogadtam hogy amíg a gipsz rajtam van nem iszok, sikerült is megtartani, sőt még egy nappal meg is toldottam, 3 hétig csak egy héten egyszer ittam de utánna másfél hétig részeg voltam utánna 2 hónap pihi de most megszakításokkal 2 hét részegségek. Nagyon remélem hogy itt sikerül beszélgetni sorstársakkal és kibírom pia nélkül. Volt 4 éves absztinens időszakom is két megszkítással.

Offline

9 mg-és invegát de most nem szedem.

Offline

umu42 írta:

Sziasztok!

44 éves valószinűleg borderline vagyok.A borderline teszten 40 pontot értem el a skizofrénián nagyon keveset(már nem tudom mennyit). A pszihiáterem egy rochard teszt alapján megállapította hogy pszihotikus vagyok és elhalmozott gyogyszerekkel, 8 év alatt ha tízszer láttam. Most munka problémák miatt elég stresszes időszakom van és lehet 2 hétig iszok egyfolytában de lehet 2 hónapig absztinens vagyok. Most 2 napja álltam le pedig pénzem is lenne rá (eladtam pár dolgot) de vettem cigit, kaját, kv-t és még maradt is pénzem.

Szeretnék beszélgetni sorstársakkal, hozzá értő szakemberekkel.

Üdv:

umu42

Szerintem a Rorschach teszt alapján nem lehet sok mindent megállapítani. Van még a Szondi teszt, meg a színteszt. Ezek együtt talán mutatnak valamit. Vagy az MMPI. (Bár azt utálom.)

Milyen gyógyszert szedsz?

Offline

umu42 írta:

Sziasztok!

44 éves valószinűleg borderline vagyok.A borderline teszten 40 pontot értem el a skizofrénián nagyon keveset(már nem tudom mennyit). A pszihiáterem egy rochard teszt alapján megállapította hogy pszihotikus vagyok és elhalmozott gyogyszerekkel, 8 év alatt ha tízszer láttam. Most munka problémák miatt elég stresszes időszakom van és lehet 2 hétig iszok egyfolytában de lehet 2 hónapig absztinens vagyok. Most 2 napja álltam le pedig pénzem is lenne rá (eladtam pár dolgot) de vettem cigit, kaját, kv-t és még maradt is pénzem.

Szeretnék beszélgetni sorstársakkal, hozzá értő szakemberekkel.

Üdv:

umu42

Szia!

Üdv köreinkben!

Jó, hogy most nem iszol! Amikor nem iszol, el is határozod, hogy x ideig (netán soha többé) nem iszol?

Szerintem olvasd ezt a topikot, meg esetleg ezt is: https://bura.hu/forum/bajok/borderline/beszeljunk-a-bpd-rol-ava

 

Offline

Sziasztok!

44 éves valószinűleg borderline vagyok.A borderline teszten 40 pontot értem el a skizofrénián nagyon keveset(már nem tudom mennyit). A pszihiáterem egy rochard teszt alapján megállapította hogy pszihotikus vagyok és elhalmozott gyogyszerekkel, 8 év alatt ha tízszer láttam. Most munka problémák miatt elég stresszes időszakom van és lehet 2 hétig iszok egyfolytában de lehet 2 hónapig absztinens vagyok. Most 2 napja álltam le pedig pénzem is lenne rá (eladtam pár dolgot) de vettem cigit, kaját, kv-t és még maradt is pénzem.

Szeretnék beszélgetni sorstársakkal, hozzá értő szakemberekkel.

Üdv:

umu42

Offline

Szia Eszter!

Köszönöm,  hol jobban, hogy kevésbé jobban vagyunk. Vannak roham szerű dühkitörések, de ha szedi a gyógyszert, akkor viszonylag jobb a helyzet. Csak az a baj, hogy annyira nem tudja még elfogadni azt a tényt, hogy jelenleg a gyógyszerrel tud teljes életet élni, hogy kipróbálja, hogy hátha anélkül is megy, és pár nap után jön a csatt, mert nem megy. Nagyon sajnálom, mert borzasztó lehet, hogy ennyi évesen ezzel kell szembesülnie, úgy, hogy még igazán fel sem fogja, hogy mi is ez.

Már kezdődik a hajcihő a sulival (hova, milyen felmentéssel, magántanulóként, vagy sem...). Úgyhogy mindíg van mit csinálnunk. Lányomat nagyon nyomasztja a "suli" kérdés, de nagyon fél a kudarctól, nem akar több kudarcot, és tényleg nem is lenne szüksége rá (persze kinek is lenne erre szüksége, de ő már nagyon nehezen viseli, és minden kudarc után jön egy kitörés). Jó lenne, ha ez az átok oktatási rendszer elfogadná, hogy az ilyen problémával küzdő gyermekek lehetnének magántanulók, vagy feloldanák a 16 életév törvényét rájuk vonatkozóan. De nem így van, ezért küzdelem jön.

Szép napokat Mindenkinek!!! Anyatigris

Offline

Köszönöm a választ! Nagyon nehéz lehet neked, nektek, ha jól esik beszélni róla, én nagy örömmel meghallgatnám a történetetek. 

Offline

Szia!

Igen, a gyermekemről van szó. Érzelmileg labilis személyiségzavar pszichopátiás vonásokkal, rekurrens depresszió, jelenleg (pár hónapja) kevert fázisú. 29 éves. Mikor kezdödött? Már magam sem tudom,mit és minek tudjak be?! 

Offline

Szia Csörike!

A gyermekedről van szó, vagy valamilyen más rokonodról? Hány éves, és mióta van ez a probléma? Nehéz lehet, és teljesen együttérzek. Remélem, hogy a terápia valóban segíteni tud. 

Természetesen te tudod, hogy mennyire vagy képes határokat szabni, mit tudsz elvinni a válladon, és mennyire képes ő alkalmazkodni ehhez. A szakirodalom szerint arra kell szoktatni, hogy ne élje ki destruktív módon az érzéseit, és ennek érdekében határozottan is fel kell lépni időnként. Ami nem jelenti, hogy ki kell dobni, ez a példa pont annak szemléltésére került a szövegbe, hogy ne fenyegessük kidobással, ha amúgy nem tudjuk magunkat rávenni arra, hogy kidobjuk.

Offline

Szia!

Ne védjük meg szerettünket a cselekedetei következményeitől?!

Tegyem ki az utcára? A sok év alatt aki befogadta, segíteni próbált mind kudarcot vallott, velünk együtt. Befeküdni nem akar sehova. Szeptembertől csoportterápiára megy. Ha addig kibirja. Érzelmileg labilis, kevert, és még egy pár dolog. Alkohol, de a pokol szintjéig egy pár nap. Utánna 1-2 nap ugymond nyugi és kezdődik minden előlről. 2-3 havonta új munkahely.

Hiába mentő, kórház. Kiszökik. Másnap délután bementünk az iratokért, még be se volt regisztrálva. Mi meg azt hittük, hogy rögtön elviszik zártra. És kisétáltunk.... Ha nem látom, nem hiszem el. Balesetiből nem vitték át a pszichiátriára mert alkoholt fogyasztott. Lekötözni viszont muszály volt. És állunk tehetetlenül. Ha ő nem akarja........ fogadjuk el, hogy egyszer megtörténik. 

Nem tudjuk, merjük elzavarni. Lelkiismeretünk nem engedi. Persze nem tudom, hogy "mi" meddig bírjuk még cérnával. Nagyon szomoru dolog, hogy ilyen a világ. 

Köszönöm a meghallgatást.

Offline

Szia Anyatigris!

Olvastam a történeteteket. Minden tiszteletem a tiéd,eszméletlen mit harcolsz, küzdesz a gyermekedért. Sokan már lemondtak volna róla. A kislányod előtt is le a kalappal, nagyon nehéz lehet neki, el sem tudom képzelni mennyirecrying

Offline

Köszönöm, anyatigris!

Hogy vagytok most?

Offline

NAGYON JÓ!

Én hozzáfűzném, hogy nagyon figyeljünk kamasz gyermekünkre, bár a szakirodalom rájuk nem tér ki, sőt azt mondja 18 év kor alatt nem diagnosztizálható, de ha várunk addig, akkor még nagyobb lesz egy border esetében kis kamaszunk fejében a zavar. Ne hallgassunk a statisztikákra, csak a saját szívünkre, és addig mentjünk, amíg választ nem kapunk gyermekünk viselkedésére. Higgye el a szülő, hogy a megérzései jók, és ne hagyja magát eltántorítani attól, hogy segítsen gyermekének, még ha "fiatal" is ehhez a betegséghez.

Bocs, hogy ennyire személyes, de úgy gondolom, hogy még mindíg több az olyan gyermek, aki border, mint amit a statisztika, vagy az orvosi szakirodalom mond. És fel kell hogy hívjuk a szülők figyelmét, hogy igen is lehet ilyen.

Szép napot mindenkinek!!!

Üdv. Anyatigris

Offline

babarczyeszter írta:

(OFF felhozom ezt a topikot, mert hajlamos eltűnni, általunk sem értett ok folytán ON)

Itt is kérem, hogy ha van gondolatotok arról, hogyan tudnak a családtagok segíteni, és mivel nem segítenek, írjátok meg.

A szakirodalom szerint:

1. validáljunk: jelezzük vissza empatikusan, hogy értjük vagy igyekszünk érteni a másik érzéseit, 

2. vegyük tudomásul a kritikát még akkor is, ha igazságtalan, validáljuk benne azt, ami igaz, ha mást nem, azt, hogy a border szenvedő azt érzi, amit érez velünk kapcsolatban (például hogy cserben hagytuk vagy nem vagyunk vele kedvesek, stb)

3. ajánljuk fel a segítségünket és segítsünk kicsi lépéseket megfogalmazni, amivel sikerülhet előrehaladni. Ha nem akarja segítségünket aktuálisan elfogadni, ezt vegyük tudomásul, és ne erőltessük rá magunkat.

4. ne reagáljunk semmire túlzott érzelemmel, felháborodással vagy kétségbeeséssel, tompítsunk minden érzelmet (a validálás is a tompítás egy formája). Az első dolog legyen mindig az, hogy mi magunk megnyugszunk, tudatosítjuk, hogy fel vagyunk készülve ezekre a krízisekre, és csak azután kommunikáljunk.

5. ne hitegessük a border hozzátartozónk gyors előrehaladással, ne értékeljük túl, hogy mire képes és mire nem. A változás mindig lassú és nehéz, és maga a változás is erős szorongást tud kiváltani.

6. ne erősítsünk meg öndestruktív tendenciákat azzal, hogy azokra úgy reagálunk, hogy jobban odafigyelünk a szerettünkre, vagy megváltoztatjuk a viselkedésünket úgy, hogy neki jobban tetsszen, ha valami öndestruktívat csinál (vagdos, öngyilkosságot kísérel meg, stb)

7. tudjuk, hogy hol vannak a határaink, mi az, amit már nem viselünk el, és azt kommunikáljuk nyugodtan és nagyon következetesen, akkor is, ha úgy hangzunk, mint a megakadt lemez -- a megakadt lemez kommunikáció hatékony tud lenni. Ha valamilyen következményt kilátásba helyezünk, az történjen is meg (ne fenyegetőzzünk üres szavakkal, pl "kidoblak a lakásból, ha még egyszer összetörsz valamit").

8. ne védjük meg a szerettünket a cselekedetei minden következményétől, mert azzal tehetetlenné tesszük és elvesszük a motivációját, hogy változtasson. 

Ti mit gondoltok?

Ez nagyon jó!

Offline

(OFF felhozom ezt a topikot, mert hajlamos eltűnni, általunk sem értett ok folytán ON)

Itt is kérem, hogy ha van gondolatotok arról, hogyan tudnak a családtagok segíteni, és mivel nem segítenek, írjátok meg.

A szakirodalom szerint:

1. validáljunk: jelezzük vissza empatikusan, hogy értjük vagy igyekszünk érteni a másik érzéseit, 

2. vegyük tudomásul a kritikát még akkor is, ha igazságtalan, validáljuk benne azt, ami igaz, ha mást nem, azt, hogy a border szenvedő azt érzi, amit érez velünk kapcsolatban (például hogy cserben hagytuk vagy nem vagyunk vele kedvesek, stb)

3. ajánljuk fel a segítségünket és segítsünk kicsi lépéseket megfogalmazni, amivel sikerülhet előrehaladni. Ha nem akarja segítségünket aktuálisan elfogadni, ezt vegyük tudomásul, és ne erőltessük rá magunkat.

4. ne reagáljunk semmire túlzott érzelemmel, felháborodással vagy kétségbeeséssel, tompítsunk minden érzelmet (a validálás is a tompítás egy formája). Az első dolog legyen mindig az, hogy mi magunk megnyugszunk, tudatosítjuk, hogy fel vagyunk készülve ezekre a krízisekre, és csak azután kommunikáljunk.

5. ne hitegessük a border hozzátartozónk gyors előrehaladással, ne értékeljük túl, hogy mire képes és mire nem. A változás mindig lassú és nehéz, és maga a változás is erős szorongást tud kiváltani.

6. ne erősítsünk meg öndestruktív tendenciákat azzal, hogy azokra úgy reagálunk, hogy jobban odafigyelünk a szerettünkre, vagy megváltoztatjuk a viselkedésünket úgy, hogy neki jobban tetsszen, ha valami öndestruktívat csinál (vagdos, öngyilkosságot kísérel meg, stb)

7. tudjuk, hogy hol vannak a határaink, mi az, amit már nem viselünk el, és azt kommunikáljuk nyugodtan és nagyon következetesen, akkor is, ha úgy hangzunk, mint a megakadt lemez -- a megakadt lemez kommunikáció hatékony tud lenni. Ha valamilyen következményt kilátásba helyezünk, az történjen is meg (ne fenyegetőzzünk üres szavakkal, pl "kidoblak a lakásból, ha még egyszer összetörsz valamit").

8. ne védjük meg a szerettünket a cselekedetei minden következményétől, mert azzal tehetetlenné tesszük és elvesszük a motivációját, hogy változtasson. 

Ti mit gondoltok?

Offline

(OFF felhozom ezt a topikot, mert hajlamos eltűnni, általunk sem értett ok folytán ON)

Itt is kérem, hogy ha van gondolatotok arról, hogyan tudnak a családtagok segíteni, és mivel nem segítenek, írjátok meg.

A szakirodalom szerint:

1. validáljunk: jelezzük vissza empatikusan, hogy értjük vagy igyekszünk érteni a másik érzéseit, 

2. vegyük tudomásul a kritikát még akkor is, ha igazságtalan, validáljuk benne azt, ami igaz, ha mást nem, azt, hogy a border szenvedő azt érzi, amit érez velünk kapcsolatban (például hogy cserben hagytuk vagy nem vagyunk vele kedvesek, stb)

3. ajánljuk fel a segítségünket és segítsünk kicsi lépéseket megfogalmazni, amivel sikerülhet előrehaladni. Ha nem akarja segítségünket aktuálisan elfogadni, ezt vegyük tudomásul, és ne erőltessük rá magunkat.

4. ne reagáljunk semmire túlzott érzelemmel, felháborodással vagy kétségbeeséssel, tompítsunk minden érzelmet (a validálás is a tompítás egy formája). Az első dolog legyen mindig az, hogy mi magunk megnyugszunk, tudatosítjuk, hogy fel vagyunk készülve ezekre a krízisekre, és csak azután kommunikáljunk.

5. ne hitegessük a border hozzátartozónk gyors előrehaladással, ne értékeljük túl, hogy mire képes és mire nem. A változás mindig lassú és nehéz, és maga a változás is erős szorongást tud kiváltani.

6. ne erősítsünk meg öndestruktív tendenciákat azzal, hogy azokra úgy reagálunk, hogy jobban odafigyelünk a szerettünkre, vagy megváltoztatjuk a viselkedésünket úgy, hogy neki jobban tetsszen, ha valami öndestruktívat csinál (vagdos, öngyilkosságot kísérel meg, stb)

7. tudjuk, hogy hol vannak a határaink, mi az, amit már nem viselünk el, és azt kommunikáljuk nyugodtan és nagyon következetesen, akkor is, ha úgy hangzunk, mint a megakadt lemez -- a megakadt lemez kommunikáció hatékony tud lenni. Ha valamilyen következményt kilátásba helyezünk, az történjen is meg (ne fenyegetőzzünk üres szavakkal, pl "kidoblak a lakásból, ha még egyszer összetörsz valamit").

8. ne védjük meg a szerettünket a cselekedetei minden következményétől, mert azzal tehetetlenné tesszük és elvesszük a motivációját, hogy változtasson. 

Ti mit gondoltok?

Offline

Szia Eszter!

Nem a regisztráció zavart, ez természetes, hogy szűrni kell. Ezzel semmi gondt. Meg  igazából nem akasztott el, mert nekem nincs problémám a nyelvekkel. Az angol rész ott van amikor rámész az oldalra és bejelentkeznél, és megnyomod a nem vagyok robot "fület" utána kéri, hogy írd be a hallott szöveget a kockába. ÉS ott angol számokat kér.

Köszi, üdv.

Offline

Szia Parrot!

Én is egyfolytában azon voltam, hogy olyan helyen tanuljon, ahol elfogadóak, és könnyebb. Nem nagyon sikerült. A szakgimnáziumot ő választotta, és nem is szakkal volt baj, hanem a gimnáziummal. Nehéz, nagyon nehéz, de ez egy olyan hely volt, ahova nem kellett felvételit írni. Azt nem tudta volna megcsinálni, és gondoltam, ha ide nem kérnek felvételit nem lehet olyan nehéz, de nem az. Szakiskolába nem találtam olyan, illetve ő nem talált olyat, ami tetszene neki. Már kis korától elképzelése volt, hogy mi szeretne lenni, és ezt vitte végig, illetve nem tudta végig vinni. Még a cukrászt el tudtam volna képzelni, hogy elfogadtatom vele, de azt mondták ilyen diszkalkuliával nem képzelem, hogy felveszik. Eladó, felszolgáló így meg aztán ki is lőve. Most várunk a 16. évre, illetve a következő tanév végére, és utána OKJ. Addig pedig megpróbálok valamit intézni, hogy legyen magántanuló, ne stresszeljék már azzal megint, hogy be kell járnia. Elsősorban az orvost kell erről meggyőznöm (röhej, de ő az, aki a legjobban ellenzi a magántanulóságot). A pszichológus az egyetlen, aki tudja és le is írta már többször is, hogy magántanulóságot javasol, de az ő szava ér a legkevesebbet, pedig rajtam kívül ő ismerei a legjobban, és hozzá jár rendszeresen.

Gyógyszer fronton még a 1/2 tablettánál tart, ami nagyon kevés, de legalább valami elkezdődött.

Szép napot, üdv.

Offline

Ami meg nagyon rossz h amirol  "normalis"emberek diskuralnak azt nem is ertrm. Annyira mas az eszlelesem a gondolkodasom ha van olyan. Pl. Csomo erveles problema ami mast doglalkoztat az szamomra olyan mint egy tavoli videk ahol mar nagyon regen jartam. Felfogom amit mondanak de egyszeruen nem tusok magamtol ilyesmire gondolni. Ez zavar mert tudom ez valahol nem egeszseges de megint csak: nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Akarattal probalom a figyelmem olyan dolgokra forditani amit a normalis emberek csinalnak neha megy de legtobbszor erolkodes ami nekik automatikusan megy..

Offline

https://youtu.be/AJuM5og7_-Y

 

Jo összefoglaló 

Offline

Én  mostanában tudtam meg h border vagyok. Eddig is sejtettem, olvastam a Linehan könyvet es nagyon sok minden olyan volt mintha szívből beszelt volna. Igazából nálam olyasmi szokott lenni h a dühömet nem nagyon tudom kezelni olykor depresszios idoszakok vannak es varmit akarok csinalni h elmuljon nem tudok semmit tenni ellene. Nem megy, kesz. Akarom de nem megy ha fejem tetejere allok is. Egyszerűen  megtörténik... aztan meg elmúlik de ki tudja mitől? Sokszor olyan indulat van bennem h csapkodnek a foldhoz vagnek dolgokat... senkit nem bantanek csak targyakat odacsapnék azt erzem es ha esetleg megteszem akkor sokkal jobb érzés.  Termeszetesen ez nem normalis tudom... van olyan allapot is mikor vagy az ongyilkossagra gondolok vagy az utesre. Eleg rossz lelkiallapot. Aztan persze ez is lecseng. Sajnos ezek eleg sokszor valtakoznak. Nekem nincsenek a klasszikus vagdosos tuneteim. A legrosszabb h az intellektualis erdeklodesem is eltűnt olvasni tanulni nem akarok es nem is nagyon tusok. Felfogom a szoveget de atmegy rajtam mint a szitán  a víz. Komolexebb gondolatok nem is foglalkoztatnak holott nekem ez az egyik erossegem a gondolkodás. Ezek mind eltunnek... eleg frusztralo megelni h amit atelek az rossz es ugyanakkor valtoztatni meg nem tud az ember es ennek az egesznek a vegiggondolt letelmenye megjobban nyomaszt es faj mikor a kornyezet tanacstalan nem ert olyakor fenyeget is es azt mondja "borderline fasz vagy mint Jozsef Attila"

Offline

Ez már tényleg nem a borderhez,de egy gyógyszert lehet titrálni.Kisebb,akár mini adagokkal kezdeni,s úgy emelgetni lassan,folyamatosan.Ez a mini adag mindenkinél más,ki kell tapasztalni.Talán vékonyka a kislány...passz.Ha viszont abbahagyja pár napig,kezdhetitek elölről.

Értelmes,biztos megérti,ez egy folyamat abban,hogy később,egy jó terápiával kutyaterápeuta lehessen,vagy kutyakozmetikus,esetleg műkörmös,vagy atomfizikus.

Offline

anyatigris írta:

Szia Parrot!

Kisegítőbe nem mehet ,mert a tanulási problémát besoroló kódja szerint nem értelmi fogyatékos, és ezér ilyen suliba nem vették fel általános iskolába. Nagyon komoly szabályok vannak abban, hogy kit milyen kóddal, hova vesznek fel. Mi ezzel a tanulási problémájával a központi képesség vizsgálati helyen is volltunk, mert én is kértem, hogy bírálja felül ez az intézmény a másikat, de nem így történt, őt integráltan kell tanítani. Sőt azt hiszem, hogy 8. után már nincs is kisegítő iskola. A Gyermekház-ban van gimnáziumi oktatás SNI-seknek, de mit kezdjek egy gimnáziummal, az nehéz neki, mert a tanterv ugyanaz, és az sok neki. Én tudom, hogy most csak egy szakiskolát tudna elvégezni, ha újra tanulni tudna. Elfáradt a tanulási mizériákban. Aztán majd később leérettségizne, de tovább nem tud menni. OKJ-s tanfolyamokat tud majd végigvinni, ha kedve lesz. De jelenleg úgy állunk, hogy ha felhozom az iskola témát akkor elindul a lavina.

Tudom én is, hogy gyógyszer nélkül nincs gyógyulás, de ő nem tudja, és már nagy ahhoz, hogy bármilyen csellel meg tudnám vele etetni. Bár a doktornő először mondta, hogy anyuka oldja meg, akár feküdjön rá és erőszakkal be kell vennie..., de mondtam, hogy biztos viccel és jó poén, de én ezt nem tenném vele. Pont ezért foghíjas az egészségügyi rendszer, mert a gyerekeknek a gyógyszerbeállítás arról kéne szóljon, hogy azért fektetik bent, mert ők beszedetik vele, és amikor már 2-3 hete folyamatosan szedi a gyermek, és maga is tapasztalja, hogy jabban van, akkor kéne hazaadni. De itthon nem tudom rávenni, mert rosszabbul van, mint ha nem szedi, és hiába is magyaráznám, hogy de szedd csak, 2 hétig így lesz, aztán  majd jobb lesz, nem akarja azt a 2 hetet.

Mondjuk mos már 1 hete folyamatosan szedi, de még mindíg alszik csak.

Szép hétvégét, üdv. Anyatigris

Örülök, hogy szedi és remélem, hogy tényleg jobb lesz 2-3 hét után.

Offline

Anyatigris!

Megértem a problémádat,először minket is elutasítottak,mert határeset IQ ban,83,de addig mentem a dolgok után,míg belátták,a dislex,discalc.folyamatos gyógypedagogiai segítséget igényel,a pszichológus megerősítette a másik suliba való átmenetelt.Egyéb tényezőkwt is figyelembe kell venniuk.Az oktatás 18 éves korukig folyik.

Mi most 8.után megyunk szakiskolába....

Ez kisváros,s talán könyebb dolgokat intézni....

Offline

(OFF: szia anyatigris!

Két okból kötelező a profil kitöltése. Egyrészt mert néhányan sokszor regelnek különböző neveken, és ez nagyon zavaró tud lenni. Másrészt mert általában szeretnénk tudni, hogy ki mivel és miért jön ide a Búrára, hiszen így könnyebb segíteni is, beszélgetni is. 

Elnézést a kényelmetlenségért. Megírnád, hogy téged zavart-e valami, vagy megakasztott-e? És hol van angol szöveg, ami zavart?)

Offline

Szia Mindenki!

Nem tudom, hogy a belépéshez ezt az új módszert az informatikusok találták-e ki, vagy muszáj, de ha ötlet, akkor szerintem nem túl jó.

Amúgy is sok embert nehezen visz rá a beszélőkéje, hogy kitárulkozzon, és nem biztos, hogy nyelveket beszél, és lehet, hogy még számolni sem tud angolul, de rászánja magát, hogy ír az oldalra, és segítséget, hasonló emberek megértését kérve. De már az elején megakad, és talán ezt is kudarcnak éli meg, nem fog tovább menni.

Szerintem gondoljátok át ezt a módját a belépésnek, lehet az ötlet jó, de úgy kéne, hogy mindenki szabad pályán lehessen.

 

Üdv. Anyatigris

Offline

Szia Parrot!

Kisegítőbe nem mehet ,mert a tanulási problémát besoroló kódja szerint nem értelmi fogyatékos, és ezér ilyen suliba nem vették fel általános iskolába. Nagyon komoly szabályok vannak abban, hogy kit milyen kóddal, hova vesznek fel. Mi ezzel a tanulási problémájával a központi képesség vizsgálati helyen is volltunk, mert én is kértem, hogy bírálja felül ez az intézmény a másikat, de nem így történt, őt integráltan kell tanítani. Sőt azt hiszem, hogy 8. után már nincs is kisegítő iskola. A Gyermekház-ban van gimnáziumi oktatás SNI-seknek, de mit kezdjek egy gimnáziummal, az nehéz neki, mert a tanterv ugyanaz, és az sok neki. Én tudom, hogy most csak egy szakiskolát tudna elvégezni, ha újra tanulni tudna. Elfáradt a tanulási mizériákban. Aztán majd később leérettségizne, de tovább nem tud menni. OKJ-s tanfolyamokat tud majd végigvinni, ha kedve lesz. De jelenleg úgy állunk, hogy ha felhozom az iskola témát akkor elindul a lavina.

Tudom én is, hogy gyógyszer nélkül nincs gyógyulás, de ő nem tudja, és már nagy ahoz, hogy bármilyen csellel meg tudnám vele etetni. Bár a doktornő először mondta, hogy anyuka oldja meg, akár feküdjön rá és erőszakkal be kell vennie..., de mondtam, hogy biztos viccel és jó poén, de én ezt nem tenném vele. Pont ezért foghíjas az egészségügyi rendszer, mert a gyerekeknek a gyógyszerbeállítás arról kéne szóljon, hogy azért fektetik bent, mert ők beszedetik vele, és amikor már 2-3 hete folyamatosan szedi a gyermek, és maga is tapasztalja, hogy jabban van, akkor kéne hazaadni. De itthon nem tudom rávenni, mert rosszabbul van, mint ha nem szedi, és hiába is magyaráznám, hogy de szedd csak, 2 hétig így lesz, aztán  majd jobb lesz, nem akarja az a 2 hetet.

Mondjuk mos már 1 hete folyamatosan szedi, de még mindíg alszik csak.

Szép hétvégét, üdv. Anyatigris

 

Offline

A tanulásban akadályoztatottak,ill.sajátos nev.igényű gyerekek oktatására nincs felkészülve egy sima iskola.Tiszt.a kivételnek.

Kétszer jártuk az első osztályt,én kértem az évismétlést,mert nem haladt.Aztán másodjára sem.A jegyei jók voltak,viszont a sok kudarc,a nem vagyok jó,a többiekhez képest senki vagyok jelei megjelentek.Hasfájás,fejfájás,rohangáltunk orvoshoz,negatív leletek,mind pszichés.

Kivettem,beirattam egy kisegítő iskolába.

Szerepelhetett,sikerélményei lettek,teljesen helyrejött.Ciki volt,mikor megkérdezték tőlem,hova jár,s azt mondani,gyogyóba.Nem bántam meg,bár filóztam,s a büszkeségem hadakozott az észérvek ellen.

 

Na,miért írom ezeket?

Ha tanulásban akadályoztatott gyermeket végignyomunk egy norm.iskolában,rengeteg pszichés teher éri.Akik 5.ben jöttek át,látszott,nagyon szorongók,minden lelki bajjal.Ha valakiben a border megvan,s így éli meg az első nyolc osztályt,sokkal erősebben kitörhetnek a tünetek

Nektek is javaslom egy kisegítő iskola felkeresését,lazább,sok a szabadtéri tevékenység,nyilván a magatartászavaros gyerekek miatt is.Talán jól érezné magát,s utána még bármi lehet.Manapség 30felett is végeznek el egyetemet,tanulnak tovább

Offline

Szia anyatigris!

Én border vagyok,s egy 15 éves nagylányom van,aki először sni_s volt,ezt érdekes módon elvették,de a tanulában akadályoztatottság megmaradt.Discalculia pl.Erről majd máskor.

Sztem az elsődleges feladat az lenne,hogy a gyógyszert szedje rendszeresen.Ilyen tünetekkel nem maradhat gyógyszer nélkul.Én szedtem a risperdált,az elején álmosított,aztán már nem.

El kell fogadni,ha ilyen nagyok a gondok,akkor először gyógyszer,s közben a terápiát be kell vezetni,de az hosszútávú dolog.

Amíg nincs rendszeres szedés,addig marad a kínlódás,ill.magára is veszélyes lehet bármikor.

Ránéztem a kulföldi oldalakra,mindenhol ez az út..

Offline

Nekik jó volt a tapasztalatuk. Különben nem ajánlanám Smile

Offline

anyatigris írta:

Szia Blue, azért ha nem gond érdekelne a suli. Már csak azért is, mert mindjárt itt szeptember, és mert ha valaki magántanuló, akkor milyen formában járhat oda. Tudtommal azzal a sulival áll a gyerek "tanulmányi szerződésben", aminél magántanuló. Akkor ez inkább felkészíti a vizsgákra? Vagy fizetős?

Köszi

Nem, ebben a suliban nem is lehet magántanuló (ez nem egy normál alternatív suli), viszont bárhol máshol lehet magántanuló. 

Ez a suli (priviben megírom, hogy melyik) olyan gyerekeket fogad, akik máshol nem tudnak helyt állni, de abban a szabad közegben, amit biztosítanak számukra, nagyon jól tudnak boldogulni.

A baj az, hogy tényleg megkésve eszembe jutott, hogy agresszív (agresszióra hajlamos) gyerekeket nem fogadnak. Sad

 

Offline

anyatigris írta:

Szia Eszter!

A zöld kakasról már írtam Fair-nak írt levelemben, hogy nekem nem jó a tapasztalatom. A Belvárosi Tanodát még csak neten néztem. Ha tudod megkérdeznéd a srácot, vagy apját, hogy neki milyen volt ott, hogy érezte magát, jobb volt-e, mint más suliban.

 

Köszönöm előre is. Anyatigris

Ilyen fura az élet, pont tegnap egyik fb-os ismerősöm (van vagy 20) oldalán láttam, hogy a Belvárosi Tanodába járt. Én nagyon jókat hallottam és olvastam erről a suliról mindig, sőt, egyszer nagyon rég jártam is ott és tetszett!

Offline

Szia Eszter!

A zöld kakasról már írtam Fair-nak írt levelemben, hogy nekem nem jó a tapasztalatom. A Belvárosi Tanodát még csak neten néztem. Ha tudod megkérdeznéd a srácot, vagy apját, hogy neki milyen volt ott, hogy érezte magát, jobb volt-e, mint más suliban.

 

Köszönöm előre is. Anyatigris

Offline

Szia Blue, azért ha nem gond érdekelne a suli. Már csak azért is, mert mindjárt itt szeptember, és mert ha valaki magántanuló, akkor milyen formában járhat oda. Tudtommal azzal a sulival áll a gyerek "tanulmányi szerződésben", aminél magántanuló. Akkor ez inkább felkészíti a vizsgákra? Vagy fizetős?

Köszi

Offline

Szia Fairycorpse, ne viccelj már, tudom, hogy csak a véleményed mondtad el, és tudom azt is, hogy jó szándékkal. Itt nem mondhatom, hogy szimpi vagy nem szimpi valaki, szerintem. Egyrészt, mert azért rövid és speciális az ismerkedés, másrészt pedig mindenki valami problémával van jelen, nem azért, hogy azon törjük a fejünket, hogy most szimpi vagy kevésbé szimpi mondatokat mondjunk ki.

Hallottam a Zöld Kakasról, bár nem borderline-val kapcsolatban, de nem jókat. Én azt vallom látni látni kell, ezért elmentem, és lehet, hogy vannak kivételek, de kevés volt ahhoz, hogy meggyőzzön, az összetétel nagyon gáz volt. És nem a betegségekre gondolok, sok másnapos, bedrogozott fiatal volt. Talán ez még csak olaj lenne a tűzre. Igaz ez két éve volt, amikor a tanulási probléma miatt kerestem ilyen sulit, de lehet változott.

Köszönöm a Te segítségedet is. Üdv. Anyatigris

Offline

anyatigris írta:

Szia, köszönöm előre is. Ez melyik suli?

Üdv.

Huh, amit én akartam javasolni, nem jó, mert csak magántanulók járhatnak oda.

Offline

Iskolákról: az ismerősöm gyereke, akiről írtam neked priviben, a Belvárosi Tanodába járt, azt is nagyon tudom ajánlani. A Zöld Kakasnak is jó a híre.

Offline

Tudom, hogy nem vagyok szimpi, de azért hátha újat mondok. A Zöld Kakasról hallottál már? 

Offline

Szia, köszönöm előre is. Ez melyik suli?

Üdv.

Offline

anyatigris írta:

Rókusban a doktornő szabin, és az asszisztense 28-tól lesz elérhető, akkor lehet időpontot kérni, illetve felvilágosítást is ő tud adni, hogy fogadnak-e más kerületből is gyermeket. Ha beszéltem velük természetesen írom, hogy mi történt.

Melyik kerület tartozik hozzájuk? Teljesen kizárt, hogy ott bejelentett lakhelyet szerezzetek, ha másként nem fogadnak? Ideiglenes lakcímmel is - elvileg - kötelesek fogadni, még  ha mindkét lakcím (az állandó és az ideiglenes) is budapesti.

Offline

anyatigris írta:

Elvették, mert sokat hiányzott a suliból. Hiába mondtam miért, ők szartak rá. Sőt gyám hivatalt, családsegítőt, kis kutyafülét riasztottak. Úgyhogy a hiányzások miatt a védelembe vételt is el akarták indítani, aztán kivertem a cirkuszt, és az most leállt.

Sajnos nem csak a szeptembert kell megoldan, én is azt hittem, aztán felvilágosítottak, hogy mivel a 2018/18 tanévben tölti a 16-ot, azt az adott tanévet végig kell járnia, közben nem vehetem ki, és végig tankötelesnek számít 2018 júniusig.

Úgyhogy tényleg egy kálvária ez az egész. Ha nem velem történne, lehet el sem hinném, de nagyon kemény ebben benne lennei, mert egyre inkább azt látom NINCS KIÚT. Pedagógusok, családsegítő szakemberek, orvosok mind-mind úgy állanak hozzá az egészhez, hogy rohadjunk meg, segítség semmi, de még a normál nyugalmunkat is elveszik.

Szép napot, üdv. A.

Szia!

Szinte volt egy ilyen sejtésem. Sad

Megkérdem az alternatív sulit, jó? A vezetőjét nagyon jól ismerem.

Offline

Szia!

Igen, én is az állatokban látom a megoldást, csak sok időnek kell eltelnie, míg ilyen tanfolyamot elvégezhet (épp előbb írtam blue-nak, hogy mennyi ideig tanköteles). Addig meg az otthoniakkal bíbelődik, mert azért van elég otthon is.

Különben gondolkodtam abban is, hogy vidékre költöznénk, egy olyan helyre, ahol csinálnék egy kutyapanziót és menhelyet, ehhez olyan hely kell, ahol azért van mondjuk egy szálloda komplexum a panzióztatás végett, és sok külföldi vendég a menhely végett. De ehhez, ami nagyon kell az a pénz, aztán megint a pénz, és nekem az nincs. Pedig de szép is lenne. Eleinte csak besegítene, aztán vihetné ő az egészet.

Rókusban a doktornő szabin, és az asszisztense 28-tól lesz elérhető, akkor lehet időpontot kérni, illetve felvilágosítást is ő tud adni, hogy fogadnak-e más kerületből is gyermeket. Ha beszéltem velük természetesen írom, hogy mi történt.

 

Szép napot, üdv. A.

Offline

Elvették, mert sokat hiányzott a suliból. Hiába mondtam miért, ők szartak rá. Sőt gyám hivatalt, családsegítőt, kis kutyafülét riasztottak. Úgyhogy a hiányzások miatt a védelembe vételt is el akarták indítani, aztán kivertem a cirkuszt, és az most leállt.

Sajnos nem csak a szeptembert kell megoldan, én is azt hittem, aztán felvilágosítottak, hogy mivel a 2018/18 tanévben tölti a 16-ot, azt az adott tanévet végig kell járnia, közben nem vehetem ki, és végig tankötelesnek számít 2018 júniusig.

Úgyhogy tényleg egy kálvária ez az egész. Ha nem velem történne, lehet el sem hinném, de nagyon kemény ebben benne lennei, mert egyre inkább azt látom NINCS KIÚT. Pedagógusok, családsegítő szakemberek, orvosok mind-mind úgy állanak hozzá az egészhez, hogy rohadjunk meg, segítség semmi, de még a normál nyugalmunkat is elveszik.

Szép napot, üdv. A.

 

Offline

anyatigris írta:

Szia Blue!

Biztos furán hangzik, hogy a magántanulóságról is már mindent tudok, de tényleg olyan vagyok, hogy nagyon utána járok mindennek, és ebben az esetben pedig próbálok mindenképpen segíteni gyermekemnek (ahogy minden anya tenné).

Sajnos iskola nem támogatta, sőt a családsegítőt is bevonták, behívtak, ők sem javasolták. A nem normális pszichiáter sem javasolja, csak a pszichológus javasolja, de ő kevés. Most én leálltam iskola témával, mert nem stresszelem gyermekem ezzel, csúnyán szólva lesz..om, ez most nem fontos. Bár nagyon nehezen fogadtam el ezt a tényt, mert kéne, hogy valami szakmája legyen, de amit szeretne azt egyenlőre nem lehet, azért meg, hogy stresszeljen nem küldöm varrónőnek, vagy cukrásznak. A családi pótlékomat már úgy is elvették. Mivel büntethetnek még? Kijön a gyámhivatal is? Az azért szép lenne, hogy a "beteg" gyermeket, akit én hordok mindenhova, csak velem van el, mindent megteszek érte, és elvennék csak azért mert nem tud suliba járni. Hiába írtam, hogy beteg a gyermekem, egyedül nevelem és méltányossági alapon vizsgálják felül és adják vissza a családit, de nem. Ha iskola ősszel megkeres, majd kérem javasoljanak iskolát, ha nem akkor most már az ombudsmanhoz fogok menni, mert addig nem rughatják ki a suliból, amig másikat vagy ők, vagy a képességfejlesztő nem javasolnak. És az a durva, hogy lányom szeretne OKJ-s tanfolyamra menni, ami állatokkal kapcsolatos, de csak betöltött 16 éve utáni tanévben lehet.

Ez a durva, hogy nem elég a bajunk, még nap, mint nap még a hivatalokkal is küzdhetek. Néha már úgy érzem nem bírom, és nem is tudok feltöltődni semmitől, csak az ad erőt, hogy nem hagyhatom el magam, mert nélkülem, az erőm nélkül mi lenne Vele.

Kutyákban nincs hiányunk, itthon 3 kutyánk van, és lányom nagyon ügyesen, kitartóan foglalkozik velük, főleg a legfiatalabb a mindene (ő egy boxerlány) és nagyon hallgat rá. Terápia háznál van (ja és most még a talált kiscicák is), pl. szerintem arra is képes lenne, hogy ő járjon a kutyával terápiázni, hogy érezze szükség van rá, és azt csinálja, amit szeret, és tud, de még nem végezheti ezt el. Még 1 év semmittevés.

 

Köszönöm, érdekes ez a kutyás oldal, mindent megnézek, amit infóként bárkitől kapok, mert sosem tudhatom mikor, melyik lehet a megoldás nekünk.

 

Üdv. Anyatigris

Hogyhogy elvették a családi pótlékotokat???

Ha jól gondolom, tulajdonképpen a szeptembert kéne akárhogy megoldani, aztán betölti a 16-ot és nem lesz tanköteles.

 

Offline

Szia anyatigris!

Milyen jó, hogy egy hete nem volt újabb roham. Ennek nagyon örülök. És, annak is, hogy a "kiakadásokat" már ilyen jól tudjátok kezelni.

Ha olyan közösségbe járhatna, ahol elfogadóak vele és nem éri nagy stressz, az szerintem jó lenne, segítene. Bele tudna feledkezni valami jóba, de egyúttal nem lenne elszeparálva. Akár egy állatmenhely, amiről már esett itt szó.

Sajnálom, hogy a barátok elfogytak körülöttetek.

A Rókussal sikerült beszélni? mit mondtak? Majd oszd meg ha gondolod.

Kitartást szeptemberig!

üdv.,

Warrior

 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
//