Beszéljünk a BPD-ről, avagy borderline a gyakorlatban

350 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés
Offline

Szia Eszter!

Elnézést, elkeveredett ez a topik, és nem vettem észre, hogy kérdeztél.

A kifejezetten bordereknek szóló mindfulness-t Marsha Linehan dolgozta ki a Dialektikus Viselkedésterápián belül, van magyarul is könyve: http://www.semmelweiskiado.hu/konyvek/?itemid=728&mode=detailed

Jon Kabat-Zinn könyvei magyarul: https://www.libri.hu/szerzok/jon_kabat-zinn.html. Ő a szaktudomány mindfulness guruja, én is használom az irányított meditációs programját.

Amit én találtam kifejezetten bordereknek, az angolul van: https://www.bookdepository.com/Mindfulness-for-Borderline-Personality-Disorder-Blaise-Aguirre/9781608825653

A mindfulness a különféle vad érzések elfogadásában és lenyugtatásában segít, és abban, hogy ne cselekedj ezek alapján. A DBT aztán hozzátesz ehhez még eszközöket, amikkel el tudod terelni a késztetést, hogy valami destruktívat tegyél. Csak példaképpen: van az "ellentétes cselekvés", amikor pont az ellenkezőjét kell csinálni annak, amire erős késztetést érzel.

Offline

Szia Eszter, a SOTE balassa utcai intézetében van az egy hónapos bentfekvős és a járóbeteg ellátás is? Pont a héten hívtam a SOTE-t, nagyon szerettem volna bekerülni, de szeptember-októberig még interjú időpontot sem tudnak adni. Egy pszichiátria van ott?

Offline

Szia! Sokszor érezem magam hasonlóan - sőt leginkább állandóan. Nem vagy ezzel egyedül.

Offline

Szia! Sokszor érezem magam hasonlóan - sőt leginkább állandóan. Nem vagy ezzel egyedül.

Offline

Szia! A specifikusan bordereknek szánt mindfullnessről tusz valami pontosabb infot / elérhetőséget adni?

Offline

Szia! Nagyon tetszik amiket írsz, sok tapasztalat van mögötte, köszönjük Smile

Offline

Köszönöm

Offline

Sajnálom, Kiscsillag, és drukkolok.

Offline

Csalódott vagyok. Magamban. Elegem van. Magamból.

Nem tudok megfelelni az elvárásoknak. Nem tudok jól lenni. Nem tudom hogyan kell és hiába kérdezem.

Kimerülök, félek, depressziós vagyok, pörgök, hallucinálok, alig tudok aludni. Hol az egyik, hol a masi k okoz gondot. Nem bírok ki egy évet sem táppénz nélkül. Gondot okozok ezzel másoknak és bizonytalan helyzetet teremtek. Nem tudok úgy teljesíteni, mint más. Ha erőltetem szétesek, ha nem erőltetem akkor kevés, amit produkálok. Tanulni, vizsgázni sem tudok úgy, ahogy szeretnék. Orvosom szerint munka mellett egyébként sem vagyok rá alkalmas állapotban. 

Nem tudom szedni a gyszert, még annak sem tudok megfelelni, aki kezel(ne). Nem tudok eljutni oda, hogy még alkalmanként se szedjek nyugtatót. Már orvoshoz se tudok járni. Nem tud segíteni és szerinte máshol is ez lenne. Ott is csak egy "probléma" voltam.

Nem tudok olyan lenni, mint más. Nem tudok olyan lenni, amilyen szeretnék. Akárhogy próbálom. Minél jobban próbálok megfelelelni annál rosszabb. Annál nagyobb a félelem, ami visszahúz.

Nem nekem való ez az élet. Mindenhol felesleges és útban lévő vagyok. Bárcsak...

Offline

Szia Emerenc! Van kiút szerencsére, bár a környezeted biztos megnehezíti némileg, hogy megtaláld, ha ilyen intoleránsak. 

Egy terápiában megtanulhatod jobban szabályozni az érzéseidet. Ez egy hosszasabb folyamat, és nem mindig könnyű, de fokozatosan megnövelheted az ellenőrzésed a vulkán fölött, ami a border érzésekre jellemző. Javaslom, hogy próbáld ki a mindfulness meditációt, az sokat segít abban, hogy az impulzivitást megfékezd. Jon Kabat-Zinn a legjobb ebben szerintem, de van specifikusan bordereknek kifejlesztett mindfulness tréning is. 

A környezetedre azért nem érdemes haragudni, mert nem értik, mi történik -- el sem tudják képzelni ezeket a belső állapotokat. Annyit talán érdemes tenni, hogy aki fontos neked, és akiben meg is tudsz bízni, annak elmondod, hogy van egy ilyen betegség, ismeri a szaktudomány, részben genetikai, részben gyermekkori tapasztalatokban gyökerezik, és a népesség 5-6 százalékát érinti. Érdemes arra is megtanítani őket, hogyan segíthetnek (ha fogékonyak), elsősorban kérni, hogy ne nevessenek ki, ha az érzéseidről beszámolsz, bármilyen furcsának hangzanak is ezek az érzések.

Ugyanakkor én jónak tartom, ha az ember lehetőség szerint kíméli a környezetét. Ha túl sokat öntünk rájuk, "kikapcsolnak", elfordulnak tőlünk, és sajnos amúgy sem reális tőlük várni a megoldást. Érdemes átgondolnod, mi az, amit reálisan kérhetsz és elvárhatsz, ami nem nagyon megterhelő másnak.

Offline

A párom két év alatt annyit nem értett meg, hogy ne vegyen itthonra kétliteres fagyikat, mert egy este el fog fogyni. Annyit fog fel belőle, hogy megettem, és ez jó. És miért eszem meg, ha nem akarom. Csak nevet rajtam. És mindenki más is. És csak annyi mondanak, hogy e isztizzek annyit,meg ne ragáljak túl dolgokat. Hiába próbálom elmondani, hogy ez ilyen eyszerű, csak kinevetnek. Ha elkések valahonnan, mert percekre nem tudom, hogy vagyok, és csak kívülről látom magam, nem tudom elmondnai senkinek. Életem legmélyeb mélypontján vagyok, és nincs belőle kiút. Itt sincs fent senki. És hiába mondom, hogy ez nem hiszto, nem érti  meg senki.

Offline

Kedves Emerenc, ez tényleg nagyon nehéz. A környezetünk gyakran egyáltalán nem érti, hogy mi történik, és a pszichológiai ismeretek szintje nagyon alacsony általában Magyarországon. Azért van a Búra, mert itt tényleg meg lehet osztani, amit érzel, és mindenki érteni fogja - öntsd ki a szíved nyugodtan! 

Offline

Köszönöm a választ. Azért nehéz segítséget kérni, mert a környezetmben senki nem hisz az ilyen jellegű problémák létezésében. Nekem is mindig azzt mondják, hogy egy intelligens nő, aki épp a 3. diplomájáért küzd, de hisztizzen már annyit. Meg ha olyan édes vagyok általában, honnan  van bennem olykor az a sok gyűlölet. Ne reagáljam túl magam. Közben ahogy olvasom a leírásokat, mintha én mondanám magamról. De ezt senkivel sem tudom megosztani a környezetben. Senki nem hinné el, hogy ilyen létezik.

Offline

Szia Emerenc!

Attól is függ, milyen terapeutához mégy -- először is felméritek, hogy mi az a probléma, amire megoldást keresel, és hogy mit tud kínálni a terapeuta, és te mit tudsz vállalni. A borderline személyiségzavarra vannak speciális terápiák, főként a DBT és a mentalizációs terápia tartozik ide, illetve egyes mindfulness irányok. Van speciálisan borderline csoportterápia is, az általában sokkal olcsóbb.

Budapesten  három helyen van olyan befekvős terápiás osztály is, ahol borderline-okkal foglalkoznak, és TB-támogatott az ellátás, a SOTE Balassi utcai klinikája, aTündérhegy és a Thalassa Ház. Ezekről a Búrások sokat írtak már különböző helyeken. Átalában van némi várakozási idő, de kérhetsz első interjút. 

Írd majd meg, hogy mi történt, és nagyon drukkolok!

Eszter

Offline

Megcsináltam itt a tesztet, és annyira ijesztő, hogy egy az egyben azok a dolgok voltak megfogalmazva, amin évek óra keresztülmegyek. És amiért állandóan szidnak, hogy hogy lehetek ilyen, 58 pontom lett.

Offline

Sziasztok! Teljesen új vagyok, most regisztráltem.

Évek óta sejtem. Nem mertem soha segítséget kérni, és nem mondtam soha senkinek. Csak szépen leépítetettem (tönkretettem) az összes kapcsolatomat. 2 éve nem tudunk egymással a családommal (bár ez inkább jó), egyetlen barátom se maradt. Épp most megy rá a párkapcsolatom is.

Most határoztam el, hogy lépek. Jövő pénteken megyek első beszélgetésre, magánrendelőbe. Mi fog történni?

Hosszútávú terápiára biztosan nem lesz pénzem. 

Online

köszi poisonkid az észrevételt! legközelebb ha ilyet észleltek,a szerkesztőségibe vagy a fennt lévő modinak chatben szóljatok légyszives! köszi

Offline

Babarczy az alkesz rivos volt pontosan a csoport neve...en az Esztert nagyon becsulom bar nem regota vagyok buratag de ezt akkor sem igy kene......

Offline

Talan nem ide kene irnom de felmentem a chatre es kiad as Eszterrol egy olyat hogy alkesz meg ilyen faszsagok. ....most miert kell ot savazni?es miert pont itt es igy?beszelgettek itt a dietarol meg as omegasavakrol meg ilyen faszsagokrol es erre nem irtok be?en nem tudom de nekem as Eszter csak segitett mindig..nem hiszem hogy ez jar neki bazmeg miatta vagyunk itt!ki ez a kocsogaki ekezi ot ?gondolkozzatok el rajta.....

Offline

Bizony amúgy ilyenkor minden idegesítő.  A házimunka is Laughing out loud

Offline

Amúgy Bordeline-al lettem diagnosztizálva. ..

Offline

Köszönöm szépen, hogy megosztottátok velem a pontszámaitokat poisonkid és Csanita91. 

Csanita91 olvastam a legutóbbi bejegyzésedet is a blogodon és simán lehet, hogy csak a vizsgaidőszak miatti stressz és fáradtság teszi, amit érzel, vagy nem érzel, hiszen itt meg azt írtad amúgy nem érzed rosszul magad. Én is benne vagyok a vizsgaidőszakban, úgyhogy tudom, hogy fel tud az emberben erősíteni negatív dolgokat/ simán fizikailag is lebetegít egy időre a hajtás.

Offline

Szia Anita bar az adatlapodrol nem derul ki semmi hogy mi bajod de sorstarsakat keresel te magad irtad tehat valami biztosan nem oke kulonben mit keresnel a buran?Ennek ellenere nagyon orulok hogy jol erzed magad lelkileg

Offline

Én is kitöltöttem és nekem 43 pontom lett de nem érzem rosszul lelkileg magamat

 

 

Offline

poisonkid írta:

Teljesen igazad van es tudom hogy erre szuksegem van ezert probalok egy magyar pszichologust keresni koszonom a segito szandekot remelem en is a javadra valtam

Én köszönöm neked, hogy meghallgattad és tanulhattam én is ebből.

Offline

Teljesen igazad van es tudom hogy erre szuksegem van ezert probalok egy magyar pszichologust keresni koszonom a segito szandekot remelem en is a javadra valtam

Offline

poisonkid, maximálisan megértem, hogy nehéz szemtől szembe elmondani valakinek, hogy velem ez meg az a szörnyű dolog történt, nekem is baromira nehezemre esett elsőre (szorongtam és ahogy erőltettem ki a szavakat a számon konkrétan szétbőgtem magam), de azt hiszem mégsem árt, ha egy szakember is tudja ezeket a meghatározó mozzanatokat a múltadból. Egyszer túlesel ezen és aztán meg már nem olyan nehéz róla beszélni, sőt könnyebbség hogy tudja rólad és ahhoz mérten tud tanácsot adni. Nem kell, hogy szégyelld magad emiatt.

Az meg külön jó, hogy látod, hogy mikbe lehet kapaszkodni, ez azt jelenti, hogy nyitsz a világ felé és ezekkel a pozitív dolgokkal előre tudod lökni magad egy egyre jobb és jobb állapot felé szerintem, csak mindig emlékeztesd magad rá, hogy ezek ott vannak.

A szerelemhez meg sok sikert kívánok! Smile

Offline

Ja olvastam a kommentedet nekem 50 Pont jott ki a border tesztre. ...

Offline

Tudod azt hiszem.....fullosan igazad van.es te is kepes vagy ra ha akarod de ebben a harcban egyedul vagyunk ha kersz es hajlando vagy ra kapsz segitseget csalad gyogyszer pszihologus stb de ez semmit nem er ha te nem vagy ott es nem akarod lehetsz bipol border skizo TOK MINDEGY nalam peldaul sikeresen a buran derult ki es igy visszanezve az eletemet vszinuleg hogy sok border tulajdonsagom van pedig a diagom mast mond de nekik sem meseltem el mindent....mert nem tartottam fontosnak pedig a lenyeg ebben van nem meseltem a gyerekkori traumakrol edesanyam ongyilkossagarol a legfontosabb dolgokrol mert nem akartam szegyelltem? Lehet....es hogy visszakanyarodjak a lenyeghez egyszeruen mert NEM AKARTAM elfogadni hogy nekem lelki problem am lehet gorcsosen kapaszkodtam as akkori eletembe es hogy az en ongyilkossagom is csak "veletlen"volt a szegyen ugye..pedig nem igy van ez egy uj elet szamomra uj kihivasokkal es elfogadassal egyebkent ez csak egy keteves tortenet elotte"normalis" voltam Mar amennyire. ...de ez a harc csak a sajatod es egy ilyen nap a gyerekeinmel segit vagy egy igaz szerelem bar ralelnek....vagy munka hobbi tokmindegy hogy tovabb kuzdjel es itt a bura a megertes es elfogadas csodafegyver meg egyszer koszonet Eszternek es a csapatnak hogy ezt fenntartjak  szoval kedves Aquabird mindig van holnap .....hogy milyen as sokban rajtunk mulik es orulok hogy te is optimista vagy☺

Offline

Kitöltöttem a borderline tesztet kíváncsiságból, hátha megerősít vagy megcáfol benne, ugyanis sok tipikus tünet nem illik rám, ugyanakkor van olyan ami meg igen és hát ugye ez volt az egyik diagnózis amit kaptam a pszichiátertől. Nem jutottam sokkal előrébb, ugyanis 24nél magasabb lett a pontszámom, de 40nél alacsonyabb. Ez most mit is jelent? Bár tudom egy teszt így önmagában nem jelent olyan sokat, de mégis érdekelne.

Offline

Jó kis napnak hangzik, és látod te is rájöttél, hogy vannak azért kifejezetten jó dolgok az életben. Én is próbálom meglátni ezeket.

Offline

Szia Aquabird!hat as eredeti elkepzelesbol nem lett semmi...porgos biszbaszt kellett venni am I vilagit meg minden mert a suliban mindenkinek as van imadom a sracaimate.aztan beultunk a burgerkingbe szeretem egy kicsit fustosebb as izvilaga mint a mekie de havonta egyszer belefer bar nem egy reformkonyha. .de a kislanyomnak mar regota igergetem de utalom hogy itt mindenert husz kmeket kell Autozni aztan irany hozzam leckeiras nemet meg matek egy kis osszebujas es vege is lett a Napnak .hat....Neked is es minden burasnak sok ilyen napot kivanok mert rankfer amennyi erot tudnak adni egyszeru dolgokkal amikor a fiam art mondja apa szeretlek....amikor a kislanyom art keri mindig hogy olbe vigyem le mint egy hercegnot szoval egy csoda....csak hogy ne mindig a nyavalygasomat hallgassatok

Offline

Jó shoppingolást neked poisonkid! szerintem tuti jó lesz számodra és a gyerekek számára is ez a nap.

Offline

Sziasztok ma jonnek a gyerekeim mar nagyon varom.a kisfiamnak rovidnadrag kell a kislanyomnak inteligens gyurma wtf?szoval Mar ilyen is van....ugyhogy elmegyunk shoppingolni remelem jo lesz....

Offline

Jo e ket taskaval letezni amikor nincs hova hazamenned?igen is meg nem is jo lakni ezer Helyen es rengeteg embert feluletesen ismerni?igen is meg nem is jo a szuleidet nem szeretni?igen is meg nem is.jo felelotlenul szelsosegesen elni? Igen is meg nem is jo felelesseg nelkul elni?igen is meg nem is jo hogy szeretnek a gyerekeid?talan e miatt nem hullottam meg darabokra talan ez az egyetlen ajandek amit meg kell becsulni bar nekem is neha Nehez ennek megfelelnem jo egyedul lenni? Igen is meg nem is bar inkabb nem.jo valami nagyrol szebbrol almaodozni aminek a reszese lehetsz?igen is meg nem is jo hogy szeretetre vagysz es adni akarsz?igen is meg nem is nekem ezek az elet nagy kerdesei....

 

Offline

Duhos vagyok nincsenek rohamaim inkabb magamat emesztem valami nincs jol es nemcsak velem van a problema bar lehet hogy tulreagalom szoval itt ausztriaban szar vagy mert kulfoldi vagy semmibe vesznek es mindez leontve egy cukormazzal hogy minden rendbe van.tudok sporolni fizetem a gyerektartast 20es az autohitelt jut is Mar ad is.jol vegzem a munkam ezzel nincs gond de olyan szinten semmibevesznek hogy az felhaborito en mindigmegkerdeztem hogy hogy vannak tolem osztraknak hat eve nem sikerult csak Magyar kolleganak bar veluk nagyon vigyazni kell ittkint tisztelet a kivetelnek.de tudom otthon se jobb....de amikor az osztrak kollega nem takaritja Naga utan a wct es mindig vonalkodos mert tudja hogy te megcsinalod...pedig lett neki szolva de a fonokunk is magyar o nem mer tobbszor es meg ezer hasonlo do log .de legallabb a kapcsolatomat sikerult lezarnom.reszemrol volt egy tarsfuggoseg de a jobbik enem tudja hogy jol dontott sok szempontbol jo apa vagyok sok szempontbol nem nagyon szeretem oket de nem biztos hogy en vagyok a jo apakep szamukra van egy uj elettarsa aki egesz normalis tenyleg.de megs birok a volt parommal talalkozni duhos vagyok ra pedig esszel megertem miert lepte ezt meg.tudom hogy onzo vagyok es nem erzek iranta semmit csak hogy bantsam .tudom hogy szelsoseges vagyok de art hiszem csak boldogok akartunk lenni de en nem voltam bele szerelmes egy ilyen kapcsolatot hagytam el miatta akibe szerelmes voltam talan mert csaladot szerettem volna.es hogy most mivan? Benyomtam 4 korso sort bombol a backyard babies a hellacpters meg a turbonegro szeretem az ilyen punk n roll szarok at irany becs a jovo ev elejen.mindig huzott valami mindig hajtott pedig nem akarom rombolni magamat tovabb egy tars hianyzik aki megert.es a gyerekeim?szeretjuk egymast most atlagban heti egyszer talalkozunk mert nagyon sok a munkam pedig kozel laknak de eltunk  ugy hogy csak kethetente tudtam oket Latni.szoval van bennem ez a kettoseg es az uressegerzet amit megprobalok betomni. Lehet hogy as oroklott es tanult viselkedesmintak csapdajaban vergodok? Nem tudom engem apam es a maga modjan anyam is elhagyott es en Pont ezt nem akartam a gyerekeimmel de maskepp hozta az elet remelem egyszer megbocsajtanak. ..mm

.

.

Offline

Kedves Eszter koszonom a segito szavakat igen sokminden igaz ram a borderline tunetei kozul voltak dolgok amiben nem tudtam merteket tartani korabban ital drogok probaltam kisajatitani a haverjainat a szerelmi eletemben is onzo voltam es nagyon feltekeny jellemzo volt a szuleim irant erzett harag volt hogy ittas allapotban rajuk tamadtam.sokszor csak masokat okoltam a rossz donteseimert falcolas nem volt azert egy ket csikket en is elnyomtam magamon amit mindig ereztem az as uressegerzet volt hogy megvolt mindenem sokmindent elertem volt csaladom megis art ereztem hogy ennyi az elet?sok felelotlen dontest hoztam a multban es mindig csak masokat hibaztattam sokat viselkedtem szelsosegesen fiatalon tetkok rendszeres ittas vezetes kesobb pedig utcalanyok pedig hidd el hogy nagyon tudok es szeretnek szeretni.erdekes hogy ha egyaltalan ez a bajom a boldogulasban Sosem hatraltatott mindig ezerrel porogtem dolgoztam sokszor a kapcsolataim karara talan ezert is nem gondolta a kornyezetem hogy baj van de volt ezert nem beszeltem ezekrol ittkint az orvosokkal csak a furol az ongyil.kiserletrol es a hallukrol.a esobbiekben mindenkeppen talalni szeretnek egy magyar pszichologust.de add if is itt van nekem a bura☺sokat segitetek.ami visszavetett az a depresszio volt es ami atformalt az az ongyilkossagi kiserlet art hiszem mas lett az ertekrendem hogy jobb ember lettem e nemtudom bar megprobalok masoknak kevesebb fajdalmat okozni. Hogg miert tettem?igen voltak anyagi gondok nem is kicsik de ha teljesen oszinte akarok lenni akkor egy segelykialtas volt az exem fele hogy megint egyutt legyunk onzo voltam es nem gondoltam masok fajdalmara de soha tobbet, senkinek nem ajanlom mert nem megoldas.a zota a depressziot remekul kordaban tartom az antidepivel de az uressegerzet megmaradtdolgozom sporolok es keresem a tarsamat tanulva a mult hibaibol ja es Eszter imadom a gyerekeimet☺koszonom hogy meghallgattok varom a valaszaitokat szep estet mindenkinek.most  vegigolvastam talan tul optimistara sikeredett de harcolok en is van holnap....

Offline

Szia poisonkid!

Nagyon nehéz gyerekkorod volt, borzasztóan sajnállak Sad

Igen, amiket leírsz, azok tipikus borderline tulajdonságok. És az is tipikus, hogy bántalmazott és elhanyagolt gyereknél alakul ki egy border személyiség.

Most, hogy írtad, hogy sokat füveztél, meg kell jegyeznem, hogy a haluk a fűtől is kialakulhattak, tehát talán nem vagy te paranoid skizofrén (de egyébként mindegy, mi a címke). 

Egy bordernek meg kell tanulni a bánni a saját érzéseivel, és meg kell tanulnia nem bántani mást, főként, akit szeret. Ezt terápiában a legkönnyebb tanulni, de magadtól is sokat tudsz fejlődni, ha odafigyelsz. Az út nem rövid, de mindig a fény felé tart. 

Abból, amit eddig írtál, azt vettem le, hogy tényleg szereted a gyerekeidet, kötődsz hozzájuk, feléjük tudsz fordulni. Talán most a gyerekek iránti szereteted -- egy felnőtt, felelős szeretet -- az egyik legegészségesebb részed. Nálam legalábbis így volt (anyaként), és nagyon drukkolok neked, hogy meg tudj kapaszkodni ezekben a jó pozitív érzésekben.

A gyógyszert szerintem ne hagyd abba addig, míg biztosan nem állsz a lábadon, s fel nem tudtál építeni egy olyan életet, amelynek a keretei kapaszkodót adnak. De természetesen nem vagyok orvos; ezt vele kell megbeszélned.

Köszönöm, hogy ilyen őszintén leírtad, hogy mi történt veled. Nagyon sokat jelent. 

Offline

Sziasztok burasok vegigolvastam a topicot es lenne egyket gondolatom. En ugy gondolom hogy nem vart gyerekkent jottem a vilagra.nagyobbreszt a nagyszuleim neveltek a szuleim sokat dolgoztak hozzajuk sajnos a Mai napig nem kotodom annyira.senki nem vert senki nem ivott es anyagi biztonsagban nottem fel volt sok trauma as eletemben megtudtam 14 evesen hogy apamnak van egy masik elete es hogy van egy feltestverem aki 4 eves.nemsokra ra edesanyam ongyilkos left gyogyszerekkel ugy ahogy as o anyja is es ahogy en is megtettem kesobb de erre majd visszaterek.soha pszihologushoz pszichiaterhez nem vittek el ezek utan.aztan edesanyam vallasi fanatikus lett igy eltem a tinedzser eveimet mindig szegyeltem ahogy elunk voltak az altalanosban meg a gimiben is haverjaim de soha nem kotodtem igazan senkihez a szuzessegemet is 20 evesen veszitettem el egy olyan lannyal akivel aztan volt egy keteves kapcsolatom de nem s zerettem.ekkor mar vallalkozo voltam uj haverok dolgoztam mind egy fanatikus ittam mind a kefekoto veluk egyutt.mindent szelsosegesen csinaltam munka pia body building szorakozas zenek gyujtese aztan beleszerettem egy lanyba vele 7 evig voltam egyutt megis megcsaltam tobbszor ittam szorakoztam drogoztam minden nap.az egyik lany a kesobbi parom volt.neki sem meseltem ezekrol a dolgokrol ti olvassatok eloszor.Tole szuletett ket gyerekem as elejen nagyon boldogok voltunk visszavettem a szorakozasbol is aztan jott a valsag es mindenunk odalett jottek reszemrol a szelsosegek hogy Australia meg kanada Mar megint ehelyett kijottunk ausztriaba.de a kapcsolatunk Mar nem volt a regi.meg elotte is csinaltam szelsoseges dolgokat ket auto ket lakas es egy vallalkozoi hitelt vettem fel amit sokaig fizetni is tudtam.de Ennek verge lett.szoval kijottunk sokat veszekedtunk elhagytam oket mindig dolgoztam fizettem a gyerektartast ezzel nem volt go nd de a kapscolatunk atment csikicsukiba hol o akart bekulni hol en sokszor sirt es en valahol elveztem tudni akartam mennyire szeret hogy fonts vagyok neki aztan meg messzebb koltoztem kitanultam egy szakmat amiben art hittem el tudok helyezkedni ezt is ugy csinaltam mint egy fanatikus semmi mas nem letezett mellette masodallasban mosogattam megint elkezdtem inni.emellett mindig probaltunk bekulni de en nem igazan akartam elkezdtem kurvazni es ujra fuvezni es ekkor huzamosabb ideig nem talaltam munkat ekkor kezdtem depresszioba esni megjobban fuveztem as ottani haverjaimtol is elzarkoztam ekkor kezdtem el hangokat hallani de ugy kepzeljetek el hogy valos hangokat tv vagy beszelgetes a szomszed szobabol forditott le as agyam arra amit hallani s zerettem volna.ekkor as utolso penzemen feladtam a gyerektartast de a hangok art mondtak hogy Menjek le a csaladomhoz levezettem bekopogtam adtam puszit a gyerekeimnek eljottem irtam egy bucsulevelet amiben csak az exemtol nem koszontem el megint hogy bantsam es megittam lassan egy litter hutofolyadekot  es kit hivtam fel amikor meggondoltam magam mert orromon szamom dolt a takony meg a konny megint ot hogy hivja a fel a mentoket.talan hogy megint bantsam vagy hogy megmutassam mennyire szeretem?nem tudom egy biztos tudom hogy Mar nem szeretem ot es hogy miert csinaltam?talan a kilatastalansag es a kinzo szeretethiany miatt mindig is egy onzo ember voltam.szoval a surgossegi utan megjartam ket  pszichiatriat diagnosztizaltak paranoiaval eloszor ekkor meg hazamentem hozzajuk marmint as exemekhez ja de elotte  volt hogy a korhazban haromszor szakitottunk es kibekultunk telefonon szemelyesen meg azt mondtam neki hogy ha nem akar kibekulni tobbet nem karom Latni mikor eljottunk a koribol art mondta hogy szeret.szoval hazakoltoztem de Mar semmi nem volt a regi akkor igy ereztem mert nem rajong korul igy csak magammal torodtem meg a gyerekekkel. Aztan tavolabb kaptam munkat csak latogatni tudtam oket majd jott az sms hogy mindennekvege ekkor kerultem masodszor is vissza a pszichiatriara  irtam hogy szuksegem van rajuk de mindhiaba.majd kikerultem most szedem as antipszichot amivel hetoleg nyaron leallhatok es szedem as antidepit  mivel tul vagyok egy depressziv fazison.hogy miert irtam mindezt le? mert sok hasonlosagot velek felfedezni nem gondolom hogy ezeket a betegsegeket ilyen tisztan lehet kategorizalni mert sok as atfedes de fellelhetok bennem borderline tulajdonsagok?

Offline

Nagyon köszönöm, sokat segít a válaszod, még nagyon keveset tudok erről. Igen, én is úgy érzem, hogy ki kellene várnom. Ha tényleg fontos volt neki a kapcsolatunk, keresni fog - talán. Amíg jól működtünk együtt, akkor azt éreztem, hogy igyekszik, volt önkontrollja, sőt még a visszajelzéseimet is elfogadta és némileg változtatott ilyenkor.

De aztán jött valami, egy tőlem független esemény az életében, ami megingatta a biztonságát. Ebben, azon kívül, hogy meghallgattam, nem tudtam segíteni neki. Viszont ekkor fordult ellenem, mindenért engem hibáztatott. Sajnos ekkor mondtam azt én, hogy elég volt. Úgy éreztem, ha tovább dolgozunk együtt, csődbe visz. Nem voltam tisztában vele, hogy ennek milyen hatása lesz.

Pedig egyébként annyi jó van benne, és fantasztikus tanító is. Kevés ember rendelkezik ekkora tudással az élet különböző területeiről és képességgel arra, hogy ezt a tudást át is adja. A lányomat néhány alkalom alatt "átnevelte", megmutatta neki, mi értelme van a tanulásnak és hogyan érdemes. Én is szinte más ember lettem mellette.

Nehéz megértenem, hogy ebben miért nem volt őszinte, miért titkolta. Segíteni tudtam volna őt, ha nem kell találgatnom, hogy mi is a szitu. 5 hónap után mesélt az anyukájáról, s csak akkor állt bennem össze a kép, onnantól ment jól az együttműködés is. De az a néhány hónap kevés volt a változáshoz... 

Sajnos, most azt látom, hogy teljesen bezárkózott a magányba s félek, ez nem a javulás felé viszi. Mintha lemondott volna magáról. Néhány éve még elismert és sikeres volt, de egyre kevésbé az, mert nem hiteles mások szemében, mert a szavai és a cselekedetei nem fedik egymást. Mindentől retteg, ami azt mutatná, hogy nem tökéletes és mindenki szemétláda, aki szembe megy vele. Attól tartok, 50 évesen elindult az élete lefelé, pedig ott van a 12 éves kislánya is...

Ezért esik olyan nehezemre várni, ezért kérdeztem, szerintetek tehetek-e valamit. De megértettem, hogy várnom kell.

Offline

Szia Moncsi!

Már sok bölcsességet mondtak előttem. Egy border (de mindegy, mi  a címke: egy border-szerű tünetekkel rendelkező bárki) úgy tud gyógyulni, ha

1. belátása van, tehát tudja, hogy a reakciói nem adekvátak, és hogy a belső fájdalma egy személyiségzavar vagy extrém impulzivitás és sérültség eredménye. Ezt a belátást egy felnőtt ember maga is meg tudja szerezni (ezért idővel a borderek javulnak), de ha nincs belátás, segíteni sem lehet.

2. Ha megvan a belátás, akkor egy elfogadó kapcsolat valóban javíthat a helyzeten, de csak akkor, ha nem kiéli benne a border vonásait, hanem lassan megszelidíti. A legnagyobb segítséget inkább terapeuta tudja nyújtani, vagy más sorsátrsak (ha nem belelovallják, hanem finoman visszajeleznek), mert éppen a párkapcsolatban a border vonások rendkívül nehezen kezelhetők a másik fél számára.

Egy border embernek a szakítás, elhagyatás végső trauma (miközben gyakran ő maga provokálja ki), mert hiányzik a bizalom képessége, és az a képessége, hogy, technikailag szólván, internalizálja a világ jó oldalait, és a kapcsolat biztonságosságát. Még egy egészséges ember is úgy reagál, normális esetben, hogy a fájdalmat okozó másikat leértékeli, és megpróbálja kirekeszteni az életéből és még az emlékeiből is. 

Lehetséges, hogy újra fog jelentkezni, ha úgy érzi, hogy becses ez a kapcsolat köztetek (a leértékelés, hasítás egy idő után halványul). Neked azt kell tudnod, hogy mik a korlátaid ebben a segítésben, és hogyan tudnád őt szakszerű ellátás felé terelni, ahol nem újra és újra lejátsza ugyanazokat a drámákat, hanem kis lépésenként tud fejlődni. Nem tudod egymagad megmenteni őt saját magától és a belső fájdalmaitól. De ha elindul az úton, akkor tudsz neki segíteni.

Semmiképp nem javaslom, hogy keresd vagy "visszacsalogasd", mert azzal nem teszel neki jót. (És szerintem magadnak sem.)

 

 

 

 

Offline

Értem  A gond az, hogy titkolja. Ráadásul, mivel folyamatosan arra törekszik, hogy tökéletes legyen, s minden ciki, amikor nem az, szinte biztos, hogy nem fordult szakemberhez.

Offline

Moncsi67 írta:

Köszönöm válaszod. Decemberben hagytuk abba a közös munkát s már akkor is ezen elvek mentén segítettem, amiben csak tidtam. Sokszor hívott fel, amikor elbizonytalanodott vagy bántották.

Igen, nehéz így. Ezért szálltam ki, amikor legutóbb belém rúgott. Azóta kezel ellenségként.

De hibáztam, túl fontos számomra. Akik ismernek tudják, mennyit segítek másoknak, csakis önmagukért.  Képes vagyok segíteni neki barátként és akarok is. 

Azóta egyszer találkoztunk véletlenül egy konferencián márciusban. Amit akkor a szemében láttam, az győzött meg arról, hogy szüksége bán rám.

De nem találom az utat. Ezért írtam itt. Nem akarok megint hülyeséget csinálni, mert azzal csak tovább rontok az állapotán.

Ha border vagy màs személyiségzavara van, akkor terápiás segítségre lenne szüksége. Barátként ezt nem tudod teljesen pótolni. 

Állhatsz mellette (ha nem utasítja el), meghallgathatod, elmondhatod a véleményed, de ennél többet szerintem nem fogsz tudni tenni képzettség hiányában. 

Border még a szakembereknek is nagy kihívás. 

Offline

Köszönöm válaszod. Decemberben hagytuk abba a közös munkát s már akkor is ezen elvek mentén segítettem, amiben csak tidtam. Sokszor hívott fel, amikor elbizonytalanodott vagy bántották.

Igen, nehéz így. Ezért szálltam ki, amikor legutóbb belém rúgott. Azóta kezel ellenségként.

De hibáztam, túl fontos számomra. Akik ismernek tudják, mennyit segítek másoknak, csakis önmagukért.  Képes vagyok segíteni neki barátként és akarok is. 

Azóta egyszer találkoztunk véletlenül egy konferencián márciusban. Amit akkor a szemében láttam, az győzött meg arról, hogy szüksége bán rám.

De nem találom az utat. Ezért írtam itt. Nem akarok megint hülyeséget csinálni, mert azzal csak tovább rontok az állapotán.

Online

Moncsi67 írta:

Sziasztok! Új vagyok itt és böngészés közben akadtam a fórumra. Van egy számomra nagyon fontos férfi, aki nagy valószínűséggel BPD-ben szenved. Az anyukájáról tudom, hogy borderline, és a gyerekkora is megfelelő kiváltó ok azok alapján, amit elmesélt.

A viselkedése alapján pedig egyértelműnek tűnik. A csodálat és gyűlölet váltakozása, a felelősséghárítás és hibáztatás, a rettegés attól, hogy hibázik, hogy nem elég jó, a félelme a személyes találkozásoktól (mindig lemondta), a biztonság, az elismerés és a fontosság utáni olthatatlan vágya és a verbális pofonjai mind erre utalnak.

Együtt dolgoztunk egy darabig, de rengeteg konfliktus volt köztünk és bevallom, totál rosszul reagáltam, míg nem tudtam annyit róla, hogy összeálljon a kép. Aztán sokat beszélgettünk és közel kerültünk egymáshoz. Már jól működtünk együtt, de történt az életében valami, ami megingatta az egészet és hirtelen ellenem fordult. Végül ketté váltunk. Azóta szóba sem áll velem.

Csakhogy beleszerettem és igyekeztem segíteni őt, elfogadva azt is, hogy nem akar semmilyen párkapcsolatot. Fantasztikus ember, fantasztikus tudással. Egyedül neveli sajátjaként meghalt huga kislányát. Amikor rendben van, kedves, figyelmes és segítőkész. Ráadásul meggyőződésem, hogy ő is szeret engem, de a rossz párkapcsolati tapasztalatai miatt nem enged közel. Minden jel azt mutatja, hogy fontos vagyok, csak fél. 

Azt is látom, hogy ameddig akarta, elég jól tudta kontrollálni a hirtelen reakcióit, legalább a személyes találkozásaink alkalmával. Problémák és konfliktusok mindig a levelezéseink során alakultak ki.  Amíg ő lépett ki egy-egy konfliktus után a közös vállalkozásból, mindig vissza tudtam hozni. De most, hogy én mondtam azt, hogy elég volt, döbbenetesen ellenséges lett.

Szeretnék segíteni neki, szeretnék mellé állni, szeretném szeretni, de szóba sem áll velem. Nem veszi fel a telefont és nem válaszol e-mailre sem. Tiszteletben tudom tartani a kérését a párkapcsolatot illetően, viszont mindenképp szeretnék segíteni neki abban, hogy nyitni tudjon a világ felé és teljes életet élhessen. Nagyon értékes embernek tartom.

Ezért fordulok hozzátok, hátha tudtok segíteni. Mit kellene tennem, hogy elfogadja a közeledésemet, anélkül, hogy manipulációnak érezné? Hogy lássa, nem az ellensége, hanem a barátja vagyok? Hogy beszélni tudjak vele és elfogadja a segítségemet? Attól félek, hogy teljesen tönkremegy a magányban és elzárkózásban, amit választott, hisz egyre rosszabb. Hogyan tudok neki segíteni, hogyan találhatom meg az ehhez vezető utat?

Szia! Ez nagyon szép és nemes gesztus lenne, ha tényleg képes lennél úgy segíteni neki, mint csak embernek, barátnak, de így, hogy tetszik és szerelmes vagy, szerintem reménytelen. Az egész leírásod vészjósló, én azt mondanám, tartsd magad távol tőle. De ez az én véleményem.

Offline

Sziasztok! Új vagyok itt és böngészés közben akadtam a fórumra. Van egy számomra nagyon fontos férfi, aki nagy valószínűséggel BPD-ben szenved. Az anyukájáról tudom, hogy borderline, és a gyerekkora is megfelelő kiváltó ok azok alapján, amit elmesélt.

A viselkedése alapján pedig egyértelműnek tűnik. A csodálat és gyűlölet váltakozása, a felelősséghárítás és hibáztatás, a rettegés attól, hogy hibázik, hogy nem elég jó, a félelme a személyes találkozásoktól (mindig lemondta), a biztonság, az elismerés és a fontosság utáni olthatatlan vágya és a verbális pofonjai mind erre utalnak.

Együtt dolgoztunk egy darabig, de rengeteg konfliktus volt köztünk és bevallom, totál rosszul reagáltam, míg nem tudtam annyit róla, hogy összeálljon a kép. Aztán sokat beszélgettünk és közel kerültünk egymáshoz. Már jól működtünk együtt, de történt az életében valami, ami megingatta az egészet és hirtelen ellenem fordult. Végül ketté váltunk. Azóta szóba sem áll velem.

Csakhogy beleszerettem és igyekeztem segíteni őt, elfogadva azt is, hogy nem akar semmilyen párkapcsolatot. Fantasztikus ember, fantasztikus tudással. Egyedül neveli sajátjaként meghalt huga kislányát. Amikor rendben van, kedves, figyelmes és segítőkész. Ráadásul meggyőződésem, hogy ő is szeret engem, de a rossz párkapcsolati tapasztalatai miatt nem enged közel. Minden jel azt mutatja, hogy fontos vagyok, csak fél. 

Azt is látom, hogy ameddig akarta, elég jól tudta kontrollálni a hirtelen reakcióit, legalább a személyes találkozásaink alkalmával. Problémák és konfliktusok mindig a levelezéseink során alakultak ki.  Amíg ő lépett ki egy-egy konfliktus után a közös vállalkozásból, mindig vissza tudtam hozni. De most, hogy én mondtam azt, hogy elég volt, döbbenetesen ellenséges lett.

Szeretnék segíteni neki, szeretnék mellé állni, szeretném szeretni, de szóba sem áll velem. Nem veszi fel a telefont és nem válaszol e-mailre sem. Tiszteletben tudom tartani a kérését a párkapcsolatot illetően, viszont mindenképp szeretnék segíteni neki abban, hogy nyitni tudjon a világ felé és teljes életet élhessen. Nagyon értékes embernek tartom.

Ezért fordulok hozzátok, hátha tudtok segíteni. Mit kellene tennem, hogy elfogadja a közeledésemet, anélkül, hogy manipulációnak érezné? Hogy lássa, nem az ellensége, hanem a barátja vagyok? Hogy beszélni tudjak vele és elfogadja a segítségemet? Attól félek, hogy teljesen tönkremegy a magányban és elzárkózásban, amit választott, hisz egyre rosszabb. Hogyan tudok neki segíteni, hogyan találhatom meg az ehhez vezető utat?

 

Offline

Helló!

Nem tudok saját véleményt vagy bővebb infót mondani, csak azt amit ők a honlapjukon bemutattak ill. amit a facebookon láttam.

Nem is tudom biztosan, hogy működik-e még.
Az anonim akoholistáknál és különböző fűggőséggel küzdöknél alkalmazott terápiát vagy inkább csoportos segítő foglalkozást alkalmazták korábban, amiről sok jó szakvéleményt és közvetlen környezetemből származó nagyon jó élményeket hallottam. Szerintem azóta már átalakulhatott a foglalkozás kerete, de ebben sem vagyok biztos.
 

Offline

Helló!

Nem tudok saját véleményt vagy bővebb infót mondani, csak azt amit ők a honlapjukon bemutattak ill. amit a facebookon láttam.

Nem is tudom biztosan, hogy működik-e még.
Az anonim akoholistáknál és különböző fűggőséggel küzdöknél alkalmazott terápiát vagy inkább csoportos segítő foglalkozást alkalmazták korábban, amiről sok jó szakvéleményt és közvetlen környezetemből származó nagyon jó élményeket hallottam. Szerintem azóta már átalakulhatott a foglalkozás kerete, de ebben sem vagyok biztos.
 

Offline

Szia Hangel! Köszönjük, majd felrakjuk a borderline anyagok közé.

Különösen az érdekelne, hogy tudsz-e valamit erről az önsegítő csoportról a Máltaiaknál. Jártál esetleg oda te is?

Offline

Helló!
Kicsit összegyűjtöttem a könnyen elérhető internetes tartalmakat, amik bemutatják a szermélyiség zavart (vagy annak élményébe adnak egy kis betekintést) és a leírásokat, amik közül egy-kettő bemutat megküzdési stratégiákat. De természetesen ezek csak krízis esetén segítenek, hogy szakemberhez fordulhass!

Személység zavar jelensége:
http://addictus.blog.hu/2014/05/02/szemelyisegzavarok_a_borderline_szeme...

Egyszerű nyelven egy pszchológustól Borderline- személyiségzavar és a DBTerápia.
https://www.youtube.com/watch?v=BDX262gvWBk&t=887s

DBT terápia másként:
https://borderlineszemelyisegzavar.wordpress.com/2015/04/18/borderline-s...

Hangulata és kis bemutatása:
https://www.youtube.com/watch?v=UZDkWU5KbPs

Egy korábbi önsegítő (Borderline Annonymus ) klub leírása:
http://www.kimondhato.hu/ba/bamukod.htm

Webbeteg:
http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/2453/borderline-szemelyisegzavar

"Nincs lehetetlen!" - egy sportoló élményei a betegségről és a győzelmeiről:
http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/15506/toman-edina-a-lehetetlen-te...
http://tomanedina.cafeblog.hu/

(Talán még) működő szakemberek által is elismert terápiás csoport:
http://www.nap-kor.hu/index1.html

Szakemberek mellett használható könyvek:
http://www.semmelweiskiado.hu/konyvek/?itemid=728&mode=detailed

Ha egy hozzátartozóként meg akarod érteni a melletted űlőt:
http://hu.orioldbooks.com/2015/08/ne-lepkedjunk-tojasokon.html

Remélem hasznosan tudjátok megtalálni, amit kerestek!
 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
//