Beszéljünk a BPD-ről, avagy borderline a gyakorlatban

314 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés
Online

Kedves Eszter koszonom a segito szavakat igen sokminden igaz ram a borderline tunetei kozul voltak dolgok amiben nem tudtam merteket tartani korabban ital drogok probaltam kisajatitani a haverjainat a szerelmi eletemben is onzo voltam es nagyon feltekeny jellemzo volt a szuleim irant erzett harag volt hogy ittas allapotban rajuk tamadtam.sokszor csak masokat okoltam a rossz donteseimert falcolas nem volt azert egy ket csikket en is elnyomtam magamon amit mindig ereztem az as uressegerzet volt hogy megvolt mindenem sokmindent elertem volt csaladom megis art ereztem hogy ennyi az elet?sok felelotlen dontest hoztam a multban es mindig csak masokat hibaztattam sokat viselkedtem szelsosegesen fiatalon tetkok rendszeres ittas vezetes kesobb pedig utcalanyok pedig hidd el hogy nagyon tudok es szeretnek szeretni.erdekes hogy ha egyaltalan ez a bajom a boldogulasban Sosem hatraltatott mindig ezerrel porogtem dolgoztam sokszor a kapcsolataim karara talan ezert is nem gondolta a kornyezetem hogy baj van de volt ezert nem beszeltem ezekrol ittkint az orvosokkal csak a furol az ongyil.kiserletrol es a hallukrol.a esobbiekben mindenkeppen talalni szeretnek egy magyar pszichologust.de add if is itt van nekem a bura☺sokat segitetek.ami visszavetett az a depresszio volt es ami atformalt az az ongyilkossagi kiserlet art hiszem mas lett az ertekrendem hogy jobb ember lettem e nemtudom bar megprobalok masoknak kevesebb fajdalmat okozni. Hogg miert tettem?igen voltak anyagi gondok nem is kicsik de ha teljesen oszinte akarok lenni akkor egy segelykialtas volt az exem fele hogy megint egyutt legyunk onzo voltam es nem gondoltam masok fajdalmara de soha tobbet, senkinek nem ajanlom mert nem megoldas.a zota a depressziot remekul kordaban tartom az antidepivel de az uressegerzet megmaradtdolgozom sporolok es keresem a tarsamat tanulva a mult hibaibol ja es Eszter imadom a gyerekeimet☺koszonom hogy meghallgattok varom a valaszaitokat szep estet mindenkinek.most  vegigolvastam talan tul optimistara sikeredett de harcolok en is van holnap....

Offline

Szia poisonkid!

Nagyon nehéz gyerekkorod volt, borzasztóan sajnállak Sad

Igen, amiket leírsz, azok tipikus borderline tulajdonságok. És az is tipikus, hogy bántalmazott és elhanyagolt gyereknél alakul ki egy border személyiség.

Most, hogy írtad, hogy sokat füveztél, meg kell jegyeznem, hogy a haluk a fűtől is kialakulhattak, tehát talán nem vagy te paranoid skizofrén (de egyébként mindegy, mi a címke). 

Egy bordernek meg kell tanulni a bánni a saját érzéseivel, és meg kell tanulnia nem bántani mást, főként, akit szeret. Ezt terápiában a legkönnyebb tanulni, de magadtól is sokat tudsz fejlődni, ha odafigyelsz. Az út nem rövid, de mindig a fény felé tart. 

Abból, amit eddig írtál, azt vettem le, hogy tényleg szereted a gyerekeidet, kötődsz hozzájuk, feléjük tudsz fordulni. Talán most a gyerekek iránti szereteted -- egy felnőtt, felelős szeretet -- az egyik legegészségesebb részed. Nálam legalábbis így volt (anyaként), és nagyon drukkolok neked, hogy meg tudj kapaszkodni ezekben a jó pozitív érzésekben.

A gyógyszert szerintem ne hagyd abba addig, míg biztosan nem állsz a lábadon, s fel nem tudtál építeni egy olyan életet, amelynek a keretei kapaszkodót adnak. De természetesen nem vagyok orvos; ezt vele kell megbeszélned.

Köszönöm, hogy ilyen őszintén leírtad, hogy mi történt veled. Nagyon sokat jelent. 

Online

Sziasztok burasok vegigolvastam a topicot es lenne egyket gondolatom. En ugy gondolom hogy nem vart gyerekkent jottem a vilagra.nagyobbreszt a nagyszuleim neveltek a szuleim sokat dolgoztak hozzajuk sajnos a Mai napig nem kotodom annyira.senki nem vert senki nem ivott es anyagi biztonsagban nottem fel volt sok trauma as eletemben megtudtam 14 evesen hogy apamnak van egy masik elete es hogy van egy feltestverem aki 4 eves.nemsokra ra edesanyam ongyilkos left gyogyszerekkel ugy ahogy as o anyja is es ahogy en is megtettem kesobb de erre majd visszaterek.soha pszihologushoz pszichiaterhez nem vittek el ezek utan.aztan edesanyam vallasi fanatikus lett igy eltem a tinedzser eveimet mindig szegyeltem ahogy elunk voltak az altalanosban meg a gimiben is haverjaim de soha nem kotodtem igazan senkihez a szuzessegemet is 20 evesen veszitettem el egy olyan lannyal akivel aztan volt egy keteves kapcsolatom de nem s zerettem.ekkor mar vallalkozo voltam uj haverok dolgoztam mind egy fanatikus ittam mind a kefekoto veluk egyutt.mindent szelsosegesen csinaltam munka pia body building szorakozas zenek gyujtese aztan beleszerettem egy lanyba vele 7 evig voltam egyutt megis megcsaltam tobbszor ittam szorakoztam drogoztam minden nap.az egyik lany a kesobbi parom volt.neki sem meseltem ezekrol a dolgokrol ti olvassatok eloszor.Tole szuletett ket gyerekem as elejen nagyon boldogok voltunk visszavettem a szorakozasbol is aztan jott a valsag es mindenunk odalett jottek reszemrol a szelsosegek hogy Australia meg kanada Mar megint ehelyett kijottunk ausztriaba.de a kapcsolatunk Mar nem volt a regi.meg elotte is csinaltam szelsoseges dolgokat ket auto ket lakas es egy vallalkozoi hitelt vettem fel amit sokaig fizetni is tudtam.de Ennek verge lett.szoval kijottunk sokat veszekedtunk elhagytam oket mindig dolgoztam fizettem a gyerektartast ezzel nem volt go nd de a kapscolatunk atment csikicsukiba hol o akart bekulni hol en sokszor sirt es en valahol elveztem tudni akartam mennyire szeret hogy fonts vagyok neki aztan meg messzebb koltoztem kitanultam egy szakmat amiben art hittem el tudok helyezkedni ezt is ugy csinaltam mint egy fanatikus semmi mas nem letezett mellette masodallasban mosogattam megint elkezdtem inni.emellett mindig probaltunk bekulni de en nem igazan akartam elkezdtem kurvazni es ujra fuvezni es ekkor huzamosabb ideig nem talaltam munkat ekkor kezdtem depresszioba esni megjobban fuveztem as ottani haverjaimtol is elzarkoztam ekkor kezdtem el hangokat hallani de ugy kepzeljetek el hogy valos hangokat tv vagy beszelgetes a szomszed szobabol forditott le as agyam arra amit hallani s zerettem volna.ekkor as utolso penzemen feladtam a gyerektartast de a hangok art mondtak hogy Menjek le a csaladomhoz levezettem bekopogtam adtam puszit a gyerekeimnek eljottem irtam egy bucsulevelet amiben csak az exemtol nem koszontem el megint hogy bantsam es megittam lassan egy litter hutofolyadekot  es kit hivtam fel amikor meggondoltam magam mert orromon szamom dolt a takony meg a konny megint ot hogy hivja a fel a mentoket.talan hogy megint bantsam vagy hogy megmutassam mennyire szeretem?nem tudom egy biztos tudom hogy Mar nem szeretem ot es hogy miert csinaltam?talan a kilatastalansag es a kinzo szeretethiany miatt mindig is egy onzo ember voltam.szoval a surgossegi utan megjartam ket  pszichiatriat diagnosztizaltak paranoiaval eloszor ekkor meg hazamentem hozzajuk marmint as exemekhez ja de elotte  volt hogy a korhazban haromszor szakitottunk es kibekultunk telefonon szemelyesen meg azt mondtam neki hogy ha nem akar kibekulni tobbet nem karom Latni mikor eljottunk a koribol art mondta hogy szeret.szoval hazakoltoztem de Mar semmi nem volt a regi akkor igy ereztem mert nem rajong korul igy csak magammal torodtem meg a gyerekekkel. Aztan tavolabb kaptam munkat csak latogatni tudtam oket majd jott az sms hogy mindennekvege ekkor kerultem masodszor is vissza a pszichiatriara  irtam hogy szuksegem van rajuk de mindhiaba.majd kikerultem most szedem as antipszichot amivel hetoleg nyaron leallhatok es szedem as antidepit  mivel tul vagyok egy depressziv fazison.hogy miert irtam mindezt le? mert sok hasonlosagot velek felfedezni nem gondolom hogy ezeket a betegsegeket ilyen tisztan lehet kategorizalni mert sok as atfedes de fellelhetok bennem borderline tulajdonsagok?

Offline

Nagyon köszönöm, sokat segít a válaszod, még nagyon keveset tudok erről. Igen, én is úgy érzem, hogy ki kellene várnom. Ha tényleg fontos volt neki a kapcsolatunk, keresni fog - talán. Amíg jól működtünk együtt, akkor azt éreztem, hogy igyekszik, volt önkontrollja, sőt még a visszajelzéseimet is elfogadta és némileg változtatott ilyenkor.

De aztán jött valami, egy tőlem független esemény az életében, ami megingatta a biztonságát. Ebben, azon kívül, hogy meghallgattam, nem tudtam segíteni neki. Viszont ekkor fordult ellenem, mindenért engem hibáztatott. Sajnos ekkor mondtam azt én, hogy elég volt. Úgy éreztem, ha tovább dolgozunk együtt, csődbe visz. Nem voltam tisztában vele, hogy ennek milyen hatása lesz.

Pedig egyébként annyi jó van benne, és fantasztikus tanító is. Kevés ember rendelkezik ekkora tudással az élet különböző területeiről és képességgel arra, hogy ezt a tudást át is adja. A lányomat néhány alkalom alatt "átnevelte", megmutatta neki, mi értelme van a tanulásnak és hogyan érdemes. Én is szinte más ember lettem mellette.

Nehéz megértenem, hogy ebben miért nem volt őszinte, miért titkolta. Segíteni tudtam volna őt, ha nem kell találgatnom, hogy mi is a szitu. 5 hónap után mesélt az anyukájáról, s csak akkor állt bennem össze a kép, onnantól ment jól az együttműködés is. De az a néhány hónap kevés volt a változáshoz... 

Sajnos, most azt látom, hogy teljesen bezárkózott a magányba s félek, ez nem a javulás felé viszi. Mintha lemondott volna magáról. Néhány éve még elismert és sikeres volt, de egyre kevésbé az, mert nem hiteles mások szemében, mert a szavai és a cselekedetei nem fedik egymást. Mindentől retteg, ami azt mutatná, hogy nem tökéletes és mindenki szemétláda, aki szembe megy vele. Attól tartok, 50 évesen elindult az élete lefelé, pedig ott van a 12 éves kislánya is...

Ezért esik olyan nehezemre várni, ezért kérdeztem, szerintetek tehetek-e valamit. De megértettem, hogy várnom kell.

Offline

Szia Moncsi!

Már sok bölcsességet mondtak előttem. Egy border (de mindegy, mi  a címke: egy border-szerű tünetekkel rendelkező bárki) úgy tud gyógyulni, ha

1. belátása van, tehát tudja, hogy a reakciói nem adekvátak, és hogy a belső fájdalma egy személyiségzavar vagy extrém impulzivitás és sérültség eredménye. Ezt a belátást egy felnőtt ember maga is meg tudja szerezni (ezért idővel a borderek javulnak), de ha nincs belátás, segíteni sem lehet.

2. Ha megvan a belátás, akkor egy elfogadó kapcsolat valóban javíthat a helyzeten, de csak akkor, ha nem kiéli benne a border vonásait, hanem lassan megszelidíti. A legnagyobb segítséget inkább terapeuta tudja nyújtani, vagy más sorsátrsak (ha nem belelovallják, hanem finoman visszajeleznek), mert éppen a párkapcsolatban a border vonások rendkívül nehezen kezelhetők a másik fél számára.

Egy border embernek a szakítás, elhagyatás végső trauma (miközben gyakran ő maga provokálja ki), mert hiányzik a bizalom képessége, és az a képessége, hogy, technikailag szólván, internalizálja a világ jó oldalait, és a kapcsolat biztonságosságát. Még egy egészséges ember is úgy reagál, normális esetben, hogy a fájdalmat okozó másikat leértékeli, és megpróbálja kirekeszteni az életéből és még az emlékeiből is. 

Lehetséges, hogy újra fog jelentkezni, ha úgy érzi, hogy becses ez a kapcsolat köztetek (a leértékelés, hasítás egy idő után halványul). Neked azt kell tudnod, hogy mik a korlátaid ebben a segítésben, és hogyan tudnád őt szakszerű ellátás felé terelni, ahol nem újra és újra lejátsza ugyanazokat a drámákat, hanem kis lépésenként tud fejlődni. Nem tudod egymagad megmenteni őt saját magától és a belső fájdalmaitól. De ha elindul az úton, akkor tudsz neki segíteni.

Semmiképp nem javaslom, hogy keresd vagy "visszacsalogasd", mert azzal nem teszel neki jót. (És szerintem magadnak sem.)

 

 

 

 

Offline

Értem  A gond az, hogy titkolja. Ráadásul, mivel folyamatosan arra törekszik, hogy tökéletes legyen, s minden ciki, amikor nem az, szinte biztos, hogy nem fordult szakemberhez.

Online

Moncsi67 írta:

Köszönöm válaszod. Decemberben hagytuk abba a közös munkát s már akkor is ezen elvek mentén segítettem, amiben csak tidtam. Sokszor hívott fel, amikor elbizonytalanodott vagy bántották.

Igen, nehéz így. Ezért szálltam ki, amikor legutóbb belém rúgott. Azóta kezel ellenségként.

De hibáztam, túl fontos számomra. Akik ismernek tudják, mennyit segítek másoknak, csakis önmagukért.  Képes vagyok segíteni neki barátként és akarok is. 

Azóta egyszer találkoztunk véletlenül egy konferencián márciusban. Amit akkor a szemében láttam, az győzött meg arról, hogy szüksége bán rám.

De nem találom az utat. Ezért írtam itt. Nem akarok megint hülyeséget csinálni, mert azzal csak tovább rontok az állapotán.

Ha border vagy màs személyiségzavara van, akkor terápiás segítségre lenne szüksége. Barátként ezt nem tudod teljesen pótolni. 

Állhatsz mellette (ha nem utasítja el), meghallgathatod, elmondhatod a véleményed, de ennél többet szerintem nem fogsz tudni tenni képzettség hiányában. 

Border még a szakembereknek is nagy kihívás. 

Offline

Köszönöm válaszod. Decemberben hagytuk abba a közös munkát s már akkor is ezen elvek mentén segítettem, amiben csak tidtam. Sokszor hívott fel, amikor elbizonytalanodott vagy bántották.

Igen, nehéz így. Ezért szálltam ki, amikor legutóbb belém rúgott. Azóta kezel ellenségként.

De hibáztam, túl fontos számomra. Akik ismernek tudják, mennyit segítek másoknak, csakis önmagukért.  Képes vagyok segíteni neki barátként és akarok is. 

Azóta egyszer találkoztunk véletlenül egy konferencián márciusban. Amit akkor a szemében láttam, az győzött meg arról, hogy szüksége bán rám.

De nem találom az utat. Ezért írtam itt. Nem akarok megint hülyeséget csinálni, mert azzal csak tovább rontok az állapotán.

Offline

Moncsi67 írta:

Sziasztok! Új vagyok itt és böngészés közben akadtam a fórumra. Van egy számomra nagyon fontos férfi, aki nagy valószínűséggel BPD-ben szenved. Az anyukájáról tudom, hogy borderline, és a gyerekkora is megfelelő kiváltó ok azok alapján, amit elmesélt.

A viselkedése alapján pedig egyértelműnek tűnik. A csodálat és gyűlölet váltakozása, a felelősséghárítás és hibáztatás, a rettegés attól, hogy hibázik, hogy nem elég jó, a félelme a személyes találkozásoktól (mindig lemondta), a biztonság, az elismerés és a fontosság utáni olthatatlan vágya és a verbális pofonjai mind erre utalnak.

Együtt dolgoztunk egy darabig, de rengeteg konfliktus volt köztünk és bevallom, totál rosszul reagáltam, míg nem tudtam annyit róla, hogy összeálljon a kép. Aztán sokat beszélgettünk és közel kerültünk egymáshoz. Már jól működtünk együtt, de történt az életében valami, ami megingatta az egészet és hirtelen ellenem fordult. Végül ketté váltunk. Azóta szóba sem áll velem.

Csakhogy beleszerettem és igyekeztem segíteni őt, elfogadva azt is, hogy nem akar semmilyen párkapcsolatot. Fantasztikus ember, fantasztikus tudással. Egyedül neveli sajátjaként meghalt huga kislányát. Amikor rendben van, kedves, figyelmes és segítőkész. Ráadásul meggyőződésem, hogy ő is szeret engem, de a rossz párkapcsolati tapasztalatai miatt nem enged közel. Minden jel azt mutatja, hogy fontos vagyok, csak fél. 

Azt is látom, hogy ameddig akarta, elég jól tudta kontrollálni a hirtelen reakcióit, legalább a személyes találkozásaink alkalmával. Problémák és konfliktusok mindig a levelezéseink során alakultak ki.  Amíg ő lépett ki egy-egy konfliktus után a közös vállalkozásból, mindig vissza tudtam hozni. De most, hogy én mondtam azt, hogy elég volt, döbbenetesen ellenséges lett.

Szeretnék segíteni neki, szeretnék mellé állni, szeretném szeretni, de szóba sem áll velem. Nem veszi fel a telefont és nem válaszol e-mailre sem. Tiszteletben tudom tartani a kérését a párkapcsolatot illetően, viszont mindenképp szeretnék segíteni neki abban, hogy nyitni tudjon a világ felé és teljes életet élhessen. Nagyon értékes embernek tartom.

Ezért fordulok hozzátok, hátha tudtok segíteni. Mit kellene tennem, hogy elfogadja a közeledésemet, anélkül, hogy manipulációnak érezné? Hogy lássa, nem az ellensége, hanem a barátja vagyok? Hogy beszélni tudjak vele és elfogadja a segítségemet? Attól félek, hogy teljesen tönkremegy a magányban és elzárkózásban, amit választott, hisz egyre rosszabb. Hogyan tudok neki segíteni, hogyan találhatom meg az ehhez vezető utat?

Szia! Ez nagyon szép és nemes gesztus lenne, ha tényleg képes lennél úgy segíteni neki, mint csak embernek, barátnak, de így, hogy tetszik és szerelmes vagy, szerintem reménytelen. Az egész leírásod vészjósló, én azt mondanám, tartsd magad távol tőle. De ez az én véleményem.

Offline

Sziasztok! Új vagyok itt és böngészés közben akadtam a fórumra. Van egy számomra nagyon fontos férfi, aki nagy valószínűséggel BPD-ben szenved. Az anyukájáról tudom, hogy borderline, és a gyerekkora is megfelelő kiváltó ok azok alapján, amit elmesélt.

A viselkedése alapján pedig egyértelműnek tűnik. A csodálat és gyűlölet váltakozása, a felelősséghárítás és hibáztatás, a rettegés attól, hogy hibázik, hogy nem elég jó, a félelme a személyes találkozásoktól (mindig lemondta), a biztonság, az elismerés és a fontosság utáni olthatatlan vágya és a verbális pofonjai mind erre utalnak.

Együtt dolgoztunk egy darabig, de rengeteg konfliktus volt köztünk és bevallom, totál rosszul reagáltam, míg nem tudtam annyit róla, hogy összeálljon a kép. Aztán sokat beszélgettünk és közel kerültünk egymáshoz. Már jól működtünk együtt, de történt az életében valami, ami megingatta az egészet és hirtelen ellenem fordult. Végül ketté váltunk. Azóta szóba sem áll velem.

Csakhogy beleszerettem és igyekeztem segíteni őt, elfogadva azt is, hogy nem akar semmilyen párkapcsolatot. Fantasztikus ember, fantasztikus tudással. Egyedül neveli sajátjaként meghalt huga kislányát. Amikor rendben van, kedves, figyelmes és segítőkész. Ráadásul meggyőződésem, hogy ő is szeret engem, de a rossz párkapcsolati tapasztalatai miatt nem enged közel. Minden jel azt mutatja, hogy fontos vagyok, csak fél. 

Azt is látom, hogy ameddig akarta, elég jól tudta kontrollálni a hirtelen reakcióit, legalább a személyes találkozásaink alkalmával. Problémák és konfliktusok mindig a levelezéseink során alakultak ki.  Amíg ő lépett ki egy-egy konfliktus után a közös vállalkozásból, mindig vissza tudtam hozni. De most, hogy én mondtam azt, hogy elég volt, döbbenetesen ellenséges lett.

Szeretnék segíteni neki, szeretnék mellé állni, szeretném szeretni, de szóba sem áll velem. Nem veszi fel a telefont és nem válaszol e-mailre sem. Tiszteletben tudom tartani a kérését a párkapcsolatot illetően, viszont mindenképp szeretnék segíteni neki abban, hogy nyitni tudjon a világ felé és teljes életet élhessen. Nagyon értékes embernek tartom.

Ezért fordulok hozzátok, hátha tudtok segíteni. Mit kellene tennem, hogy elfogadja a közeledésemet, anélkül, hogy manipulációnak érezné? Hogy lássa, nem az ellensége, hanem a barátja vagyok? Hogy beszélni tudjak vele és elfogadja a segítségemet? Attól félek, hogy teljesen tönkremegy a magányban és elzárkózásban, amit választott, hisz egyre rosszabb. Hogyan tudok neki segíteni, hogyan találhatom meg az ehhez vezető utat?

 

Offline

Helló!

Nem tudok saját véleményt vagy bővebb infót mondani, csak azt amit ők a honlapjukon bemutattak ill. amit a facebookon láttam.

Nem is tudom biztosan, hogy működik-e még.
Az anonim akoholistáknál és különböző fűggőséggel küzdöknél alkalmazott terápiát vagy inkább csoportos segítő foglalkozást alkalmazták korábban, amiről sok jó szakvéleményt és közvetlen környezetemből származó nagyon jó élményeket hallottam. Szerintem azóta már átalakulhatott a foglalkozás kerete, de ebben sem vagyok biztos.
 

Offline

Helló!

Nem tudok saját véleményt vagy bővebb infót mondani, csak azt amit ők a honlapjukon bemutattak ill. amit a facebookon láttam.

Nem is tudom biztosan, hogy működik-e még.
Az anonim akoholistáknál és különböző fűggőséggel küzdöknél alkalmazott terápiát vagy inkább csoportos segítő foglalkozást alkalmazták korábban, amiről sok jó szakvéleményt és közvetlen környezetemből származó nagyon jó élményeket hallottam. Szerintem azóta már átalakulhatott a foglalkozás kerete, de ebben sem vagyok biztos.
 

Offline

Szia Hangel! Köszönjük, majd felrakjuk a borderline anyagok közé.

Különösen az érdekelne, hogy tudsz-e valamit erről az önsegítő csoportról a Máltaiaknál. Jártál esetleg oda te is?

Offline

Helló!
Kicsit összegyűjtöttem a könnyen elérhető internetes tartalmakat, amik bemutatják a szermélyiség zavart (vagy annak élményébe adnak egy kis betekintést) és a leírásokat, amik közül egy-kettő bemutat megküzdési stratégiákat. De természetesen ezek csak krízis esetén segítenek, hogy szakemberhez fordulhass!

Személység zavar jelensége:
http://addictus.blog.hu/2014/05/02/szemelyisegzavarok_a_borderline_szemelyisegzavar

Egyszerű nyelven egy pszchológustól Borderline- személyiségzavar és a DBTerápia.
https://www.youtube.com/watch?v=BDX262gvWBk&t=887s

DBT terápia másként:
https://borderlineszemelyisegzavar.wordpress.com/2015/04/18/borderline-szemelyisegzavar_-a-dbt-filozofiaja-es-elmeleti-alapja/

Hangulata és kis bemutatása:
https://www.youtube.com/watch?v=UZDkWU5KbPs

Egy korábbi önsegítő (Borderline Annonymus ) klub leírása:
http://www.kimondhato.hu/ba/bamukod.htm

Webbeteg:
http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/2453/borderline-szemelyisegzavar

"Nincs lehetetlen!" - egy sportoló élményei a betegségről és a győzelmeiről:
http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/15506/toman-edina-a-lehetetlen-tenyleg-nem-letezik 
http://tomanedina.cafeblog.hu/

(Talán még) működő szakemberek által is elismert terápiás csoport:
http://www.nap-kor.hu/index1.html

Szakemberek mellett használható könyvek:
http://www.semmelweiskiado.hu/konyvek/?itemid=728&mode=detailed

Ha egy hozzátartozóként meg akarod érteni a melletted űlőt:
http://hu.orioldbooks.com/2015/08/ne-lepkedjunk-tojasokon.html

Remélem hasznosan tudjátok megtalálni, amit kerestek!
 

Offline

Szia Lilla,

kösz, hogy részletesen írtál -- mindig örülök, ha valaki kiírja magából, amit érez, akkor jobban értem. Mit jelent az, hogy menekülni akarsz az életedből és csak rossz lehetőségek jutnak az eszedbe? Ijesztően hangzik.

Valóban elég bosszantó, hogy az orvosok ilyen eltérően használnak diagnózisokat. A helyzet az, hogy egy diagnózis nagyjából a tünetek egy csoportja (annak alapján állapítják meg), arra nézve, hogy mi okozza, általában többféle elmélet van és nincs teljes egyetértés a szakmában sem. Így a legjobb úgy gondolni rá, mint egy címkére, ami összefoglalja a főbb tüneteidet, és fókuszál bizonyos tünetek javítására. A fontos kérdés az, hogy milyen tünetek akadályoznak a legjobban abban, hogy kiegyensúlyozottan élj, és mit lehet csinálni velük. 

Például én bipoláris vagyok, ami az orvosom számára azt jelenti, hogy arra fókuszál, hogy ne ingadozzon ide-oda a hangulatom, ezért tegnap felírt egy antipszichotikumot (olanzapine-t), ami elsőre ijesztő gondolat volt, de tegnap este bevettem, és egyelőre nem vágott agyon.

Könnyen lehet, hogy az is egy tünet, ha gyorsan megbántódsz vagy csalódsz emberekben. Jó, hogy ilyen nagy rálátásod van arra, hogy mi az a saját érzelmeidben vagy viselkedésedben, ami nem szolgálja a saját jóllétedet, mert így sokkal könnyebb változtatni (bár így sem könnyű). Azt is nagyon tiszteletre méltónak tartom, hogy ennyire tekintettel vagy a családodra és barátaidra.

 

Offline

Szia Babarczyeszter!

A Lamolepről le kellett mondanom, azt hiszem most már örökre, pedig olyan jó nyugodt napjaim voltak vele, csak az 5. napon jöttek a kiütések és sajnos most durvábban mint pár hónapja. Így abbahagytam, vettem be antihisztamint szerencsére elmúltak.

Most csak este szedek nyugtatót, alvás miatt, nappalra Huma-Pronol-t szedek negyed reggel negyed délben. Igazából semmit nem ér szerintem, szivem szerint visszamennék a régi dokimhoz, de sajnos az a baj vele mennék többre. Mindkettőnek megvan a saját diagnózisa, ami eltér.

Most már tényleg kiváncsi lennék mi a bajom. Most komolyan. A legújabb verzió szerint pánik-meghatározhatatlan szorongás. Előtte meg bipoláris és bordeline voltam.

Szóval felettébb érdekes. Az az igazság, hogy már nem akarok a családomból senkit terhelni a gondjaimmal.Kb. úgyérzem magam, (bár nem állandóan szerencsére), mint mikor először kijött rajtam a betegség. Érzem a menekülést, hogy ki akarok törni a mostani életemből, és sajnos egyből a rossz lehetőségek jutnak eszembe. Folyamatos csata a józan ész és az elborult agyam között, mert nem tehetek semmit, hisz van 2 gyermekem akik szeretnek és számítanak rám, van egy szerető férjem aki még így is elvisel, meg édesapám és testvérem. Szóval valamit tennem kell, csak még nem tudom mit. A doki le akar szoktatni a nyugtatóról, bár az nem is lenne rossz, mert régen is abba tudtam hagyni, és orbáncfű és citromfű teát ittam helyette. Jó lenne ha sikerülne most is. De néha elgondolkodom, hogy egyáltalán van e valami az életemnek, vannak e céljaim, akarok e az élettől valamit, és semmire nem jutok. Örülök ha este van, vége a napnak és aludhatok.Kész szenvedés kibírni a napot. Vagyok,és mint a robot,csinálom a napokat egymásután.Ugyanazt mindennap. Csalódok folyamatosan olyan emberekben akiket eddig barátomnak hittem,csúnyán beszél velem, holott nem adtam rá okot. Talán túl hamar sértődöm meg, és nehezen tudok átlépni dolgokon. Most már tényleg nincs barátom, senki nincs a családomon kívűl akihez fordulhatnék. Viszont nagyon örülök, hogy van ez a fórum, mert itt legalább nem szólnak le.

Elnézést a hosszúságért! Jó volt kiírni magamból...

Offline

Lilla1331 írta:

Sziasztok!

Mindenképp kipróbálom az ajánlott pszichológust, már csak azért is mert rögtön be is írtak időpontra. Aztán ha olyan lesz a terápia jellege mint az előző terapeutámnak, akkor inkább visszamegyek hozzá. Nem értem én sem a dokit, vártam, hogy ad valami gyógyszert ami segít túlélni a napokat, ehelyett kaptam egy pulzuscsökkentő gyógyszert, mert a szorongás miatt gyosan ver a szivem. Nagyon cudarul érzem magam, és nem tudom kihez forduljak segítségért, nagyon megbántam az orvosváltást,a régi dokimhoz legalább kérhettem korábbi időpontot is, ide meg nem lehet, mert a doki nem szereti a plusszos időpontos betegeket, a múltkor az voltam, és nagyon látszott rajta meg mondta is. Lehet, hogy hülyeség amit csinálok, vagyis biztos, hogy az, de magamtól elkezdtem szedni újra a Lamolepet,amit pár hónapja allergia miatt leállítottak,kiütéseim voltak tőle. De most csak az érdekel, hogy túléljem a napokat. Szörnyű ez az érzés, most aludni nem merek, Kezdek megőrülni, menekülnék,de nem tudom hogyan és hová.Mindentől félek.

Szia Lilla!

A Lamolep-kiütés komoly dolog is lehet, ha egy mód van rá, inkább gyorsan menj be a körzeti kórházba, és mondd el, hogy egyre rosszabbul vagy. Egyáltalán nincs már nyugtatód? Hosszú távon nem lehet nyugatón élni, mert rászoksz, és nem is segít egy idő után, de megpróbálhatsz például gyógyteát -- valeriánát, komlót, kamillával is lehet kombinálni, vagy citromfűvel. Ezek enyhe nyugtató hatásúak. Gyógynövényboltban, patikában kaphatók.

Offline

Sziasztok!

Mindenképp kipróbálom az ajánlott pszichológust, már csak azért is mert rögtön be is írtak időpontra. Aztán ha olyan lesz a terápia jellege mint az előző terapeutámnak, akkor inkább visszamegyek hozzá. Nem értem én sem a dokit, vártam, hogy ad valami gyógyszert ami segít túlélni a napokat, ehelyett kaptam egy pulzuscsökkentő gyógyszert, mert a szorongás miatt gyosan ver a szivem. Nagyon cudarul érzem magam, és nem tudom kihez forduljak segítségért, nagyon megbántam az orvosváltást,a régi dokimhoz legalább kérhettem korábbi időpontot is, ide meg nem lehet, mert a doki nem szereti a plusszos időpontos betegeket, a múltkor az voltam, és nagyon látszott rajta meg mondta is. Lehet, hogy hülyeség amit csinálok, vagyis biztos, hogy az, de magamtól elkezdtem szedni újra a Lamolepet,amit pár hónapja allergia miatt leállítottak,kiütéseim voltak tőle. De most csak az érdekel, hogy túléljem a napokat. Szörnyű ez az érzés, most aludni nem merek, Kezdek megőrülni, menekülnék,de nem tudom hogyan és hová.Mindentől félek.

Offline

Szia Lilla!

Miért gondolja az új doki, hogy pánikbeteg vagy? Ezt elmondta? És hogy miért nem jó a mostani pszichológusod? 

Arra valóban jó a kognitív terápia, nem veszítesz semmit, ha TB-s, és kipróbálod. A keménykedést Csernus a drogosokra fejlesztette ki, miért lenne veled durva? Egyszerűen érdemes neki azt is elmondani, hogy van egy ilyen félelmed, és akkor kiderül, hogy miről szólt ez a dolog. 

Van, hogy az ember leragad egy ponton, és tovább kell lendülnie, de el tudom képzelni, hogy nagyon rossz, hogy ilyen zűrzavar állt elő az életedben, mert érthetetlen, mit miért mond az orvos. Mindenképpen próbáld kideríteni, hogy mire gondol, ne rágódj rajta magadban!

A pánikbetegségnek vannak jellegzetes tünetei -- hirtelen fizikai rosszullét, légzési nehézség, szívdobogás olyan helyzetben, ami szorongást okozhat, vagy ha olyasmire gondolsz, ami szorongató. Nem tudok róla, hogy mondjuk a bipolaritásra jellemző hangulatingadozás önmagában pánikbetegség tünete lenne.

Offline

Szia Lilla!

Ha bevállt a pszichológusod semmiképpen ne válts! Viszont elmondhatnád neki a problémáidat a gyógyszerekkel,pszichiáterekkel diagnózisokkal...stb,hátha ő tudd valami jó ötletet. Gondolom van ismeretsége a pszichiáterek között talán tudd valakit ajánlani.

Offline

Ne kérj bocsánatot, csak mert leírod a problémádat! wink Hát tényleg kicsit fura az új doki, de látszik rajta, hogy segíteni akar. Talán megér még egy próbát. Vagy akár a kognitív terápia. Ha meg nem tetszik még mindig ott hagyhatod.

Offline

Szia Fairycorpse!

Annyi volt a gondom a régi dokimmal, hogy már nem nagyon volt ideje végighallgatni, megragadt egy gyógyszernél, ami szerinte bevállt, hiába mondtam neki hogy nem jó nekem. Igaz összesen 2 hónapig próbálkoztam a gyógyszerrel aztán önkéntesen abbahagytam. Szóval vártam rá 3 órát, és kb. 5 percig voltam benn nála. Erről az új dokiról szinte ódákat zengtek, hogy milyen jó, már 1 éve próbáltak rávenni az ismerőseim és a családom a váltásra. De most úgyérzem mellényúltam. Most lehet azért viselkedik velem furán a doki, mert a főnökétől mentem át hozzá, nem tudom. Többször is megkérdezte, miért jöttem el onnan. Hát őszintén már magam sem tudom. Most megint magamra vagyok utalva,a maradék gyógyszereimből kell kitalálnom melyiket szedjem, hogy kibírjam magam, és a családom is el tudjon viselni. Mert ide nem lehet csak úgy menni. Egyszerűen nem értem, hogyan lettem bpd és bipolárisból olyan hirtelen pánikbeteg. Most komolyan. Fogalma sincs rólam. Ráadásul elküldött egy pszichológushoz, aki kognitiv terápiát csinál, lehet rosszul írtam a nevét, valami viselkedésterapeuta. Ez tb. támogatott, előtte ajánlott egy másikat aki ilyennel foglalkozik azt mondta nem horror ár, kb 6000Ft/óra. Nekem van egy pszichológusom, aki bevállt, ha gondom van tudok menni hozzá. De szerinte az nem jó. Na most az ingyenes kb. olyan mint a Csernus,ezt is a doki mondta. Nekem pont arra van szükségem, otthagyom a csudába ha úgy viselkedik velem.Lehet valakinél beválik a durva beszéd, de én nem az az ember vagyok.

Ne haragudj amiért ilyen sokat írtam!!

Offline

Azért köszönöm. smiley Most éppen kivárok. Elvileg jobb, mint az önpusztítás.

vanitadivanita

Fairycorpse írta:

Ti mihez kezdtek ezzel borderline ürességgel? Fogalmam sincs, hogy mitől múlik el. Semminek sincs értelme.

Szívesen adnèk valami ötletet, tanácsot. De nem tudok. Sad

Offline

Azért nem törvényszerű, hogy mindenkinél lecseng. A régi orvossal mi volt a probléma?

Offline

Sziasztok!

Orvost váltottam, a múlt héten voltam először nála. Bordeline és bipoláris betegségem van, vagyis ezzel kezeltek eddig, de inkább a bordeline ami dominál. Egész jól viseltem a tél-tavasz átállást, vagyis inkább azt hittem. Úgy váltam el a régi dokimtól, hogy megkérdeztem ha úgy van visszajöhetek e hozzá. Van egy közelebb lévő doki, akiről ráadásul rengeteg jót hallottam, fiatalabb, így a kezelése is jobb állítólag. Na most voltam nála a múlt héten, nekem állandó szorongásom van, olyan mintha feszítene belül valami, nem szívesen megyek emberek közé, feszélyez sok minden. Sajnos néha kiabálással próbálom levezetni a feszkót, de ha időm engedi gyalogolok egy nagyot. Gyerekek mellett ez kevésszer fordul elő sajnos. csak akkor ha a férjem nem dolgozik. Na most ez a doki azt mondta, nem lehet bordeline sz. zavarom,mert azt 28-29 éves korig diagnoztizálják, nem pedig 34 évesen mint nekem. Most 37 vagyok, ilyenkorra már lecseng, fiatal korban okoz gondot, én meg 29 éves koromig nem jártam pszichiáternél.Csak a szorongás volt az életem része,azzal megtanultam együtt élni. Szóval szerinte se bipoláris nem vagyok se bordeline. Pánikbetegnek és gyógyszerfüggőnek nevezett. Gyógyszerfüggőség annyit jelent, hogy szedem az előző dokim által felírt 2*amg xanax-ot, már jó pár hónapja..Kaptam tőle most egy pulzus csökkentő gyógyszert (Huma-pronol ) abból kell reggel és délben 1/4-et bevennem,és egyenlőre hagyta a xanaxot, de azt el akarja venni teljesen. Hát a pulzusomat leviszi ez a gyógyszer,mert mértem a vérnyomásomat, viszont pár napja nagyon rosszul érzem magam. Nem értem az okát, mert semmi nem történt ami miatt ennek kellene lennie. Fura és ijesztő gondolatok vannak a fejemben,amikkel már évek óta leszámoltam,pl. gyógyszertúladagolás stb. Nem teszek semmit,csak annyit szedek mint ami fel van írva, de nagyon zavar ez a dolog. És ráadásul ehhez a dokihoz nem is mehetek korábban,csak 1 hónap múlva,mert nem szereti a plusszos betegeket. Ezt közölte is, mert az előző időpontom olyan volt. A régi dokimhoz,bármikor telefonáltam adtak időpontot, bár az csak hétfőn rendel. de mindig kaptam,ha rosszul voltam. Már megint rossz döntést hoztam, pedig azt hittem jobb lesz.

Elnézést a hosszú írásért!!!

Offline

Ti mihez kezdtek ezzel borderline ürességgel? Fogalmam sincs, hogy mitől múlik el. Semminek sincs értelme.

Offline

Szia gemini!

Mindenképpen érdemes volna kérned egy pszichológiai kivizsgálást, mondd el, hogy milyen tüneteid vannak. A szülés utáni depresszió nem ritka, és hátha sikerül kifognod egy jó terapeutát, aki támogat.

Ezen túl érdemes lenne segítséget kérned a háztartáshoz, gyerekekhez, ha erre van módod, hogy ki tudd pihenni magad egy kicsit -- nagyszülők? barátnő? Másik kismama, akivel vigyázhattok időnként közösen a gyerekekre?

A kialvatlanság és a stressz is okozhat mindenféle tünetet -- például olyat, hogy nem tudsz rögtön reagálni, ha szólnak hozzád. 

Ilyen kis gyerekek esetében nagyon fontos, hogy az anyuka biztonságos és elérhető legyen, különben ők is nyűgösek lesznek, amitől neked még nehezebb. 

Próbálj minden nap keresni magadnak olyan időt, amikor nyugodtan leülsz és hallgatsz egy kis zenét, vagy csak meditálsz (ha tudsz meditálni -- de ha nem tudsz, akkor is el lehet kezdeni) 10 percig. Vagy valami olyasmit csinálj, ami kikapcsol, bármi is ez. 

Ne ess azért pánikba -- ha nem vered a gyerekeket, vagy üvöltözöl velük ok nélkül, akkor nincs nagy baj, kiheverik, ha néha feszült vagy. 

 

Offline

na, az alien reptiles baromságot nem hiszem el! Laughing out loud viccnek is rossz. meg sok minden mást is erős kétkedéssel fogadtam, és mára már nem is érdekel.

ami megváltoztatott, az az a gondolat volt, hogy egész addigi életemben az orromnál fogva vezettek - és nem csak engem, hanem a szüleimet is, és minden egyszerű embert! összedőlt a naiv kis világom, amiben -azt hittem- én irányítottam az életem. (van azért pozitiv oldala is a dolognak, de ebbe most nem mennék bele.) most pedig már nem tudom, ki vagyok, merre menjek Sad nem tudom, hogyan kaparjam össze magam.

Offline

jaj, még vmi apróság, nem tudom számít-e....

az utóbbi hetek alatt a férjem kétszer panaszkodott, amiért egyáltalán nem hallottam meg, hogy beszélt hozzám. a héten volt egy harmadik eset - nem tudom, hogyan írjam, hogy ne legyen félreérthető, máshogy nem nem tudom elmagyarázni, szóval -, olyan volt,.... egy részem, belül hallotta, mit mond a férjem, de valamiért nem reagáltam semmit. nem értem, miért. mire válaszoltam volna, kb. egy perccel később, már indult dolgozni, épp megjött érte a melósbusz. 

és mindent, de mindent elfelejtek! korábban is feledékeny voltam, de ami most a fejemben van, az egy nagy káosz! Sad már nagyon zavar.

pszichológusnál nem jártam a panaszaim miatt, de azt mondanám, két depressziós fázis volt az életemben, a gyerekek előtt. de ilyen hangulatingadozás csak a szülés után.

mit javasolsz?

Offline

Ami viszont az Alan Watt filmet illeti, ez egy klasszikus összeesküvés-elmélet, legalább száz éve vissza-visszatér, persze különféle változatokban -- van, ahol az alien reptiles is része --, amit csak nagyon buta emberek hisznek el, vagy nem buta, de paranoid emberek. Ha ezt megnézted, és összeestél tőle, akkor azt kéne megértened, mire reagáltál benne így. 

Offline

gemini írta:

szia! köszönöm a válaszod! 

nagyon durva hangulatingadozásaim vannak, akár egy napon belül is, nagyjából hetente / kéthetente 1-2 alkalommal (korábban még gyakrabban). pl. olyan apróság miatt, hogy a megszokottnál korábban kelünk fel (pici gyerekeim vannak), és még álmos vagyok, képes vagyok egész nap sírni. mert ilyenkor olyan, mintha lehúzna egy örvény - minden kis apróság, ami kellemetlen, egyre tovább sodor a düh/ bűntudat/ önmarcangolás tengerén, és a végére oda jutok, hogy jobb lenne, ha megölném magam.

mostanában egyre ritkábban vannak ilyenek, de egyre szélsőségesebbek az érzelmeim, ez az ami megijeszt. már én is látom, hogy ez nem normális. amit fent leírtam, épp tegnap történt. előtte 1 vagy 2 nappal pedig én is elcsodálkoztam saját magamon, mert a megtestesült türelem és szeretet voltam! bár mindig olyan lehetnék! 

néhány éve, kb. 5 éve lehetett, hogy megnéztem egy interjút (Alan Watt-al  https://www.youtube.com/watch?v=v9fMw5EkRTc ) - azt hiszem, akkor "eltört bennem valami", és azóta megváltozott az életem, és én is. eleinte azt hittem, ez jó nekem... de már látom, hogy nem volt az, tönkretett. a kisfiam megszületése után (másfél éves múlt), romlott a helyzet, nehezen tudtam helytállni újdonsült anyaként, na meg a hormonok sem segítettek. 4 hónapos volt, amikor kiderült, hogy újra várandós vagyok. kb. 4 hónapon át szinte folyamatosan sírtam, tényleg majdnem minden nap. aztán kicsit könnyebb lett. azután megszületett a lányom (fél éves múlt), és újra a gödör fenekén voltam pár hónapig; nagyon nehéz volt. félreértés ne essék, imádom a gyerekeim! mindent megteszek értük.

mostanában már egyre ritkábbak az ilyen hullámvölgyek, de nagyon intenzívek, és megijesztenek. szeretnék jó anyuka lenni, és szeretném jól érezni magam. ezért írtam ide. lehet, hogy csak a hormonháztartásom zavarodott meg? 

Ha az első terhességed előtt nem voltak ilyen hangulatingadozásaid, depresszióid, akkor én gyermekágyi depresszióra gyanakodnék, tehát igen, a hormonaid. És az, hogy két nagyon pici gyerek nevelése rendkívül fárasztó.

Offline

szia! köszönöm a válaszod! 

nagyon durva hangulatingadozásaim vannak, akár egy napon belül is, nagyjából hetente / kéthetente 1-2 alkalommal (korábban még gyakrabban). pl. olyan apróság miatt, hogy a megszokottnál korábban kelünk fel (pici gyerekeim vannak), és még álmos vagyok, képes vagyok egész nap sírni. mert ilyenkor olyan, mintha lehúzna egy örvény - minden kis apróság, ami kellemetlen, egyre tovább sodor a düh/ bűntudat/ önmarcangolás tengerén, és a végére oda jutok, hogy jobb lenne, ha megölném magam.

mostanában egyre ritkábban vannak ilyenek, de egyre szélsőségesebbek az érzelmeim, ez az ami megijeszt. már én is látom, hogy ez nem normális. amit fent leírtam, épp tegnap történt. előtte 1 vagy 2 nappal pedig én is elcsodálkoztam saját magamon, mert a megtestesült türelem és szeretet voltam! bár mindig olyan lehetnék! 

néhány éve, kb. 5 éve lehetett, hogy megnéztem egy interjút (Alan Watt-al  https://www.youtube.com/watch?v=v9fMw5EkRTc ) - azt hiszem, akkor "eltört bennem valami", és azóta megváltozott az életem, és én is. eleinte azt hittem, ez jó nekem... de már látom, hogy nem volt az, tönkretett. a kisfiam megszületése után (másfél éves múlt), romlott a helyzet, nehezen tudtam helytállni újdonsült anyaként, na meg a hormonok sem segítettek. 4 hónapos volt, amikor kiderült, hogy újra várandós vagyok. kb. 4 hónapon át szinte folyamatosan sírtam, tényleg majdnem minden nap. aztán kicsit könnyebb lett. azután megszületett a lányom (fél éves múlt), és újra a gödör fenekén voltam pár hónapig; nagyon nehéz volt. félreértés ne essék, imádom a gyerekeim! mindent megteszek értük.

mostanában már egyre ritkábbak az ilyen hullámvölgyek, de nagyon intenzívek, és megijesztenek. szeretnék jó anyuka lenni, és szeretném jól érezni magam. ezért írtam ide. lehet, hogy csak a hormonháztartásom zavarodott meg? 

Offline

gemini írta:

sziasztok!

látogatja még vki ezt a topikot?

az itteni tesztek mennyire megbízhatóak? először "poénból" kitöltöttem a skizofrén-tesztet - 27 pont. ezután kíváncsiságból kitöltöttem a BPD-tesztet - 40 pont az eredményem.

(okkal vagyok itt, szerintem vmi baj van velem, de szakembernél még nem jártam)

 

Szia gemini,

persze, nézünk minden topikot.

A tesztek sztenderd tesztek általam magyarított változatai. De mint ilyen önkitöltős, rövid, egydimenziós tesztek általában, nem alkalmasak arra, hogy diagnosztizáljanak. Diagnózist komoly, több órás tesztekkel lehet felállítani, amit pszichiáter/pszichoterapeuta végezhet.

Arra szerintem jó a teszt, hogy felhívja a figyelmet az ezekhez a diagnózisokhoz tartozó leggyakoribb problémákra. A pontszám egyszerűen úgy áll össze, hogy ha sok problémánál jelezted, hogy nálad fennáll, akkor magas lesz a pontszámod. 

Miből érzed, hogy valami baj van veled?

Offline

sziasztok!

látogatja még vki ezt a topikot?

az itteni tesztek mennyire megbízhatóak? először "poénból" kitöltöttem a skizofrén-tesztet - 27 pont. ezután kíváncsiságból kitöltöttem a BPD-tesztet - 40 pont az eredményem.

(okkal vagyok itt, szerintem vmi baj van velem, de szakembernél még nem jártam)

 

Offline

Kedves Fennec!

Bocsánat de csak most néztem meg a reakciókat Smile

Igen nálunk is az első percttől és minden egyes kibékülésnél. Mindig furcsálottam is hogyan lehet újra és újra ilyen szerelmesnek lenni ennyi mindennel a hátunk mögött, de amíg nem jött valami aminek a foglya lett mindig ilyen volt Smile aztén persze az egyik napról a másikra kedvencem hogy már nem szeretlek. Ezt már nem tudtam komolyan venni ez alkalommal és meg is beszéltük és a végére már nem gondolta és mondta hogy nem szeret. Sőt mondta hogy velem akar lenni és komolyan gondolta és ezt akarja, majd javított hogy akarta, de nem bír változtatni és nem akar bántani többet.

Volt már gyűrű is, volt több baba is akik végül nem születtek meg. Már eljutottunk oda hogy nem kell rohanni és majd elfog venni mert ő elakar és nem kell azonnal gyerek felfogta és már elfogadja ha évek múlva. 

Smile sok minden volt már.

Köszönöm hogy reagáltál!

Offline

Kedves Róka! 

Én ugyan egy percig nem haragszom! Smile Én is sokszor pofoztam volna meg magamat egyes pillanatokban Smile

Offline

Szia Babarczyeszter!

Köszönöm szépen a hozzászólásodat! Smile Én nagyon sokra tartom őt, ezért is mentem mindig vissza és próbáltam megérteni a cselekedeteit és nem a pillanatnyi érzelmekkel kezelni és látni egy adott szituációt. Valószínűleg azért is mert biztos voltam benne hogy valami komoly baj van csak azt nem tudtam ugye hogy mi lehet.

Nagyon sokat fejlődött két és fél év alatt nagyon komoly dolgokban (amiket hihetetlen borzalmas módon kezelt korábban, vagy igazából nem jó szó hogy borzalmas módon, teljesen érthetetlen nem normális módon) már át lát dolgokat, hogy mit miért csinál és el is mondott már érzelmi fázisait, pl hogy ilyenkor amikor látja hogy bánt kezd benne erősödni hogy elhagyjon azért hogy ne bántson. Mindig jön egy pont amibe sajnos ha belesüpped nyakig csak egyedül idővel tud vissza térni. Most eljutottunk oda hogy szerinte menne együtt is. Meg hogy tudja hogy olyan dolgok amik amúgy teljesen normális dolgok és annyira alap egy kapcsolatban hogy említésre se méltó, ezeknek neki is természetesnek kellene hogy legyenek, de neki elképesztően nagy küzdelem kb vért izzad hogy megcsinálja és utána nagyon büszke magára, főleg ha én is éppen úgy reagáltam hogy elvoltam ájulva, hogy mit csinált...(csinált nekem vacsorát egyszer Smile) de amikor ránéztem és csak kedvesen mondtam hogy jó de ez alap dolog akkor ez elszomorította, pedig tudja hogy így van. Igazából most mosolyognom kell mert annyira aranyos tényleg mint egy pici gyerek. Az utolsó ilyen pár hete volt, én éjfél után értem fel vidékről (arra nem is számítottam hogy kijönne értem kocsival) de hívott hogy hívjak taxit mert hideg van és ne bkv-val menjek ő ébren van találkozott barátaival de jön haza mire haza érek. (aludt mire én haza értem Laughing out loud ) Másnap ujjongva mesélte hogy a barátnője mondta neki hogy milyen aranyos volt tegnap és hogy még sose látott tőle ilyen viselkedést (15éve ismerik egymást), hogy hívják bulizni és mondják neki hogy de gyere biztosan megérti és erre ő azt mondja hogy nem mert megígértem hogy otthon várom. (hogy ő buli helyett haza menjen a barátnőjéhez elő nem fordulhatott korábban)Teljesen el volt ájulva magától igazi gyermeki örömmel mesélte és büszkélkedett hogy ő milyen aranyos volt hogy haza jött mert megígérte. :D 

De még mindig nem tudtam eléggé úgy kezelni ahogyan tudtam hogy kellett volna, de nem volt erőm (melóban legnehezebb időszak, családi finomságok) borzalmasan fáradt és nyűgös voltam, úgy hogy úgy viselkedtem amiről tudtam utána hogy ezt nem így kellett volna... 

Én már tudom a fázisait nagyjából, azt is tudom sok mindenben hogyan tudom helyre hozni, letudom vezetni a folyamatokat, de még mindig kevés volt és jött az érzés hogy nem érzem jól magamat és vágynék egy kis figyelemre és törődésre én is. na ez hiba volt mondani neki bármilyen kedves formában is hogy jó lenne együtt lenni kicsit mert szükségem lenne rá, van amikor jól reagált és egyszer csak a semmiből persze olyan magához hűen el vitt vacsorázni, meg biliárdozni. De sűrűbb volt hogy mi az hogy nem törődik velem, hát ide vitt oda vitt itt voltunk együtt meg ott, meg ezt vette meg azt.

Amikor már egy egyszerű megjegyzésemre biliárd közben (úgy hogy előtte többször is kikértem a véleményét és nagyon jól éreztük magunkat) annyit mondtam neki hogy légyszíves most ne szólj bele, (már tudtam hogy nem volt jó a hangsúly és nagyon nem úgy érti ahogyan én ezt mondani akartam) kettőt se pislogtam és ott tartottunk hogy én milyen szánalmas ember vagyok nagyon gáz hogy nem hallgatom meg az okosabb véleményét és hogy nem vagyok kíváncsi rá, pedig örülhetnék hogy aki jobban tudja mint én próbál segíteni.... És ne haragudjak de ő úgy gondolja hogy ha valaki mindenben okosabb akkor azt meg kellene hallgatni és szánalmas ha valaki ezt elutasítja. Úgy álltam ott mint borjú az új kapuban!.. Hogy mi az Isten történt te jó ég.. Amikor eljutunk ide akkor már egyértelmű hogy hamarosan jön a vihar... 

Olyan történeteim vannak vele... amik nagyon felelőtlen és konkrétan életveszélyes helyzeteket takarnak...

Most is mikor szakítottunk mondta hogy velem akar lenni, de nem tud változni, tudja hogy változnia kell és akart is de nem megy neki és nem akar bántani többet..

Megint megeredt a kezem Smile

De komolyan el nem tudom mondani milyen jó érzés, hogy tényleg értik emberek hogy miről beszélek és ahogyan Wolf-Moon is mondta nekem nem csak "picsogásnak" hallják.

Offline

Avana: az instabil otthoni körülmények nem nagyon terelik az embert a jó irányba az hétszentség Sad Semmilyen mentális "zavaró körülmény" mellett. De ez egy BPD fórum szóval maradok a topicnál.
A "gyógyulás" vagy "minőségibb élet" elérhető. Vannak akik maguktól van akiknek a terápia segítségével .. de olyanról nem hallottam aki drogmámorból alkoholgőzbe váltogatott partnerekkel és/vagy munkahelyekkel elmondhatta magáról hogy legyőztem a borderline személyiségzavaromat és teljes boldog életet élek és örülök a barátaimnak vica versa. Baszottul nehéz lehet abból az örvényből kitörni, nagyon sokat jelenthet egy jó terapeuta és egy stabil ember akibe kapaszkodhat a gyógyulni vágyó de mindkettőnek embernek kell lennie a talpán mert lesz úgy hogy egy egy pillanatra elragadja még a gyógyulni vágyót az örvény és ha akkor a terap/segítő nem áll elég szilárdan akkor megy mindenki lefelé!

babarczyeszter: a harag lefordítását értem, de az önpusztítást nem (alkohol/narkó/vezetés/stb) Avval mit akar a tudomásomra hozni? 

 

Offline

Szia Paulina!

Kösz, hogy megírtad a történeted! Sokan magukra ismerhetnek benne... Annak alapján, amit írtál, a társad sok olyan BPD-s tünetet mutat, ami a párkapcsolatokban tipikusan destruktív. Ahogy Wolf-Moon és  Hennec is mondják, neki kell változni akarni, amíg nem érzi ennek igazán mélyen szükségét, addig újra és újra ugyanazokat a köröket fogja járni, mert a belső érzelmi világa erre készteti. Szerintem máris sokat tettél érte. Nagyon megfogott, hogy úgy beszélsz róla, mint akit nagyon tisztelsz és szeretsz -- ez az, a biztos kötődés és elfogadás az, ami a BPD-s emberek életéből többnyire kimaradt, és amit ezért csak gyanakvással vagy destruktív akciókkal tudnak kezelni. Az is nagyon meghatott, hogy nem haraggal beszélsz a destruktív ügyeiről, hanem megértéssel, és hogy megtanultad "kezelni".

A legtöbb embert rettenetesen megtépázza, ha border a társa, nehéz ép önbecsüléssel túlélni azokat a sebeket, amiket okoz, még akkor is, ha  tudod, hogy ettől az érzelmi káosztól ő maga is szenved. Neked magadra kell elsősorban vigyáznod -- arra kell gondolnod, hogy ki vagy te, és mit szeretnél az élettől. Neki is jobban tudsz segíteni, ha egészben vagy, és le tudod magadról dobni a sértéseit és destruktív akcióit (a megcsalás is ilyen lehet); ha nem vonódsz be a játszmákba. Az, hogy bánt, szakít, vagy megcsal, tünet, amit valahogy úgy lehet lefordítani, hogy "harag van bennem, és azt akarom, hogy érezzed te is, fájjon neked is, reagálj rá". 

Ez a harag őbenne nem neked szól (bár a pillanat sodrában ő így érezheti), hanem abból a hiányból ered, ami a biztos gyerekkori kötődés hiánya, és ami úgy dobálja és forgatja az érzelmeit, mint egy centrifuga. Meg lehet tanítani rá, hogy ezt a haragot ne irányítsa rád, kevésbé legyen destruktív, de ezt neki is akarnia kell. 

Neked pedig tudnod kell, hogy kapsz-e eleget egy kapcsolatban, mit jelent számodra a szeretet. Ha semmilyen empátiát nem mutat irántad, és a saját problémáid iránt, azt nehéz hosszú távon jól viselni (de javulhat ebben is).

Offline

Szia Lilla!

Köszönöm, hogy itt vagy és írsz. Késve reagálok erre a bejegyzésre, de fontosnak tartottam, hogy elmondjam, hogy, még ha ez neked furcsa is, szerintem példakép lehetsz sokaknak, akik hangulatingadozással és BPD-vel küszködnek. Nem tudom megállapítani, minek alapján kaptál BPD diagnózist, vagy bipoláris diagnózist, de amit elmondasz magadról, abból látszik, hogy nagyon jól kezeled, érzed, hogy mikor vagy jól és mikor nem, tudod, hogy mik a céljaid, irányítod az életed, szeretetet tudsz adni. Röviden, sok úgynevezett egészséges embert lekörözöl Smile

Offline

Sajnos én nem úgy tapasztaltam, hogy a terapokban annyira nagyon bízni lehetne...ha egy terap se bírja, nem tudom, egy átlagember hogyan viseli...pedig látok példákat a környezetemben.

nehéz, nagyon nehéz...Néha úgy érzem, bármibe kezdek , csak egyszer szarabb lesz bizonyos téren.

 

de talán terápia+stabil háttér+készségfejlesztés+"kímélőbb életmód" elég lehet.

Offline

Kedves Paulina99!

Pár gondolatot szeretnék hozzáfűzni a történetedhez - mint hasonló csónakban evező sorstárs - a saját szubjektív véleményemként és nem mint "szakember". Lesz aki bele fog kötni, lesz amivel Te sem értesz egyet, hisz minden ember s kapcsolat más és más - akinek nem inge az nem veszi magára. 

Borderline. Borderline párkapcsolat. Élet a borderline mellett. Borderline a családban. Ilyen és ehhez hasonló cikkek, írások és y***be videók tömkelegével van tele az internet. Meg a könyvespolcokon is akad belőle jócskán. Már a cím is sértő, azonosítja a problémát az elszenvedőjével. Senki sem "borderline". Az egy személyiségzavar neve, és akinek ez jutott ki szerencsétlenségében az nem válik borderline-ná hanem borderlinetól szenvedővé. Hisz ők sokszor még jobban szenvdenek önmaguktól és a tetteiktől mint azok akikbe belemartak. Legfőképp a következményektől. 
Ez egy gyűjtőnév egy olyan tünet-kötegre, amely vagylagos azaz ha jól emlékszem régebben a 9 meghatározott tünetből 5 teljesülése esetén már felállították a diagnózist. Lehet, hogy valakire 6 stimmel, valakire meg 5 és alig van átfedés kettejük között. Az egyikük vezető tünetként a világ elől elvonulva vagdossa magát a másik meg impulzív dührohamaiban nyilvánosan tör-zúz. Két teljesen másképp viselkedő ember és mindkettő borderline diagnózist kapott. Lehet hogy igaz, ezt jobban tudják a pszichiáterek de attól egyikük sem válik borderline-ná vagy ami kifejezetten csípi a szemem bordivá. Ezen semmi becézgetnivaló nincs. 
És mi van mondjuk avval a szerencsétlennel akinek csak 3 tünete van a kilencből és az teszi tönkre az életét? Sajnáljuk nem felelt meg a kritériumoknak ön nem elég súlyos eset ahhoz hogy foglalkozzunk önnel, esetleg próbálja meg a magánterapeutákat.  
Nézzük az egyént - a nagy kérdés, hogy éli meg a saját borderline személyiségzavarát. Többféle módon is ahogy láttam/olvastam. Van aki bélyegként, titkolva és tagadva. Van aki betegségként, és küzd vele/ellene a jobb élet és közérzet reményében. Van olyan aki elfogadja hogy ő ilyen, változni nem akar vagy tud, és ehhez igazítja az életét és a körülményeit. Olyannal is találkoztam aki örömmel tobzódik benne s büszkén vállalja evvel mintegy önigazolva a saját tetteit. Ahány ember annyi hozzáállás. És itt az egyén saját joga hogy miképp kezeli. Ő él benne, ő belülről jobban tudja mire képes, mire van ereje leginkább mire van szüksége. Ezt a döntést Paulina99 akárhogyan is szeretnél segíteni - a párodra kell bíznod. Segíthetsz neki a lehetőségeinek feltárásával, de sem noszogatni sem manipulálni, legfőképp kényszeríteni nem lehet. Ha nem akar változni, nem fog. Ha szeretne változni, na itt jössz Te a képbe.
Lássuk a párkapcsolati helyzetet. Együtt voltatok x ideig. Ezalatt több alkalommal megbántott, örömet okozott, "belédrúgott", kiengesztelt, megalázott, nyilvánosan nagyra értékelt, semmibe vett, minden ki nem mondott óhajodat teljesítette. Impulzívan a végletekig. A fluktuáció heti vagy napi szinten megtörtént. Neki ez teljesen természetes, legtöbbször az utolsó érzelem a fővonal, nem mindig látta egyben az egész érzelempakkot amit irántad érzett, a tegnapelőtti imádatot elfedte a reggeli hideg kávé miatti harag. Ez minden embert megvisel idővel egy párkapcsolatban. A kiszámíthatatlanság, a verbális bántalmazás, szidalmazás, a felelősség teljes áthárítása ezek mind mind lefaragnak belőled egy darabot. De amikor szeret, akkor úgy szeret ahogy soha előtte senki. A végletek ugye. De eljön a perc, amikor a szeretete már nem képes fedni a frissen okozott sebek fájdalmát, és megkezdődik a szétválás. Csakhogy a dolog buktatója az, hogy az ember hajlamos egy idő után csak a szépre és a jóra emlékezni. Az jobban megmarad, míg az elszenvedett negatív élmények fakulnak "végülis az nem is úgy volt". Főleg akkor, ha már tudod hogy a párod borderlinetól szenved, és így nem is őt hibáztatod hanem a személyiségzavarát. Valami mást benne, ami nem igazán Ő, és újabb esélyt adsz neki. A fájdalom enyhült, a szeretet erősebb. 
Eddig a múlt. 

Hogy mit tehetnél most? Feltételezem ez a kérdés vezetett ide a búrára, és ezért osztottad meg a történetedet. Ugyanez a kérdés motoszkál az én és sok más hasonló helyzetben lévő fejében és valószínűleg a BPDvel diagnosztizáltakéban is. Sok lehetőséged van: tovább léphetsz, segítheted, visszaüthetsz, tulajdonképpen Te azt teszel amit csak szeretnél ezen választás joga csakis a Tiéd! 
Én mégis azt javaslom: szeresd. Szeresd ahogy csak bírod, mutasd ki neki és érezze is, mert ha Te nem teszed másnak már ennyi esélye sem lesz, hogy valaha jobban lehessen. Különböző cikkek írnak a BPDből való gyógyulásból - tünetek enyhüléséről - kontrollálásról - röviden a jobb életről, terápia (DBT) elérhető hozzá, van ahol a gyógyszert tünetkezelésnek ajánlják van ahol ellenzik... eltérőek a vélemények de három pontban mindegyik egyet ért: A delikvensnek magának kell akarnia változni, bíznia kell a terapeutájában és szüksége lehet egy támogató közegre. Ez az utolsó pont lehetsz Te. Biztos, hogy egyedülállóként is képes előre lépni - akarat kérdése csupán, de támogató, szerető közegben ez egyszerűbb és jobb lehet neki. Ott leszel számára ha szüksége van rá, szereted és ki is mutatod neki, hogy törődsz vele de meg kell húzd a határokat, hogy ne éljen vissza vele. Bántani fog újra néha, hiába nem akarja, de ha tesz magáért, eljár a terápiára és képes változni, akkor ezek riktulni fognak szépen fokozatosan. 
Az a két nagy kérdés itt a végére:
1. Ő akar-e jobb/jobban lenni és tenni is érte?
2. Neked van-e elég erőd és érzelmi stabilitásod, hogy kibírd akkor is amikor nehezebb szakaszok lesznek?
Remélem mindkettőre igen a válasz. 
Szeresd ahogy még soha senkit! Megérdemli! De ne rendelődj alá - a támasza legyél ne a lábtörlője! Veled együtt van a legjobb esélye a gyógyulásra add meg hát neki.

Offline

Dühös lettem, hogy így hagyod magad dróton rángatni.

Én is engedtem, hogy bántsanak.

Sokat és sokáig.

De utána nagyon nehéz felállni, magadra találni, nem éri meg.

Te ugyanúgy fontos vagy, mint ő.

 

Offline

Róka írta:

Ne haragudj Paulina.

 

Nagyon is együttérzek veled.

Wink

Offline

Ne haragudj Paulina.

 

Nagyon is együttérzek veled.

Offline

Róka írta:

Igen, bocs, ez szemétkedés volt, azaz inkább provokatív kérdés a részemről.

Kleó írta:

Róka!

Paulina a profilja szerint hozzátartozó.

Na ja, ezért írtam.

Offline

Igen, bocs, ez szemétkedés volt, azaz inkább provokatív kérdés a részemről.

Kleó írta:

Róka!

Paulina a profilja szerint hozzátartozó.

Offline

Róka!

Paulina a profilja szerint hozzátartozó.

Offline

Szia!

Neked mi a diagnózisod?

paulina99 írta:

Szia! Engem most negyedjére hagyott el, vagyis úgy csinálta már nem először hogy én mondjam hogy elengedem hogy ne legyen gyomorgörcse hogy ne szenvedjen az érzelmeitől a káosztól és mocsoktól amit érez és hogy szárnyalhasson. Nálunk most egy vissza térő probléma volt, hogy ő amúgy egy nagyon jó szakember (23 éves) munkás hűtéstechnikus klímás fiú akire mindig is felnéztem és rajongtam a munkájáért és amit csinált és elért. A hobbija a "művészkedés" rappel újabban színészkedik. Én ezt nem tudom úgy értékelni és elismerni, büszkének lenni de mindig támogattam és mellette voltam. Hirtelen talált ki megint magának valamit most a színészkedést egy youtube-os sorozatban. Megint ez a közeg lett a legfontosabb társaság és azok az emberek ahová tartozni szeretne mint ember csoport rajtam kívül ahol megértik és szeretik istenítik és felnéznek rá. Akik a családja. Mindig kierőszakolta hogy negatívan nyilatkozzak erről az ágazatról aminek az lett a vége hogy én nem szeretem amit ő, sőt elutasítom ami fontos neki, pedig én vagyok az akitől a legfontosabb lenne neki a vissza jelzés hogy mennyire jó milyen ügyes és hogy rajongjak érte emiatt is ne csak a munkája miatt és más miatt. Esélytelen volt vele beszélni értelmesen. Már tudtam hogy ebből megint baj lesz. Persze közben nekem is szükségem lett volna arra hogy mellettem álljon mert nehéz időszakom volt a munkában. Fáradt és nyűgös voltam nehezebben tudtam csak rá koncentrálni és mindenre úgy figyelni és úgy lelkesedni. Persze azt is tudom hogy neki mindennapos rajongásra van szüksége és ha épp nem kapja meg tőlem akkor mindenki mástól kezdi el igényelni (fiú-lány egyaránt) hogy kompenzáljon, de első sorban tőlem akarja. Folyamatosan úgy érzem mint ha a gyerekem lenne, úgyis viselkedik amikor jön valami új impulzus. (kb mint egy gyerek aki most labdát akar, két hét múlva rollert majd biciklit..) Majd neheztel rám hogy miért viselkedek úgy mint az anyja. Két hete megint egy mély beszélgetésünk során fel jött, hogy de neki milyen gyerekkora volt és élje át más amit ő, hogy az anyja milyen volt (aki meghalt szklerózis multiplexben mikor 13 éves volt, addig nézte végig a leépülését) hogy az apja mindig verte és úgy félt tőle hogy bepisilt és ő sajnálja de amilyen neki volt emiatt ő nem tudja komolyan venni az én gyerekkorom vagy problémáim és hogy csoda netán hogy emiatt ő ilyen? éjszakákat beszélgettem vele át hallgattam meg elismertem hogy igen ez milyen komoly, (ha jót akartam magamnak muszáj volt "átérezni" különben robbant) próbáltam rávezetni hogy de ez most a jelen. Semmi. Mindig jön hogy ő egy szörny, beteg én ne kezeljem normálisnak, máskor az volt a baja hogy mért mondom hogy gondjai vannak ő egészséges most az hogy ő egy szörny és ha rám néz mindig azt érzi hogy az, mert mindig bánt és nem akar bántani. 2 és fél éve játszuk ezt hogy el hagy majd olyan drámai romantikával próbál vissza szerezni amire soha nem tudtam nemet mondani. Először most is mint előző alkalommal jött hogy már nem szeret, elmúlt nem akar velem lenni, majd hogy nem működik mindig csak az elején, majd hogy nem akar többet bántani de nem bír változni pedig tudja hogy neki kell és igen akart de mégse bír, utána hogy ő semennyire nem akar alkalmazkodni senkihez, majd most mikor elváltunk, hogy ő velem akar lenni és minden úgy van és úgy akarta ahogyan mondta de biztos megint lenne valami amin változtatnia kellene és nem tud és nem akar többet bántani. Meg amúgy is megmondtam én is ha ilyen állapotba kerül akkor csak egyedül tud kijönni belőle hiába mondta hogy mi van akkor ha most menne velem is. Ez alkalommal eladta a lakását és közös albérletbe mentünk közös szerződéssel 1 évre, (felmondatta az enyémet) hogy ezzel is bizonyítsa mennyire komolyan gondolja most tényleg velem az életét és hogy tényleg tőlem akar családot ahogyan már korábban is többször mondta. És tudja hogy utolsó alkalommal is mennyire megbántott és hibázott és ezért elvisel mindent tőlem és majd meglátjuk. Az ez előtti alkalommal azután szakított velem hogy kiderült hogy elvetéltem, amiről később kiderült hogy méhen kívüli terhes vagyok és kivették az egyik petevezetékemet. Nem az első baba volt a felelőtlensége miatt. A méhen kívülinél közölte, mikor megtörtént az aktus hogy: hupsz ez szerelem gyerek lesz... Most is mint mindig érte egy negatív érzelem amit folyamatosan egyre drasztikusabbnak élt meg és drámaibban kezdte kezelne megint a végletekig bántott és meg is mondta hogy bántania kell mert annyira szeret. És nem tehet róla de senkit nem tud úgy bántani mint engem,de ez azért van mert engem szeret a legjobban. Konstansan én vagyok akit a világon a legjobban szeret akivel önmaga akivel megérti magát aki olyan mint ő aki nélkül nem  tud élni, akit nem akar elveszíteni, mindig ha elhagy rá jön h ő engem akar se egyedül nem akar lenni se mással, majd amikor éri a negatív impulzus akkor jön hogy már nem szeret, nem működik, sose fog mindig csak az elején jó. Most az ágyunkban megcsalt amíg én vidéken voltam rendezvényen és ő házi bulit tartott. A lánnyal van a főszerepe a sorozatban. Lebukott, nem elmondta. Mikor kérdeztem miért, azt mondta, hogy azért mert ő megérti. Majd beszélgettünk az utolsó estémen a lakásban és persze most normális volt mert már van rutinom abban hogyan viselkedjek hogy elérjem hogy a másik énje legyen és jött hogy persze most megint jó hogy amint baj van megint jó lesz. Mondtam neki nem először hogy mindig ilyen csak akkor nem amikor ő bánt és "behisztizik" és nem tud kezelni valamit. Először nem akart velem aludni mert hogy így még nehezebb lesz megállnia hogy ne keressen mert jó emléke marad. Azt is mondta (nem először) hogy most biztosan nem fog keresni. Letörölt mindenhol a számomat is kifogja majd csak még nem tudta vagyis nem tudja hogyan kell kitörölni... Mikor kérdeztem hogy segítsek azt mondta igen, mikor később kérdeztem az este folyamán hogy akkor kitöröljem azt mondta ne majd ő kifogja tudni.. Végül sírás ölelkezés, hogy akkor nem alszunk együtt, majd hogy jó maradjak a lakásban ő elmegy sétálni megiszik egy üveg vodkát zenét hallgat és majd jön. Kérdeztem hogy de biztos, elmegyek mert megkért. Biztos maradjak. Mégegyszer megkérdeztem, hogy biztosan szeretné e. Igen maradjak itt neki gondolkodnia kell de jön. 2,5 óra múlva jött én elaludtam a kanapén, felébresztett bevitt az ágyan összebújt velem beszélt hozzám de csak arra emlékszem hogy azt mondja hogy bárcsak 26-27 éves lenne mert akkor biztosan együtt lennénk és együtt halnánk meg. Minden este vasárnap óta amikor kiderült hogy mit csinált bújt éjjel. Megalázott még kedden is majd arra ébredtem hogy rajtam csüng mégis. Barátnőjének aki mind a kettőnk barátja is azt mondta hogy velem lenne de nem megy neki és nem akar többet bántani. Mondanom se kell hogy a környezetem már az előzőnél is megesketett hogy soha többet nem megyek vissza hozzá.. Mindig is tudtam hogy van valami zavar a fejében már arra is gondoltam hogy skizofrén annyira szélsőséges és hirtelen az érzelmi állapota ami egyszerűen nem létezik hogy fél másodperc alatt a szöges ellentété érezze valaki teljes bizonyossággal. Miután egy ismerősöm küldött egy cikket a borderline szindrómáról elkezdtem olvasni, utána nézni és eddig minden ami le volt írva teljesen ő... Nem csak párkapcsolat terén hanem ahogyan magához és másokhoz áll amilyen érzelmek és önkép van benne, ahogyan változik ez is mindig. Még nagyon friss ez az utolsó, ezér kicsit megeredt a "nyelvem".. ne haragudj érte Smile Én már nem bírom tovább most annyira megalázott mint még soha azok után ahogyan visszakönyörögte magát és megígért belátott mindent és amúgy addig amíg nem jött ez a nézeteltérés olyan is volt hogy el se hittem. Tudnék még mesélni de azt hiszem ez is sokra sikeredett. Smile

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
//