Veszekedések, viták, egyeztetnivalók, anyázás, egymás basztatása, dühöngő, stb....
Kiscsillag - tedd hozzá ha leállsz birkózni egy disznóval a dagonyában akkor mindketten fülig sárosak lesztek de csak ő élvezi!
Sztem a veszekedés kölcsönösen gerjesztett dolog, így a védekezés, helyreigazítás NEM veszekedés.
😀 ez de jó topik! Megoldás sok offra...
Ez igaz lehet(hogy máshogy reagálhatunk). Vagy az időkülönbség(mennyi hét). vagy hogy nem tudtam senkiben se bízni benn. +gyógyszerezés.
Who knows...
Avana,
Lehet én nem vagyok ezekre extra érzékeny. Ez is elég zárt részleg volt, ahol voltam, 3 kórterem, 12 beteggel. Itt is fosta össze magát demens néni menet közben, meg megharapta a nővért, ezért lekötözték, de olyan rendesek voltak velük a nővérek, orvosok, türelmesen bántak mindenkivel, még akkor is amikor én már kiosztottam volna őket.
Amikor meg olyan volt, hogy bácsika dobálta a székeket a társalgóban üvöltve, akkor 5 percen belül jöttek a zártról, és adták is neki a nyugtató injekciót, és vitték fel.
De voltam itt is a zárton az orvosomnál, és inkább fogyatékosokat, csendes hibbantakat láttam, mindig nyugi volt. Igaz ez egy-egy órát volt.
Ékezni bent étkeztünk a kórteremben, nem ültem ki a demens betegekhez, de néha segítettem etetni, itatni őket, mert a nővérek túlterheltek voltak.
Cateye!jelenleg azt teszem,hogy (kiscsillag régi rutinjával ellentétben ) mindig mindent mindig elmondok az -állapotomról- az orvosomnak...azt,hogy nem szedek gyógyszert,azt nemsokára legalizálni akarom.De ahhoz orvost kéne váltsak.Óriási teher nehezedik rám a családom miatt is,mivel senki nem tudhat semmiről ami ezt illeti.Ezt a dolgot korábban már teszteltem.Mindkét szülőm olyannyira meg van győződve arról,hogy nekem a pszichiáterek jelentik a megoldást az életemre,hogy egyszerűen kár velük harcolnom.Te elképzelni nem tudod,hogy milyen nyomás nehezedik rám ilyenkor.De évek tapasztalatát összegezve kidolgoztam egy stratégiát,és nagyon is működik.Ez a ne szólj szám,nem fáj fejem stratégia ide vonatkoztatva.A körülöttem lévő emberek nem arra kíváncsiak ,hogy hogy vagyok ,hanem arra,hogy szedem e a gyógyszert.Mikor a rivotrilt abbahagytam ,az nagyon meglátszódott rajtam,azt szóvá is tették..mikor az antipszichót,akkor mondta egyik szülőm,hogy olyan jól nézel ki,olyan nyugodt vagy mostanában.Ez így szó szerint....A probléma nálam inkább a testsúlyom.van egy elég komoly étkezési zavarom is,korábban bulimiás voltam ami ritka féfiaknál.Igen,tudom mi az a bulimia,nem félre beszélek.Zabálási rohamaim voltam a rosszullétig,akkor kihánytam mindent otthon a fürdőkádba ,és ha éjjel kettő volt akkor éjjel kettőkor,ha délután kettő óra ,akkor akkor elindultam a városba élelmiszerboltokba megvenni amit csak megláttam,hogy azokat bezabáljam valahol,és megint újra kezdjem a történetet....nem is tudom hogy tudtam abbahagyni,nem emlékszem már...A skizofréniáról.Azt kaptam X éve...votl egy orvos,és volt egy szituáció....Nem tudom,hogy át lehet e írni ezt a diagot egyáltalán? utólag azt látom a baj forrásának,hogy akinek nem kellene antipszichotikumot szedni,de ennek ellenére tizenévig szedi,az már nagy valószínűséggel nem fog tudni ezek nélkül élni.Én szellemileg mint azt láthatjátok teljesen épp vagyok,soha nem voltam ilyen kreatív és gondolkodó ember...sosem tudtam egy értelmes gondolatot leírni régebben ,mindig bajban voltam az iskolai fogalmazások írásánál,ha hiszitek ha nem.De azt hiszem ez nem véletlen.Én csak akkor tudok írni,ha úgy érzem ,hogy van kinek! Én mindig valakinek írok azt hiszem,ez a titok.Embereknek írok,nem magamnak....
Az emberi teljesítő képesség határait olyannyira feszegetem,hogy néha már nem is érzem embernek magam:nem tudom,.hogy más átél e hasonlót? Ilyenről én még nem olvastam..mikor leálltam a gyógyszerekkel és vegetáriánus lettem,akkor kezdődött,hogy átléptem egy pontot,és egyik napról a másikra elkezdtek gondolataim lenni a világról ,a körülöttem lévő emberekről,és ezeket ki is tudtam mondani...olyan furcsa volt ez....a magánéletemről nem akarok itt beszélni,de itthon nekem a szobám és a számítógép a barátom.Van egy hobbim ami kikapcsol,ezt nem akarom itt leírni,van aki tudja,van akinek elmondtam....vannak IRL ismerőseim,és vannak netes ismerőseim is... a múltamról ha beszélek,senki nem hiszi el...van egy pont,amin ha átmész,ha átmész a lehetetlenen,és sikerül onnan visszajönnöd,akkor minden szavad égetni fog,minden gondolatod vitákat szül,és senki nem hisz neked,és senki nem akarja hallani a valóságot... a valóság olyannyira fáj,hogy ha egy szeletét átéled,akkor reflexszerűen önmagad ellen fordulsz..nálam így volt...
és próbáltam a leállás alatt is szedegetni antipszichót,hogy mégis jobb lesz,de a legkisebb dózistól is utoljára 12 órán voltam félrészeg állapotban...tudom ,mert megnéztem..és utána iszonyat rossz volt....
a pszichiátriáról meg annyit,hogy ha visszmegyek néha a kórházba ahol voltam ,néha visszamegyek,akkor olyan emlékek ugranak be,annyira felkavar látni a betegeket,azt a tudatállapotot újra átélni,hogy ez erőt ad ahhoz,hogy ne kerüljek még egyszer oda...
nem akarok terápiára járni ,nekem vannak barátaim.
Basszus .. 3 napig nem vagyok itt rendesen és elszabadult a pokol? Ennyit hogy olvasok vissza? 😀
Valaki lenne kedves összefoglalni tőmondatokban? 🙂
Lehet, egy zártabb részlegen nem érezted volna olyan jól magad.
Nekem se volt annyira durva(ahogy ki is tárgyaltam itt), de azért nem jó úgy reggelizni, hogy tőlem öt méterre fekszik valaki leszedálva egy hordágyon vagy betolnak valakit az ebédlőbe egy hordágyon hánytatni. Kb mindneki mindent lát ilyen helyeken.
Ettől még persze lehet jókat beszélgetni, vannak jófej arcok, de azért a miliő olyankor nem annyira szanatóriumi, kikapcsoló. Ilyen helyen mindig van valami "zavaró momentum", amit nem lehet kiszámítani.
Normál esetben nemhogy napi egy, hanem heti egy órát se beszélgetnek az orvosok. Bár most javítom magam, mert mellette jártam benn pszichológushoz, igaz, csak kb másfél-két hét után.
és ez még egy tök jó hely volt(mások leírásaihoz mérve).
A nővéreket próbálták dotálni némelyek, de mondta a fizető fél, hogy az a baj, hogy túl sokan vannak és ide-oda teszik őket. :S
Én is magam mentem be, de két hónap dekkolás azért sok a jóból "normál kórházban"(nem speciálisan terápiás helyen).
A demens nénik-bácsik aranyosak, kivéve mikor reggelinél a lábad mellé pisikél(és mondjuk ki, büdös van..:S), mert közös az ebédlő.
Igazából mikor meséltem ezekről terápián, csak vonogatni tudta az orvos a vállát vagy tiltakozni esetleg, az élményeket nem lehet eltörölni. Elhiszi az ember, az ő orvosa nem ilyen, aztán ennyi...vagyis reménykedik benne inkább...de valszeg máshol is kibaccák a szedáltakat a folyosóra, ha szemmel kell tartani...
Most komolyan Kiscsillag!Ne csúsztass már!Itt nem olyan emberekről van szó,akik írtóznak a póktól,stb.Komoly személyiségzavarosokról!Alapvetően mindenkinek van valami zakkanása.A 21.században kinek nincs?Aki fél a tűtől,még lehet jó anya...ahogy ezt írod is.
Bordefunky,
Számomra teljesen érthetetlen, hogy egy ilyen normálisan gondolkodó ember, hogy járhatta meg a poklok poklát a pszichiátrián. Azért hihetetlen, mert vessetek rám követ én jól éreztem magam bent a pszichiátrián. Magam mentem be segítséget kérni, annyira szarul voltam, és remek orvosokkal, segítőkész emberekkel, és tök jó fej betegekkel voltam bent 3 hetet. Minden nap 1-1,5 órát beszélt velem az orvosom, elmagyarázta, hogy mi van velem, partnerként kezelt, átbeszéltük a gyógyszereket, pszichoedukált. A szobatársaimmal akik depressziósok voltak, remekül elvoltunk, a személyzet is segítőkész volt, mai napig tartom a kapcsolatot a nővérekkel. Az, hogy a gyógyszerek nem hatottak, hamar kiderült, és abba is hagyatta az orvosom, nem akart minden áron gyógyszerezni. .
Szóval ott bent azt tapasztaltam, hogy nem csak a magasabb intellektusú emberekkel, hanem mindenkivel nagyon korrektek voltak. Volt bent egy néni pl. demens volt, pelenkázták, de néha voltak tiszta pillanatai, akkor vagy kaját lopott, vagy cigit kért mindenkitől, a hozzátartozóktól is. Nem volt hozzátartozója. A kórteremből láttam, hogy jött az orvosom, kivett a zsebéből egy cigit, odaadta a nővérnek, hogy vigye ki a nénit cigiztesse meg. Az a néni olyan boldog volt, mint egy kisgyerek....
Én úgy gondolom Borderfunky, hogy neked terápiára kell járnod, olyannyira mélyen a zsigereidben is nyomot hagyott ez a méltánytalan bánásmód, olyan sérelmek vannak benned, amik roncsolják az egódat, keserítik a mindennapjaidat, hogy amíg ezeket nem tudod feldolgozni, nem tudsz tovább lépni.
Szia Vadmeggy,
Azt tudod, hogy az Aspergeresek a magas intelligenciájú autisták? Én ezt a diagot pozitívan ítélem meg. Azt jelenti, hogy más vagy mint az átlag, de rendkívüli intelektussal bírsz bizonyos téren. Ezt kell kiaknázni.
Én arra az állapotomra írtam, hogy nem vállalnék gyereket, nem terhelnék egy társat, ahogy tavaly az alján és utána éreztem magam kb fél évig. Most jól vagyok, de túl közel van még ez az érzés. És sajnos a statisztikák azt mondják, hogy magas a relapszus esélye.
Nyilván ha jól van az ember, akkor egy szerelem egy jó társ méginkább hozzásegít, hogy mégjobban legyél.
ja ja ja kiscsillag ,de látod ,rég rossz ha olyan emberektől vársz segítséget,vagyis olyan embereknek kéne segíteniük rajtad,akik valószínűleg csak ártani tudnak....ezt felmérted ott,és döntöttél..hogy mi lett volna,az nem fog kiderülni,tény....
mindegy,én befejeztem a pszichiátria és a pszichológusok szidását,vegyétek úgy,hogy én egy általam elképzelt ellenséggel küzdök,egy vakvágányon megyek és szeretnék mindenkit kisiklatni,aki nem az én nyomvonalamon halad....ez egy építő jellegű fórum kéne hogy legyen,én ezt értem...ami nincs arról nem is érdemes beszélni..
fűben -fában az orvosság tartja a mondás,és járt utat járatlanért el ne hagyj,de a pszichiátria számomra eddig nem bizonyult járható útnak...
valószínű a hiba bennem van
érdekes válaszokat adtatok...én sosem hallottam hangokat mikor kórházba kerültem,nem hallucináltam ...először mikor bekerültem,akkor téveszmék és beszűkült tudatállapot állt fent most így látom....de én sosem tagadtam le semmit csillag,soha.tehát ha te itt azt írod valakinek,hogy ha ilyen és ilyen tüneted van és erre ezt és ezt csináld,akkor nem érezlek hitelesnek! ez a jó szó:nem vagy számomra hiteles:És tudod miért?Mert ha először őszinte lettél volna,akkor olyan szinten kezdtek el volna szedálni,hogy nem biztos hogy most itt ülnél a gép mögött.Én nekem nem volt ilyen szerencsém,nem tudtam,és nem is akartam -kimagyarázni- magam.Én elsőre mikor kórházba kerültem,rögtön hónapokig benntartottak ,a végén kaptam egy injekciót,ami miatt még most sem épültem fel teljesen.
Beadták az injekciót,és másnap már járni is alig bírtam.nem kaptam rendesen levegőt ,és olyan nyomás volt a fejemben,hogy azt hittem megőrülök.Elkezdtem mindenféléket elképzelni,hogy ha ott maradok akkor szellemi fogyatékosként rokkanok meg nyomorékon...elkezdtem számolni az órákat,aztán a perceket....nem tudtam beszélni sem egy ideig...kikerültem a nyíltra,és felhívtam anyámat,hogy vigyen ki innen mert megölnek...vékony vinnyogó hangon sírtam a telefonban kínomban.....most ha visszagondolok erre,és mikor mostanában sikerült túllépnem ezen,az első reakcióm az volt,hogy visszamegyek oda arra a helyre,és elégtételt veszek .De komolyan....
.
Kedves CatEye! Nagyon szépen fogalmaztál. Nekem sosem sikerül...láttam Borderfunky is a szívére tette. Az Aspergernek ez a szépséghibája nem tudunk mindig megfelelően reagálni, persze másnál is van ilyen,de talán nem olyan sűrűn.
Teljesen egyetértek a hibbantság és gyermek kérdésében. Sajnos én is gyermek mellett hibbantam meg (merthogy volt egy skizofrén, skizoaffektív szakaszom hanghallással, téveszmékkel). Maradvány tünetem az akkut félelem.
Személy szerint hálás vagyok sokaknak (főleg család), hogy túléltek mellettem és támogattak, és találtam jó pszichiátert. Most is járok hozzá még szedek gyógyszereket, és még néha a régi téveszméimből vannak visszacsatolások (hirtelen jobb szavam nincs rá).
Pont a fentiek miatt egyenlőre nem is keresek társat. Néha bevillan, hogy jó lenne, néha rákérdezek hogy kéne, aztán rájövök 1. félek, 2. keressek "betegápolót", ha netán lerobbanék. Túl közeli még a mélypont. Látnom kell, hogy erősödöm és szűnik a félelem...vagy az is lehet, hogy nem önzőzöm (bár ilyen alapon mindenki önző---mert érdekes fazonok és nők házasok). Szóval én még nem vetettem el teljesen.
A túl sok agyalás meg annyira igaz, hogy szinte fáj... Aspergeresként tanulva a régi dolgokból...rettenet sokat agyalok napi szinten azon "most jól mondtam, tettem stb.". Lassan illemkönyvet nyomtatok magamnak. Sok agyalást tán el fogok tudni engedni, de a munka, a pénz.....ott bizony fejbe vágnak, ha nem viselekedsz. Persze biztos helye is válogatja.
Az a baj, hogy sok ember kevert személyiségzavaros, több zavarhoz passzoló tünetekkel, ingadozóbb viselkedéssel, tehát nem típusos.Nekem pl. kevert borderes-elkerülős-skizotíp személyiségzavarom van. 😀
Én pl. eléggé szorongok, félek, hogy , kinéznek, rosszat mondok, nem vagyok hangos. Nem szeretem azt se, ha néznek(szeretett személyek), olyan, mintha leolvadna a bőröm. Ezek mind teljesen passzolnak. De ettől még ha úgy alakul, ha valakivel nagy bajom van, "nekimegyek". nem vagyok annyira békés.
Akiket ismerek és érzelmileg labilisak(borderek, mostanság inkább előbbit emlegetik), részben szintén szorongósabbak, védtelen benyomást keltőek, igaz, nem látom őket otthon.
De első blikkre nem az öntudatosság, határozottság(stb) jön le többségében. Persze lehet, ez már egy haladó szintű társaság. Ki tudja.
Sztem egy depressziós is inkább babusgatásra szorul, mint mikor nem az.
legalábbis bennem mindig nagy volt a támogatásra, atyáskodásra, babusgatásra szoruló vágy, borderes-depressziós dolgokkal együtt.
Borderfunky,
"Az igazság az annyira relatív dolog...a hagyományos családmodellbe nem tudom mennyire illik bele egy lelki beteg ember,erős kétségeim vannak...nekem nincsen gyerekem ,és nem is tervezem.Azt hiszem nem is szerettem volna sosem.Ha összejött volna egy,mert biológiailag lehetséges lett volna,akkor talán máshogy gondolnám,nem tudom..."
Én hagyományos családmodellben élek. Van 2 gyerekem, és én vagyok az egyetlen hibbant a családban. Mondjuk 2 éve hibbantam meg, előzmények nélkül,és elég erős családi és munkahelyi háló áll mögöttem, ebben szerencsés vagyok, nem engedtek a pszichiátria mocsarába süllyedni. Na meg jó orvosom van, jó pszichiátriára kerültem stb. Visszagondolva ha már huszonévesen beteg lettem volna, nem vállaltam volna gyereket, és nem terheltem volna egy pasit sem élethosszan a bajaimmal. Ez önzőség. Egy gyerek óriási felelősség, őrá nem lehet ilyen terhet rakni, hogy az anyja vagy apja beteg. Szóval csak támogatni tudlak, hogy ez a jó út.
Szerintem is egy hazugság a pszichiátria. Vakon tapogatóznak csak. De vannak már arra vizsgálatok, hogy bizonyos agysérülést szenvedő embereknél mindig kialakul a depresszió. Az orvosom mesélte, hogy az olyan agysérülésnél ahol a jobb agylebeny sérül, mindig kialakul a depresszió. Tehát az biztos, hogy az agyból indul, nem a gerincből. 🙂 De ezen kívül nem tudnak semmit.
Úgy gondolom mi hibbantak túl sokat agyalunk dolgokon. Agyonmagyarázzuk, nem tudunk elengedni dolgokat, érzékenyek vagyunk, sok a kényszerünk, amíg egy nem beteg ember, simán átsiklik ezek felett. De ez valahol tanulható kell legyen.
Idézet tőle: AvanaSzerintem a pszichés beteg nők arányaiban nézve inkább cicásabbak. érzékenyebbek, nem kemények, hanem támogatásra éheznek inkább. 🙂
Ez inkább az elkerülő személyiségzavaros nőkre igaz, akik tele vannak szorongással, könnyen zavarba jönnek, félnek, hogy megszólják őket, beszélnek a hátuk mögött, kisebbrendűségi érzésük van.
A depressziósokra, borderekre, nárcisztikusakra nem igaz. Igaz nárcisztikus nő kevés van arányaiban negyede a nárcisztikus férfinak.
És még az utolsó gondolatom a pszichiátriát támadva egy elmélet amit nem olvastam sehol ,csak kitaláltam,de szinte mindenkinél működik:
tudjátok mi a mentális betegség?
EGY JELLEMHIBA
! szinte mindenkinél fel lehet kutatni egy tulajdonságot,egy pontot,ahol ,és ami felett ő elsiklik,és kikerülve azt,letagadva azt próbál meg kerülő úton érvényesülni.
voltam kórházban ...volt ott egy súlyos hebefrén skizofrén gyerek.Nem csinált semmit.nem beszélt senkivel.Egy dolgot viszont nagyon tudott: elkérni a nővérkektől a cigaretta adagját!Érdekes,akkor váratlanul elkezdett beszélni? akkor most ez hogy?
Tehát az egész pszichiátria egy nagy hazugság...és tényleg,csak a cigi ,kávé, kaja-pia, szex ,alvás...tehát az ösztönszintű cselekvések emlékeztetnek minket az egészséges emberekre
Ösztönszintűek, de aki étkezési zavaros vagy alvászavaros, netán szexuális problémái vannak, annál ez is hibádzik sajnos. Van, hogy mindhárom előfordul...
Szerintem a pszichés beteg nők arányaiban nézve inkább cicásabbak. érzékenyebbek, nem kemények, hanem támogatásra éheznek inkább. 🙂
Csoportokban, terápiás osztályokon is kb 6 nőre jut 2 férfi(már sokat mondtam). Ezek a férfiak se mindig túl férfiasak(ami nem baj). 🙂
A terapok közt is sok a kicsit feminin férfi.
Szia Cateye!érdekes amit írsz........".A mai nők kemények"..nekem ezzel semmi bajom nincsen..akkor van a baj,mikor annyira kemények,hogy már a férfiaktól is undorodni kezdenek és egymás felé nyitnak..ha érted mire gondolok.....Az igazság az,hogy nincs igazság,tehát ezt nem tudom okként elfogadni.Az igazság az annyira relatív dolog...a hagyományos családmodellbe nem tudom mennyire illik bele egy lelki beteg ember,erős kétségeim vannak...nekem nincsen gyerekem ,és nem is tervezem.Azt hiszem nem is szerettem volna sosem.Ha összejött volna egy,mert biológiailag lehetséges lett volna,akkor talán máshogy gondolnám,nem tudom...
a nárcisztikusok,ja..de lehet ezt külön választani amiket említettél most?
tehát a szorongó agresszív nárcisztikus szexfüggő férfi nem egy tökéletes produktuma a mai világnak?.... én sokszor szeretném azt hinni,hogy mások,más férfiak pont azokkal a problémákkal élnek mint én,csak ők ezt gondolkodás nélkül, feltételes reflexeik révén oldják meg...én szeretném megtanulni ezeket a reflexeket..( de ha egyszer megtanulom ezeket modjuk közepes szinten,akkor az már nem asperger állapot?Tehát cselekszem,de nem azért mert belülről ez jön,hanem mert lemásoltam a példát,amit ideálisnak gondolok,és mások elvárnak? Zavaros ez így nagyon?)
mintha az egész pszichiátria erről szólna: nincs bennünk meg valami (hívhatjuk szerotoninnak,dopaminnak,nyugalomnak,szeretetnek,szeretetre való igénynek,akárminek),de ha utólag betesszük ezt,akkor mi már tökéletesek leszünk ezáltal?Vagy ha megtanulok normálisan viselkedni annak ellenére hogy a diagom nem ezt takarja (vagy mint csillag aki a zárt osztályon elszínészkedi hogy csak depressziós,hogy ebből előnyt szerezzen kijátszva a teljes magyar egyészségügyi rendszert?),attól én már egészséges lettem?
Tehát az egész pszichiátria egy nagy hazugság...és tényleg,csak a cigi ,kávé, kaja-pia, szex ,alvás...tehát az ösztönszintű cselekvések emlékeztetnek minket az egészséges emberekre .én így látom...a drog, a gyógyszerek ,nevezzük akárminek,azok sem hatnak a belsőnkre ,ezt nem nehéz belátni...mondom ezt azok után ,hogy többször értem el olyan állapotot amikor a szervezetem felmondta a szolgálatot,és nem tudtam tolerálni semmilyen gyógyszert sem...erről az állapotról majd megpróbálok írni,de nagyon nehéz...tehát megtanulja az agy egy idő után,hogy valami nincs rendjén,mégha az elméleteket kőkeményen az emberek arcába tolják,és ennek jegyében végtelenül bonyolult molekulákkal bombázzák meg az idegrendszert..(egyáltalán,az agyat lehet szerintetek gyógyszerezni?tehát beveszek valamit,és nem túl naív elképzelés hogy az majd csak az agyban fog hatni?Én úgy érzem például,hogy a skizofrénia az sokkal inkább a gerincemben,idegrendszeremben van,és sokkal kevésbé hiányzik valami az agyamból,mint inkább túl sok is van ott valamiből...tehát a mérleg elv: jobb oldalon sok van valamiből,bal oldalt kevés,akkor csak az az egyetlen megoldás,hogy bal oldalra teszünk pluszt? Mert a pszichiátria így gondolkodik most.MIért nem lehet levenni a jobb oldalból?...én mostanában gyakorlok olyan technikákat amikkel arra koncentrálok,hogy bizonyos agyi területeket ne használjak,mintha azok ott sem lennének..tehát nem akarom meggyógyítani ahol a baj van,hanem más területekre próbálom áttenni a hangsúlyt... )
kinél előbb,kinél utóbb,vagy sosem ,az a legjobb eset elvileg,de szerintem bekövetkezik ez a látszat világ megszűnése....jól kell szinkronizálnunk ezen állapot bekövetkezését a belső önmegvalósításunk szintjéhez...mint amikor az orvos nem akarja elmondani a hozzátartozóknak,hogy a beteg meg fog halni,vagy a betegnek nem mondják el?)
a véd és dac szövetségről nem hallottam még,majd erről kérlek írj valamit! 🙂
Idézet tőle: borderfunkyLányok/Nők tőletek kérdezem,hogy miért van az,hogy itt a burán egyetlen normális srác sem marad meg hosszú távon,vagy ha igen akkor alig ír valami konkrétat,vagy csak jópofizik vagy zenéket oszt meg,vagy néha viccelődik egy kicsit?Olyan ,hogy itt hosszú távon valaki megmaradjon olyat még (én) nem láttam. És ezt meg is értem amúgy,de szerintetek mi ennek az oka?IRL nem ugyanez megy?Hogy a férfiak menekülnek a beteg tyúkok elől?(És fordítva ugyanez,vagy még durvábban )De a kérdés első részét akkor sem értem.
Jó kérdés. Ennek több oka lehet, én is keresgetem az okokat. Lehet az az oka, hogy a mai nők kemények. Már némelyiknek töke van, olyan kemény. Rákényszeríti őket az élet. Farkastörvények vannak, férfiakkal kell rivalizálni a munkában, eltartani magukat, gyereket stb. Nagy az igazságérzetük, és nem hagyják, hogy a hagyományos családmodell szerint a férfi kezében legyen az irányítás, mivel ők is keresnek, nekik is van beleszólásuk a dolgokba.
Másik ok lehet, hogy sok itt a nárcisztikus személyiségzavarú férfi, akinek mindig a szavának érvényesülnie kell, agresszív, szorongással reagál minden olyan helyzetre, amikor valaki beszól neki. Ezt egészséges lelkű nő nehezen tűri, sok nő meg disznót győz.:)
Harmadik ok lehet az is, hogy sok pasi azért regisztrál, mert ismerkedni akar, szexelni, sok itt a szexfüggő is, be is próbálkoznak (ezt tapasztalatból mondom), aztán, ha nem vevő rá az ember,itt hagyják a fórumot, és mennek tovább máshova keresni.
Na meg a nőknél erős a véd és dacszövetség, de ez az emancipációra vezethető vissza.
Idézet tőle: VadmeggyViszonylag új vagyok és nem tudom ki mikor és miért megy el az oldalról. A férfi-nő ki menekül ki elől és miért az se tisztázott (félreértés, külső, pszichotikus állapot, bizalommal való visszaélés stb). Mindesetre minden közösségi oldalon, fórumon van fluktuáció (statisztikát nem tudom). Itt annyit érzek néha, h átmegy magándiskurzúsba (surlolja a másnak elvileg nincs köze hozzába), meg félreértésekbe. A férfi-nő problematikába amúgy sincs szavam. Aspergeresként elég harc az illemtanulás, protokoll, kegyes hazugságok témaköre, meg az érzelmeim leválasztása és szétválasztása...Kívánom egyébként, h megfelelő közeget találj.
szia!már nézegettem a profilodat,és nagyon érdekel,foglalkoztat az asperger.örülök,hogy hozzászóltál....szerintem a "klikkesedés" az , ami miatt átmegy "magándiskurzusba" a te szavaiddal élve a fórum sokszor.Ez valahol megérthető,de az új információk befogadásához ennél nyitottabbnak kéne lenni vél. szerint.És amit már többször elmondtam,hogy mindannyian járunk orvoshoz akik itt vannak .Amit én ott hallok ,azt nagy valószínűséggel mindenki hallhatja aki elmegy egy ilyen rendelésre.Igazából semmit nem tudnak nekem mondani azon kívül,hogy X gyógyszer y adagban ,meg z terápia.De nekem még z terápiát sem javasol az orvosom.Tehát idejövök burára,és ugyanazt látom ,mint amit ott hallok,ezek visszhangjait,ez nekem nem új.Én szeretnék őszninte véleményeket,gondolatokat olvasni itt,miérteket feszegetni..A közhelyeket el lehet olvasni a női magazinokban ,meg ezer más fórumban is.Mert alap szabály a pszichiátriai betegekkel szemben,hogy semmi konkrétat nem mondanak az orvosok internetes közegekben.De még személyes beszélgetések során is csak óvatos puhatolózást tapasztalok , a pszichológusokkal meg nem lehet kétirányú beszélgetést folytatni,a kórházban a pszichiáterek pedig kb. 10 percet szánnak egy egyhavi bent fekvés során egy egy betegre tapasztalataim szerint.Borzasztó felületességet érzek,és persze tudom azt is,hogy a pszichológus az egy külön állatfajta ,rosszabb mint egy profi színész,mert a spontaneitásra való törekvés látszatát keltve nem titkoltan anyagi haszonszerzés céljából képes puhatolózni a másik magánéletében.Mondhatnék erre egy durva hasonlatot.Végig futtatják az elméleteikből kikövetkeztetett helyesnek vélt terápiamenetet,de én emögött nem érzem a segítés valódi szándékát.Teljesen mesterkélt az egész...vagy túl naiv valaki aki pszichológusnak készül,vagy nagyon is ravasz.Ez a véleményem.Én találkoztam ezzel és azzal is.De még egyszer hangsúlyozom,hogy ha én nem akarok megnyílni valakinek,akkor nem várom el ugyanezt a másiktól.
megnyugtatlak,találok én megfelelő közeget magamnak,csak annak semmi köze az égvilágon a pszichiátriához.És ezért élek még.....de mivel a múltamat nem tagadhatom meg,ezért visszatérek ide,és próbálok egy kicsit lazítani.Csak ez nem igazán működik,de én a kihívások embere vagyok,az utolsó lehelletig való küzdést tartom az egyedüli ,és célra vezető megoldásank...Én már feladtam egyszer,elmondom.Azt hittem ,ha én feladom ,akkor az emberek megértik,hogy segítségre szorulok.Rájuk bíztam magamat.(és akik idejönnek azok is szeretnének valakiben bízni,és kimutatják elesettségüket)...és ekkor átéltem valamit..arcokat láttam ,gúnyosan rám meredve,hideg közönyt,vagy bántó tekinteteket....fáztam ,nem aludtam már egy napja,nem otthon voltam,hanem az utcán Pesten...lassan rájöttem,hogy ha elkezdek gondolkodni ,akkor megőrülök.Menekülnöm kellett.Ez volt az utolsó reakcióm....Hirtelen fegyorsultak az események,mintha mindenki ellenem lett volna, a hangosbemondón hallottam ,hogy a vonatok nem járnak,nem tudtam hazamenni, a metróba szerettem volna bejutni az Örs vezér téren ,de belül azt súgta valami,hogy a biztos halál vár rám... eljutottam valahogy a Népstadion-ig,távolsági buszra akartam szállni... a sofőr lezavart ,mondott valamit,hogy mit akarok én ott? Azóta sem tudom miért mondta ezt?Aztán elindultam vaktában kifelé a városból..a buszra amire felszálltam,később felszállt egy cigány gyerek,és volt nála egy táska.Rámnézett,és a jobb karjára mutatott,és egy vágást imitált a a kezével és mosolygott rám.Le fogják vágni a jobb kezem? Ezt most miért?Ilyeneket gondoltam...a következő megállónál leugrottam a buszról,és berohantam az álló kocsik közé...feltéptem egy ajtót,és az autóban a sofőrhöz szóltam...vigyen el kérem a határ útig....és kérem hadd telefonáljak.........ő volt azt utolsó ember akire számíthattam.És elvitt a határ útig.És valami azt mondta nekem ,hogy le kell üljek a hideg betonra ,és akkor nem fognak bántani az emberek.Leültem.Az emberek nem törődtek velem.Senkivel nem törődnek.Próbáld ki egyszer.Ha lefekszel az utcán ,hosszú percekig csak kerülgetnek téged...és ami még megmaradt bennem,mert akkor már a tudathasadás állapotában voltam ,mikor megláttam egy rendőr autót,akkor elmúlt a félelmem...rá asszem 4 napra vagy csak három volt,nem tudom,arra ébredtem,hogy jön értem a mentő,ott áll az orvos az ágyam mellett,és beszél hozzám .Utólag sem tudom felidézni azt,hogy mi történt abban a három napban.....
Viszonylag új vagyok és nem tudom ki mikor és miért megy el az oldalról. A férfi-nő ki menekül ki elől és miért az se tisztázott (félreértés, külső, pszichotikus állapot, bizalommal való visszaélés stb). Mindesetre minden közösségi oldalon, fórumon van fluktuáció (statisztikát nem tudom). Itt annyit érzek néha, h átmegy magándiskurzúsba (surlolja a másnak elvileg nincs köze hozzába), meg félreértésekbe. A férfi-nő problematikába amúgy sincs szavam. Aspergeresként elég harc az illemtanulás, protokoll, kegyes hazugságok témaköre, meg az érzelmeim leválasztása és szétválasztása...Kívánom egyébként, h megfelelő közeget találj.
Lányok/Nők tőletek kérdezem,hogy miért van az,hogy itt a burán egyetlen normális srác sem marad meg hosszú távon,vagy ha igen akkor alig ír valami konkrétat,vagy csak jópofizik vagy zenéket oszt meg,vagy néha viccelődik egy kicsit?Olyan ,hogy itt hosszú távon valaki megmaradjon olyat még (én) nem láttam. És ezt meg is értem amúgy,de szerintetek mi ennek az oka?IRL nem ugyanez megy?Hogy a férfiak menekülnek a beteg tyúkok elől?(És fordítva ugyanez,vagy még durvábban )De a kérdés első részét akkor sem értem.
Jó,akkor én kifejtem.Egy skizo férfinél csak egy rosszabb van.Egy skizó nő.Mondom ezt arra alapozva,hogy egyszer mikor a hírhedt kórházban voltam ,de már nem a zárton,hanem a nyílton,és egyik éjjel arra keltem,hogy a szomszéd szobában hangosan kiabál egy idős nő,a következő szavakat ismételgetve üres,természetellenes,hideg,fáradt hangon,de ugyanakkor nagyon erélyesen ,tehát volt abban minden,csak értelem nem:hogy
hallóóóó, hallóóóóóó, hallóóóóóóóó
És én olyan szinten kiborultam ettől,hogy ha nem hagyja abba én esküszöm átmegyek és agyonverem ott helyben.Mert annyira de annyira fájt,és bántott az a hanghordozás,azok a szavak,azok az értelmetlen,oda nem illő szavak akkor,ott , a folyósóról beszűrődő neonfénytől homályosan megvilágított kórterem tompa csendjében ,abszolút a reménytelenség állapotában...hogy tényleg jobb lett volna ha nincs ott az az ember....
nem tudom ennél jobban elmondani.
És még én hittem azt,hogy bonyolult lélek vagyok...
amúgy nemrég beszélgetni kezdtem egy para skizo kiscsajjal a neten,egy fórumban ismertem meg,és én azt hittem ,hogy majd tudok neki olyat mondani,hogy ihaj,és majd elegyengetem az útját,és bőszen nekiláttam életvezetési tanácsokat adni neki,és a vége az lett,hogy két hétig nem történt baj,én voltam a jó tanítóbácsi,aztán két hét után kb. fél nap alatt olyan szinten szabadultak el az indulatok,hogy részleges tudathasadás állapotába kerültem,és igazság szerint azóta sem hevertem ki az élményt....letiltottam mindenhonnan,hogy még véletlenül se tudjak neki írni..és frankón semmi rosszat nem mondtam neki,csak reálisan próbáltam neki vázolni a határokat....szóval fel kell készülni ,jobb előre tájékozdódni...
majd egyszer, esetleg
Azért a 444,a biszexualitás ,a koronacsakra,és az értéknövelt jogharmonizáció közti összefüggésekről szívesen elbeszélgetnék vele...
Az új tagokat nem illendő bacctatni. Biztos nincs jól, léci ne ijeszd el.
Azért figyeljünk oda az új tagokra is...
nekem ez már most sok..
az ilyet azt megnézném élőben is
belefér ebbe a témába,egymás b.sztatása?
ez kicsit morbid,,de a szöveg az jó...
Idézet tőle: FennecMiniszterelnök úr, mondjon le!!! 😀
Már megijedtem, hogy átmegy offba a topic és elkezdjük nagyon szeretni egymást, de úgy látom, rád mindig számíthatunk! 😀
ez csak természetes.És cukokrát is árulok.
Miniszterelnök úr, mondjon le!!! 😀
Már megijedtem, hogy átmegy offba a topic és elkezdjük nagyon szeretni egymást, de úgy látom, rád mindig számíthatunk! 😀
Akkor felfedem magam:Én vagyok Orbán Viktor.Szebb jövőt mindenkinek!
remélem most megnyugodtatok,mert úgy látom az unatkozó tyúkokat furdalja a kíváncsiság,hogy merre érdemes kapirgálni ezen a virtuális szemétdombon.
ugye itt lehet ilyeneket írni,és nem minősül gyűlölet-beszédnek?
Idézet tőle: CatEyeIdézet tőle: colomboIgen.Változtattam.Az o marad.
Ez így hiteltelen. Én meg raplis erre, nem profizmust sugall. Akkor legyen Sri Lankáról egy szép avatar kép kint legalább.
Köszi.
Rendben.
Idézet tőle: colomboIgen.Változtattam.Az o marad.
Ez így hiteltelen. Én meg raplis erre, nem profizmust sugall. Akkor legyen Sri Lankáról egy szép avatar kép kint legalább.
..de még a "kiakadása" után is úgy voltam vele, áh, biztos tévedés tényleg, amíg nem folytatta.
Most már mindegy. 😀
De ez tanulságos-ha felismersz valakit, hallgass vagy beszéld meg a háta mögött priviben. 🙂
Ne legyél egyenes. Hadd maradjon meg a hitében, hogy ő most inkognitóban van.
Igen.Változtattam.Az o marad.
Idézet tőle: colomboNem!Először bankot robbantok,majd utána.
Na de a képen Columbo van nem Colombo.
Nem!Először bankot robbantok,majd utána.
Akkor megkövetem magam ha a városról nevezted el magad. Bár a nyomozó jobban illene.;)
Bakancslistás, vagy jártál itt?
tényleg colombo,rólad mit lehet tudni? elég titokzatosnak tűnsz eddig nekem.....
a felsőbb körökben benne vagy?
🙂
Colombo a legtöbb utas számára csupán Srí Lanka kapuja – pedig ebben a sokszínű, érdekes városban érdemes körülnézni.
Kedves Colombo,
Kérhetem, hogy a neved átírd Columbora, mert a felügyelőt így hívták.:) Köszönöm,
Hú, végre egy ilyen fórum!
Mi lesz itt? Juhhú!
Pankráció!
Egyetlen skizo fórum van.Az jó lenne,ha ténylegesen a témáról szólna,pro,contra.Csak gondoljatok bele,ha valaki rákattint,mert érdekelt,mit talál.
Idézet tőle: colomboIgen.Jelenleg darabonként törölgetem a tegnapi hozzászólásokat,kicsit időigényes,szerintem kb.100 db.Nagyon jól dolgoztatok!
ja most ezek ide átkerültek?
ez korrekt
mindent vállalok amit írtam tegnap
kösz