Ratkóczi Éva doktornő válaszol
Nincs ebből semmi baj, egyszer leírtuk amit gondolunk és annyi.
Ha valaki tudja törölni,nyugodtan tegye meg.
Oké,többé biztos nem reagálok többé akármiről is legyen szó,persze nem csak én reagáltam,ami valahol természetes szerintem.Meg se szólalok.:)))))))))
mindenki csssssstttt....
tudjuk h abból van a legnagyobb baj,ha reagálunk....
Kedves Neubauer!
Én is csatlakozom azokhoz,akik úgy látjuk egyetlen célod a bomlasztás,mindent túlkomplikálsz,mindenbe belekötsz,esetedben semmi nem lenne helyénvaló.Teljesen úgy viselkedsz és fogalmazol mint anno legyünkbarátok és attól tartok te vagy az.Tudod pont annyira jogosan von téged kérdőre egy itt fórumozó,mint ahogy te nem megfelelő hangnemben a doktornőt.Nem kell,hogy emberek egyetértsenek,de az világosan látszik,ha valaki tényleg a kákán is csomót keres.Ennek senki más nem fogja meginni a levét ,mint te,mert értelmes emberek ilyen dolgoknak nem fognak teret adni.Nem lenne egyszerűbb ,ha nem különcködni akarnál,hanem beolvadni ebbe a közösségbe,szerintem te is sokat tudnál segíteni,ha akarnál!Nem bántásból írtam,amit írtam,de azért én elgondolkoznék rajta...
üdv burn/savannah
Akinek van szeme, az láthatta, akinek van hozzá füle, az hallhatta.
Most kérem oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló!
Kedves memphisgirl,
most látom, hogy samuboy írta az eredeti levelet, akkor bocs, de a többi érvényes, Éva
Idézet tőle: memphisgirlAzt hittem, végre kiderül, melyik nyavalyámtól van ez a sok haluzás.
Kedves memphisgirl,
eszembe jutott ugyan, hogy lehet, hogy valójában a saját problémájáról ír a barátnőjére hivatkozva, de én csak arra válaszolhatok, amit látok. Barátnőről nem mondhatok semmit, még ha tudnék sem.
Amennyiben tényleg a saját problémájáról van szó, akkor tudnék esetleg valamit mondani, ha részletesen leírná, miből állnak pontosan a haluk, milyen körülmények között jelennek meg, mióta állnak fenn, időszakosan vagy állandóan jelentkeznek, befolyásolják-e a külső körülmények, kapcsolódnak-e stresszhelyzetekhez, konfliktusokhoz, függenek-e a hangulatától, inkább depresszióban vagy mániában jelennek meg, megelőzi-e, kíséri-e szorongás, tudja-e valamilyen módon befolyásolni, használ-e, használt-e régebben rendszeresen alkoholt vagy drogot, vannak-e a haluk mellett olyan ijesztő, nyomasztó gondolatai vagy megfigyelései, tapasztalatai, üldözéses vagy más különös élményei, amiket mások valótlannak gondolnak.
ÍAz alkohol-, drog kérdést (akkor is, ha már leállt) különösen fontosnak tartom, mert önmagukban a megjelölt kórképek nem szoktak tartós haluval járni. Ha nincsenek ilyen jellegű előzmények, akkor a többi kérdésről kellene sokkal többet tudnom. Amennyiben van kezelőorvosa, aki mindezt feletehetően jól ismeri, első körben őt lenne érdemes megkérdeznie, mit gondol az eredetükről.
Üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: Dr.NeubauerIdézet tőle: Dr. Ratkóczi Éva...mindenre megpróbálok valamit válaszolni.
T. Éva!
Ezek szerint eltérően értelmezzük a válasz fogalmát. A válasz megtagadása, az előle való kitérés, a mellébeszélés ugyan több, mint az egyszerű figyelmen kívül hagyás, de semmilyen körülmények között nem (az orvos-beteg szituációban pedig fokozottan nem) minősíthető válasznak – reakciónak igen. Azonban ha Ön mégis válasznak tekinti ezeket is, akkor valóban felesleges bármilyen keret felállítása, hiszen valamit minden szamárságra lehet majd írni.
Csak az a válasz – az én értelmezésem szerint- ami érdemi válasz. Sőt a válasznak ebben a szituációban nem is a konkrét kérdésre kell feleletet adnia igazából, de kell – a lehető legteljesebben - a kérdező problémájára, aminek a feltett kérdés maga, sokszor csak a pillanatnyi megmutatkozása, amire helyesebb és célszerűbb probléma megértéséhez vezető támpontként tekinteni, semmint a problémaként kezelni. Lényegében a betegnek sosem kérdése van, hanem válasza az orvos kérdéseire, ami a kommunikáció eredeti formája, szemben ezzel a kicsavart, ködös és zavaros internetes segítségnyújtásnak nevezett izével. Ez nem szokás pusztán, hanem azon alapul, h a betegnek nincs kellő szakismerete ahhoz, h lényegi kérdéseket tudjon feltenni, míg a célirányos kérdésekre képes érdemi választ adni. Korábbi kérdésemre Ön azt felelte, h orvosként van jelen ezen az oldalon, és nem egyszerű fórumozóként. T. Éva a „mindenre megpróbálok valamit válaszolni” attitűd a fórumozó attitűdje és nem a szakemberé. (A szakemberé így hangzik: mindenre válaszolok. ) Az orvoskénti jelenléte arra enged következtetni, hogy Ön megvizsgálta az internetes segítségnyújtás struktúra által kínált lehetőségeket, és azokat kielégítőnek találta ahhoz, hogy Ön orvosként lehessen itt jelen, azaz, h válaszokat adjon [és ne valamit válaszoljon – mert ez utóbbi nem igényli a hivatkozott formájú jelenlétét].
Nyilvánvaló, h nincs olyan orvos, aki minden kérdésre képes lenne szakmailag elvárható érdemi választ adni. Azonban léteznek olyan orvosok, akik pl. internetes segítségnyújtás címszó alatt minden kérdésre válaszolnak valamit, azaz fórumoznak, így ők csak egyszerű fórumozók, és nem orvosok, akár mit is állítanak magukról.
Módosított, konstruktív javaslatom a következő lenne – bízom benne, h elnyeri tetszését:
Határozza meg azon kereteket amiken belül feltett kérdésekre Ön orvosként szakmai, érdemi választ tud és fog adni (kötelezettséget vállal rá), az ezeken kívül feltett kérdésekre pedig, mint egyszerű fórumozó válaszoljon [ha akar, egyértelművé téve, h fórumozóként válaszol]!
T. dr. Neubauer!
Szerintem nem mondtam olyat, hogy, félvállról, felelőtlenül, mellé beszélve, kitérve, nem szakemberként, nem legjobb szakmai tudásom szerint szándékozom válaszolni a kérdésekre, és nem értem, miből szűrte le ezeket.
Előbbi békésebb levele után ezt most megint támadónak, vádlónak és indulatosnak érzékelem, továbbra sem értem, miért? Kire, mire, miért haragszik, vagy mitől tart? Ha inkább ezekről beszélne, lehet, jobban értenénk egymást és a fórumozók is jobban megértenék. Minden esetre nem támadnák (viszont), aminek én sem örülök, mert a támadás és viszont támadás nem visz sehova, vagy csak rossz fele.
Lehet, hogy Ön tudja, milyen kérdésekre számíthatok itt a Búrán és van elképzelése, hogy ha Ön lenne a felkért szakértő, milyen kérdéseket zárna ki és helyezne kereten kívülre. Én még nem tudom, mire számíthatok, ezért szeretném ezt megtapasztalni, és esetenként, felelősen és legjobb tudásom szerint eldönteni, mire tudok és akarok válaszolni. A nem megválaszolható kérdések esetében is szeretném megtisztelni a kérdezőket azzal, hogy elmagyarázom, miért nem tudok vagy nem akarok válaszolni. Mindenki máshogy csinálja, én így. A kölcsönös tiszteletben és a kölcsönös tanulási folyamatban hiszek, nem feltételezem, hogy a résztvevők "szamárságokat" kérdeznek. Ha mégis lesznek olyan kérdéstípusok, amiket később jóbbnak látok kizárni, majd akkor meg fogom tenni, de egyelőre inkább arra számítok, hogy tanuljuk egymást; a fórumozók is rá fognak tanulni, hogy milyen kérdéseket érdemes nekem feltenni és is megtanulom, hogyan, mivel segíthetek nekik a legtöbbet.
Üdvözlettel: Éva
Kedves Neubeuer,
a kereteket itt Ratkóczi Éva és én határozzuk meg közösen. A közösség a szabadon szerkeszthető moderációs oldalon tehet javaslatokat moderációval és egyéb viselkedési szabályokkal kapcsolatban, de ezek nyilvánvalóan nem vonatkoznak Évára, aki nem a közösség tagjaként, hanem általam felkért szakértőként van jelen.
A tevékenysége kereteit szerintem teljesen világosan meghatározza a "tanácsadás" és "válaszadás" fogalma, a címlapon elérhető mission statementben.
Ezen túl érdekes lehet általában az internetes tanácsadásról, vagy az internetes segítségnyújtásról beszélgetni, azonban nem ebben a topikban, mert ez nem erre van fenntarva. Így felkérlek rá, hogy a további megjegyzéseidnek nyiss egy másik topikot.
Amennyiben nem teszed, kénytelen leszek letiltani a nickedet topikrombolásért. Ezen szabályok ugyancsak szerepelnek a címlapon elérhető mission statementben és ennek a topiknak a topiknyitó hozzászólásában.
Amennyiben a Búrát nem találod kedvedre valónak, nem kötelező látogatnod. Ha szakember vagy, és szakmai kifogásaid vannak, regisztrálj szakemberként valós neveden, és ebben a formában jelenj meg a fórumokban. Más esetben nem tekinthetünk szakembernek, ellentétben Évával, aki közismert szakember. A hamis identitás felvétele, a többi Búralakó megtévesztése ugyancsak kizárást von maga után.
Köszönöm a perceket, amiket rám szánt. 10 éve küzdöm (nem egyedül) a kényszerem ellen. Kisebb-nagyobb eredménnyel. Már az életem részének tekintem. Mint egy testi hibát vagy fogyatékosságot. Vannak reménykeltő eredményeim. Természetesen a harcot nem adom fel. A válasza jólesett.
.
most már van miért moderálni... 
Idézet tőle: Dr.Neubauer
Kérem a moderatúra vagy a doktornő – nem tudom ki az illetékes – nyilvános állásfoglalását, h ebben a topikban miért megengedett, h egyik fórumozó a másikat kérdőre vonja, vádolja, fenyegesse, az illető doktornőnek írt kommentje kapcsán!?
Miért tehetik ezt következmények nélkül? Ez mennyiben fér össze a topik és az oldal céljaival?
Köszönöm előre is!
"Óvónéniiiiiiiii!!!! A Pisti belémrúgott!!!! Állítsa sarokba! "
Pancser!
Kérem a moderatúra vagy a doktornő – nem tudom ki az illetékes – nyilvános állásfoglalását, h ebben a topikban miért megengedett, h egyik fórumozó a másikat kérdőre vonja, vádolja, fenyegesse, az illető doktornőnek írt kommentje kapcsán!?
Miért tehetik ezt következmények nélkül? Ez mennyiben fér össze a topik és az oldal céljaival?
Köszönöm előre is!
Idefigyelj Te Neubauer.
Nekem csak egy kérdésem van feléd: számodra miért ilyen kardinális kérdés az itt jelenlévő szakember tevékenységének a kereteinek meghatározása? A "kereteket" minden bizonnyal felállította az oldal szerkesztője és a szakember, nyilván idővel spontán ki is fog derülni / ki fog alakulni hogy mi az amire alkalmas egy internetes tanácsadás és mi az amire nem alkalmas.
Tán csak nem a fórumozókat félted valamitől? Vagy szakmai féltékenység áll a dolog mögött? Válaszolj olyan egyértelműen, mint amilyen egyértelmű válaszokatTe vársz a kérdésidre.Olyan "deja vu" érzésem van, mintha olvastam volna már valahol ezeket a mondatokat amiket ide írsz....
háááát ez a kákán is csomót keres esete! folyamatosan kicsavarja a mondanivalót, cirkalmas bonyolult megfogalmazásba rejtve eredeti ellenségességét!
Én javasolnám Magának, hogy az eredeti traumáját megfelelő helyen szakemberrel beszélje meg és kezeltesse, ahelyett, hogy itt csinálja a műbalhét.
Ismerjük már eme hozzáállást, előző Burán a szakember elüldözését (sajnálatos módon sikeresen)
Ezen a fórumon a hagyomásnyosan vett orvosi szerep nem jön szóba. Én a válaszokból úgy látom, hogy korrekt, szakemberhez irányító tanácsadásról van szó.
Miért kívánja Ön kontrollálni RÉ köreit, tevékenységét.
Most még csak én (és előzőleg még valaki) szóltunk. Előbb utóbb az Ön tevékenysége lesz komoly konfliktus forrása - nyilvánvalóan ez is a célja.
Sajnálatos, hogy ugrásra készen várta a szakember megjelenését. Nyilván nagy örömére szolgált volna, ha MP személyében folytathatta volna a két évvel ezelőtti cirkuszolást.
Sztem... előbb utóbb itt Önnek nem lesz helye... (én nagyon remélem, hamarosan így lesz!) Destruktívitása jellemző...
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi Éva...mindenre megpróbálok valamit válaszolni.
T. Éva!
Ezek szerint eltérően értelmezzük a válasz fogalmát. A válasz megtagadása, az előle való kitérés, a mellébeszélés ugyan több, mint az egyszerű figyelmen kívül hagyás, de semmilyen körülmények között nem (az orvos-beteg szituációban pedig fokozottan nem) minősíthető válasznak – reakciónak igen. Azonban ha Ön mégis válasznak tekinti ezeket is, akkor valóban felesleges bármilyen keret felállítása, hiszen valamit minden szamárságra lehet majd írni.
Csak az a válasz – az én értelmezésem szerint- ami érdemi válasz. Sőt a válasznak ebben a szituációban nem is a konkrét kérdésre kell feleletet adnia igazából, de kell – a lehető legteljesebben - a kérdező problémájára, aminek a feltett kérdés maga, sokszor csak a pillanatnyi megmutatkozása, amire helyesebb és célszerűbb probléma megértéséhez vezető támpontként tekinteni, semmint a problémaként kezelni. Lényegében a betegnek sosem kérdése van, hanem válasza az orvos kérdéseire, ami a kommunikáció eredeti formája, szemben ezzel a kicsavart, ködös és zavaros internetes segítségnyújtásnak nevezett izével. Ez nem szokás pusztán, hanem azon alapul, h a betegnek nincs kellő szakismerete ahhoz, h lényegi kérdéseket tudjon feltenni, míg a célirányos kérdésekre képes érdemi választ adni. Korábbi kérdésemre Ön azt felelte, h orvosként van jelen ezen az oldalon, és nem egyszerű fórumozóként. T. Éva a „mindenre megpróbálok valamit válaszolni” attitűd a fórumozó attitűdje és nem a szakemberé. (A szakemberé így hangzik: mindenre válaszolok. ) Az orvoskénti jelenléte arra enged következtetni, hogy Ön megvizsgálta az internetes segítségnyújtás struktúra által kínált lehetőségeket, és azokat kielégítőnek találta ahhoz, hogy Ön orvosként lehessen itt jelen, azaz, h válaszokat adjon [és ne valamit válaszoljon – mert ez utóbbi nem igényli a hivatkozott formájú jelenlétét].
Nyilvánvaló, h nincs olyan orvos, aki minden kérdésre képes lenne szakmailag elvárható érdemi választ adni. Azonban léteznek olyan orvosok, akik pl. internetes segítségnyújtás címszó alatt minden kérdésre válaszolnak valamit, azaz fórumoznak, így ők csak egyszerű fórumozók, és nem orvosok, akár mit is állítanak magukról.
Módosított, konstruktív javaslatom a következő lenne – bízom benne, h elnyeri tetszését:
Határozza meg azon kereteket amiken belül feltett kérdésekre Ön orvosként szakmai, érdemi választ tud és fog adni (kötelezettséget vállal rá), az ezeken kívül feltett kérdésekre pedig, mint egyszerű fórumozó válaszoljon [ha akar, egyértelművé téve, h fórumozóként válaszol]!
Azt hittem, végre kiderül, melyik nyavalyámtól van ez a sok haluzás.
Idézet tőle: samuboyKedves Doktornő!
A barátnőmnek borderline, és bipoláris zavar a diagnózisa, és elég sűrűn hallucinál.
Azt szeretném megkérdezni, hogy a két betegség közül melyik okozza a hallucinációkat?
Kedves samuboy,
nem tudok látatlanul a barátnője betegségéről véleményt mondani, de ha tudnék, sem tehetném, mert ezt etikai szabály tiltja, üdvözlettel, Éva.
Kedves Doktornő!
A barátnőmnek borderline, és bipoláris zavar a diagnózisa, és elég sűrűn hallucinál.
Azt szeretném megkérdezni, hogy a két betegség közül melyik okozza a hallucinációkat?
Idézet tőle: IdőrablóKedves Doktornő,
köszönöm a válaszát, a kérdésnek egyelőre elméleti jelentősége van.
Én magam ellene vagyok annak, hogy a terápiás kereteket átlépve keressük a kapcsolatot a terepeutával. 1995 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal járok pszichiáterhez magánrendelésre (volt amikor csak gyógyszerért). Eddig sosem fordult elő hogy felhívtam volna rendkívüli esetben, még a krízishelyzeteket is igyekeztem önerőből megoldani és a következő terápiába bevinni. Most két hónapja az egyre erőteljesebb kedélyállapothullámzások, rémálmok, szorongásos zavarok és alvászavar miatt intenzív, mindenre kiterjedő pszichoterápiába kezdtünk. Azért szeretnék neki mailt küldeni, mert felmerült néhány dolog a terápiában ami szavakkal nem kifejezhető, így feltételezem ez előre mozdítaná a terápiát. Amúgy egyáltalán nem szándékozom ebből rendszert csinálni.
Akkor, ha jól értem, itt inkább arról van szó, hogy van valami, amit szóban nehezen tudna elmondani, viszont le tudná írni, tehát egy írásos anyagot szeretne a terápiába vinni, ami lehet mail, vagy akár kézbe adható kinyomtatott szöveg. Erre is csak azt tudom mondani, hogy ezt így, ahogy van, mondja el a terapeutájának, és találják ki együtt erre a megoldást . (Egyébként az írásos anyagok felhasználására is ugyanazok vonatkoznak - függ a módszertől, szemlélettől stb. stb. A kogntiv és viselkedésterápia rendszeresen kér ilyen anyagokat, a hagyományos analízis szereti az ülésen elhangzott szóbeli anyagra korlátozni az információkat, és aztán a kettő között mindenféle van.) Éva
Kedves Doktornő,
köszönöm a választ, már majdnem lemondtam róla. Mindig valami bonyodalmas problematikát "találok" ki magamnak, aminek számtalan oka lehet. Jelenleg nem szedek antidepresszánst, nagyon ritkán egy 0,5 mg-os Rivotrilt. Azt is tudom keverni, hogy éppen a feszültségtől étvágytalan vagyok, vagy épp halál éhes 
Az édességeket kifejezetten nem szeretem, nagyon ritkán kívánom meg. Én arra gondolok, -bár a hormonális okokat nem zárom ki -, hogy erőteljesen lelki okai lehetnek.
Mindegy. Nagy katyvasz van az életemben (folyamatosan).
Még egyszer köszönöm!
A képek olyanok, amikbe bele kell "szeretni", ami valamiért egy személyhez vagy a hozzá fűzött érzelemhez kapcsolódnak. Nagyon szeretem a képeket (használni)
Idézet tőle: samuboyKedves Éva!
Szeretném megkérdezni,hogy a halucináció elleni orvosságok mennyire hatásosak?Mennyi idő amíg hozzászokik a beteg?A mellékhatásai egész szedésük alatt jelentkeznek?A halut teljesen megtudják akadályozni?Vagy csak a durvábbakat??
Válaszát előre is köszönöm! üdv samuboy
Kedves samuboy,
elnézést kérek, véletlenül fordított sorrendben kezdtem válaszolgatni, ezért maradt a végére. Még bele kell tanulnom.
Hallucinációkra általában u.n. neuroleptikumokat szoktak adni, ezeknek több csoportja és fajtája van. Sok esetben gyorsan és teljesen megszüntetik a tüneteket, sok esetben viszont nem, esetleg csak enyhítik. Az is számít, milyen eredetűek, milyen alapbetegség talaján alakultak ki a tünetek, vagy az is, hogy mennyi ideje állnak fenn. A "halunak" is több fajtája van.
Sajnos ezeknek a gyógyszereknek tényleg lehetnek átmeneti és tartós mellékhatásaik is. Egyesek a szedés kezdetén jelentkeznek és későbbiekben enyhülnek vagy megszűnnek, míg mások éppen fokozódnak a hosszas szedés folyamán, egyesek csak később, hosszas szedés után alakulnak ki. A mellékhatások fajtája és súlyossága függ az adagtól és a szedés tartósságától, de egyéni érzékenységen is múlik, hogy kinél, milyen mellékhatás, milyen mértékben jelentkezik, akár már kisebb adagok esetében is. Utóbbi esetben gyógyszert szoktunk váltani és próbáljuk megkeresni azt a gyógyszert, amely a lehető legkisebb adagban, lehető legkevesebb mellékhatás mellett már elégségesen hatékony.
Ha mellékhatásokat tapasztal, azt feltétlen beszélje meg a kezelőorvosával, mert ilyenkor mérlegelni kell a szedés előnyeit és hátrányait, az esetéleges gyógyszervéltoztatás vagy adagcsökkentés lehetőségeit. Kezelő orvosa azt is meg fogja tudni mondani, hogy a konkrét esetben mennyire várható a mellékhatások csökkenése, vagy hogy milyen következményei lehetnek a mellékhatásoknak, komolyan ártalmasak-e, vagy csak kellemetlenek és az adag csökkentésével vagy a szedés megszüntetésével el fognak múlni.
Üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: szörnyiKedves Doktornő,
azt szeretném kérdezni, vajon mi lehet az oka annak, hogy mindig éhes vagyok és sokat eszem. Nem mindig volt ez így, de azért jó étvágyam volt. Csak mostanában, mintha még inkább. És főleg az éhség, vagy a gyomorfájás miatt.
Egyébként gyakran van hányingerem és öklendezek is, főleg, ha feszült vagyok. Nagyon kellemetlen.
Számomra rejtély, hogy mások hogy nem tudnak ilyen nagyon éhesek lenni, vagy hogy bírják, hogy nem esznek. Én rosszul érzem magam, ha nem tudok sokáig enni.
Tudomásom szerint nem vagyok cukros pl. de mintha fel akarnám falni az egész világot.
Válaszát előre is köszönöm!
Szörnyi
Ez pedig egy érdekes kép Önnek:
Kedves szörnyi!
Kicsit megkavarodtam, felülről kezdtem válaszolgatni, ahogy időm engedte, és most látom, hogy a régebbiek alul vannak. Ezért elnézést kérek. Másik gond, hogy nekem még nem idegződött be a csütörtök, és elfelejtettem a megígért időben a géphez ülni. Ezért is.
Nagyon szép ez a kép is, azt gondolom, hogy annak, aki ilyeneket talál és vesz észre, jó lelki erőtartalékai lehetnek, érzékeny a szeretetre és tudja is nyújtani; talán csak az a baj, hogy nem (mindig) hisz ebben.
A kérdésére nem nagyon tudok látatlanban konkrét választ adni. Az éhésgérzetet sok minden befolyásolhatja, belgyógyászati okok, hormonális változások, de a figyelem fokozott odafordulása, vagy maga az éhségérzet vagy hízás miatti aggodalom is.
A depresszió bizonyos formáira kifejezetten jellemző a szénhidrátéhség, ugyanis a vércukor emelkedése bizonyos áttételeken keresztül a szerotoninszint emelkedéséhez vezet, ami enyhíti a depressziót. Így a depressziós szervezet részokik a szénhidrátbevitel (ellenéllhatalan, főleg édességre és tészta- vagy sütifélékre irányuló éhségérzet+nassolás) útján való öngyógyításra, ami persze csak átmeneti enyhülést hoz. (Ez nem zárja ki, hogy más depressziók esetében éppen az étvégycsökkenés és a fogyás a jellemző.)
Okozhatnak fokozott éhségérzetet bizonyos pszichiátriai gyógyszerek is, az antidepresszívumok és az u.n. neuroleptikumok közül.
Émelygést, hányingert okozhat a túl alacsony vércukorszint is és a szorongás, lelki feszültség is (meg persze számos testi betegség is). Ha együtt jár az éhségérzettel, inkább az előzőre, ha a stresszhelyzetekhez, lelki feszültségérzethez társul, inkább az utóbbira gondolnék.
Érdemes lenne a problémát személyesen megbeszélni szakemberrel, aki segítene megtalálni a saját esetére jellemző konkrét okokat és megoldásokat.
Üdvözlettel: Éva
kibirom azt is ha nem kérdezem... 
megszoktam már, hogy mellőznek. vagy nem, da az meg az én bajom.
mostanában rám jár a rúd, csoda lett volna, ha itt nem valami ilyesmi történik
Ne aggódjatok. Nehéz még Évának alkalmazkodnia a felülethez (pláne, hogy közben átprogramoztuk legalább egyszer...). Szerintem nagy tiszteletet érdemel, hogy küzd vele.
Jövő kedden lesz megint este 10-től.
Szörnyi..... nem hiszem hogy szándékosan hagyott ki a doktornő. Most ez a Neubauer doktor is kóstolgatja, a rendszer meg még elég lassú.....
Amúgy nem nyeled le, mert ha lenyelnéd, nem írnád ide hogy lenyeled..... szerintem.... bocsi 🙂
ez vicces... de lenyelem
Kedves Doktornő,
köszönöm a válaszát, a kérdésnek egyelőre elméleti jelentősége van.
Én magam ellene vagyok annak, hogy a terápiás kereteket átlépve keressük a kapcsolatot a terepeutával. 1995 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal járok pszichiáterhez magánrendelésre (volt amikor csak gyógyszerért). Eddig sosem fordult elő hogy felhívtam volna rendkívüli esetben, még a krízishelyzeteket is igyekeztem önerőből megoldani és a következő terápiába bevinni. Most két hónapja az egyre erőteljesebb kedélyállapothullámzások, rémálmok, szorongásos zavarok és alvászavar miatt intenzív, mindenre kiterjedő pszichoterápiába kezdtünk. Azért szeretnék neki mailt küldeni, mert felmerült néhány dolog a terápiában ami szavakkal nem kifejezhető, így feltételezem ez előre mozdítaná a terápiát. Amúgy egyáltalán nem szándékozom ebből rendszert csinálni.
Idézet tőle: Dr.NeubauerT. Éva!
Ezen az oldalon Önnek kérdéseket fognak feltenni a fórumozók. Ki-ki a maga szellemi képességei és aktuális pszichés állapota szerint fogja Önt kérdezni, majd a válaszára reagálni fognak feltehetően köszönettel ill. újabb kérdésekkel, esetleg – horribile dictu – vitával.
A konfliktushelyzet adja magát: Ön minden kérdésre válaszolni fog, vagy szelektálni fog a kérdések között? Nem gondolja, hogy tisztább helyzetet teremtene, ha meghatározná előre azokat a kereteket amiken belül kérdések feltehetők Önnek, és a keretek tartása garanciát jelentene a válaszra, ami így bizalmat is erősítené Ön felé, annál a helyzetnél, h esetleg a utólag negligálna egy-egy kérdést ilyen-olyan szempontok szerint, amely esetek éppen a bizalmatlansághoz vezetnének el?
Kedves dr. Neubauer!
Azért nem tudok ezzel a jó tanáccsal egyelőre mit kezdeni, mert úgy gondolom, hogy nem szelektálok és mindenre megpróbálok valamit válaszolni. Az is válasz, hogy megírom, ha valamire nem tudok vagy nem akarok válaszolni, az is, ha egy elnyúló vita bizonyos pontján az írom, hogy én itt a részemről befejezném. Egyelőre nem tudok olyan kérdést elképzelni, amit kereten kívülre rekesztenék, ezért nem tudok ilyen jellegű keretet felállítani. Lehet, hogy találkozom majd pillanatnyilag elképzelhetetlen, váratlan helyzetekkel, de azokra csak akkor tudok reagálni. (Vagy nem, de akkor is tanulok belőle.)
A bizalmatlanságtól annyira nem félek, ha mégis lesz ilyen, hát lesz, olyat úgysem lehet csinálni, ami mindenkinek tetszik.
Üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: IdőrablóKedves Doktornő,
a terápiás keretekről kérdeznék néhány szót. Jelenleg pszichoterápiára járok, heti 1 alkalommal. A kérdés, hogy a terápiás keretek közé ,mennyire fér bele ha SMS-t, mailt küldök a pszichiáternek alkalomszerűen. Nem vagyok az a típus aki nap mint nap SMS-eket küld vagy hívogatja minden apró-cseprő ügy miatt, de azért érdekelne a véleménye erről.
Itteni munkájához sok sikert és kitartást kívánok.
Üdv. Időrabló / T.
Kedves időrabló!
Erre nincs egyértelmű válasz.
Függ az alkalmazott terápiás módszertől, a kliens problematikájától, aktuális állapotától, a terapeuta szemléletétől, attól, hogy a terapeuta ártalmasnak, vagy hasznosnak (illetve milyen arányban vagy valószínűséggel inkább ártalmasnak vagy inkább hasznosnak) ítéli a terápián kívüli kapcsolatfelvételt a terápia hatékonysága szempontjából, mit gondol arról, hogy mi szolgálja inkább a kliense fejlődését. (Én magam ezt mindig egyénileg döntöm el ezen szempontok mérleglésével.)
Van olyan elmélet megközelítés illetve módszer, amely ezeket szigorúan tiltja, van olyan, amelyik bizonyos esetekben, állapotokban, lehatárolt és (tematikailag is) szabályozott módon ezt engedélyezi vagy akár támogatja. Létezik olyan terápiás rendszer, ahol a terapautát nem lehet soron kívül megkeresni, de a rendszerhez tartozik egy bármikor hívható segélyvonal sürgős esetre.
Mindenféleképpen a terápiás szerződés részét képezi a keretek meghatározása és benne a soron kívüli kapcsolatfelvételre vonatkozó szabályok is. A szerződés (itt is) két ember egyezsége. Ha Önnek gondja van ezzel a szabállyal, beszélje meg nyíltan a terapeutájával, mondja el neki, miért zavarja, miért gondolja máshogy; valószínüleg ő is el fogja mondani, milyen szempontok vezették a döntésében. Lehet, ha megérti a szempontjait, könnyebb lesz elfogadnia a szabályt, akkor is, ha esetleg terapeutája továbbra kitart mellette, és esetleg ki fog tudni dolgozni (akár magától, akár vele együtt) valaféle megoldást az elviselésére (pl. leírja magának, amit soron kívül közölni akart, esetleg elképzeli, mit válaszolna rá, vagy mit tanácsolna a terapeutája, és a következő ülésen megbeszéli vele az egészet.
Remélem, tudtam segíteni, üdv., Éva
T. Éva!
Ezen az oldalon Önnek kérdéseket fognak feltenni a fórumozók. Ki-ki a maga szellemi képességei és aktuális pszichés állapota szerint fogja Önt kérdezni, majd a válaszára reagálni fognak feltehetően köszönettel ill. újabb kérdésekkel, esetleg – horribile dictu – vitával.
A konfliktushelyzet adja magát: Ön minden kérdésre válaszolni fog, vagy szelektálni fog a kérdések között? Nem gondolja, hogy tisztább helyzetet teremtene, ha meghatározná előre azokat a kereteket amiken belül kérdések feltehetők Önnek, és a keretek tartása garanciát jelentene a válaszra, ami így bizalmat is erősítené Ön felé, annál a helyzetnél, h esetleg a utólag negligálna egy-egy kérdést ilyen-olyan szempontok szerint, amely esetek éppen a bizalmatlansághoz vezetnének el?
Idézet tőle: 4dimKérdésem: Ismer gyógyult kényszerbeteget? (TISZTÁLKODÓSAT) Úgy tudom, ez a betegség ma még gyógyíthatatlan.
Kedves 4dim!
Erről szó sincs!
Kényszertünetek több féle eredettel alakulhatnak ki, önálló kényszerbetegség (régi elnevezés szerint kényszerneurózis) mellett más betegség részjelensége is lehetnek, és gyakran alakulnak ki borderline vagy más személyiségzavar talaján is.
A kényszertünetek kezelése komoly kitartást igényel mind a beteg, mind a terapeuta részéről, de az esetek nagy részében hatékonyan kezelhetők elsősorban kognitív viselkedésterápiás módszerekkel - önállóan, vagy más pszichoterápiás módszerrel, esetleg gyógyszeres kezeléssel, egyes esetekben családterápiával kiegészítve.
A tévhit, hogy nem gyógyítható, onnan származhat, hogy a szokványos feltáró pszichoterápiás módszerek önmagukban ritkán elégségesek vagy csak sok év után hoznak, ha hoznak változást, többnyire szükség van a konkrét tüneteket megcélzó specifikus viselkedés- és kognitív terápiára. Ennek oka, hogy ezek tünetek hosszabb fennállás esetén "önjáróvá", önfenntartóvá válnak, tehát az okok kibányászása és megszüntetése esetén is képesek fennmaradni. A tünetek fenntartásához sokszor a külső körülmények, a közelálló személyek viselkedése is hozzájárul, részben elsődlegesen, részben úgy, hogy a beteg vált ki önkéntelenül a saját viselkedésével olyan reakciókat a környezetéből, amelyek aztán (akaratlanul és legjobb szándék ellenére is) megerősítik a tüneteket.
A terápia megkezdését megelőzően mind a tünetek konkrét megjelenési sajátosságait, mind az esetleges fenntartó tényezőket alaposan elemezni szoktuk. Ha a környezet fenntartó hatása nagyon erősnek tűnik, akkor a környezet megváltoztatásával is foglalkozunk, esetleg a hozzátartozókat is bevonjuk a terápiába, vagy családterápiát is végzünk. Amennyiben a kényszertünetek más betegség részjelenségei, vagy személyiségzavar talaján alakultak ki , az alapbetegség illetve a személyiségzavar kezelése is szükséges.
A 25 éve folyó hazai viselkedés- és kognitív terápiás képzések kitüntetett része a kényszertünetek kezelése; mint ennek a képzésnek kezdetektől oktatója, számos kényszerbeteg gyógyulásának voltam nemcsak közvetlen, de tanítványimon keresztül közvetett tanúja is. Persze, mint mondtam, sokszor szükség van kiegészítő terápiára.
Nálunk a Nap-Kör Mentálhigiénés Alapítványnál is folyamatosan kezelünk kényszeres betegeket. Mivel a munkacsoportunkban különböző módszerekben és munkaformákban (egyéni-, pár-, család- csoportterápiák) járatos kollegák dolgoznak együtt, lehetőség van több féle módszer egymást kiegészítő alkalmazására és ebben a kollegák együttműködésére.
Mindemellett a kényszertünetek terápiája nem gyerekjáték, a beteg részéről is rendkívüli elköteleződést és erőfeszítést követel, többek között a terápiás feladatok rendszeres, kitartó otthoni gyakorlásával és (az átmenetileg még) szorongáskeltő helyzetek bátor felvállalásával. VISZONT MEGÉRI!
(Azért lettem kissé hosszabb, mert nagyon fontos feladatomnak tartom a tévhitek és előítéletek eloszlatását.)
Üdvözlettel: Éva
Kérdésem: Ismer gyógyult kényszerbeteget? (TISZTÁLKODÓSAT) Úgy tudom, ez a betegség ma még gyógyíthatatlan.
Kedves Doktornő,
a terápiás keretekről kérdeznék néhány szót. Jelenleg pszichoterápiára járok, heti 1 alkalommal. A kérdés, hogy a terápiás keretek közé ,mennyire fér bele ha SMS-t, mailt küldök a pszichiáternek alkalomszerűen. Nem vagyok az a típus aki nap mint nap SMS-eket küld vagy hívogatja minden apró-cseprő ügy miatt, de azért érdekelne a véleménye erről.
Itteni munkájához sok sikert és kitartást kívánok.
Üdv. Időrabló / T.
Figyelj ide te Neubauer.
Szerintem Te úgy vagy orvos mint én. Még el sem indult az oldal, már bomlasztanmi akarsz? A stílusod, a kérdéseid, nagyon is emlékeztetnek valakire. Tényleg nem bírsz magaddal, vagy mi van? Északról jöttél?
Kedves Doktornő,
azt szeretném kérdezni, vajon mi lehet az oka annak, hogy mindig éhes vagyok és sokat eszem. Nem mindig volt ez így, de azért jó étvágyam volt. Csak mostanában, mintha még inkább. És főleg az éhség, vagy a gyomorfájás miatt.
Egyébként gyakran van hányingerem és öklendezek is, főleg, ha feszült vagyok. Nagyon kellemetlen.
Számomra rejtély, hogy mások hogy nem tudnak ilyen nagyon éhesek lenni, vagy hogy bírják, hogy nem esznek. Én rosszul érzem magam, ha nem tudok sokáig enni.
Tudomásom szerint nem vagyok cukros pl. de mintha fel akarnám falni az egész világot.
Válaszát előre is köszönöm!
Szörnyi
Ez pedig egy érdekes kép Önnek:
Kedves Éva!
Szeretném megkérdezni,hogy a halucináció elleni orvosságok mennyire hatásosak?Mennyi idő amíg hozzászokik a beteg?A mellékhatásai egész szedésük alatt jelentkeznek?A halut teljesen megtudják akadályozni?Vagy csak a durvábbakat??
Válaszát előre is köszönöm! üdv samuboy
Idézet tőle: Dr.Neubauer
T.Éva!
Köszönöm, hogy időt szánt a válaszra ilyen késői órán! Kérem, tegye megfontolás tárgyává, hogy a tevékenységének konkrét keretei megismerhetők, elérhetőek legyenek az oldalon! A tapasztalat mondatja velem, hogy ennek hiánya bizony konfliktusok forrásává válik.
Eredményes munkájához sok sikert kívánok!
Köszönöm szépen, Éva
Idézet tőle: savannahKedves Ratkóczi Éva doktornő!
Eredményes ,tartalmas beszélgetéseket kívánok Önnek ,remélem,hogy jól fogja itt érezni magát és tud hasznos tanácsokkal szolgálni majd a kérdezőknek.
üdvözlettel
burn/Kata
Kedves savannah, köszönöm szépen, igyekezni fogok, Éva
Kedves névtelen!
Az "elmebetegség" szerencsétlen, pejoratiív színezetű kifejezés, mert habár a "pszichiátriai betegség" vagy a "mentális betegség", illetve "mentális zavar" magyar megfelelője (ami ugye egy hatalmas kalap), mégsem egészen ugyanazt jelenti a köznyelvben. Az emberek többsége az "elmebetegséget" az "őrült" szinonimájaként használja, ami valami olyasféléket jelent számukra, hogy zavart tudatú, kiszámíthatatlan, érthetetlen, képtelen felfogni a valóságot, nem tudja mit csinál, ijesztő, közveszélyes, gyenge elméjű stb.
A pszichiátere feltehetően azt akarta mondani, hogy pszichiátriai betegnek, avagy mentális zavarban szenvedőnek tartja (ami magyar szó szerinti fordításban megfelel az elmebetegnek vagy elmezavarnak), de nem tartja elmebetegnek vagy elmezavarban szenvedőnek a köznyelvi értelemben, ami a fenti jellemzőkkel megragadható "őrültet" szokta jelenteni.
Sajnos nincs igazán jó magyar kifejezés, ami ne lenne pejoratív, megbélyegző és félrevezető. Én a "lelki zavar "vagy "lelki betegég" kifejezést szoktam használni, de az sem minden szempontból illetve nem minden esetben megfelelő.
Valószínüleg marad egyelőre általános használatra a "mentális zavar", illetve ha van, a konkrét diagnózis. Jó lenne viszont, ha meghonosodna nálunk is az a "politikailag korrekt" kifejezés, hogy "mentális zavarral élő", "borderline személyiségzavarral élő", "szkizofréniával, alkoholizmussal stb. élő" személy, ahelyett, hogy azt mondjuk valakiről, hogy borderline, szkizofrén, alkoholista stb. (vagy hogy borderlne beteg, szkizfrén beteg, elmebeteg stb.) Ez azért lenne fontos, mert a "korrekt" elnevezések nem azonosítják a személyt a betegségével vagy a mentális problémájával, mint ahogyan a "mozgáskorlátozottsággal élőt" sem a mozgáskorlátozottságával; inkább azt hangsúlyozzák, hogy az ember sokkal több mint a betegsége, problámája vagy fogyatékossága, minden esetben valamilyen nehézségről van szó, amivel a személynek meg kell küzdenie, és ami lehet, hogy megnehezíti az életét, de nem határozza meg őt, nem csökkenti az értékét és nem különíti el másoktól.
Egyébként a pszichiátriai betegségek nem olyan tiszta, jól elkülömíthető és meghatározható kategóriák, mint pl. a tüdőgyulladás, ezért is használják a mai diagnosztikai rendszerek inkább a "zavar" (disorder) kifejezést a "betegség" helyett. A legtöbb meghatározás szerint a borderline személyiségzavar (az egyéb személyiségzavarokhoz hasonlóan) nem betegség, hanem alkalmazkodási nehézségekhez vezető sajátos személyiségvonásokkal jellemezhető, ezért kórosnak tartott személyiségtípus, amelynek a talaján könnyebben alakulhatnak ki tartósan vagy időszakosan betegségtünetek, vagy amely az átlagnál gyakrabban szövődik bizonyos betegségekkel, mint depresszió, bipoláris zavar (mániás depresszió). Ez még mindig nagyon általános, ennél konkrétabbat csak akkor tudnék mondani az Ön problémáira vonatkozóan, ha ismerném.
Üdvözlettel: Éva
Kedves Ratkóczi Éva doktornő!
Eredményes ,tartalmas beszélgetéseket kívánok Önnek ,remélem,hogy jól fogja itt érezni magát és tud hasznos tanácsokkal szolgálni majd a kérdezőknek.
üdvözlettel
burn/Kata
Tisztelt Doktornő!
Egy nagyon is húsba vágó kérdést szeretnék feltenni. Mi a különbség (ha van ilyen) az elmebetegség és az őrültség között. Megkérdeztem a pszichiáteremet, elmebeteg vagyok-e, azt mondta, igen, de nem őrült. Bárcsak tovább mertem volna faggatni....Ön szerint mit jelenthet ez kicsomagolva? Alapdiagom borderline szem.zav., de mondtak engem már mindennnek, így nincs jelentősége. Személyesen, az esetemre vonatkozólag, de általánosságban is várom válaszát
előre is köszönöm:névtelen
Éva elnézést kér -- lekapcsolódott a szerverről (ez velem is előfordult most a beszélgetés közben). Egy kis dolga van most, azután visszajön elbúcsúzni tőletek.
Természetesen néhány nap múlva megint itt lesz és válaszol -- addig nyugodtan kérdezzetek. Az "online rendelés" pontos ritmusát most alakítjuk ki, mert Éva igen elfoglalt, de egy héten kétszer mindenképpen jönni fog.
Ezeket az időpontokat minden alkalommal minden kedves Búralakónak előre fogom jelezni (legalábbis igyekszem -- még nem mindig működik a mindenkire kiterjedő levélküldés).
Jó éjszakát nektek, és köszönöm, hogy itt voltatok. Jó éjszakát Évának is.
T.Éva!
Köszönöm, hogy időt szánt a válaszra ilyen késői órán! Kérem, tegye megfontolás tárgyává, hogy a tevékenységének konkrét keretei megismerhetők, elérhetőek legyenek az oldalon! A tapasztalat mondatja velem, hogy ennek hiánya bizony konfliktusok forrásává válik.
Eredményes munkájához sok sikert kívánok!
Tisztelt dr. Neubauer!
Köszönöm szépen, hogy felhívja a figyelmet az esetlegesen tisztázatlan kérdésekre. Ezek némelyike annyira evidens volt számomra, hogy nem jutott eszembe, hogy kitérjek rá.
Orvosként veszek részt a fórumon, de nem terapeutaként, hanem felkért szakértőként és tanácsadóként. Az itteni tevékenységem nem terápia, hanem internetes tanácsadás. Természetesen tartom a szakmai szabályokat, így az orvosi titoktartást, amelyet nagyon fontosnak tartok. A fórumon mindenki el tudja donteni, mit oszt meg és mit névvel vagy névtelenül, a fórumon jelenlévőkkel, ezen a körön kívülre én biztos nem fogok személyes információt kivinni és igazából másoknak is ajánlom egy ilyen szabály betartását. Ajánlom tehát a fórumozók számára egy ilyen titoktartásszabály meghozatalát önmaguk számára is, de természetesen az én titoktartásom ettől függetlenül áll.
Saját tevékenységemmel és annak kereteivel kapcsolatban viszont nem tartok semmilyen titkot, mindent nyilvánosnak tekintek, bármilyen kérdésre szívesen válaszolok. Ha egy kliensem itt is felveszi velem a kapcsolatot, akkor vele külön meg fogom beszélni ennek az előnyeit és hátrányait, akárcsak az ebből adódó esetleges problémákat. A különböző irányzatok különbözőképpen ítélik meg egy ilyen helyzetnek a hatásait, a hagyományos standard pszichoanalízis (amely a hozzám járó betegeknél nem jönb szóba) szigurúbban, más irányzatok kevésbé vagy egyáltalán nem.
Érzékelem, hogy a konkrét információ kérésen túl ellenséges indulatokat is tartalmaz a levele, aminek viszont nem árulja el a forrását, ezért nem is értem honnan származhatnak, mivel kapcsolatosakk, ki vagy mi ellen irányulnak, ezért egyelőre nem is reagálok. Annyit még, hogy a fórumról régóta tudok, B.E. nem lasszóval fogott, szívesen jöttem és szívesen segítek.
Üdvözlettel: Éva
T. Éva!
Sajnálattal látom, h Babarczy Eszter újabb orvost próbál bevonni a szélhámoskodásába! Értve ez alatt, hogy nem tisztázott feltételek között szerepeltet orvosokat az általa üzemeltetett honlapon, remélve ettől a nagyobb látogatottságot.
Kérem, mielőtt az érdemi munkát megkezdi ragaszkodjon az itteni státusának a tisztázásához, és annak nyilvánosságra hozatalához! Ön itt orvosként v. egyszerű fórumozóként van jelen? Ha orvosként akkor az Ön hivatásának a szabályait itt is érvényesek -e Önre nézve? (pl. orvosi titoktartás) Illetve konkrétan milyen [terápiás] keretek közt fejti ki az itten tevékenységét? Vár-e visszajelzést a fórumozóktól az itteni munkáját illetően? Hogy viszonyul pl. az olyan szituációkhoz, ha egy való-életben meglévő kliense itt is felveszi Önnel a kapcsolatot? Egyetért-e azzal, hogy itteni munkájának keretei nyilvánosan megismerhetők legyenek? Ha nem, miért nem?
Kedves Zsuzsa,
én is örülök neked! Ezt a képet illetve ötletet meg legszívesebben elsajátítanám a Napkör számára. A kezekből áll össze a nap, onnan jönnek a napsugarak, szuper! Éva
A kórházat én a magas láz miatt gondolnám, mert az, ha netalán tényleg a gyógyszertől van, egy nagyon súlyos mellékhatás, ki kell vizsgálni, stb., és nem kockáztatható, hogy ismét kialakuljon egy másik gyógyszertől. A kórház ilyen esetben biztonságot jelent. Akarata ellenére nem zárhatnak be senkit kórházba, csak veszélyezető állapot esetén, akkor is csak bírói döntés alapján. A kórháznak 24 órán belül bírói szemlét kell kérnie minden akarata ellnére bent tartott beteg esetében, és a bíróság csak akkor engedélyezheti a bent tartást, ha meggyőződött arról, higy valóban veszélyeztető állapotról van szó. Ilyen szempontból nagyon szigorúak a törvények. Egyébként pesze lehet beállítani ambulánsan is gyógyszert, de egy ilyen esetben fontos lehet a fokozott biztonság. Éva