Ratkóczi Éva doktornő válaszol
Idézet tőle: IdőrablóÜdv Doktornő,
köszönöm a választ.
Nem tudom hogy benzofüggő vagyok-e... azt tudom, hogy az adagok emelése nem volt szükséges, sőt, az utóbbi hetekben csökkenteni is tudtam, úgy, hogy a szorongások és az alvászavar nem romlott. Viszont továbbra is csak akkor veszem be, ha érzem hogy kezdek "felpörögni".Ami a másik témát illeti (suicidum és egyebek): biztos hogy ez több, mint egészséges érdeklődés, vagy szublimáció, de kevesebb mint efféle szándék. A rémálmaimban a halál visszatérő motívum, vagy engem akarnak megölni, vagy hozzátartozó halálát álmodom újra.
Kedves időrabló,
az jó, hogy tudta csökkenteni a benzót, gratulálok hozzá.
Kétségtelen, hogy az érdeklődése és a rémálmok egybevágnak, bizots van okuk és jelentésük, de hogy mi, azt csak egy komoly terápia tudná feltárni, üdv, Éva
Kedves Doktornő, mit jelent az ha valaki skizoaffektív zavarral küzd? A gyakorlatban lennék erre kiváncsi, miben más a viselkedése kívülálló számára? Személyesen érint, tudni szeretném, mitől lettem borderlinéből skizoaffektív.
Üdv Doktornő,
köszönöm a választ.
Nem tudom hogy benzofüggő vagyok-e... azt tudom, hogy az adagok emelése nem volt szükséges, sőt, az utóbbi hetekben csökkenteni is tudtam, úgy, hogy a szorongások és az alvászavar nem romlott. Viszont továbbra is csak akkor veszem be, ha érzem hogy kezdek "felpörögni".
Ami a másik témát illeti (suicidum és egyebek): biztos hogy ez több, mint egészséges érdeklődés, vagy szublimáció, de kevesebb mint efféle szándék. A rémálmaimban a halál visszatérő motívum, vagy engem akarnak megölni, vagy hozzátartozó halálát álmodom újra.
Kedves mindenki, most lettem kész a válaszokkal és akkor elköszönök!
Nagyon kérem, ha valamire nem válaszoltam, figyelmeztessenek, mert még mindig könnyen eltévedek a rengetegben. Egészen biztos, hogy szándékosan nem hagyok ki senkit, jóéjt, éva
Kedves gemini,
rengeteg ilyen gyógyszer van, modhatni, Dunát lehet velük rekeszteni. Probléma, hogy lehetnek mellékhatásaik, nem mindig szüntetik meg teljesen, sokszor csak enyhítik a depressziót, az esetek nagyon kis százalékában egyáltalán nem hatnak. Valamelyik válaszomban, ha jól emlékszem, szörnyinek, már kicsit bővebben írtam erről, talán még nem nehéz megkeresni.
Ha ilyen gondja van, érdemes belevágni egy gyógyszer beállításba, azért az esetek többségében sikerül akár elsőre, de ha nem, némi keresgéléssel találni egy mellékhatások és hatások tekintetében egyaránt elfogadható gyógyszert.
Üdv, éva
Idézet tőle: maveKedves Éva,
Ön mit csinálna, ha a páciens óra végén nem akarna kimenni a szobából, még kérésre sem, és ez rendszeressé válna? (attól eltekintve h újra és újra próbálná megbeszélni...de ha ez nem segít akkor...)
kEDVES mave, most találtam meg a kérdését.
Nehéz erre így mit mondani, az biztos, hogy kemény próbatétel.
Több ilyen esetem is volt. Volt akivel , ha nehezen is, de túljutottunk rajta, és akkor a kapcsolatunk gyümölcsözőbbé vált mint valaha, sikerült visszatalálnunk egymáshoz és az együttműködéshez, és egy nagyon szép, eredményes terápia lett belőle. Volt olyan, akivel le kellett zárnom a terápiát, nem pont emiatt, hanem azért, mert a továbbiakban sem sikerült egy stabil együttműködést vele kialakítani. Olyan terápia is volt, ahol ez krónikusan és egyre súlyosabb formában ismétlődütt, de amit nem magam vezettem, hanem szupervízorként probáltam besegíteni a kollegámnak, de hosszú távon eredménytelenül. Ezt a terápiát is le kellett végül zárni, amiatt, mert arra jöttünk rá, hogy a terápiás helyzet egyre inkább árt a kliensnek, mert maga a terápiás kapcsolati viszony, bármit probál is a terapeuta, csak fájdalmat okoz a kliensnek, egyben kemény ellenállásba és egyben függőségbe sodorja, míg önállóan sokkal jobban tud funkcionálni. Arra jutottunk, hogy inkább valamilyen önsegítő rendszer segítene neki, remélem, talált ilyet.
Hogy pontosan mit tesz az ember ilyenkor, azt csak akkor lehet tudni, ha benne van, de vannak irányok, általános szempontok, amit követni kell. Ezek lényegében nem különböznek azoktól, amelyek minden más nehéz (és nem nehéz helyzetre vonatkoznak): bármit teszünk, őszintének, hitelesnek maradni, elfogadni és megérteni a személyt, határt állítani a problematikus viselkedésnek, segítséget nyújtani a határ megtartásában és megpróbálni elérni, hogy minderre a kliens motiválttá váljon. Ha ezek közül egyet vagy többet nem sikerül megvalósítani, és ezen a nehézségen hosszú távon sem sikerül túljutnia a párosnak, az így vagy úgy, előbb vagy utóbb a terápia végét jelenti, ami lehet, hogy baj, de nem biztos.
Üdv., jóéjt, Éva
Kedves Doktornő!
Sajnos nem tudtam korábban bekapcsolódni, mert most értem haza a melóból. Én azt szerettem volna kérdezni, hogy manapság vannak-e hatásos hangulatjavító gyógyszerek?
Köszi a lehetőséget! A legjobbakat kívánom mindenkinek!
Idézet tőle: maveKedves Éva,
Ön mit csinálna, ha a páciens óra végén nem akarna kimenni a szobából, még kérésre sem, és ez rendszeressé válna? (attól eltekintve h újra és újra próbálná megbeszélni...de ha ez nem segít akkor...)
erre nem...
de még egyre nem válaszolt
Idézet tőle: maveelment közben, azt hittem, hogy még itt lesz
Kedves mave, most megyek el, várom legközelebb is, Éva
Kedves szörnyi, örülök, hogy itt volt, folytatjuk, Éva
Idézet tőle: f1Kedves Doktornő!
Egy rövid kérdésem lenne: hol van a páciens öndestruktivitásának az a határa, amin túl egy terapeuta feladja? Ez csak a személyes terhelhetőségén múlik, vagy létezik valamilyen egzakt/objektív/nemtom mérce?
Kedves Offline!
Fú, ez egy nagyon jó kérdés.
A terápiás kapcsolatban nem egyszerűúen egy kliens és egy szakember, hanem mindig két ember, két személyiség (is) találkozik. A terapeutától elvárt, hogy terhelhetőbb legyen, tágabbak legyenek a határai, de azért neki is vannak. A fő különbség az, hogy optimális esetben legalább nagyjából tudja magáról, hogy hol vannak ezek és időben jelzi a kliense felé, aki ha tudja, figyelembe veheti ezt. Olyan is van, hogy szakemberként az ember toleránsabbnak szeretné hinni magát és hiszi is, mint amilyen valójában, vagy nem tárgyalja meg időben ezt kérdést a kliensével, és összeszorított foggal próbál kitartani a nem létező végtelen tolerancia ideája mellett, ami aztán hirtelen gátszakadáshoz vezethet.
Tehát röviden: igen, van ilyen, hogy egyéni terhelhetőség, amiben nem vagyunk egyformák.
De vannak más szempontok is. A terapeuta saját terhelhetősége végső határ kell hogy legyen (mondjuk egy terápiás szerződés megkötésekor), de nem biztos, hogy jót tesz a klinsnek, ha elmegyünk eddig a határig. Leggyakoribb probléma az öndestruktív hajlamú személyek esetében, hogy a terapeutának fontosabb a kliens élete és épsége mint neki magának motiváltabb a változásra, mint a kliense. Ez a felállás olyan destruktív toleranciához vezet, ami többet árt a kliensnek, mint amit használ. Teljesen motiválatlan klienssel ártalmas terápiát végezni. Ez nem jelenti a magára hagyását, lehet vele támogató kapcsolatot létesíteni, motivációs interjút végezni, gyógyszeres kezelést, sok mindent, de pszichoterápiát csak konkrét cél iránti elköteleződés mellett szabad végezni. Legalább egy olyan elköteleződésig el kell utni, hogy a kliens akar elköteleződni az élet mellett. Ha ez hiányzik, akkor nem kezdünk pszichoterápiába, vagy felfüggesztjük addig, amíg ez elérhető lesz. Ez viszont nem kell, hogy feladást jelentsen, a változás esélye mindig megmarad, sokszor évek, máskor csak napok kellenek az elköteleződés irányában való elinduláshoz, vagy sokszor egy hosszú terápia bizonyos szakaszában szüksége lehet a kliensnek egy kis pihenőre, aztán ismét megerősödik és mehet a dolog tovább. Fontos, hogy a terapeuta nyitott tudjon maradni a változásra. Persze, hogy tud, vagy nem, meddig tud és hányszor tud újrakezdeni, az más megint az ő határain múlik.
Üdv., Éva
elment közben, azt hittem, hogy még itt lesz
Kedves Éva,
Ön mit csinálna, ha a páciens óra végén nem akarna kimenni a szobából, még kérésre sem, és ez rendszeressé válna? (attól eltekintve h újra és újra próbálná megbeszélni...de ha ez nem segít akkor...)
üdv,
én is itt voltam... Minden jót!
Idézet tőle: Időrabló
Kedves Doktornő,
köszönöm a válaszát, de egy picit hadd elégedlenkedjek már....
Két dologgal kapcsolatban várnám még véleményét.
Az egyik, amit előző hozzászólásomban a benzofüggőséggel kapcsolatos dilemmámról írtam.
A másik az öngyilkossággal összefüggő művészeti irányzatokhoz, életútakhoz fűződő furcsa vonzalmammal függ össze. Nem kifejezetten nekem vannak ilyen gondolataim (bár előfordul) inkább szívesen és gyakran tanulmányozom a jelenséget, mint egy botanikus egy érdekes növényt.Köszönettel.
Kedves időrabló,
A benzófüggőségről annyit, hogy ha a több éves szedéstől még nem lett függő, akkor szerencséje van. Én csak azt írtam, hogy pár hónap szedés után már fennáll ennek a veszélye és attól, hogy eddig nem lett függő,még sajnos lehet. Abban igaza van, hogy hosszú távon a rendszeres szedés is fokozza a függőségi veszélyt , pontosan ez az, ami a kémiai függőséghez vezet, és az is igaz, hogy ha valaki fél évenként vagy évenként kap be egyet, abból semmi baja nem lesz. Arról van szó, hogy a gyakori, de alkalmi (az aktuális szorongáshoz kapcsolt) szedés a leírt okok miatt pszichés függőséghez vezet, ami meg előbb utóbb nagy valószuínűséggel a már kémiai függőséget (is )okozó hosszú távú rendszeres szedéshez vezet. Így lehet eljutni oda, hogy a szokásos adagok, majd az emelt adagos sem oldják már igazán a szorongást, viszont a gyógyszer kihagyása olyan súlyos megvonásos tünetekkel jár, hogy az áldozat már képtelen a gyógyszer nélkül élni, akor is, ha már semmi haszna belőle, kára meg egyre több a komoly mellékhatások miatt.
Kérdéséséből úgy látom, hogy maga is sejti, hogy valami lelki oka lehet a témához való erős vonzódásához, és ezt biztos, ki is lehetne bányászni egy pszichoterápiás folyamatban. Ugyanakkor, ha ez valóban csak egy "tudományos" érdeklődés, és nincsenek igazából ilyen saját késztetései, akkor ez egy sikeres öngyógyítás, u.n. "szublimáció" eredménye is lehet. Minden tudományos érdeklődésnek van valami mélyebb személyes oka, és ez így is van rendben. Attól, hogy egy sebész rájön, hogy esetleg agresszív késztetéseit szublimálja a munkája során, még az életben a legbékésebb bárány lehet és nem kell attól félni, hogy egyszercsak majd megöl valakit.
Akkor tekinteném problémának ezt a dolgot, ha függőség jelleget öltene és eluralkodna az életében, elvonná a figyelmét más fontos dolgoktól, vagy bármilyen más káros hatását tapasztalná az életére vagy a lelki állapotára, lelki működéseire.
Üdv., Éva
Kedves crazy!
Biztosan nincs egyedül ezzel, van, akinek könnyebb, van akinek nehezebb. Ami fel akar jönni majd feljön, az is lehet, hogy egyszercsak varázslás nélkül is rájön, hol az akadály, mi gátolja vagy zavarja, és akkor már legalább arról fog is tudni beszélni, kérdezni. Maradjon velünk!
Üdv., évA
Idézet tőle: weepingwillowKedves Doktornő,
ugye aki ilyen foglalkozásra adta a fejét, az azt is túléli, ha kiderül, akivel együtt dolgozik, magába írta a nevét? Mármint már el is halványult teljesen, amúgy is csak töredékesen látszik, idegen el sem tudná olvasni, én is csak azért, mert én csináltam, de eddig még nem mondtam ezt el a csoportvezetőimnek (már 1,5 éve történt), s mostanában vhogy el szeretném. Ami persze sok-sok kört megérne, miért most, miért akarom elmondani, mit jelent ez, de ugye ez még viselhető teher egy terapeutának?
Szép estét, ww
Kedves ww,
szerintem egy felfelé ívelő pozitív fejlődés része mindez. Az is, hogy nemcsak a saját, hanem a terapeutája szempontjait is képes figyelembe venni, az is, hogy részánta magát e titok megosztására, és az is, hogy érdekelni kezdi a "miért pont most" kérdése.
Lehet, hogy egyszerűen csak megérett erre, lehet, hogy valami konkrétabb oka van. Nem ismerem a terapeutáját, de ha jól sejtem, része lehet ebben a változási folyamatban és biztosan megtapasztalta számos vonatkozásban már az ő elfogadását és megértését, s talán a teherbírását is. Ha így van, most is bízhat benne és abban is, hogy segíteni fog a kapcsolódó további kérdések megértésében.
Nehéz lehetett eddig magába tartania, valószínüleg nagy megkönnyebbülés lesz.
Éva
Igen, ezzel kell kezdeni. Ha rászánja magát egy ilyen rövid-hosszútávú előny-hátrány elemzésre, akkor ez az első oszlopb kerül ("előnyök"), mindazzal együtt, amiket előző levelében elmondott. Ha már jól megtelt az első oszlop, bátorságot vehet a másik oszlop ("hátrányok") töltögetésére. Nem kell egyszerre, állítsa rá az agyát a "hátrányokra" és több naponkeresztül mindig írja be, ha valami előjön erre. Ha kezdetben mindig az előnyök jönnének, nem baj, mert az is nagyon fontos, hogy onnan semmi ki ne maradjon. Írja be az előnyökhöz, majd állítsa vissza a "váltót" a hátrányokra és várja az eredményt. Ha nem jön semmi, hagyja abba és tegye fel másképp a kérdést! Pl. úgy, hogy mi lesz a hosszú távú következménye, ha ez így marad? Ha ez a kérdés nem tudja felizgatni, akkor nem a vágással van a legfőbb baj, hanem mással és akkor azzal kell foglalkozni.
Ha ez ÍGY túl bonyolult, nyugodtan irja meg, ÉvA
Köszönöm!Tudja,volt olyan idöszak,amikor nem akartam.Mert már gyűlölnek a sebészek,a traumatológusok.Akkor kezeltek,de akkor se azért nem akartam,mert nekem volt rossz,hanem mert féltem attól,hogy mások mit szólnak.Sokáig nem vágtam,most meg,hogy újra csinálom olyan,mintha egy barátot ölelnék újra magamhoz.Melegséggel tőlt el,ha a pengére s a vágásra gondolok. A testem vagdosása valahogy egy olyan dolog,ami mindig új csodákat tartogat.Büszkeséggel tőlt el,amikor egy újabb csodát felfedezek.Legyőzni a saját korlátaim, a fájdalom ellenére tovább csinálni. Annyira jó,annyira lazító,annyira csodálatos dolog,a vágás és ami odáig vezet.
Kedves rózsaszirom,
szereintem nem szimbiózisban, hanem egy súlyos függőségi viszonyban él a vágással, olyannyira, hogy hasonló módosult tudatállapotba kerül a hatására, mintha kémiai függősége lenne.
Ennek a megváltoztatására rendkívüli elkötelezősdésre lenne szükség, és úgy látom, az ehhez vezető motivációk még túl mélyen vannak ahhoz, hogy változtatni akarjon. Első körben arra lenne szükség, hogy édesanyja és barátai szörnyülködésétől függetlenedve higgadtan végig gondolja, milyen előnyei és hátrányai származnak rövid illetve hosszú távon abból, ha ebben a függőségben benne marad. Lehet, hogy édesanyja jobban szorong a következmények miatt, mint Ön, és esetleg neki (is) szüksége lenne segítségre, vagy családterápiáa közösen.
Nálunk ilyenkor előbb egy motiváció feltáró szakaszt iktatunk be és csak akkor kezdünk a terápiához, hogy ha az elköteleződésnek legalább arra a szintjére eljut a személy, hogy őszintén és mélyen "akarja akarni, hogy ne vágjon". Ilyenkor feltárjuk gátló tényezőket is, adott esetben az édesanya szorongását és emiatti túlzott beavatkozását a szabad döntésbe, és megpróbálunk neki is segíteni (vagy családterápiás jellegű segítség beiktatásával kettőjüknek együtt).
Drukkolok, hogy találjon rá a saját motivációira, Éva
nem maradhatna meg ez a topic a kérdéseknek?....bár semmi közöm hozzá.....
Én szabályszerűen boldog vagyok,hogy van nekem a vágás.Ő az én kis barátom.
Kedves Gábor!
Biztosan van valamilyen elképzelése, hogy miért pont hipózist szeretne, de az nem jelenti azt, hogy tényleg ez lenne a legmegfelelőbb módszer a változtatni kívánt problémákra. Ezt nem (csak) a diagnózisa miatt mondom, mindenkinek ezt mondanám látatlanban.
Nálunk a Nap-Kör Alapítványnál különböző módszerben tapasztalt kollegák dolgoznak együtt, köztük hipnoterapeuták is, és minden pszichoterápiát igénylő személyt be szoktunk hívni egy tájékozódó beszélgetésre, amikor az elmondott problémák alapján egy tapasztalt terapeutával való beszélgetés során a klienssel közösen döntjük el, milyen féle segítség lenne a számára a legmegfelelőbb, és annak megfelelően ajánlunk terapeutát, akár "házon" belül, akár házon kívül. A hipnózis nem mindenre és nem mindenkinek használ, sőt egyes esetekben árthat is. Egyébként vannak más, a hipnózishoz közel álló hasonló imaginatív módszerek is, amelyeket szintén számba lehet venni ilyenkor.
A miskolci kollegát nem ismerem. Ha tényleg a hipnózis Önnél a megfelelő módszer, bőven lehet Budapesten is találni hozzá szakembereket.
Üdvözlettel, Éva
Kedves Doktornő!
Egy rövid kérdésem lenne: hol van a páciens öndestruktivitásának az a határa, amin túl egy terapeuta feladja? Ez csak a személyes terhelhetőségén múlik, vagy létezik valamilyen egzakt/objektív/nemtom mérce?
Kedves Doktornő,
köszönöm a válaszát, de egy picit hadd elégedlenkedjek már....
Két dologgal kapcsolatban várnám még véleményét.
Az egyik, amit előző hozzászólásomban a benzofüggőséggel kapcsolatos dilemmámról írtam.
A másik az öngyilkossággal összefüggő művészeti irányzatokhoz, életútakhoz fűződő furcsa vonzalmammal függ össze. Nem kifejezetten nekem vannak ilyen gondolataim (bár előfordul) inkább szívesen és gyakran tanulmányozom a jelenséget, mint egy botanikus egy érdekes növényt.
Köszönettel.
Tisztelt Doktor nő!
Köszönöm a választ,sokat gondolkodtam rajta.Igazából engem ha zavar,akkor csak azért zavar a vágás,mert mások idegenkednek tőle.Azaz anyum szörnyen dühös lesz,ha véletlenül meglát egyett,mások meg aggódni kezdenek.Én ezt nagyon irritálónak érzem.
A vágás és én szimbiózisban élünk egymással.Ha valami negatív ér,csak hazajövök,befekszem az ágyba, amgamra húzom a takarót,és álmodozok azon,hogy ártok magamnak,majd pedig vágok is.Sokszor maga az előkészület is olyan izgalmas!Ahogy meglátom a pengét,ahogy kicsomagolom,s ahogy végigszántom vele a kezem...De nem is kell negatívnak lenni egy dolognak,sokszor a késztetés van,csak egyet,de aztán mégegyet,aztán megint csak mégegyet vágok.Ezt még megvágom,ezt is,ezt is,ezt is.S alig birom abbahagyni. Teljesen más állapotba kerülök s ez nem feltétlen rossz.
Tisztelt Doktornő!
A régi búrán segítő orvos kérésre megadta az adott problémára az országban elérhető pszichoterapeutákat.
Skizofrénia betegséghez keresek hipnoterapeutát. Tudom, ennél a betegségnél vitatott a hipnózis, de tudtommal Miskolcon van ilyen orvos. Meg tudná adni a nevét és telefonszámát?
Köszönettel és tisztelettel:
Gábor
Kedves szörnyi,
nem gondolom, hogy csak kitalálja, amit a gyógyszerekről mond. A szorongásoldók hathatnak egyeseknél paradox módon, pl. fokozhatják az indulatosságot, azért, mert a kontrollt csökkentik. Az antidepresszívumok esetében lehetséges, hogy kezdetben fokozódik a szorongás vagy nyugtalanság, általában később elmúlik és többségük hosszú távon jó szorongásoldó. Előfordul nagyon kis százalákban, hogy valakire nem hatnak az antidepresszívumok, vagy aki extrém módon érzékeny a mellékhatásokra, és ezért nem bírja szedni őket. Mégis érdemes időről kipróbálni az újabb szereket. Nekem több olyan betegem volt, akinél sok éves keserves próbálkozás után sikerült rátalálni az igazira.
Mindemellett az a jelenség is létezik, hogy azoknál, akik nagyon tartanak a mellékhatásoktól, a mellékhatások erősebbek, és az is, hogy akik nem hisznek a hatásban, nem veszik észre az enyhe javulást, csak a környezetük jelzi vissza, és ezért idejekorán abba hagyják. Pedig az enyhe javulás is számít, mert helyet tud csinálni a pszichoterápiás hatásoknak.
Mégegy lehetőség van, amire gondolni kell, ha nem hatnak a z antidepresszívumok. Van olyan, hogy súlyos depresszióban megváltozik a felszívódásuk, így nagy adagoknak sincs semmilyen hatásuk, mert fel sem szívódnak. Ilyenkor néhány nap alatt szó szerint csodát tesz az infúziós kezelés. Több olyan antidepr. gyógyszer létezik, ami infúzióban is adható. Persze kórházban, de nem feltétlenül kell befeküdni, van ahol bejárással is vállalják, pár órát kell utána feküdni, utána haza lehet menni. Ha valakinél ez egyszer beválik, a későbbi esetleges visszaeséseknél is biztosan lehet rá számítani.
Szerintem akkor is érdemes ismerni a lehetőségeket, ha egyelőre lezár a gyógyszerek felé. Lehetne emellett pszichoterápiában annak utána nézni, miért zár le? Attól még nem kell gyógyszert szedni, hogy ennek az okát megpróbálja megérteni, sőt mindkét irányban szabadabbá válna. Fontos, hogy ne a szorongások irányítsák az ember döntéseit, ne azért jusson valahova, mert menekülés közben oda szorították a belső üldözői, hanem, mert szabad döntéssel oda akart jutni.
Az egy nagyon fontos felismerés, hogy a nagyon rossz lelki állapotaiban a másokkal való megosztás segítene. Lehet, hogy mindennél fontosabb lenne egy olyan célt kitűznie, hogy képes legyen ilyenkor segítséget kérni. Megnézni, hogy gátolják-e ebben valamilyen gondolatok, ha igen, ezekkel foglalkozni, majd módszereket kidolgozni és gyakorolni, a kisebb gondok megosztásán kezdve.
Azért merem győzködni, mert érzem az igyekezetét, és azt is, hogy már eddig is nagy utat tett meg, sok erőfeszítéssel.
Üdv. Éva
Kedves időrabló!
Azt hiszem, nagyon jól döntött, amikor a gyógyszerek mellett egy komoly pszichoterápiára is elszánta magát.
3 hónap nagyon rövid időnek számít ilyen szerteágazó problémák esetében. Nagyon is természetes, hogy amikor egy ilyen hatalmas épületbe belépünk, még nagyon sokáig minden kinyitott ajtó mögül újabb ajtók jelennek s kívánkoznak kinyílásra. Az lenne a baj, ha zárt falakat találna, vagy semmi nem jönne elő a szobákból. Egy idő múlva majd összeáll az egész, elkezd majd ismerősen mozogni ebben az épületben, és akkor elkezdheti átalakítgatni a berendezést. Jó hír, hogy nem csak a fájdalmas emlékekhez és problémákhoz, de az erőforrásaihoz is így lehet közel kerülni, amelyekre mindennél nagyobb szüksége lesz azon a hosszú úton, amelyen elindult.
Jól gondolja, hogy a terápiában felmerülő konkrékt problémáit ott szerencsés megbeszélni, ezért maradtam ilyen általánosságoknál.
Jó utat kívánok. Éva
Kedves Doktornő,
25 éve harcolok az "elemekkel", a démonjaimmal.
Ezek korábban szocfóbos tünetekben, később depresszív fázisokban, alvászavarokban, rémálmokban, szorongásos-túlpörgéses állapotokban, hirtelen és radikális étvágy- és testsúlyingadozásokban, a legkülönfélébb testi tünetekben adnak jelt magukról.
15 éve jártam először pszichiáternél, azóta hosszabb-rövidebb megszakításokkal, a jelenlegihez 5 éve járok, egyet már kirúgtam.... Gyógyszert sokfélét kipróbáltunk, a mostani koktélom Olwexya 75mg és Mirtazapin 45mg, kiegészítve alkalmanként Stilnox-szal vagy Xanax-szal (igaz hogy évek óta, de az orvosom nem aggódik a függőség miatt, én kicsit igen). Ezekkel relatíve jól voltam (és már vagyok pillanatnyilag). Érdekes amit az alkalomszerűen bevett szorongásoldókról mondott: Elég sok szakirodalmat összeolvastam a gyógyszerekről, betegségekről (ugye ahogy ez egy jó hipochonderhez illik 
) de ez számomra újdonság. Én pont azt gondoltam erről, hogy a függőség akkor fenyeget legjobban, ha az "anyag" folyamatosan a szervezetbe van juttatva. Egyébként azt el kell hogy mondjam, alapvetően gyógyszerpárti vagyok, (de nem kizárólagos gyógyszeres kezelés párti) hajlandó vagyok mindent beszedni amitől jobban lehetek -- de persze csak miután lecsekkolom a drI.nfon hogy mit akarnak szedetni velem. 
Most 3 hónapja vissza-visszatérő rémálmok, szorongásos tünetek miatt pszichoterápiába kezdtünk a beállított gyógyszerek mellett. Volt egy mindenféle problémával terhelt párkapcsolatom (ennek részletezése nem fér bele ide) és ezt márciusban egy számomra nagyon fájdalmas szakítás követte. Most, ahogy megyünk előre a terápiában, azt hittem hogy apránként fogyni kezd az, amit fel kell dolgoznom, át kell értékelnem magamban, kapcsolataimban. Ezzel szemben azt tapasztalom, hogy minél többször megyek, annál több mondandóm akad. Kiszabadítottuk a szellemet a palackból, de ki fogja visszaparancsolni, és mikor? A terápia első heteiben kifejezetten depressziós fázisok következtek, most kb. 2 hete jobb....
Amit még fontosnak tartok megjegyezni, hogy van valamiféle különös, perverz vonzódásom az öngyilkosság lélektanához, az erről szóló versekhez, zenékhez, irodalomhoz. Kísérletem nem volt, csak korábban néhány gyógyszeres túlkapásom.
Az is egy érdekes kérdés, hogy mennyire helyes, hogy miközben terápiára járok, itt vetek fel a terápiával kapcsolatos problémákat.
Ennyi egyelőre, az itteni munkájához sok sikert és kitartást....
Kedves szörnyi, már megint elbújt valahogy ez a levele, képestől, pedig többször végig pörgettem.
Úgy látom, tovább jutott az oknyomozásban. Hát akkor innen az "erőteljes lelki okok" nyomvonalon lenne érdemes tovább kutatni, jó segítséggel. Gyógyszeres vonalon a ritka 0,5-ös Rivotriltól nem semmit sem lehet várni, de a gyakoribbtól sem sokat, de átmenetileg (és csak átmenetileg!) meg lehet a helye egy komplex terápiában. Mintha valamiért tartana az antidepresszívumoktól. Remélem, hogy van terapeutája, gyógyszeres és pszichó vonlom egyaránt, akivel, akikkel együtt ki tudja dolgozni a legmegfelelőbb lehetőségeket a problémák okainak feltárására és kezeléssére!
Ezek a képek tényleg nagyon szerethetők. Most már tényleg megyek aludni,
üdv., Éva
Kedves Fórumozók!
Hát nincs több kérdés, igaz is, későre jár.
Furcsa érzés, én nem szoktam ilyen névtelen fórumokhoz, ahhoz, hogy ismeretlen emberekkel írásban társalogjak, és mégis kezdem azt érezni, hogy jó kis csapatba csöppentem, és azt is, hogy kezdjük megismerni egymást.
Örülök az őszinte kérdéseknek és annak, hogy minden kérdező komolyan veszi ezt a lehetőséget és arra használja, amire való. Jól esik a levelekből áradó nyitottság és bizalom, igyekezni fogok továbbra is ennek megfelelni, és remélem, hogy a többiek is bátorságot kapnak a kérdezéshez.
Nagyon sajnálom, hogy volt olyan fórumozó, akivel nem sikerült legjobb szándékom ellenére sem szót értenem, mint ahogy mindig megvisel, amikor nem tudok bajban lévőn segíteni. Sajnos tudomásul kell venni, hogy semmi nem jó mindenre és mindenkinek.
Elnézést kérek még a múlt csütörtöki kimaradásért, biztosan be fognak idegződni az időpontok.
Szívesen veszem, ha kapok visszajelzést a válaszaimra.
Jó éjszakát, szép napot, éva
Kedves szörnyi, szerintem is!
Köszönjük a bíztatást!
Gratulálok és én is drukkolok, hogy továbbra is győzzön!
Üdvözlettel: Éva
Kedves Fórumozók, most van egy kis családi feladatom, utána még visszajövök, éd elköszönés előtt még válaszolok, ha lesz még kérdés, Éva
Kedves ww, ne féljen, nem vagyok olyan könnyen elüldözhető!
Kicsit tényleg sok nekem egyszerre ennyi kérdés, de kijegyzeteltem őket, tehát kezdjük:
1. A vér és vágás nyilván összefüggenek, egymást helyettesíthetik az álomban. Az álmok nem egy az egyben ismétlik a valóságot, hanem jelképekben szólnak rólunk, hozzánk.
Az álmok jelentését csak az álmodóval közös személyes munkában lehet megfejteni.
2. Az életében, múltjában egészen biztosan megvan az oka annak, hogy miért fél ennyire a megsebződéstől és a kiszolgáltatottságtól, akkor is ha a jelenben ez teljesen alaptalan, és egyáltalán nem biztos, hogy azért, mert valami rejtegetni valója van!
3. Mindenképp érdemes a leírt állapotot gyógyszeresen (is) kezelni, a megfelelő gyógyszert egyénileg kell megtalálni, a Wellbutrin jó lehet, valóban nem hízlal, de más is van ilyen. A Xanaxot, Rivotrlilt kb. 3 hónapig lehet függőség veszélye nélkül kiegészítésül szedni, ha kell, antidepresszívum mellé, de az antidepresszívumok többsége maga is szorongásoldó, legfeljebb ez a hatás később alakul ki, esetleg addig lehet szükség szorongásoldóra is. A szorongásoldókhoz való függőség veszélye pont akkor a legnagyobb, ha alkalmilag kapkodjuk be. Ekkor ugyanis olyan, mintha egy felest hajtanánk fel; a gyorsan jelenkező szorongásoldó hatás miatt a megkönnyebbülés érzése közvetlenül a tabletta bevételéhez kötődik, ezért feltételes reflexként rögzül ez a megoldás és egyre inkább ehhez fogunk folyamodni más természetesesbb és egészségesebb megoldások helyett. Tehát a szorongásoldókat (Xanax, Rivotril) inkább folyamatosan ajánlott szedni a feltétlenül szükséges ideig, maximum néhány hónapig. Akkor egy állandó vérszint mellett egy tartósan alacsonyabb szorongás szintet tartanak fenn, ezzel megelőzik a szororongásfokozódást és a szorongás csökkenése nem kötődik közvetlenül a tabletta bevételéhez.
5. A DBT mellett lehet pszichodrámára járni, de az egyéni pszichoterápia akkor is kihagyhatatlan mellette; a pszichodráma vezetőjével meg kell beszélni, hogy elfogadja-e, hogy a dráma mellett egyénibe is jár.
A Nap-Körben lehet önálló diagnosztikus interjút kérni, ez 1, esetleg 2. ritkán több alkalom, egyénileg, és a feltett és felmerülő kérdésektől függően eldöntendő, hogy kellenek-e e tesztvizsgálatok.
6. Sokan keresnek társat ebben az életkorban, nők is, férfiak is, és azzal sincs egyedül, még ha ritka is, hogy még nem volt párkapcsolata. Úgy érzem, komolyan vágyik a változásra és a gátlásaitól való megszabadulásra, ha így van, akkor ehhez érdemes segítséget kérnie.
Üdvözlettel: Éva
Egyelőre minden rendben van, meg is jelennek a válaszaim, s.-nak már válaszoltan, w.-nek hosszabb lesz, de készül az is, É.
Éva, ha be tudsz jönni: weepingwillow-nak és samuboynak válaszolj.
Biztonság kedvéért úgy is csinálhatod, hogy megírod a választ mondjuk word-ben, és copypaste. Akkor biztos nem vész el, ha kidobna közben a rendszer.
Lehet, hogy érdemes több darabra vágni egy választ, kérdések szerint, ha több kérdés is volt egy hozzászólásban.
Elnézést, hogy időnként bénázunk...
Kedves samuboy!
Megrendítő és egyben szívet melengető a kérdése és az illusztrációként küldött gyönyörű kép is. Egészen biztos, hogy nagyon sokat számít a barátnőjének, hogy így tud mellette állni.
A neki írott levelemben tett javaslataimat veszélytelenül ki lehet próbálni, ezen kívül minden közösen megtervezett figyelem elterelés enyhíthet; érdemes össze szedni, milyen tevékenységek (pl. zene hallgatás, erős hangok, más erős ingerek stb.) segítettek eddig, vagy nem, és a már beváltakat alkalmazni. Mindez nem csökkenti a szakember által végzett pontos dg. felállításának, és a gyógyszeres és pszichoterápiás segítségnyújtásnak a fontossságát, sőt éppen a barátnőjét kezelő szakember vezetésével lenne jó közösen kidolgozni ezeket a lehetőségeket. Szerencsés lenne tehát, ha hármasban tudnának erről konzultálni akár rendszeresen.
Kívánom, hogy továbbra is ilyen sok szeretetet kapjanak egymástól, Éva
Kedves rozsaszirom,
akár jól esik, akár nem, a vagdosás, miként más, ismétlődően jelentkező önsértő, önkárosító viselkedésmódok is, mindig rendelkeznek valamilyen feszültségoldó funkcióval.
Abban lehet különbség, hogy ezt valaki mennyiben éli meg szubjektíve is "kellemesnek". Olyan ez, mint az alkoholistáknál, van, aki az ízét is szereti az italnak, van, aki útálja, de mindkettő egyformán iszik. A vagdosók annyiban vannak jobb helyzetben, hogy nem kapcsolódik ehhez még egy kémiai függőség is, és ami még fontosabb, hogy nem jellemző rájuk az u.n. "tagadásos védekezés" , nem mondják, hogy "á, nem vágok én annyit, kikérem magamnak, hogy ezt rám fogják ! " A probléma felismerése és tudatos vállalása az első lépés a változás iránti elköteleződés felé.
A bord. személyiségproblémákkal élő személyek esetében azért olyan gyakoriak az önsértő és más önkérosító viselkedémódok, beleértve a kémiai és más függőségeket is, mert fokozott az érzelmi sérülékenységük és ráadásul hiányos az érzelemszabályozási képességük is. Ezek az öndestruktív megoldásmódok alkalmasak lehetnek átmenetileg ennek a hiányos készségnek a pótlására (persze hatalmas áron!), ezért olyan nagy a veszély az ilyen megoldásokra való rátanulásra. Aki már sokszor csinálta, ellenállhatatlan kényszert vagy vágyat érezhet az ismétlésére, minél többször, annál inkább. Ezért nem mindegy, meddig vár valaki a változás iránti elköteleződéssel, viszont sohasem késő!
Üdv., éva
Keves Fórum!
Itt vagyok és már elkezdtem válaszolgatni a közben jött levelekre, várom a további leveleket!
Mindenkinek üdv., Éva
Kedves memphisgirl,
nem akarom és nem s tudom látatlanban diagnosztizálni,
de az biztos, hogy ilyen fajta hallucinációk nem részei a bipol.zavarnak,
bord. szem. zavarra sem jellemzőek, de inkább összefügghetnek vele. Lehet, hogy a 2 fajta élmény nem azonos eredetű. A második esetében a szervi, illetve keringési eredetű problémák is felmerülhetnek, ezeket érdemes kizárni.
Főleg az elsővel kapcsolatban felmerülhet, hogy lelki feszültségek hatására módosult tudatállapotba kerül, ha így vanm ezt könnyű leellenőrízni, mert ebből egyszerű technikákkal visszahívhatja magát. Ezeket veszélytelenül kipróbálhatja, mindkét halu esetében. 1. Figyelje meg, milyen helyzetekben szoktak megjelenni a furcsa állapotok. Amikor megjelennek, próbáljon változtatni az aktuális testhelyzeten és aktivitáson. Ha egy helyben ül vagy áll, ellazultan bámul valahova, akkor feszítse meg az izmait, majd térjan vissza a normál izomtónusához és kezdjen valamilyen aktivitásba, mozogjon, beszéljen valakivel, irányítsa át a figyelmét. Ha éppenvalamilyen rutinos, monoton mozgást, tevékenységet végez, állítsa le a mozgást, feszítse meg majd lazítsa normál tónusig az izmait és kezdjen valami más tevékenységbe, olyanba, amit csak odafigyelve lehet végezni, ugyancsak kezdjen beszélgetésbe valakivel. Ha ezekkel, le tudja átmenetileg állítani, ismételje meg, ha visszatérne. Amennyiben ilyen manőverekkel befolyásolhatónak leállíthatónak bizonyulnak a haluk, komoly esélye van annak, hogy ezeket akaratlan önhipnózis szerű módosult tudatállapotok okozzák, és akkor a fenti technikákkal a továbbiakban befolyásolni tudja őket.
Ezen túlmenően és ezzel együtt is szakemberrel való személyes megbeszélés, esetleges kivizsgálás segítene a tovább jutásban, mind a pontos dg.-t, mind a megfelelő segítséget illetően.
Üdv., Éva
Éva mindjárt jön, csak ledobta a rendszer. Még nem teljesen működik minden, és ő csak most kezdte tanulni.
Bocsánat, kis türelmeteket kérjük.
Kedves Doktor nő!
Az is bordeline aki nem kényszerből vagdossa magát,hanem mert szereti ezt csinálni s jól eski neki?
Kedves Weepingwillow, fogok válaszolni! Éva
Kedves Weepingwillow, fogok válaszolni! Éva
Kedves Doktornő!
Szeretném megkérdezni,hogy ha a barátnőm elkezd hallucinálni-és ez álltalában félnapig szokott tartani-mit lehet,mit kell,mit tudok tenni,azonkívül,hogy megvárom a végét?
Köszönöm válaszát előre is samuboy
Kérlek, ebben a topikban kizárólag Évához beszéljetek. Így tudjátok leginkább biztosítani, hogy a topik úgy működik, ahogy kell.
Ha gondoljátok, nyissunk egy moderációs topikot, ahol kialakíthatjuk közösen a moderáció szabályait.
A topikrombolókkal az adminok foglalkoznak.
bobby....fütyültek nem hallod????
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaIdézet tőle: memphisgirlAzt hittem, végre kiderül, melyik nyavalyámtól van ez a sok haluzás.
Kedves memphisgirl,
eszembe jutott ugyan, hogy lehet, hogy valójában a saját problémájáról ír a barátnőjére hivatkozva, de én csak arra válaszolhatok, amit látok. Barátnőről nem mondhatok semmit, még ha tudnék sem.
Amennyiben tényleg a saját problémájáról van szó, akkor tudnék esetleg valamit mondani, ha részletesen leírná, miből állnak pontosan a haluk, milyen körülmények között jelennek meg, mióta állnak fenn, időszakosan vagy állandóan jelentkeznek, befolyásolják-e a külső körülmények, kapcsolódnak-e stresszhelyzetekhez, konfliktusokhoz, függenek-e a hangulatától, inkább depresszióban vagy mániában jelennek meg, megelőzi-e, kíséri-e szorongás, tudja-e valamilyen módon befolyásolni, használ-e, használt-e régebben rendszeresen alkoholt vagy drogot, vannak-e a haluk mellett olyan ijesztő, nyomasztó gondolatai vagy megfigyelései, tapasztalatai, üldözéses vagy más különös élményei, amiket mások valótlannak gondolnak.
ÍAz alkohol-, drog kérdést (akkor is, ha már leállt) különösen fontosnak tartom, mert önmagukban a megjelölt kórképek nem szoktak tartós haluval járni. Ha nincsenek ilyen jellegű előzmények, akkor a többi kérdésről kellene sokkal többet tudnom. Amennyiben van kezelőorvosa, aki mindezt feletehetően jól ismeri, első körben őt lenne érdemes megkérdeznie, mit gondol az eredetükről.
Üdvözlettel: Éva
Kedves Doktornő!
Igen, rólam van szó.
Kétféle halum szokott lenni.
Az egyik az, amikor olyat látok, és hallok, ami nem létezik.
Ez mindig félelmetes.
Pl. késes gyilkos, halál az ajtóban.
És van a másik fajta.
Annál a tárgyak változtatják az alkjukat, hullámzanak emiatt nem tudok normálisan mozogni.
Nem ott vannak a tárgyak, ahol látom őket, ezért mellényúlkálok a dolgoknak.
Néhány percig duplán látok.
Nem tudok inni, mert nem találom meg a számat, és leöntöm magam.
A monitorból kijönnek a képek.
Ha széken ülök, olyan, mintha hajóban ülnék, mozog össze vissza.
Nem bírok normálisan beszélni.
Nem értem amit beszélnek hozzám, egy birka értelmes ábrázatával bámulok.
Ez kb.fél napig szokott tartani.
Azt megfigyeltem, hogy stressz hatására mindig kijön, de stressz nélkül is átlagban hetente egyszer.
Soha nem fogyasztottam alkoholt, vagy kábítószert, nem dohányzok, csak kávét szoktam inni, de az nem káros szenvedély.