Étkezés
En mar 8 eve boldog tagja vagyok az Overeaters Anonymous - nak.
Tisztelettel;
zsivany
A zsákmánnyá vált felismerte ellensége taktikáját, ebben az esetben az alattomosságot, és bölcsen átvette azt. Az ellenség erre nem számított, mert nem volt elég bölcs, ezért veszített.
Számomra ebből az a tanulság, hogy az ellenséget nem szabad lebecsülni, tanulni kell tőle. (Szimbolikusan írok, nincsenek ellenségeim, ahogyan szimbolikus a történet is.)
ha ezt te irtad akkor szépen irsz
valóban, ne egyen meg minket az angolna
de beirhattad volna az en se vagyok kerek topicba is, kitünő és hosszúéletű új topic
Abban egyetértek Kiscsillaggal, hogy az ásványianyagok vesztése súlyos problémákat okozhat. Egyes multivitaminok hízlalnak, de én pl. a Centrumnál nem tapasztaltam ilyesmit. Fontos, hogy abban jód is van. Magyarország jódhiányos terület, nagyon gyakoriak emiatt a rendellenes pajzsmirigy-működéses betegségek. (Nálam a pánik miatti magas pulzus miatt tesztelték többször, kizárták. Ennek ellenére ügyelek arra, hogy elég jód kerüljön a szervezetembe, de más okból, ha kíváncsiak vagytok leírom, legfeljebb kinevettek.:))
Még fontosabb, hogy evés nélkül sokáig bírja az ember, ellenben folyadék nélkül-pláne ilyen hőségben- csak pár napig. Mivel itt írsz és blogolsz, gondolom inni eleget iszol.:)
(Let us pause for a moment to think about this interesting fact:
(Alljunk meg egy pillanatra es gondolkozzunk el errol az erdekes tenyrol:
The dreaded moray eel which thrives in the blood-warm waters of tropical oceans is far more feared by
A szornyu muraj angolna, amelyik a tropikus oceanok ver-meleg vizeben tenyeszik, a helyi emberek sokkal
jobban felnek tole
natives than the great mako shark.
mint a mako capatol.
That’s because sharks sometimes can be scared off by beating the water,
Ez azert van mert idonkent a capakat el lehet ilyeszteni a vizere valo utesekkel
and making a disturbance,
es a kavarasokkal
but the eel, once it has decided you are its next victim, fixes its beady eyes on
de az angolna, ha egyszer elhatarozta, hogy te vagy a kovetkezo aldozata, rad szegezi az o bogyos szemeit
you and strikes.
es lecsap.
Quicker than thought, the eel buries its fangs in you, and with enormous power it begins
yosabban mint a gondolat, az angolna beled vallya a fogait, ez hatalmas erovel elkezd
to relentlessly worm downward deeper into the water into its hole in a coral reef. The slimy, snakey
kitartoan kigyozni lefele mellyebbre a vizbe abba a lyukba a korallzatonyba. A nyalas, kigyos
creature drags you with it down into the sea. You vainly thrash about as it pulls you toward death. Agony
teremtmeny huz teged magaval le a tengerbe. Hiaba dobalozol korbe ahogy huz a halalod fele. Agonia
and terror flood through you as you fight to keep your last breath. You kick your legs and beat your arms
es szornyulet arad keresztul rajtad ahogy kuzdesz az utolso lelegzetert. Rugdosol a labaiddal es utsz a
karoddal
uselessly, until finally the last bubbles erupt from your mouth and rise toward freedom in the blue sky
haszontalanul, amig vegul az utolso bubborek kitor a szadboles emelkedik a szabadsag fele a kek egben
above – a sky you have seen for the last time. Water floods into your lungs, and you choke and gag
ott fonn - egy eg amit utoljara lattal. Viz arad a tudodbe, es fuldoklasz es oklendezel
soundlessly in the silent, underwater world. And then you are still, motionless. You have entered a coma,
hangnelkul a csendes vizalatti vilagban. Es meg mindig mozdulatlan vagy. Komaba estel,
you are dying. Still locked in the eel’s jaws, you float there, muscles loose, arms outstretched, eyes open
haldoklasz. Meg mindig az angolna alkapcsaba zarva, ott lebegsz, izmaid lazak, karod kitart, nyitott
and sightless forever.
szemid vakok orokre.
Except for this...
Kiveve ha, ...
Except for this...
Kiveve ha, ...
There is one chance...
Van egy lehetoseg...
Just after the ugly beast grabs you, and just before it begins to drag you down, it loosens its grip,
Csak miutan az undorito bestia megragad, es mielott elkezd lefele huzni, meglazitja a markolasat
just for a moment, so that it can bite down harder, more securely sinking its fangs into you. In that one
csak egy pillanatra, hogy meg erosebben raharapjon, meg biztonsagosabban beled sullyesztje fogait. Abban a
second, if you are quick enough, you can pull free. Surprised, the eel watches you lunge away.
masodpercben, ha te eleg gyos vagy, kiszabadithatod magad. Meglepodotten, az angolna csak bamul ahogy
elrugod magad.
You have escaped.)
Megszoktel.)
(Let us pause for a moment to think about this interesting fact:
The dreaded moray eel which thrives in the blood-warm waters of tropical oceans is far more feared by natives than the great mako shark. That’s because sharks sometimes can be scared off by beating the water, and making a disturbance, but the eel, once it has decided you are its next victim, fixes its beady eyes on you and strikes. Quicker than thought, the eel buries its fangs in you, and with enormous power it begins to relentlessly worm downward deeper into the water into its hole in a coral reef. The slimy, snakey creature drags you with it down into the sea. You vainly thrash about as it pulls you toward death. Agony and terror flood through you as you fight to keep your last breath. You kick your legs and beat your arms uselessly, until finally the last bubbles erupt from your mouth and rise toward freedom in the blue sky above – a sky you have seen for the last time. Water floods into your lungs, and you choke and gag soundlessly in the silent, underwater world. And then you are still, motionless. You have entered a coma, you are dying. Still locked in the eel’s jaws, you float there, muscles loose, arms outstretched, eyes open and sightless forever.
Except for this...
Except for this...
There is one chance...
Just after the ugly beast grabs you, and just before it begins to drag you down, it loosens its grip, just for a moment, so that it can bite down harder, more securely sinking its fangs into you. In that one second, if you are quick enough, you can pull free. Surprised, the eel watches you lunge away. You have escaped.)
....nem tudja elkepzelni a bulimias az eletet se hanyassal, se hanyas nelkul...
Es eljon majd a nap amikor mar ne tudja elkepzelni az eletet se vele se nelkule. Akkor ismeri meg az a maganyt ahogy csak kevesen. Ott lesz majd az ugropontnal. A magasban allva a veget kivanja.
Isten az egyetlen ÖRÖK. nélküle semmik vagyunk. Isten a Lélek. Azt hiszem.
Idézet tőle: megintzsivanyInkabb Kilatastalansag mint Ketsegbeeses a Desperation
A Vegso Kilatastalansag Ajandeka.
jobb is nem belegondolni... ezért talán az élethez is hozzá lehet úgy állni, hogy ajándék.
Egyszer eljön az a pont amiről írsz. Ezért nem lennék soha öngyilkos. aki már járt "ott" vagy a közelében, az menekül szerintem. Mert onnan nincs visszaút. Vagy csak visszaút van. Nem tudom. De nem mernék belegondolni se... Több mint félelmetes.
"Muszaly hogy hordozzuk az Isten latomasat a mi mindennapi eletunkbe."
Inkabb Kilatastalansag mint Ketsegbeeses a Desperation
A Vegso Kilatastalansag Ajandeka.
Idézet tőle: megintzsivanyEn ugy hiszem, hogy nem szabad senkit sem visszatartani annak a pontnak az eleresetol ahonnan csak visszaterni lehetseges.
The Gift of Desperation = A Vegso Ketsegbeeses Ajandeka.
Egyetértek. Talán egyszer megközelítettem ezt a pontot. Leírhatatlan élmény.
(Egynek lenni Istennel - csodálatos!).
En ugy hiszem, hogy nem szabad senkit sem visszatartani annak a pontnak az eleresetol ahonnan csak visszaterni lehetseges.
The Gift of Desperation = A Vegso Ketsegbeeses Ajandeka.
Erről most a szülés és a szerelmi kapcsolat témája is beugrott, arról amiket itt leírtam az imént. amikor az ember együtt van egy másik élőlénnyel, akkor ezáltal "több" lesz, hozzáadódik valami. Anyag is meg szellemiség is, érzések, új gondolatok. amikor az ember szül vagy áldott állapotba kerül, akkor is "gyarapszik", vagyis inkább sokszorosítja az anyagi lényét, ad magából valamit, teremt, mégis az már egy másik új "valami" lesz. Mondhatnám azt hogy többé már nem lesz köze hozzá, de lelki értelemben mégis köze lesz hozzá. Már nem fog a testéhez tartozni az, ami egykor a része volt. És ez a valami, a gyerek fejlődik, növekszik gyarapodik, és majd ő is talán létrehoz egy "új anyagot". Nekem ez az egész roppant érdekes, ugyanakkor bizarr és ijesztő. Az egész univerzum és világegyetem erre épül, a növekedésre, tágulásra. Az anyag képes szaporodni, de mindig növekszik, tágul, sokszorosodik, de sosem válik semmivé. Ez nagyon érdekes, hogy teremteni képesek vagyunk, de megsemmisíteni nem. Jobban mondva Isten teremt (vallásos vagyok, vagy inkább úgy mondom hívő).
Érdekes amit írsz Zsivany, tényleg átalakul és nem vész el. De van olyan hogy "máshová vándorol" az anyag. Én ezt akarom elérni hogy rólam "elmenjen" máshová, egy másik tárgyra vagy bármire 😀 Szerintem az ember meg tud szabadulni egy rész anyagtól, ami azután már nem lesz az ő része. Én így gondolom. Van olyan is hogy az anyag elmegy máshová, a lélek pedig erősödik, és szabadabbá válik. Nekem az hogy fogytam, lelki szabadságot ad, és az üresség érzése szintén ilyesmi. Szeretem üresnek érezni magam. Ez olyan mintha a sok szennyet mocskot, leráznám magamról - nem lenne hozzá közöm. Én így "tüntetek" a világ felépítése ellen, persze attól még része vagyok, és nem leszek alapvetően jobb vagy más, de számomra jobb érzés az üresség, az önmegtartóztatás, a megszabadulás az anyagtól. Én úgy érzem a lelkem másik világból való, sőt ebben biztos vagyok. Úgy fogom fel, itt feladatom van, küldetésem, azért vagyok itt, de bizonyos dolgok ellen itt is tüntetek, teszek arról, hogy megvalósítsam az elgondolásaimat - vannak akik szerint helytelenül - én helyesnek vélem, mert megtalálom benne önmagam 🙂
VIHARBA-NEZO
FORGATAGBAN:
Az anyag nem vesz el csak atalakul. A bulimia sem vesz el csak atalakul. Valami olyanna alakul at ami nagyon erdekes. Es akinek nincs az nem erti.
Szojatekkent mondhatnam, hogy:
Erdekes ott, azon a ponton ahol az anyag es a szellem harmoniaban van egymassal.
Van egy pont ahonnan csak visszaterni lehet.
Idézet tőle: megintzsivanySzia Harmony;
En mar tobb mint hat eve nem hanyok, es egyre tobb es tobb megoldast talalok az en evesi rendellenessegeimre.
Kulonben a bulimia az csinal mindenfele tuneteket. Lehetseges hogy a te pszihologiai problemaidnak, es az osszes problemaidnak az eredete az evesi rendellenesseg. Es ez a fajta rendellenesseg tunetmentesse valtoztathato. Es lehet, hogy ez teljes mertekben vagy nagyon jelentos mertekben a te problemaidat is megoldana. Lehetseges. Nem biztos.
En most jol vagyok. Vettem egy vitorlashajot amivel ki tudok vitorlazni az oceanra.
Csendes;
zsivany
Kedves Zsivany,
szerintem igazad van, mivel én is úgy gondolom, hogy pl a szociális fóbiám is részben azért alakult ki, mivel nem fogadom el magam, vagy félek hogy mások nem fogadnak el ilyennek, ilyen súllyal. Mindig kevesebb és kevesebb akarok lenni, de az emberen mindig lesz valamennyi bőr, hús, zsír, mivel az ember ezekből épül fel, és ezért sosem lehetek elég jó. Ezt a betegséget valahogy le kellene küzdenem, de nekem nagyon sokat jelent, ha nincs rajtam sok fölösleg, és minél kevesebb van az említett dolgokból rajtam, én annál jobban érzem magam, és annál inkább érzem magam azonosnak a saját testemmel. Számomra a fizikaiság, az anyagiság, egy olyan dolog, amit elutasítok, pl itt van az aszexualitásom is, az is köthető ezekhez, mert az is a testtel az anyaggal van összefüggésben. fontosnak tartom a Lelket, hogy az szabad lehessen, és számomra minél "könnyebb" a testem, a lelkem is annál szabadabb. most ezt így tudtam legérzékletesebben leírni, de persze ezt jobban is lehetne érzékeltetnem, csak nem találom a megfelelő szavakat. Valahol elutasítom az anyagi világot. Szerintem mindennek ez a gyökere. Bajom van az élettel, azzal, hogy kegyetlen, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy kéne, vagy ahogy az emberek javát szolgálná. Ez egyfajta "lázadás", ez a nemevés és bulímia "kihányom az anyagot", tehát "anyag nélkülivé válok", "nincs szükségem anyagi dolgokra". szimbolikusan nálam ezt jelenti ez az egész evészavar.
Értem a Csendeset. Óceán. 🙂 És még sok minden.
S csendesen megjegyzem, általában én is csendes vagyok, és ezt veheti bárki úgy ahogy akarja 🙂
Szia Harmony;
En mar tobb mint hat eve nem hanyok, es egyre tobb es tobb megoldast talalok az en evesi rendellenessegeimre.
Kulonben a bulimia az csinal mindenfele tuneteket. Lehetseges hogy a te pszihologiai problemaidnak, es az osszes problemaidnak az eredete az evesi rendellenesseg. Es ez a fajta rendellenesseg tunetmentesse valtoztathato. Es lehet, hogy ez teljes mertekben vagy nagyon jelentos mertekben a te problemaidat is megoldana. Lehetseges. Nem biztos.
En most jol vagyok. Vettem egy vitorlashajot amivel ki tudok vitorlazni az oceanra.
Csendes;
zsivany
(Köszönöm szépen én is, bár azért sokszor látom magam nagyon rondának, túl széles az arcom, túl hájas, kicsi a szájam stb. :D)
Teljesen megértelek! Talán próbáld meg kevés szóval, hogy bízzanak benned, mert boldoggá tesz és ugye szeretnék, ha boldog lennél? Talán kicsit érzelmi zsarolásnak hathat, de tényleg felnőtt vagy, és attól, hogy pszichés betegségeid vannak, amik miatt rájuk vagy utalva, attól még ne gondolják, hogy mindaz amit állítasz szubjektív.
Jajj, nem megbántani akarom őket, mert biztosan nagyon szeretnek és segítenének, csak azt is meg lehetne említeni nekik, hogy ezért hálás vagy, de neked is elég baj, hogy sajnos nem tudsz dolgozni és önálló életet élni és nem te kérted ezt a betegséget, ahogyan más sem. Ezért az az apróság, hogy örömet okoz ha modell alkatú leszel, az hagy legyen a tiéd, adják ezt neked. Kérdd meg őket, hogy ezt az orvosodban is erősítsék meg. Én bízom benned, azért merek ilyeneket tanácsolni.
Mona annyira kedves vagy, annyira jólesik komolyan amit írtál, hogy gyönyörű vagyok, bár tudom nem vagyok az de olyan jó ezt olvasni!!! Te is gyönyörű vagy, őszintén, nagyon szép arcod van, és én meg téged irigyellek! 😉
Igen, nehéz a családdal, egyébként igen próbáltam azt amit írtál, elmagyarázni itthon, hogy számomra ez jelent örömet, és elégedettséget, és boldogságot, ha vékony lehetek, egy ideig beletörődtek, és megértették, de mostanában már etetnének, és mondják anorexiás vagyok (pedig nem vagyok az, tényleg nem tartok még ott súlyban hogy az legyek). Hát félek, mi lesz ha még fogyok, akkor lehet megtömnek, vagy elmondják a dokimnak, ettől nagyon félek, pedig tényleg fogyhatok még simán, nem vagyok vészes vagy veszélyes helyzetben. Ezt kéne megérteniük, és örülniük kéne hogy valami boldoggá tesz engem is, persze megértem hogy aggódnak, mivel látják napokig semmit nem eszem. Nem tudom hogyan lehetne megoldani ezt.... hogy a család ne aggódja halálra magát. És tudom hogy veszélyes ez, de tényleg érzem, mi az a határ ami még nem veszélyes. Persze a hányás az veszélyes, de éppen ezért igyekszem inkább koplalni, minthogy kihányjam. Egyébként igen én is ezt mondtam otthon, hogy nem vagyok kórosan sovány, sőt sovány sem, nézzék meg a BMI táblázatot, mire ők azt válaszolták, az hülyeség, meg hogy manapság már az anorexiás kinézet a normális, a média miatt, de nem szabadna hogy ez legyen, meg hogy már nagyon sovány vagyok (dehogy vagyok sovány, kövér vagyok - ezt egy db-ig mondogattam, de már a végén kikészültek tőlem :-D). elhiszem hogy nehéz a családnak, de elvégre az én életem, és úgy alakítom (vagy rontom el), ahogy nekem tetszik. Jó jó aggódnak, de felnőtt ember vagyok. 🙂
Hasra hízásról:
Tapasztalatom szerint ezt eltüntetendő csak egy módszer van, hasizomgyakorlatok, felülések.. Belinkelnék nektek ide könnyebb gyakorlatokat, amiket nőknek találtak ki, és kezdésnek is nagyon jók, de sajnos nem találom azokat neten.
Harmony, szerintem az egy reális félelem, hogy aggódik a családod és egyszer anorexiával elvisznek kórházba. Nem lehetne anyukádat megnyugtatni, hogy bízzon benned, hogy tudod, hogy hol van a határ? Én is nehezen tudom az enyémet lecsillapítani, szerencséjére fogalma sincs milyen depis-pánikosnak lenni. Egyszer viccelődtem a halállal, hogy az nem olyan nagy dolog, és azt hitte, hogy ez "crying help" és sírt, meg krírisosztályt emlegetett. A végén még én éreztem magam pocsékul, hogy akaratlanul fájdalmat okoztam neki, de attól is, hogy ennyire "dilisnek" tart.
A helyedben elmondanám neki, hogy miért érzem magam szépnek vékonyan, törékenyen (ez a tökéletes jelző, nekem is ez az ideálom, nagyon boldog vagyok, hogy örömet szereztem vele :)) és megnyugtatnám, hogy még jóval a beteges soványság felett vagyok. Önhánytatást, meg hangokat nem emlegetnék, nehogy teléjesen megrémüljön, hiszen éppen a bizalma erősítése a cél. Vigyázz magadra, gyönyörű, kedves Harmony! 🙂
Idézet tőle: KiscsillagHarmony!
Hány centi vagy? Hány kilóra szeretnél lefogyni?
Attól nem félsz h. ha tovább fogysz mások meg fognak botránkozni azon h. milyen sovány vagy és épp emiatt nem fogsz nekik tetszeni?
K.
Kiscsillag, én csak 163 cm magas vagyok, szóval nem tartozom a magas nők közé. Átlagos magasság. Nem tudom még hány kiló a cél, de minél kevesebb, nekem nagyon tetszenek a modellek alakjai, tudom talán mások azt gondolják ez már hiúság - hát lehet, de engem ez a cél motivál, és jó egy cél az embernek, és nekem nem sok célom van, vagyis megfogalmazva nem sok, persze pl célom még meggyógyulni és képesnek lenni dolgozni. Nem félek hogyha lefogyok másoknak nem fogok tetszeni, inkább attól félek, hogy aggódni fognak, de az biztos, hogy szerintem "jobban" néznék ki soványabban, persze nem 28kg-osan, az már talán tényleg túlzás, de én úgy akarom hogy sovány legyek ugyanakkor csinos, de nem tudom igazán mennyi az kg-ban ami megfelelő lenne. Most így a 40kg-ot gondolom annak, de lehet több is, lehet kevesebb is. Nem tudom, mert még nem voltam annyi 🙂
Tegnap reggel óta nem is ettem még semmit. Ma már nem is fogok.
Különben létezik az anorexiának egy olyan típusa hogy "purgáló anorexia". Inkább ebbe a csoportba hajlok, mivel keveset eszem, és a bulímiának inkább az a jellemzője hogy sokat eszik a beteg és kihányja. A purgáló típusú anorexiánál a beteg keveset eszik, sokszor koplal, és a keveset is kihányja. Inkább ez jellemző rám. De (még) nem vagyok Anorexiás. Ahhoz 17,5-ös BMI kéne. Most kb 18,5 a BMI-m, akkörül. Volt 23-as is.... hiába akarok leállni és enni normálisan és egészségesen, tényleg találó az, hogy "valaki", egy "hang" mondja, hogy nem szabad ennem. Mintha egyfajta kontroll alakult volna ki az evéssel szemben. Néha azért eszek, és van olyan is hogy zabálok, de az nagyon nagyon ritka. Inkább keveset, max 800kcalokat, és kiadom. Volt hogy egy joghurtot ettem és azt is kihánytam. 🙁
Kedves Zsivany, igen, veszélyes ez, az agyammal tudom... mégsem érzem át a dolog súlyát. Csak azt érzem sokszor, hogy gyenge vagyok és erőtlen. És hogy állandóan ennék, de nem eszek. És ha eszek, akkor hányok. Sokszor nagyon kimerítő. Nem tud róla a családom. Titkolom.
Nagyon sajnálom, hogy Te is bulímiás vagy. Pedig nagyon sovány vagy a képeiden én látom. Szerintem nagyon jó alakod van, mármint vékony és nekem tetszik. És helyes is vagy méghozzá. De ismerem a betegséget, hogy mi nem hisszük ezt el. Vigyázz magadra kérlek, én is megpróbálok magamra vigyázni. És köszönöm a kedves szavakat!
nekem is ez van
Haliho Harmony;
Szep a hajad, es a mosolyod, es a szemed is.
Az evesi rendellenessegek titokzatos nyelvezete:
Hat eloszor is a szamok 50, 49, 50, 49, 50, "kovernek latom magam", " megis mast latok a tukorben", "csaladom felt", "pasi figyel", "csaladommal nem tudok"....
Az ilyen dolgokba mar hires emberek is belehaltak. Bulimia, evesi rendellenesseg, test kep zavar, Karen Carpenter, stb...
Es a hang ami mondja neked az egy ferfi-hang.
A bulimia tunetei egyaltalan nem egyedi, minden bulimiasnak hasonlo. Vigyazz, ebbe konnyu belehalni.
Mona, Kiscsillag, köszi a bókokat! 🙂
Mona elolvastam a blogbejegyzésed, sok hasonlóságot vélek felfedezni az én történetem és a tiéd között. Nekem is sokat ingadozott a súlyom ide-oda, hol lefogytam, hol visszahíztam a leadott kilókat. Szerencsére most ott tartok, hogy tartom az 50kg-os súlyomat, bár a napokban már a 49-et is elértem, de ittam folyadékot, és valamiért azóta 50kg vagyok, nem értem, pedig nem ettem, de talán majd visszafogyok 49-re. Egyébként nekem célom a "kóros soványság" elérése, lehet hogy sokakat ez felháborít, de én azt látom szépnek, és "normálisnak", most kövérnek látom magam, főleg derék és csípőtájékon, pedig az eszemmel tudom, az 50 kg az nem sok, mégis mást látok a tükörben és ha magamra nézek. Viszont nagyon sokat jelent nekem, hogy azt írtad Mona, hogy törékeny vagyok, ez nagyon nagyon jólesik, és még nem mondta ezt nekem senki (sajnos), csak a szüleim azzal jönnek, hogy ne fogyjak, meg hogy hízhatnék, de én látom magam, és tudom, ahhoz hogy elfogadjam magam, és normális alakom legyen - még fogynom kell. Az a baj velem, hogy nem elégszem meg az "átlagos" alakkal magamon, hanem vékonyan csini akarok lenni, tudom, túl sokat várok magamtól, de hiszen miért ne lehetne egy embernek ilyen álma? Csak szeretném ha szeretnének, és ha rámnéz valaki ne az jusson eszébe, hogy de elhanyagolja ez magát, meg zabál, hanem az hogy milyen kellemes megjelenésű, csinos, kedves lány (nő). Szerintem mindenki erre (is) vágyik titkon, mégha tagadja is. 🙂
Kiscsillag, sajnos nekem is van pocakom, és azon vagyok hogy leadjam, de onnan a legnehezebb fogyni, meg derékról, és azt hiszem beiktatok ezentúl heti 3x tornát, mert hiába fogytam 13 kg-ot fél év alatt, a hasam megmaradt, persze ment lejjebb de még mindig kiáll és nem feszes, és én azt szeretném ha viszonylag lapos lenne. De ez lesz a legnehezebb.... Nekem a karjaim sem vékonyak, pedig mit meg nem adnék azért hogy szép vékony karom legyen. Az alsó karom az úgy elmegy, de a felkarom tiszta háj.... a képen még talán nem is tűnik fel annyira, de ha nézem őket a valóságban látom, meg ha megfogom, akkor érzem hogy hájas. Hát sokat kell még fogynom, csak az a gáz a családom már nagyon aggódik, és figyel, hogy egyek stb.... de nekem van egy álmom (lefogyni) és el fogom érni, és nagyon remélem, ha elérem az áhított súlyom, akkor nem visznek kórházba hogy felhízlaljanak. Hát nehéz dolgok ezek, az ember igyekszik jól kinézni, törődni magával, de sokszor a családja félti, és sajnos vagy nem, beleszólnak az életünkbe. Én sajnos nem bókokat kapok a fogyásom miatt, hanem aggódó szavakat és tekinteteket a család részéről, bár az utcán sokszor látom ha egy pasi figyel, megnéz - az jólesik, de a családommal nem egyszerű dűlőre jutni.
Stresszevés
Biztos vagyok benne, hogy nálam az étkezési zavaraim gyerekkoromban alakultak ki a szüleim kényszerességei miatt. Nagyon ellentmondásos volt hozzáállásuk. Egyrészt': mindig kellett reggelizni, ebédelni (húst enni-kiskoromban utáltam), vacsorázni és csakis a kijelölt helyen, időben. Másrészt' pedig az édesség jutalom, azt csak akkor ehettem, miután "végeztem" a "rendes" ételekkel.
Nem voltam kövér gyerek, de negyedikben (8 évesen) és nyolcadikban (14 évesen) kicsit ducibb lettem. Már előtte is azt hangoztatták szüleim, hogy -miközben ők tömtek-hízásra hajlamos vagyok, és mikor kétszer ducibb lettem, akkor aztán képzelhetitek milyen megalázó, fárasztó és hoszas prédikációkat kellett végighallgatnom. Kamaszkoromban 175 centihez sikerült 64 kg-ról lefogynom 56-ra. Még akkoris kövérnek láttam magam, sőt voltak olyan soványmániásak, akik ijesztgettek, hogy egy grammal sem szabad többet híznom, különben milyen csúnya leszek.
Aztán 21 éves koromban sokat dolgoztam, fáradt voltam, és valahogy önkéntelenül jött, hogyha eszem, akkor jobban bírom a munkát. egy év alatt 8 kg-t híztam. Aztán visszafogytam. Majd teltek az évek, és mikor ismét nagy volt rajtam a nyomás, akkor ettem és dagadtam. Aztán sikerült lefogynom megint, persze már nem az áhított 58-60 kg-s súlyra, de egy elfogadható külsőre. Közben rengeteget foglalkoztam a témával. Mikor egyedül éltem akkor az is jó volt abban, hogy nem kellett főznöm, össze-vissza ehettem, lehetett koplalni, nem kellett senkire tekintettel lennem.
Ma ugye tudtam főzni, de dühös vagyok, mert nem álltam meg, hogy be ne lakmározzak alaposan. Igyekszem pedig úgy felfogni, hogy én csak a séf vagyok, nekem nem kell egyáltalán ennem. Sajnos viszont szeretek enni és jól főzök. Aztán meg ha már eszem, akkor bennem is megvan az, hogy addig, még ki nem pukkadok.
Több gyógyult anorexiás barátnőm, ismerősöm könyörgött, hogy ne akarjak az lenni, mert borzalmas kijönni belőle, a kórházban pokoli volt etc. Tudom, de azért jó lenne tartósan koplalni tudni.
Kedves Harmony!
Szerintem gyönyörű és törékeny vagy ezen a képen, de leveleztünk már arról, hogy mindenkinek megvan a maga ideálja saját testéről.:)
Örülök, hogy tudod, hogy az önhánytatás nagyon rossz, én pedig azt tudom, hogy a berögzült reflexeket milyen nehéz leküzdeni. Bízom benne, hogy neked is sikerülni fog, mert sokkal több erő van benned, mint hinnéd! Engem az önhánytatástól az tart vissza, hogy arra gondolok, hogy milyen sokba kerül az étel...Ugyanakkor meg ez inog, mert hashajtót meg beveszek olykor, és a zérókólában is van egy kicsi, persze arra már én is "immunis" vagyok.
Mivel nem tudod elolvasni a blogbejegyzésemet, a következő hozzászólásomba bemásolom.
M.
Idézet tőle: Vicky PollardIdézet tőle: harmonymilyen gyakran hányok? Általában minden étkezés után (ha van rá lehetőségem, és mondjuk 200-300kcalnál többet eszek). Általában este eszek, mert akkor ki tudom hányni. Tudom ez így csúnyán hangzik.
ez kicsit rosszabb, mint amit gondoltam, de hát evvan. csúnyán nem hangzik, vagyis igen, de amíg te nem akarsz változtatni, úgyis tök mindegy, mit ír bárki.
miért akarsz úgy kinézni, mint egy kislány? mert már most olyan vagy.
Tulajdonképpen nem kislánynak akarok kinézni, csak szeretnék sovány lenni. Nem tudnám megmagyarázni pontosan miért, de úgy érzem több önbizalmam lenne. Ezenkívül tetszik az üresség érzése, olyan mintha egy hiányt pótolna be a testi üresség... mintha a lelki nihilt kompenzálná... tehát azt hogy semmiben nem találok örömet, a nemevésben pedig igen. Bár eszek és kihányom... kezdetben "csak" azért tettem ezt, hogy fogyjak... most is részben ezért, de mostmár azért is, mert egyfajta rutinná vált, ami rossz tudom, de a napjaim része szinte. Mindenkinek van káros szokása hát nekem ez... tudom hogy ártok magamnak, de nem tudok leállni.
Idézet tőle: harmonymilyen gyakran hányok? Általában minden étkezés után (ha van rá lehetőségem, és mondjuk 200-300kcalnál többet eszek). Általában este eszek, mert akkor ki tudom hányni. Tudom ez így csúnyán hangzik.
ez kicsit rosszabb, mint amit gondoltam, de hát evvan. csúnyán nem hangzik, vagyis igen, de amíg te nem akarsz változtatni, úgyis tök mindegy, mit ír bárki.
miért akarsz úgy kinézni, mint egy kislány? mert már most olyan vagy.
nem tudok vele mit cisnálni, harmony, ezek nyilvános helyek. és a skizofrénia fórumok száma a neten véges. kicsi közösség ez...csak 1%a az embereknek. tehát 100ból egy, statisztikailag kellene legyen a falumban még van 80ember, aki skizofrén, de nem ismerek egyet sem. valószinüleg titkolják vagy nem tudják magukról hogy azok.
Mobid, hát nagyon remélem, hogy nem olvassa a családom 😀 Igen titkolom, mert ha kiderülne, elmondanák a dokinak, és akkor gondolom kapnék valamiféle "kezelést", amit én nem akarok. Nem akarom hogy mégjobban felhízlaljanak, vagy étvágyjavítót vagy bármi mást felírjanak. Szar lehet neked, hogy mindenhol nyomon követ a családod 🙁 Nagyon sajnálom.
harmony, ezek szerint titkolod a betegséged a családod elött? és ezt a fórumot sem olvassák? nálam mindent elolvasnak, amiröl tudnak, hogy irok oda és próbálnak az állapotomra egy képet kapni. néha zavar.
Vicky, semmi gond azzal amit írtál, csak átaludtam a napot, azért nem írtam 😀 Hát hogy milyen gyakran hányok? Általában minden étkezés után (ha van rá lehetőségem, és mondjuk 200-300kcalnál többet eszek). Van amikor megeszek mondjuk 1000kcalt, de mamám a közelben van akkor nem hányhatok, mert kiderülne. Általában este eszek, mert akkor ki tudom hányni. Tudom ez így csúnyán hangzik. Most pl ettem, és nem hánytam ki, nem hányhatom ki, mert meghallanák... ezért most irtó szarul érzem magam, de MUSZÁJ kibírnom így.
Szóval kb két-háromnaponta hányok. Amikor meg nem hányok akkor meg egész nap semmit sem eszek.
purify, köszönöm, nagyon kedves vagy! :-)))
Mona, majd megnézem, remélem meg fogom találni 🙂
Kedves Harmony!
Mindig csinosnak láttalak, most is annak látlak.
Harmony, nem tudom, hogy el tudod-e olvasni a blogomat, de áttettem oda. Sajnos én is a kényszerevéssel küszködöm, főleg akkor ha nagy nyomás alatt vagyok. Most nem, ezért fogytam, amit megerősített egy barátnőm és a barátja is, akikkel tavaly nyáron találkoztam ezelőtt. Én is minden ilyen megjegyzéstől a fellegekben járok! 🙂
remélem, nincs gond azzal, amit írtam. ha van, legalább azt írd meg. én se ugrálok a fellegekben attól, hogy kurva jól érzem magam.
milyen gyakran hánysz?az a 300-800 Kcal az már önmagában is inkább az anorexiára jellemző, és rettentő kevés. hát igen, ezt is tudod.
sztem személyesen nem ismerjük egymást, de az kétségtelen, hogy tudom a nevedet...
ja, és hogy a témához más módon is kapcsolódjak, én "kényszeres evő" vagyok, már nem emlékszem, itt volt-e erről fórum, vagy máshol...szóval én akkor is zabálok, rosszabb időszakokban, amikor nem is vagyok éhes, mert nem megy az, hogy ne zabáljak. és persze jó szar ez így.
Annyira jólesik hogy ezt mondod, el sem hinnéd, köszönöm!! Tényleg sokat szenvedek a súlyommal, próbálok fogyni, hogy elfogadjam magam. És ez, hogy azt írod sovány vagyok, annyira nagyon jólesik!! Egyébként tudom ki vagy, de nem "leplezlek le", ismerjük egymást személyesen. 🙂
Sajnos szoktam hányni, bulimiás vagyok, bár nem állapították meg még, titkolom, de ez a helyzet. Szeretnék leszokni róla, de nem igazán sikerül.
Harmony, nagyon sovány vagy.
tudom, fölösleges ezt mondani, hiszen te kövérnek látod magad...az azért vmelyest megnyugtató, hogy nem hánysz (ha jól értettem)...bár nyilván az lenne a legjobb, ha anorex se lennél.:/
Mona, miért törölted? :-((( Pont most akartam elolvasni... :'-(
Láttam délután hogy írtál, csak nem volt időm, gondoltam de jó valaki ír, majd elolvasom, de már nem tudom :-(( Na mind1, te tudod miért törölted, én mindenesetre szívesen olvas(talak) volna 🙂
törölt
-