BelsőBordi, avagy élet "csendes" borderline-nal
Szia Csilla!
énisénis, csendes bordi.
régen nem jártam a búrán, látom, átalakulgatott. hm, disszociáció, dereal, a belső minden, ami kívül nem mutatkozik meg....
szinte gondolatrohanásom van, annyi mindent tudnék írni. miközben bipoláris nem vagyok csakcsupánegykisbordi, van mindig másik bordi. van másik csendes bordi. van másik, aki ismeri a szitut.
azért jöttem fel újra, mert épp gyógyszerállítgatások vannak, úgyhogy valahogy én is indítok témát...
Szerintem csak nincsenek más bordik még errefelé.
Ennyire unalmas vagyok, hogy senki nem reagál a topikomra, senki se ír bele? 😞
Amikor már sokszor nem csak ez a csendes borderline van, hanem hangok is társulnak hozzá...plusz ott van a derealizáció is...amikor nem tudom eldönteni, hogy ami történik az a valóság-e, vagy csak az én elmém torz szüleménye (vagy fogalmazzak inkább úgy, hogy a torz elmém?). Olyankor mindig jön egy megőrülés-érzés. Rossz. Nagyon-nagyon rossz. Feszít. Ki akar jönni, de nem tud. Hogy mi? Még én se tudom.
Sziasztok!
Életem asszem első topikja (kivéve a Hoxás, na mindegy). Szóval nézzétek el légyszi, ha nagyon gáz.
Szóval amiről itt beszél(get)ni szeretnék az a borderline úgymond csendes formája. Amikor minden tünet stimmel, csak mindezt belülről éled meg (ugyanolyan -hanem erősebb- intenzitással). Ha esetleg van itt valaki, aki ezzel küzd (mint én), szívesen olvasom. Amit akartok. Ez nem kényszer, hogy hú akkor írjunk! Nem! Itt elfogadás van és megértés.
Na, nem akarom húzni a szövegelést, ha szeretnétek erről beszélni, szóljatok hozzá nyugodtan. 🙂