Vidám Kávéház - Ahol az Úri közönség vígan, vagy hervadtan dumálgat egymással ... 🙂
Azért nem hagyom ki: Boris Vian: Tajtékos napok. Éreztem az agyamban, ahogy zsugorodik "a szoba".
Meg a dél-amerikaiak, Vargas Llosa, Cortázar...
Én itt úgy nézek ki, mint valami olvasatlan suttyó... Pedig amikről írtok, szinte mind olvastam. De az örök kedvenc K. Kesey: Száll a kakukk fészkére.
Áh, hagyom az egészet... Bunkó vagyok, és kész.
Teljesen jól írtál le mindent, és igen, megvolt minden.
Az animációs film baromi szürreális, húsz évesen láttam 2 albérlő társammal.
Eléggé megérintett, még kicsit fel is kavart, pedig 20 évesen az én idegrendszerem még nem volt annyira roncs.
A Billy Pilgrim nevű főszereplő magának Kurt Vonnegutnak a regénybéli kivetülése, azaz ő is úgy élné meg a dolgokat, és sokat meg is élt hasonlóképp.
Egyébként a pilgrim zarándokot jelent, tulképpen az egész mű lényege a szenvedés, ám hogy értelmet adjon a szenvedésnek, fatalizmusnak, eleve elrendeltségnek, ezért a földönkívüliek (Tralfamadoriak) figyelik és elemzik eseményeket, illetve dobálják élete eseményein át jobbra-balra - tulképpen a tralfamadoriak önkényes felsőbbrendű lények, akár a sors vagy isten szeszélyes és gonosz megtestesüléseként is lehet értelmezni őket.
Most keltem fel, de még mennék vissza aludni. Ez a rossz fajta álmosság, ami szorítja össze az ember agyát.
Sajnos a) a legtöbb könyvre nem emlékszem, a F. és Z.-ra sem... b) el sem tudom olvasni, mert megvolt (angolul), de a pincéből ellopták kb. az összes könyvem. (A legkedvesebbek nem voltak ott, szerencsére.) De a tel. beszélgetés legvégén a srác azt mondja Franny-nek, h a kövér hölgy szereti. A kövér hölgy pedig Jézus. Vmi ilyesmi.
Igen, megvoltak már 🙂 Az ötös számúban írja le V. a gyermekfelnőttség mibenlétét, ha jól emlékszem, és akkor ezért lehet az alcím a gyermekek keresztes háborúja. Meg ott volt a főszereplő egy Billy nevű, magas, kissé esetlen emberke?
A kamera általt olyan 1.5 éve olvastam. Engem eléggé megütött az a szál, aminek révén más személyiségét vette fel, tehát ez a több lélek egy testben, meg ahová kifutott az egész. Illetve a szerhasználatos is... éppen akkor jöttem le antidepiről, ami eleve allergiás reakciót okozott előtte, aztán meg az elvonási tünetek... aktuálisnak éreztem. Abból film is van, elég jó nevekkel, pl Keanu Reeves, és egyrészt élő színészekkel vették fel, de ugyanakkor ilyen megrajzolt stílusú a megjelenésük a filmen. Nagyon passzol hozzá. Neked akkor megvoltak ezek? 🙂
Igen, az is jó 🙂
Uuu, Salinger nekem is a szívem csücske! Hm, sok volt már a kamaszlázadás, ugye? És akkor add hozzá, hogy tulajdonképpen egy felnőtt írta. Bár, én értem, kultúrszempontból lázadó korszak, vagyis annak a gyökere, ő maga meg minimum depressziós volt. A F. és Z. is nagyon betalált nálam. Elképzeltem, ahogy a lány fekszik a heverőn, és éppen idegösszeroppanása van... hozzá nagyon tudtam kapcsolódni, valahogy így érzek én is, amikor mondjuk nagyon szorongós időszakom van, és szinte érzem a gravitációt, az indíttatást, hogy minél laposabban és lejjebb legyek, szóval hogy pl feküdjek, és közben belül meg nagyon rossz, szenvedek... és eközben az anyja a húslevessel, az apja meg mandarinnal traktálja :'D az jó volt, amikor a srác a szomszéd szobából telefonál neki, Buddy nevében, és elhiszi, és úgy beszélnek 😀 te mit szeretsz benne? 🙂
Sajnálom 🙁
Átérzem ezt az ex elvesztést,márhogy nem tudsz túllépni rajta.
Sajna iserős....
Idézet tőle: John DoeSzomorú dolog, vagy már semleges érzés?
Leginkább bántó. Ismi szerint sosem fogok túllenni rajta... Úgy fest, igaza volt.
Idézet tőle: Roxy.Sokan használják külföldről a búrát és azok a levelek nem (mind?) jönnek át. De az email fiókodban benne kell, hogy legyen a szöveg. Vagy ott sincs?
Sehol semmi.
Mindegy 🙂
Mondjuk nők hősiességéről sztem nem sok film készült.
Az egyik az Örök tél.
https://port.hu/adatlap/film/tv/orok-tel-orok-tel-un-eternel-hiver/movie-197175
A másik a Temple Grandin.
https://port.hu/adatlap/film/tv/temple-grandin-temple-grandin/movie-115184
Az ötös számú vágóhid tényleg zseniális. Bár nem nagyon emlékszem rá. Drezda lebombázásáról szól, ha jól emlékszem. Ahol Vonnegut ott is volt.
John és K, ha Kafka tetszik, ajánlom még:
Kurt Vonnegut: Ötös számú vágóhíd
Philip K. Dick: Kamera által homályosan
Sokan használják külföldről a búrát és azok a levelek nem (mind?) jönnek át. De az email fiókodban benne kell, hogy legyen a szöveg. Vagy ott sincs?
James Clavell: A patkánykirály c. regényét még az IPM magazinban olvastam el... Szuper jó volt. Azt hiszem, egyetlen részben lehozták az egészet.
https://moly.hu/konyvek/james-clavell-a-patkanykiraly
"Dúl a {2.} háború. A világ egyik isten háta mögötti sarkában, a szingapúri Changiban több ezer foglyul ejtett brit, ausztrál és amerikai katona sínylődik embertelen körülmények között egy táborban. Japán rabtartóik állatnak tekintik őket, hiszen „gyáván ” megadták magukat, és eszerint bánnak is velük. Clavell átélte ezt a sok szenvedést, és hitelesen ír arról, hogyan őrizték meg néhányan – elsősorban Marlowe, az angol úrifiú, és barátja, a King, a Király, a harlemi proligyerek, aki királlyá lett a patkányok között – tartásukat és emberi méltóságukat a fogolytábor poklában."
Egyébként ilyen témájú film is nagyon tetszett, de nem fog eszembe jutni a címe. Egy amerikai futóról szól, aki japán hadifogságba esik és iszonyatos sok kínzásban van része, de mindent túlél. Igaz történet. Ha valaki esetleg tudja, hogy mi a film címe, írja meg.
Én nemrég olvastam (tulképpen átlapoztam). Túl sötét, nem bírtam elolvasni rendesen.
Shakespeare is William, de gyak.lag kimaradt. Egyedül a Szentivánéji álom-ra emlékszem, hogy nagyon sokat nevettem rajta.
Közben eszembe jutott még az óriási kedvenc: J. D. Salinger. A Zabhegyező felnőttként mondjuk olvashatatlan volt. De a Franny és Zooey... Imádom.
No és hogy tetszett - nem tetszett? Uh, az is elég rideg... hát egy valamilyen kívülállónak számító egyén ellátogat arra a telepre, és a tiszt nagy beleéléssel, tárgyilagosan, precízen meséli el a kínzó- és egyben kivégzőgép működését. Mellettük pedig ott egy elítélt, aki valszeg külföldi, még a nyelvet sem beszéli, érti, így még csak azt sem tudja, mi miért történik, vagy egyáltalán mi a bűne (valami banalitás volt, két óránként tisztelegnie kellett volna egy tiszt ajtajánál, még ha az nem is látta, de ő meg elaludt). Szóval mesél, mesél a tiszt, közben készítik elő a gépet, be is fektetik az elítéltet, de a tiszt a mondókájában annyira belelovalja magát, hogy kirekesztik a többiek, eltávolodtak tőle, csak ő alkalmazza ezt a gépet, és neki már nem lesz követője, meg a látogató is közömbös, és ha hazamegy, biztos csak leszólja a tisztet stb, hogy kiveteti az elítéltet, ő maga fekszik be, el is indítják a gépet, csak közben tönkremegy, és kínok kínja közt meghal.
Igen, az is fiatalon először (Meg A fegyencgyarmaton). De arra nem emlékszem már teljesen. Az átváltozást is nemrég olvastam el megint.
Igen, igen! Nagy kedvenc, most épp abban a világban vagyok. Megvolt a sztori?
Ez a profilkép a Kafka-féle "Az átváltozás"?
CsaK NEkem nem frissit a levél?
Azt irja ,hogy van új de nincs.azt már elolvastam....
🙁 engem valahol leblokkol az, hogy felelősséggel tartozik az ember azért, akit megszelídít. Pedig pont, hogy úgy látom a dolgokat, az emberek között, akár kapcsolat, barátság stb, tehát ahol minimum ketten vannak, ott kettőn áll a vásár. És hát így eléggé esetlegesnek látom a dolgokat... ha fejen állok, sem tudok mit tenni az egyoldalúsággal... és akkor persze, ehhez jön az én hullámzó kapcsolódási mintázatom. Sokat gondolok a 30y-számra, hogy "csak a tévében laknak együtt olyan sokáig a jóbarátok"...
Igen... nálam Pilinszky az első. Politikai szempontból nekem Ady még ok, JA már egy kicsit sok, de egyébként őt nagyon bírom... tavaly elkezdtem újraolvasni, és kell az elmélyedés, de aztán olyan hirtelen abba is hagytam, aztán meg kiesett a könyvjelző, és végképp elvesztettem a fonalat... de eszembe szokott jutni, pl az a vers, amiben meghal egy balesetben egy munkás, és kb csak a "pozitív" dolgokat írja le, nem kell többet gürcölnie, aggódnia a családja miatt, hogy a gyerekei is olyan életet élnek, nem lesz kihasználva stb... Adyról is inkább csak nagyobb kép van, sajna elég darálva olvastam, vagy 1100-200 oldal...
Úú, A legyek urára emlékszem, mikor olvastam. 5 éve tavasszal, egy vasárnap alatt lenyomtam... aztán a filmeket is megnéztem. Sajnos kevés dolog változott a kirekesztést, széthúzást illetően. Főleg, ha politikai szinten megy a szakadák nyitása, tágítása. Tőle még van egy másik a polcon, de belekerült a halogatásspirálba... pedig ígéretesnek tűnik... Styrontól nekem csak a depressziójáról szóló van meg. Merle... tőle egy háborús kisregény, meg A sziget volt meg, de már csak homályosak az emlékek. Tőle is sok van listán, egyik érdekesebb téma, mint a másik, de jó ég tudja, ő is mikor jön sorra... Ha már William, a Hamlet nekem nagy kedvencem. Shakespeartől valami? 🙂
Nem, szerintem sem. És talán nem is lehet. Ehhez vagy erős koraérettség kell, vagy olyan tapasztalat, de egyiket sem találom valami szerencsésnek. Azt hiszem, pont amikor olvastam, még gyakran voltak a szomszédban (közelinek mondható rokonok) alkoholgondok, de mintha nem kapcsoltam volna ezeket össze. Bár hogyan is lehetne igazán elhelyezni az ital-dolgot abban a korban, mikor még nem hogy részeg nem volt az ember, nem is ivott...? Illetve lehet, hogy érzi a gyerek, hogy mondjuk egy meséje, rajza stb nem teljesen jön át egy felnőttnek, de még akkor is máshogy gondolja fantáziátlannak, egysíkúnak, mint később. Ehhez az is kell pl, hogy leomoljanak az ideák, ne lássa már a felnőtteket hibátlannak, tökéletesnek, akinek a szava mindenható, és minden úgy van, ahogy ők mondják. Egyszóval talán csalódottság.
Én a gimit szinte végigbuktam... magyarból félévkor sikerült is, illetve egyszer emlékszem, úgy vett rá a tanárnő, hogy legalább az Antigonét olvassam el, mert az rövid. Próbálta kérdezgetni, hogy miért nem szeretek olvasni, de nem tudom pontosan, miért nem... igazából szinte semmi nem érdekelt, a könnyen befogadható dolgokat fogyasztottam, mint foci, videojáték, és menekültem minden érzés, gondolat elől. Amúgy szerintem valahol érthető lenne a gondolat, hogy ezekkel a kötelezőkkel felkészíteni az embereket ezekre a jelenségekre, ha később találkoznak velük, de valahogy nem működik. Mennyi ön-és emberismeretre, kritikai érzékre lehet szert tenni az olvasással, művészetekkel, de... aztán mégsem. Sokakban a könyv egyenlő egy rossz élménnyel, ami kötelező volt, és csak kikerülni akarták, örültek, hogy megszabadulnak tőle, és aztán később is csak egy bennük lévő hiányra emlékezteti őket, és rémületet kelt. Ezért menekülnek sokan szerintem, ha csak meghallják a könyv szót. Persze, néha én is szorongva kezdek bele valamibe, hogy mi lesz, ha nem értem, és ezért butának érzem majd magam... hát legyen ez a legnagyobb gondom :'D
Amúgy A köpönyegre emlékszem még. Nem olvastam, órán volt felolvasás, de valahogy megfogott. Talán Akakij pótcselekvése, felszínnel való kompenzálása, csökkentértékűsége. Azóta be is szereztem, kedvencem is.
Kosztolányit bírom... bár még csak hármat olvastam, legutóbb a Pacsirtát, úgy 5.5 éve. De az kedvenc. Nemrég láttam az új filmváltozatot. Valamelyik megvolt?
Ez a dolog (hogy ha kötődünk valakihez, akkor fájdalommal tölt el, ha elveszítjük, vagy már pusztán az a gondolat, hogy elveszítHETjük), együtt jár az emberi élettel. És az emberi élet természetével. Hiszen szereted a szüleidet, testvéredet, házastársad, gyerekeid, unokáid. És bármelyiküket bármikor elveszíthetjük. Persze ez vonatkozik a barátainkra is, hiszen őket is szerethetjük nagyon. Ebbe bele kell törődni, mert (én) inkább szeretek vkit és félek attól, hogy elveszít(het)em bármikor, mint hogy ne szeressek senkit.
Nekem most (többek között) az jött le a Kis Herceg-ből, hogy nem szabad senkihez kötődni, mert akkor félsz, hogy elveszíted, illetve nagyon szar, ha valóban el is veszíted.
Szomorú dolog, vagy már semleges érzés?
Ma van 23 éve, hogy lelépett az exférjem...
Ahha, Virginia Woolf-tól nem olvastam semmit, de az életéről sokat olvastam. Tudom, hogy egy nagyon szép nő volt és az anyukája is. Azt is tudom, hogy mivel kiváló úszó volt, úgy lett öngyilkos, hogy köveket rakott a kabátzsebébe és úgy fojtotta meg magát vízben.
Bocs, hogy csak ennyit reagálok rá, de most nagyon nehezen tudok koncentrálni, de amit róla írtál, azt elolvastam és nagyon tetszik.
Hogy jobban megérts, felsorolom az alábbi 5 fiktív vagy valós egyént, akikkel van közös bennem:
1. Bree, Született Feleségek:
maximalista, görcsösen meg akar felelni másoknak kezdetben, és szívét-lelkét kiteszi másoknak, DE sokan szívfájdalmat, csalódást, árulást okoznak neki, ÍGY végül is kevésbé lesz perfekcionista, és már ki meri mutatni jobban érzelmeit
2. G' Kar, földönkívüli férfi, narn fajú, Babylon 5:
- kezdetben rab volt saját világán: trauma
- felszabadult világa, ÁM akkor ők lettek terjeszkedőek és pusztították korábbi elnyomókat: harag
- korábbi elnyomók egy ősi idegen nagyhatalmú faj szövetségére tettek szert, és leigázták őket megint: újratraumatizálás
- ellenállás és bosszú lett úrrá akkor rajta ismét - harag ismét
- volt egy megvilágosodásos látomása egy másik ősi nagyhatalmú idegen faj miatt - megvilágosodás - fel kell áldozni magunkat másokért és segíteni kell másokat (én esetemben csak azokat, akiket arra érdemesnek találok)
- feláldozta szeme világát és méltóságát azért, hogy szabad legyen világa - segített elnyomóknak megölni őrült császárukat azoknak - áldozat
- megpróbálta népével értetni az önfeláldozást és egységet, törődést - nem sikerült
- utazott a Galaxisban, amíg nem talál módot arra, hogy megértesse az egységet, önfeláldozást és törődést
3. Lyta Alexander, emberi telepata nő, Babylon 5:
- telepata, azaz egy olyan többségtől eltérő csoporthoz tartozik, akik belelátnak mások gondolataiba és érzelmeibe - ezért vagy kereskedelmi telepatáknak kell lenniük üzleti ügyekben való segítésben (közölni, hogy tárgyaló fél hazudik-e vagy sem a másiknak), vagy szökött telepatákat Pszi Hadtestbe visszavivő véreb egységeknek
- minden egyes telepatának tagjának kell lenni Pszi Hadtestnek, avagy gyógyszereket kell szedni, hogy elnyomják képességeik
- ha mindkettőt megtagadják, akkor szökevények lesznek és körözni fogják őket, majd újraedukálni elfogásuk után
- a vorlonok, egy nagyhatalmú ősi faj képviselői kihasználták, és felfokozták képességeit, kényszerítették, hogy szolgálja őket
- elvesztette sok marsi barátját és szökevény telepata lett
- egy idő után vorlonok elhagyták galaxist, ezért, hogy legyen pénze, segítenie kellett azoknak, akik utálták vagy féltek tőle, valamint be kellett lépnie Pszi Hadtestbe is megint ugyanezen ok miatt
- egy idő után rájött, hogy hatalma szinte végtelen, emberek körül meg tudja fagyasztani időt, és másokkal meg tud tenni szinte bármit úgy, hogy irányítja őket
- megunta, hogy kihasználták, beleszeretett egy pasiba, aki saját bolygót akart telepatáknak, segített neki, de meghalt szerelme és sok telepata barátja is
- ezért mindenkire dühös volt, és folyton küzött a telepaták mindennemű elnyomása ellen
- ezért börtönbe zárták, de végül G' Kar-ral elment Galaxisba utazni
4. Harper Pitt, Angyalok Amerikában:
- egy olyan nő, akinek a férje látens meleg volt és bigott vallásos, és gyakran megcsalta férje tudta nélkül
- bigott vallásos család gyermeke volt maga Harper is, aki tulajdonképpen nem szedhet semmilyen gyógyszert és nem követhet el bűnt, de mégis haluzott folyton
- senki nem vette komolyan igazán szegényt
- végül elhagyta férjét, elvette hitelkártyáját, majd elment utazni
5. Virginia Woolf, a tudatfolyam megalkotója, angol írónő - egy az egyben én:
- valóságban is élő nő volt, aki nagyon intelligens volt, és nagyszerűen megírta azt, hogy miközben ember megy és csinálja mindennapi dolgait, aközben elmélkedik különféle dolgokon, értelmezi őket, és ahogy egyre megy az úton az életben, az utcán és mindenhol folyton változik a tudata, felfogása minden egyes másodpercben, az észlelt dolgok alapján mindenhez társít valamit, és minden egyes dologról eszébe jut valami
- bipoláris volt valszeg meg skizó is egy szinten, voltak border vonásai is nagy valószínűséggel, és nem voltak gyógyszerek, s nyugalma érdekében arra kényszerítették, hogy ne lakhasson Londonban, hanem vidéken, amit utált
- lekezelő, lenéző, fölényeskedő orvosokat is utálta, akik mindig megmondják neki, hogy mi az ő legjobban felfogott érdeke
- amikor mélyen volt folyton hangok ordítoztak fejében, meg visibált éjjel, DE amikor nyugodt volt és tiszta tudatú fantasztikus könyveket írt az emberi elméről, észlelésről, tudatról, mindennapi életekről nem mindennapi megfogalmazásban
- visszaköltöztek egy idő után Londonba, de sajnos kezdődött II. világháború, és Londont porig bombázták, így vidékre vissza kellett költözniük, és felfogva azt, hogy állapota és kedvenc városa is romokban van, öngyilkos lett .
- amúgy majdnem teljesen végigélte mindkét világháborút.
Ő az egyedüli olyan irodalmi alak, akinek az öngyilkosságával is egyetértek.
Olvassátok el a búcsúlevelét, nagyon megható, és kiviláglik belőle sok és belőlem is:
“Biztosan érzem, hogy ismét megőrülök. Érzem, hogy nem bírnánk ki még egyszer egy ilyen rettenetes időszakot. És ez alkalommal nem gyógyulnék ki belőle. Újra kezdem hallani a hangokat, nem tudok koncentrálni. Megteszem tehát, amit helyesnek tartok. A lehető legboldogabbá tettél. Mindent megtaláltam benned. Nem hiszem, hogy bárki is boldogabb lehetett volna, mint mi, mielőtt lesújtott ez a szörnyű betegség. Nem tudok tovább harcolni ellene. Tudom, hogy tönkretenném az életed, de nélkülem képes leszel dolgozni. És azt is tudom, hogy fogsz. Látod, még ezt sem tudom rendesen megírni. Nem tudok olvasni. Csak azt szeretném mondani, hogy neked köszönhetem a boldogságot. Borzasztó türelmes és hihetetlenül jó voltál velem. Azt akarom mondani – mindenki tudja. Ha bárki megmenthetett volna, te lettél volna az. Engem minden elhagyott, csak a jóságod bizonyossága nem. Képtelen vagyok tovább ártani neked. Nem hiszem, hogy bárki boldogabb lehetett volna, mint mi ketten voltunk.”
Én nem kedvelem Ady Endrét, kivéve Héja-nász az avaron és Ember az embertelnségben c. versei.
József Attila kedvenc meg Radnóti Miklós se rossz.
Eszembe jutott még egy-két kedvenc. William Golding: A legyek ura. Iszonyú régen olvastam, de még mindig emlékszem rá. Meg William Wharton: Madárka. De arra nem emlékszem, csak hogy nagyon jó volt. Még egy William. 🙂 William Styron: Sophie választ. Arra is emlékszem. Ezek nincsenek meg.
Kedvenc íróm pedig Robert Merle. Neki nagyon sok jó könyve van.
Versekből József Attila, Ady Endre, Radnóti Miklós. Akik mindenkinek a kedvencei. Meg persze Babits Mihály egyik verse.
Nem, nem. Nem megyek sehova. Ezek régi kedvencek és az évek során szert tettem mindegyikre. 🙂 Ilyen-olyan módon. Szerencsém volt.
Neked is, John-nak is igaza van.
A kis herceg rendkívül jó könyv, és én 5-ször is elolvastam felnőttkoromban, DE teljesen a mögöttes, lényegi üzenetét, sava-borsát még nem értik a 9 - 12 éves lurkók.
Ugye abban benne van társadalomkritika, emberi viselkedésformák és még sok minden.
Ez még nem köti le embereket 9 - 12 évesen.
Amúgy a tananyag legtöbb egyéb részére is igaz, hogy még középiskolában sem köti le a sok szám, adat meg dagályos irodalmi mű nebulók többségét.
Nekem középiskolában pár dolog tetszett csak, pedig magyar-töri szakos voltam.
Kosztolányi Dezső, Madách Imre, József Attila és Reviczky Gyula: Magamról című verse.
Igen, sajnos... emlékszel, mi mennyire jött át akkor? Én emlékszem, alig tudtam összefoglalni 3 mondatban. Különféle bolygókon mászkált, mindenféle alakok közt, kb ennyi. Azt sejtettem, hogy nem jó dolgok zajlanak, de mára sajnos jobban összeállt a kép.
Ez érdekes... de rendben, nem firtatom akkor. Gondolom, moly.hu-n sem vagy fent pl. Hogyan szoktál tájékozódni, néha betérsz antikváriumba, könyvesboltba?
Én a Kis Herceg-et olvastam minap valamelyik este. Érdekes, mennyire máshogy értelmezem mint gyerekként.
"Amúgy egyértelmű, hogy miért van - nem tetszik világ, emberek énközpontúsága, önzősége, meg az, hogy milyen a kül-és-belpolitikai helyzet. Szóval kifelé mutatom a szépet, de belül feladtam mindent ocd, borderline, bipoláris, szorongás, c-ptsd, ekcéma, bőrbajok, bélbajok, vizelési diszkomfort miatt.
Egyszóval az van, ahogy Dr. Máté Gábor kifejezte: a test lázadása. Te mész és hitegetsz másokat és magadat, de tested nem tűri."
És mi akadályoz meg abban, hogy kifele is mutasd, hogy problémád van? Nagyon sok mindent értek abból, amit írsz, de én pl. soha nem tudtam elrejteni a problémáimat. Nagyon pattanásos voltam (CSAK az arcom... ami látszik). Aztán most meg 2 éve nyáron idegi alapon kiütéseim jönnek elő, nagyon láthatóak, mert elvakarom őket, szabályos sebek lesznek belőlük (emiatt pl. nem tudok a lábamon szőrteleníteni... pedig kábé elvárás nők felé min. ez). Mintha pont fordítva működnénk...
"Álmaimban is megaláznak, kiröhögnek, elutasítanak."
Sajnálom nagyon. 🙁
"Pszichoterap vagy lóguska nem vállal - félnek a bordertől meg bipoláristől, mint a tűztől errefele."
Ja-ja. Persze. Vagy elvállalnak, de nem tudnak veled mit kezdeni.
"Engem amúgy nem keresnek nagyon emberek, csak azt szeretik, ha éneklek nekik, illetve ha meghallgatom őket, illetve írja egyik, hogy öngyilkos lesz (am nem komoly elhatározás szerintem, mivel 1 éve írja már).
Persze érvelek amellett, hogy ne legyen."
Ez azért rendes tőled. 🙂
"Sok ételt nem ehetek, vagy pattanások, egyéb bajok."
Kísérletezz sokat olyan ételekkel, amiket régen ettek emberek. Zabkása, bab, csicseriborsó, lencse, káposzta. Ezek (a zab kivételével) mind puffasztó hatásúak, de pl. ha konzervben veszed a hüvelyeseket, akkor hőkezeltek és szinte semmi bajt nem okoznak. A zabkása nagyon nagyon jó hatású gyomor- és bélrendszeri problémákra. Jó, a káposztát visszavonom, azt lehet, hogy nem érdemes erőltetni.
"Tulajdonképpen legtöbb gyógyszerre rezisztens vagyok, és nem sok mindennek van értelme.
Egyetlen antidepresszáns sem jó sajnos. 
"
Nekem most derült ki, hogy full rosszul voltam gyógyszerezve több helyen, több alkalommal.
8 antidepit szedtem eddig, egy volt jó, az is hatását vesztette fél év után.
"Nem tudok ilyen állapotban utazni, elmenni külföldre, máshova - itt meg nem kedvelek élni az Alföldön, Románia mellett."
Agorafóbiás vagyok, évtizedek óta nem utazok sehova, sőt, nem megyek sehova. Ettől neked nem lesz jobb, de hidd el, ebbe még nem kell beledögleni. Ha nem szeretsz ott lakni, ahol most laksz, költözz máshova. Ha nem teheted, próbáld meg a környezeted jobbá tenni. Nekem volt most nyáron négy liszteszsálya palántám. Kiültettem őket valahova, locsoltam szorgosan egész nyáron. Csak az egyik érezte (viszonylag) jól magát. És akkor olvastam a fb-on egy olyat, hogy "ha a növény nem érzi jól magát ott, ahol van, akkor a termőföldjét változtasd meg, ne a növényt". Ezért azt az egyet hagytam a helyén, kettőt átültettem máshová (nem tudom, hogy vannak, majd megnézem...), a negyediket bébikorában valaki direkt bántotta, azt nem tartottam meg, mert úgy ítéltem meg, hogy nem lesz igazán életképes soha.
A kedvenc könyveim listája szigorúan titkos (azt hiszem, négy van). 🙂 Illetve van még egy esélyes, amit soha nem olvastam, de az egyik kedvenc könyv folytatása és évekkel ezelőtt megtaláltam egy antikváriumban. Nem tudtam, hogy van (folytatás).
Kissé ki vagyok akadva, mert lett arcomon is pár pattanás meg pár angióma
Mellem és törzsem tele van angiómákkal, pattanásokkal meg van pár fityegő izé hónaljamon, plusz van hátamon két szemölcs pár hete.
Felhívtam magán bőrgyógyász irodáját, de azt mondták, nincs lézer, és sajnos máshogy angiómát nem lehet eltávolítani (az amúgy ilyen vörös kis pötty, ami levakarhatatlan).
Sebészkéssel el lehet, de tudjátok kinek kell a sebészkés.
Mivel nem szoktam félmeztelenül feszíteni, ezért a törzsemen lévők nem zavarnak, de sajnos vannak fejbőrömön is, illetve arcomon.
Amúgy egyértelmű, hogy miért van - nem tetszik világ, emberek énközpontúsága, önzősége, meg az, hogy milyen a kül-és-belpolitikai helyzet. Szóval kifelé mutatom a szépet, de belül feladtam mindent ocd, borderline, bipoláris, szorongás, c-ptsd, ekcéma, bőrbajok, bélbajok, vizelési diszkomfort miatt.
Egyszóval az van, ahogy Dr. Máté Gábor kifejezte: a test lázadása. Te mész és hitegetsz másokat és magadat, de tested nem tűri.
Álmaimban is megaláznak, kiröhögnek, elutasítanak.
Pszichoterap vagy lóguska nem vállal - félnek a bordertől meg bipoláristől, mint a tűztől errefele.
Engem amúgy nem keresnek nagyon emberek, csak azt szeretik, ha éneklek nekik, illetve ha meghallgatom őket, illetve írja egyik, hogy öngyilkos lesz (am nem komoly elhatározás szerintem, mivel 1 éve írja már).
Persze érvelek amellett, hogy ne legyen.
Sok ételt nem ehetek, vagy pattanások, egyéb bajok.
Tulajdonképpen legtöbb gyógyszerre rezisztens vagyok, és nem sok mindennek van értelme.
Egyetlen antidepresszáns sem jó sajnos. 🙁
Nem tudok ilyen állapotban utazni, elmenni külföldre, máshova - itt meg nem kedvelek élni az Alföldön, Románia mellett.
Amúgy pont így érzem, mint ez a dalszöveg:
''Egy bolond vagyok, pesszimista,
paranoiás, neurotikus.
Napsugarak, szép nap,
de nekem a felhők szürkéllenek csak.
Egy vidám nap számomra olyan, mint egy arculcsapás.
Letakartam a fali tükröket,
Jól lelakatolva ajtóm.
Ki a többiekkel, csak én maradjak itt,
Függönyök behúzva, így nem leshetnek be.
Felhők szürkéllenek és nem vagyok jól,
ez maga az arculcsapás!
Így eljött ez is, az eltérő valóságok kezdete.
Jól vagyok, jól vagyok, csak nincs minden rendben.
Hazudnék, 'biz hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden báj és mosoly.
Ám ma éjjel senkinek nem fáj semmi,
Ám ma éjjel senkinek nem fáj semmi,
Szorítsd erősen a kezem.
Jól vagyok, jól vagyok, csak nincs minden rendben.
Jól vagyok, jól vagyok, csak nincs minden rendben.
Jól vagyok, jól vagyok, csak nincs minden rendben.
Jól vagyok, jól vagyok, csak nincs minden rendben.
Jól vagyok, jól vagyok, csak nincs minden rendben.
Jól vagyok, jól vagyok, csak nincs minden rendben.
Jól vagyok, jól vagyok, csak nincs minden rendben.''
Üdv neked is, köszi 🙂 milyen könyvet vettél elő?
Biztos nincs semmi baj a szíveddel. Katasztrofális időjárás van, reggelenként zuhogó eső, aztán melegszik 10 fokot a hőmérséklet, aztán megint elkezd esni, lehűl, aztán este 6 körül megint melegszik, aztán este 9 körül megint lehűl és ez megy napok (talán lassan hetek) óta...
Nekem hajnal óta görcsöl a szívem. Nem tudom hogy mit csináljak. Csütörtökön is úgy görcsölt hogy azt hittem nem élem meg a reggelt. Nem tudom hogy ez csak szomatizáció vagy tényleg baj van a szívemmel.
Üdv néked itt!
Érezd jól magad köreinkben. 🙂
Alapjában véve tök jól. Mostanáig felváltva csinálgattam a dolgaimat és pihentem. A továbbiakban is ez a terv mára. Elővettem az egyik legeslegjobb könyvet, ami létezik a világon, remélem, hogy fogom tudni olvasni. 🙂
Szia, illetve üdv mindenkinek!
Új vagyok az oldalon, eddig csak nézelődtem. Úgy látom, itt van még egy kis élet, gondoltam, becsatlakozom...
Mostanában eleget alszom, de fáradékony vagyok. Írni próbálok, de szenvedősen haladok, nehezen koncetrálok, sokat szöszölök, nagy úr a kényszer (kényszeres vagyok). De azért igyekszem örülni minden kis lépésnek, hogy egyáltalán most képes vagyok ilyesmivel foglalkozni. Azonkívül filmezek esténként. Te hogy vagy, ti hogy vagytok?
Ki hogy van ma lányok,fiúk?