Internet - áldás, vagy átok?
Zsolt2
Megismerési torzítás + filterbuborék
A videó is megér 10 percet!
http://index.hu/tech/2016/06/01/a_facebook_elhulyiti_az_emberiseget/
".....Az online környezetben a filterbuborék megvéd ezektől a visszajelzésektől, és a leghajmeresztőbb hülyeséget is egyetértő és támogató tartalmakkal veszi körbe...... Ez természetesen nem a Facebook célja, csak a mellékterméke annak a tökéletesre csiszolt algoritmusnak, ami olyan online valóságot épít a felhasználó köré, amiben ő kényelmesen érzi magát, ...."
---------------------------------------------------------------------
Igen, erről én is sokat olvastam. Kísérleteket is végeztek ezügyben. Minden alany a nettől ugyanazt kérdezte. És mindenki olyan választ kapott, ami neki a legmegfelelőbb. Ami az ő szándékaival, gondolataival a leginkább egyező. Mert figyelve vagyunk folyamatosan. Mit olvasunk, mivel értünk egyet. És pont ehhez passzítva érkeznek hozzánk a nekünk legmegfelelőbb információk. Amit egyszer elutasítunk a neten, az már nem érkezik meg mégegyszer. Tényleg érdekes. És ártalmas ez. Szerintem.
csá mindenkibe
olvasgatok..
nekem nincs bajom az internettel
lehet olvasni,zenét hallgatni,zenét letölteni,feltölteni, dumálni,ismerkedni,rajzolni
csak ehhez az kell,hogy legyen benned tartás meg gerinc.mármint netkultúra.
nekem ez abból áll,hogy privátban stílust váltok.Egy őszinte mondatra egy őszinte mondat,egy fotóra egy fotó illik véleményem szerint.Privátban két-három mondat után már nem nagyon szoktam szerepet játszani.
lehet üzletelni is.Három nap alatt kerestem jófogáson 36 ezer forintot úgy,hogy itthon feltettem fotókat a meglévő cuccaimról.Igaz,hogy pesten ellopták az összses pénzt amit kerestem még aznap,de eddig is utáltam pestet.
most regeltem vaterára is,aki annak idején az expressz újságban hirdetett,annak ez valami futurisztikus dolognak tűnhet.
Sok jó dolog van a neten.
Mondjuk híreket ,politikát már nem böngészek.Minek?
internetkávézóba is lehet járni Szandi,és akkor kikúrálod magad.
ja meg a nőket is behatóan lehet tanulmányozni,ugye emberek vagyunk?
szókimondóan, nem monitorharcolva,ésszel,időbeosztással,és megfelelő technikával.Mit értek ez alatt? A monitort én most cseréltem le egy 135ezer forintos üveglapos neovo x19-a monitorra. Mielőtt felhördülnétek,8 ezer forintért vettem vaterán.Van még egy speciális billentyűzetem,ami nekem kézre áll.Írni kb. két sort tudok kézzel.Gépelni sokkal többet.
Ja és könyvet ,újságot a kezembe nem veszek.Egyenesen károsnak tartom.Ott a net.
és az is jó,hogy TE OTT A MONITOR MÖGÖTT ugathatsz most ide nekem meg bárkinek,mert felhívni úgysem mertél eddig sem.
üdv. zsolt!
én jól vagyok. jól haladok az önpusztításban,úgy hogy a kecske is megmaradjon,meg a káposztával is jól lakjak....
https://444.hu/2015/01/29/igy-cseszi-szet-az-agyadat-az-internet/
Szandi, ha átlapozod ezt a topikot, találsz még néhány linket, sajnos az első oldal, ahol a legtöbb volt, az elveszett valami technikai malőr után. Érdemes áttanulmányozni és elgondolkodni a párhuzamokon, biztos többet használ, mint valami gyógyszer.
Rob, úgy tűnik, hogy neked a felsorolt függőségek nem igazán jelentenek gondot, viszont Szandi szavaiból az vehető ki, hogy neki igen, sőt, szenved.
Nem hinném, hogy ilyen egyszerű a képlet, hogy a párkapcsolat rendbetétele megold mindent. A netfüggőség hasonlóan minden más függőséghez ugynaúgy kezdődik, vagyis teszünk valamit, ami jutalmazza az agyat, ami megjegyzi ezt, és ehhez a tevékenységhez akkor is ragaszkodunk, amikor már semmi pozitív hatása nincs, csak a nyomorúság. Amibe beletartozik a párkapcsolat garantált megromlása, mert nagyon nehéz együtt lenni valakivel, aki úgy rohangál a számítógéphez, mintha csak ott kapbna levegőt, és akivel nem lehet normálisan szót váltani, mert beszélgetés helyett csupán kihangosítja foszlányokban azokat a gondolatait, amiket a neten olvasottak generálnak benne.
Igenis van ilyen probléma, hogy netfüggőség, csak most még nem nagyon beszélünk róla, valahogy nincs benne a köztudatban, meg hát a net a szent teheneink egyike, amiről nemigen lehet rosszat mondani.
ja, szükséged lesz gyógyszerre. szúrass be legalább egy halót hetente, tutira nem internetezel többet.
oké, én mára itt végeztem.
Megnézem, nagyon köszönöm!!!
Nagyon Koszi!! Értelek, viszont azt sajnos nem tudom megszuntetni... 🙁 🙂
igy kell megszuntetnem a függőséget 🙁
http://inforadio.hu/tudomany/2016/11/08/nem_vicc_az_internetfuggoseg/
Szandi1975, ez elég jó cikk egy agykutatóval folytatott interjút ír le, amiben az internetfüggőségről, mint veszélyes függőségről beszélnek. Gyógyítani kell minden esetben...keress pszichiátert vagy pszichológust, bár biztos szükséged lesz gyógyszerre is, talán a pszichiáter jobb...akár a Thalassa Házat is tudom ajánlani, vagy Tündérhegyet...két ismert pszichoterápiás félig-meddig bentlakásos kiváló hely.
Szüntesd meg a kiváltó okot, talán. Különben én is netfüggő vagyok, csak nekem jó a párkapcsolatom. Meg kávéfüggő, nikotinfüggő, alkoholfüggő, játékfüggő. Szerintem nincs ezzel probléma. Viszont, ha fórumozol, akkor nem nehéz kitalálni, hogy neked a társaság hiányzik. Amit a rossz párkapcsolat nem ad meg. Akkor? Nyilván sejted a választ.
SOS segítséget kérek
sajnos nem talaltam semmi olyan segítséget sehol az Interneten, ami Internetfuggőseg gyógyítással foglalkozik.
Munkam sincs jelenleg, egész nap Internetezek, tanulnom kellene, de az sem megy 🙁
Rossz párkapcsolatban vagyok, kezdetben onnan menekulhettem az Internetbe, mára viszont óriási nagy a baj 🙁
minden háttérben 🙁 Háztartás, fozes, mindennapi fürdés
Reggel már fórumokban vagyok, este pedig inkább nem alszom, csak a legszükségesebb minimumot 🙁
ferjem elől titkolom...
jarok pszichológushoz, ő csak azt javasolja hetek óta, hogy kapcsoltam ki a WiFi-t vagy álljak meg, hogy amíg nincs minden kész, nem netezhetek.
hiaba mondom, h óriási a baj 🙁
Kerlek segítsetek!!
koszonettel
Szandi
Biztos, hogy vannak jó fórumok, és valóban, a fb egy egészen más műfaj. az előbbi történetem is erről szólt, de nem úgy általában a fészbukról, hanem ugye ott vannak csoprtok, közösségek stb.
Elmondod, hogy neked miért nagy ellenséged a fb??
(Olvastam erről , sok igazság van benne: http://starity.hu/magazin/29094-a-facebook-fuggoseg-a-fuggoseg-12-oka/ )
a facebookon igyekszem a lehető legszükségesebbre szorítkozni, válaszolgatni, akinek kell
az internet átok, ha nem lenne, a szükséges könyveket, játékokat, zenéket megvenném a boltban, és kész, blogot csak azért írok, mert sikeres vagyok benne, különben egy füzetbe írnék, vagy papírlapra, más jellegú írásokat, talán mindannyian jobban járnánk.
Szerintem könyveket, és verseket írnék, és játékokat, némi apróért, v. bevétel nélkül.
nem szeretem az internetet! viszont, ha már visszacsinálni nem lehet, meg kell ismerni minél jobban 🙁
a legtöbb dolog már itt történik, a legtöbb inger itt éri az embert...
Megismerési torzítás + filterbuborék
A videó is megér 10 percet!
http://index.hu/tech/2016/06/01/a_facebook_elhulyiti_az_emberiseget/
"Ha valaki egy kocsmai beszélgetésben jön elő azzal, hogy a Föld valójában lapos, a repülőgépek kondenzcsíkjai egy globális népirtási kampány jelei, vagy a Nazca-vonalakat a szíriuszi ősmagyarok rajzolták a perui sivatagba, az illetőt vagy körberöhögik, vagy pár keresztkérdéssel rávilágítanak arra, hogy mekkora hülyeséget beszél. Az online környezetben viszont a filterbuborék megvéd ezektől a visszajelzésektől, és a leghajmeresztőbb hülyeséget is egyetértő és támogató tartalmakkal veszi körbe. Ezért van az, hogy a Facebook optimális környezet az összeesküvés-elméletek, álhírek, és ezoterikus humbugok számára. Ez természetesen nem a Facebook célja, csak a mellékterméke annak a tökéletesre csiszolt algoritmusnak, ami olyan online valóságot épít a felhasználó köré, amiben ő kényelmesen érzi magát, és sok reklámot hajlandó megnézni."
Hogy áldás vagy átok e a net??
El nem tudom mondani mekkora áldás lehet, annak aki megfelelően használja.
Évszázadokig, ezredekig, ha megszületett egy ember, akkor kb 95%ig az lett belőle ami a szülei, a legközelebbi környezete. Ha nagyon nagy újító volt, akkor mondjuk csak 70%.
Jelenleg a net sgítségével egy ember akármit megtanúlhat! Pénzkereseti megoldások, hobbi, ismerkedési hatékonyság, ezen a honlapon felsorolt betegségek összesége és még sokkal nagyobb bajok megoldása stb stb. Még olyan hihetetlennek tűnő dolgok is mint a humor, stílusérzék. Elképeztő lehetőségek világában élünk!
Minden ember le van modellezve... A gazdag, a sikeres, az egészséges, a boldog, a depresziós is, a negatív, a kommunikatív, akárki. Bármit el akarunk érni, csak annyi a dolgunk hogy egy ilyen modeltől átveszük a szokásait, akár gondolati mintáit. Soha a történelemben nem volt ennyi lehetősége az embereknek!
Pusztán arról van szó, hogy sokan nem fedezték fel ezt még, illetve magukról nem hiszik el, hogyha ott van feketén fehéren leírva egy megoldás a gondjukra, akkor meg tudják valósítani.
És ez utóbbi emberek meg rendszerint a saját életük leképezését csinálják az interneten is. Vagyis inkább káros, értelmetlen dolgokat, nem pedig olyat, amivel jobb lesz a holnapjuk.
kedves bűntudatos, biztos, hogy az iskolában figyelik, hogy a diákok valóban iskolai dolgokkal foglalkoznak-e. De ez nem kifejezetten rád vonatkozik csak, hanem mindenkire, és nem valami kitüntető figyelem, hanem együtt jár azzal, ahogyan egy iskola működik. A legtöbb diák nem csak iskolai feladatokra használja az iskolai számítógépeket és internetet.
Továbbra is úgy érzem, hogy a szorongásod és rossz érzéseid túlzottak -- de valahonnan biztosan jönnek, valahol vannak benned szorongások és rossz érzések, amik folytán ilyen kicsit túlzott reakciót adsz arra, hogy egy tanár megkérdezi, hogy éppen mire használod az internetet, vagy akár megnézi utólag a gépen. Ezt szerintem minden diák esetében megteszik, akiről úgy látják, hogy nem figyel oda... És az is teljesen normális, hogy a diák nem figyel oda, vagy mást is néz, és az is, hogy a tanár/az iskola ezt megpróbálja korlátozni.
Még annyit akarok hozzáfűzni, hogy volt egy eset, mikor a tanár mondta, ne internetezz, én mondtam, hogy nem internetezek, és mondta a tanár, hogy most is látom, hogy mit néz. Meg egyszer, mikor szabadprogram volt az órán azt mondta, hogy csak iskolával kapcsolatos dolgokat lehet nézni, és rámszólt, mert nem értette amit épp nézek, az nem iskolával kapcsolatos. Épp beadandóhoz gyűjtöttem anyagot. Szóval valamit azért biztos látott abból amit néztem, még ha tényleg vannak paranoid gondolataim akkor is.
Idézet tőle: a bűntudatosKöszi!
Én amúgy általában nem vagyok bizalmatlan az emberekkel, sőtt sokszor túlságosan naiv is. De azért voltak már paranoid gondolataim. Ilyenkor általában abból indulok ki, hogy én vagyok a hibás.
én is csak akkor kezdek bizalmatlan lenni, amikor olyan dolgok jönnek be a képbe, amikkel kapcsolatosan súlyos traumákat éltem át életem során, hogy a bűntudatod mitől lehet, nincs elképzelésem egyelőre, neked is valószínűleg korábbi traumákhoz lehet köze
Köszi!
Én amúgy általában nem vagyok bizalmatlan az emberekkel, sőtt sokszor túlságosan naiv is. De azért voltak már paranoid gondolataim. Ilyenkor általában abból indulok ki, hogy én vagyok a hibás.
Masodik lepesben tanulj meg bizni, leginkabb magadban es ezaltal masokban is, hogy kepes vagy megkuzdeni barmivel, akarhogy is alakuljon. Mindenki megerdemel egy eselyt a bizalmadbol, amig el nem jatssza. De ne probald bebizonyitani, hogy nem lehet benne bizni, mert akkor esélyes, hogy be fogod.
Idézet tőle: a bűntudatosKedves Nemke!
Valószínűleg igazad van. A másfél évvel ezelőtti esetnél pl. már jól tudom, mennyi hülyeséged gondoltam össze, ami nem is létezhetett úgy. Valószínűleg nálam is van ez a paranoia. Csak olyan nehéz, hogy hol húzzam meg a határokat és zavar, hogy nem tudom már összerakni a rég történteket. Fura, hogy pl. akkor mennyire beparáztam, meg hogy ilyen gondolataim vannak, miközben amúgy dolgozom, és minden mást rendezetten meg tudok csinálni. És minden más téren rendezettek a gondolataim. A terapeutám is azt mondja, már meggyógyultam, de én tudom, hogy ez nem igaz. Nálad is így van ez, hogy egyébként rendezett életet élsz?
Nem, en nem elek rendezett eletet, nekem sok problemam van.
Elso lepesnek azt tudom ajanlani, hogy ha paranoid gondolataid tamadnak vagy felsz valamilyen elgondolastol, akkor a biztonsag kedveert mindig hagyd meg magad szamara az alternativ valtozatokat is, mint lehetseges valosagokat es varj ki, vard ki a torteneseket, vard ki, hogy tisztan lass adott szituacioban.
Kedves Nemke!
Valószínűleg igazad van. A másfél évvel ezelőtti esetnél pl. már jól tudom, mennyi hülyeséged gondoltam össze, ami nem is létezhetett úgy. Valószínűleg nálam is van ez a paranoia. Csak olyan nehéz, hogy hol húzzam meg a határokat és zavar, hogy nem tudom már összerakni a rég történteket. Fura, hogy pl. akkor mennyire beparáztam, meg hogy ilyen gondolataim vannak, miközben amúgy dolgozom, és minden mást rendezetten meg tudok csinálni. És minden más téren rendezettek a gondolataim. A terapeutám is azt mondja, már meggyógyultam, de én tudom, hogy ez nem igaz. Nálad is így van ez, hogy egyébként rendezett életet élsz?
Idézet tőle: a bűntudatosKöszönöm a tanácsokat!
Igen, igazad van nemkene, tényleg hülyeség nem is biztos, dolgokon ennyire kiborulni, csakhát a lelkem mégis sokszor háborog. A lelkisegély akkor abban segített, hogy elmonták, hogy annak az embernek azóta annál már sokkal nagyobb gondjai vannak ennél. És sokszor ezt szoktam magamban átgondolni, hogy azok az emberek most el vannak foglalva a saját életükkel, és nem velem foglalkoznak. Van terapeutám, de eddig csak félig meddig tudtam elmondani neki. Azért van bűntudatom, mert amire az emberke nevével rákerestem, azzal nagyon bánthattam őt.
A másik dolog amira rákerestem kíváncsiságból, azok ilyen szado-mazo dolgok voltak, és azért is érzem hogy láthatták. Mert volt utána, aki mint egy viccet mesélt mit csináljunk a gyerekünkel, ha szado-mazo újságot találtunk nála, szerintem ne verjük meg. Még mosolyogtam is rajta, és kérdezték, szerinted ez vicces? Most úgy érzem ez célzás lehetett. Meg egy tanár egyszer mondta, és tudom, hogy téged régen nagyon megvertek. Onnan tudhatja, mert arra utaló honlapokat nézett. Persze ez megint csak találgatás. És egyébként valóban általános iskolás koromban valóban megvertek az osztálytársaim.
1. semmi köze senkinek ahhoz, hogy te hogyan éled az életed ameddig nem okozol vele kárt másoknak
2. én pl paranoid vagyok/voltam sokszor és olyankor hajlamos az ember mindent összekötni mindennel, pl egy ilyen történésnél, amikor a szado-mazoról beszéltek, akkor esélyes, hogy semmi köze nem is volt hozzád, csak te gondolod úgy, ameddig nem tudod biztosra, addig nem szabad kizárni a másik lehetőséget, ahol pl nem is kapcsolódott hozzád, mert felemészt a paranoia
3. ha problémája van veled, akkor álljon oda eléd és beszélje meg érett, felnőtt módon, ne pedig burkoltan célozgasson, ennyi
ne engedj a paranoiának, mert az nagyon súlyos állapotokba tud taszítani, hidd el nekem, hogy nem minden az aminek látszik:) érdemes kibeszélni ezen dolgaidat egyébként a pszichológusoddal, semmi szégyellnivalód nincs rajta, sokkal durvább dolgok is vannak ennél, ráadásul nagyon sok embert bántanak aki emiatt ezt éli meg szeretetnek, semmi szégyellnivalód nincs, viszont nagyon megkönnyebbülnél, ha meg tudnád beszélni olyan emberrel, aki tud is segíteni feldolgozni ezen történéseket az életedben vagy pusztán már amiatt, hogy beszélsz róla alaposan egy pszichológussal
Köszönöm a tanácsokat!
Igen, igazad van nemkene, tényleg hülyeség nem is biztos, dolgokon ennyire kiborulni, csakhát a lelkem mégis sokszor háborog. A lelkisegély akkor abban segített, hogy elmonták, hogy annak az embernek azóta annál már sokkal nagyobb gondjai vannak ennél. És sokszor ezt szoktam magamban átgondolni, hogy azok az emberek most el vannak foglalva a saját életükkel, és nem velem foglalkoznak. Van terapeutám, de eddig csak félig meddig tudtam elmondani neki. Azért van bűntudatom, mert amire az emberke nevével rákerestem, azzal nagyon bánthattam őt.
A másik dolog amira rákerestem kíváncsiságból, azok ilyen szado-mazo dolgok voltak, és azért is érzem hogy láthatták. Mert volt utána, aki mint egy viccet mesélt mit csináljunk a gyerekünkel, ha szado-mazo újságot találtunk nála, szerintem ne verjük meg. Még mosolyogtam is rajta, és kérdezték, szerinted ez vicces? Most úgy érzem ez célzás lehetett. Meg egy tanár egyszer mondta, és tudom, hogy téged régen nagyon megvertek. Onnan tudhatja, mert arra utaló honlapokat nézett. Persze ez megint csak találgatás. És egyébként valóban általános iskolás koromban valóban megvertek az osztálytársaim.
szia bűntudatos! Nem teljesen értem, miért van bűntudatod. Azért, mert úgy érzed, hogy megharagudott ez az illető? Vagy pusztán csak azért van bűntudatod, mert volt egy gondolatod/kérdésed, amire rákerestél, és ez a gondolat/kérdés mások szerint szégyenteljes?
Valahogy egyik sem tűnik "bűnnek". Aki pszichésen nem jól van, például depressziós, az könnyen lesz bűntudatos, de ennek a depresszió az oka -- egyáltalán nem biztos, hogy bármit is tettél, amiért bűntudatod kéne hogy legyen, különösen olyan szintű, hogy kórházba kerülj!
Amikor fel kellett hívnod a lelki segélyt, tulajdonképpen mihez kértél segítséget? Hogy ne érezz bűntudatot? Vagy más negatív érzéseid és gondolataid is voltak?
A legjobb az lenne, ha tudnál egy terapeutával beszélgetni. A kórházban volt erre alkalmad?
ja bocs, felreolvastam, azt hittem rendszergazdarol van szo
ettol fuggetlenul a paranoiara es a kombinalasra fogadd meg, hogy addig ne, ameddig nem vagy benne biztos
nyilvanos pcket meg ne hasznalj szamodra erzekeny dolgokra
nyugtasson meg az, hogy egyaltalan nem tudhatjak biztosra, hogy te voltal es a jovoben olyat tegyel csak, amit tudsz is vallalni
Idézet tőle: a bűntudatosÉn egy olyan személy vagyok, akinek több problémát is okozpott már a net, úgy hogy betegségalapja lett. Egyszer mikor a szkeptikusokksal vitáztam blogon. Mivel én nem értettem velük teljesen egyet teljesen lehúztak, ráadásul rossz passzba is voltam. Pedig nekem csak annyi volt a célom, hogy a vallásos, gyógynövényes, és ilyenekbe hívő oldal és a szkeptikusok kicsit jobban fogadják el egymást, és ne feltétlen a háborúskodásban találják meg az egymáshoz való viszonyulást.
A másik viszont durvább dolog. Tulajdonképpen-e miatt kerültem kórházba 1.5 éve. és kétszer azóta is előjött a probléma. Egyszer a telefonos lelkisegély szolgálatot kellet úgy két hete felhívni miatta. Szóval a problémát az okozza, hogy egyik napról a másikra rájöttem, hogy amit az iskolai számítógépen neteztem 6-7 éve, bárki láthatta és valószínűleg látta is, mert mondták a többiek, ú, ki néz itt ilyen dolgokat. Meg több utalás is volt rá. Volt két nagyon gáz dolog, ami miatt szerintem lehet problémám. Most nem merem a fórumra leírni, még pszichológusomnak se merem teljesen elmondani. Ez okoz olyan lalkiismeretfurdalást amibe belebetegszem. Az egyik személy nevére + valamikre kerestem rá. Azt hiszem őt ezzel nagyon megbántottam, de az a baj, hogy csak kombinálgat ni tudok. Pl. arra emlékszem, hogy egyik évben talán ő nem engedett beülni a számítógépes órájára, ami nekem a csak ott lévő számítógépes program miatt kellett volna, meg hogy egy kirándulásra azt mondták, hogy betelt a buszon a hely, később láttam róla fényképet, hogy csak 22 ember körül volt ott (csoportkép), ezért gondolom, hogy ő nem akar ott lenni, ahol én. Félek, hogy később elmomdhatja másoknak, pl. ahol dolgozok, vagy ilyesmi és ebből bajom lehet. Mondjuk ezen kívül is néztem sok hülyeséget, de azok kevésbé érdekelnek. Néztem még pszichológiával kapcsolatos dolgokat, mert már akkor is betegnek éreztem magam. Mondjuk több olyan dolog is volt, amiből a tanáraim, társaim sejthették ott, hogy beteg vagyok, de senki nem foglalkozott vele. Pedig egy kis beszélgetés után én hajlottam volna a szakaember felkereséséhez.( Szüleimmel beszélgetés, miért lenne jó ha egy idegennek elmomondanád a problémáidat, szóval ők nem értették meg ezt, csak amikor már muszály volt kórházba menni úgy 10 év körüli időtt húzhttam le úgy, hogy volt probléma, de kezeletlenül. Persze jobb, rosszabb időszakok váltakozva.)
Nektek mi a véleményetek a történetemről, mit tudtok tanácsolni?
Egyébként szerintem a jó oldalon kívül, pl. hogy itt sorstársakkal beszélgethetünk, az a nagy veszélye még a netnek, hogy bármit csinálsz ott, nézel honlapot, vagy kiteszel valamit annak örökre nyoma marad, ha később már meg is bánod.
Innentol elj ugy, ahogy a legkisebb kellemetlenseggel sem jar szamodra felvallalni magad, ha kiderul rolad barmi. A multon meg nem eri meg porogni, megtortent, kesz. Mindenkinel lehet talalni olyan dolgokat, amikre nem buszke. Es a legfontosabb, hogy elkeruld a paranoiat, ehhez tedd azt, hogy ameddig nem tudsz valamit biztosra, addig ne gyarts rola torteneteket magadban. En rendszergazda voltam egy eleg nagy cegnel, tudom, hogy nagyjabol hogy nez ki a "figyelo" oldal, de hidd el, meg ha kimondottan figyeltek is dolgokat, meg akkor sem biztos, hogy eszrevettek a te tevekenysegedet. Ha meg olyasvalamirol van azo, ami privat dolgod eleve, akkor meg mindenfele szemelyisegi jogokat is megsertenenek vele. Vegezetul pedig, ismertem sok iskolai rendszergazdat, es hidd el, az iskolak sokszor a legkaotikusabb kornyezetek, ahol egy rendszergazda siman eselyes, hogy mas dolog altal van leterhelve es a legkevesebb az eselye, hogy a privat dolgaidban turkal. Szoval ameddig nem tudod biztosra, addig ne kapcsolj ossze cselekedetekkel, hisz van benne egy ismeretlen valtozo. Ha meg latta, akkor latta, meg bunosebb, mint te, ha belenezett olyanba amibe nem lett volna szabad.
Én egy olyan személy vagyok, akinek több problémát is okozpott már a net, úgy hogy betegségalapja lett. Egyszer mikor a szkeptikusokksal vitáztam blogon. Mivel én nem értettem velük teljesen egyet teljesen lehúztak, ráadásul rossz passzba is voltam. Pedig nekem csak annyi volt a célom, hogy a vallásos, gyógynövényes, és ilyenekbe hívő oldal és a szkeptikusok kicsit jobban fogadják el egymást, és ne feltétlen a háborúskodásban találják meg az egymáshoz való viszonyulást.
A másik viszont durvább dolog. Tulajdonképpen-e miatt kerültem kórházba 1.5 éve. és kétszer azóta is előjött a probléma. Egyszer a telefonos lelkisegély szolgálatot kellet úgy két hete felhívni miatta. Szóval a problémát az okozza, hogy egyik napról a másikra rájöttem, hogy amit az iskolai számítógépen neteztem 6-7 éve, bárki láthatta és valószínűleg látta is, mert mondták a többiek, ú, ki néz itt ilyen dolgokat. Meg több utalás is volt rá. Volt két nagyon gáz dolog, ami miatt szerintem lehet problémám. Most nem merem a fórumra leírni, még pszichológusomnak se merem teljesen elmondani. Ez okoz olyan lalkiismeretfurdalást amibe belebetegszem. Az egyik személy nevére + valamikre kerestem rá. Azt hiszem őt ezzel nagyon megbántottam, de az a baj, hogy csak kombinálgat ni tudok. Pl. arra emlékszem, hogy egyik évben talán ő nem engedett beülni a számítógépes órájára, ami nekem a csak ott lévő számítógépes program miatt kellett volna, meg hogy egy kirándulásra azt mondták, hogy betelt a buszon a hely, később láttam róla fényképet, hogy csak 22 ember körül volt ott (csoportkép), ezért gondolom, hogy ő nem akar ott lenni, ahol én. Félek, hogy később elmomdhatja másoknak, pl. ahol dolgozok, vagy ilyesmi és ebből bajom lehet. Mondjuk ezen kívül is néztem sok hülyeséget, de azok kevésbé érdekelnek. Néztem még pszichológiával kapcsolatos dolgokat, mert már akkor is betegnek éreztem magam. Mondjuk több olyan dolog is volt, amiből a tanáraim, társaim sejthették ott, hogy beteg vagyok, de senki nem foglalkozott vele. Pedig egy kis beszélgetés után én hajlottam volna a szakaember felkereséséhez.( Szüleimmel beszélgetés, miért lenne jó ha egy idegennek elmomondanád a problémáidat, szóval ők nem értették meg ezt, csak amikor már muszály volt kórházba menni úgy 10 év körüli időtt húzhttam le úgy, hogy volt probléma, de kezeletlenül. Persze jobb, rosszabb időszakok váltakozva.)
Nektek mi a véleményetek a történetemről, mit tudtok tanácsolni?
Egyébként szerintem a jó oldalon kívül, pl. hogy itt sorstársakkal beszélgethetünk, az a nagy veszélye még a netnek, hogy bármit csinálsz ott, nézel honlapot, vagy kiteszel valamit annak örökre nyoma marad, ha később már meg is bánod.
Egyre jobban összemosódnak a világok. Valaki azt mondja, hogy "halottam valakitő", mikor nem hallotta, hanem valójában olvasta a neten. "Valaki mondta...,ismerek valakit, aki..., beszéltem valakivel" - és nem! Nem mondta senki, hanem írta a neten, és nem ismer senkit, nem beszélt senkivel. Csak valakivel csetelt, valahol kommenteltek együtt.
Már kifejezédmódunkban sem teszünk különbséget. Érdekes.
Ez valahogy így történt velem is. Az összes bizonytalannak mondható kapcsolatom (például munkatárs, akivel jóban vagyok, de azért mégsem közeli barátnak monható) áttevődött a netre, aztán persze kimúlt.
A régi kapcsolatokkal is hasonló történt. Ha valakit évekig nem láttam, akkor is teljesen természetesen tudtunk találkozni, mindenféle feszélyezettség nélkül. De ahogy a netet is használni kezdtük, minden unalomba, érdektelenségbe, eltávolodásba torkollt.
ez is elgondolkodtató:
https://www.facebook.com/djrokai/videos/896612317050617/?pnref=story
úgy gondolod, ha nem lenne muszáj, akkor fel se kelnénk?
Ez már csak biológiailag sinsc így .Az alvásnak van egy felső határa (kinek mi, de létezik). Így aztán nem lehet egész nap aludni. Fetrengeni lehet persze, és mivel ez egy lelki betegekkel küzdők számára fenntartott oldal, így sokan meg is értenék ha azt mondanám, hogy persze akkor mindenki fetrengene. igen ám, de ha nem vagy lelkibeteg, akkor persze van más is azon kívül. Ezt persze lehet nehéz elhinni. Nemcsak a kényszerek mozgathatják az embert, hanem a jutalmak is. Pl. szexuális hajtóerő, önkifejezés, játék igény, szórakozás, mások társasága. Ezek mind olyan motivációk, amik anélkül "mozgatnak", hogy kötelező lenne egyikük is. Sokan híres emberek közül (meg nem híresek közül) is azt írják be naplójukba, hogy akkor is csinálják a munkát ha nem fizetnének érte. Magyarán a fizikai kényszer nem az egyetlen hajtóerő. Persze, akinek nincs motivációja semmire, azt a jutalom se vonzza úgy.
Ma gyakorlatilag egész nap a közösségi oldalakon lógtam. Pedig lett volna dolgom. Ilyet még sose csináltam, de végülis kellemes módja az időtöltésnek, kint meg hideg van...
.........a kérdés, hogy az internet megengedi-e neked, hogy mértékkel fogyaszd? Lehet-e bízni a saját mértéktartásunkban egy erősen addiktív,pusztító szer esetén? .........
---------------------------------------------
Vannak ingereink, érzeteink, érzéseink, tulajdonságaink életünk szabályozására. Mégis vannak túlevők, túlivók, túlhánytatók, túldrogozók, túlfélők, túlinternetezők. Még túlalvók is vannak. De nem mindenki! Hogy a mértéktartás kinek sikerülhet? Fogalmam sincs. Rákattanni én olyasmire szoktam, ami számomra valamilyen örömérzést ad. Voltam már csokifüggő, teafüggő, smsfüggő, terapeutafüggő, BURA függő, számítógépes játékfüggő, munkamániás, takarítás- és tisztálkodásfüggő. Mindegyiktől i-szo-nyúúú nehezen szabadultam. Amikor 2005ben írtam egy hszt a burára, és pár percen belül nem válaszoltak, menten a harakirire gondoltam. Hogy lehet, hogy nem válaszolnak? Hiszen ott vannak! Olvasnak! És mégsem jön válasz. A túlvárakozásba kicsit mindig belehaltam. Egyedül nem tudtam volna rendbe hozni magam. Szerencsére sok segítséget kaptam. Ma már -azt hiszem- nem vagyok függő. De ez, a sok-sok leszokás sokba került nekem. Idén már 61 éves vagyok. Remélem rossz szokás már a hátralévő életemben nem csábít el. A kényszerem persze kivétel. Azt még nem sikerült _letennem_.
Különben meg úgy gondolom, ha nem lenne valamilyen húzóerő, valamilyen motiváció a reggeli felkelésre, nem nagyon haladna előre az életünk. Három dolog persze elengedhetetlen: enni, inni, aludni. No meg persze felöltözködni, ha van mibe. De ha egy asztalos éjjel-nappal csak széklábat farag, az lehet eszelős is, meg faszobrász is. Ennek is, annak is tarthatja a környezete.
Igen, de az a kérdés, hogy az internet megengedi-e neked, hogy mértékkel fogyaszd? Lehet-e bízni a saját mértéktartásunkban egy erősen addiktív,pusztító szer esetén? 🙂
Egyébként nem akarom visszaforgatni az idő kerekét, és nem tartom átoknak a netet (talán rossz volt a címválasztás), pusztán arra lettem volna kiváncsi, hogy másokat is úgy átalakít-e, ahogy engem. (Figyelem, koncentráció, érzelmek stb.)
Internet nélkül nem olvashatnánk ezt a fórumot sem. MA MÁR nélküle nem lehet létezni sem. Áldás is, átok is. Mint annyi más dolog drága kis életünkben. Maga az internet szerintem nem átok, hanem a túlzott FOGYASZTÁSA lehet káros. Az emberek internet használási szokásai vezet(het)nek olykor tragédiához. Semmiből sem túl sokat! Intenek a Delphói Jósda falára vésett szavak. Az ókori bölcsek óvatosak voltak. Ha túlfeszíted a húrt, elpattan. De ha nem elég feszes, hangot sem ad. Csak a mértéktartó középút marad.
igen.
Tari Annamáriát kérdezgeti: ........... Zsolt Véletlen a keresztnév egybeesés?
Idézet tőle: 4dimKöszi a linket. Számomra érdekes dolgokat világított meg. Érdemes elolvasni. 🙂
Szívesen, örülök, hogy érdemesnek találtad! 🙂
Köszi a linket. Számomra érdekes dolgokat világított meg. Érdemes elolvasni. 🙂
A gyűlölet a legolcsóbb drog. - Ezt mostanában nagyon érzem, egészen el vagyok képedve azon, ami megy. Jó kis cikk:
Érdekes, hogy nekem az internet elterjedése egybeesett a betegségem kezdetével. Szinte az összes IRL kapcsolatomat azonnal felszámoltam (önszántamból, szégyenből, rosszullétből adódóan), és az egészet felváltotta az internet. Így utólag belegondolva, rossz csere volt. Azóta lett munkahelyem (4 órás), ott 1-2 szót szólok, meg a kocsmában beszélgetek, de inkább csak olyan felszínesen (vagy mikor mennyi van bennem). Azóta úgy mélyebben nem érintenek meg az emberek, ami azért érdekes, mert azelőtt mindenem volt a társaság. Az internetet szeretem a legjobban, de ott is egyre kevesebben szólnak már hozzám, szóval, nemtom... (Igen, marad a kocsma, de oda inkább nem a társaságért megyek, hanem inni, a társaság csak járulékos, és mint mondam, inkább felszínes.)
Idézet tőle: Zsolt2097Internetes oldala van az internetfüggőségnek. 😀
Morbid...
http://www.internetfuggoseg.hu/index.php?oldal=kerdoiv
hihihi, ez kész...
Internetes oldala van az internetfüggőségnek. 😀
Morbid...
http://www.internetfuggoseg.hu/index.php?oldal=kerdoiv
Megismétlem, a virtuális kapcsolatoknak, ismeretségeknek megvan a létjogosultságuk, és semmiképp nem átkozom el élből az egészet úgy ahogy van. Az is igaz, hogy bármilyen emberi kapcsolattartás jobb, mint a semmi.
De azon érdemes elgondolkodni, hogy a kettő hogyan függ össze. Azért fontosabbak-e a virtuális kapcsolataim, mert nincs más, vagy azért nincscsenek valódi kapcsolataim, mert a net megváltoztatta a valósághoz fűződő viszonyomat? Magyarán: a virtuális kapcsolatok erősítik, vagy rombolják azt a képességemet, hogy igazi kapcsolatokat létesítsek, megőrizzek?
Régebben belinkeltem ide is pár cikket (úgy látom, valahogy elvesztek), amik azt fejtegették, hogy a netnek bizony vannak negatív hatásai a gondolkodásunkra, realitásérzékünkre és a kapcsolatainkra. Én ezt szeretném megfejteni, nyilvánvalóan azért, mert érint a dolog.
nálam épp vacakol néha az internet most igy az áldás gyakran elmarad
Ezzel teljesen egyet értek, a betegségünk a tragédia, nem pedig annak következménye!
Sajnos Zsolt, az egész életünk egy tragédia..Szerinted, az tragédia, ha a neten jobban ki tudom magam fejezni, és több barátot találok, mint a való életben? Lehet hogy az, de ez az én sorsom, míg meg nem gyógyuluk. Még mindig jobb, ha a neten társalgok valakivel, mintha senkivel sem társalognék sehol szerintem.
Igazad van, ez egy tragédia, hogy így tudunk kifejezni magunkat könnyebben, de ezt a tragédiát, a betegségünk idézte elő, tehát valójában a betegségünk a tragédia, a te szavajárásod szerint, nem pedig, annak a következménye.
Kicsit elkanyarodtunk a topik elejétől, de nem baj, ez is érdekes, mármint a valódi és a netes, azaz a valamilyen szinten nem valódi kapcsolatok kérdése.
Viszont meg vagyoklepődve azon, hogy itt nemsokára az fog kisülni, hogy a net jobb, mint a valóság. Ezzel messze nem értek egyet. Ha valóban éhes az ember, akkor egy IGAZI zsíroskenyér ezerszer többet ér, mint bármilyen pompázatos, de virtuális lakoma.
Persze hogy lehet neten ismerkedni, barátkozni, eszmét cserélni, jó néha magányenyhítésre, ezzel semmi baj, de mikor azt érezzük, hogy ez a felület a fontosabb, a túlsúlyosabb, ott lehetünk önmagunk és a valóságban pedig nem, az nem egy tragédia????
Vagy csak én nem értek valamit?