Ismerkedés, barátkozás, társkeresés
Élőben akkor jó, ha van lehetőséged, olyan helyekre jársz. Nameg én nem egyszerűen csajozni akarok, hanem valami komolyat keresek. Arra már gondoltam, hogy elmennék szervezett randi eseményekre. De nem sok ilyet találok. Mindenki jóval, egy tizessel fiatalabbnak néz, ezért élőben több esélyem lenne.
Viszonylag egyszerű, aki leszar (ez a többség) azt te is leszarod, aki foglalkozik veled azzal meg te is foglalkozol.
A kinézet az változtatható, egy jó ing vagy póló, nadrág, tiszta cipő és rövid körmök, fogmosás, borosta csak akkor ha előnyös, hogy az első benyomás ne legyen rossz.
A hibákról (pláne, ha látható külsőleg vagy a viselkedésünkön) nem szabad túlzottan beszélni, esetleg megemlíteni "mellékesen", illetve az ő hibáiról sem jó beszélni, ha nem hozza szóba.
Első randi helyszínét előre megbeszélni, és ne mozi legyen. Én kedvelem a plázákat, mert ott sok minden van ami beszédtéma lehet (kirakatok, utazási irodák, etetőhelyek, stb.), így nincs kínos hallgatás, rá lehet jönni, milyen támakörök a közösek. (Egyszer egy erdélyi lánnyal randiztam, és minden jól ment, ameddig a TV-ben éppen mutatott olaszországi románok kapcsán el nem kezdtem szidni a románokat, mire megsértődött, hogy az ő apja is román és milyen bunkó vagyok, szóval azért óvatosan). 😀
A lényeg a kitartás, és hogy felmérje az ember reálisan a saját lehetőségeit. Egyébként meglepő, de a szép nők gyakran normálisabbak a lepattintásban, mint a középszerűek, akiktől néha annyi telik ki, hogy letiltanak ha nem tetszel.
És bírja az ember az elutasítást és a sikertelenséget, mert a társkeresés 95%-ban (általában önhibáján kívül) úgyis ezt kapja.
Szóval a siker nagyrészt a buktatók elkerülésén alapul.
interneten nem lehet csajozni az már biztos,élőbe lehet de az nem megy nekem
Rapislife, arról próbáltam írni, hogy ha egymással megosztjuk a tapasztalatainkat és hogy hol szoktunk hibázni, akkor az sokat segítene mindenkinek.
NoGood, így leírva egyszerű, hogy ne törődjünk a kisördöggel, de aki szorong, az képtelen csak úgy lépni, cselekedni.
Sehol semmi nem jön össze nekem,itt miért jönne.
Kedves Beus, köszönöm, azt hiszem, hogy én is utólag mondanám el. Lehet, hogy nem tiszta hozzáállás, de tartok tőle, hogy túlreagálják.
Skizo, ha te férfiként sikeres vagy az internetes társkeresésben, akkor szívesen fogadok tőled tanácsokat (mármint ha adsz és hátha hasznát veszik mások is). Függ ez tudom sok egyébtől, hogy például hol élünk, hol keresünk, a megjelenéstől, kisugárzástól.
Egyébként is szívesen társalgok bárkivel, mindenféléről, aki kéri, privátban elküldöm egyéb elérhetőségem (messenger, whatsup, egyéb).
Valahogy úgy érzem, hogy valamilyen szinten Kleónak is igaza van, mert az élet véletlenei hozzák össze a legtöbb párt, az internetes társkeresés pedig nagyon válogatós tevékenység, ahol nincs meg az az érzés, hogy a sors sodort össze valakivel.
Idézet tőle: gobura612Sziasztok. Ti ismerkedés során eláruljátok, hogy mi a probléma veletek? Vagy jobb hallgatni róla?
Keres valaki párt társkereső oldalon?
Én igen, de még nem sok ideje. Nekem bizalmatlannak tűnik a többi társkereső, de meglehet, hogy én is az vagyok.
Mintha nem akarnának mélyen belemenni egy beszélgetésbe, megmaradnak a külsőségeknél. Lehet, hogy közöttük is sok hozzánk hasonló problémával küzdő van?
Szia,
én már nem mondom el, van, hgy új ismerősnek semennyire nem emlitem!
A férjemnek egy hónap után vázoltam, hogy gyógyszert szedek egy problémára, elsápadt, hogy halálos-e, majd felsóhajtott, hogy nem az és ennyi. Persze együttélve már látta, látja, tapasztalja, de tény,hogy nem halálos.
Nekem nem volt bajom az ismerkedéssel, azzal inkább, ha a "nyakamon maradt" valaki. Mondjuk régebben nehezebben tűrtem az összezártáságot, egy ideje nyitottabb + toleránsabb vagyok erre is.
Ez a netes társkeresősdi egy baromság. Néhányra beregiztem ingyenesig, de uo., mint az IRL: 100-ból egy érdekelne a külsője alapján, 200-ból egyet érdekelnék én, de az tuti, hogy az pont engem nem érdekel. Ezt a valóságban könnyebb kezelni. Vagy "túl sokat" akarok? Ha nincs meg eleve a kémia lehetősége, már nem érdekel...
Hât azt én nem tudom, én már csak idejárok, meg face-re,nem nagyon érdekel már ez az ismerkedés - téma, ha valakivel úgy spontán adódik valami akkor nyitott vagyok de kezdem többre becsülni a barátságokat mint az érzelmi kapcsolatokat...
Az önbizalom meg.... ne foglalkozz vele túl sokat szerintem, tedd meg amit szeretnél és ne törődj a kis ördöggel ott belül, aki folyton csak azt pofázza" úgy sem sikerül, én megnondtam":)
Próbálkoztam régen én is, de az önbizalmam és a kezdeményező készségem mindig is alacsonyan volt. Valahogy ezt szintén megfigyeltem másokon. Voltak akkoriban személyes találkozók, de vagy a lány kerülte a második személyes találkozást (a koromnál sokkal fiatalabb vagyok kinézetre, állapotra és ez sokakat valószínűleg meglepett, vagy csak nem voltam az esetük), vagy én kerültem a második alkalmat, mert nem illett az ideálomba.
Olyan társkereső oldal létezik, ami a hozzánk hasonló problémáktól szenvedőknek van?
Vagy valami általános chat, ahol mindog vannak többen, mindenféle problémával?
Nem bizalmatlanok, csak rengeteg üres ember van, nincs egy darab önálló gondolatuk, de még humorérzékük sem...
Nem mernek kockáztatni, egy pici rizikó és huss....
Jól el vannak a langyosban, aki intelligens az meg gyakran hidegfejjel taktikázik..
Ha kitartó vagy, türelmes és szánsz rá némi pénzt akkor van esély a sikerre, bár a görcsös akarás inkább hátráltatja az embert.
Rengeteget chateltem, fórumoztam, üziztem anno már akkor amikor még nem is volt net telóra, csak wap...
De szerintem az emberek is valahogy megváltoztak azóta (2000 körül vetettem magam bele az online ismerkedés világába)
Sok tapasztalattal gazdagodik aki ilyesmire adja a fejét, az tuti.
Kedves Artifical Skizo! Férfi és Magyarország keleti feléből írok.
Szia gobura!
Te nő / férfi vagy, és honnan írsz?
Sziasztok. Ti ismerkedés során eláruljátok, hogy mi a probléma veletek? Vagy jobb hallgatni róla?
Keres valaki párt társkereső oldalon?
Én igen, de még nem sok ideje. Nekem bizalmatlannak tűnik a többi társkereső, de meglehet, hogy én is az vagyok.
Mintha nem akarnának mélyen belemenni egy beszélgetésbe, megmaradnak a külsőségeknél. Lehet, hogy közöttük is sok hozzánk hasonló problémával küzdő van?
Szia! Miről besélgessünk?
feketében adta be a topicot.... 😮
Sziasztok. Ha valakinek lenne kedve - barátság céljaból - beszélgetni, írjon nyugodtan.
Sziasztok! Én csak egy nőre vágyom, akivel összebújva nézhetnénk filmeket és megkönnyíthetnénk egymás életét
Sziasztok! Továbbra is szeretnék beszélgetőpartnert találni. 🙂
PL és/vagy SzL és/vagy VL kerestetik, próbaidő után opció lehet a HL-VL. 🙂
Sziasztok! Ismerkednék. 31 éves vagyok, Békés-megyében lakom.
Hát azt hogy dolgozni fogok a szakmában amit most tanulok. De ez meg lemondással jár sajnos, nem mehetek többé apámmal Pestre, pedig jelenleg az volt az egyik olyan dolog, ami igazán boldoggá tett.
Idézet tőle: LinzerNem érdekel az ő témájuk és nem tudok a semmiről beszélni. Hogy milyen vagyok azt titkolni kell, nem vállalhatom fel magam mert csak kitiltanának, kirúgnának. De dolgoznom kell azon h legyek valaki, hogy ne egy senki maradjak. Tehát megfelelni az elvárásoknak, a nehezebbik utat választottam. El is meséltem, tehát ez alapján most nem szóltak le, amit eddig. (családon belül szólnak le).
Mármint kinek mit meséltél el?
Nem érdekel az ő témájuk és nem tudok a semmiről beszélni. Hogy milyen vagyok azt titkolni kell, nem vállalhatom fel magam mert csak kitiltanának, kirúgnának. De dolgoznom kell azon h legyek valaki, hogy ne egy senki maradjak. Tehát megfelelni az elvárásoknak, a nehezebbik utat választottam. El is meséltem, tehát ez alapján most nem szóltak le, amit eddig. (családon belül szólnak le).
"hát pl munkahely, iskola, meg ilyen közösségek ahová jár az ember. Mindig csak ülök mint egy kuka miközben a többiek beszélgetnek. Ilyesmire gondolok"
Ja, értem! Hát az elég rossz lehet. De itt a búrán most egész jól el tudsz itt beszélgetni másokkal, nem?
Hogy a mh-en, iskolában, satöbbi hogyan tudnál beszélgetni? Van olyan téma, amihez hozzá tudnál/szeretnél szólni, de egyszerűen nem megy, mert a többiek hangosabbak, rámenősebbek, mittómén milyenebbek? Vagy nincs is olyan téma, ami érdekel?
Az onlány társkeresők tényleg borzalmas helyek. Sok emberrel találkoztam, értelmesnek, kedvesnek kb. kettő mutatkozott. Közülük is csak az egyikkel lehetett volna valami, de ő meg nem tetszett. A többiek ... huh... Nagy kár, hogy nem írtam le anno vmi füzetbe, hogy mik voltak...
Idézet tőle: murray headIdézet tőle: LinzerSziasztok. Egy kérdésem lenne. Ti még próbálkoztok barátkozni,ismerkedni? Én már rég feladtam. Semmi értelme csak görcsölést okoz.
Lehet jobb lenne egy,szobába bezárkózni és nem küzdeni harcolni (bármi más témában, nem csak ismerkedés szempontjából)
Milyen ismerkedésre gondolsz? Barátilag vagy társkeresőileg próbálkoznál?
hát pl munkahely, iskola, meg ilyen közösségek ahová jár az ember. Mindig csak ülök mint egy kuka miközben a többiek beszélgetnek. Ilyesmire gondolok
A társkeresők elég személytelenek, oda csak az menjen, aki nem érzékeny az elutasításra és felismeri az átverést (nagydumás pasi + romantikus szavak = ronda / tirpák élőben, és/vagy minimum 1 dugás után eltűnik). Fizetős társkeresőket kerülni, ott rengeteg a kamu profil, amit az üzemeltetők tesznek fel a forgalom érdekében.
Az valóban lehet görcsölős, ha úgy ismerkedik az ember, hogy kapcsolat a célja. Csevegés, képcsere ha nincs, telefon, találkozás, aztán ha kölcsönös a szimpátia akkor csak lesz belőle "valami".
Idézet tőle: LinzerSziasztok. Egy kérdésem lenne. Ti még próbálkoztok barátkozni,ismerkedni? Én már rég feladtam. Semmi értelme csak görcsölést okoz.
Lehet jobb lenne egy,szobába bezárkózni és nem küzdeni harcolni (bármi más témában, nem csak ismerkedés szempontjából)
Milyen ismerkedésre gondolsz? Barátilag vagy társkeresőileg próbálkoznál?
Sziasztok. Egy kérdésem lenne. Ti még próbálkoztok barátkozni,ismerkedni? Én már rég feladtam. Semmi értelme csak görcsölést okoz.
Lehet jobb lenne egy,szobába bezárkózni és nem küzdeni harcolni (bármi más témában, nem csak ismerkedés szempontjából)
Sziasztok!
Szívesen ismerkednék barátság céljából!
Valaki hiányolta a dark témát, Krisz átállította és úgy hagyta / felejtette.
Itt is...
(Ez miért ilyen fekete?! Vagy csak nálam?
Ennyire azért nem sötét a helyzet...)
Cica kedvelő, dohányzó barát nőt, barátnőt, társat keresek
Ezekből a nyavalyákból nincs gyógyulás. Legmaximálisabban élet végéig tartó tünetmentesség.
Szia Gon!
Köszönöm, hogy leírtad. Remélem így is marad! Nem akarok ünneprontó lenni, de én is éreztem már úgy gyógyszer dózisemelés után jó pár hónapig, hogy meggyógyultam. De nemrég rá kellett döbbennem, hogy nem tart örökké ez az állapot....
Szóval, nem árt ha az ember kicsit óvatosan bánik az ilyen hirtelen jött pozitív változásokkal.
De őszintén kivánom, hogy így maradjon!
Kitartást, ez maradjon igy.
Hajrá! És tényleg nem megbántani akarlak. Csak vigyázz, mert az egyensúly kényes.
Minden jót és szépet!
Kleó, nem tudni. Most úgy érzem meggyógyultam, nincs semmi bajom, jól érzem magam. Meglátjuk.
Ez nagyon szép amúgy, 3-féle gyszerrel! És ha "történne" vmi az életedben, biztos vagy, h nem esnél vissza? És nem kötözködni akarok, csak realista vagyok...
Kedves Torta!
Rehabilitációs munkára mentem, le vagyok százalékolva. Az volt a fordulópont, hogy ki akartam törni az otthoni egyedüllétből. Aztán utána jártam hova vennének fel. Az első helyre nem vettek fel, a második helyre igen. Most a Magyar Református Szeretetszolgálatnál dolgozom. Sokat segített a gyógyulásomban, hogy a kollégáim rendesek, segítőkészek, megértőek, a főnököm is nagyon rendes. Innenstől, hogy sikerült lekötnöm magam egy ilyen jó közösségben, képessé váltam arra, hogy meggyógyuljak. Már nem okoz nekem semmi gondot, nem szorongok emberek között, elintézem saját magam az ügyeimet. Elköltöztem otthonról, önálló lettem. Régen be voltam gubózva, nem mentem a boltba se, még az udvarra se nagyon, féltem, szorongtam az emberektől. Ma már teljesen elmúlt ez. Ja és a gyógyszeremet is a munkahely keresése közben cseréltettem le. Duciltiát szedek, arra váltottam, de amellett még szedem a rivotrilt és a parnassant is. Majd a doktornőm megmondja mikortól lehet lecsökkenteni majd végleg abbahagyni a gyógyszerszedést. Nem tudom a gyógyszerek nélkül milyen állapotban lennék, az majd kiderül. De most teljesen jól vagyok. A jó munkahelyi közösség, főleg ez segített rajtam és talán a gyógyszerváltás. Vagy talán a kettő együtt. Már szeretek élni, szeretek közösségbe járni, minden megváltozott az életemben. Pozitív ember lettem, aki képes pozitívan szemlélni a dolgokat. Úgyhogy meg lehet gyógyulni. Járok csoportterápiára is, de csak azért, mert szeretek közösségbe menni, amúgy nem lenne szükségem arra sem már. Ott ismertem meg a barátnőmet, szóval barátnőm is lett, teljes Pál fordulatot vett az életem a negativitásból a pozitív irányba. Szóval azt tanácsolom mindenkinek, hogy ne adja fel és éljen a lehetőségeivel, amit tud tegyen meg. Azt hittem soha nem fogok meggyógyulni, öngyilkossági kísérletem is volt régebben. Na bumm tessék, igenis meg lehet gyógyulni, csak elhatározás kell és egy jó közösség. Jó közösséget nehéz találni tudom, nekem szerencsém volt. Szóval nagyjából ennyi a történet. 🙂
Bizonyára. Mindkét részről a tévedés lehetőségét fenntartva.
Szia Gon!
Gratulálok!
Én kíváncsi lennék a gyógyulási törtènetedre, gondolom mások is, leírnád!?
Üdv,
torta
Bocsi, de csak jobban tudom nálad Kleó...
Igen, látszólag kilábaltál. Bocsi.
Sziasztok!
Depressziós voltam és szociális fóbiám volt. Kilábaltam belőle teljesen. Szívesen segítek bárkinek és szívesen barátkozom. Nyugodtan írj rám, ha úgy érzed, hogy szeretnél valakivel beszélgetni!