Hogy álltok az alkohollal?
Hát ennyit a nem ivásról 🙁 nem tudom hogy mióta nem ittam, de ma hogy itt volt a sógornőm, így megint sikerült.... 🙁
Idézet tőle: CatEyeMandula, sajnos D.Tóth Kriszta édesanyja dohányzott. És az ő dohányos rituáléjaiban a sajátomra ismertem.
A másik sokkoló példa nekem a saját anyósom volt, ő egy héttel a fiaim születése előtt halt meg 54 évesen, egy előtte 2 hónappal rutin tüdőszűrésen detektált tüdőrák miatt. Ő is dohányos volt. És nagyon szerettem. Hiányzik.
Ó, Cat, nagyon sajnálom anyósodat. 🙁 Ez nagyon nehéz lehetett.
Mandula, sajnos D.Tóth Kriszta édesanyja dohányzott. És az ő dohányos rituáléjaiban a sajátomra ismertem.
A másik sokkoló példa nekem a saját anyósom volt, ő egy héttel a fiaim születése előtt halt meg 54 évesen, egy előtte 2 hónappal rutin tüdőszűrésen detektált tüdőrák miatt. Ő is dohányos volt. És nagyon szerettem. Hiányzik.
Idézet tőle: CatEyeAz én esetem a cigivel speciális. Nem dohányoztam rendszeresen soha, csak alkalmanként. Ez kb 3 havonta 1-2 szálat jelentett. Amikor kijöttem a pszichiátriáról rászoktam. Már bent is kértem betegektől. Utána 1,5 évig szívtam, heti egy dobozzal. A pszichiáter azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele, szívjam ha jól esik, most biztos valami összetevője hiányzik a szervezetemnek. Engem bántott, hogy ez így beszippantott. Aztán elolvastam a D. Tóth Kriszta anyukájáról írt könyvét, aki 45 évesen meghalt tüdőrákban, és az annyira sokkolt, hogy még egy pár napig szívogattam, aztán november közepén leálltam vele. Azóta nem szívom, de érdekes eszembe sem jut. Nem szenvedek tőle. Amikor valakinél látok megkívánom, de hamar elhessegetem magamtól a gondolatot. Pedig úgy hagytam el, hogy bulikon, sörözéseken rágyújtok, de ott sem gyújtottam rá.
Nem akarom bagatellizálni, de két embert ismertem, akik tüdőrákban haltak meg. Az egyik soha életében nem gyújtott rá... A másik tényleg sokat dohányzott.
Az én esetem a cigivel speciális. Nem dohányoztam rendszeresen soha, csak alkalmanként. Ez kb 3 havonta 1-2 szálat jelentett. Amikor kijöttem a pszichiátriáról rászoktam. Már bent is kértem betegektől. Utána 1,5 évig szívtam, heti egy dobozzal. A pszichiáter azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele, szívjam ha jól esik, most biztos valami összetevője hiányzik a szervezetemnek. Engem bántott, hogy ez így beszippantott. Aztán elolvastam a D. Tóth Kriszta anyukájáról írt könyvét, aki 45 évesen meghalt tüdőrákban, és az annyira sokkolt, hogy még egy pár napig szívogattam, aztán november közepén leálltam vele. Azóta nem szívom, de érdekes eszembe sem jut. Nem szenvedek tőle. Amikor valakinél látok megkívánom, de hamar elhessegetem magamtól a gondolatot. Pedig úgy hagytam el, hogy bulikon, sörözéseken rágyújtok, de ott sem gyújtottam rá.
Idézet tőle: Kata 73Idézet tőle: mandulaIdézet tőle: Kata 73Idézet tőle: georg7741. alkoholmentes napom.
Én személy szerint nem bírom az alkoholt,de nikotinfüggő vagyok , notorius leszoko és max 1 hét után falat kaparva sem önmagát sem másokat elviselni nem bíró inkább gyújts rá ,de fejezd be idegroncs-visszaeső,így ha valaki valamilyen leszokás kapcsán elhatározza, és napról -napra előrébb jut...
...hát annak minden elismerésem!
Én eddig szerettem magamra úgy gondolni, mint kocadohányosra, de úgy látom, komolyodott a helyzet és már eléggé hiányzik a cigi. 🙁 Tudtad, hogy a nikotin nagyon komoly függőséget okoz? Ez nem csak a te akaratgyengeséged...
Hát Mandula,addig állj le amíg nem késő ,szerintem. Mert ha kialakul a függés ,az kegyetlen játszma lehet .Nekem legalábbis az.
az elhatározás a segítséggel való leszokás:gyógyszer( háziorvos írta fel ő elfelejtette említeni , én sem olvastam utána,hogy esetleg szuicid rohamot okozhat okozott ),tapasz ,rágó biorezonancia,
csak saját akarat,valami motiváció ill cél kitűzése,
mennyibe is kerül nekem ez havonta kiszámolása önsokk terápia magamnak,
rákos tüdő képének nézegetése 2.önsokkterápiás módszer magamnak,
tükörterápia : mennyire ráncos a képem a korombeliekhez képest,
ember barátibb módszerek: meditáció,agykontroll,egyedül a hipnózist nem próbáltam még
De ha beledöglök is megcsinálom, csak az agyamat kellene átprogramozni valahogy,hogy ne kapjak ,,idegrohamot" a függés csökkenésének ideje alatt.
Közel 30 éve vagyok kocadohányos, egyszer sem sikerült rászoknom, pedig volt olyan kétszer is (egyszer egy fél évig, egyszer 3 hónapig), hogy napi szinten elég sokat szívtam. Most sem hiányzik, nem kell rágyújtanom napközben (sőt, kifejezetten rossz, ha napközben gyújtok rá), estefele jön rám, hogy de jó lenne rágyújtani. (Ja, a tavaly téli pörgés idején egy pár hétig minden este másfél-két dobozzal elszívtam, aztán ez elmúlt, mintha soha nem lett volna.)
OFF: Hipnózissal óvatos legyél. Akkor inkább akupunktúra. Esetleg.
Azt is lehet, hogy megbarátkozol azzal, hogy dohányzol. Vannak ilyen dolgok az életben.
Idézet tőle: mandulaIdézet tőle: Kata 73Idézet tőle: georg7741. alkoholmentes napom.
Én személy szerint nem bírom az alkoholt,de nikotinfüggő vagyok , notorius leszoko és max 1 hét után falat kaparva sem önmagát sem másokat elviselni nem bíró inkább gyújts rá ,de fejezd be idegroncs-visszaeső,így ha valaki valamilyen leszokás kapcsán elhatározza, és napról -napra előrébb jut...
...hát annak minden elismerésem!
Én eddig szerettem magamra úgy gondolni, mint kocadohányosra, de úgy látom, komolyodott a helyzet és már eléggé hiányzik a cigi. 🙁 Tudtad, hogy a nikotin nagyon komoly függőséget okoz? Ez nem csak a te akaratgyengeséged...
Hát Mandula,addig állj le amíg nem késő ,szerintem. Mert ha kialakul a függés ,az kegyetlen játszma lehet .Nekem legalábbis az.
az elhatározás a segítséggel való leszokás:gyógyszer( háziorvos írta fel ő elfelejtette említeni , én sem olvastam utána,hogy esetleg szuicid rohamot okozhat okozott ),tapasz ,rágó biorezonancia,
csak saját akarat,valami motiváció ill cél kitűzése,
mennyibe is kerül nekem ez havonta kiszámolása önsokk terápia magamnak,
rákos tüdő képének nézegetése 2.önsokkterápiás módszer magamnak,
tükörterápia : mennyire ráncos a képem a korombeliekhez képest,
ember barátibb módszerek: meditáció,agykontroll,egyedül a hipnózist nem próbáltam még
De ha beledöglök is megcsinálom, csak az agyamat kellene átprogramozni valahogy,hogy ne kapjak ,,idegrohamot" a függés csökkenésének ideje alatt.
Idézet tőle: Kata 73Idézet tőle: georg7741. alkoholmentes napom.
Én személy szerint nem bírom az alkoholt,de nikotinfüggő vagyok , notorius leszoko és max 1 hét után falat kaparva sem önmagát sem másokat elviselni nem bíró inkább gyújts rá ,de fejezd be idegroncs-visszaeső,így ha valaki valamilyen leszokás kapcsán elhatározza, és napról -napra előrébb jut...
...hát annak minden elismerésem!
Én eddig szerettem magamra úgy gondolni, mint kocadohányosra, de úgy látom, komolyodott a helyzet és már eléggé hiányzik a cigi. 🙁 Tudtad, hogy a nikotin nagyon komoly függőséget okoz? Ez nem csak a te akaratgyengeséged...
Fiúk, de idétlenek vagytok! 🙂
Küldöm fénypostán. nyisd ki az ablakot! 
mz/x
S. O. S. Felhívás! A lelki üdvünkért gyűjtünk! KÜLDJETEK ALKOHOLT!
Idézet tőle: georg7741. alkoholmentes napom.
Én személy szerint nem bírom az alkoholt,de nikotinfüggő vagyok , notorius leszoko és max 1 hét után falat kaparva sem önmagát sem másokat elviselni nem bíró inkább gyújts rá ,de fejezd be idegroncs-visszaeső,így ha valaki valamilyen leszokás kapcsán elhatározza, és napról -napra előrébb jut...
...hát annak minden elismerésem!
Idézet tőle: georg7741. alkoholmentes napom.
Ügyes vagy, csak így tovább!!
Olvastam egy nagyon jó könyvet, Kati vagyok, alkoholista.
https://moly.hu/konyvek/catherine-matinee-kati-vagyok-alkoholista
Köszi Holdfény! 🙂 
41. alkoholmentes napom.
Igazuk van a csajoknak Piris! Azoknak a fényében amit leirtál, az "egy hét nemivás" még nem valami nagy szám de az elhatározás a fontos, ahogy Kleó is irta.
Egyébként nálam is volt olyan, hogy bevittem a munkahelyemre piát... mondjuk nem nagyon kellett vinni, vendéglátóban dolgozom... Ott rohadt nehéz megállni, ha van rá hajlamod, hogy ne igyál! A pincérek, szakácsok, minimum fele iszik és/vagy használ valamilyen szert, szobalányoknak szerintem 20%-a. 5ből 1 tuti. Vendéglátós üzletvezetők meg ugye köztudottan a legnagyobb kokosok.
Na és akkor egy ilyen több napos "tivornya" után jön a szégyenkezés, a lelkiismeretfurdalás, a fogadkozás... hányszor megéletem ezt!
De most ez a 31. nap józanon.
Nekem szerencsére nincs problémám az alkohollal.Nem is nagyon van a gondolatomban.
Fiatalabb koromban bulizáshoz használtam, aztán ennyi.
Idézet tőle: mandulaIdézet tőle: pirisnekem volt gondom az alkohollal, remélem ezt az időszakot már magam mögött tudhatom.... még tízen éves lehettem amikor az alkohol " barátja lettem"..... Sok dolgot megcsináltam az alkohol hatása alatt, amit már nem lehet meg nem történté tenni..... de még élek..... és ez megerősített.... volt olyan időszakom amikor alkohollal keltem és feküdtam le..... volt hogy alkohol hatása alatt lefeküdtem olyan emberrel akivel nélküle szoba se álltam volna.... nem tudtam mértéket tartani..... már a munkahelyemre sem tudtam úgy bemenni, hogy ne ittam volna meg valamit..... volt olyan is hogy bevittem a piát és miután végeztem a melóval, már várt egy gyerek a munkahelyem elött és nyomta a kezembe a piát..... és ittam...
szánalmas voltam...... többet nem leszek ilyen....
nem tudom hogy hány napja nem iszom már egyáltalán.... talán egy hete...... nem hiányzik.... bár néha elgondolkozom azon hogy jaj de jó lenne inni, csak egy pohárral....de nem teszem.... helyette több időt töltök a családommal, akiket mindennél jobban szeretek.....és ez többet jelent mindennél.....
Piris, ha egy hete nem iszol, akkor még bőven kellene a témával foglalkozni. Szerintem.
Piris, néhány nap nem ivás azt jelenti, hogy a szándék megvan a leszokásra. Ha szerencséd van, kitartasz, de az ilyen "akciók" nálam 2-3 hétig tartottak, aztán nem bírtam ki. Szóval jó volna szakszerű segítséget kérni.
Idézet tőle: pirisnekem volt gondom az alkohollal, remélem ezt az időszakot már magam mögött tudhatom.... még tízen éves lehettem amikor az alkohol " barátja lettem"..... Sok dolgot megcsináltam az alkohol hatása alatt, amit már nem lehet meg nem történté tenni..... de még élek..... és ez megerősített.... volt olyan időszakom amikor alkohollal keltem és feküdtam le..... volt hogy alkohol hatása alatt lefeküdtem olyan emberrel akivel nélküle szoba se álltam volna.... nem tudtam mértéket tartani..... már a munkahelyemre sem tudtam úgy bemenni, hogy ne ittam volna meg valamit..... volt olyan is hogy bevittem a piát és miután végeztem a melóval, már várt egy gyerek a munkahelyem elött és nyomta a kezembe a piát..... és ittam...
szánalmas voltam...... többet nem leszek ilyen....
nem tudom hogy hány napja nem iszom már egyáltalán.... talán egy hete...... nem hiányzik.... bár néha elgondolkozom azon hogy jaj de jó lenne inni, csak egy pohárral....de nem teszem.... helyette több időt töltök a családommal, akiket mindennél jobban szeretek.....és ez többet jelent mindennél.....
Piris, ha egy hete nem iszol, akkor még bőven kellene a témával foglalkozni. Szerintem.
nekem olyan sok problémám sosem volt az alkohollal
tizenévesen átestem a szokásos őrültségeken amiken minden egészséges fiatal
voltak óriási poénok
a legjobb az volt,amikor egy haverommal otthon inni kezdtünk,aztán már félig részegen nekivágtunk a városnak
a metróban lent már nem nagyon érdekelt minket semmi,hozzánk szólni nem nagyon mertek,meg nem is törődnek ott senkivel ,aztán jött az ötlet,hogy menjünk ki a Margitszigetre ....így is lett,de a baj az volt,hogy eltévedtünk a sötétben,nem találtuk meg a Japánkertet,pedig tényleg ezerrel kerestük.A buszmegállótól valahogyan teljesen más irányba indultunk el,és egy réten álltunk meg,haverom és én egymás felé fordulva,és elkezdtünk gondolkodni.Így egyszer csak azt éreztem,hogy elkezdek hátrafelé dőlni,és magammal rántom a tehetetlenül rámboruló haveromat.És a következő pillanatban feküdtünk a téli sötétben egymáson egy réten a Margitsziget egy kieső helyén,és annyit tudtunk csinálni,hogy elkezdtünk röhögni mint az idióták.Ugye ilyenkor semmi sem fáj,azt sem éreztem,ahogyan hanyatt estem és rám esett a 80 kilós haverom.Ezek után megtaláltuk végül a Japánkertet, az aranyhalakkal betelepített kis tóba a haverom belehányt,én meg a 26-os buszon hánytam ki az ablakon mikor az Árpád hídon ment át a busz.A buszról leszállva az ORFK épülete mellett bementünk egy éjjel nappaliba,és én a kamerák ellenére a nadrágomba tettem egy üveg diólikőrt ,amire igazából nem is volt szükségünk,de gondoltam miért ne,és ki is jöttünk.
Aztán van még a xanax -4 üveg sör kombó ,amit egyedül nyomattam 1994 körül hetekig minden nap suli után a 45-ös buszon,úgy,hogy közben death metal-t hallgattam walkman-ról kazettán...
aztán a margitszigetes haverommal egyszer annyit ittam,hogy rosszul lettem ,és történt valami,ami után már egyáltalán nem bírtam többet inni,tulajdonképpen megérzem az alkohol szagát,és hánynom kell...
egy pohár sört még meg tudnék inni ,de minek?
nekem volt gondom az alkohollal, remélem ezt az időszakot már magam mögött tudhatom.... még tízen éves lehettem amikor az alkohol " barátja lettem"..... Sok dolgot megcsináltam az alkohol hatása alatt, amit már nem lehet meg nem történté tenni..... de még élek..... és ez megerősített.... volt olyan időszakom amikor alkohollal keltem és feküdtam le..... volt hogy alkohol hatása alatt lefeküdtem olyan emberrel akivel nélküle szoba se álltam volna.... nem tudtam mértéket tartani..... már a munkahelyemre sem tudtam úgy bemenni, hogy ne ittam volna meg valamit..... volt olyan is hogy bevittem a piát és miután végeztem a melóval, már várt egy gyerek a munkahelyem elött és nyomta a kezembe a piát..... és ittam...
szánalmas voltam...... többet nem leszek ilyen....
nem tudom hogy hány napja nem iszom már egyáltalán.... talán egy hete...... nem hiányzik.... bár néha elgondolkozom azon hogy jaj de jó lenne inni, csak egy pohárral....de nem teszem.... helyette több időt töltök a családommal, akiket mindennél jobban szeretek.....és ez többet jelent mindennél.....
Idézet tőle: robomanJó, én nem nagyon iszom, mert dógom van. Napi 1 sör. De az 2l-es. o_O Azért ezt a style-t szeretném tartani hosszabb távon, mert terveim szerint nekem most pár évig nem lesz időm komolyabban piálni. Komolytalanul meg nem érdemes. Általában estefelé, vagy délutánságban megkezdem a szörpikézést, de van, hogy nem iszom meg, és reggel felé kiváló reggeli ital válik belőle. Amúgy napközben tanulok, elvagyok. Bewithyouzok. Most elég sok maradt estéről, úh ez van a kv mellé. Eszembe jutnak tőle kellemes dolgok, pl.: "Magyarország az én hazám, Budapest a fővároskám, csak ott érzem jól magam, ahol kitörhetem a nyakam!", meg más efféle, hehe.
Egyébként, ha komolyra szeretném fordítani a szót, nem az a lényeg, hogy az ember mennyit piál, vagy nem piál, hanem, hogy mennyire megy bele miatta lelkiismereti válságokba, mennyit csesztetik érte, vagy mennyit görcsöl ezen. A legfontosabb, hogy mennyire játszma ez az egész Eric Berne-i értelemben. Tudvalevő, hogy régen is megitták az emberek reggel, meg akármikor, és eszükbe nem jutott, hogy bonyolult módokon gyötörjék magukat miatta, meg lelkiismereti válságokon menjenek keresztül. Már aki ésszerű keretek között csinálta. Hülyén is néztek volna arra, aki ilyen falmelléki dumával jön oda nekik. Mondjuk, én ezt régebben nem értettem, mostanában már igen. Ez egy kis népi bölcsesség (folklór), ami abban áll, hogy nincs semmi bölcsesség, nincs pszichologizálás, nincs tét, nincs játszma. Modern kori feldolgozásban: "Félig telt poharak az asztalon, ha úgy tartja kedvem néha beleiszom...". Na, jó, ennyit mostanra, jó reggelt!
Roboman, zseniálisakat írsz. Egyrészt vicces, másrészt elgondolkodtató. Oké, ez nem hízelgés, remélem valahogy átjön. Nem szoktam hízelegeni.
Hát akkor íme, hogy régen tényleg nem volt elbonyolítva:
mákvirág minden nap (jó borral kell élni)
Idézet tőle: unloved78Nincs gondom az alkohollal. Ennek az oka egyszerűen az lehet, hogy nem javít a hangulatomon, inkább lerontja, akár rosszul akár jól vagyok. Az idő valamivel gyorsabban telik tőle, de ennyi, emellett csak negatívumok. A társaság nyomására néha iszok hol keveset hol sokat, csak hogy ne lógjak ki, de meg is bánom azonnal, sohatöbbé-fogadalom.
Van így más is..?
Vannak, akik felvidulnak, felélénkülnek (vagy éppen megnyugszanak) az alkoholtól és vannak, akik totál leeresztenek, rosszkedvük lesz, esetleg kötekednek, satöbbi. Én egyszer két koktéltól (jól elkészített, jó minőségű koktéltól) csodás módon (kicsit vagy közepesen) berúgtam, a világ csodálatos, szép, meleg hely volt akkor. Fiatal koromban ittam rumos kólából meg vodka narancsból annyit, hogy soha többé rá sem tudtam ezekre nézni. Nekem a sörtől annyi van, hogy jócskán csökken a szorongásom.
Pálinkás jó reggelt, ha stílusos akarok lenni. Ó, biztos vannak itt sokan, akiknek gondjuk van a piával, de lássuk be, emberek vagyunk, nehéz ezt bevallani.
Georg, szerintem az AA kiváló hely. Én azzal kezdenék.
Én egy jó ideje (pár éve) általában egy sört iszom meg este (eleinte kicsit benyomtam tőle, de ez pár hét alatt "rendeződött", már nem ütött meg, mondjuk akkor még nem szedtem semmilyen gyógyszert). Most szedek gyógyszert, nem kéne inni, de iszom. Általában este, nagyon sokszor egy doboz sör felét. Ha nagyon szorongok, napközben is előfordul, hogy iszom egy kis sört, de az nagyon üt (ha nappal iszom).
Bort nem bírja a gyomrom, rövid szóba sem jön.
Azzal vigasztalom magam, hogy a) tudom, hogy iszom b) egy sör még akár egészséges is lehet (ez persze nem igaz, mert szedem a gyógyszereket).
Jó, én nem nagyon iszom, mert dógom van. Napi 1 sör. De az 2l-es. o_O Azért ezt a style-t szeretném tartani hosszabb távon, mert terveim szerint nekem most pár évig nem lesz időm komolyabban piálni. Komolytalanul meg nem érdemes. Általában estefelé, vagy délutánságban megkezdem a szörpikézést, de van, hogy nem iszom meg, és reggel felé kiváló reggeli ital válik belőle. Amúgy napközben tanulok, elvagyok. Bewithyouzok. Most elég sok maradt estéről, úh ez van a kv mellé. Eszembe jutnak tőle kellemes dolgok, pl.: "Magyarország az én hazám, Budapest a fővároskám, csak ott érzem jól magam, ahol kitörhetem a nyakam!", meg más efféle, hehe.
Egyébként, ha komolyra szeretném fordítani a szót, nem az a lényeg, hogy az ember mennyit piál, vagy nem piál, hanem, hogy mennyire megy bele miatta lelkiismereti válságokba, mennyit csesztetik érte, vagy mennyit görcsöl ezen. A legfontosabb, hogy mennyire játszma ez az egész Eric Berne-i értelemben. Tudvalevő, hogy régen is megitták az emberek reggel, meg akármikor, és eszükbe nem jutott, hogy bonyolult módokon gyötörjék magukat miatta, meg lelkiismereti válságokon menjenek keresztül. Már aki ésszerű keretek között csinálta. Hülyén is néztek volna arra, aki ilyen falmelléki dumával jön oda nekik. Mondjuk, én ezt régebben nem értettem, mostanában már igen. Ez egy kis népi bölcsesség (folklór), ami abban áll, hogy nincs semmi bölcsesség, nincs pszichologizálás, nincs tét, nincs játszma. Modern kori feldolgozásban: "Félig telt poharak az asztalon, ha úgy tartja kedvem néha beleiszom...". Na, jó, ennyit mostanra, jó reggelt!
Nincs gondom az alkohollal. Ennek az oka egyszerűen az lehet, hogy nem javít a hangulatomon, inkább lerontja, akár rosszul akár jól vagyok. Az idő valamivel gyorsabban telik tőle, de ennyi, emellett csak negatívumok. A társaság nyomására néha iszok hol keveset hol sokat, csak hogy ne lógjak ki, de meg is bánom azonnal, sohatöbbé-fogadalom.
Van így más is..?
"Szeretném ha elmesélnék a tapasztalataikat olyanok akiknek problémájuk volt az alkohollal. Meg olyanok is akiknek nem."
- ezt írtad, tehát olyan sincs, akinek nincs problémája, ugyanakkor nem absztinens; meg akinek nincs...
Kleó, úgy látom senki másnak nincs ilyen jellegű problémája mint nekünk... 🙂
Ez a lényeg: elhatározás! A ciginél is, de annál valahogy nem jutok odáig.
Az Anthaetil lehet egy segédeszköz, de nem több. És tényleg veszélyes.
Idézet tőle: KleóKösz. Nekem sem ment a "kicsit iszom", hozta magával a "nagyot". Az alkohol ilyen.
Ez valahogy spontán jött, mint a mostani leszokás: "megundorodtam". Mondjuk ehhez az is kellett, hogy már "csövesbort" ittunk. Ma, oda ne jusson el senki.Anthaetil... hát egy felest kibír, habár egyszer úgy is rosszul lettem tőle. Aztán meg már rég nem szedtem, bevettem egy dobozzal jópár sörrel - mondjuk 2 napig nem voltam jól, pedig halálos adag lenne. Azért ezzel nem szórakoznék, hogy "kijátszom" - haltak már bele. Ugyanez a hatóanyag, amit beültetnek, egy év a hatásideje - nos, ismerek valakit, aki kikaparta! magából. Nem jók ezek, túl rizikósak, vagy megállja az ember enélkül, vagy jobb, ha nincs.
Viszont állandóan emlékeztetem magam, hogy alkoholista vagyok, aki nem iszik, mert bármikor történhet olyan, hogy újrakezdjem.
Hm... akkor ez az Anthaetil sem tuti megoldás. Nekem is mindig ez mondja a doki, hogy ha agyból nem tudom elhatározni akkor nem tud mit csinálni.
Kösz. Nekem sem ment a "kicsit iszom", hozta magával a "nagyot". Az alkohol ilyen.
Ez valahogy spontán jött, mint a mostani leszokás: "megundorodtam". Mondjuk ehhez az is kellett, hogy már "csövesbort" ittunk. Na, oda ne jusson el senki.
Anthaetil... hát egy felest kibír, habár egyszer úgy is rosszul lettem tőle. Aztán meg már rég nem szedtem, bevettem egy dobozzal jópár sörrel - mondjuk 2 napig nem voltam jól, pedig halálos adag lenne. Azért ezzel nem szórakoznék, hogy "kijátszom" - haltak már bele. Ugyanez a hatóanyag, amit beültetnek, egy év a hatásideje - nos, ismerek valakit, aki kikaparta! magából. Nem jók ezek, túl rizikósak, vagy megállja az ember enélkül, vagy jobb, ha nincs.
Viszont állandóan emlékeztetem magam, hogy alkoholista vagyok, aki nem iszik, mert bármikor történhet olyan, hogy újrakezdjem.
4 év az nagyon szép Kleó! Meg a mostanihoz is gratulálok! Nekem sajnos ez a "kicsit iszom" rájöttem (meg szembesitettek is vele) nem megy. Van egy olyan érzésem mindig, hogy egy sör minek? 3 után meg már kész- megállithatatlan vagyok. Persze volt már olyan, hogy 3 sör vagy 3 feles után meg tudtam állni, de van úgy, hogy nem. Szóval nálam ez ilyenb lutri. Erre mondta a doki, hogy akkor nem kéne kockáztatni, legyek teljesen absztinens.
Amúgy az Anthaetil bevált? Mert nekem azt mondta a doki, hogy ő felirja szivesen, de aki nagyon függő, az ki tudja tapasztalni "hogy játssza ki" a gyógyszert.
Nekem egész fiatalkoromtól volt problémám az alkohollal. Ennek ellenére elég későn lett belőle gond, amikor már nem tudtam a munkámat ellátni. Akkor voltam elvonón, szedtem Anthaetilt. Így - 10 nap "húzós" szünettől eltekintve - nem ittam több mint 4 évig. Aztán megint jött egy ronda belehúzós időszak, és egyedül (pszi segítség nélkül) hagytam el lassan két éve a piát. Viszont azóta nem vagyok absztinens, olykor egy pohár bor, egy háromcentes vagy néhány sör lecsúszik. Viszont nem kívánok többet.
Ha konkrétan kíváncsi vagy még valamire, kérdezz nyugodtan, ez nálam nem tabu.