Asperger szindroma
Sziasztok! Egy kis segítségre lenne szükségem... Nem tudja valaki, hogy konkrétan hogyan lehet megszerezni az Asperger-diagnózist illetve mik annak a lépései (miket kell ahhoz tenni), hogy ilyen irányú vizsgálatot elvégezzenek rajtam?
Ugyanis egyre jobban belelovalom magam ebbe, kitöltöttem azóta egy elég reprezentatív tesztet is (http://aspietests.org), ahol úgy tudom 60 pont fölött már Asperger gyanús a dolog, nos én 209 pontot értem el... Ráadásul azóta már más pszichiáterekhez járok (2 másikhoz is jártam azóta), akik nem vetették el annak a lehetőségét, hogy Aspergeres lennék, sőt, azt mondták, hogy van rá esély...
Én hiába próbáltam neten utánajárni, hogy hogyan, hol és mikor lehet ilyen vizsgálatot elvégeztetni rajtam, nem nagyon találtam semmit, gondoltam itt megkérdezem, hátha valaki tudna segíteni... Vagy kérdezzem meg a magyar Aspergeres fórumon is?
érdekesség, h ezzel az ún. lángelme kategóriával a világ egyetlen iskolarendszere sem tud mit kezdeni, majdnem 90! %-uk úgymond elvész... ismerek egy srácot, a lányom ot. volt, pont olyan fiúba', mint én csajsziként... (csak melóba' linkebb, de ez a hímnem miatt lehet 😀 )
kicsit más: anyámnak mint tanárnak az egyik igazgatónője mondá: – Te megtanítod őket gondolkodni. Nehogy azt hidd, hogy jót teszel. – No comment.
Hiszen ahogy Malraux megfogalmazta: “A tehetség nem jótéti adomány, a tehetség természeti csapás, jellempróba, átok, anabaptista keresztelés jeges vízben, átkelés égő, roskadozó hídon, kolonc a nyakban és száguldás hegynek fölfelé, kísértés, hogy rábeszéld az oroszlánt, harapná le a fejedet, ha már olyan szépen, mosolyogva bedugtad a tátott szájába.”
– írta. Persze az idézet a legjobb az egészban: hiába, plagizálni tudni kell!
https://www.google.hu/#q=czeizel+endre%2Bl%C3%A1ngelme%2Bdeviancia
azért érdemes elolv.
HÁÁÁT... akárhányszor elolvasom a tüneteket, egyedül a tekintetkerülés nem illik rám. De mondjuk még egy náthánál sem "produkál" mindenki minden tünetet...
a "túl magas IQ" és a deviancia összefüggéséről – még az "átkosban" – írt egy tanulmányt cejzel; az egyik mintapéldány voltam a kutatási csop.-ban; azóta eltelt 30 év – hát nem is vittem sokra...
Köszönöm a választ.
huh még annyit leírnék, hogy kb mik ezek az autisztikus vonások. A tekintetek kerülés, nem nézek a szemébe az embereknek ösztönösen. Persze már megtanultam, ugyanis anyukám kisovodás korom óta erre nagyon érzékeny volt, és ezt nagyon sokáig mondta, és nagyjából már megy is. Viszont van amikor megfeledkezem magamról. Mondták néha hogy bunkó vagyok, főleg amikor kiszolgáltam, pedig nem is akaram bunkó lenni, csak félreértettek valamit. Lehet a testbeszédemmel van ban. ilyenek vannak, és még sok apró tünet amit nem tudok fejből. Mondják hogy csak magamról tudok beszélni, meg önző vagyok, pedig nagyon szívesen meghallgatok mást is, csak éppenséggel nem tudok kérdezni. persze ahogy írtam ezeken már mind csiszoltam, rengeteg lehetséges szituációt gondoltam végig, és a mai napig mindig gondolkodom, és fejben megszerkesztem, hogy mit mikor kell elővennem a "mappáimból". ez olyan mint egy rejtvényfejtás, kirakós.
Szia harmony. Nagyon szépen köszönöm hogy írtál 🙂 Nekem ez a remegés ilyen pszichózis, pánik szerü, akár csak az autistáknál amikor elkezdenek ordítani. amikor nem tudjuk kifejezni az érzéseinket, vagy veszélyeztetettve érezzük magunkat, akkor jön ez elő. most nem konkrétan fizikailag értem itt a veszélyeztetést. Az intelligenciára kitérve, sajnos azt kell mondanom ez nem a legjobb dolog ami történhetett velem. Mármint hogy intelligensebb vagyok az átlagnál. Ugyanis ez még jobban megnehezíti a kommunikációt, az önkifejezésemet. Átalában a másik ha nem érti, akkor jobb esetben valami orbitális baromsággal kezd el kampányolni, rosszabb esetben kinevet, ahogy ez meg is történt gyerekkoromban nem egyszer. Az átlaggal szemben én kreítav vagyok, és máshogy látom a világot, és ez az öltözködésemen is meglátszik. Nos, ezért sajnos kaptam már, tegnap konkrétan majdnem megkéseltek az utcán. Igazából semmi komoly, csak a hajam ban van egy kék melír csík elől...
A reagálásnál az okoz gondot, ha olyan szituációba kerülök amiben még nem voltam, amire nincsenek begyakorolt elsajátított beszédfordulataim, ha egy társalgást veszünk. Nos ilyenkor az a baj, hogy aminek ösztönösen kéne jönniük az nekem nem ösztönösen jön, hanem sok ezer tanult szituációs mintából, így ilyenkor sajnos kijön a fogyatékosségom.
Amit még hozzá toldok így utólag: Sanos ezek a problémáim hátráltatnak a munkavégzésben. próbálkoztam nagyon sokat azzal hogy dolgozzak. Próbáltam eladóként, vagyonőrként, még kiszolgálóként is. Van 3 végzettségem, de sajnos ezek a pánik szerü dolgaim, illetve a kommunikációs problémáim, Autisztikus vonásaim, annyira megnehezítették, hogy mostanában már magától a munkának a gondolatától is elmegy a kedvem. Nagy szerencsém van hogy olyan anyagi helyzetben vagyok, - örökség- amiből megtudok élni nagyjából normálisan. de ha ez nem lenne valószínüleg már az utcán lennék.
Hát ennyi. És még egyszer köszi hogy írtál 🙂 Azért te is leírhatnád neked mondjuk ez a remegés mikor jön elő, és hogyan.
Szia Chriske25,
Remélem nem gond, hogy én is írok az írásodra. Amiket leírtál magadról szerintem nagyon is olyan tünetek, amelyek az Aspergeres embereket jelllemzik. Én is azt mondom, szerintem Aspergeres vagy. Egyébként nagyon furcsa, mert amiket leírtál, abban magamra ismertem, sőt még Reményre is (a Szerelmemre). Például én is nagyon elkezdek remegni, ha társaságban vagyok, vagy beszélnem kell emberek között. Egyszer annyira rámjött egy ilyen remegés, hogy ki kellett mennem a szobából, és még kb 1 óra elteltével is reszkettem.
Kérdezhetek valamit? Lehet hogy "hülyeség", de engem érdekelne, hogy hogyan éled meg azt, hogy általában véve intelligensebb vagy az átlagnál? Úgyértem, ez okozott e valamiféle előnyt vagy hátrányt? Persze nyilván nem ez a legfontosabb kérdés amit feltehetnék, de engem konkrétan ez érdekelne. A másik ami még érdekelne, hogy volt e már olyan, hogy úgy érezted, nem tudsz valakinek reagálni és mégis sikerült? És ezenkívül, a reagálás milyen módon okoz gondot, hogy úgy érzed fizikailag valami gátol, vagy pedig valamilyen gondolat hátráltat a reagálásban?
Igaziból most más kérdés nem jut eszembe, nem vagyok jó kérdező alany. Érdekes volt olvasni a leírásodat, és a tüneteidet. 🙂
@Chriske: Igen, úgy beszélünk, h egy témát nem eresztünk, mint pitbull a csontot...
Nem dg.-ják, lásd Megélhetés ttopic: aut. 100 % roki járna rá...
huh igazából most így átolvasva csak a szociális képességeimet írtam le, illetve azoknak a fogyatékosságát. de ezen felül, még az érdeklődési köreim is eléggé egyirányuak. ha valamire rákattanok, arról nem lehet elmozdítani. ez a beszélgetésekben is megjelenik. ha elkezdek beszélgetni nehéz a témaváltás is. sajnos így hogy megpróbálom fejből leírni a tüneteimet, nem tudok mindet leírni. 😀 ehez egy kérdés felelek kéne, mert biztos van olyan ami most eszembe sem jutna.
Sziasztok, ide még sosem írtam. Az ok amiért írok az az, hogy szeretnék ismerkedni, és véleményt kikérni olyanoktól, akiknek van tapasztalauk aspergeres emberekkel.
Én egy 25 éves fiú vagyok. Nincs hivatalos papírom az asperger szindrómámról, ezért ez mindig rejtéj számomra, azonban a családban a nagypapám aki gyógypedagógus, anyukám aki szintén, és sok más külsős gyógypedagógus is váltig állítja hogy én nekem van ilyen problémám. Sajnos amikor kicsi voltam, sosem tudtam mit mikor hogyan kell, hogyan kell viselkedni, hogyan nem, és hogy mikor kivel hogyan kommunikáljak. Félreértés ne essék, anyukám megtanított az illemre, de sajnos így is sokszor kerültem olyan helyzetbe amikor a saját szabályaim éltek. Az iskolában magatartás zavarosnak, retardáltnak tartottak, és egy idő múlva, sok iskola mágjárása után végül 5. osztályos koromtól magántanuló lettem. Innentől senki nem foglalkozot már velem, mármint szakember, anyukámnak akkor még nem volt meg a végzettsége, nagypapámat meg évente 2x láttam. így a kölvilággal gyakorlatilag meg is szakadt a kapcsolaom, mivel nem tudtam soha szocializálódni, hiába próbáltam.
A kommunikációval még a mai napig gondom van, de azon már rengeteget csiszoltam. Azonban ha egy olyan helyzet elé kerülök ami ismeretlen, vagy a napi rutinomat szakítom meg, akkor nagyon roszul érzem magam, akár teljesen be is pánikolhatok, de ez nem olyan mint az auistáknál hogy ordítok, hanem magamba fordulok. Ismeretlen helyzetekben pánikszerü rohamom is lehet, ami remegéssel kezdődik. Amikor a kórházban voltam hasplasztikával, és át alkartak tolni egy másik kórterembe az utolsó napon, akkor is teljesen bepánikoltam, sírtam, remegtem. Borzalmas érzékeny vagyok a környezetemre. Ott volt egy nagyon kedves ápoló nő, aki egyben gyógypedagógus is. Neki a gyerek aspergeres, és ő is váltig állította hogy én is az vagyok. Az iq-m 130 felett van, tehát buta sem vagyok. Egyszerüen csak nem tudom a környezetemet lereagálni, és nem tudom hogyan kommunikáljak más emberekkel. Nehéz más embereket megismernem, beszélgetést kezdeményeznem. viszont 1:1 beszélgetésre képes vagyok már, de ha már 3 emberrel kell egyszerre beszélgetnem akkor egyszerűen nem megy. már teljesen elvesztem az uralmat az egész felett. Még azt hozzá szeretném tenni, hogy aszexuális vagyok. Nem szeretem a testi kontaktust, érintést, nagyon kényelmetlenül érzem magam olyankor. Valamint gyerekes is vagyok, kicsit infantilis.
Egy eset ami történt nemrég, amikor megszóltak az utcán, és issza kellett vágjak. Utána sokáig még ismételgettem magamban azt amit neki mondtam, nagyon nehezen dolgozom fel az ilyen szituációkat. és ez nem az első alkalom, hanem a sokadik.
Valamint kitöltötem egy tesztet innen, de azon nem értem el az asperger-t csak a gyanut, viszont sok kérdésre nem is tudtam válaszolni mert néhányat nem értettem. az eredmény itt van.
http://kepfeltoltes.hu/141101/999872050ddd_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Hát ennyi lenne a bemutatkozásom 🙂 remélem lesz aki el is olvassa, kicsit hosszú lett 😀
"Jellemző az elmondottak szó szerinti értelmezése, kóros bőbeszédűség, a finom árnyalatok félreértése, és a mások számára érthetetlen metaforák használata. A beszéd formális, pedáns; a hanghordozás nem felel meg a helyzetnek. A hangmagasság, a hangerő, a hanglejtés és a ritmus egyaránt érintett lehet. A hangminőséggel is baj lehet.
A koherencia is sérülhet. Az Asperger-szindrómás egyén hosszan beszélhet egy számára érdekes témáról, figyelmen kívül hagyva a hallgató jelzéseit, és észre nem véve azt, hogy érdekli-e a hallgatót az, amiről beszél. Előfordulhat, hogy nem tudja visszatartani a gondolatait. Gyakran nem is lehet megérteni a beszéd logikáját, következtetéseket levonni, megérteni, hogy miről van szó, vagy más témára terelni a beszélgetést.
Az Asperger-szindrómás gyerekek már korán nagy szókinccsel rendelkezhetnek („kis professzorok”), de hajlamosak a nyelvet szó szerint értelmezni..." Meg követhetetlenül asszociálni.
Na igen. "és észre nem véve azt, hogy érdekli-e a hallgatót az, amiről beszél" De észreveszem, csak leszarom. És a szemkontaktot nem kerülöm... sőt!
KEVERT SZEMÉLYISÉGZAVAR.
... meg bipolár; a függéstől is függő; szorongásos; és amit régen öf. vegetatív neurózisnak neveztek: most Reflux+IBS meg szomatizáció: mert így többet keres a gyógyszeripar.
& alkesz, de az is függőség.
A kapcsolatfüggéstől – valszeg, mint anno a piától 4,5 évre; átmenetileg – +szabadultam. De fáááj!
Szenzációsat találtam a faszbúgon!
Sajna nem bírom kimenteni, a szöveg:
HALLGASS AZ ESZEDRE!
A SZÍVED HÜLYE, MINT A SEGG!
totál igaz (és ne is szavazz a fitymára)
Na, én csapkodok is stb., de pszí szerint (is) nem levezetek, hanem egyre jobban belehergelem magam (anyám is ilyen). Amíg 1,5 évig itt élt a pasi, elfogytak az edényeim, leamortizálódott a lakás, én is. Ő is önhergelő, neki volt infarktusa... Nekem nem, pedig vérnyomáscsökkentők mellett! mértem már 200/120-at, és mikor +mértem, már jobban voltam... Amúgy ő 9,5 évvel fiatalabb nálam (nemigen látszik...).
Állítólag idegeskedni annyi, h mások hülyesége miatt tönkreteszed magad. Ezt mondani ilyen eccerű.
Idézet tőle: Kleó... ha nekem, kuss legyen.
Hát igen. Nem én mondom: túl sértődékeny vagyok. JOGOM VAN HOZZÁ! És akinek nem tetszik, nyasgem.
en, igazat adok neked !
igenis joggunk van tul erzekenynek lennunk, ha mik igy erzunk !:)
szerintem, ez egy erzes, nem egy valasztas ! ?
en, legalabis sokszor nem akkartam szuper szenszibilis lenni, de ez vagyok ! es mar meguntam harcolni szuper erzekenysegem irant , mert nem megy ! minddig veszitek en ! ...a jozaneszem, ahogy szokas mondani minddig veszit 🙂
Idézet tőle: KleóNem tudom igaziból mi a jobb, ha az ember kimondja mondjuk "durván" a véleményét, vagy ha nem foglalkozik a dolgokkal, hanem "ráhagyja" azokra akik piszkálják.
Nos, az első szívinfarktust vstroke-ot, a második rákot okoz.
Én ebben is hullámzom, mint igazi bipol-bordi.
es ha tudod, akkor miert betegitened meg sajatmagadat egyedul a rahagyasal ?
rolam is azt mondtak egy eleten keresztul, hogy durva - osszinte vagyok es lehet , beismerem neha, na lehet tobbszor buldog voltam en is !
ezert is es nemcsak ! mert szuper - szenszibilis - hulye vagyok , 180 vernyomas pulzust is mertem es szerintem nagyobb is volt ! de akkor mar tul ideges voltam, meg megmerni a vernyomasomat is ! ...
es meg minddig itt vagyok 47 evesen ! egy szivinfraktus nelkul ...
a duh kitores meg gyogyithato is lehet neha !
masok tanyerokat csapnak a foldhoz ! olvastam a Buran ezt :
"felhasználó....
Sose felejtek el egy cikket, amit egy 50 éves pasas írt, aki 40 évig skizofrén volt, gyógyszerezték, zárt osztály; aztán egyik zárt osztályon egy nővér adott neki egy rakat tányért, hogy b*ssza a falhoz. ...
Másnap már tudott sírni, harmadnapra kisírt mindent, a cikket már gyakorló pszichiáterként írta."
jobbak ezek, mind magadban zarnod mindent ! .....
2, 3 eve visszavonultam ....rahagyok ...es sajat tapasztalatombol mondom, hogy EZ IGY NEM JO ! egyeseknek, mind en is , EZ NEM JO ! ! ! !
meg visszagondolva is, mindha masok elete is jobb volt ! ? ameddig nem hagytam ra ! ?
csak mar, valahogy belefaradtam ! ? ....
mi is lenne, ha a mindenki azt mondana : jol van, ahogy jol van ! ...mennyen, ahogy megy ...lehet, igy soha nem lett volna haladas elore ! ? ....
Nem tudom igaziból mi a jobb, ha az ember kimondja mondjuk "durván" a véleményét, vagy ha nem foglalkozik a dolgokkal, hanem "ráhagyja" azokra akik piszkálják.
Nos, az első szívinfarktust vstroke-ot, a második rákot okoz.
Én ebben is hullámzom, mint igazi bipol-bordi.
Azt mondták buldog (pitbull)-természetem van. Hát nem is engedem el a csontomat!
Sosem gondoltam volna magamról, h 1x szeretni fogom az egyedüllétet... szeretem.
Ez most előre- v visszafejlődés? :O
Tegnap +tudtam, h másoknak joguk van +sértődni, nekem nem. Ha én "szólok be", joguk van válaszolni; ha nekem, kuss legyen.
Hát igen. Nem én mondom: túl sértődékeny vagyok. JOGOM VAN HOZZÁ! És akinek nem tetszik, nyasgem.
Hát mostanában tényleg kezdem azt érezni hogy kezdek "beleilleni" ebbe a topikba.
Egyre zárkózottabbá válok, legalábbis ha ez kivülre nem is látszik, de egyre inkább azt érzem, hogy nem akarok senkivel sem beszélgetni, sem neten sem máshol. Vagy aludnék, vagy csak olvasgatnék, de semmi más. Magammal "jól elvagyok", de nincs hangulatom az emberekhez. Ha van valami téma amihez tudok mit írni, írok, de a kommunikáció valahogy nehezemre esik. Sokan írnak Facebookon, de nem tudok senkivel kommunikálni. Egyre jobban "halmozódnak" a privát üzik amikre válaszolnom kell és én képtelen vagyok visszaírni :'(
Most valahogy arra van szükségem hogy passzív legyek.
Szia Kleó 🙂
Rég jártál erre, örülök, hogy most "találkoztunk" itt :)))
Mi van veled amúgy mostanában?
Az jó, ha ki tudsz állni magadért, én sajnos csak nagyon ritka esetben... mondjuk ez más példa, de a múltkor pl leszólított egy szegény gyerekeknek pénzt gyüjtő faszi az utcán, én pedig nem tudtam nemet mondani amikor pénzt kért, pedig lerítt róla hogy nem nekik gyűjt hanem másra kell neki a pénz. Szóval egyből adtam neki, pedig nekem is azok voltak az utolsó "filléreim", dehát annyira képtelen vagyok nemet mondani, ha valaki kér tőlem vmit... amúgy engem nem bántanak, régen bántottak suliban, az borzalmas volt, mert az egész osztály rám volt szállva, csak azért mert visszahúzódó és magamba zárkózó voltam. Amúgy semmi kivetnivaló nem volt bennem (szerintem), csak "annyi", hogy nem barátkoztam, és mindig csendes voltam. A többiek nagyszájúak, bulizósak voltak, én nem. Nem tudom igaziból mi a jobb, ha az ember kimondja mondjuk "durván" a véleményét, vagy ha nem foglalkozik a dolgokkal, hanem "ráhagyja" azokra akik piszkálják. Én (sajnos), inkább eltűröm a rosszat, mintsemhogy bárkit is megbántsak... 🙁
Kedves Kiscsillag,
értelek, és igazad van, hogy az ember nem tud más lenni, ha alapvetően nem olyan belül. Én sokszor végig "játszottam" a fejemben, hogy bátor vagyok, nincs mitől félnem, és egy db-ig el is hittem, működött, de aztán valahogy ismét kiestem ebből a jó kis "megalkotott" "mű" önbizalomból, mivel belül én alapvetően nem vagyok olyan mint a legtöbb ember, úgyértem, igen én is ember vagyok, de tényleg félénk és nincs önbizalmam, és igaz, hogy ha bebeszélem magamnak, hogy oké menni fog, az talán picit segít, de mégsem oldja meg az egész életemet, és a félelmek valami miatt kialakultak nálam, ezt tudom, és valahogy azt kéne kezelni, az okot, ami miatt ez kialakult, mert ha sikerül is valahogy kis időre bártornak lennem, attól még a szorongás ott van és ez nem jó. Végülis nem tudom bátor vagyok e vagy nem, de szerintem vannak emberek akik mondjuk hasonló gondokkal küzdhetnek és még odáig sem jutnak el mint én, hogy leküzdjék időlegesen a félelmeiket. Persze én még távol vagyok attól, hogy azt mondhassam, mindent megtettem, és nincs semmi bajom, és bátor vagyok. De legalább próbálkozom különböző módszerekkel 🙂 Talán ez is valami. 🙂 Egyébként az tényleg jó ötlet, hogyha már nem tudjuk leküzdeni a félelmet, hogy a kezelésén gondolkozunk, ez pl egy jó ötlet szerintem is. Én már eljutottam végülis odáig, hogy valamennyire tudom kezelni a félelmeimet, csak a gond ott van, hogy gyakran megfutamodok a félelmetes szituációk elől.
végre walaki, akit "ismerek" itt...
én +taqnultam!!! (tizenévesen), úgymond bátornak lenni... de jól nem érzem magam
és bááántanak, DE NEM HAGYOM MAGAM
Tudod Kiscsillag, próbálkoztam sokszor emberek között lenni, és az volt végülis akkor, hogy ott voltam pl családi összejöveteleken, bent voltam a többiek között, de borzasztóan éreztem magam, el akartam bújni, féltem, nem mertem ránézni senkire, vagy csak félve és úgy érezve milyen szerencsétlen vagyok a többiekhez képest..... nem arról van szó, hogy nem fogadtak el, csak az is volt még, hogy pl a családomban sokan bátrak és van önbizalmuk, pl unokatestvéremék, és annyira lesújtva éreztem magam, hogy el akartam bújni, mert azt éreztem, bármikor sérelem érhet, és nem azért éreztem ezt, mert amúgy alapja is lenne, egyszerűen megijesztett a bátorságuk és önbizalmuk, és nem éreztem soha jól magam, hanem csak azt hogy el akarok tűnni onnét ahol ők vannak és mások... mindenkivel kapcsolatban ezt érzem, kivéve mamámmal nem, mert ő már tudja hogy kell hozzám viszonyulni, de senki más nem tudja... persze tudom, nekem is bátrabbnak kéne lennem, de ez nem olyan hogy tudom mit hogy kéne és azt meg is tudom tenni.. sajnos nem megy... a neten talán úgy tűnhet "van önbizalmam", de valójában nincs és félek hogy bánatni fognak 🙁 Félek az emberektől :'(
Szerintem az a baj hogy nem tudom magam elfogadni :'(
Szia Kiscsillag,
egyáltalán nem érzek semmi dühöt, sőt kibújok a bőrömből örömömben, amikor végre ír valamit :))) De végülis az a jó, hogy még szavak sem kellenek ahhoz hogy érezzem, Szeret, csak abban nem vagyok biztos, hogy ez lehet e szerelem részéről, vagy csak beleképzelem én az egészet ebbe a kapcsolatba 🙂 De én úgy érzem, mintha ő is szeretne úgy ahogy én, csak mégsem vagyok teljesen bizonyos ebben....
Igen, neten ismerjük egymást, és telefonon is beszélgettünk már többször is 🙂 Élőben még sosem találkoztunk sajnos, és bevallom nagyon félek, azért, mert nem akarnám elrontani, mert annyira fontos nekem Ő. Akkor már inkább szeressük egymást így, minthogy elromoljon, mert nem bírnám ki az elvesztését 🙂 Sajnos nagyon félénk vagyok, és ami még rosszabb hogy rettentően érzékeny is, és annyira félek, hogy bántani fog valaki, hogy azt nem tudom leírni... inkább ezért bezárkózom egymagam. Ez nehéz így nekem bevallom, az, hogy félek az emberektől, félek, hogy bántani fognak... tudom, hogy Remény nem bántana, de még tőle is félek egy picit.... pedig mindenkinél jobban szeretem, és azt is tudom, hogy ő is nagyon érzékeny. 🙂 Hát igaziból a szoc.fóbot nem tudtam elfogadni, de sok választásom nincs, mert ez van, és ezzel élek együtt, mármint a szocfóbbal, és ez nem jó nekem, mert mindentől megfoszt ami jó... néha úgy érzem, a legnagyobb ellensége magamnak én magam vagyok, ez lehet picit skizo vonás is nálam, hogy "önmagammal harcolok" 🙂 Félek, hogy ebből sosem kerülök ki, mert őszintén szólva így érzem..... Remény ad Reményt végülis, hogy egyszer talán jobb lesz, és egyszer talán kapok majd bátorságot is... rettentően félek attól, hogy nem leszek elég jó, mert nekem Remény KELL 😀 Egyszerűen Akarom Őt :))))
Szia Kiscsillag,
hát ha rajtam múlna "járnánk", vagyhát nem tudom mi számít annak, bár a "járás" elég "csúnya" szó szerintem, úgyértem én tényleg Szerelemből Szeretem őt, és az már nem járás lenne, hanem Igazi Szerelmi kapcsolat, csak nem tudom ő mit érez, mert az biztos, hogy nehezen fejez ki érzéseket, és lehet hogy én is olyan lennék, ha valaki nagyon nyomulna, sőt az is lehet ha Remény "nyomulna" (de ő nem ilyen) akkor is "visszakoznék", mert megijednék, így végülis értem is Őt, hogy picit vissza van húzódva tőlem is meg másoktól is. Szóval végülis nem tudom, hogy mi is van közöttünk, mert nem beszéltük ezt meg közösen, igaziból nem is tudom hogyan tudnék bármit is megbeszélni vele, vagyis szeretek vele beszélgetni, csak nehéz megtudni mit is érez belül, ha egyáltalán lehetséges, de azt érzem, hogy Szeret, érezni érzem, csak ugye ő ezt nem mondta ki, illetve egyszer mondta, de aztán hozzátett még valamit többesszámot, több embert, így nem tudom mi is a helyzet... Úgyhogy mondhatnám azt hogy én úgy érzem "Együtt Vagyunk", de nem tudhatom ő ezt hogy gondolja. 🙂
Igen, visszajeleztem neki, hogy nagyon örültem hogy írt 🙂
A szoc.fóbom még elég erős sajnos.... 🙁 Illetve ha semleges, számomra nem fontos emberek között kell lennem (pl boltban városban), akkor nem annyira rossz, de a közösségben még mindig nem tudok lenni. Ha már 3 ember van, én szorongok, még akkor is ha ismerősök, családtagok. Éppen ez teszi lehetetlenné (az egyik oka ez), hogy Reménnyel tudjak találkozni, régebben kérdezte, hogy találkozunk e, de én sajnos lemondtam a félelmeim miatt, pedig mindenkinél jobban szeretem Őt. Sajnos nem tudom hogyan tudnám ezt leküzdeni, mert így minden jótól elzáródom a betegség miatt :'(
Kiscsillag, hát egyrészt elég szűkszavú (pedig iszonyú okos, és nagyon jól rakja össze a mondatait, úgyhogy oka nem lenne rá), másrészt, nem is nagyon kommunikál, tehát hiába írok neki, évekig tartott míg "szóra bírtam". Régen is ilyen volt, vagyis mindig, chaten is csak néhány szót esetleg egy mondatot írt le. DE! Képzeljétek, tegnap írt! Kb 2 év után ELŐSZÖR! Írt a Facebookon privátban, beköszönt, és hála Istennek én pont online voltam, gyorsan írtam neki.... akkor beszélgettünk kicsit, ez ma reggel volt. Illetve chateltünk. Nem egyszerű vele chatelni, azt hiszem az írással gondjai vannak..... ebben pont ellentétek vagyunk, nekem meg a beszéddel vannak problémáim. Kiderült hogy nincs jól, és próbáltam olyan lenni, amilyen szeretnék, hogy "jó benyomást" keltsek, ugyanakkor ne tűnjön nyomulásnak se. Tehát kifejeztem ismét, hogy hiányzik nagyon, meg hogy örülök hogy írt. Kicsit úgy tűnt nekem, hogy elvan a "saját világában", és valami aggasztja amik történnek körülötte.... Szerettem volna vígasztalni és segíteni, de olyan "elérhetetlen", távoli volt.... Viszont legalább mégis chateltünk, és ez óriási szó! Nagyon Szeretem ŐT!
Tudomasom szerint, nem lehet egy Autista belsejeben bepillantani, hogy mit is erez ? mert nem engeddi meg az autista 🙁
Valaki tudja, hogyan lehet kapcsolatba lepni egy Aspergeres / Autista fiuval, ha tavol el? Vajon mit erez belul? Soha nem beszel, nem kommunikal. Lehetseges valahogy "elerni" ot, a lelket, vagy "megerinteni" erzelmileg? O a Szerelmem mar majdnem 10 eve toretlenul, de sajnos egyre jobban elszigetelodik. Valoszinuleg olyan belsore mint en kiveve a kommunikacioban, hogy o meg azt sem teszi. Lehet, hogy en rontottam el hogy nagyon nyomultam, de szuksegem van Ra. Mit tegyek? Jo lenne tudni, erezni, hogy Szeret. Erzem, es egyszer mondta, de az olyan reg volt. Nekem szuksegem van Remenyre...
Rendetlen Asperger szindrómás létezik? A volt férjemre minden tünet illik, de ez is társul hozzá, továbbá, hogy nem talál meg tárgyakat, amik az orra előtt vannak, vagy ha valamit véletlen máshova tettem.
Hiperaktív is volt borzalmasan, neki mindig kellett mennie valahova. Nem bírt otthon lenni.
Hidat építettem a semmiből a semmin át, és meglepődtem volna, ha találtam volna valamit a másik oldalon.
Hidat építettem a ködből a sötétségen át, és reméltem, hogy fényt találok a másik oldalon.
Hidat építettem a kétségbeesésből a felejtésen át, és tudtam, hogy reményt találok a másik oldalon.
Hidat építettem a pokolból a káoszon át, és bíztam benne, hogy erőt találok a másik oldalon.
Hidat építettem a pokolból a pusztításon át, és a híd jó volt, erős és szép.
Ezt a hidat én építettem, saját két kezemmel, a segítség iránti könyörtelen vágyakozással, a szárnyalásba vetett hittel és elszántsággal.
Hidat építettem, amin átkeltem, de senki sem várt rám a másik oldalon.
(Cesaroni és Gather 1991)
🙂 Nekem is tetszik. Főleg, hogy tényleg vannak általános szociális problémák, amik nem csak az aspikra jellemzőek. Sok mindenben én is találva éreztem magam - ha aspi lennék, ha máshol nem, hát a Hegyen csak kiszúrta volna valamelyik szakember (és el is tanácsoltak volna bájdövéj), úgyhgy valószínűleg nem vagyok az. De sok hasonló agyhugykövem van, mint pl Semotának.
Tudod, engem eredetileg bordernek diagnosztizáltak, de úgy, hogy "hoztam is meg nem is", azaz nem tipikus bordi, meeeert (kilométeres lista), és az a borderoid benne hoooogy (másik lista). Úgyhogy valszeg nekem is valami öszvér-mindenféle bajom van, ami hol zavar, hol nem - ha zavar, megpróbálom megtalálni a méregfogát, ha nem, akkor meg "karakterjegy", jóvanaz. Zavarás pl az, ha tehetetlenebb vagyok miatta, vagy pl erősen szorongok teljesen abszurd szirszar dolgokon, vagy például az önértékelésem (ez nem aznoso a látványos arcoskodással) lezúg a padló alá, és kábé azt érzem, hogy nááámtudooom, haggyámá meghalni, kérek egy lapátot. Na ekkor kotrok nagy erővel a megoldás után, hoy na ez mitől-minek van. Anno ebből lett a Hegy, ősszel meg megint lógott a Hegy, mert nem találtam melót és az is eszi a lelket eléggé.
Na, szóval jó az a blog, és nem is egy annyira vértipikus aspi írja, akit a kicsit is NT-oidabb arcok méla borzadállyal néznek, hogy mit akaaar?? Én már olvastam karakteresebben "wrong planet" aspi blogot, és én is úgy voltam vele, hogy vazzeg, tőőőlem érezhet, gondolkozhat úgy, ahogy teszi, de nem lehet vele vitatkozni, kötözködni, mert ezek, amiket ő leír nem elvi kérdések, hanem az ő spéci felfogása, amit baszogathatok, de hát kutyát nem érdekli. Ő zt nem "csinálja", hogy mást bosszantson, hanem így van bekötve (főleg pl a hiperérzékeléssel kapcsolatos furcsa dolgok, képzettársítások, kényszeres mintázatok, ez az, ami a másik - bármilyen, de másik - személynek wtf tud lenni).
..
Van arra tapasztalat, hogy viselkednek az Asperger-esek egy párkapcsolatban?
Idézet tőle: sora
tegnap elkezdtem olvasni a blogot, aztán ottragadtam... szocfóbos vagyok, de vannak átfedések, másrészt sok mindent teljesen más fényben láttatnak az ottani beszélgetések/kommentek. felnyitotta a szememet néhány dologra a saját életemmel és "az élettel úgy általában" kapcsolatban is
Azt hiszem itt sokkal nagyobb élet van a témában, és ez egy specifikus fórum:
http://autispektrum.org
Múltkor olyan "tevékenységbe" fogtam, hogy a homokozóban a homokból elkezdtem kiszedegetni a szemetet: a fáról belehullott virágokat, kis kavicsokat, egyebeket.
Nem volt ez feladat és nem kényszerből csináltam, egyszerűen nagyon jól esett. Ahogy simogattam a homokot, éreztem a tenyeremmel, hogy hopp, van itt valami, megkeresem, kidobom, simogatom tovább... 🙂
De egyébként nem tudom, hogy ez asperger tünet-e, csak hirtelen beugrott, mintha az lenne.
Helló!
Azt gondolom, aspie vagyok, ami még nem lenne baj, de mások is megerősítik ezt, így nekiindultam a diagnóziskérésnek.
Szeretnék érintettekkel kapcsolatba lépni, levelezni! (Itt azért nem írnám le az "életem"...)
Írjatok üzit!
purify, én ugyan nem vadászok hajszálakra, de valami hasonló van nálam is... engem ellazít, megnyugtat, ha elpepecselhetek/szöszmötölhetek valamivel... Például puzzle kirakása (most készülök venni egy több mint 1000 darabosat), vagy zoknik párosítása és összehajtogatása, meg főzni is akkor élvezek a legjobban ha van mit felaprítani 🙂 órákig tudok szeletelni/darabolni... meg régen játszottam az énkicsitanyámmal a neten, meg a kertbirodalommal, és ott egyesével kell minden parcellára kattintgatni az ültetéshez, meg a locsoláshoz... hát azzal is rengeteg időt töltöttem 🙂 Régen olyanokat csináltam hogy teljesen beszőttem a hörcsög mókuskerekét (semmi értelme nem volt, használhatatlanná vált, de elment vele pár napom), meg állandóan pakolásztam (rend az nem volt de mindig mindent újrarendszereztem és átcsoportosítottam, félévente a bútorokat is átrendeztem), tesóm fejéből egyesével húztam ki 200 szál hajat, illetve mostanában szemöldökcsipesszel egyesével szedegetem a szőrt a lábamról... Szóval szöszmötölni én is szeretek nagyon 🙂
Pl. kimondottan szeretek hajszálakra vadászni egy bolyhos takarón. Noooormááális? 🙂
Lehet, bár én nem érzem kényszeresnek. Inkább valahogy megnyugtat. Nem tudom jobb szóval mondani, szeretek "szöszmötölni". Szeretem az olyan szöszmötölős dolgokat, amelyeket mások azért utálnak, mert szöszmötölős.
Szerintem ez inkább olyasmi mintha kényszeres cselekvések lennének... pl mint amikor valaki sokszor mos kezet. Tudod hogy nincs értelme, mégis késztetést érzel rá. Mondjuk nem ismerem az Asperger szindróma tüneteit. Mindenesetre érdekes, de szerintem ha nem nagyon erőteljes a késztetés, akkor még normálisnak is mondható. Nekem is vannak néha abszurd ötleteim, amikről sokszor úgy érzem, most meg kell tennem, de aztán valahogy mégis elmúlik. 🙂 Meg néha bizarr dolgokra gondolok direkt. De szerintem minden emberben van egy kicsit ilyen rész is. Ettől még nem feltétlenül kóros 🙂
Elég gyakran. Ha nem is pont ez, de hasonlók. 🙂
milyen gyakran van ilyen késztetésed? 😛
Az asperger tünet, hogy szívesen megkeresném a tűt a szénakazalban?
Ezt most szó szerint értsétek.
Idézet tőle: soraAz aspieknak vannak érzései. Sőt az autiknak is, csak nem tudják kimutatni őket. A kivizsgálás nem is olyan egyszerű dió, több vizsgálat kell hozzá, tehát ingázhatnál Pest-és a lakhelyed közt.
A diagnózis ráadásul nagyrészt gyermekkori önmagadat veszi alapul (mert az évek alatt ösztönösen eltanulsz viselkedésformákat, elnyomod az "igazi" önmagad). Ehhez szülők is kellenek, sőt pedagógusoktól vélemény is javasolt.Az viszont tuti, hogy baromira félrediagnosztizáltak. 8 év doki az kicsit soknak tűnik. Kérdés, hogy az AS diagnózis (melyért ha nincs indoklásod még fizetni is kell - 40k, vagy a teljes ár 130, de ezzel lerövidítheted a 8 hónapos várakozást...) mennyiben segítene?
Talán a megváltozott munkaképesség pépört megkapnád, meg pár alkalom foglalkozást/fejlesztést, aztán magánúton kellene intézni, márpedig AS-ben jártas pszichomókus még itt is kevés akad...
Szia !
Nekem egyetlen egy vizsgálattal meg állapították . És nem került semmibe . Kértem idő pontot és rá egy másfél hónapra fogadtak is . Meg csinálták a vizsgálatot . És rá 2 hétre kiküldték a papírt . Ennyi volt az egész . Gyorsan ment .
Néhány hasznos linket illesztenék ide - ezek közül az első a legfontosabb, mert él, és mert sokak számára ismert (van egy levelezőlista is érintetteknek).
http://integracioegyesulet.hu/
http://www.asperger-szindroma.hu/
http://aspiesarecoolhu.wordpress.com
http://sutgopwx.uphero.com/wiki/index.php/Kezd%C5%91lap#Fontos
Az aspieknak vannak érzései. Sőt az autiknak is, csak nem tudják kimutatni őket. A kivizsgálás nem is olyan egyszerű dió, több vizsgálat kell hozzá, tehát ingázhatnál Pest-és a lakhelyed közt.
A diagnózis ráadásul nagyrészt gyermekkori önmagadat veszi alapul (mert az évek alatt ösztönösen eltanulsz viselkedésformákat, elnyomod az "igazi" önmagad). Ehhez szülők is kellenek, sőt pedagógusoktól vélemény is javasolt.
Az viszont tuti, hogy baromira félrediagnosztizáltak. 8 év doki az kicsit soknak tűnik. Kérdés, hogy az AS diagnózis (melyért ha nincs indoklásod még fizetni is kell - 40k, vagy a teljes ár 130, de ezzel lerövidítheted a 8 hónapos várakozást...) mennyiben segítene?
Talán a megváltozott munkaképesség pépört megkapnád, meg pár alkalom foglalkozást/fejlesztést, aztán magánúton kellene intézni, márpedig AS-ben jártas pszichomókus még itt is kevés akad...