Ábránd pszichológus válaszol
Köszönöm az új válaszát (is)!
"Annak tudatosítása, hogy ez egy morális ítélet, ami nem is egészen reális esetleg, segíthet az önvád csökkentésében."
Miért részben reális? - Ez csak most tünt fel.
És csak esetleg?
brrr.
Magamat sem értem, ezt meg végképp nem.
Akkor rossz topikba írtam. Hoppá. Bocsánat! Nekem elég nehéz még itt kiigazodnom, nem nagyon szoktam fórumozni.
Idézet tőle: rotebeeteHa lesz egy kis erőm, megint leírom. Lehet, az volt a baj, hogy kicsit hosszú volt. Két napig még láttam itt fent, aztán tegnap már nem láttam a hozzászólások között.
Kedves Rotebeete,
kicsit utána néztem, hova lett a levele. Ha nem tévedek Dr Danics Zoltánnak címezte a kérdését. A félreértés ebből adódhatott.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: EmmaNekem lehet hogy nem ehhez a témához kapcsolódó kérdésem lenne Ábrándtól. De mivel visszatért a depresszióm, és Xanax szorongásoldót is kell szednem most 2 hónapig, de meghívott néhány barátnőm buliba (Szilveszter). Napi 1 mg az adagom, és nem hagyhatom most abba, tudja 1-2 lány közülük, hogy depressziós vagyok, de azt nem, hogy ilyen gyógyszert is kell szednem most.Semmi ötletem sincs, hogy mit mondjak, miért nem ihatok? Már Karácsonykor is azzal magyaráztam, hogy Cataflam gyógyszert vettem be, mert nem voltam jól (tudják azt, hogy néha kell, menstruációs görcsök miatt), de most mit mondjak? Nem szeretném, hogy "kiderüljön", azért szeretném, ha ez megmaradna az én és a családtagjaim között. Különben is tudjuk, hogy milyen az emberek megítélése. Tehát mit mondjak?
Kedves Emma,
természetesen érthető, hogy nem akarja, hogy a családján kívül mások is tudják, hogy gyógyszert szed a problémájára, bár alighanem meglepődne, milyen sokan szednek. A láz és fájdalomcsillapítók nagyrésze mellett sem ajánlott alkohol tartalmú italokat fogyasztani - például a májkárosító hatásuk lehet együtt - , illetve a szteroidokra sem előnyös inni. (Ezeket gyakran gyulladáscsökkentésre használják). Sorolhatnám még, de talán jó kifogás lehet a Neo Citrán is, mely a megfázás tüneteinek enyhítésére van. Bármelyikre hivatkozik ezek közül, megúszhatja a közös ivást.
Remélem jól telik majd az ünnep!
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: m.mária1962Kedves Ábránd!
Meggondoltam magam. Elnézést.
m.maria1962
Kedves m.mária 1962,
rendben.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: RakétaEz nem fodítva szokott ráadásul lenni? :S - tudom igen.
Köszönöm a válaszát!
ez egy gondolat => csökkent önvád
Jó anyám bíztos féltékeny is volt. :S :<
Kedves Rakéta,
remélem, a megfelelő pillanatban eszébe fog jutni.
Üdv
S.Zs
Kedves Ábránd!
Meggondoltam magam. Elnézést.
m.maria1962
Ha lesz egy kis erőm, megint leírom. Lehet, az volt a baj, hogy kicsit hosszú volt. Két napig még láttam itt fent, aztán tegnap már nem láttam a hozzászólások között.
Vigyázz magadra!!!
Ez nem fodítva szokott ráadásul lenni? :S - tudom igen.
Köszönöm a válaszát!
ez egy gondolat => csökkent önvád
Jó anyám bíztos féltékeny is volt. :S :<
Idézet tőle: rotebeeteAz lehet, hogy törölve lett a levelem? Mert akkor bocsánat, nem tudtam, hogy pontosan miben lehet itt tanácsot kérni. Azért köszönöm.
Kedves Rotebeete,
én nem találtam a levelét, de sajnálom, ha valahogy elkeveredett. Ha ismét felteszi a kérdését holnap - azaz már ma - szivesen megválaszolom.
Üdv
S.Zs.
Az lehet, hogy törölve lett a levelem? Mert akkor bocsánat, nem tudtam, hogy pontosan miben lehet itt tanácsot kérni. Azért köszönöm.
Kedves Lola, Harmony, Gaby, Mobid2!
Köszönöm.
Üdv
S. Zs.
Idézet tőle: EmmaTudom, hogy jön a Karácsony meg minden, de engem akkor is zavar, hogy a pszichiáterem azt írta kétszer is a papíromra, hogy mimikája paradox. Rákerestem neten, de nem igazán találok semmit sem ezzel kapcsolatban :S Van olyan, akinek írtak ilyet már? Egyáltalán ez valami "kóros" dolog? Amúgy krónikus depresszióm van, a "történetemet" más topikokban már leírtam. (a beszélgetősben). Tehát...???
Kedves Emma,
a paradox mimikát úgy látom a többiekkel együtt kivesézték. Valóban nem ritka, hogy nem az érzelemnek megfelelő arckifejezést mutatnak emberek. Evvel távolítani igyekszenek magukat attól a kínos/fájdalmas érzéstől, amit át kellene élniük az adott helyzetben.
Ha a skizofrénia miatt aggódik, azt gondolom, nem emiatt írta rá a pszichiátere a papírjára. Inkább egyfajta jellemző elhárító mechanizmus miatt került oda. Egészséges emberek is tudnak mosolyogni, mikor szomorúak, vagy nevetve mondani valamit, ami nem is vicces, ha például zavarban vannak. Lehet temetésen is érzéstelennek érezni magunkat, amikor szomorúságot kellene szerintünk érezni. Mindez inkább azt jelenti, hogy az aktuális érzelmi állapotot nem tudjuk akkor megélni.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: RakétaHogy lehet felszámolni azt az érzést, hogy minden önállóan szült vágyam megvalósítását, vagy már (csak) annak gondolatát önzésnek, őnzőnek érezem??? Azt tudom, hogy anyám táplálta belém ezt az érzést, az apámmal és férfiakkal szembeni sértettsége és gyerekkora és ifjúkorára visszavezetethető sérülései miatt.
Miért őnzés a férfi vágya, kapcsoltra, vagyonra és kapcsoltra, és miért űdvözitő mindez csak ha egy nőnek sikerül? - tudom semmiért. De egy ilyen mérges gazt, hogy gyómláljak ki magamból?
Kedves Rakéta,
ezek az érzések és gondolatok valószínúleg minden emberben megszületnek. Ahogy írta is, ez egy beépített ítélkezés önmaga felett. Ilyenkor a belső figyelem hasznos lehet. miközben tudatosítja, hogy ez egy gondolat. Annak tudatosítása, hogy ez egy morális ítélet, ami nem is egészen reális esetleg, segíthet az önvád csökkentésében.
Üdv
S.Zs.
Kedves Ábránd!
Boldog Karácsonyt kivánok Önnek.
Üdvözlettel,
M.
Bekes Unnepket Mindenkinek !
Emma en neked irtam, ha erted erted ha nem nem, ennyire egyszeru, lehet en vagyok most tul rejtelyes, vagy te nem tudsz kovetkeztetni, hogy epp min nevettem, lenyeg hogy Raketa hsz.-n.Azt pedig leirtam miert..
Ha nincsenek kapcsolataid, Magyaroszágon az is (, jobbára kilátástalan).Tehát jogos aggodalomból született. Nyelvet kell tanulni, akreditált OKJ-s képzést végezni, amit kint jól megfizetnek.
Kedves Emma!
"hogy gondolkodása alakilag ép, figyelme minden vonatkozásban orientált. Nincsenek téveszméi" és a paradox mimikát ez mellé írta, akkor pont arról van szó, hogy ő kizárta a pszichózist, és azt, hogy ennek a nonverbális jelnek ehhez köze lenne, egy ilyen kórképhez . Tehát ez nem utal rá, nem arra utal. Úgy látszik/tünik eléggyakran élsz ezzel a valószínűleg begyakorolt sémával, ami sok szakembert a kezelőd szerint megvezethet, és ezért inkább ráírta a lapodra, hogy előre letudja a találgatsok sorát. - én így láttom.
ha megutnek akkor is ottmaradsz melette, hogy miert azon gondolkodj el.(sajna nem emleszek pontosan igy en is csak kovetkeztetni tudok). tudod ezek a gyerekkori reakciok veszelyesek, de kordaban(:)) tarthatok.
:DDDDD
Nekem nem kellet, mert magamtól észre vettem, hogy "érzelem felcserélésre hajlmaos vagyok, az arckifejezésmeben", és ezt szoktam jelezni a terapeutáimnak is.
Ha a legszomorúbb dolgoról mesélek életemben, (no nem gyakan teszem ezt) akkor sűrün éppen mosolygok amikor min. a legfancsalibb képet kellene vágnom, oda illően. Neked azért írták oda, mert még nem tisztázták az okát.
Nálam gyerekkori tanult reakció, nem engedhetem meg magamnak, hogy anyám felé a valós rossz érzéseimet kommunikáljám.
Kedves Abrand,
En voltam itt Hope3 nevvel, nagyon koszonom a valaszat, es en is ugy gondolom hogy a kedvesseg es torodes fontos. En most nem vagyok jol ezert nem tudok kepet beszurni, de Onnek is Nagyon Boldog Unnepeket es koszonom hogy mindig jelen van mint segito!
Hogy lehet felszámolni azt az érzést, hogy minden önállóan szült vágyam megvalósítását, vagy már (csak) annak gondolatát önzésnek, őnzőnek érezem??? Azt tudom, hogy anyám táplálta belém ezt az érzést, az apámmal és férfiakkal szembeni sértettsége és gyerekkora és ifjúkorára visszavezetethető sérülései miatt.
Miért őnzés a férfi vágya, kapcsoltra, vagyonra és kapcsoltra, és miért űdvözitő mindez csak ha egy nőnek sikerül? - tudom semmiért. De egy ilyen mérges gazt, hogy gyómláljak ki magamból?
Köszönjük!! Önnek is Békés,Boldog Ünnepeket!
Idézet tőle: Hope3Kedves Abrand,
Egy elkeseredett lany vagyok. Remenytelenul szeretek egy fiut kb 5-6 eve. Ez a fiu elegge zarkozott es valoszinuleg azoknak sem nyilik meg akik fontosak neki. Annyira szeretem ezt a fiut, hogy elkezdtem azt fantazialni hogy kulonbozo alneveken nekem irogat. Barcsak igy lenne, de megis inkabb azt szeretnem ha o irna, es nem ilyen fantazialasnak lennek kiszolgaltatva. Nekem o a nagy O. (Bocsanat de nincs ekezetem). Abban kernek ontol tanacsot hogy hogyan kozeledjek fele, mert elijeszteni nem akarom es feladni sem. Sajnos lehet hogy mar mindent elrontottam, mert tul sokat irtam neki erzelmes levelet. Ezentul ugy teszek mint aki erdektelen fele. En nagyon szenvedek annyira szeretem s elfelejteni nem tudom. En foleg a szemeibe szerettem bele meg a kinezetebe - szerelem elso latasra. Es az erzes ugyanaz meg most is mint amikor eloszor meglattam. Roviden es tomoren: Mit tegyek? On mit javasol? (Kerem ne azt hogy felejtsem el, az nem fog menni).
Valaszat koszonom!
Kedves Hope3,
ameddig fantáziál róla, addig mindig is marad ez az érzés. Ilyenkor arra számít, hogy történik is valami. És valóban, Önben, a gondolataiban és érzéseiben történik is. Evvel valójában fenntartja ezt a kapcsolatot magában.
Ha a fiú tudja, hogy Ön érez irányába szerelmet és nem reagál, akkor leginkább nem a zárkózottsággal lehet a probléma. Lássuk csak: Tegyük fel, hogy maga zárkózott és félénk. Egy fiú leírja többször is Önnek, hogy szereti. Tudja ki ő. Mi történik akkor, ha tetszik Önnek? És mi történik, ha nem tetszik? Tud-e olyat tenni a fiú, hogy megszeretesse magát?
Amit mégis tehet, az az, hogy minél több lehetőséget teremt a megismerkedésre és az egymás megismerésére. Mindezt különböző helyzetekben. A sürgetés, erőltetés nem használ. A kedvesség, figyelmesség esetleg. Mindennek ellenére előfordulhat, hogy nem változik a kiinduló állapot, ilyenkor sajnos nincs más lehetőség, mint elfogadni azt a helyzetet, hogy nem tud úgy hatni a másik emberre, ahogy szeretné.
Üdv
S.Zs.
Kedves Fórumozók,
a lehetőségekhez képest a legjobb karácsonyt kívánom.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: Magányosfarkas22Kedves Dr. Ábránd
Elég rövid életem volt ahhoz képest mennyi mindenen mentem keresztül(vagy legalább is úgy érzem.)
El kellett jutnom arra a pontra, magamnak is be kellett látnom hogy segítség kell.
22. éves vagyok. Nincs munkám. A családom , ugyan kölcsönös az érzés de utál.
Borzasztóan magányosnak érzem magam, de még ezzel igazából nem is lenne probléma, mert ezt a magányt olyan rég érzem hogy a lényemmé vált. Azonosultam vele.
írtam fél éve hogy problémám van a nőkkel , akkor azt írta keressek fel egy szakembert. Akkor még dolgoztam. Leépítettek. 22. éves vagyok és úgy érzem senkinek sem kellek.
Ezzel igazából van bajom elég. De a lényeg ami ez után következik.
Alapvető feladatok ellátásával is gondom van, és régen volt érzékem a művészetekhez, logikusan gondolkdtam, tudtam örülni, őszintén. Nem tudom leirni az érzést, sokszor csak ülök a szobámban, és azon gondolkodom hogy az ember valyon érezné e ha idegősszeroppanást kapott volna. Úgy érzem megszakítottak.
Elfelejtek mindent, és egyszerű dolgokra is képtelen vagyok rájönni. Nagyon sokat romlott a logikai gondolkodásom is, nem érdekel semmi. Gyakran eljátszom az öngyilkosság gondolatával is, és az agyam a nap 24 órájában csak a kilátástalanságon, és az élet undorítóan groteszk humorán kattog. Emellett erős hangulatingadozásaim , alkoholproblémáim vannak. És a legkissebb dolog ami nem tetszik nekem, de eddig tűrtem, mint például mikor édesapám hülyének nevez, olyan agressziót vált ki belőlem, hogy félek egyszer komolyan bántani fogom. Gyakran csak magamban szitkozódom, és saját magatól jön a felismerés, hogy nincs körülöttem senki, még is mondom a magamét...
Nem akarok megőrülni...
Olvastam az interneten a bipoláris zavarokról, el akarom mulasztani, jól akarom magam végre érezni annyi év után, a családomra nem számíthatok, barátaim meg nincsenek mert mindig is szorongtam az emberektől.
NINCS munkám, nincs pénzem pszihiáterre, és gyógyszerekre. Ilyenkor mihez kezdjen az ember?
Köszönettel: Zsolti
Kedves Zsolti,
helyileg illetékes pszichiátriai gondozó tudhat segíteni, TB alapon. Ha van kapacitásuk, talán rövid pszichoterápiát is lehetne kérnie. Más megoldás, a budapesti Pszichiátriai Klinika B földszintjén a pszichoterápiás osztály, vagy Thalassa ház. Lehetséges még alapítványoknál kedvezményesebben terápához jutni, amit én ismerek jobban az a Nap-Kör Alapítvány, ahol önkéntesek segítségével is dolgoznak, aminek a költségei lényegesen kevesebbek, mint általában a pszichoterápia.
Véleményem szerint érdemes lenne minél előbb megkeresni valamelyik helyet a segítségkérés érdekében.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: RakétaKedves Ábránd! Köszönöm bő és hasznos válaszait, és igen sikerült jobb mederbe terelni a dolgokat.
A jobb ember akkor lesz az ember, ha többet segit másoknak és többet ad, mint amit elvárnak tőle vagy elvárható lenne tőle.
Kedves Rakéta,
ha majd újra megy egyéni terápiába, lehet, hogy érdemes lenni arról beszélni, miért szeretne jobb ember lenni és minél jobb? Számomra ez azt üzeni, hogy nem tartja magát elég jónak. De hol a mérce? Ki mondja meg mikor elég jó valaki?
Üdv
S.Zs.
Kedves Abrand,
Egy elkeseredett lany vagyok. Remenytelenul szeretek egy fiut kb 5-6 eve. Ez a fiu elegge zarkozott es valoszinuleg azoknak sem nyilik meg akik fontosak neki. Annyira szeretem ezt a fiut, hogy elkezdtem azt fantazialni hogy kulonbozo alneveken nekem irogat. Barcsak igy lenne, de megis inkabb azt szeretnem ha o irna, es nem ilyen fantazialasnak lennek kiszolgaltatva. Nekem o a nagy O. (Bocsanat de nincs ekezetem). Abban kernek ontol tanacsot hogy hogyan kozeledjek fele, mert elijeszteni nem akarom es feladni sem. Sajnos lehet hogy mar mindent elrontottam, mert tul sokat irtam neki erzelmes levelet. Ezentul ugy teszek mint aki erdektelen fele. En nagyon szenvedek annyira szeretem s elfelejteni nem tudom. En foleg a szemeibe szerettem bele meg a kinezetebe - szerelem elso latasra. Es az erzes ugyanaz meg most is mint amikor eloszor meglattam. Roviden es tomoren: Mit tegyek? On mit javasol? (Kerem ne azt hogy felejtsem el, az nem fog menni).
Valaszat koszonom!
Te nem vagy magadnál. Tudod te egyáltalán kinek írtad ezt?
"pszichológus"
Volt itt egy megszálott, de törölték, a kirohanását.
jeszrend.hu ott osztalyok addiktologia borbely v kalapos hivd fel klinikaknal
De kell hozzá tb nem?
Hol?
De kell hozzá tb nem?
Hol?
miert sztm jo helyre irta.zsolti pesten tudok ingyenes pszichiatert
Kedves Dr. Ábránd
Elég rövid életem volt ahhoz képest mennyi mindenen mentem keresztül(vagy legalább is úgy érzem.)
El kellett jutnom arra a pontra, magamnak is be kellett látnom hogy segítség kell.
22. éves vagyok. Nincs munkám. A családom , ugyan kölcsönös az érzés de utál.
Borzasztóan magányosnak érzem magam, de még ezzel igazából nem is lenne probléma, mert ezt a magányt olyan rég érzem hogy a lényemmé vált. Azonosultam vele.
írtam fél éve hogy problémám van a nőkkel , akkor azt írta keressek fel egy szakembert. Akkor még dolgoztam. Leépítettek. 22. éves vagyok és úgy érzem senkinek sem kellek.
Ezzel igazából van bajom elég. De a lényeg ami ez után következik.
Alapvető feladatok ellátásával is gondom van, és régen volt érzékem a művészetekhez, logikusan gondolkdtam, tudtam örülni, őszintén. Nem tudom leirni az érzést, sokszor csak ülök a szobámban, és azon gondolkodom hogy az ember valyon érezné e ha idegősszeroppanást kapott volna. Úgy érzem megszakítottak.
Elfelejtek mindent, és egyszerű dolgokra is képtelen vagyok rájönni. Nagyon sokat romlott a logikai gondolkodásom is, nem érdekel semmi. Gyakran eljátszom az öngyilkosság gondolatával is, és az agyam a nap 24 órájában csak a kilátástalanságon, és az élet undorítóan groteszk humorán kattog. Emellett erős hangulatingadozásaim , alkoholproblémáim vannak. És a legkissebb dolog ami nem tetszik nekem, de eddig tűrtem, mint például mikor édesapám hülyének nevez, olyan agressziót vált ki belőlem, hogy félek egyszer komolyan bántani fogom. Gyakran csak magamban szitkozódom, és saját magatól jön a felismerés, hogy nincs körülöttem senki, még is mondom a magamét...
Nem akarok megőrülni...
Olvastam az interneten a bipoláris zavarokról, el akarom mulasztani, jól akarom magam végre érezni annyi év után, a családomra nem számíthatok, barátaim meg nincsenek mert mindig is szorongtam az emberektől.
NINCS munkám, nincs pénzem pszihiáterre, és gyógyszerekre. Ilyenkor mihez kezdjen az ember?
Köszönettel: Zsolti
Kedves Ábránd! Köszönöm bő és hasznos válaszait, és igen sikerült jobb mederbe terelni a dolgokat.
A jobb ember akkor lesz az ember, ha többet segit másoknak és többet ad, mint amit elvárnak tőle vagy elvárható lenne tőle.
Idézet tőle: RakétaMit lehet tenni, ha az emberre a testvére haragszik, de ez csak kisebb részt a jelenben megalapozott (és mind két részről részben koros és tanult viselkedés az oka), nagyobb részt erősen régi sérülésekből és sérelmekből táplálkoznak ezek, amiknek okát még a szülők okoztak, és ehhez társult érzékenység, és én sem és a két testvérem sem, nézte jó szemmel akkor sem azokat a folyamatokat.
Ki akartuk beszélni a múltat, sőt részben sikerült is, de már betegség formájában léteznek az okok. Öcsém viszont a Thalassa Házban csak nagyon homályos tervkén gondolkozik, pedig visszavárják oda.
Amúgy meg újra, több éve egy fedél alatt (egy családi házban) élünk.
Az öcsém a világ leglassabban szeparálódik a lakás egyik felébe. És rajtam kívül nincs is ismerőse az öcsémnek, csak a bátyám akivel hetente pár mailt váltanak és havonta pár órát beszélnek.
Ez már bőven nem csak a a nehéz az együtt élés gond csak.
Mit lehet tenni ilyenkor?
Kedves Rakéta,
minden kapcsolatban vannak/lehetnek súrlódások. Olykor a visszavonulás segít. Például, amikor nagyon felhergelődik a másik, és bármi cslekvés vagy beszéd olaj a tűzre. Utóbb, ha a kedélyek csillapodtak már, érdemes lehet megbeszélni és kompromisszumokat kötni. Egyébként mindig a helyzet szabja meg.
Remélem azóta sikerült valamennyire békességre jutniuk egymással.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: RakétaAgressziót fordítom vissza például (kehetlen helyzetbe hozom magam), amugyis fizikai és verbális ellenes agresszió ellenes vagyok (eleget éltem át mind a három szereplő szemszögéből - alany(ok egyike), néző(k), cselekvő(k)).
Bennem keletkező agressziót visszafordítom és nem fizikálisan (az nem jó, mert úgy egyszer félévig kezelt egy sebész utána (Mondjuk egy nagyon komoly dologból lett.) - "tehát ilyent nem játszunk" - mondom magamnak eddig sikerrel. (Több mint tízen öt éve.) Maradandó egy, vagy komoly fizikai csak kettő-három önsetésem azóta volt "csak". - az sem ilyen okból. Fizikai agresszió terápiás térben megengedhetetlen. Amúgy meg a civilben (idegennel) a visszaütés híve, ha csak ez lehetséges még inkább (ismerőssel mindig) a beszéljük meg oldalán állok.
Egyszerű példa verbális támadás ér, felhozok egy biztosan elavult nézetek és ismeretek szerint vitatott témát és abban a jelenleg elfogadott tényszerű állítást burkoltan, és ez sokaknál, akik a témát nem követik nyomon kellemetlen helyzetet szül, de hagyom, hogy a másiké legyen az utolsó szó, akár lekicsinylő/lekezelő szó. Amúgy is szándékosan másokat nem bántó, de rosszkor rossz dolgokat mondok, ami csak nekem fáj. Persze sajnos mással szemben sem vagyok mindig szent. 🙁Rossz az önértékelésem, de a magyar általánosan elfogadott társadalmi normákat és értékrendet alapul véve többségben véve megalapozott. Csak azt nem tudom, hogy általános társadalmi normák és értékrend többsége nem is védd senkit, akkor én miért kínzom vele magam. Sőt amikor a többségével nem is értek egyet, még akkor sem, ha én megfelek nekik.
No, hogy lesz így belőlem normális? 😉 Jobb ember akarok lenni, nem átlagosan elfogadotabb.
Kedves Rakéta,
ha kicsit belemennék ebbe, azt mondanám, régen (és talán még most is) mások bántották, most pedig Ön bántja magát. Talán az agresszióját így kezeli, talán túl sok következményt látott, talán ez adja meg a kontroll érzését.
Hosszú úton jár, remélem eredményesen. Az is érdekes kérdés miért akar jobb ember lenni és mit jelent Önnek az, hogy jobb ember?
Üdv
S.Zs.
Mit lehet tenni, ha az emberre a testvére haragszik, de ez csak kisebb részt a jelenben megalapozott (és mind két részről részben koros és tanult viselkedés az oka), nagyobb részt erősen régi sérülésekből és sérelmekből táplálkoznak ezek, amiknek okát még a szülők okoztak, és ehhez társult érzékenység, és én sem és a két testvérem sem, nézte jó szemmel akkor sem azokat a folyamatokat.
Ki akartuk beszélni a múltat, sőt részben sikerült is, de már betegség formájában léteznek az okok. Öcsém viszont a Thalassa Házban csak nagyon homályos tervkén gondolkozik, pedig visszavárják oda.
Amúgy meg újra, több éve egy fedél alatt (egy családi házban) élünk.
Az öcsém a világ leglassabban szeparálódik a lakás egyik felébe. És rajtam kívül nincs is ismerőse az öcsémnek, csak a bátyám akivel hetente pár mailt váltanak és havonta pár órát beszélnek.
Ez már bőven nem csak a a nehéz az együtt élés gond csak.
Mit lehet tenni ilyenkor?
Agressziót fordítom vissza például (kehetlen helyzetbe hozom magam), amugyis fizikai és verbális ellenes agresszió ellenes vagyok (eleget éltem át mind a három szereplő szemszögéből - alany(ok egyike), néző(k), cselekvő(k)).
Bennem keletkező agressziót visszafordítom és nem fizikálisan (az nem jó, mert úgy egyszer félévig kezelt egy sebész utána (Mondjuk egy nagyon komoly dologból lett.) - "tehát ilyent nem játszunk" - mondom magamnak eddig sikerrel. (Több mint tízen öt éve.) Maradandó egy, vagy komoly fizikai csak kettő-három önsetésem azóta volt "csak". - az sem ilyen okból. Fizikai agresszió terápiás térben megengedhetetlen. Amúgy meg a civilben (idegennel) a visszaütés híve, ha csak ez lehetséges még inkább (ismerőssel mindig) a beszéljük meg oldalán állok.
Egyszerű példa verbális támadás ér, felhozok egy biztosan elavult nézetek és ismeretek szerint vitatott témát és abban a jelenleg elfogadott tényszerű állítást burkoltan, és ez sokaknál, akik a témát nem követik nyomon kellemetlen helyzetet szül, de hagyom, hogy a másiké legyen az utolsó szó, akár lekicsinylő/lekezelő szó. Amúgy is szándékosan másokat nem bántó, de rosszkor rossz dolgokat mondok, ami csak nekem fáj. Persze sajnos mással szemben sem vagyok mindig szent. 🙁
Rossz az önértékelésem, de a magyar általánosan elfogadott társadalmi normákat és értékrendet alapul véve többségben véve megalapozott. Csak azt nem tudom, hogy általános társadalmi normák és értékrend többsége nem is védd senkit, akkor én miért kínzom vele magam. Sőt amikor a többségével nem is értek egyet, még akkor sem, ha én megfelek nekik.
No, hogy lesz így belőlem normális? 😉 Jobb ember akarok lenni, nem átlagosan elfogadotabb.
Kedves Mindenki,
köszönöm a türelmet.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: RakétaFélek a szociális térben lévő önpusztitástól. - Tudom beszéljem meg a pszichológusommal. - Csak az a kérdés mennyire reális félelem ez, és ezt hogy tudhatom meg, erről több szakértő véleményére is szíven nyítom füleim. Több szem többet lát, több fül többet hall. Több vélemény komplexebb képet ad.
Mennyire lehet reális egy ilyen félelem egy közösségi térben?
Kedves Rakéta,
a kérdése túl általános. Szociális térben több módon is pusztíthatja magát valaki. Ön pontosan mire gondolt? Vagy ez inkább filozófiai kérdés?
Közben fentebb olvastam, hogy a saját magának okozott rossz gondolatok és bűntudat. Talán összefüggésben van ez az előzőekkel. Nekem még így is túl általános. Hogyan pusztítja önmagát a rossz gondolatokkal? Ha tudja, hogy ez olyan gondolat, miért nem próbálja meg megcáfolni?
Ha agresszív gondolatai vannak másokról, arra azt kell mondanom, szerintem mindenkinek vannak. Ha ezért van bűntudata, ismét sok kérdést hozna magával.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: Rakéta"Nétem a hónapban kb. öt órát tévt is. ;-)"*
Ez a diszlexia nyoma:
Néztem a hónapban kb. öt órát tévét is. 😉 - mindha hallás károsodott lennék, írásban.
És igen sajnos már ismerem a helyzetem.
Csak azt nem, hogy terhelhetek-e mást magammal civilben., van-e jogom sé lehetőségem most, és van-e olyan aki kíváncsi így rám és én is ő rá. (Kisebbrendűségű komplexus, vagy erős társadalmi normák/elvárások?)
Kedves Rakéta,
nagyon egyedül érezheti magát ilyenkor. Én azt gondolom, bizonyos mértégig mindenképpen megengedheti magának, hogy terheljen másokat. Ha figyeli a mások jeleit, észreveheti, mikor elég, mikor lenne jó annak a másiknak, hogy Ön figyeljen rá. Ha egy kapcsolat kétpldalú, akkor szerintem feltétlen számíthat a másik emberre is.
Üdv
S.Zs.
Mit értesz azon, hogy "szociális térben lévő önpusztítás"?
A szociális tér azonos a közösségi térrel, szerintem nem. Az a problémám, hogy a társadalmat közösségnek nevezik, pedig nem az. Milyen közösség az, ahol az emberek nem egyenrangúan vesznek részt a közösségben, illetve a özösségen belül vannak akik tönkreteszik a közösség többi tagját megfontoltan és tervszerűen. Az nem közösség.
Félek a szociális térben lévő önpusztitástól. - Tudom beszéljem meg a pszichológusommal. - Csak az a kérdés mennyire reális félelem ez, és ezt hogy tudhatom meg, erről több szakértő véleményére is szíven nyítom füleim. Több szem többet lát, több fül többet hall. Több vélemény komplexebb képet ad.
Mennyire lehet reális egy ilyen félelem egy közösségi térben?
Amúgy is jönnek az Üneppek, úgy hogy ez ilyenkor természetes, itt vannak a bedzsemesedések ideje. (bedzsemesedések -> Traffic Jam - közlekedési dugó, átvitt értlemeben elakdadások).
Kedves Mindenki!
Sajnos csak a jövő hét közepe felé tudok válaszolni, mint a privát, mind a fórumos levelekre.
Üdv
S.Zs.