Ábránd pszichológus válaszol
Idézet tőle: lolaTanács kellene de nem írhatom meg miben....priviben írhatom?
Kedves Lola,
igen.
Üdv
S.Zs.
Kedves Kiscsillag,
örülök, hogy sikerült megbeszélni a dolgot a pszichológusával! Arra biztatnám, hogy a továbbiakban is modja el neki mindig, mi a helyzet Önnel. A terápia mindig feszültséggel jár, ha nem kavarná fel, talán kevésbé tudna eredményeket elérni benne. Úgy gondolom ez többnyire konstruktív, bár időnként lehet nagyon fájdalmas is. Talán érdemes lenne kiötölni egyfajta stratégiát a nehézségek áthidalására.
A labilis személyiségzavarban előfordulhat (nem is ritka) disszociációs jelenség. Én nem foglalnék állást innen, mivel ehhez túl kevés az információm, az is erősen szűrve az interneten keresztül. A szándékok találgatásába pedig inkább nem mennék bele, bár megértem, hogy izgatja ez a kérdés.
Üdv
S.Zs.
Tanács kellene de nem írhatom meg miben....priviben írhatom?
Idézet tőle: hascsikarasKedves Ábránd!
Köszönöm a válaszát!
A blogot megnéztem, majd olvasgatni fogom. Miből áll egy szociális készségfejlesztés?
Kedves Hascsikaras,
a szociális készségfejlesztés részei lehetnek a kommunikáció, asszertív tréning, érzelemfelismerés, érzelemkifejezés, érintés kezelése. Pl. helyzetgyakorlatok formájában, némajátékkal, bizalomjátékkal, zenehallgatással, zenéléssel és még sok más módon is.
Üdv
S.Zs.
Azt kérdezte h. lehetséges e az h. a hang az egészséges énrészem.
ezen én is mindg elgondolkodom, ha veled beszélgetek.
Kedves Ábránd!
Köszönöm a válaszát!
A blogot megnéztem, majd olvasgatni fogom. Miből áll egy szociális készségfejlesztés?
Kedves Kiscsillag,
én úgy érzem most nagyon labilis lelkiállapotban van. A pszichiáter -gondolom ezt Ön is tudja - gyógyszerek felírásával tud segíteni, vagy kórház javaslatával.
A pszichoterápia általában megterhelő, felkavaró. Úgy gondolom evvel nem mondok semmi újat. Ennek hatásait csak úgy tudja csökkenteni, ha jelzi ezt a pszichológusának, aki Önnel dolgozik. Ketten bizonyára megtalálják a megfelelő megoldást.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: lolaKedves Ábránd !Volt régen egy pánikbetegségem(1 éve).Kaptam rá gyógyszert,amit már abbahagytam,de olykor -olykor érzek valami félelem-félét,a pánikbetegségem abból adódott hogy elszúrták a vakbélműtétemet és 7 hétig benn voltam a kórházban,és azután alakult ki nálam halál-és betegségektől való félelem.(pánik).Ez vissszatérhet?Ha igen,minek a hatására?Mi az amit tennem kellene hogy ne lgyen többé ilyen jellegű félelmem?az orvosom elvégeztetett minden létező vizsgálatot hogy rájöjjek,makk egészséges vagyok.Ezen kívül?
Kedves Lola,
a szorongás és a pánikzavarok kezelésére legtöbbször a kognitív viselkedésterápiás kezelés, a relaxáció, az autogén tréning a legalkalmasabb. Ebben segítséget TB alapon talán a Balassa utcai Pszichiátriai klinikán, a Klinika ambulanciáján kaphat, illetve minimális költségért a rászorulóknak a Nap--Kör Alapítványnál tudnak önkéntes segítséget adni. Ha ez nehézségekbe ütközik, önmagán segíthet a Szorongás, Főbiák, Pánik c. könyv segítségével is Renau Z. Peurifoy a szerző. Ezt a könyvet jelenleg elég nehéz megszerezni, de előrendeléssel lehet próbálkozni.
Megterhelő helyzetek, traumatikus események, intenzív vagy tartós stressz következtében visszatérhet a pánik. Antidepresszánssal, szorongásoldóval is eredményesen kezelhető.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: hascsikarasKedves Ábránd!
30 éves aspergeres férfi vagyok.
Az a kérdésem, hogy a tapasztalata szerint vajon milyen beilleszkedési stratégiák azok, amelyeket egy aspergeres meg tud tanulni és be tud illeszkedni a társadalomba?
Mit javasol olyan esetekre, ha barátkozni szeretnék vagy szexuálisan vonzódom? Alapesetben persze az a kérdés, hogy milyen stratégiát szükséges követni akkor ha csak olyan kapcsolat fenntartására törekszem, ami a másik félnek is egy kellemes szociális kapcsolatot jelent, akkor mit tegyek?
Köszönöm!
Kedves Hascsikaras,
mindenképpen biztatónak tűnik, hogy igénye van a jobb szociális készségek elsajátítására. Sajnos ez a fórum nem alkalmas arra, hogy hogy ezt a kérdést megoldjuk. Az Ön problémája egy szakember segítségével javítható, ami több időt iés gyakorlást igényel. Leginkább egy szociális készségfejlesztő csoport segíthetne. Én nem vagyok ebben elég tájékozott, de találtam egy blogot, talán az hasznára válhat.
http://livewithit.blog.hu/2011/12/04/a_szocialis_keszsegfejleszto_munka_tanulsagai_5_honap_tavlatabol
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: harmonyIdézet tőle: ÁbrándIdézet tőle: harmonyKedves Ábránd!
Tud valamit ajánlani gyengeség és fáradtság ellen? Sajnos nekem az a legnagyobb problémám, hogy sokszor nagyon energiátlan vagyok, és csak fekszem az ágyban. Szeretnék változtatni, de nem tudok. Mindenki azzal jön, hogy próbáljak meg többet mozogni, erőltetni hogy ténykedjek, elfoglaljam magam, de ez korántsem olyan egyszerű... sokszor erőltetem, de nagyon szenvedek közben, olyan rosszul vagyok. Esetleg létezik valami "csodaszer", vagy technika, bármi ami segít leküzdeni a gyengeséget? Válaszát és segítségét előre is köszönöm!
Kedves Harmony,
egészséges életmód, napirend, társaság, rövid és hosszútávú célok. Csodaszer sajnos nincs. Meglehet, hogy az állapota miatt érzi magát energiátlannak. Mindenkire érvényes viszont a rendszeres egészséges táplálkozás, rendszeres mozgás, napi rutin feladatok és lehetőség szerint örömet okozó tevékenységek beikatatása. Fontos, hogy legyenek barátai.
Kiemelném a rövidtávú célokat, ami egy napon belül elvégzendő olyan feladatokat jelent, amit még könnyűszerrel el tud végezni. Talán az is segíthet, ha érékeli minden nap, milyen feladatokat tudott elvégezni. Lehetséges olyan állapot, amikor az is pozitívan értékelendő, ha sikerül beágyazni, elmosogatni, kicsit rendet rakni, vagy beszélgetni valakivel.Remélem mielőbb erőre kap!
S.Zs.
Kedves Ábránd!
Köszönöm szépen a válaszát és a tanácsokat. Mindenképpen ki fogom próbálni. A rövid távú célok beiktatása tényleg nem okozhat olyan nagy nehézséget, így talán tényleg segíteni fog. Nagyon bízom benne, máris jobb kedvem lett, hogy van egy dolog amit meg tudok tenni a jólét érdekében 🙂 Az egészséges táplálkozás már kicsit nagyobb falat lesz, mivel valószínűleg evészavarom is van, na de az akarat azért megvan bennem, hogy egészségesen éljek. Persze nem lesz könnyű, de próbálkozni fogok. Ma pl magamba erőltettem egy joghurtot, némi szilárd táplálék mellett, nálam már ez is haladás.
Köszönöm mégegyszer a tanácsokat, hasznosítani fogom!
És Szép estét kívánok Önnek!
Kedves Harmony,
sok sikert hozzá!
Kedves Ábránd !Volt régen egy pánikbetegségem(1 éve).Kaptam rá gyógyszert,amit már abbahagytam,de olykor -olykor érzek valami félelem-félét,a pánikbetegségem abból adódott hogy elszúrták a vakbélműtétemet és 7 hétig benn voltam a kórházban,és azután alakult ki nálam halál-és betegségektől való félelem.(pánik).Ez vissszatérhet?Ha igen,minek a hatására?Mi az amit tennem kellene hogy ne lgyen többé ilyen jellegű félelmem?az orvosom elvégeztetett minden létező vizsgálatot hogy rájöjjek,makk egészséges vagyok.Ezen kívül?
Kedves Ábránd!
30 éves aspergeres férfi vagyok.
Az a kérdésem, hogy a tapasztalata szerint vajon milyen beilleszkedési stratégiák azok, amelyeket egy aspergeres meg tud tanulni és be tud illeszkedni a társadalomba?
Mit javasol olyan esetekre, ha barátkozni szeretnék vagy szexuálisan vonzódom? Alapesetben persze az a kérdés, hogy milyen stratégiát szükséges követni akkor ha csak olyan kapcsolat fenntartására törekszem, ami a másik félnek is egy kellemes szociális kapcsolatot jelent, akkor mit tegyek?
Köszönöm!
Idézet tőle: ÁbrándIdézet tőle: harmonyKedves Ábránd!
Tud valamit ajánlani gyengeség és fáradtság ellen? Sajnos nekem az a legnagyobb problémám, hogy sokszor nagyon energiátlan vagyok, és csak fekszem az ágyban. Szeretnék változtatni, de nem tudok. Mindenki azzal jön, hogy próbáljak meg többet mozogni, erőltetni hogy ténykedjek, elfoglaljam magam, de ez korántsem olyan egyszerű... sokszor erőltetem, de nagyon szenvedek közben, olyan rosszul vagyok. Esetleg létezik valami "csodaszer", vagy technika, bármi ami segít leküzdeni a gyengeséget? Válaszát és segítségét előre is köszönöm!
Kedves Harmony,
egészséges életmód, napirend, társaság, rövid és hosszútávú célok. Csodaszer sajnos nincs. Meglehet, hogy az állapota miatt érzi magát energiátlannak. Mindenkire érvényes viszont a rendszeres egészséges táplálkozás, rendszeres mozgás, napi rutin feladatok és lehetőség szerint örömet okozó tevékenységek beikatatása. Fontos, hogy legyenek barátai.
Kiemelném a rövidtávú célokat, ami egy napon belül elvégzendő olyan feladatokat jelent, amit még könnyűszerrel el tud végezni. Talán az is segíthet, ha érékeli minden nap, milyen feladatokat tudott elvégezni. Lehetséges olyan állapot, amikor az is pozitívan értékelendő, ha sikerül beágyazni, elmosogatni, kicsit rendet rakni, vagy beszélgetni valakivel.Remélem mielőbb erőre kap!
S.Zs.
Kedves Ábránd!
Köszönöm szépen a válaszát és a tanácsokat. Mindenképpen ki fogom próbálni. A rövid távú célok beiktatása tényleg nem okozhat olyan nagy nehézséget, így talán tényleg segíteni fog. Nagyon bízom benne, máris jobb kedvem lett, hogy van egy dolog amit meg tudok tenni a jólét érdekében 🙂 Az egészséges táplálkozás már kicsit nagyobb falat lesz, mivel valószínűleg evészavarom is van, na de az akarat azért megvan bennem, hogy egészségesen éljek. Persze nem lesz könnyű, de próbálkozni fogok. Ma pl magamba erőltettem egy joghurtot, némi szilárd táplálék mellett, nálam már ez is haladás.
Köszönöm mégegyszer a tanácsokat, hasznosítani fogom!
És Szép estét kívánok Önnek!
Kedves Kiscsillag,
gratulálok! Ön rendkívüli teljesítményekre képes! Remélem megkapja a várt lehetőséget. Sok sikert mindehhez.
Idézet tőle: harmonyKedves Ábránd!
Tud valamit ajánlani gyengeség és fáradtság ellen? Sajnos nekem az a legnagyobb problémám, hogy sokszor nagyon energiátlan vagyok, és csak fekszem az ágyban. Szeretnék változtatni, de nem tudok. Mindenki azzal jön, hogy próbáljak meg többet mozogni, erőltetni hogy ténykedjek, elfoglaljam magam, de ez korántsem olyan egyszerű... sokszor erőltetem, de nagyon szenvedek közben, olyan rosszul vagyok. Esetleg létezik valami "csodaszer", vagy technika, bármi ami segít leküzdeni a gyengeséget? Válaszát és segítségét előre is köszönöm!
Kedves Harmony,
egészséges életmód, napirend, társaság, rövid és hosszútávú célok. Csodaszer sajnos nincs. Meglehet, hogy az állapota miatt érzi magát energiátlannak. Mindenkire érvényes viszont a rendszeres egészséges táplálkozás, rendszeres mozgás, napi rutin feladatok és lehetőség szerint örömet okozó tevékenységek beikatatása. Fontos, hogy legyenek barátai.
Kiemelném a rövidtávú célokat, ami egy napon belül elvégzendő olyan feladatokat jelent, amit még könnyűszerrel el tud végezni. Talán az is segíthet, ha érékeli minden nap, milyen feladatokat tudott elvégezni. Lehetséges olyan állapot, amikor az is pozitívan értékelendő, ha sikerül beágyazni, elmosogatni, kicsit rendet rakni, vagy beszélgetni valakivel.
Remélem mielőbb erőre kap!
S.Zs.
Kedves Kiscsillag,
természetesen én sem vagyok tévedhetetlen, ezen információkat nem tudhattam. Sok sikert kívánok!
Ne haragudj, hogy beleszólok. Logikusan átnézve az érveidet: jól csinálod. Persze lehet, hogy tévedek, én csak egy aspergeres vagyok, a pszichoszociális társadalmi jeleket nem biztos, hogy jól értelmezem, de a logikája jó annak amit csinálsz és a következtetés is helyes.
Kedves Kiscsillag,
érdemes lenne kicsit reálisabb célokat kitűzni maga elé. A mai magyar munkaügyi helyzet olyannyira siralmas, hogy a felvázolt lehetőséget nem érzem túl közel a valósághoz.
Üdv
S.Zs.
Kedves Ábránd!
Tud valamit ajánlani gyengeség és fáradtság ellen? Sajnos nekem az a legnagyobb problémám, hogy sokszor nagyon energiátlan vagyok, és csak fekszem az ágyban. Szeretnék változtatni, de nem tudok. Mindenki azzal jön, hogy próbáljak meg többet mozogni, erőltetni hogy ténykedjek, elfoglaljam magam, de ez korántsem olyan egyszerű... sokszor erőltetem, de nagyon szenvedek közben, olyan rosszul vagyok. Esetleg létezik valami "csodaszer", vagy technika, bármi ami segít leküzdeni a gyengeséget? Válaszát és segítségét előre is köszönöm!
kiscsillag, meg nem tudhatod, most mi elsz, azért már sokkal jobban tisztában vagy magaddal mint pl egy éve is, nem?
vágás,, szúrás 🙁 reméem azért megragad a késztetés szinten.
Most már megkérdezem: Mi az aThalassa?Annyit olvasok itt róla...
Kedves Kiscsillag,
1. ha a terápiájával vagy terapeutájával kapcsolatos kérdéseire válaszolnék, az aligha tenne jót az Önök kapcsolatának. Mindezen kérdéseit visszaviheti hozzá és megbeszélhetik közösen. Ha utána gondolunk, csak a pszichológusa tudhatja, mit milyen szándékkal tett, kérdezett. Innen láthatóan valóban az emlegetett elhárításokat alkalmazza. Azért elhárítások, hogy megakadályozzák az érzéseihez való hozzáféréshez, ami kibillentené az "egyensúlyából". A terápia éppen ezt teszi: kibillenti, hiszen tudatközelbe hozza, illetve tudatossá teszi a tudattalan késztetéseket, motivációkat, szorongásokat érzéseket, amik addig jól el voltak ásva, és pl. testi tünetek formájában jelentek meg.
2. Ha jobban feldolgozottá válnak a tudattalan lelki konfliktusai, illetve az elszenvedett trauma, akkor a munkaképessége, frusztrációs toleranciája is nagyobb lesz. A roszz hír az, hogy ez általában egy hosszúterápia eredményeként jöhet létre. Édesanyja talán a saját tehetetlensége miatt is dühös. Sajnálom, hogy ezt Önön vezeti le, de az is lehetséges, hogy pillanatnyilag érzékenyebben reagál, mint ezelőtt, hiszen a "védőbástyái" ostrom alá kerültek. Mindenképpen azt javaslom, tarson ki és lehetőség szerint próbáljon a terápiában az érzéseivel foglalkozni, amennyire hozzájuk fér, leginkább ez viheti előbbre.
3. A problémája egyik velejárója, hogy a pillanatnyi állapotát véglegesnek, örökké tartónak érzékeli és valamilyen módon elfelejti, hogy tud jobb is lenni, tud erősebb lenni. Teljesen érthető, hogy most nehezebb. Talán ha megpróbálná felidézni a jobb napokat, az segíthetne. Barátokkal beszélgetni, olyat csinálni, amiben jó (sütés, főzés, írás, takarítás, mosás, séta, úszás... stb.), nem kell nagy dolgokra gondolni. Bármi, amire képes megteszi. Ha még olyan is, ami esetleg örömet tud okozni, annál jobb. Minden napba próbáljon beletenni olyan cselekedetet, ami elvégezhető (kompetens cselekedetnek nevezi a Linehan féle DBT.) Remélem azóta,mióta írta ezeket a sorokat javult a helyzet. Arra kérném, feltétlen tegyen említést a pszichológusának ezekről a késztetésekről (és a tűről is), hiszen akkor tud a legjobban segíteni, ha látja ő is mi a helyzet Önnel.
Üdv
S.Zs.
Kiscsillag,
ez nálam vmilyen elhárító mechanizmus lehet, ahogy te is írod/gyanakszol magaddal kapcsolatban. volt pár hete egy összeomlásom, testi, lelki, idegi...pár napig mélypont, bár az öngyilkosságot kizárom (nem erkölcsi vagy egyéb elvek miatt, pusztán azért, mert vannak állataim, akiket a halál elől mentettem meg, és kötelességem róluk gondoskodnom).
az összeomlás után azt vettem észre, hogy "nem érzek semmit"; szinte minden, ami addig a sírógörcsbe, az önbántásba és a rettegésbe kergetett, semmivé vált. sztem egyszerűen kiégett az agyam fájdalomközpontja, vagy mittudomén. ezzel együtt a memóriám is amortizálódott-- a 10 évvel ezelőtti dolgokra ugyanúgy emlékszem vagy nem emlékszem, mint arra, ami tegnap volt vagy egy éve; nincs érzelmi töltete az emlékeimnek (ez zavaró). pár napig teljesen blokkolódtak az érzelmeim. és nem volt semmiféle elhatározás, h "mostantól leszarom", ezek nem érnek semmit; valami történt az agyamban, ami egyrészt jó, mert ilyen mértékű folyamatos fájdalommal nem lehet élni, másrészt "fura".
olvasom, amiket írsz, és nagyon sok mindenben magamra ismerek.
hjó, hát bárkivel megtörténhet így!4 mert lehet baleset, rossz dolgok történhetnek, amyg nem vagyunk benne, nem tudjuk hogyan reagálunk!4 senki!!! ehhez még betegség sem kell.. én ezért gondolom a pozitívabb oldalról közelíteni.
Kedves Kiscsillag,
igazából nem a pszichológusával szembeni ellenállásról írtam, hanem a terápiával kapcsolatosról, ami mindenkiben megjelenik, ha még oly elkötelezett is, többnyire tudattalanul, de olyan is van, hogy ez tudatosul.
Arra kérném ne vonjon le elhamarkodott következtetéseket a jövőjével kapcsolatban. Próbáljon meg türelmes lenni önmagával kapcsolatban, kevesebb elvárás, több haladás (lehetséges). A racionalizálás és intellektualizálás viszonylag érett elhárító machanizmusok. Ezek kellenek. Énünknek védenie kell magát, hogy az egyensúlyt fenn tudja tartani. Azok a tartalmai, melyekkel szemben hárít nyilván szorongást vagy fájdalmat keltenének, ha át kellene élnie őket.
Talán legközelebb érdemes lenne megkérdezni a pszichológusát, hogyan vészelhetné át ezeket az időszakokat, ő mit tanácsol evvel kapcsolatban.
Üdv
S.Zs.
Kedves Kiscsillag,
amikor egyéni terápiába jár valaki, az nagyon felkavaró tud lenni. Két ülés között is dolgozik a dolog, az érzések, a gondolatok. Az, hogy óra után jut eszébe valami, nem baj. Ha még emlékezik a következő alkalomkor és szeretné megbeszélni, akkor vigye vissza nyugodtan a témát.
A hangulatingadozások ebben az esetben normális reakciónak tekinthetőek. Azt javaslom, ha csak lehet, beszéljen ezekről a nehézségekről a pszichológusának, hátha tudják lassítani az iramot. Nem szokatlan reakció a testi tünetek fellépése sem, ez az ellenállása része, amit tudat alatt fejt ki a terápiával szemben.
El tudok képzelni olyan megoldást is, hogy miután beszélt a pszichológusával, esetleg édesanyjával együtt mennek el hozzá, hogy ő is tisztában legyen az esetleg fellépő nehézségekkel.
Előző posztjával kapcsolatban: személyes véleményem, az, hogy az elfogadás valami olyasmi, ami nem zárja ki a változtatás lehetőségét, a beletörődés pedig igen. Az elfogadásban benne van a mostani helyzet változtathatatlansága, de nem örökkévalóan. A beletörődésben pedig a lemondás is. Hangsúlyoznám, ez az én véleményem. Ha a skizofréniára vetítem ezt, akkor az elfogadásban a helyzet javíthatósága, szintentartása és egy minőségibb élet lehetősége van benne, a beletörődésben pedig a passzív leépülés lehetősége.
Azt javaslom, hogy a pszichológusnak mondja el a vele kapcsolatos nehézségeit, rossz érzéseit, természetesen énközlés formájában, ha lehet. Tehát "én úgy érzem...", "én úgy gondolom...", "én azt tapasztaltam..." stb.
Érdemes lehet több esélyt is adni ennek a kapcsolatnak.
Üdv
S.Zs.
Kedves Kiscsillag,
Mobid2 és Nemember nem tett fel nekem konkrét kérdést, hanem Önnel beszélgettek itt, ha jól láttam, magát szerették volna vígasztalni. Nem szoktam olyankor válaszolni, amikor nem vagyok megszólítva.
Üdv
S.Zs.
Kedves Kiscsillag,
nagyon szívesen. Köszönöm a visszajelzést is.
S.Zs.
Idézet tőle: Mobid2Kedves Ábránd!
Komoly kérdéssel fordulok Önhöz. A kisfiam érdekeit nézve kérdezek. A legutóbbi gyerekelhelyezési tárgyaláson felmerült az, hogy adjam örökbe a fiam. Most fél évet kaptam ezen gondolkodni. Skizofrén vagyok, de antipszihotikumokkal kompenzált és leszázalékolt. Tünetmentes vagyok jó ideje, eredetileg a betegség miatt helyezték átmeneti nevelésbe a babámat. Már egy éve, mióta megszületett. Apukája nincsen, egyedül vagyok rá a szüleimmel. Velük is élek, de önálló életet. Folyamatban van a gondnokság alá helyezésem ügye is, már egy éve (szintén) de semmi elörelépés. Van annak módja, hogy velünk éljen a fiam, de a szüleim együttmüködése is szükséges, családba visszahelyezésnek hivják, hogy egyikük vállalja a gyámságot a fiam felett és segit a nevelésében.
Kérdezem Önt, vajon skizofrénként tudnék-e teljes életet biztositani a fiamnak? Nem károsodna-e valamilyen mértékben? A gyógyszereket életem végéig szedni fogom és van betegségbelátásom is. Nem tudom, mi lenne neki a legjobb: ha örökbeadnám és szeretö teljes családba kerülne, vagy ha velem élne és a szüleimmel? Anyagilag jobban járna, ha családba kerülne, mert a leszázalékolás mellett még mindig nem tudtam munkát találni. Ezen vivódom napok óta, igaz, még van 5hónap erre. A szüleimmel azt beszéltük, októberben közösen döntünk és egy álláspontot képviselve megyünk a legközelebbi decemberi tárgyalásra.
Önnek mi a véleménye?
Köszönettel,
Mobid2
Kedves Mobid2,
valóban komoly kérdés ez, mind az Ön, mind a gyermeke számára. Sajnos én nem ismerem elég jól az Ön állapotát ahhoz, hogy kompetens módon állást foglalhassak.
Veszélyeztető lehet a gyermekre, ha nincs megfelelően ellátva, nem csak fizikailag, érzelmileg is. Ugyanakkor, ha a nagyszülők nem csak "névleg" vállaják a gyermek gyámságát, hanem szeretni is tudják és biztosítani azt a figyelmet mind Önnek, mind a kicsinek, amire szükségük van, akkor megfontolandó a visszahelyezés.
Felmerült bennem az a kérdés is, hogy miért csak az örökbefogadás jön szóba? Tartós gondozásba vétellel éppen úgy megoldható a probléma és akkor jogilag a maga gyermeke marad. Mindenképpen érdekes helyzet alakulhat ki, hiszen Ön nem akar lemondani a gyermekéről, tehát az örökbefogadó szülőknek szembe kellene nézniük avval, hogy a gyermek és Ön állandó kapcsolatban van. A döntésükbe független szakemberek véleményét is kérhetnék, aki segíthetne tisztázni mire alkalmas, és mit is szeretne, mik az aggodalmai és mik a reményei.
Sajnos én nem tudok érdemben segíteni ebben a döntésükben.
Üdv
S.Zs.
Kedves Ábránd!
Komoly kérdéssel fordulok Önhöz. A kisfiam érdekeit nézve kérdezek. A legutóbbi gyerekelhelyezési tárgyaláson felmerült az, hogy adjam örökbe a fiam. Most fél évet kaptam ezen gondolkodni. Skizofrén vagyok, de antipszihotikumokkal kompenzált és leszázalékolt. Tünetmentes vagyok jó ideje, eredetileg a betegség miatt helyezték átmeneti nevelésbe a babámat. Már egy éve, mióta megszületett. Apukája nincsen, egyedül vagyok rá a szüleimmel. Velük is élek, de önálló életet. Folyamatban van a gondnokság alá helyezésem ügye is, már egy éve (szintén) de semmi elörelépés. Van annak módja, hogy velünk éljen a fiam, de a szüleim együttmüködése is szükséges, családba visszahelyezésnek hivják, hogy egyikük vállalja a gyámságot a fiam felett és segit a nevelésében.
Kérdezem Önt, vajon skizofrénként tudnék-e teljes életet biztositani a fiamnak? Nem károsodna-e valamilyen mértékben? A gyógyszereket életem végéig szedni fogom és van betegségbelátásom is. Nem tudom, mi lenne neki a legjobb: ha örökbeadnám és szeretö teljes családba kerülne, vagy ha velem élne és a szüleimmel? Anyagilag jobban járna, ha családba kerülne, mert a leszázalékolás mellett még mindig nem tudtam munkát találni. Ezen vivódom napok óta, igaz, még van 5hónap erre. A szüleimmel azt beszéltük, októberben közösen döntünk és egy álláspontot képviselve megyünk a legközelebbi decemberi tárgyalásra.
Önnek mi a véleménye?
Köszönettel,
Mobid2
Kiscsillag, ezt az elkeseredettséget én is érzem... pont ugyanigy. de nem vagyok szuicid, csak néha felvillan egy gondolat, hogy mikor lesz vége? és soha. még vagy 20évet igy kell leélnem, jobb ha hozzászokom a gondolathoz. ha nem 30vagy 40évet, mert a fizikumommal semmi gond, csak az agyammal és a lelkemmel van a probléma.
szerintem más megoldás nincs, meg kell szokni, el kell fogadni, hogy nem ezt kértük, mégis ezt kaptuk és együtt kell vele élni.
Kiscsillag, én is szoktam hasonlóképp érezni. Hogy ezerszer jobban vagyok mint régen, mégis nehéz, nem akarom ezt, az injekciót, meg az esti kínlódást az alvással, meg az egész helyzetet. Nem akarom megölni magam de néha úgy érzem nincs más kiút, meg kell tennem előbb-utóbb
Idézet tőle: Hope3Kedves Ábránd,
Köszönöm a válaszát! Akkor ezek szerint olyan mintha önmagunk "elapróznánk", ha több nevet használunk... azt hiszem értem. Talán. 🙂
Szép napot kívánok!
Kedves Hope3,
igen, valami olyasmi.
Üdv
S.Zs.
Kedves Ábránd,
Köszönöm a válaszát! Akkor ezek szerint olyan mintha önmagunk "elapróznánk", ha több nevet használunk... azt hiszem értem. Talán. 🙂
Szép napot kívánok!
Idézet tőle: Hope3Kedves Ábránd!
Nekem az lenne a kérdésem, hogy ön szerint baj e az, ha egy fórumon belül önmagammal beszélgetnék? Ezzel becsapok e másokat, okozok e csalódást valakinek? Tudom a kérdés furcsa és nem mindennapi. De úgy érzem én "csak" így tudok önmagam lenni, kiteljesedni, megmutatni ki is vagyok. Egyébként még érdekelne, létezik e olyan "betegség" aminek ez a tünete? Vagy csak azért "csinálom", mert szeretnék valaki lenni? Nagyon hangulatember vagyok, és sokszor már rögtön a "cselekvéseimet" követően megbánom amiket teszek. Mégis hogyan szokhatnék le arról, hogy ne más bőrébe bújjak, hanem mindig "önmagam" adjam? Rá lehet erre nagyon szokni? (mármint a más bőrébe bújásra).
Válaszát előre is köszönöm. Bocsánat a kissé "homályos" megfogalmazásért.
Kedves Hope3,
azt gondolom ezen a fórumon többen vannak több nick névvel. Talán abból adódik ez, hogy nem tudják önmagukat egységesen látni, és így vállalni. Ez gyakran a problémájukból is fakad.
Az, hogy beszélget saját magával és becsap-e másokat abban az esetben lehet probléma, ha evvel konfliktusokba kerül, amelyek esetleg az állapotát ronthatják. Természetesen csak akkor, ha erre fény derül. Én azt is el tudom képzelni, hogy a többiek tudják "identitásait" és elfogadják Önt olyannak amilyen.
Mindenki szeretne "valaki" lenni. Én ebben nem találok semmi kivetni valót. Igen, lehet a problémája tünete, de hosszú és bonyolult lenne leírni ide. Egyébként én ezt nem érzem más bőrébe bújásnak, sokkal inkább a saját én-részeinek a különváltan használásának. Értem, hogy így jobban "önmaga" tud lenni, legalább is ezt érzi, de evvel inkább segíti az én-részeinek szétválását, mint egyben, egységben működését.
Személyes véleményem, hogy lehet bántó az ismerőseinek a "becsapás".
Üdv
S.Zs.
Kedves Ábránd!
Nekem az lenne a kérdésem, hogy ön szerint baj e az, ha egy fórumon belül önmagammal beszélgetnék? Ezzel becsapok e másokat, okozok e csalódást valakinek? Tudom a kérdés furcsa és nem mindennapi. De úgy érzem én "csak" így tudok önmagam lenni, kiteljesedni, megmutatni ki is vagyok. Egyébként még érdekelne, létezik e olyan "betegség" aminek ez a tünete? Vagy csak azért "csinálom", mert szeretnék valaki lenni? Nagyon hangulatember vagyok, és sokszor már rögtön a "cselekvéseimet" követően megbánom amiket teszek. Mégis hogyan szokhatnék le arról, hogy ne más bőrébe bújjak, hanem mindig "önmagam" adjam? Rá lehet erre nagyon szokni? (mármint a más bőrébe bújásra).
Válaszát előre is köszönöm. Bocsánat a kissé "homályos" megfogalmazásért.
"A semmitől a v alami felé - mivel adhatunk értelmet életünknek?
Alighanem mindnyájunkat elfogott már az élmény, hogy a hétköznapok taposómalmából kitekintve, egy gondolatnyi szünet után nem látjuk értelmét tovább pörgetni a mókuskereket. Üresnek érezzük magunkat, nem találunk kapaszkodót, a munka és a mindennapi tevékenységek nemhogy örömöt, de érdeklődést sem váltanak ki. Kipereg a kezünk közül az idő, anélkül, hogy valójában bármivel eltöltenénk. Mi történik ilyenkor és mit tehetünk, hogy kikerüljünk ebből a lelkiállapotból?"
Online Pszichológia
kiscsillag! nem engenm kérdeztél, és nem tudom, tényleg ez az élet értelme, de én is így igyekszem élni, ahogy leírtad. nekem működik! nem mondom, hopgy egyszerű mindig, de az tuti, hogy előre visz.
Hajrá! És sok sikert ehhez!
Ábránd válaszára amúgy én is kíváncsi vagyok.
Idézet tőle: lolaHát köszönöm szépen...a többit udvariasságból kihagyom. Lola.
Kedves Lola,
sajnálom, ha nem erre számított. Mindenesetre az aggodalmait teljes mértékben megértem.
Üdv
S.Zs.
Én is frontint szedtem,elég könnyen ment hogy letegyem,hozzáteszem eladó vagyok elég stresszesek a napjaim,nem bírom a hülye embereket..akkor veszem be ha szükségét látom,tehát soha,mert félek hogy visszaszokom rá.de pl most vettem be mert a kedves párom megint be van állva és ki kell birnom hogy ne szóljak be...milyen állásokat szoktál megpályázni Kiscsillag?
Hát köszönöm szépen...a többit udvariasságból kihagyom. Lola.
Kedves Mindenki!
Nagyon jó látni a segítőkészségüket, ahogy egymást támogatják, segíteni próbálják.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: lolaKedves Ábránd ! 33 éves anyuka és feleség vagyok. Dolgozom,mindenki egészséges a családban,vannak rokonaim,rettentő kedves jóbarátok a kollégáim,csupa kedves ember vesz körül.Ám a párom egy vadállat,ha iszik,ugyanis ő alkoholbeteg, a hét minden napján részeg.rendőrt többször kellett hivnom mert a 6 éves gyermekünk előtt ütött ,rúgott,volt hogy a gyerek is véletlenül odakarült és nem uszta meg lila foltok nélkül.. többször kellett éjjel elmennem rokonokhoz a gyerekkel miatta. hiába karmolom,rúgom,teljes erőmből,ő mindig erősebb..sokszor ugy érzem jobb lenne ha meghalna,ha nem lenne gyerekem ,lehet már megöltem volna ,ki mondaná meg,hogy nem önvédelem volt... na de ott a gyerek aki imádja az apját már tudja ugyan hogy milyen és zavarba is tud hozni a kérdéseivel,amelyekre nem mindig tudok válaszolni,de nem is érdekelne engem ha agyon is verne,csak ne a gyerek előtt tenné.A kérdésem 2 részből áll : hogy lehet leszoktatni egy olyan embert az alkoholról aki évek óta vedel,aki el sem ismeri hogy beteg,emellett dolgozik és mindenki birja mert amugy jó fej mindenkivel..... a másik kérdés: a gyermekemből mi lesz ha igy nő fel? melyik jobb? ha elválasztom az apjától most,abba beleőrülne. most 2 napig nem voltunk itthon,és elég rosszul viselte..a jogi dolgokba ne menjen bele:gyermekvédelem stb..mert azon már túl vagyok,nem csináltak semmit.vagy inkább most kapjon egy sokkot mert nem lesz apja,és felnőőtként még lesz esélye ha nem igy nő fel?várom válaszát.
Kedves Lola,
az első kérdésére azt tudom válaszolni, hogy semmit. Vagy szinte semmit. Amig valaki nem érzi problémának a viselkedését, addig aligha tehet bármit a környezete. Józan állapotában meg lehet próbálni elmondani, beszélni vele az ivásról és következményeiről, de az aktuális helyzetben aligha. Régen volt kényszerelvonó, ma már nincs ilyen. A kényszerelvonó után hamarosan ugyan ott folytatódott minden, ahol előtte.
a második kérdésre azt tudom mondani, hogy bizony az erőszaknak és az erőszak látványának súlyos lelki következményei lehetnek (egy elborult pillanatban akár testi is) a gyermekre nézve. AZ, hogy 2 nap távollétük alatt a gyermek nem érezte jól magát természetes, ráadásul, ha jól értem, mind a ketten távol voltak. Ha Ön vele van, az már biztonság.
Nem szeretnék nyilatkozni arról, el kell-e hagynia a férjét. Ez a döntés az Öné kell legyen. Az Eszter alapítványnál foglalkoznak bántalmazott nőkkel, kérem vegye fel velük a kapcsolatot, ha segítséget szeretne kérni. (Tudomásom szerint nem csak szexuális erőszakot elszenvedettekkel dolgoznak).
http://www.eszteralapitvany.hu/
Üdv
S. Zs.
helyesbites: csopot talalkozo.
a gyules szo helyett inkabb a talalkozo szot hasznalnam.
Akkor meg mondanek valamit, remelem Abrand pszihologus nem haragszik meg.
Az alanonban en azt tanultam meg, es nekem az valt magatol erthetodove, hogy van az alkoholista ember tipus es az olyan aki valasztja az alkoholista tipust.
Aki valasztja az alkoholista tipust azt nevezik alanon tipusnak. Az alanon altalaban nem iszik, hanem kodependens az alkoholistara.
Amikor az alanon elhagyja az alkoholistat, es nem reszesul kezelesben es gyogyulasban akkor 99.5% valoszinusege annak hogy talal egy masik alkoholistat aki ugyan ugy kezeli ot mit a regi.
A gyogyulas folyamata alatt nekem egyertelmuve valt, hogy az elhagyas nem szuksegszeruen fizikai elszeparalodas. Es az alanon szemelyisegu tipusu ember kepes boldogsagot es megelegedettseget talalni attol fuggetlenul, hogy az alkoholista iszik-e vagy sem.
Nem egyertelmu, hogy a ferjedet el kell hagynod vagy sem. Ezt csak te sajat magad tudod eldonteni sajat magadnak. Es nem szuksegszeruen kell elhagynod a ferjedet annak ellenere, hogy iszik-e vagy sem. De el is hagyhatod.
A fizikailag veszelyes helyzetekbol kell mindenkeppen kimozdulni. Hogyan? Akarhogyan.
Barmilyen eszkoz megengedett az onvedelemre. Ha lehetseges, mennyel alanon csoportgyulesre. Es jarj oda vissza!
Sok szerencset!
LOLA! ALA NON! AL-ANON!
Szia Lola,
Szoval keresd meg mi az az alanon. Menjel oda hozzajuk, es akkor amikor jarsz kozejuk, neked sajat magadtol erdhetodove valik hogy mit kell tenned a ferjeddel kapcsolatban, es minden mas alkoholbeteggel kapcsolatban.
Nekem bejott.
Azt azert meg mondanam, hogy legyel keszen elhagyni olyan helyzeteket amik fizikailag veszelyesek szamodra es gyermeked szamara.
Tisztelettel;
zsivany
Lola szerintem is hagyd el a férjedet, mert ennek nem lesz jó vége. Semmiképpen sem. A gyereked az biztos, hogy lelkileg nagyon-nagyon sérült lesz, ha továbbra is a férjeddel maradsz. Lehet, hogy a gyereked ragaszkodik az apjához, mert még nem úgy fogja fel a dolgokat, de biztos vagyok benne, hogy egyáltalán nem tesz neki jót az, amit otthon lát. Az a helyes döntés, ha ebből az egész szituációból kilépsz a gyerekeddel együtt. Különben teljesen tönkretesz téged is és a gyerekedet is az a férfi. Ne várd meg míg a gyermeked vagy te sokkal súlyosabban megsérültök..
köszönöm .
lola
ne haragdj hogy beleszolok, de szerintem hagyd ott a hapsit amilyen gyorsan csak tudod.... Én ebbe nőtem fel és hidd el nem kellemes....És ha az anyám abba az időbe jol döntött volna akkor most én sem tartanék ott mint most.... Lehet hogy most még kihagyja a gyereket, de egy idő után nem fogja azt nézzni hogy most kit üt téged vagy a gyereket...... Most még ragaszkodik a kicsi az apjához de ahogy nőni fog, úgy fog majd eltávolodni... Kitartás.... és bizom abban hogy jól fogsz dönteni....
Kedves lola! Bár engem nem kérdeztél, de én azt mondom, minél hamarabb válaszd el az apjától a gyerekedet! Meg fogja érteni ha felnő, sőt talán ha őszintén beszélnél vele már most is megértené, nem hülye, csak gyerek, nincs értelme titkolózni előtte nagyon. Ha zavarba is hoz a kérdéseivel, azért csak válaszolj őszintén, az ő szintjének megfelelően, ne adj kitérő válaszokat szerintem. A gyereknek az a legjobb, ha soha többet nem lát ilyen jelenetet, pláne hogy még ő is résztvevő volt már, mint írod! Ez az én véleményem, de én személyesen érintve érzem magam ez ügyben, pedig az én apám nem volt alkoholista, csak agresszív a gyerekeivel szemben. Én 8 éves koromtól könyörögtem anyumnak hogy váljon el tőle és költözzünk el, de jó ideig nem tette. Örültem volna, ha nem mellette növök fel. Nem sokszor bántott, de az a pár (kb 10?) alkalom nagyon mély nyomokat hagyott, olyan lelki sebeket kaptam általa, hogy a mai napig nem dolgoztam fel, pedig már vagy 8 éve nem élünk együtt, és meg is változott nagyon, már más ember. Meg is beszéltem azóta vele, tudja hogy még meg is öltem majdnem mikor megvakult, mert annyira gyűlöltem azért ahogy bánt velünk. Na de mindegy az én történetem, ez nem ugyanaz, de én mit nem adtam volna erőszakmentes gyerekkorért! Azóta sem bírom az erőszakot, volt, hogy a barátok köztben elcsattant egy pofon, és én kikészültem tőle... Hidd el, később meglesz még a böjtje minden egyes cirkusznak, amit az apja rendez előtte! Ne tedd lelki beteggé a gyerekedet, hagyd el a férjed! Az ilyenek nem változnak, ebben ne is reménykedj.