Ábránd pszichológus válaszol
Az mitől van hogy gyakran változik a véleményem ?A hangulataim irányítanak ....betegesen már anyukámék is mondták h forduljak orvoshoz mert olyen mintha dilis lennék.Közrejátszik h éveken át éltem drogokkal és ittam ? De már több éve nem....Lehet h ennyi idő után hat ki?Úgy érzem valami gond van az agyamban.:(
Kiscsillag, valahogy megértem ezt a se előre-se hátra érzést. Viszont egy irgalmatlan méretű műnaiv hülyeséget fogok most kérdezni: ha nem vedelnéd ekkora lendülettel a kvt, nem lehet, hogy eggyel kebesebb okod lenne rosszul lenni? Mert értem, hogy azért iszod, hogy ne szunyálj el a klavivial a fejed alatt, viszont ha sok kávét iszik az enba, akkor kb ugyanazt éri el, mintha semmit se inna, csak még zizibb lesz tőle. Na mindegy, ez a fiziológiás része, de talán valamit dob a többin is. Ahhoz sokat nem tudok szólni, hogy egy idő után "telítődsz" a munkahellyel (időben felkeléssel stb), mert ez egy bárkivel előforduló jelenség, csak nálad nagyon durva mértékben van jelen. Hogy miért, annak nyilván van valami előtörténete, és remélem lesz utótörténete is, méghozzá az, hogy találsz valami módszert (segítséggel vagy a nélkül), amivel le tudod szerelni ezeket a rossz érzéseket.
Kiscsillag, én az iskolával voltam hasonló helyzetben, ott nem birtam megmaradni, és tiszta idegroncs meg depressziós lettem attól hogy bejártam. Aztán az elmúlt években már csak esti tagozatra jártam (volna) de már az sem ment... Örülök, hogy idén kihagytam a beiratkozást.
Kedves Ábránd!
A legtöbb topikon el szokott veszni, amit írok, mert inkább egymással beszélgetnek, és így nem igazán érdekli őket, ha én odatolom a kis kommentemet. Viszont jó lenne valakivel beszélgetni a problémáimról, olyannal, aki nem veszi úgy hogy fejenborítom negatívumokkal... Van egy anyukám meg egy Emberem, akikkel gyakrabban találkozunk, előbbi akar velem komoly dolgokról beszélgetni, de nem egyszerű, utóbbival amennyit én úgy gondolok, hogy nem akaszkodás, beszélgetek (negyedik hónapja vagyunk együtt kb). Haverjaimmal nyilván nem beszélgetek ilyeneket.
Ma huszadjára rájöttem, hogy nem szabad negatívan hozzáállni, mert akkor még sokkal szarabb lesz. Csak abban azért benne van a viccfaktor, amikor Anyukám jószándékkal mondja, hogy ne legyek ilyen idegroncs. Köszi, csak ez nem on-off jelleggel működik...
Komolyan nem tudom, hogy milyen módszereket használjak, persze azon kívül, hogy most pl elkezdtem már foglalkozni a html-es tananyaggal, megyek a munkaügyibe stb. De utóbbival is meg vagyok áldva, ha egyszer azon izgulok, hogy biztos látszik rajtam, hogy huszadik "és akkor ideteccik menni, meg amoda, és talánesetleg" mondatnál a fejébe húznám a hivatalnok palinak a szemetesvödröt... Főleg, hogy küldtek már át A pontból B-be a nagy büdös semmiért, többször is (eklatáns példa: hapsinak egy perc lett volna az iroda másik végében kapirgáló kolléganőt megkérdezni, hogy "bocs, van képzés?" "nincs", ehelyett beállított a sorba, tíz perc semmitörténés, sora kerülök, és mit ád Isten, nincs képzés. Nesze semmi, szó szerint. Persze, örvendek, hogy van egy ilyen szervezet, de egyelőre a kavirnyálás megy, és még én érzem magam hálátlan pöcsnek, ha megjegyzem, hogy ez vagy az kicsit ereszt a rendszerben... (Csináld jobban stb)
Szóval nagyjából az a kérdésem, hogy ezt a kisebbrendűségi érzést, és az ebből fakadó baromi idegességet hogyan szereljem le? Nem akarom, hogy ez irányítson, mert ha ez eluralkodik, akkor egy széteső, idegbeteg, megbízhatatlan valaki leszek valószínűleg.
Köszönöm a figyelmet:)
Idézet tőle: ÁbrándKedves Harmony,
átérzem ezt a kellemetlen állapotot. Úgy látom van ebben egy jó adag hullámzás is. A gyakorlat teszi a mestert mondásban sok igazság van. Úgy tud úrrá lenni ezen, ha szembe megy a félelmeivel. Gyakran előfordul, hogy emberek pont a fontos személlyel nem tudnak kommunikálni. Éppen az gátolja a társalgást, hogy annyira fontos. Ha félre tudja tenni kicsit a negatív gondolatait és hiedelmeit arról, hogy milyen a véleményük, ha el tudja képzelni, hogy nekik is lehet hasonló problémájuk és ők sem tökéletesek, akkor talán enyhül a félelme. Az is megoldás lehet, ha nem akar tökéletes lenni előttük és elmondja, hogy ez nehéz Önnek, bár sok mondanivalója lenne.
A szorongások nagyon le tudják fárasztani az embereket. Ez épp elég ok a fáradtságra. Ha antipszichotikumot szed, az is képes fáradtságot okozni. Természetesen ilyenkor az orvossal együtt mérlegelni kell, mennyi az, ami még hat és nem akadályozza az általános életvitelében.Köszönöm az előzőekben írt jó kívánságot. Önnek is szép napot!
S.Zs.
Kedves Ábránd,
köszönöm a részletes válaszokat, mindkét üzenetemre, igen talán az a probléma, hogy az a személy nekem túl fontos, és fontos a véleménye számomra. Megpróbálom realizálni amit írt, elképzelni, hogy annak a fiúnak is lehetnek hasonló gondjai mint nekem, talán így könnyebb lesz leküzdenem a félelmeimet. Igen jól látja, eléggé hullámzó vagyok, és megkockáztatom talán vannak olyan időszakok is amikor képes lennék beszélni vele. Csak sajnos az nagyon ritka. De nem adom fel! 🙂 Köszönöm mégegyszer!
Üdvözlettel: harmony
Idézet tőle: help88Borderline személyiség zavarban szenvedek nagy valószínűséggel. Hova fordulhatnék segítségért ?Lehet kezelni ? Mert kezdek begolyózni már ettől a bizonytalanságtól...sehogy sem jó 🙁
Kedves Help88,
pszichoterapeutához lenne érdemes fordulnia. Vannak bennfekvős osztályok, Pszichiátriai Klinika B földszint, Tündérhegy, Thalassa. Ezek pszichoterápiás osztályok. Vagy ambuláns kezelésre bármelyik pszichoterápiás rendelőhöz. Ezek elérhetősége a neten megtalálható. Amit én a legjobban ismerek, az a Nap-Kör Mentálhigiénés Alapítvány, a VIII. kerületben. Itt működik DBT csoport is, ami a borderline személyiség zavarral küzködőknek egy viselkedésterápiás csoport, amely a kiesett készségeket igyekszik segíteni elsajátítani a benne résztvevőknek. Emellett egyéni terápia is szükséges. A csoport eredményesen működik. http://nap-kor.hu/ujhonlap/cimlap.html
Üdv
S.Zs.
Borderline személyiség zavarban szenvedek nagy valószínűséggel. Hova fordulhatnék segítségért ?Lehet kezelni ? Mert kezdek begolyózni már ettől a bizonytalanságtól...sehogy sem jó 🙁
Sajnos, egy kicsit elvesztem a posztok között, ha valakinek nem válaszoltam, kérem jelezze, pótolni fogom.
Élvezzék ezt a szép időt, ha módjukban áll, tekintsék a természet ajándékának, ettől jobb kedvre derülhetnek.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: harmonyKedves Ábránd!
Elnézését kérem hogy megint írok. Nem is fontos mindenre válaszolni, de le szeretném írni ami bennem van most. A VALÓDI problémám nem is a Bulímia. Mármint az is megvan, és jelen van, de az számomra nem olyan "igazi probléma", amivel ne tudnék együttélni. Az én igazi problémám az, hogy reménytelenül szerelmes vagyok valakibe, és nem tudok vele kommunikálni, mert egyszerűen nem megy. Mégpedig azért nem megy, mert nincsenek gondolataim, vagy mégha vannak is azok spontán nem jutnak eszembe, csak ha EGYEDÜL vagyok, és írhatok. Tehát képtelen vagyok beszélgetni élesben. Ez megkeseríti az életem. Azt mondják "gyakorlat teszi a mestert", meg hogy "minden gyakorlás kérdése", de én ahányszor megpróbáltam normálisan kommunikálni valakikkel, mindig kudarcba fulladt és végül azt éreztem, hogy na megint jól beégtem a számomra fontos emberek előtt, és tuti hogy most megvan a - negatív - véleményük rólam. A másik az, hogy szinte állandóan gyenge, energiátlan és fáradt vagyok, most ez a mai egy kivételes nap. Ma tudok írni és fent lenni, de sokszor átfekszem a napokat, és nem tudok semmi érdemlegeset csinálni. Sokszor még a netezéshez is szörnyen fáradt kimerült vagyok. Kivizsgáltatni félek magamat, hogy esetleg valami halálos betegségem van, mondjuk Rák és talán ezért vagyok mindig olyan rosszul. Nem tudom tartani a kapcsolatot azokkal az emberekkel akik fontosak és akiket szeretek. Na mindegy, nem akarom hosszúra nyújtani, nagyjából ez az ami tönkreteszi az egész életemet. Az hogy nem fog az agyam, és az energiátlanság, krónikus fáradtság. Tök üres vagyok belül, de érzelem rengeteg. De gondolat meg nulla. Nem tudom létezik e valami ami javíthat ezen a helyzeten... nem is fontos válaszolnia, remélem nem baj hogy leírtam.... csak olyan elkeseredett vagyok....
harmony
Kedves Harmony,
átérzem ezt a kellemetlen állapotot. Úgy látom van ebben egy jó adag hullámzás is. A gyakorlat teszi a mestert mondásban sok igazság van. Úgy tud úrrá lenni ezen, ha szembe megy a félelmeivel. Gyakran előfordul, hogy emberek pont a fontos személlyel nem tudnak kommunikálni. Éppen az gátolja a társalgást, hogy annyira fontos. Ha félre tudja tenni kicsit a negatív gondolatait és hiedelmeit arról, hogy milyen a véleményük, ha el tudja képzelni, hogy nekik is lehet hasonló problémájuk és ők sem tökéletesek, akkor talán enyhül a félelme. Az is megoldás lehet, ha nem akar tökéletes lenni előttük és elmondja, hogy ez nehéz Önnek, bár sok mondanivalója lenne.
A szorongások nagyon le tudják fárasztani az embereket. Ez épp elég ok a fáradtságra. Ha antipszichotikumot szed, az is képes fáradtságot okozni. Természetesen ilyenkor az orvossal együtt mérlegelni kell, mennyi az, ami még hat és nem akadályozza az általános életvitelében.
Köszönöm az előzőekben írt jó kívánságot. Önnek is szép napot!
S.Zs.
Idézet tőle: harmonyKedves Ábránd!
Ismét Önhöz fordulok, bár tulajdonképpen nem tudom akarom e a "gyógyulást" azzal kapcsolatban amibe belekerültem. Nincs hivatalos diagnózisom róla, de azt gondolom, hogy Bulímiás vagyok. Kb fél éve napi szinten hánytatom magam, akkor is ha csak kicsit eszek, akkor is ha sokat. Egyszerűen nem bírom elviselni ha kaja van bennem, mert állandóan azon kattogok, hogy ez most felszívódik és nyomja a súlyt rajtam. Ha logikusan nézem, akkor "nem vagyok" kövér a magam 46 kg-jával, mégis borzasztóan annak látom magam. Amikor sikerült lemennem 44 kg-ra, már egészen elfogadhatónak láttam a külsőmet, de még akkor sem akartam megállni a fogyásban. Tulajdonképpen már nagyon régóta foglalkoztat a súlyom, legalább 10 éve vagyok depressziós a súlyom miatt, meg azért mert nem fogadom el magam. Még soha nem voltam ilyen "kevés" kg, mégsem vagyok elégedett, és szörnyű belegondolnom, hogy hogy viseltem el magam nagyobb súllyal.
De a lényegre térek. Aggódom a hányásaim miatt, mert állítólag káros, és sok szövődményt stb-t okozhat. Számomra "nem rossz" hányni, és fel sem fogom hogy ezzel lehet hogy tönkreteszem magam. De azt érzem, hogy ez nem normális, és nem lehet egészséges.
A másik dolog, hogy viszont hízni sem akarok, sőt még fogyni szeretnék. Valójában nem is tudom miért írok, mertha gyógyulnom kéne az egyet jelentene a hízással. De nem akarok így élni, hogy minden a súlyom és a kg-ok és kalóriák körül forog. Sokszor érzem gyengének, levertnek magam. De még mindig inkább ez mint a hízás.... létezik ebből kiút? Létezik tényleges gyógyulás, ami nem párosul hízással? Vagy legalább az hogy valaha is el tudjam magam fogadni?
Ezeken kívül még megfeleléskényszerem is van, és az önértékelésemmel is gondok vannak.
Tud valamit tanácsolni? Sajnos segítséget nem fogok kérni, mert akkor már soha nem fogyhatok le az "álomsúlyra", mert mindenki ezzel fog foglalkozni, azt pedig nem akarom. Lehet valamit tenni, hogy élhetőbb és normálisabb életem legyen?
Válaszát előre is köszönöm, bár gondolom nem nagyon lehet erre mit mondani, hogy jobban is akarok lenni meg ragaszkodom is a Bulímiához...
Üdvözlettel: harmony
Kedves Harmony,
úgy érzem a sorai mögött inkább panasz van. Megoldást szeretne, de nem tudja elképzelni, hogy létezik ilyen.
Amennyiben már fél éve tart, akkor ez minden valószínűség szerint evészavar. Ezzel terápiában tudnak foglalkozni. Ám minden pszichoterápiához kell a saját motiváció is. Ugyanakkor létezik olyan önveszélyeztető állapot, ami miatt akár kényszerkezelhetik is. Önnek is ajánlanám a Pszichiátriai Klinika B földszintjén a Pszichoterápiás Osztályt.
A megfelelő súlyt mozgással és egészséges táplálkozással hánytatás nélkül is fenn tudja tartani. A 44 vagy 46 kg elfogadhatósága pedig a magasságtól is függ, erről pedig azt gondolom Önnek is vannak ismeretei.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: ReményKedves pszihológus ur! Már 7 hete szedem a Sertadepi gyógyszert, hallottam, hogy egy burán szereplő beteg is szedte, és csak 2-3 hónap után érzett javulást tőle, ugyhogy kérdésem lenne, hogy igazán tényleg csak akkor fejti ki hatását ez a gyógyszer, 100 mg-mot szedek belőle naponta, tovább nem akarom emelni az adagot, igy is a jobb fülem be van dugulva tőle, gondolom ez is egy mellékhatás! Várom válaszát! Remény
Kedves Remény,
lehetséges, hogy hosszabb idő tellik el, míg hat a gyógyszer. Ha még sem így lenne, forduljon feltétlen az orvosához. Érdemes lehet pszichoterápiába mennie, vagy időt szánni a Balassa utcai Pszichiátriai Klinikán Budapesten eltöltenie egy turnust, ahol jó eredménnyel kezelik a depressziót.
Üdv
S.Zs.
Kedves Ábránd!
Elnézését kérem hogy megint írok. Nem is fontos mindenre válaszolni, de le szeretném írni ami bennem van most. A VALÓDI problémám nem is a Bulímia. Mármint az is megvan, és jelen van, de az számomra nem olyan "igazi probléma", amivel ne tudnék együttélni. Az én igazi problémám az, hogy reménytelenül szerelmes vagyok valakibe, és nem tudok vele kommunikálni, mert egyszerűen nem megy. Mégpedig azért nem megy, mert nincsenek gondolataim, vagy mégha vannak is azok spontán nem jutnak eszembe, csak ha EGYEDÜL vagyok, és írhatok. Tehát képtelen vagyok beszélgetni élesben. Ez megkeseríti az életem. Azt mondják "gyakorlat teszi a mestert", meg hogy "minden gyakorlás kérdése", de én ahányszor megpróbáltam normálisan kommunikálni valakikkel, mindig kudarcba fulladt és végül azt éreztem, hogy na megint jól beégtem a számomra fontos emberek előtt, és tuti hogy most megvan a - negatív - véleményük rólam. A másik az, hogy szinte állandóan gyenge, energiátlan és fáradt vagyok, most ez a mai egy kivételes nap. Ma tudok írni és fent lenni, de sokszor átfekszem a napokat, és nem tudok semmi érdemlegeset csinálni. Sokszor még a netezéshez is szörnyen fáradt kimerült vagyok. Kivizsgáltatni félek magamat, hogy esetleg valami halálos betegségem van, mondjuk Rák és talán ezért vagyok mindig olyan rosszul. Nem tudom tartani a kapcsolatot azokkal az emberekkel akik fontosak és akiket szeretek. Na mindegy, nem akarom hosszúra nyújtani, nagyjából ez az ami tönkreteszi az egész életemet. Az hogy nem fog az agyam, és az energiátlanság, krónikus fáradtság. Tök üres vagyok belül, de érzelem rengeteg. De gondolat meg nulla. Nem tudom létezik e valami ami javíthat ezen a helyzeten... nem is fontos válaszolnia, remélem nem baj hogy leírtam.... csak olyan elkeseredett vagyok....
harmony
Kedves Ábránd!
Ismét Önhöz fordulok, bár tulajdonképpen nem tudom akarom e a "gyógyulást" azzal kapcsolatban amibe belekerültem. Nincs hivatalos diagnózisom róla, de azt gondolom, hogy Bulímiás vagyok. Kb fél éve napi szinten hánytatom magam, akkor is ha csak kicsit eszek, akkor is ha sokat. Egyszerűen nem bírom elviselni ha kaja van bennem, mert állandóan azon kattogok, hogy ez most felszívódik és nyomja a súlyt rajtam. Ha logikusan nézem, akkor "nem vagyok" kövér a magam 46 kg-jával, mégis borzasztóan annak látom magam. Amikor sikerült lemennem 44 kg-ra, már egészen elfogadhatónak láttam a külsőmet, de még akkor sem akartam megállni a fogyásban. Tulajdonképpen már nagyon régóta foglalkoztat a súlyom, legalább 10 éve vagyok depressziós a súlyom miatt, meg azért mert nem fogadom el magam. Még soha nem voltam ilyen "kevés" kg, mégsem vagyok elégedett, és szörnyű belegondolnom, hogy hogy viseltem el magam nagyobb súllyal.
De a lényegre térek. Aggódom a hányásaim miatt, mert állítólag káros, és sok szövődményt stb-t okozhat. Számomra "nem rossz" hányni, és fel sem fogom hogy ezzel lehet hogy tönkreteszem magam. De azt érzem, hogy ez nem normális, és nem lehet egészséges.
A másik dolog, hogy viszont hízni sem akarok, sőt még fogyni szeretnék. Valójában nem is tudom miért írok, mertha gyógyulnom kéne az egyet jelentene a hízással. De nem akarok így élni, hogy minden a súlyom és a kg-ok és kalóriák körül forog. Sokszor érzem gyengének, levertnek magam. De még mindig inkább ez mint a hízás.... létezik ebből kiút? Létezik tényleges gyógyulás, ami nem párosul hízással? Vagy legalább az hogy valaha is el tudjam magam fogadni?
Ezeken kívül még megfeleléskényszerem is van, és az önértékelésemmel is gondok vannak.
Tud valamit tanácsolni? Sajnos segítséget nem fogok kérni, mert akkor már soha nem fogyhatok le az "álomsúlyra", mert mindenki ezzel fog foglalkozni, azt pedig nem akarom. Lehet valamit tenni, hogy élhetőbb és normálisabb életem legyen?
Válaszát előre is köszönöm, bár gondolom nem nagyon lehet erre mit mondani, hogy jobban is akarok lenni meg ragaszkodom is a Bulímiához...
Üdvözlettel: harmony
kiscsillag lehet semmi. a felpörgöttség a sok gondolkodás, most így jön ki.
sokszor tényleg már az a baj, ha egyszer volt valami "baja" az emebrenek, akkor midnenbe bajt lát utána. pedig meg kell adni az esélyt annak is, hogy most épp csak fáradt voltaál nagyon. És a gondolkodás is leféraszt. nagyon is.
Kiscsillag, akkor most már csak meg kell ismerkedned az új diagnózisoddal, de a könyv biztos segit majd... és hátha tényleg enyhülni fog.
Kiscsillag, én nem tudok sok mindent a borderline-ról, de azt igen, hogy kinöhetö, gyógyitható. tehát máris nem gyógyithatatlan betegség a diagnózisod ami remélem nagy megkönnyebbülést okozott neked, innen már csak "dogoznod kell magadon" és eltünik, gyógyszer sem fog kelleni.
Idézet tőle: harmonyElnézést, hogy Ábránd topikjába írok, csak szeretnék Kiscsillag gratulálni az új életformához, és NAGYON NAGYON motiváló amiket írtál, az ember kedvet kap tőle, hogy mindent megtegyen az egészsége érdekében (persze amugy is ezt kellene tennünk), és felüdülés olvasni a soraidat! Remélem ez a lelkesedés, és életmód hosszútávon is megmarad! 🙂 Elnézést mégegyszer hogy "beledumáltam" 😛
Szia Harminy
Teljesen egyetértek veled , Kiscsillag nagyon jó olvasni , hogy jobban vagy és motivált!!!
Sok sikert és kitartást kívánok neked!!! Puszi csajok:)
Kedves pszihológus ur! Már 7 hete szedem a Sertadepi gyógyszert, hallottam, hogy egy burán szereplő beteg is szedte, és csak 2-3 hónap után érzett javulást tőle, ugyhogy kérdésem lenne, hogy igazán tényleg csak akkor fejti ki hatását ez a gyógyszer, 100 mg-mot szedek belőle naponta, tovább nem akarom emelni az adagot, igy is a jobb fülem be van dugulva tőle, gondolom ez is egy mellékhatás! Várom válaszát! Remény
És ha már "itt" járok, Ábránd Nagyon szép napot kívánok Önnek és persze Mindenkinek! 🙂
Elnézést, hogy Ábránd topikjába írok, csak szeretnék Kiscsillag gratulálni az új életformához, és NAGYON NAGYON motiváló amiket írtál, az ember kedvet kap tőle, hogy mindent megtegyen az egészsége érdekében (persze amugy is ezt kellene tennünk), és felüdülés olvasni a soraidat! Remélem ez a lelkesedés, és életmód hosszútávon is megmarad! 🙂 Elnézést mégegyszer hogy "beledumáltam" 😛
Kedves Kiscsillag,
újra és újra megbizonyosodom afelől, milyen jól menedzseli magát. 🙂
Üdv
S.Zs.
Kedves Kiscsillag,
és most hol tart ebben? Próbáljon reális, megvalósítható célokat kitűzni, a teljesítésük nagyban segítheti a lelki jóllétét.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: gerdaKedves Ábránd!
Köszönöm a válaszát.
Az a helyzet, hogy lassan hatodik éve járok terápiába, de ez nem változik.
Csapdában érzem magam. Mert a kötődés, a valakihez tartozás vágya és akadálya is bennem van.
Üdv, gerda
Kedves Gerda,
elképzelhető, hogy más tipusú terápiába kellene járnia, illetve erre a problémára fókuszálni a jelenlegiben. Ha nem tud tovább jutni benne, akkor avval a szakemberrel, akivel hat éve dolgozik érdemes átbeszélni a lehetőségeket, hogyan tudnának, vagy tudna ebben a problémában hatékonyabban változást elérni.
Azt gondolom, nagyon nehéz állapot az, amikor nem tud intim kapcsolatban létezni, sok szenvedéssel járhat mind az Ön, mind azok számára, akik így végül is az Ön "áldozatai" lehetnek. Érthető, hogy nyomasztja ez és változást szeretne. Nincs erre sem varázsszer, csak kitartó munka segíthet. Remélem sikerül közelebb kerülnie a megoldáshoz.
Üdv
S.Zs.
Kedves Ábránd!
Köszönöm a válaszát.
Az a helyzet, hogy lassan hatodik éve járok terápiába, de ez nem változik.
Csapdában érzem magam. Mert a kötődés, a valakihez tartozás vágya és akadálya is bennem van.
Üdv, gerda
Idézet tőle: gerdaKedves Ábránd!
Mitől lehet ez a probléma, hogyan lehet változtatni ezen?
Nem tudok párkapcsolatot kialakítani. Képtelen vagyok tartós érzelmeket táplálni olyan férfiak iránt, akik szeretnek. Valahogy előfeltétele annak, hogy huzamosabb ideig szerelmes legyek, hogy ne kelljek. Mintha szükségem lenne a visszautasítottságra, a fájdalomra. Ha realizálódik egy kapcsolat, frászt kapok a gondolattól, hogy valakihez tartozzak. Ugyanakkor erre vágyom a legjobban. Szégyellem, de néha taszít, ha látom, hogy valaki nagyon szeret, körülrajong. Nem túl jó kombináció a hatalmas szeretetéhségemmel.
Még egy kérdést szeretnék feltenni:
Gyakran iszom. Sajnos, ha elkezdem, képtelen vagyok megállni, addig iszom, amíg tudok. A viselkedésem szélsőségessé válik tőle. Néha kötekedő és gonosz vagyok vagy teljesen kitárulkozó, énidegen módon viselkedem. És kényszeresen csábítok, gyakran akkor is, ha az illető nem vonz. Nem tudom, miért csinálom. Arra gondoltam, hogy így próbálok figyelmet és 'szeretet' kapni.
Előre is köszönöm a válszát!
Üdvözlettel, gerda
Kedves Gerda,
a kérdés nagyon jó. Sajnos ez egy fórumon nem megoldható probléma. Több minden is eszembe jutott arról, amit leírt, de ezek mind csak találgatások lennének ennyi információ birtokában. Azt gondolom, hogy amit leírt, az nagyon a helyén van. Ha többet szeretne tudni önmagáról, ha a kapcsolati nehézségeit szeretné megoldani, akkor érdemes lenne pszichoterápiába menni, mindennek a megértéséhez. Arra tippelnék, hogy ez egy karaktervonása, aminek a változásához, ha ön is motivált ebben, szakember segítségét kérheti.
Üdv
S.Zs.
Kedves Ábránd!
Mitől lehet ez a probléma, hogyan lehet változtatni ezen?
Nem tudok párkapcsolatot kialakítani. Képtelen vagyok tartós érzelmeket táplálni olyan férfiak iránt, akik szeretnek. Valahogy előfeltétele annak, hogy huzamosabb ideig szerelmes legyek, hogy ne kelljek. Mintha szükségem lenne a visszautasítottságra, a fájdalomra. Ha realizálódik egy kapcsolat, frászt kapok a gondolattól, hogy valakihez tartozzak. Ugyanakkor erre vágyom a legjobban. Szégyellem, de néha taszít, ha látom, hogy valaki nagyon szeret, körülrajong. Nem túl jó kombináció a hatalmas szeretetéhségemmel.
Még egy kérdést szeretnék feltenni:
Gyakran iszom. Sajnos, ha elkezdem, képtelen vagyok megállni, addig iszom, amíg tudok. A viselkedésem szélsőségessé válik tőle. Néha kötekedő és gonosz vagyok vagy teljesen kitárulkozó, énidegen módon viselkedem. És kényszeresen csábítok, gyakran akkor is, ha az illető nem vonz. Nem tudom, miért csinálom. Arra gondoltam, hogy így próbálok figyelmet és 'szeretet' kapni.
Előre is köszönöm a válszát!
Üdvözlettel, gerda
Én is.
Kedves Lola,
válaszoltam.
Ámen.És velem mi lesz??
Kedves Kiscsillag,
úgy legyen 🙂
Koszonom szepen 🙂
Szia Harmony! Kívánom, hogy rendeződjön a helyzeted tiszta szívvel.
Kedves Ábránd,
köszönöm az együttérzését. Majd jobb lesz, én ebben hiszek, kezembe veszem a dolgokat 🙂
Szép napot kívánok Önnek!
Kedves Harmony,
mélyen együttérzek Önnel ez ügyben. Nagyon nehéz kitéve lenni újra és újra egy ilyen helyzetnek. Próbáljon meg minnél határozottabb lenni, így remélhetőleg meghallja az illető aíz Ön akaratát is. Végső esetben feltétlen szóljon másnak is az esetről.
Üdv
S.Zs.
Kedves Ábránd!
Köszönöm a tanácsokat, ha továbbra is fenn fog állni a molesztálás, akkor határozott leszek, és ráijesztek az illetőre, azt fogom tenni amit tanácsolt. Köszönöm a többieknek is a segítséget, igen már beszéltem az illetővel, és elmagyaráztam neki normálisan, hogy nekem ez nagyon rossz, és határozottan megkértem, hogy hagyja abba, és meg is ígérte, hogy rendben, leáll, de sajnos utána megint volt rá eset, hogy szexuálisan zaklatott. Úgyhogy ha megint előfordul, akkor még keményebb módszereket vetek be. Szerencsére az illető, csak ritkán van itthon, havonta egyszer, de olyankor mindig nagyon rámszáll, és nem hagy békén. Mindegy, tenni fogok az ügyben, és mégegyszer köszönöm a jótanácsokat mindenkinek!
Idézet tőle: harmonyKedves Ábránd!
Nem tudom, hogy jó helyre írok e az ügyben, de van egy gondom. Az egyik családtagunk szexuálisan molesztál, és nem tudom hogy ilyen esetben mit lehet tenni. Nem tudom, hogy egy felnőtt nő (jelen esetben én), tehet e valamit ezellen vagy hogyan lehet az ilyet leállítani. Szerencsére nem fajult odáig a dolog, hogy megerőszakoljanak, de nem is szeretném megvárni. A szóban forgó illető fogdos mindenhol, amikor itthon van és egyedül marad velem, és nem tudom kinek szólhatnék. Próbáltam leállítani, mondtam ezt ne csinálja, hagyjon békén stb, de nem érti meg, és csak úgy "véletlenül" mindig megfog azokon a helyeken, meg olyan dolgokat mond nekem, hogy "szívesen csinálna" velem ezt meg azt. Nagyon szenvedek ettől, és nem tudom mit tegyek, és ami még rossz, hogy magát az illetőt nem utálom, mert amugy kedves, meg minden, de gyűlölöm, hogy ezt csinálja velem. Valójában már nem is akarom látni többé, de mivel családtag, ezért nem tehetem meg, hogy ne találkozzam vele. Egyszer sajnos magam ellen dolgoztam, mert kérdezte, hogy gondoltam e rá "úgy" és én azt mondtam neki, hogy igen, és ezt esetleg felhasználhatja ellenem, ha szólok valakinek. De már azt is megbántam nagyon hogy azt mondtam neki, és nem is gondoltam komolyan, csak kicsikarta belőlem. A szóban forgó illető, anyu férje, és sajnos anyut nem sokkolhatom azzal, hogy elmondom neki ezeket, mert olyan közös anyagi helyzetben vannak, amiből nem léphet ki anyu, tehát a kapcsolatból sem, mert utcára kerülnénk. Közös kölcsönt vettek fel házra, és nem tudnánk kifizetni egyedül.
Ön tud erre a helyzetre valamit javasolni? Bármilyen ötlet, tanács jól jönne.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Harmony,
talán, ha elmondaná neki, hogy a családon belüli erőszak is büntetendő cselekedet és, ha nem hagyja abba, akkor feljelentést tesz elle, illetve elmondja az édesanyjának. Határozottan kérje meg, hagyja abba ezeket a dolgokat, mert Önnek ez nem esik jól.
Másik megoldás akkor is elmondani az édesanyjának, ha ez fájdalmat okoz neki. Ettől nem biztos, hogy borul a család, bár egy jókora konfliktus lehet belőle. Nagyon nehéz lehet a helyzete, őszintén sajnálom, hogy ilyen dolgok történnek Önnel. Remélem közben már a többiek tanácsára tudott lépni valamit és javult a helyzet.
Üdv
S.Zs.
Olvastam amit írtál Harmony, habár nem vagyok szakember. Mégis azt gondolom, úgy lenne a helyes ha visszautasítanád kategorikusan a közeledését. Tehát, egy ilyen kérdésre nem szabad azt mondani, hogy te úgy gondolsz rá, mert még adod neki a lapot. Maximum amit megtehetsz hogy kerülöd és amint lehetőséged nyílik elmenni dolgozni és egy albérletet kivenni akár 2-3 másik lánnyal együtt. A feljelentéssel nem sokra mész, azt bizonyítani is kell. Egy ilyen helyzetben nem várnám meg amig erőszakig eljut a dolog. Mert, ha agresszíven folyamatosan próbálkozik azért, ha meg te nem vagy biztos magadban azért. Semelyik verzió sem biztató. Mindenesetre ha ez igy folytatodik örök lelki sebeid lesznek, amit sokkal nehezebb lesz orvosolni, mint most kilépni ebből a szituációból.
Bocsánat, amiért bele kontárkodok, de én sose értem az ilyet. Nem vagy már 10 éves ... Miért nem utasítod határozottan vissza? Tudom, hogy nem mindig tetszik, amit írok, de szóval amikor azt olvastam, hogy még rá is dobtál egy lapáttal, mert Te magad is hergelted azzal, amit mondtál neki, nos ezek után azért kicsit vegyes a képe az áldozati szerepnek. Mindennek ellenére egyszerűen ne engedd, ennyi! Az egy dolog, ha zaklat, de fizikai erőszakig csak nem fajul a ténykedése. Ha nagykorú is vagy, akkor feljelentéssel nem sokra mennél a meglátásom szerint, hiszen egyáltalán nem olyan egyértelmű ez a helyzet, nemi erőszakról meg szó sincs. Zaklatás persze szóba jöhet, de nagy kérdés, azt hogyan is bizonyítod ...
Nameg hat utheted is, es a labakoze is rughatsz, es onvedelembol ez jogilag elfogadott.
Es meg utana is feljelenteheted a rendorsegen. Feljelentes utan pedig megjobban utheted.
Szia Harmony;
Mondd el mindenkinek, es tegyel rendorsegi feljelentest.
Kedves Ábránd!
Nem tudom, hogy jó helyre írok e az ügyben, de van egy gondom. Az egyik családtagunk szexuálisan molesztál, és nem tudom hogy ilyen esetben mit lehet tenni. Nem tudom, hogy egy felnőtt nő (jelen esetben én), tehet e valamit ezellen vagy hogyan lehet az ilyet leállítani. Szerencsére nem fajult odáig a dolog, hogy megerőszakoljanak, de nem is szeretném megvárni. A szóban forgó illető fogdos mindenhol, amikor itthon van és egyedül marad velem, és nem tudom kinek szólhatnék. Próbáltam leállítani, mondtam ezt ne csinálja, hagyjon békén stb, de nem érti meg, és csak úgy "véletlenül" mindig megfog azokon a helyeken, meg olyan dolgokat mond nekem, hogy "szívesen csinálna" velem ezt meg azt. Nagyon szenvedek ettől, és nem tudom mit tegyek, és ami még rossz, hogy magát az illetőt nem utálom, mert amugy kedves, meg minden, de gyűlölöm, hogy ezt csinálja velem. Valójában már nem is akarom látni többé, de mivel családtag, ezért nem tehetem meg, hogy ne találkozzam vele. Egyszer sajnos magam ellen dolgoztam, mert kérdezte, hogy gondoltam e rá "úgy" és én azt mondtam neki, hogy igen, és ezt esetleg felhasználhatja ellenem, ha szólok valakinek. De már azt is megbántam nagyon hogy azt mondtam neki, és nem is gondoltam komolyan, csak kicsikarta belőlem. A szóban forgó illető, anyu férje, és sajnos anyut nem sokkolhatom azzal, hogy elmondom neki ezeket, mert olyan közös anyagi helyzetben vannak, amiből nem léphet ki anyu, tehát a kapcsolatból sem, mert utcára kerülnénk. Közös kölcsönt vettek fel házra, és nem tudnánk kifizetni egyedül.
Ön tud erre a helyzetre valamit javasolni? Bármilyen ötlet, tanács jól jönne.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Lola,
minden bizonnyal az nem terápia volt. A terapeuta figyel önre, tényleg nagyon figyel. Nehéz ezt a foglalkozást szív nélkül végezni, érdeklődés nélkül csinálni, odaadás nélkül tenni. Talán sok ember szeretné azt gondolni, hogy ő és a többiek csak egy munkatárgy a szakembernek. Az a helyzet, hogy ez többnyire nem így van. A terapeutának is vannak érzései (azzal is dolgozik), ilyen-olyan indulatai, nagyon nagyon oda kell figyelnie, tudnia kell, mikor mit mondhat, mi szolgálja legjobban a kliense érdekeit (és ez bizony nem feltétlen a megnyugtatás), és nagyon komolyan érdekli mi van "önnel". Vannak a szakmának szabályai, amit be kell tartania, vannak a terápiának keretei, mert ez egy munkakapcsolat, de nem érzelmek nélküli munkakapcsolat. A terapeuta emberből van, nem egy gépezet (bár néha jó lenne, ha az lenne talán), és a terápián kívül is gondol a klienseire, vagy akár munkája is van velük. Talán elérhető, vagy épp készül a találkozásra, esetleg óra után még akadnak teendői.
Csak azért írtam le mindezt, mert sokan azt gondolják, hogy csak ül ott, bólogat és nem tesz semmit. Bizony ez nem így van. Ráadásul terapeutává válni, vagy pszichológussá válni hosszú, bonyolult és költséges folyamat.
Részemről sajnálom, hogy a pszichiáter ilyeneket mondott Önnek.
Üdv
S.Zs.
A terapeuta egy vadidegen ember.Én jártam pszichiáterhez,folyton a saját rokonságáról mesélt velem összefüggésben.Tiszta idegesen jöttem el mindíg.Le is hülyézett nem egyszer.Én ebben nem hiszek.Ők csak a munkájukat végzik,nem érdekli őket ,mi van velem.Ezt az összeírogatást majd kipróbálom.De mire mindent összeírok az megint csak idő..
Kedves Lola,
bizonyára nagy a baj. Talán, ha összeírná a problémás dolognak mi a pozitívuma és mi a negatívuma, attól kicsit tisztábban látna. Én most éppen a levegőbe lövöldözök és olyan érzésem van, mintha tudnom kellene valamit.
Avval nem tudok mit kezdeni, ha eldönti, hogy a terápia nem Önnek való. Így könnyű egyedül maradni.
Együtt gondolkodni? Ön elmondja mi történt, mit érez, a terapeuta pedig reagál erre. Módszeről függ, hogyan. Általában ad új szempontokat, összefüggéseket. A megoldás az Öné. Tanácsot nem szeretünk adni, és csak nagyon kivételes esetben kerülhet rá sor, akkor is inkább tájékoztatás, mint tanács.
Üdv
S.Zs.
a terápia másoknak való ,nem nekem. Gondolkozni hogy lehet együtt?Ez lassú folyamat és nekem nincs időm,azonnal kell megoldanom ezeket.Ahogy szoktam,de most nem megy.
Kedves Lola,
a mi levelezésünk elég kevés információból táplálkozik. Amit írt az bonyolult kérdés, még egy terápiában sem biztos, hogy egy alkalommal megérthető lenne. Ha azt írtam volna, hogy ezeket a kérdéseket érdemes lehet terápiában megérteni, sajnos attól sem lett volna "okosabb". Egy terápiában együtt gondolkozás történik, így lassan kibogozódnak, letisztulnak a dolgok. Ez legtöbbször lassú folyamat. Nincs rapid gyógymódom sajnos sem Önnek - bármennyire is szeretném - sem másnak. Még saját magamnak sem.
Üdv
S.Zs.
Köszönöm a válaszát...okosabb nem lettem ugyan..sőt,most még jobban erősítette bennem azt az érzést hogy a saját problémáimat csak én oldhatom meg.Senki más.
Idézet tőle: lolaK.Ábránd ! Írtam privit.Nem akarok ide teregetni,mást nem akarok fárasztani.(csak Önt:)
Kedves Lola,
válaszoltam.
K.Ábránd ! Írtam privit.Nem akarok ide teregetni,mást nem akarok fárasztani.(csak Önt:)
Kedves Kiscsillag,
igen, az nehéz, amikor felkavarja az embert a terápia. Mindenkinek nehéz. Még akkor is tud az lenni, amikor már érettebbé válik a személyiség. Én sem csodálom, hogy támogatást keres olyankor.
Üdv
S.Zs.