(törölt blogbejegyzés)
Szerző:
Blog kommentek: 737Blog bejegyzések: 3Regisztráció: 2011. 02. 27.
dilem ma
44 gondolat erről: “dilem ma”
Írj megjegyzést
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Végigolvastalak.
„munkakapcsolatunk (is) van 4 éve. Megrendelő és kifizet. Nem szeretem azt, amit neki szoktam dolgozni… de megcsinálom a pénz miatt.”
Ez nagyon nem oké, sztem te is tudod. Ez már eleve kizáró ok. Még ha esetleg azért is csinálja, hogy neked legyen munkád-pénzed.
„Ezt neki tudnia kellett volna, nem? Hogy belevezet a szakadékba? Vagy csak én gondolom így?”
Igen, tudnia kellene.
„Nincs semmilyen gyógyszeres védelmem… állítólag nekem kellene már tudni kivédeni a pszichózisokat. (komolyan?)”
Ööö, nem szedsz gyógyszert? De mintha írtad volna, hogy igen.
„4 éve nézi, hogyan hízom rozmárrá, 4 éve éhezek gyakorlatilag, és ugyanott tartunk: én vagyok a felelős a pszichózisaimért.
Amikor megbetegszem, hirtelen kapok risperdal injekciót, nappali és éjszakai antipszihotikumokat.
Nemrég azt mondta, hogy ha más pszichiáter kezelt volna 120 kilós lennék, és kb a mosógépet tudnám betölteni.
Vajon ez igaz?”
Nem, szerintem nem igaz. Nyilván nagyon sok szenvedés és kísérletezés árán be lehetne/KELL állítani a gyógyszereidet.
„Rendben van, hogy szeretnék meggyógyulni, de ilyen árat kell fizetnem érte? Immár évente kétszer pszichózis?”
Ennek a logikáját esetleg elmondanád? Miért lennének az (ha jól értem) egyre sűrűbb pszichózisaid a gyógyulásod ára?
„10 éve nincs párkapcsolatom, ez azért elég gáz… nagyon válogatós vagyok. 4 éve szerelmes. Reménytelen, tovább szeretnék lépni.
Feldolgozni azt, hogy viszontszerettek, de megijesztettem a férfit a megőrüléseimmel, és a jövőben vagy a jelenben már soha semmi nem lesz ebből az egészből.”
Ez nagyon rossz lehet. Oké, megijesztetted, de a megőrüléseid is te vagy.
Valóban nem voltam elég világos ami a gyógyszereket illeti.
Pszichóziskor: Risperdal injekció, Solian reggel és délben, Orfilril(dapakine) 500 mg, és Leponex+altató este.
Amikor elmúlt, mindent kivesz progresszíven: marad estére egy 300as Depakine. (ez nem antipszichotikum)
Minden kórházi beutaláskor el vannak képedve az orvosok, hogy ilyen előélettel mint az enyém, hogy engedi meg a pszichiáter azt, hogy még egy kéthetente bekapott Risperdal injkeciót sem hagyja meg?
Pszichiáter/terapeuta (egy személyben) véleménye/álláspontja erről: olyan régóta kezel engem, hogy régen valóban nem tehettem róla, hogy pszichózisom lett, de az utóbbi években igen. Értem is, meg nem is.
Hát. Nagyon kemenyen egyutt erzek veled. Ugy ertem, en is szeretnek alkoto muvesz lenni, es van egy regi, lezaratlan, tulidealizalt szerelmem. 100 objektiv oldal van bennem ellene, ami arrol szol, miert nincs ertelme vagyodni, es miert nem az irant vagyodok, aki egyaltalan ennek a letezo megfeleloje lenne.
Kb 7 evvel ezelott szerelembe estem, kb egy evig tartott csak az egesz, benne lenni borzalmas volt, de akkor es ott gyartottam belole valamit, ami viszont sokkal tobb, mint BARMI. Es azota ennek az arnykepnek aldozok. Gyotor, alomkep, meg akarok tole szabadulni.
Mar csak azert is, mert a valosagban van egy ot es fel eves kapcsolatom a ferjemmel. Esetlen kis kapcsolat, sok sutasaggal, sok tanulassal egymasrol es magunkrol, de a szandekunk valtozatlanul az, hogy szeressuk egymast. En tegnap majdnem elhagytam a ferjemet, ennek eredmenyekent a kozos koltozesbol csinaltam egy olyat, hogy o mar az uj helyen van, az osszes holmijaval egyutt, en meg meg a regi helyen, es vivodok. Nagyon szeretem, helyre akarom hozni, utanamenni, es kibekulni. De azt is erzem, hogy ha folytatodnak a konfliktusaink, TENYLEG fel fogom akasztani magamat – az utobbi idoben kivulrol is lathatoan es egyre jobban megorulok.
A munkam meg: szaraz, irodai munka. Vannak hozza kepessegeim, es lehetne elvezni is, de en nem elvezem. Arrol nem is beszelve, hogy szervezesi toketlensegek miatt tulterhelt is lettem – jeleztem, orvosoljuk, de a megoldas meg honapok kerdese. Kifaraszt, nem marad energiam – gondolkodasra, hobbikra sem, nemhogy alkotasra.
Ha meg alkotok, az is kudarcelmeny, mert jonak erzem a muvet, de nem tudom elhelyezni, senki sem akar publikalni engem (es azt sem tudom, miert, nem nagyon indokoljak…alneven is probaltam mar, ugyis visszadobnak), ugyhogy ahelyett, hogy sikeres alkoto muvesz lehettem volna, most ulok egy fotelben, mondom, mikre vagyok, es megkapom a narcisztikus diagnozist.
Egyszeruen elviselhetetlen.
Terapos dilemmaddal kapcsolatosan: en meg sosem jartam terapiara, es nem szedtem gyogyszert. De mint alkoto ember, azt szeretnem, ha ugy segitenenek, hogy a leheto legkevesbe nyuljanak hozzam (vajon lehetseges ez? a te atered mintha ezt probalna), mert feltem a tehetsegemet (ami lehet, mondjuk, hogy nincs is, hisz, ugye, publikalni nem tudok – en megis feltem).
Nem egyertelmu, te hogy allsz a muveszetedhez. Egyszer azt mondod, hianyzik. Maskor meg azt, hogy ha a betegseg az ara a muveszetednek, akkor ezt az arat nem vallalod. Hat igen. Ezt kellene eldontened. Ha nem vallalod, valtsd le teljesen az orvosod! Ha viszont igen, maradj nala, es max konzultalj massal is. A mostani atered egy muvesznek akar segiteni, nem „az embernek”. Dontsd el, te melyik akarsz lenni.
Egyebkent azzal, hogy munkakat keszitesz neki, viszont mindenkeppen fel kellene hagynod.
Mutattad egyebkent a festmenyeidet, verseidet. En is verseket es prozat irok – festeni szerintem nem tudok, de rajzolni igen. Portret legalabbis biztosan, az a rajztanaromat is lathatoan lenyugozte. Arra gondoltam, kellene keszitenunk egy kozos kiallitast, ahol versek es festmenyek/rajzok lennenek kiteve mindkettonktol. Tema pl a borderline. Bp-n vannak kiallitotermes ismeroseim, es azt hiszem, van nehany otletem azzal kapcsolatosan is, hogy kiknek kellene irnom meg, hogy nagy hirverese lehessen a dolognak. Mit gondolsz, muvesztars? (Mar ha elismersz annak.)
Persze, ez egy hosszu projekt lenne, ha a megvalositas oldalat nezzuk. En fel-egy evet raszannek elokeszuleskent, hogy atvalogassuk, pontositsuk, elkeszitsuk az anyagot.
PhilC: eddig azt hittem fiú vagy 😀
Fogok rajta gondolkozni, köszönöm. Te hol élsz a térképen?
Valóban nem voltam elég világos ami a gyógyszereket illeti.
Pszichóziskor: Risperdal injekció, Solian reggel és délben, Orfilril(dapakine) 500 mg, és Leponex+altató este.
Amikor elmúlt, mindent kivesz progresszíven: marad estére egy 300as Depakine. (ez nem antipszichotikum)
Minden kórházi beutaláskor el vannak képedve az orvosok, hogy ilyen előélettel mint az enyém, hogy engedi meg a pszichiáter azt, hogy még egy kéthetente bekapott Risperdal injkeciót sem hagyja meg?
Pszichiáter/terapeuta (egy személyben) véleménye/álláspontja erről: olyan régóta kezel engem, hogy régen valóban nem tehettem róla, hogy pszichózisom lett, de az utóbbi években igen. Értem is, meg nem is.
Most már emlékszem, hogy leírtad. Köszi.
Igen, a depakine hangulatstabilizáló. A 300 mg depakine sztem nem elegendő. (Remélem, Eszter nem vág ki.)
Én a sokkal kisebb súlyommal a 300 mg convulex (= depakine vagyis majdnem) mellett még ketilept-et is szedek (antipszichotikum) és xanaxot.
Most ugyan vissza kellett mennem 150 mg convulex-re, mert megint kezdett jönni a depi, ahogy anno a túl sok lítium mellett.
„Pszichiáter/terapeuta (egy személyben) véleménye/álláspontja erről: olyan régóta kezel engem, hogy régen valóban nem tehettem róla, hogy pszichózisom lett, de az utóbbi években igen. Értem is, meg nem is.”
Ez nagyon fura.
Két dolog:
1. A kiállítás szuper ötleg és a búrának is gyűjthetnénk pénzt vele. Nekem ezer éves szövőszéken szőtt kicsi színes szőnyegeim vannak, nagyon szépek. Szerény szmájli. Bármit ki lehetne állítani sztem, ami a mi munkánk. Verseket is, miért ne?
2. Van egy ide vágó 12 lépéses csopi.
Artists Recovering through the Twelve Steps – Anonymous
Sokat nem tevedtel. Transznemu vagyok. Ertsd: a biologiai nemem no, de meggyozodesem, hogy „lelekben” ferfi vagyok. Mivel erre a honlapra a lelkemet hoztam, es nem a testemet, azert dontottem ugy, hogy itt inkabb egy ferfi nicknevet (Phil) hasznalok.
Budapest.
Nem mintha nem akarnek vissza is adni annak a kozossegnek (a buranak, penzt), amely pedig ad nekem (tamogatast), megsem erzem magamat otthon ebben a bovitett otletben. Az en tervemben a muveszetunk lett volna eloterben, es a betegseg csak tema, a te tervednel, murray head, viszont ugy erzem, mintha pl szajjal festok megvasarolhato kepeit akarnank kiallitani egy videki bucsu egyik eldugott szegleteben. Felreertes ne essek: ahhoz, hogy szajjal tudj festeni, nemcsak tehetseg, hanem ugyesseg es komoly osszpontositas is kell – tehat nagy dolog. De ilyenkor az „atlagember”, mikor latja ezt a kiallitast, megis csak annyit erzekel, hogy „szajjal festeni nyomorult dolog”, es szanalombol vesz egy-ket kepet – aminek aztan a temajan es jelentesen soha nem is fog gondolkozni. Mig ha muveszek egyebkent ilyen temaju szovegeit/kepeit latja, az pont, hogy abban segiti, hogy el akarjon gondolkozni az egeszen.
Szoval nincs baj pl a szonyegekkel meg a penzgyujtessel, ha vallalod, hogy korbekerdezed az embereket, ki szallna be, es ki mit hozna, en vallalom, hogy megprobalom megszervezni a tobbit. De! ez alapvetoen mas, mint az en koncepciom, ezert a szervezesen tul nem fogok massal beszallni.
bartika, en azt, hogy „meg megfontolom”, ugy szoktam ertelmezni, hogy „engem ez nem erdekel”. Nyugodtan mondd ki direktben, ha igy gondolod.
Oksa, Phil, értem. Akkor legyen úgy, ahogy te gondolod. Komolyan.
Mindegy. Elment a kedvem mindentől.
Megint kezdek nyűgös lenni.
Haza akarok menni. Fel akarom kötni magamat.
És ez tulajdonképpen vagylagos. De egyik sem a legjobb.
Offolok, igen.
Nem érdekel. Nem érdekel.
http://autisticart.hu/
egyre többen jelzik nekem priviben, hogy valamit alkotnak.
felvetődött a blogom alatt ez az ötlet, sajnálom, hogy nem reagáltam rá azonnal, mert így elment PhilC.
küldtem egy linket murray head. Ez egy komoly hely, ahol egy egész egészséges stáb dolgozik azon, hogy az autisták rajzaiból terméket állítsanak elő, és a visszaforgatott pénzből otthonokat hoznak létre.
Ha ez tud működni autisták esetében talán működhetne borderlineosok esetében is…
Én nem vagyok valami jó marketinges, ez a szakmám, de a mizo tejet el tudom adni, míg önmagamat nem.
PhilC ötletével az volt a bajom, hogy én egyre „gyógyultabb” border vagyok, és nem verném nagydobra a múltbéli betegségem. Másrészről antipszichotikumokkal a fejemben nem hoznék nagy horderejű döntéseket, mert világos, hogy a gyógyszerek után, tiszta fejjel nem fogom őket úgysem megvalósítani.
Pénzt nem tudtam pályázni soha életemben.
Szóval ami számomra eddig látszik, az nem más, minthogy sokan csinálunk itt valamit, ami alkotás. Ha valakinek van ötlete, energiája arra vonatkozóan, hogy hogy lehet visszaforgatni ezt a Búra támogatására, akkor örömmel adok képeket. Én ennél többre nem vagyok képes a jelen helyzetben.
Addig is murray head: ha van fényképed a szőnyegekről, kérlek küldd át nekem priviben. Szeretném megnézni, hogy milyenek készülnek a szövőszéken. Megmutizod?
Két dolog:
1. A kiállítás szuper ötleg és a búrának is gyűjthetnénk pénzt vele. Nekem ezer éves szövőszéken szőtt kicsi színes szőnyegeim vannak, nagyon szépek. Szerény szmájli. Bármit ki lehetne állítani sztem, ami a mi munkánk. Verseket is, miért ne?
2. Van egy ide vágó 12 lépéses csopi.
Artists Recovering through the Twelve Steps – Anonymous
Nem mintha nem akarnek vissza is adni annak a kozossegnek (a buranak, penzt), amely pedig ad nekem (tamogatast), megsem erzem magamat otthon ebben a bovitett otletben. Az en tervemben a muveszetunk lett volna eloterben, es a betegseg csak tema, a te tervednel, murray head, viszont ugy erzem, mintha pl szajjal festok megvasarolhato kepeit akarnank kiallitani egy videki bucsu egyik eldugott szegleteben. Felreertes ne essek: ahhoz, hogy szajjal tudj festeni, nemcsak tehetseg, hanem ugyesseg es komoly osszpontositas is kell – tehat nagy dolog. De ilyenkor az „atlagember”, mikor latja ezt a kiallitast, megis csak annyit erzekel, hogy „szajjal festeni nyomorult dolog”, es szanalombol vesz egy-ket kepet – aminek aztan a temajan es jelentesen soha nem is fog gondolkozni. Mig ha muveszek egyebkent ilyen temaju szovegeit/kepeit latja, az pont, hogy abban segiti, hogy el akarjon gondolkozni az egeszen. Szoval nincs baj pl a szonyegekkel meg a penzgyujtessel, ha vallalod, hogy korbekerdezed az embereket, ki szallna be, es ki mit hozna, en vallalom, hogy megprobalom megszervezni a tobbit. De! ez alapvetoen mas, mint az en koncepciom, ezert a szervezesen tul nem fogok massal beszallni. bartika, en azt, hogy „meg megfontolom”, ugy szoktam ertelmezni, hogy „engem ez nem erdekel”. Nyugodtan mondd ki direktben, ha igy gondolod.
Még egy gondolasor a témában:
azt gondolom, hogy mindenkinek a saját gyógyulása érdekében a legfontosabb az alkotás. 10 évvel ezelőtt szerettem volna részt venni művészetterapeuta képzésen Pécsett, és ott azt javasolták, hogy míg meg nem gyógyulok sajnos nem fogadhatnak az intézményben. Kellemetlenül érintett, de mára már maximálisan egyetértek.
A Péterffy Sándor utcai kórházban soksok évvel ezelőtt volt egy kis kézműves műhely, ahol minden nap voltak foglalkozások. Pszichózist túlvészelni úgy, hogy gyöngyöt fűzhetsz közben: ennél jobb nincs. Vasárnaponként volt egy hölgy, aki kéthetente irodalomelemzést vetett be művészetterápiás céllal, és ő fertőzött meg ott és akkor, ami miatt szerettem volna ezt a szakmát választani úgy 26 éves koromban.
Mai napig emlékszem, mi történt ott a kórházban. Egy verset elemeztünk. Szerelmes vers volt. Annyi derült ki belőle, hogy az alkotója szenved. A csoportból mindenki, aki megkísérelt öngyilkosság miatt volt a pszichiátrián: úgy értelmezte, hogy az alkotó meg akart halni. Utána még több napig ezen töprengtem: de hát miért gondolták ezt?
Nem lettem művészetterapeuta és most már belátom, hogy maximálisan jogos volt az elutasítás.
ha meggyógyulok az leszek. talán. (még az is lehetek, hisz se család, se gyerek.)
Két dolog:
1. A kiállítás szuper ötleg és a búrának is gyűjthetnénk pénzt vele. Nekem ezer éves szövőszéken szőtt kicsi színes szőnyegeim vannak, nagyon szépek. Szerény szmájli. Bármit ki lehetne állítani sztem, ami a mi munkánk. Verseket is, miért ne?
2. Van egy ide vágó 12 lépéses csopi.
Artists Recovering through the Twelve Steps – Anonymous
Bakker nem a szövőszékek ezer évesek (nagynénémnek van egy pár darab), bár azok sem fiatalkák. A szőnyegeim „ezer évesek”. 🙂
Bartika,
Phil azért ment el, mert túlságosan bevonódott a búra életébe. Ez egy ponton túl már káros, romboló is tud lenni. Majd lehet, hogy visszajön, lehet, hogy nem. Nehéz ezt a helyet otthagyni.
Köszi a linket, meg fogom nézegetni!
Olvastalak, várom a többiek válaszait is. Izgalmasnak ígérkezik ez a dolog. Addig is javaslom neked a „A Festősarok” topik nézegetését, ott vannak fent gyönyörű dolgok. (Műv.terápiás topik nincs.)
https://bura.hu/forum/beszelgessunk/a-festosarok
„Addig is murray head: ha van fényképed a szőnyegekről, kérlek küldd át nekem priviben. Szeretném megnézni, hogy milyenek készülnek a szövőszéken. Megmutizod?”
Igen, persze.
Szerintem am. nem kéne borderline szem.zavarral küzdők alkotásaira leszűkíteni egy leendő kiállítás anyagát, BÁR lehet, hogy éppenséggel jó ötlet lenne!
Érdekes, izgalmas dolog lenne annak lenni. De szerintem nem kell műv.terapeuta végzettséget szerezned. Elég ha csinálsz egy alkotókört és hagyod, hogy az emberek boldogan rajzoljanak, fessenek, satöbbi.
Töröltem a blogbejegyzést, mert felismerhetőek a szereplők. Bár nem valószínű, hogy a városomból sok olvasó és tag lenne a búrán, de ha már felépültem a pszichózisomból, akkor jobb ha eltüntetem a személyiségi jogokat sértő tartalmakat.
Terapeutámmal rendeződni tűnik a viszony.
Aha! szoval mastol is elveszik a Risperdal-t! Na pontosan ilyen jellegu informaciokert regeltem ide. Nekem is adtak- elvettek aztan megint adtak-elvettek. En is ertetlenul alltam. A masik reszet meg en egyatalan nem ertem hogy mar hogy a jo eletbe tehetnel Te vagy barki a pszichozisarol?! Azt irod, hogy Te erted is meg nem is. Az erted reszere kivancsi lennek. En nem tudom ertelmezni. Nekem ilyet sose mondtak hala az egnek, pedig mar sok mindent igen…
Aha! szoval mastol is elveszik a Risperdal-t! Na pontosan ilyen jellegu informaciokert regeltem ide. Nekem is adtak- elvettek aztan megint adtak-elvettek. En is ertetlenul alltam. A masik reszet meg en egyatalan nem ertem hogy mar hogy a jo eletbe tehetnel Te vagy barki a pszichozisarol?! Azt irod, hogy Te erted is meg nem is. Az erted reszere kivancsi lennek. En nem tudom ertelmezni. Nekem ilyet sose mondtak hala az egnek, pedig mar sok mindent igen…
dehát már kitöröltem a blogbejegyzésemet 🙂
tegyem vissza? megvan a gépemen.
esetleg cenzúrázom csupán.
**
régebb nem tehettem a pszichózisokról, de ma már igen. Mert rengeteget megtanított a doki a jó (gyógyszermentes) időszakban arról, hogy hogyan hozza létre az elmém a pszichózist. Aki nem járt 12 évig pszichoanalízisre, az valszeg nem tehet a pszichózisáról, de én már elég feketeöves kezdek lenni.
Egyre felelősebb vagyok azért, hogy egyáltalán megteremtődik az ideális helyzet egy pszichózisra.
Szerelemi bánat, anyám halálfélelme, és a dokimat kemózzák, tehát lehet h őt is elveszítem: ezeket a tényezőket írtón eltúloztam és ebből lett pszichózis másfél hónapja.
Meg abból, hogy kimerítettem magam: könyvterven dolgoztam, drámát akartam írni, festettem, közben volt 3 futó projektem amiből pénzt keresek. Alvászavar is volt jócskán.
A szerelem marhaság, mert nincs is a hapsi. Mi a francot akarok gyászolni? Anyám még vígan fog élni, nem lett agyvérzése, és a dokim is remek formában rendel parókában és lefogyva.
Túlképp fogtam magam és megbetegítettem magamat egyedül. Túlreagáltam a helyzetet. Tipikus borderline nemdebár?
Ez így nem igaz, amit leírtam a pszichózis feltételezett okairól. Milyen érdekes: a naplómban tudok egyedül szerkeszetni pont ílyen módszerrel: valamit leírok, rájövök h nem igaz, leírom az új igazamat, s ezt addig csinálom, amíg terápiára már csak a kivonatot viszem el címszavakban. De a naplómat rajtam kívül nem olvassa senki…
Az lehet hogy kitorolted a blog bejegyzesedet, de a kommentek kozt talaltam ezt az infot amire reagaltam igy is. De bocs ha zavar hogy felhoztam a topicot…vagy mi. Amugy koszi a valaszt, lehet benne igazsag amit irsz es igen, en semmikepp nem jartam 12 evig pszichoanalizisre es nem vagyok tipikus borderline sem. Mezei bipo II es kulonbozo paranoid meg akut pszichotikus szakaszokkal.. Azt meg plane nem mondtak soha hogy mitol van pszichozis csak ugy van aztan kaptam ra gyszert stb. Csak nekem mikor ez az akut dontoen paranoid jellegu pszichozisos bla bla all fenn a bipolaritas es egyebek melle akkor hat kaptam a Risperdalt amitol en aztan semmit nem ereztem de az orvosom kozolte hogy „kifejezetten bevalt maganal, nagyon jol reagal”. Aztan megis elvettek. Aztan vissza adtak, tobb, mint 3 honapig kaptam. Most megint elvettek. Most szarul vagyok de nem tudom mitol. Gondolom koszonhetem magamnak, ossze vissza gyszer szedes pialas, depresszio, lejto van es szarok bele az agybol nem kelek fel..semmi…0.. mindegy. Szerintem ugyis bekerulok hamarosan. Csak en mar nem tudom kiben miben (gyszer nem gyszer mennyi hogy..) bizzak. Valami ilyesmi. A szerelem, csak mert emlitetted.. nekem megvolt.. 2x eletemben, gyilkos egy dolog szo szerint. Az elsot megcsaltam es osszejottem a 2al aki is tuladagolasban meghalt. Valoszinusithetoen nem veletlen hanem szandekosan… Az elso szerelmem meg minig szeretem de mindent mar o se viselt el, a halottat meg meg mindig gyaszolom de azert azota meg sikerult lefekudnom a batyjaval mikor megint a ventillator korszakom eltem legutobb, ami csak meg jobban odavagott a nyomi sorsomnak. Sok okom nincs h ne nyirjam ki magam. Egyre fogynak az okok hogy miert ne es egyre erosodnek a kepek es a tervek megint hogy hogyan es miert igen, de most meg ahhoz sincs erom, meg a piamat is hozzak, legutobb a boltba haloingbe letamorogtam sorert fullon nyugtatoval, de neki estem a polcnak levertem mindent halal ciki volt a terdem meg felszakadt mert haza fele is elestem..Es mar hanyadik ev, hanyadik kor… mindig ugyanaz a kor. Hangulati hullamvasut. Nem tudom hogy jon ez ide, meg azt se minek irom le. Bocs meg egyszer az off-ert csak ez a Risperdal dolog lepett meg, hogy akkor ezt massal is igy csinaljak. Aztan ha most vissza kerulok az osztalyra majd jol visszakapom. Gondolom…Ha meg visszakerulok. Fene tudja. De mar nem hiszek a csodakban.
Értem már Connie, valóban írja a kommentek között a gyógyszereket.
Én mindig minden gyógyszert bevettem úgy ahogy javasolták 2003 óta. A Risperdal injekciót sok mindenre adják, bordernek, bipolárisnak egyaránt. Nyilván csak akkor tudnék ennél okosabbat mondani ha „áter” lennék, ami itt a búrán szakzsargon.
Nem szoktam kérdezni h valamit miért adnak. Ha adják, aztán kiveszik, biztos oka van. Nem hiszem h direkt szórakozni akarnak a hullámvasútaddal, azt szeretnék, ha a gyógyszerektől enyhülne. Én ebben egészen biztos vagyok. Gyedd a gyógyszereidet connie, és meglásd: idővel minden jó lesz.
Értem már Connie, valóban írja a kommentek között a gyógyszereket.
Én mindig minden gyógyszert bevettem úgy ahogy javasolták 2003 óta. A Risperdal injekciót sok mindenre adják, bordernek, bipolárisnak egyaránt. Nyilván csak akkor tudnék ennél okosabbat mondani ha „áter” lennék, ami itt a búrán szakzsargon.
Nem szoktam kérdezni h valamit miért adnak. Ha adják, aztán kiveszik, biztos oka van. Nem hiszem h direkt szórakozni akarnak a hullámvasútaddal, azt szeretnék, ha a gyógyszerektől enyhülne. Én ebben egészen biztos vagyok. Gyedd a gyógyszereidet connie, és meglásd: idővel minden jó lesz.
Érdekes, izgalmas dolog lenne annak lenni. De szerintem nem kell műv.terapeuta végzettséget szerezned. Elég ha csinálsz egy alkotókört és hagyod, hogy az emberek boldogan rajzoljanak, fessenek, satöbbi.
Festő szakkört, alkotótábort bármikor alapíthatok. Viszont a művészetterapeuta gyógyítási szándékkal dolgozik, ami komoly felelősség. Ha nekem el van romolva a szemüvegem, amivel nézem a világot (lásd: borderlineos vagyok), akkor nem vállalhatok felelősséget azért, hogy a csoportban amit vezetek mi történik a művészetterápiás órán. Sajnos. Mert rossz döntéseket hoznék. A terapeuta fő tulajdonsága, h rendben és egyensúlyban van magával és a világgal, és van gyógyító ereje a személyiségének.
Cserében kihasználhatom a borderes adottságaimat, mert vannak adottságaik is a bordereknek: pl nagy empátiával rendelkeznek. Nagyobbal, erősebbel mint a normi átlagemberek. Keressük meg a rosszban a jót!
A szocfóbnak mi az előnye? Keressük meg.
Érdekes, izgalmas dolog lenne annak lenni. De szerintem nem kell műv.terapeuta végzettséget szerezned. Elég ha csinálsz egy alkotókört és hagyod, hogy az emberek boldogan rajzoljanak, fessenek, satöbbi.
Festő szakkört, alkotótábort bármikor alapíthatok. Viszont a művészetterapeuta gyógyítási szándékkal dolgozik, ami komoly felelősség. Ha nekem el van romolva a szemüvegem, amivel nézem a világot (lásd: borderlineos vagyok), akkor nem vállalhatok felelősséget azért, hogy a csoportban amit vezetek mi történik a művészetterápiás órán. Sajnos. Mert rossz döntéseket hoznék. A terapeuta fő tulajdonsága, h rendben és egyensúlyban van magával és a világgal, és van gyógyító ereje a személyiségének.
Cserében kihasználhatom a borderes adottságaimat, mert vannak adottságaik is a bordereknek: pl nagy empátiával rendelkeznek. Nagyobbal, erősebbel mint a normi átlagemberek. Keressük meg a rosszban a jót!
A szocfóbnak mi az előnye? Keressük meg.
Értelek!
Miért pont a szocfóbnak mi az előnye? Inkább nézzük meg, hogy az agorának (agorafóbiának) mi az előnye! 🙂
Koszi a valaszt. Tegnap mar nagyon szet voltam csuszva mikor azt az iromanyt ide tettem, nem kellett volna. A legjobb mikor a sajat irasaim se tudom ertelmezni. Az áter meg nyilvan sok okosat tud mondani, az enyem is, nagyon jo hatassal van ram amikor beszel hozzam, neha meg bizom is benne es ha nem, akkor is probalok, a baj az hogy vagy nem ertem mit mond vagy elfelejtem mire kijovok tole aztan hetekig gondolkodom rajta hogy akkor most mit is mondhatott, hol is tartunk, olvasom a papirjaimat…nem all osszze mert ott nem az all sose amit vagy ahogy en megelek vagy gondolnek dolgokat. Ha en beszelek masokhoz az se mert olyan mintha ossze vissza beszelnek, sokan vadolnak egyenesen hazugsaggal ezert jobb talan ha befogom?! Ha masok beszelnek hozzam azt se ertem, mintha sose valaszolna senki a kerdeseimre, van hogy sirasig konyorgom valakinek hogy valaszoljon es azt a valaszt kapom hogy dehat nem is kerdeztel semmit. Valahol olvastam egy ilyen kifejezest „derealizacios zavar”. na az van nekem. de big time. Ja amugy igen koszi kene szedni a gyszereimet es ugy ahogy fel van irva, nem mindent v semmit alapon… nyilvan. Ha kepes lennek ra, valoszinuleg nem azon kuzdenek tobb, mint egy eve hogy a., megertsem ezt az egeszet b., mindent megkapjak injekcioban amit szednem kellene azt kesz es akkor mar nem kell erteni.
Miért pont a szocfóbnak mi az előnye? Inkább nézzük meg, hogy az agorának (agorafóbiának) mi az előnye! 🙂
Na én erre őszintén kíváncsi vagyok. Neked van elméleted, murray head? Én próbáltam a jó oldalát nézni, de nem tudom, hogy ennek van-e. Szocfóbon még nem gondolkodtam, de most nem is jut eszembe semmi. Annak nagyon örülnék, ha valaki egy értelmes pozitív gondolatot írna ezekről.
Miért pont a szocfóbnak mi az előnye? Inkább nézzük meg, hogy az agorának (agorafóbiának) mi az előnye! 🙂
Na én erre őszintén kíváncsi vagyok. Neked van elméleted, murray head? Én próbáltam a jó oldalát nézni, de nem tudom, hogy ennek van-e. Szocfóbon még nem gondolkodtam, de most nem is jut eszembe semmi. Annak nagyon örülnék, ha valaki egy értelmes pozitív gondolatot írna ezekről.
Tapasztalatlanságból fakadó hülye ötleteim vannak. Nincs előnye se a szocfób se az agórafóbnak.
murray -nek van egy tippem, hogy mit nyerhet az állapotából, de nem merem leírni. Mások bajával hogy viccelődjek.
Írd le bátran!!
Például ha megírod te murray_head azt a könyvet, ami szubjektív szemszögből mutatja be a 15 éves agórafóbiád történetét, akkor mindenki jól elképedne, és kaphatnál egy legjobb amatőr színésznek járó oszkárt.
Például ha megírod te murray_head azt a könyvet, ami szubjektív szemszögből mutatja be a 15 éves agórafóbiád történetét, akkor mindenki jól elképedne, és kaphatnál egy legjobb amatőr színésznek járó oszkárt.
Én meg akkor egy profi marionett bábu vagyok. 🙂
Szóval hogy van-e előnye az agora- és szocfóbnak? Van. Remek ürügyül szolgál arra, hogy ne is kelljen kimenni a lakásból, ha csak merő lustaságból is…
Például ha megírod te murray_head azt a könyvet, ami szubjektív szemszögből mutatja be a 15 éves agórafóbiád történetét, akkor mindenki jól elképedne, és kaphatnál egy legjobb amatőr színésznek járó oszkárt.
Nekem bőven elég lenne egy irodalmi Nóbel-díj is.
Am. röhejes cikket olvastam egyszer, csak nem mentettem el. Egy agorafóbiás nő x év után (nagyon sok) kiment végre a lakásába, majd rövid úton egy gödörbe esett. Nem volt folytatása a sztorinak, de sztem azóta sem sűrűn jár el otthonról…
Szóval hogy van-e előnye az agora- és szocfóbnak? Van. Remek ürügyül szolgál arra, hogy ne is kelljen kimenni a lakásból, ha csak merő lustaságból is…
Nem tudom, mit csinálnék, ha nem tudnék kimenni a lakásból…
Nekem ott lenne a végem.
Az utóbbi akkor biztos előbb-utóbb, de miért? :O
Az utóbbi akkor biztos előbb-utóbb, de miért? :O
Tőlem kérded, Kleó?
Például ha megírod te murray_head azt a könyvet, ami szubjektív szemszögből mutatja be a 15 éves agórafóbiád történetét, akkor mindenki jól elképedne, és kaphatnál egy legjobb amatőr színésznek járó oszkárt.
Nekem bőven elég lenne egy irodalmi Nóbel-díj is.
Am. röhejes cikket olvastam egyszer, csak nem mentettem el. Egy agorafóbiás nő x év után (nagyon sok) kiment végre a lakásába, majd rövid úton egy gödörbe esett. Nem volt folytatása a sztorinak, de sztem azóta sem sűrűn jár el otthonról…
nem tudom ezt illik-e, de a tegnap este bekábítózva többször felnevettem ezen a cikken.
ma reggel viszont bekomolyodtam, és a megoldáson gondolkoztam a sírva röhögjünk helyett.
(1000 mg depakinet szedek jelenleg: nem hiába. eléggé rángatnak az ellentmondásos érzések)
Például ha megírod te murray_head azt a könyvet, ami szubjektív szemszögből mutatja be a 15 éves agórafóbiád történetét, akkor mindenki jól elképedne, és kaphatnál egy legjobb amatőr színésznek járó oszkárt.
Nekem bőven elég lenne egy irodalmi Nóbel-díj is.
Am. röhejes cikket olvastam egyszer, csak nem mentettem el. Egy agorafóbiás nő x év után (nagyon sok) kiment végre a lakásába, majd rövid úton egy gödörbe esett. Nem volt folytatása a sztorinak, de sztem azóta sem sűrűn jár el otthonról…
nem tudom ezt illik-e, de a tegnap este bekábítózva többször felnevettem ezen a cikken.
ma reggel viszont bekomolyodtam, és a megoldáson gondolkoztam a sírva röhögjünk helyett.
(1000 mg depakinet szedek jelenleg: nem hiába. eléggé rángatnak az ellentmondásos érzések)
Bartika. Én is rengeteget röhögtem rajta. 🙂
Az utóbbi akkor biztos előbb-utóbb, de miért? :O
Tőlem kérded, Kleó?
A miért arra vonatkozik, hogy miért lenne olyan szörnyű nem kimenni a lakásból. Nem arra, hogy akkor ott patkolnál el. Az azért, mert ha mindig ott lennél, akkor nincs más lehetőség… szóval előbb-utóbb.
Az utóbbi akkor biztos előbb-utóbb, de miért? :O
Tőlem kérded, Kleó?
A miért arra vonatkozik, hogy miért lenne olyan szörnyű nem kimenni a lakásból. Nem arra, hogy akkor ott patkolnál el. Az azért, mert ha mindig ott lennél, akkor nincs más lehetőség… szóval előbb-utóbb.
Én ma sajnos iq csökkenésben szenvedek.
Addig értem, hogy miért lenne olyan szörnyű nem kimenni. Hát mert én imádom a fákat, bokrokat, növényeket és nézni akarom őket. Meg megfogni. Meg beszélni hozzájuk. Meg meglocsolni őket. Meg lefényképezni őket. Plusz. Ki sétáltatja a kutyát, ha nem én?
Az előbb-utóbb arra vonatkozik, hogy szerinted el fog jönni ez az idő? Én is azt hiszem. F.sza lesz.
Az arra vonatkozik, hogy előbb-utóbb mindenkinél bekövetkezik, akkor is, ha nem hagyja el a lakást, csak akkot tuti, hogy ott, és nem máshol. Mondjuk úgy, ez (rossz) vicc akart lenni.
Aha. Na – többek közt – ezért nincs már kutyám. Tiszta stressz volt levinni.