Mindenki látja

Nem belépett vendégek is elolvashatják.

A blog 1 éves, Marcel Sabitzer 25 ma

Ma két születésnapot is ünneplünk, ugyanis eltelt már egy év a blog nyitása óta, de egészen véletlenül Sabitzer is ma ünnepli a 25. születésnapját

A nyitó poszt itt található

Sajnos tavaly valamikor véletlenül sikerült kitörölnöm, ezért ilyen posztba került. Még szerencse, hogy sikerült visszahoznom. A blog első képe következik. 

 

 

„Láthatjátok, hogy egy kis szőke gyerek” – Ezt írtam hozzá. 

 

Ekkor még új volt, ezért sokkal érdekesebb is, mostanra meg már bele is fásultam ebbe a mániába. Viszont nehezen lehet tőle megszabadulni. A blog első posztja nem sikeredett valami komolyra, azonban a következő már igen, amikor a válogatottas posztot írtam. Ekkor mutatkozott be a felnőtt válogatottban, annak is lassan itt az évfordulója, március 23-án. 

Nyárig nagy lelkesedéssel írtam minden egyes posztot, a lehető legrészletesebben a meccseket, majd, ahogy a mánia elfajult, egyre több gyűlölet került a posztokba, aminek a csúcsa ősszel volt. Ekkor váltottam mániát, ennek köszönhetően Sabitzer is kapott szerepet a blogban. Nem tartott sokáig, mert ő elég rövid mánia volt, ami nem is baj. Eredetileg Linzer sokkal jobb mánia, csak annyira elfajult, hogy muszáj volt tőle megszabadulni, még, ha csak rövidebb időre sikerült. Arra elég volt, hogy a gyűlölet meghaljon, véglegesen januárban halt meg, aztán újjá alakult a mánia. De ez inkább olyan volt, mintha csak folytatnám, ahol abbahagytam, kevesebb gyűlölettel. Bár nem állítom, hogy egyáltalán nem irritál, mert sajnos igen. 

Ilyen a mániák történetében nem igen volt. Ha egyszer valaki elfajult, majd elmúlt, nem alakult ujjá. Régebbiek többször is visszatértek, de akkor csak évek múlva, nem azonnal, egy éven belül.
Télen kissé elhanyagolódott a blog, ekkor enyhült a gyűlölet, de a mánia is. Ezért született ekkor kevesebb poszt. Most viszont kezd újra a régi lenni a poszt, még, ha nem is olyan intenz
ív, mint, amilyen tavaly, de olyat nem is várhatunk. Maga a mánia se lesz már olyan. Ez a mánia már nem új, szinte már természetes, hogy foglalkozom vele, nem sok újat lehet róla megtudni, az eddigiek vannak mostanra is. A baromságait is ismerjük már, egyiken sem lepődünk már meg. A szánalmas dolgain sem hökkenünk már meg, már természetesnek veszünk szinte mindent, mert nem új, már tudjuk azokat róla. 

 

 

Egyébként nem gondoltam volna, hogy megünneplem az első évfordulót a bloggal, hisz volt olyan időszak, amikor véglegesen elmúlt a mánia. Ki a fene gondolta volna, hogy aztán visszajön. Még, ha nem is olyan szinten, mint a tavalyi volt. Őszintén szólva, én úgy már nem is szeretnék vele mániázni, nem is tudnék, mert annak a vége is csak az elfajulás lenne. 

 

Térjünk rá a másik szülinapra, Marcel Sabitzer szülinapjára. 1994. március 17-én látta meg a napvilágot Grazban vagy Welsben (még ezt sem lehet tudni pontosan, ami szörnyen nevetséges).

 

 

Katjáék megünnepelték a szülinapját, már éjfélkor felköszöntötték, ami amúgy nagy divat, hisz akkor lépünk át a következő napba. Viszont nagy marhaság, mert közel sem biztos, hogy pont éjfélkor született meg, tehát célszerűbb lenne akkor felköszönteni, abban az órában, amelyikben született. 

Rakott fel insta sztorikat.

 

 

 

 

 

Csodálom, hogy nem valami giccses szar bulit csináltak (biztos feltették volna azt is, ha olyat szerveznek, mert jó vele villogni). Most itt csak egy felköszöntés volt és koccintás. Linzertől hiányoltuk az ilyen videókat, de igazából meg se kell rajta lepődni, hisz ők semmit se tesznek fel, ő meg főleg nem, a csapattársak szerintem meg telibe szarták a szülinapját. Ő inkább elment a kis faluba ünnepelni, úgyis csak rájuk kíváncsi. Amikor meg együtt Laurával, akkor meg az ő barátainál próbált bevágódni. Emlékeztek még? Idén sem lesz másképp. Hisz őt mindenki csak zaklatja a szurkolóktól kezdve egészen a médiáig. Hagyjuk inkább a faszba, nem az ő szülinapja van ma. Majd szeptemberben. Remélem, nem tart ki addig a mániám….

 

Majd Katja feltett egy ilyen insta sztorit is.

 

Ez a haj egyszerűen csúcs. Sokkal jobb így, hogy nem a mániám, mert így is baromira viccesnek tartom Katja insta sztorijait és nem bassza fel az agyam (nem, mintha a mánia alatt olyan ideges lettem volna rájuk. Nem volt olyan erős, csak azért lehetett és azért is volt olyan rövid). 

 

Mánia szinten ez az ember nem annyira jó. Számomra hiteltelen már, főleg, amiket a válogatottban csinált, és ez a születési hely csak ráadás. Azóta se láttam azt az interjút, de már a transzfermarkton is át van írva.

 

 

A szurkolók ok nélkül biztos nem találnak ki ilyet. Miért tennék? Mire lenne jó? Semmire. Akkor mégis hogy jött ez a Wels? Mai napig rejtély. Ha esetleg mégis ott, miért csak most árulta el? (azaz tavaly májusban). Érthetetlen teljesen. Ha, meg kitalálta, mire jó, hogy mást mond? 

A google továbbra is Grazot tünteti fel születési helyeként, illetve ez.

 

 

Ez a válogatott lista, itt továbbra is Graz szerepel. Azért ez hitelesnek mondható (bár sose lehet tudni). Na, mindegy, hiteltelen, már hinni se lehet neki. Nem hiszem, hogy ilyet nyomnának le a torkán, hisz ez a csapatnak se jobb, se rosszabb nem lesz. Az ő karrierjét szintén nem befolyásolja. Tehát egy értelmetlen szarság. Esetleg csak unatkozik, lassan már egy szava se igaz. 

Meg, amiket válogatottban csinál, az egy nagy szarkavarás, egy nagy hazugság. Már nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy az egész válogatottság már egy nagy kín neki, de lemondani nem akarja, mert, ha esetleg véletlenül kijutnának valahová az osztrákok, arról már nem szeretne lemaradni és pontosan tudja, hogy ezek a barmok mindig behívják őt, ő meg eldöntheti, hogy most épp van-e kedve hozzá, vagy nincs. Ez egy mocskos dolog. Ki kéne vágni végleg a válogatottból, csak mástól veszi el a helyet időnként, egy olyantól, aki szívesen szerepelne. 

Most jönnek majd a válogatott meccsek, kíváncsi vagyok, hogy most visszamondja-e, lesz-e kedve a válogatott meccsekhez, vagy sem. Ha lemondja, akkor hány órakor és milyen sérülést talál ki? Örülnék, ha részt venne, megint együtt edzenének Linzerrel és együtt játszanának, mint szeptemberben és októberben. Linzer meg majd nem passzol neki a meccseken, inkább vissza hátra passzolja. Ő is nagyon értelmes, komolyan…. de azért mégis csak jobb, mint ez a hazudozás, amit Sabitzer csinál. Ja és hazaárulás is, úgy beszél, mintha ő nem osztrák lenne és úgy is szidja őket. 

 

 

 

Ilyen szülinapi torta jár ma neki. Boldog szülinapot neki.

A meccset sajnos tegnap játszották, de én nem pocsékolok rá egy percet se.

 

Térjünk rá inkább Linzer meccsére, ők ma játszottak. Az ellenfél az Innsbruck volt, egy frissen feljutott csapat, akikkel októberben döntetleneztek. Most viszont idegenben nyertek 2-0-ra.

 

 

Bemelegítés a meccs előtt.

 

Az első félidőben ismét azt a vacak alibi játékot mutatták, mint ősszel, de az ellenfél kritikán aluli volt, még egy labdát is alig tudtak megtartani. A Salzburg az első félidőben nem csak, hogy alibiztek, de rengeteg elszúrt labdájuk volt. Linzer szinte semmit se csinált, pedig már kiakarta magát cicáztatni, de a hülye ellenfél nem adta meg neki ezt a lehetőséget. 

 

 

Azonban nem kellett mégsem csalódnunk, ugyanis a második félidőben hozta a szokásos formáját, még, ha nem is olyan intenzíven (egy ilyen béna ellenfél mellett nem igen lehet azokat a dolgokat csinálni), de azért a csetlés-botlás bőven megvolt. 

 

 

Elég gyakran eltaknyolt. Kétszer volt olyan eset, amikor az ellenfél felrúgta és sárga lapot kaptak miatta. Ezt ő szokta csinálni és általában inkább csak nemzetköziben adják meg neki a jól megérdemelt sárga lapot, amiért majd mehet is a szokásos hiszti. Most visszakapta. Ő is ezt csinálja mindig. Nem, mintha megúszná annyiszor, rendszeresen elbuktatja, meg felrúgja az ellenfél, de inkább ő hozza magát olyan helyzetbe. 

 

 

Nem kell érte aggódni, egy kicsit fájlalja, majd felkel. Nem igen érzi a fájdalmakat, max kicsit közvetlenül a rúgás után. De aztán simán el van, nem sérül bele. Ha volt is olyan, hogy megsérült, a következő meccsen már játszott. Mikor az ellenfél rúgta fel, a második esetnél az ellenfél a sárga lapja után odament hozzá bocsánatot kérni és egy kicsit átkarolja. Mit csinál ez a marha? Elhúzza magát idegesen. Nem tetszik neki, hogy fel lett rúgva? Észrevehetné ő is magát, nagy faszság, amit csinál. 

 

 

Új sztár van a Salzburgnál: Szoboszlai Dominik. (bár a magyar média már jóval előtte is sztárolta). De igazából csak a magyar média fújja fel, mint az állatot, az osztrák már nem annyira, max csak annyira, hogy jól játszott és gólt is rúgott és a szurkolók ilyenkor dicsérik. Linzer posztján játszik, de ma egyszerre voltak a pályán. Linzer biztos nem szorul ki, mást fognak mellőzni. Pl Junozovicot, aki nem csak, hogy sérülékeny, de öreg is. Jelenleg is sérült. 

 

 

Volt olyan eset is, amikor a csapattársait ellenfélnek nézte. Fejelésnél, mikor várták a labdát, odament zavarni a csapattársát, mintha versenyeznének, ki fejeljen bele. De ezt így csapattársak nem csinálják. Volt olyan is, amikor elrúgta saját csapattársa elől és elpasszolta egy másik csapattársnak. Illetve ki is cicáztatta magát velük (ilyet már nyáron is csinált). Meg rá ment egyikük nyakára, mintha leakarná szerelni, mintha tényleg az ellenfél játékosa lenne. Passzolásnál is megzavarta őket. Ilyenkor mi a fenét érez, mikor ezt csinálja? Direkt csinálja vajon? Amúgy kétlem, tényleg ilyen kis balfasz. 

 

 

A legjobb pillanatban kapták el. Pont lefelé néz, de hát őt nem nehéz olyan pillanatban elkapni. Nagyon sokat nézi a földet még meccs közben is. 

Volt olyan eset is, amikor eltaknyolt a semmitől, senki se ért hozzá, és egy hatalmas hátra bukfencet csinált, aztán felpattant és ment tovább. A passzolásban is eltaknyolt, de ez már nagyon természetes, mint, ahogy az is, hogy időnként ma is sikerült kicicáztatnia magát (még a csapattársakkal is). Aztán átvette, de olyan bénán (ezen meglepődik még valaki?), hogy a labda végül kipattant a fenébe. 

 

 

Fellökte kétszer is szinte egymás után az ellenfelet, a második lent is maradt. Ez a kis nyomorék szokás szerint oda se ment felsegíteni, helyette egy másik csapattársa tette meg HELYETTE. De hát ő észre se veszi, fellökte, lefújta a bíró, majd megy a pofázás, meg a hiszti, hogy mi az, hogy lefújja ezt. És még a sárgákat ilyenkor meg is ússza. De már az se tetszik neki, hogy lefújja (ahogy a Napoli ellen láthattuk, még fel se mutatta a sárgát, csak lefújta, és szinte már az életéért kezdett könyörögni, még a sárga előtt térdre is borult). Lehet, hogy megvádolja az ellenfelet ilyenkor színészkedésért, majd megy a pofázás, hogy ő nem szereti, amikor a bíró igazságtalanul ítél, bevallotta, hogy olyankor nagyon ki tud borulni (még ősszel volt ilyen nyilatkozata, amikor egyfolytában játszotta a jó fiút). Ez meg miről beszél? Milyen igazságtalanságról? Nem veszi magát észre, hogy ő csinálja ezt a sok marhaságot, hogy ő szabálytalankodik egyfolytában, hogy ezért kapja a sárgákat és ezért fújja le a bíró? Szerinte ez mind igazságtalan, szerinte ellene vannak a bírók, vagy a csapata ellen és ő mindenben ártatlan, ő nem csinált semmit. És komolyan el is hiszi ezt, és nem bírja ezt elviselni. Ha észrevenné magát, nem borulna ennyire ki, hanem elismerné, hogy ő volt a hülye, és hiszti nélkül eltűrné a sárgát, ahogy a legtöbb játékos is teszi. Majd egyszer biztos rájön. 

 

 

Volt olyan is, hogy a csapattársa lent maradt és ő volt legközelebb hozzá és még arra sem volt képes, hogy odamenjen hozzá (megtette végül más). Csak ordítozott a bírónak, hogy fújja már le, ami meg is történt. Innentől kezdve leszarta, hogy van a csapattárs. De nem is várja el, hogy vele megtegye bárki, hogy odamenjenek hozzá. Legtöbbször nem is engedi, hogy vigasztalják. Az ellenfélnek nem engedte a bocsánatkérést. Akkor vergődjön csak magában, meg is érdemli (mondjuk ez neki csak jó, nem hiába nem engedi). Nagyon kis irritáló személyiség lehet, el tudom képzelni, hogy ezért idegesít fel, ezért irritál ennyire folyton. 

Aztán volt olyan, hogy az ellenfélnek ítéltek kirúgást vagy mit (pontosan már nem tudom, mi volt), erre ez a kis nyomoronc begurult és ahogy elment mellette az ellenfél a labda irányába, ő a levegőben lökött egyet mérgesen az ellenfél irányába. És gondolom elképzelte, ahogy jól fellöki, de nem merte csak úgy ellökni. Tudjátok. Amikor az ellenfél belé köt, vagy elkezdenek vele kötekedni, arra se szól vissza. Ő egyedül csak a bíróval mer pofázni, egy olyannal, aki kénytelen lenyelni, nem szólhat vissza (mert még ő lenne kirúgva, nem a pofázó játékos, de hát a bírók helyzete ilyen, nem állhat le mindenkivel veszekedni. Sárga lap és kuss van. Mondjuk ez a hülye azután se fogja be, csak jobban hergeli magát). 

Komolyan be van szarva, ha már visszaszólnának neki? Nagyon úgy néz ki. Tele a gatya. Ő még csak egy kisfiú, nem tudok erre már mást mondani. 

 

Még egy vicceset mondok. Az ellenfél megpróbálta kigáncsolni, és csoda, nem taknyolt el ettől (csak majdnem), szépen elment aztán az ellenfél a labdával, ez a gyerek képes volt utána nyúlni (csak nem visszaakarta húzni, attól se idegenkedik amúgy). És ebbe taknyol el végül, senki hozzá se ért már ekkor. 

 

Mutatok egy videót, ami bár nem ezen a meccsen történt, de szólnék hozzá. (Szerintem még nem került erre sor). 

 

Két hete, másodikán történt. Még a meccs előtt, a kijárat előtt odamegy a másik oldalra, az ellenfél néhány játékosával kezet akar fogni, majd az egyiknek megfogja a fejét, aztán kezet fog vele is. Mégis mi a francnak csinál ilyet (mármint azt, hogy megfogja a másik fejét), ha ő ezt mástól nem tűri el, nem, hogy még az ellenféltől. Több olyan videót is láthattunk nyáron, hogy valaki végig öleli a csapatot, majd mikor elér hozzá, ő elhúzódik, hogy őt ne ölelje senki. Majd a repülőtéren valaki ül mellette, aztán átakarja karolni, aki mellette ül, erre ez a gyerek elhúzódik tőle, ezért az a másik végül ráhagyta, majd faképnél hagyta, amin nem csodálkozom. Itt is látszik, hogy nem veszi magát észre. Fogadjunk, ha olyanja van, ezt csinálja időnként mindenkivel, de, ha vele akarja valaki, azt nem engedi.

Nem véletlen, hogy pikkeltek rá a csapattársak nyáron (most semmi erre utaló jelet nem látok, mostanában a stream is véget ér közvetlenül a lefújás után, míg korábban jó sokáig mutatták még a pályán, és legtöbbször ilyenkor lehetett a jó pillanatokat elcsípni. A tévé már rövidebb ideig mutatta, de még ott is el lehetett ezeket kapni. Itt leginkább a sírásokat). 

 

Elég ebből a gyerekből mára, mindjárt vége a napnak, aztán nem is ő volt a szülinapos, aztán a poszt nagy része mégis róla szólt. 

A blog 1 éves, Marcel Sabitzer 25 ma Read More »

Na megint

Ha csak képzelem is,a legnehezebb dolog a szerelem kérdés amitől szenvedni csak lehet.

Csak ülök vele szemben,vagy mellette és tudom hogy akar,kimondja és érezteti,de valahogy olyan mintha az egészet sosem tudnám elhinni. Persze érthető,mert neki is van valakije,nekem is,aztán az egész helyzet egy van,de nincs dolog.Nagyszerű tudom,az alap bizonytalanság mellett egy valós bizonytalanság is. Szóval szeretem,de megint nemtudom,hogy akkor ő most szeret,de néha nem.

Van ez a hülye elmélet a fejemben,hogy minden elszúrt dolgom után,azt érzem,hogy valaki kevésbé szeret és az az elszúrás lehet bármi apró. Mintha egy meccs lenne ami percről percre alakul.

Ettől félek a legjobban,meg attól,hogy valaki hirtelen kiszeret belőlem és csak megerősíti azt a félelmem,hogy nem vagyok szerethető. Olyankor meg nincs értelme már semminek sem szinte. 

Na megint Read More »

Gyűlöllek

Gyűlöllek

 

Ó hát folytanád meg

Mindenvalódat

mikor az utolsó mondatoddal

Romba döntöd az egészet.

 

Persze csak mosolyogj

Nevess mihaszna érzéseiden

Mert elcsavarni könnyű

Érezni már pokol.

 

Ugye tudod mi lesz

Ismét veszítessz

Nevet,emléket,kezet.

 

 

Most ez egy nagyon rossz napomon jutott eszembe. Néha írogatok ilyesmiket,nem mondanám kifejezetten versnek mert nincs benne semmi formai dolog. Nehéz,de legalább leirtam. Olyan lett,amilyen.

Gyűlöllek Read More »

Alig valami

Túlságosan sok az ami elmondhatatlan, szóval csak a csend. Nem igaz valószínűleg, hogy nem tudják mire vélni, inkább csak nem érdekli őket. Tilos a csend, ki tudja miért. Szerencse, hogy mindig van hova „kivonulni”, persze nincs már honnan, magyarán ez egy üres gesztus csak, vagy annak is csak a hűlt helye. És minden másnak a hűlt helye. Írott szavak helyett is csak szóközök, általában. A végletekig leegyszerűsödött minden. Nincs többé „úgy ahogy”, sehogy van főleg. Nagyon kevés dolgot tehetek meg valójában, néha mégis úgy tűnik, hogy tulajdonképpen bármit ami fontos. A helyzet az, hogy nem hittem volna, hogy ilyen „kevés” is elég lesz, elég lehet egyszer. Rosszabb napjaimon azért álmodom erről-arról, de az álom az csak álom, ugyan hogyan maradhatna meg olyannak amilyen ha a végén még beteljesülne? Beugratós kérdés, persze. Újra ovis vagyok és perec a jelem. Bónusz, hogy irreálisan sokat gondolok egy lányra aki fogorvos, lám huszonix év alatt alig valami változott! Ha randiznék valakivel biztosan most is a nyakába önteném a kólát nagy igyekezetemben. Persze ma már sokkal megfontoltabb vagyok, és cinikus, mint senki más. Nem mellesleg ma már egyedül nézem a Dallast! Jockey visszatért, és semmit sem változott, ő sem! Ilyen ez az élet. Én azért rengeteg mindent magam mögött hagytam, sajnos főleg azokat a dolgokat amik miatt emberként tekinthettem magamra. És most próbálok nem tekinteni magamra, sehogy. Szerencsére megoldható. Régi harcostársam meg egész nap a fészbúk előtt ül és pötyög, jelen állás szerint 2698-szor nyomott entert közben az utóbbi néhány hétben. Nem valószínű, hogy egyhamar el fogom olvasni amit írt. Valószínűtlen, hogy lehetnénk ennél is szánalmasabbak, de minden bizonnyal meg fogjuk tenni azt, amit még megtehetünk, ne rajtunk múljon! A többiek házasodnak, és ez engem teljesen hidegen hagy. Emiatt még csak rosszul sem érzem magam, éppen annyi érdeklődést mutatok a dolgaik iránt amennyit ők az enyémek iránt. Kutatásaim alapján ez mindenütt, minden kapcsolatban, közösségben így működik, lehet mondani, hogy ez a normális. Magára hagyni valakit aki segítségre szorul, ígéreteket megszegni, na az már más tészta. Megmagyarázhatatlan, ennek fényében is mérem az értékemet. És élek ettől függetlenül. Nem nagy ügy ugyanis, hozzászokunk a közönyhöz mind, és nem csoda ha magunk is közönyösek leszünk idővel. Én például nagyjából öt éve nem láttam semmi mást, ettől függetlenül tudom, hogy létezik más is, csak már nem hiszem. Ez nem mentség természetesen, mentség nincs, egyáltalán. Ki mint vet, úgy arat. Aztán úgy marad. Nem kérem ki magamnak, ennél egy dekával nem érdemlek többet, sőt… Nagyon sőt… Nem állok sorba sehol, semmiért. Alig valamire van szükségem, és alig van rám szükség. Sosem voltam ennyire szabad, de főleg ennyire bezárva nem voltam soha még.

Alig valami Read More »

Nem kellek senkinek,magányos vagyok.

 

Az a helyzet hogy már annyi erőfeszitésemet felemésztette az egész nő szerzés hogy beleőrülök. szorongok állandoan ha egy nővel kell beszélnem,és ezért inkább eltaszit magától mert tudja hogy milyen félénk vagyok. Probálkozni,probálkozom még de hiába mert mindig jönnek azzal a szöveggek,hogy majd eljön az igazi,ne add fel. Beleuntam,mióta is probálok már nőt szerezni? 3-4 éve ez alatt semmi nem sikerült. Szűz vagyok 28 évesen senki nem volt még belém szerelmes,pedig én nagyon vágyom rá. Terápia talán megoldana valamit,hogy jobb esélyekkel induljak a nőknél,de nemtudom. annyira kilátástalannak találom a helyzetemet,tudom sok a panasz de van igazán okom rá.Szerintem interneten be se lehet nőzni,élőbe meg egyáltalán nem megy nekem,össze rándul a gyomrom és azt hiszem mindenki engem néz közben. Hiába dolgoztam is,ott sem sikerült felszednem egy nőt se.Nem akarok igy élni,tudom én lennék az egyetlen aki változtatni tudna ezen de nem megy. Akik tetszenek nők azok vagy nem irnak vissza,vagy le pattintanak.Zsákutca. Ha van itt a burán valami casanova,nem is kell annak lenni csak ért a nő szerzéshez nyugodtan irjon,nagyon szomorú vagyok és csalódott :(.

Nem kellek senkinek,magányos vagyok. Read More »

Ki ez a szőke, hajpántos gyerek – Egy éve a mániám

Eltelt egy év a mánia alakulása óta, illetve a Salzburg – Dortmund Európa Liga meccs óta, ami meghozta a mániát. Eredetileg március 5-én néztem utána, ki is pontosan ő, de már előtte láttam, mialatt Leitgeben szakadtunk. Csak az tűnt fel rajta, hogy szőke, hajpántos, emiatt figyeltem fel rá. Különösen szeretem az ilyen mániákat, ezért. Igazából már korábban leírtam október végéig nagyjából, hogy mik történtek addig, tehát felesleges még egyszer ide leírni. Azt a posztot belinkelem ide, aztán folytatom onnan itt. 

Még annyit mondanék, hogy az Európa Ligából tegnap kiestek és a Napoli jutott tovább, de a meccset megnyerték 3-1-re. Sajnos ez elég lett volna, ezen az egy gólon múlott, amit a Napoli berúgott, mert, ha az nincs, akkor hosszabbítás lett volna. Vagy, ha az előző meccs is 3-1 lett volna. Ezen kívül a Salzburgnak kettőt kellett volna még rúgnia, hogy továbbjussanak. Az idő kevés volt erre. 

 

Emlékezzünk meg egy tavalyi képpel az egy évvel ezelőtti meccsről. Akkor 9-kor volt, most 7-kor. Sajnos Linzer kisárgázta magát, ezért ma nem játszott (de magának köszönhette, minek löki fel az ellenfelet). 

 

/2018. március 15 – Salzburg – Dortmund meccs. Sima továbbjutás megvolt/

 

Októberben a mánia elmúlt, de az nem jelenti azt, hogy meg is szabadultam tőle. Ezt csak februárban sikerült elérnek, akkor is csak két hétre, de sajnos visszajött és újra mánia lett.

 

2018 .március – 2018. október (katt a posztért, ami az első félévet foglalja össze).

Ezzel meg is spórolom az időt és novembertől folytatom. Sajnos az a poszt tele van gyűlölettel, iszonyatosan gyűlöltem, amikor megírtam. 

 

2018. november

Sabitzer volt már a mániám, de hát mit lehetne mondani erről. Egy nagy adag nulla volt az egész, annyira, hogy mindössze csak karácsonyig tartott. És minden elmaradt szinte, mert ugye, a mánia végén jön a mániás irritálás, amikor már kezd elfajulni a mánia és mindenáron megakarok tőle szabadulni, meg ilyenek. Sabitzernél ilyen nem volt. Néztem még a Lipcse meccseket és volt válogatott meccs is, amit természetesen visszamondott egy kamu sérülésre hivatkozva. Nagyon ideges voltam, főleg, mert Linzer természetesen ott volt, de ő nem is mondta le. 15-én volt az első meccs Bécsben, ezzel egy időben a németek Lipcsében játszottak és az a barom Sabitzer persze, hogy a németek meccsére ment el Katjával, meg az egyéb lipcsei haverjaikkal. Közben meg Bécsben lett volna a helye a pályán a honfitársaival. Azt hiszem, itt Linzer csak csere volt, de az biztos, hogy 18-án kezdő volt és gólt rúgott, az első válogatott gólját. Én meg végig idegeskedtem az egész meccset, annyira gyűlöltem, főleg, mikor ünnepelték, és komolyan, egész ősszel szarrá volt dicsérve és emiatt még jobban irritált. Illetve még az, hogy Sabitzerről alig volt valami közben. És ő volt ekkor a mániám. Linzerrel továbbra is foglalkoztam, tehát minden a régi volt, kivéve a mániás érzéseket és, hogy most már két emberrel foglalkoztam, nem csak eggyel. Ja és teljesedett egy vágyam is. Nyilatkozott, leadták a tévében is (ORF1), én meg lefotóztam, illetve csináltam videót is. Erre tavasz óta várok, akkor még néhány bajnokit is adtak ott, most már csak válogatott meccseket. Kell egy kicsit várni a meccs lefújása után, mert akkor jönnek a nyilatkozatok. És ezt is úgy sikerült, hogy már nem volt a mániám.

Kicsivel korábban, 9-én este jelentette be Katja, hogy terhes és közölte, hogy fél év múlva születik meg, azaz április – május környékén. 

Ez kissé meglepett, és a fejemben folyamatosan összehasonlítottam őt és Linzert, de ez már másik posztot érdemelne, ha elkezdeném ezt kifejteni. 

29-én volt a Salzburg – Lipcse, a visszavágó. Ugye, ez még csoportmeccs volt és, ez már a válogatott meccsek után volt. Hülye lett volna Sabitzer visszatérni, nehogy Ausztriában kelljen pályára lépnie, kicsit se átlátszó, és rögtön, a következő héten már játszott. Ez is megérdemelne egy külön posztot. Linzer játszott ezen a meccsen, de Sabitzer nem, és emiatt nem igazán érdekelt, mert kifejezetten idegesített. De azért fél szemmel néztem, de csak az ismétlést. 

 

/A gólöröme november 18-án/

 

/Katja és Sabitzer a németek meccsére készülődik november 15-én. Katja rakta fel insta sztoriba, innen tudtuk csak meg, meg a későbbi sztorijaiból/

 

2018. december

Ebben a hónapban már csökkentek az idegeskedések és a gyűlölet Linzer iránt, azonban a mániás érzések is Sabitzer iránt. Több oka is volt, azokat most hagyjuk. Linzerről már kényszer volt összegyűjteni a képeket a meccsek után, de még meccset nézni is, de mindig megnéztem. Sabitzerről még annyira nem volt, csak halvány volt már a mánia. A Salzburg 16-án játszotta az utolsó meccset, a Lipcse meg 22-én, és ott volt valami giccses karácsonyi parti, ami nagyon irritált. Nem vett mindenki részt rajta, de Sabitzerék nem maradhattak le róla. Katja meg összevissza illegette magát a videóban. Ekkor telt be a pohár, nem, mintha hatalmas gyűlöletet éreztem volna irántuk, mert egyáltalán nem. Hanem felvállaltam, hogy ez a mánia már nem működik tovább. Meg, hogy egy felszínes szar az egész, ahogy ő és a legtöbb csapattársa él. A salzburgiaknál ez annyira nem érezhető (összességében, mindkettőben van mindkét típus, csak az arány más). Ez attól függ, ki mennyire tárja ki az ilyeneket, ugyanis ezekről a szarokról (nem csak a karácsonyi party) leginkább a játékosok, de leginkább a barátnőik/feleségük instájáról értesülünk. Hogy valaki már nem teszi ki ezt a sok szart, azért külön dicséret jár a mai világban, mert bár így él, de nem adja az emberek tudtára, ez még mindig jobb. 13-án voltak az utolsó meccsek az Európa Ligában, Linzer sárga lapos eltiltást töltött le ekkor, Sabitzer vagy csere volt, vagy nem. Sokszor kezdett a padon, hogy ezen a meccsen, mi volt épp, arra nem emlékszem, mivel otthon se voltam, de egyáltalán nem izgatott. A Salzburg továbbjutott, a Lipcse kiesett. Linzer agyon dicsérése alábbhagyott, az inkább a válogatott meccsek alatt szokott lenni (ezért voltam ki ennyire ősszel miatta, mindhárom hónapra jutott másfél hét ilyen).

 

 

/Sabitzerről ilyen nem volt. Miért is lenne, hisz egy hatalmas nulla, mint mánia, de már szimpátiára is az. Nevetséges, és képes voltam jónak tartani/

 

Karácsonykor jelentettem ki, hogy Sabitzer nem a mániám. És hatalmas megkönnyebbülés ért, hogy nem kell tovább erőltetnem. Linzer se jött vissza (örültem ekkor, hogy végre megszabadultam tőle, de ekkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a poszt ma létrejön). 

Ki, hogy szilveszterezett, az a januári posztokból kiderül. Annak ellenére, hogy egyik se volt a mániám, szorgalmasan követtem mindkettőt, és mentegettem le az insta sztorikat, illetve a képeket. A fanoldalt se zártam be, egyszerűen képtelen voltam abbahagyni, pedig már többször gondolkoztam rajta. Mindezt mániás érzések nélkül csináltam, de közömbös egyik sem volt (akkor tényleg nem tudtam volna csinálni). Annyira már nem gyűlöltem Linzert, sőt azt is sikerült belátnom, hogy ezerszer jobb, mint Sabitzer és már nem idegesített fel. Sabitzer se, de megvolt róla a véleményem (a mai napig így van, mondjuk Linzerről is). 

 

2019. január

Ez egy passzív hónap volt, ha Linzert nézzük. Sabitzernél már nem, mert ott már 19-én elkezdődött a bajnokság, azonban már alig foglalkoztam vele, azért a meccseket még megnéztem, de iszonyat kényszer volt. A képeket is lementettem és megnéztem, mi a helyzet. Őszintén megmondva, ekkor is ugyanolyan nagy nulla volt, mint ősszel. Linzerről se volt most sok minden. Ekkor már annyira üres volt minden, hogy Linzert visszaakartam hozni mániának, rájöttem, hogy teljesen felesleges dolgok miatt gyűlöltem Linzert (nem úgy, mint mondjuk Louist, az teljesen jogos volt). Azért a véleményem megvan a faszságairól, de azok még simán megférnek egy mániában, sőt, vannak benne olyanok, amik kifejezetté viccessé teszik. Rájöttem arra is (mondjuk tavaly tudtam már egészen őszig, amikor jött a fekete köd és teljesen megvakultam tőle), hogy olyan valakit, aki ennyire csetlik-botlik, meg kicicáztatja magát, nem fogok találni. Ezért akartam visszahozni és sikerült is volna már, ha nem lett volna ez a nagy passzivitás. Meccsek nem voltak, edzőtábor volt, illetve edzőmeccsek, de azokról nagyon kevés kép volt, főleg Linzerről. Volt, hogy egy meccset meg se lehetett nézni, kicsit, azért felidegesítettem magam és abban a pillanatban nem akartam mániának. Kicsit unalmasak voltak a meccsek, de ezek a meccses amúgy se érnek sokan. Főleg, hogy tudtam, hogy az első tétmeccs február 14-én lesz, és a bajnokság meg február 24-én kezdődik. Az egyik edzőmeccsen 22-én a Blau Weiss Linz volt, aminek nagyon örültem (ezzel ment a mániázás tavaly tavasszal, illetve nyáron), csak azt sajnáltam, hogy Linzben tartották meg (az lett volna a csúcs, de az se fog elmaradni, az biztos és Linzer a pályán lesz, mint ellenfél, ezt még mindig imádom). Linzben vannak meccsek, csak épp nem ez a csapat lesz az ellenfél, mert ez a második ligában szerepel. Ebben a hónapban már alakult egy régebbi mániám (2016-ban volt a mániám, nem ember mánia), de még nem teljesedett ki.

 

/Blau Weiss Linz ellen január 22-én/

 

2019. február

Az első két hét teljesen kiesett, nem voltam otthon és úgy is indultam el, hogy leszarom az egészet. Itt teljesedett ki a régi mániám. Ez Kőbánya volt (ezalatt értem a Bajcsy kórházat és a munkásszállókat, de az egész kerület dolgai is beletartoznak), illetve más kórházak is érdekeltek. Inkább ezekkel foglalkoztam az első két hétben és ennek köszönhetően Linzer 100%-ban elmúlt, aminek örültem, mert volt másik mániám, egy olyan valami, ami miatt nem kell idegeskedni, mert nem ember mánia (de a hátrányai is megvoltak, de inkább már ezt szerettem volna, ez egy kis nyugalmat jelent, az ember mánia meg izgalommal jár és kiszámíthatatlansággal. Majd erről is lesz egy poszt). Lemaradtam két meccsről is, egyik a 14-i Európa Liga, ekkor kapott sárgát és a jó hisztijét nem láttam, de akkor nem is érdekelt. Sőt, ezen az este vendégségben voltunk és csak 10-kor értünk haza, és teljesen leszartam a meccset. Jó, azért néha felnéztem a közösségi oldalakra, meg a csapat oldalára, hogy megnézzem, mi van vele. Pár képet le is mentettem, de bevallom, ekkor kényszer volt. 17-én utaztam haza, ezen a napon Kupa meccs volt, de lemaradtam róla, mert később értem haza. Baromira nem érdekelt, már annyira, hogy a képeket se töltögettem le és még a fanoldalt is elhanyagoltam. Na, itt már közömbös volt az egész, azért történhetett ez a nagy fokú elhanyagolás az egész iránt. Hazajöttem, de ettől még nem jött vissza, inkább attól, hogy 21-én megnéztem a visszavágót, pedig gondolkoztam rajta, hogy egyáltalán megnézzem-e. Végül az mellett döntöttem, hogy megnézem. És elkezdtem élvezni, nem az volt, mint decemberben, hogy tiszta kényszer volt nézni a meccseket (ősszel is már ez volt). Ekkor gólt is rúgott (ősszel ettől is tomboltam), és bár nem annyira örültem, mint, ahogy tettem volna tavaly tavasszal vagy nyáron, de azért örültem. Ugye, írtam, hogy milyen alibi módon játszanak, hát nem tudom, lehet az elvakult utálattól láttam így, most meg már nem látom alibinek a csapat játékát (ha lealibiztem, az az egész csapatra vonatkozott akkor, nem csak rá). 24-én elkezdődött a bajnokság, ezt is néztem és ekkor kaptak ki először a Rapidtól. Örültem neki (de azért ősszel jobban örültem volna, akkor már képes lettem volna ünnepelni is). A hónap második felében minden a régi lett, folytatódott onnan, ahol december közepén abbamaradt. Sok minden volt róla, jó sok kép (talán több, mint szokott) és mindig nyilatkozott. Sabitzer továbbra is nulla volt, néha azért felnézek, de mióta hazajöttem, teljesen el lett hanyagolva és már a meccseit se vagyok hajlandó megnézni. Cikkeztek róla, hogy a Lipcsébe igazol nyáron, a csicska osztrákok bár biztosra írták, mert egyszer csak a csapat megcáfolta hivatalosan is, több ezer szurkoló zavarodott össze ekkor, köztük én is. Majd nyilatkozott egy marhaságot, miszerint teljesen ki van akadva, hogy valótlanságokat cikkeznek róla, hogy még a nagymamája is felhívta, hogy most tényleg aláírta (ezt is elmondta a nyilatkozatban). Meg, hogy zaklatják, és baromira nem vicces ez. Ami azért is nevetséges, hogy mindenki átél ilyet, de ilyen kiakadást még senkitől se láttam. Ekkor jókat tudok rajta röhögni (közben amúgy a valóságban baromi idegesítő jellemre utal). 

 

/A gólöröme február 21-én. Kikaptak az odavágón, de meg volt a sima továbbjutás akkor is/

 

2019. március

Elérkeztünk a jelenhez. Olyan nagyon erős nem volt még a mánia a hónap elején, de azért elmondhattam, hogy kezd visszatérni. Már nem annyira akartam, mert inkább Kőbányát akartam, de az szépen elhalványodott és Linzer átvette az uralmat. Már nehezebben lehetne azt visszahozni (Linzert meg baromi könnyű volt, januárban azért nehezebb volt). Januárban akartam, februárban már nem és érdekes, hogy akkor sikerült. Már nem kényszer meccset nézni, és ami igazán felerősítette a mániát, az a március 7-i Európa Liga meccs. Rendesen hozta a formáját, ez szinte felért a tavaly március 15-i meccsel, amire azóta is várok. A Napoli ellen odavágón. Nyilatkozott szokás szerint előtte. Megint elkezdte a baromságot. Elkezdi, nincs esélyük az odavágón. Ki is kaptak és sírt is, a földön elfeküdve. Ulmer odament hozzá megvigasztalni, de ő nem fogadta el szokás szerint. Kulibáli is játszott (2016-ban akartam magamra erőltetni, de nem sikerült). Felrúgta nagyon keményen Linzert, sárga lapot kapott, ezért garantáltan lemarad a visszavágóról. A második félidőben Linzer is megkapta a sárgát, így Kulibálival együtt, ő is kihagyta a visszavágót. Akkor hisztit lerendezett a bírónak, hogy ennél nagyobbat még soha nem hisztizett sárga lap miatt. Rossz volt nézni is, de amúgy mánia szinten iszonyat vicces, de a való életben szintén idegesítő, hisztis, elkényeztetett jellemre utal. Ez nagyon feldobta a mániát (de soha nem lesz olyan, mint, amilyen tavaly tavasszal volt). Viszont előjöttek a hátrányok, időnként elkezd irritálni, de már nem hagyom, hogy elfajuljon, ha már el kell tűrnöm, hogy ő a mániám. Ja, és folyton kicicáztatta magát, nagyon durván, ez már természetes. 

 

/Kulibáli nagyon felrúgta március 7-én/

 

/Hatalmas hiszti a sárga lap miatt. Mint egy ötéves gyerek. Szintén március 7-én/

 

14-én, vagyis tegnap volt a visszavágó, várható volt, hogy a Napoli jut tovább és a tavalyi nem mindig ismétlődhet meg. A Lazio ellen történt, jól kikaptak, de volt idegenbeli góljuk, aztán nagyon szorosan bár, de továbbjutottak. Hatalmas ünneplés volt 2018. április 12-én. Most ez elmarad, idén ennyi volt az Európa Liga. Na, majd nyáron a selejtezők során lesznek legközelebb nemzetközi meccseik. 

 

Vasárnap lesz egy éves a blog, illetve Sabitzer 25, tehát erről is lesz egy poszt. 

Ki ez a szőke, hajpántos gyerek – Egy éve a mániám Read More »

Világutálat, embergyűlölet, halál, összeomlás : és mégsincs öngyilkossági gondolat

Wáo!!!!! Hogyan is van ez??? Mi visz minket az öngyilkossági gondolatokig? és mi van akkor ha tényleg teljes az összeomlás ? újra és újra …. és legjobb lenne eltűnni, megszűnni, mégse gondolok fizikai tettre, elég ez ha megtörténik belül.

Szóval túl sokáig lebegtem, hétvégén nem volt terápia, már hiányzik, végig lebegtem, legalábbis könny-telen, ma ért utol pff, nagyot zuhantam. De még mindig nem akarok öngyilkos lenni. Részemről lehet ez már egy belső dolog. Vagyis …. nem tudom, már csak húzom magam után az életem. Tök felesleges fizikailag bármit tenni. Minek ha belül szét vagyok cincálódva?

Ma  – felmentem szülőkhöz (megjegyzem, kár volt! más kapcsolatom, jó semmi, ott meg kikészülök) – hogy a megváltozott címem – mert végre át lett írva – de a vízesektől meg a villanyosoktól még apámnak mennek a számlák. Gáz. Már van , át lett a címem írva, csak benn ezeknél … még … ezt rendeztük, és akkor jött anyám ….. és tarolt.

Vörösre festettem a hajam. Megint . Olyan réz vörösre. Másmilyenre mint eddig.

Erre anyám : Nem gondoltam, hogy te is vörös leszel …. azt hittem, hogy te szőke vagy.

Igen, szőkének születtem, de ki mondta hogy egy nap nem kattanok be és nem próbálgatok mindenféle vöröset.

Nagyon durva volt rádöbbennem, hogy épp csak anyám is mindig is szőke volt, aztán vörös lett, ma már ősz, de vörösre festeti.  Épp csak anyámból akarok egy darabot magamba a vörössel? Mert jobban nem lettem a hajfestéstől annyi száz.

Brutál volt ilyeneken gondolkodni.

A másik meg az a totális színjáték, amit …. fú, gyerekek, olyan sírógörcs és agresszív roham jött rám, nem elég a munkában megharcolni a sok hülyét, szorongani a kolléganő mellett, a buszban a klausztrofóbia, erősödő szorongás, egyre jobban és akkor itthon anyám ….

jajj anyám könnyek között, hogy teljesen leszívja ez a mama-ügy, hogy mi legyen vele, hogy jobb lenne ha hozzájuk jönne, nagyon idős és már a halál szélén …. legutóbb csak annyit nyeltem hogy haldoklik, most már többet. Anyám könnyek között ott, hogy most már készülnünk kell feketével ha a mama meghalna, bármikor. Mondanom se kell anyám is egy depressziós alkat és nem is olyan nagyon kerek a világ az anyjával hogy azok a könnyek őszinték legyenek. Teljesen érzéstelen végignéztem, felpróbáltam a fekete felsőket – asszondta most nem terhel, de inkább próba, legyünk túl rajta – hadd készüljek ki és megint nem látnak hónapokig. ( hiába beszélünk temetésről, anyám leragadt a ruháknál, a külsőnél, csak ahogy nála divat) 

Na aztán a lebegés becsődölt. Zokogva hánykolódtam, sőt hányni is kész lettem volna, persze már itthon egyedül.

Teljesen jól bírom, érzéstelen, vagy lebegek már amennyire lehet, de ha feldúsul a szar …. akkor feldúsul, és hozzárakom, nagyon jó lenne szétbaszni ezt a baszom képmutató világot. Picsán rúgni az egész társadalmat meg a sok képmutató létezést …. sőt, nem is akarok így létezni …. szétbasznám magam körül az egészet, mindent.

és most egy kis üzenet-jellegű, nem nevezem meg kinek, ha olvassa , rájön:

igen, 32 éves vagyok (csak a másik nemből) , szűz, sose volt igazán kapcsolatom , vagyis gázos kapcsolataim voltak, a komolyat nem bírtam, a legutolsóból 1 év se telt, menekültem, barátaim nincsenek, senki, sose voltam szerelmes, nem is ölel meg senki, szinte soha, elsorvad a lélek, de már nem érdekel, sőt lassan bemesélem magamnak, hogy nem is vágyok rá, mert megszoktam így az életet, ami így már nem is élet, szedek gyógyszert, és épp emiatt mindenki odébb állt, főleg aki ezzel nem ért egyet, vagy a következő dumával: „sajnálom hogy nem tudtam segíteni” és ennyi volt egy kapcsolat, izé, barátság, ha tudnám mi az,  van egy családom akikkel jobb nem tartani a kapcsolatot – mert rendszeresen ilyen állapotba kerülök – és szétbasznám a világot, és minden napi emberi kapcsolatomat, munkában, sok hülyével – és még én legyek normális, de vannak helyzetek meg kell oldani , ha nyugtatón él az ember akkor is – és én megint itt tartok, hogy nyugtató, máshogy nem ok, és voltam már én is az öngyilkossági gondolatok markában – de aztán sose – mindig túlsiklottam – de van az életemben orvos, terapeuta – csak ők, csakcsak – és amiket ők mondtak, azt hallom mindig – írjak, beszéljek, fessek, néha karcolni vágyok hogy ne magamra karcoljak – bármit de tenni TILOS – amúgy meg az én életem is egy szarkupac és én is kimondom, hogy legjobb lenne eltűnni a picsába innen, de valahol magamban már elfogadtam, hogy sajnos, akkor is le kell élni azt ami adatott, úgy ahogy adatott, LE – KELL – ÉLNI …. ja, igen, napi öröm semmi, hobbi semmi, teljes lelki kimerültség, nem mintha a kurva melóm miatt lenne időm élni, csak zuhanok át egyik napból a másikba …. szóval,

mindezt egybevéve azt hiszem, már réges rég kinyírhattam volna magam én is smileysmileysmiley és három a magyar igazság.

és nem hiába nem reagálok arra, hogy megérdemlem a boldogságot meg ilyenek …. nem reagálok, nem, mert időközben a saját gondjaimat vívom és attól még mert ki érdemel meg és mit, lehet hogy az sose jön össze.

ennyi. pont.

Világutálat, embergyűlölet, halál, összeomlás : és mégsincs öngyilkossági gondolat Read More »

Búra Tanácsadás – 2019 – Január

Tanácsadói Válaszok 2019. – Szőllősi Tibor válaszol
Összesített kérdések-válaszok a pszichológia területén, 2019. Január
A kérdéseiteket itt tehetitek fel: Szőllősi Tibor pszichológushoz intézett kérdések gyűjtőhelye


Kiscsillag kérdése:

 

 

Kedves Tibor!

Meditációt tanultam (MBCT – mindfulness) 8 hetes csoportos tanfolyamon.

Autogén tréninget terapomnál tanulom (egyéniben, az óra elején v végén).

Az egyik meditációs alkalomra erősem felzaklatott érzelmi állapotban érkeztem kb 10 perces késéssel  Dühös voltam és erős szorongást éreztem, felkavarodott egy friss traumatikus (szexuális zaklatás) èlményem.

A meditációba csatlakoztam, de nagyon pörögtek a gondolataim. 10 perc után már nem tudtam eldönteni, hogy csak a gondolataim pörögtek v hangosan beszéltem közben. (valószìnűleg nem beszéltem) Ettől még erősebb szorongást éreztem és kinyitottam a szemem. Innentől fogva nyitott szemmel ültem és nem próbáltam meditálni. Csak arra törekedtem, h csendben üljek. Ezután is végig attól fèltem, h akaratom ellenére beszélni kezdek.

Ez mi volt? Kényszergondolat vagy pszichotikus tünet? Valami más?

Hasonló már korábban is volt meditáció közben és AT gyakorlásnál is, de csak akkor amikor nem otthon, egyedül relaxáltam v meditáltam. Relaxációnál a terapnál időnként attól felek, h akaratom ellenére rúgni kezdek (nem mást, a levegőbe). 

Ez kényszergondolat? Ha nem, akkor mi? 

Köszönöm

Utóirat sorstársaknak!

Ha valakinek van ötlete, Kiscsillag üzenője topikban vagy priviben várom a választ. 

 

 

 

Szőllősi Tibor válasza Kiscsillag kérdésére:

 

 

Tisztelt Kiscsillag!

 

A reakcióit mindenképpen beszélje meg a terapeutájával. Ez a reakciója több minden lehet . Az értelmezését mindenképpen meg kell tenniük. Elképzelhető, hogy az aznapi történések miatt képtelen volt elmélyülni. Ez normális lereagálása a történéseknek. Sokszor túlgondolják a klienseim a viselkedésüket, miközben az egy normális reakció is lehet. Az, hogy ezt Ön miként értelmezte, már érdekesebb.

Nem mondanám kényszergondolatnak, bár válhat azzá. Érdekesebb, hogy miért fél mindettől – akaratom ellenére rúgni kezdek.

Módosítja mindezt, ha van valamilyen pszichés probléma a háttérben- félelem fóbia, kényszer, stb, ami által ez a reakciója is értelmezhetővé válna.

 

Ajánlott irodalom:

http://tmkozpont.hu/a-stressz-biologiaja/

 

A Krízissel kapcsolatos kérdésére, később válaszolnék.

 


Hiszti kérdése:

 

 

Kedves Tibor!

 

A terápiákon használatos tükrözésről (mirroring) szeretnék érdeklődni, hogy hogyan lehet elsajátítani ezt a technikát. Olyan családban nőttem fel, ahol teljesen fagyos a hangulat. Nem hogy tükrözés nincs, de még egy együttérző szó sem, sőt megharagszanak, ha egy problémát meg szeretnék velük osztani. A terápián vettem észre, hogy amikor a pszichológusom együttérző arckifejezést mutat, akkor azonnal elsírom magam. Ekkor jöttem rá, hogy az én családomban ez egy nagyon nagy probléma, és elkezdtem saját magam is megfigyelni. Azt vettem észre, hogy sajnos én sem tudom hogyan kell csinálni, pedig együttérzek. Sőt azt is észre vettem, hogy szabályosan félek együttérző arcot mutatni, nehogy gyengének tűnjek. Nehogy megtudják rólam, hogy vannak érzéseim, mert megszégyenülhetek. (Elkerülő személyiségzavarom van, egy kis sérülékeny narcizmusom, és narcisztikus szüleim.) Esetleg tudna ajánlani erről szóló könyvet, akár szakmai irodalmat?

 

 

Szőllősi Tibor válasza hiszti kérdésére:

 

 

Tisztelt hiszti!

 

Több kórkép hiányosságaihoz tartozik hozzá. Az Ön által leírtakból számomra az derül ki, hogy több sérülés érte, s ezzel nem tud mit kezdeni jelenleg.

Mit tehet magáért? Egyéni terápia. Olyan közösség megkeresése, ahol elfogadják, bátorítják. Próbálja meg megtanulni kezelni a családját, önmagát.

 

Ajánlott irodalom:

Könyv

Bánki György – A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról https://pszichoforyou.hu/a-legnagyszerubb-konyv-a-narcizmusrol/

Net

http://nemvagyegyedul.com/blog/

http://tulelesnarcisztikusbantalmazaskor.blogspot.com/2017/02/hogyan-banjunk-egy-narcisztikussal.html

https://nuus.hu/eletmod/lelek/0720/igy-tudsz-a-narcisztikus-csaladtag-nyelven-megszolalni-hogy-tulelj/

http://ujegyensuly.hu/kapcsolatok/innen-tudhatod-hogy-nagyon-beteg-narcisztikus-csaladban-nottel-fel

Mirroring szerepéről

https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_541_buda_bela_empatia/ch07s04.html

 


 

Robertpumpkin kérdése

 

 

Üdvözlöm.

 

 

Már sokadjára történik meg hogy elhatározom hogy leszokok a pornóról.

Egyszerűen úgy érzem mindent csak megnehezít az életemben.

 

Rossz a közérzetem, nem tudok maszturbálás nélkül elélvezni. Van hogy fáj ha naponta többször is kielégítem magam.

 

15 éves korom óta maszturbálok rendszeresen. Heti 3-4 alkalommal. Először csak pornómagazinokra, aztán filmekre.

 

Az első pár alkalom nagyszerű volt, de sokszor éreztem hogy rossz a mit teszek.

Volt hogy megnyugtatott, de aztán erőtlennek érzetem magam. Nem kívántam a partnereimet. Mindig azok a nők jutottak eszembe és kerestem az azokhoz hasonlóakat.

 

Aztán 20-25 éves koromra ez rosszabb lett. Anál mániás lettem és minden lánytól elvártam, hogy oda tehessem.

 

Ekkor már esett jól a maszturbálás sem. Sokszor fájt is ha sokat csináltam.

 

Nagyon sokszor próbáltam abbahagyni. A leghosszabb idő 3 hét volt. Minden pornót eltávolítottam a közelemből. Kitöröltem a weboldalakat, a cd-ket összetörtem.

Viszont egy pár hét után bevillantak azok a képek amiket láttam a filmeken. Kísértett minden nap. Főleg amikor egyedül voltam.

Akkor volt a legnehezebb legyőznöm a kényszert. Mindig megadtam magam, mert nem bírtam tovább.

Megkívántam olyan nőket akiket előtte sosem. Ha nem elégítem ki magam megbolondulok.

 

Az is hozzátesz a dologhoz hogy látom milyen gusztustalan a pornó. Hogy azzal hogy nézem ezeket a filmeket azzal támogatom a pornóipart ami életeket tesz tönkre. Fiatal lányok adják oda a testüket és hagyják megalázni magukat hogy én élvezhessek egy pár percet. Ezt nem akarom.

 

Most újra elkezdtem, el akarom felejteni a pornót.

Az oka az hogy nem tudok koncentrálni az életemre. Mindig az jut eszembe hogy kell a pornó és alig várom hogy csinálhassam.

 

Egy hete már nem csinálom. Megint kitöröltem az összes videót és képet. De most mindenhonnan. Semmi nem maradt!

Egyenlőre jobban érzem magam és több az energiám, tisztább a fejem.

Szeretném ha nem lenne közöm a pornóhoz és végre úgy szeretkezhetnék a feleségemmel mint már egészséges emberek.

 

De tudom hogy a neheze most jön. Az elvonási tünetek hamarosan meg fognak találni. Igyekszem felkészülni.

 

 

Szőllősi Tibor válasza Robertpumpkin kérdéseire:

 

Tisztelt Robertpumpkin!

Röviden válaszolva a problémájára, keressen fel egy szexuálszakpszichológust. Azért javaslom, mert az így képzett szakemberek olyan összefüggéseket is meglátnak, amikkel még nem rendelkezem jelenleg. Úgy vélem olyan tanácsokat adnék így, melyekkel félrevezetném Önt.

Megértését köszönöm!

 

Ajánlás:

Könyv

http://mek.oszk.hu/03600/03600/03600.pdf

Net

https://www.hazipatika.com/tudastar/szexualpszichologia/12303

https://www.nlcafe.hu/cimke/szexualpszichologia/


 

Outcalled kérdése:

 

 

Kedves Tibor!

A férjem nagyon megsínyli a hangulatingadozásaimat. Nem érti. Hiába mondom el neki, hogy amikor vigyorogva elkezdek zokogni, csak hagyjon békét pár percre, vigye el a gyereket másik szobába, és ha lenyugodtam, jönni fogok. Csak kérdezgeti, hogy miabaj miabaj miabaj, mert azt hiszi, ő rontott el valamit, amitől (ön) agresszív leszek, nem segít. Van olyan könyv, cikk, előadás, bármi, ami plasztikusan szemlélteti, és elmagyarázza, hogy a hangulatingadozásomnak nem ő az oka? Nem akarom, hogy magát okolja, de nem érti. Előre is köszönöm! 

 

 

Szőllősi Tibor válasza Outcalled kérdéseire:

 

 

Tisztelt Outcalled!

 

A hangulatingadozások a környezetet is nagyon megterhelik. Látni azt, hogy akit szeretünk, az aki szeret ilyen állapotba került, ami nagyon sokszor fizikai fájdalommal is járhat mindkét oldalon. Tehetetlenség, düh alakul ki mindkét félben. 

Javasolnék egy közös tanácsadást, ahol ezt a problémát beszélik át egy szakemberrel közösen.

Terápiáim során fontosnak tartom a klienseim környezetében élők felvilágosítását, megsegítését is. Sajnos sokszor azt tapasztalom, hogy a környezetben élőket nem nagyon világosítják fel. Nem részesei sem a tanácsadásnak, sem a terápiának.

Amennyiben valóban azt szeretné, hogy megértse a férje, hogy mit is él át ilyenkor, mindenképpen akkor beszéljen vele minderről, amikor mindketten nyugodtak.

Lényeges a körülmény – nyugodt légkör.

Törekedjenek megteremteni azt a lehetőséget, hogy senki ne zavarja Önöket.

Legyen kíváncsi, megértő mindarra, hogy mit él át a férje ilyenkor. Ez a kölcsönös megértés az alapja egy sikeres megküzdésnek.

Természetesen kísérői az egész beszélgetésnek az érzelmek. Ilyen beszélgetések során az érzelmi folyamatokat nagyon fontos értelmezni, nehogy eltereljék a kitűzött célról a fókuszt. Amint kontrollálatlanná válik a folyamat, eredménytelenné válik a beszélgetés. Ezért javaslom külső szakember bevonását a gyors, célra vezető megoldás érdekében.

Megfontolandó egy családterápiában jártas szakember megkeresése. Nagyon eredményes lehet a családállítás. Olyan szakembert is kereshetnek aki ismeri a mediációt.

Amennyiben lehetősége van a kezelőorvosát is bevonhatja. Természetesen előtte beszéljenek erről a következő találkozás alkalmával.

Mindenképpen mérje fel – kérdezzen rá, hogy az Ön problémájának a megoldására van-e lehetőség az adott szakembernél!

Ajánlás:

Könyv

Xavier Amador – Nem vagyok beteg, nincs szükségem segítségre!

Net

https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/10713/hiedelmek-a-pszichiatriaban

A család bevonásának jelentőségéről néhány cikk

https://www.webbeteg.hu/cikkek/depresszio/12390/depresszio-es-csaladtagok

http://medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/senki_sem_foglalkozik_a_csalad_traumajaval

http://suicidprevencio.reblog.hu/mentalis-zavarok-es-csalad

 

Búra Tanácsadás – 2019 – Január Read More »