Mindenki látja

Nem belépett vendégek is elolvashatják.

Mi lenne velem nélkülem

 

 Emeld föl a fejed! Ez most rólad szól. Mosolyogj már egy kicsit! Ez az. Melegíts be! Izgulsz? Kicsit felszedtél az utóbbi időben. A sok stressz, meg a környezetváltozás, ugye? Azért egy nő legyen mindig csinos. Kemény ez a harminc, de te legalább elmondhatod, hogy el(l)őtted az élet, haha, kezedbe vetted, átírtad, nem hajtottad igába a fejed.Te nem, te aztán nem!

Na gyerünk, nyomjál pár fekvőt, feneket ne emeld föl!Ez az, küzdeni azt tudsz. Meg másokon segíteni, megértőnek lenni, meghallgatni, bólogatni.

De valamiből élned is kell, nem? A figyelmed és a mosolyod értékes valuta, te is jól tudod. Ügyesen sáfárkodsz, csak rá ne jöjjenek. Ne nézz így, mindenki tudja, hogy te nem úgy értetted. Te nem. Te sose úgy.

Gyere, csináljunk pár húzódzkodást! Ez mindig nehezen ment. Semmi baj, mindenkinek vannak gyengeségei. Koncentráljunk a feladatra. Most nem kell azon vívódnunk, hogy mire vittük eddig, hogy mi lett volna, ha. Hogy a születésünk szükségmegoldás volt-e, meg hogy ők akkor is innának-e, ha mi nem lennénk. Pár korty borocska azért most nekünk is jólesne, nem  igaz? De mi nem ők vagyunk, mi aztán nem.

Lábemelés hússzor. Ha akarod, hunyd le a szemed, ez most nem lesz könnyű. Szerencsére nem vagy hízékony. Látod, milyen jó, hogy anno egy éven át képes voltál koplalni. Akkor ugyan nem sikerült kellőképpen felhívnod magadra a figyelmet, de idővel csak bejött a formás cici, karcsú derekacska… Rózsadombi villa, vidéki ház, istenem, milyen szolgálatkész anyuka-feleség lehettél volna!  De te nem, neked nem. Neked az elsöprő, a mindent legyőző kellett, aztán félholtan és magányosan ébredni egy kórteremben, nem igaz? Te legalább őszinte szenvedéllyel éled meg az érzéseid, és ezt nem veheti el tőled senki. Aki azt állítja, szélsőséges vagy és ingatag,     az hazudik! Retteg, frusztrált, csalódott, kiégett, és a legkevésbé sem méltó az őszinteségedre.

De mára megtanultad a leckét. Most már tudod, mit akarsz, és nem hagyod, hogy kihasználjanak. Nincs több kurválkodás, megalkuvás, farkunk behúzása. Mert jön valaki, aki érti, akinek pont te, akinek pont így. Most majd jól megmutatod. Nincs több ócska meló, beteges látszatkapcsolat, hazug pótcselekvés. Most majd versbe veszed a mindenséget. Jöhet a siker, a csillogás. Csak előbb igazítsd meg a szemüveged, okoska! A lobonc hajadat is megmoshatnád, gáz, hogy ilyen össze-vissza áll. (Na, nem kell úgy mellre szívni, kislány.

Jól van, akkor szaladjunk egy kicsit. Ezt szeretem benned, hogy téged már mindenki leírt, de te mégsem adtad fel. Atyaég, mennyi energiád van még mindig! Komolyan mondom, bírom az együgyűséged. Te olyan „jó” vagy. Na, mutasd, hol a helyed! Ott?

Helyedre! Hol a helyed???

Áh, mégiscsak ott. Érzed a vádlit? Na, látod, ahelyett, hogy örülnél, hogy vigyázok rád…

Hisz te nem vagy egyedül, te nem, te sosem.

Mi lenne velem nélkülem Read More »

Mindkétszer kikaptak az osztrákok

Ugye nekünk ez jó hír, mi ennek csak örülni tudunk, főleg, hogy a tegnapi meccset mi megnyertük a horvátok ellen. A szlovákok ellen idegenben kikaptunk, ekkor az osztrákok otthon játszottak a lengyelek ellen és kikaptak 1-0-ra, majd idegenben Izrael ellen, itt 4-2-re kaptak ki. 

 

Térjünk rá Linzerre. Nos, az őszi seggnyalás most nem folytatódott, ami nem véletlen. Igazából nem értem, ősszel hogy történhetett meg ez. Vagy még új volt nekik a gyerek és láttak benne valamit, ami aztán csak szertefoszlott? Vagy rájöttek, hogy mennyi hülyeséget összehordtak, ami nem igazán fedte a valóságot? Vagy tényleg érdekében állt valakinek ezt a hülye gyereket felnyomni és ráunt végül és nem utalta el a pénzt? Valljuk be, ősszel se csinált semmit, amiért isteníteni kellett volna. Egyszerűen nekiállt hisztizni októberben, majd innentől kezdve elkezdték nyomni felfelé, ami még novemberben is tartott. Ráadásul akkor még gólt is rúgott. 

 

Nézzük szép sorban. Múlt hét hétfőn kezdődtek meg az edzések, és volt pár fotózás is, ezekről videók és képek. 

 

 

 

A videó itt található

 

 

A második képen nézzétek meg, ki van a háttérben. Ekkor még úgy volt, hogy Linzerről volt több kép és videó, Sabitzer meg alig szerepelt bennük. Majd utána fordult a kocka. Összességében Sabitzer többet szerepelt, több minden volt róla és többet is játszott. És nem szidta senki, bár Linzert se, de nem is dicsérték egyiket se. 

 

 

Az edzésről csak ilyen jelentéktelen képek jelentek meg róla, nem is érdemes betenni, elég csak egy. A videók is ugyanilyenek voltak. Sabitzerről is valami hasonló volt, de róla jelentek meg jobb képek is. 

 

 

 

Majd jött a lengyelek elleni meccs, ahol Linzer pályára se lépett, inkább ilyen 35 éves Jankokat cseréltek be, mintsem őt. Ráadásul csak kettőt cserélt, az első is is a 80. perc után. 

 

A meccs után volt egy vacsora, mutatom róla a videót. 

 

 

Első látásra nem biztos, hogy meglátjátok rajta Linzert, pedig ott van. Stefanék azonban jobban látszanak és Linzer tőlük messzebb lévő asztalnál ül két pasas társaságában. Ők valószínűleg valami edzők lehettek és egyik játékos sem ül az asztalnál rajta kívül. Linzer még csak nem is beszélget velük, hanem a telefonját nyomkodja, mintha teljesen kívülálló lenne tőlük. Mondjuk, lehet így is volt. Érdekes, hogy Stefanék asztalához nem ülhetett le, mikor ő a haverja. 

 

 

Hátha így jobban észreveszitek. Egy rózsaszín inges középkorú pasas ül mellette, aki egy kicsit idősebb pasassal társalog. Az asztalnál ült egy nő is, de ő háttal volt, valószínűleg ő sem a húszas korosztályhoz tartozik már. Lehetséges, hogy az egyik pasas felesége. 

 

 

Itt Stefanék asztala látszik, de ott leghátul ott van Linzer. Amúgy, amikor Stefan a kis ivadékaival lóg, akkor Linzer szinte sosem tart velük. A válogatott meccsek alatt párszor szokott velük lógni, ősszel sem volt másképp. Szoktak felrakni insta sztorit, főleg a lányok és hát Linzer sosincs rajtuk. Linzer ősszel Lauráékkal lógott, akkor még képes volt kimenni bulizni is (bár sok bizonyíték nincs rá, de a gyűlölet elvakított akkor, azért írtam le). Most meg nem lehet tudni, de mindenképpen normálisabbnak tűnik Laura nélkül. És azóta kevesebbet is instázik. Bár az alvása továbbra se jött rendbe, arról valószínűleg nem Laura tehetett. Amúgy is, ha bulizik a haverokkal, akkor meg nem instázik és az őszi posztokban az van, hogy éjjel instázik, ezért ráfogtam, hogy biztosan bulizott. A haverok és csapattársak insta sztorijai alapján azt vettem észre, hogy nem igazán szokott telefonozni, ha velük van, a többiekkel ellentétben. Olyankor lájkolásai sem voltak instán, amint vége lett a bulinak vagy összejövetelnek, már kezdte is a lájkolásokat. A téli szünet alatt nem igazán lájkolgatott, amikor a haverokkal volt Thaiföldön, pedig a haverok raktak fel bőven képeket. Vagy sokkal később lájkolta őket, vagy nem is lájkolta. 

 

A Lainer ivadékok női tagjai ez idő alatt sokat buliztak együtt, insta sztorikat is felrakta és mindjárt el is mondom, mekkora görény faszszopók. Nina, Stefan barátnője nagyon sokáig el se fogadta a fanoldalakat, hogy kövessem rajtuk, majd január elején elfogadta mindkét oldalon, a Linzeresen és a Stefanoson is. Majd e hónap elején hirtelen eltűnt az összes insta sztorija mindkét oldalon, mikor le se telt még a 24 óra. Innentől kezdve egy insta sztoriját se láttam. Rögtön tudtam, hogy letiltotta. A Stefanos oldalt be is követte amúgy. De akkor ott miért tiltja le, ha már a Linzeresen letiltja? Idióta kis féreg, eddig se volt szimpi, most még jobban utálom. Van egy húga, Leni, ő nem tiltotta le sehol az insta sztorik nézését, és őt még a saját profilomon is követem, Nina azt meg el se fogadta. Stefannak van egy privát profilja, amiről a szurkolók nem tudnak, vagy csak nem fogadja el őket. De még a csapattársak többségét se, de ő meg bekövette őket. A profiljaim közül csak a Stefanosat fogadta el, de egy teljesen üres profilt látni, se kép meg semmi. Egy medence a profilkép. Követik Linzert és ő is visszakövette őket. Van egy kutyás profiljuk, az nyilvános. 

 

Nézzük Konradékat, az ő barátnője Ines, nekik normális, nyilvános profiljuk van. Ugye, ők már Lipcsében vannak, és ott nem divat a barátnők körében a privát profil, szinte mindegyiknek nyilvános. Ines nem tiltotta le az insta sztorikat. Van két nővére, na ők a leggörényebbek, már korábban elkezdték a görénykedést, mint Nina. Az egyik nővérét, ha az ember megpróbálja bekövetni, nem csak, hogy visszautasítja, de le is tiltja egyből. Ez már a legalja. A másik nővére a Linzeres profilt el se fogadja, nem utasítja vissza, és nem is tiltja le, csak egyszerűen semmibe nézi. Régebben követtem a Linzeresen is, néztem az insta sztorijait is, majd egyszer csak kivett a követői közül, és többé nem fogadott el. A Stefanoson elfogadta, de az insta sztorikat azonnal letiltotta. Ocsmány, csücsörítős és pucsítós képeket rak ki magáról. Hogy ne csak gyanítás legyen az insta sztori letiltás, már bizonyíték is van rá. Ines kitette magához az ő insta sztorijukat, tehát van mindkettőnek insta sztorija, de még a harmadiknak is, csak az letiltott egyből. A Linzeres és a Stefanos profilon Inesnél se jelenik meg, mivel letiltották ott, csak a sajátomon látom, ha olyat rak ki. Linzer csak Konradot és Inest követik, és ők is követik őt. Ines nővéreit nem követi és ők se őt, azonban a letiltós egyszer bekövette Linzert, de ő nem követte vissza, ezért a csaj kikövette. Ez komolyan, még Linzer görénykedéseinél is túl tesz, amit ezek csinálnak. Csak Ines és Leni, akik különbek. A fiúk meg nem igen raknak ki ilyet. Stefan egyáltalán nem, Konrad ritkán. 

 

Van még rajtuk kívül két női ivadék. Valami Laura (egy másik) és annak a húga/nővére. Azok is részt vettek a bulin. Na, az a Laura soha sehol nem fogadott el. Nyáron még a Linzeres profilt, de másnap ki is vett azonnal. Aztán a Stefanoson elfogadott és vissza is követett, ez idő alatt a Linzerest semmibe vette. Majd nem sokkal később kivette a Stefanost is, de továbbra is követett rajta. Letiltottam. Ő követi Linzert és ő is őt. A tesója nem, egyik irányba sem, viszont ő elfogadta mindkét fanoldalt, de a Linzeresen kikövettem, már csak a Stefanoson követem. Nem igazán látok nála insta sztorit, ritkán rak fel. 

Hagyjuk is ezeket a görény idiótákat, volt kiktől tanulnia Linzernek, de ő azért mégsem így művelte le, ahogyan ők. Még Laura se csinálta ezt, pedig neki is voltak dolgai, de ennyire ő se süllyedt le. Újabban nyilvános a profilja és már nem követi a Lainer ivadékokat, de Patrickékat még igen. Linzert már ezer éve nem. Nem tudom, mondtam-e már, de Laura többször bepróbálkozott Linzernél, de talált viszonzásra, így kikövette Linzert. Novemberben új pasija lett, azért dobta ki Linzert, majd a pasi kidobta, utána elkezdte a próbálkozásokat. Ócska nő, pont olyan, amilyeneket Linzer bekövet, de különben is azok Patrick kurvái eredetileg, de megosztja őket Linzerrel, akinek nem kell sokáig, mert ki is követi őket. Patrick továbbra is követi őket, és ők is Patrickot. Néhányan kikövetik Linzert, de nem mindegyik veszi észre, vagy csak leszarják. A legócskábbak azok általában bécsiek és egyértelműen Patrick használja őket (ő játszik ott). Egy fokkal jobbak a salzburgiak, de közülük is voltak nagyon ócskák, azokat sokáig nem is követte. Többségét Patrick is követte. Van a falujából is, azok is valamivel jobbak, de azokat Patrick nem követi. Ha bekövet ilyen picsákat, 99%-ukat Patrick is követi. Ezek jutnak csak neki, normális lány lehet szóba se áll vele, ha mégis, azon nyomban le is koptatja, tehát maradnak neki(k) az ócska ribancok. Patrick ugyanez, de ő folyamatosan használja őket (vagy csak nem követi ki őket, hátha még valamire még jók lesznek), Linzer meg megunja. Mostanra a legócskábbakat már kikövette, néhány normálisabbat meghagyott. Pár napja bekövetett egy újabbat, egy salzburgit, aki nem olyan rég Laurával bulizott. Őt a Lainer ivadékok is követik, illetve Patrick is (de hát ő az összes bekövetett kurvát követi). Ha rájön a kurvázás, akkor Patrickkal megy el, valószínűleg ő az ötletgazda, mivel ő osztja meg Linzerrel is (aztán még ki tudja kikkel). Linzernek meg olyan mindegy már, ha nem kap normális lányt, megteszik ezek is és, hát barátnőnek egyik sem kell, de gondolom ezek a lányok nem is keresnek komoly kapcsolatot, vagy ők se tudnak, olyan gagyik és ócskák, meg semmilyennek. Pont, mint Linzer, meg a Patrick haverja. 

 

Nagyon eltértem a témától, vissza a válogatott edzésekre és meccsekre.

A csütörtöki meccset Sabitzer végig játszotta, ekkor a lengyelek ellen játszottak otthon. Sajnos eléggé unatkoztam, ugyanis szart se csinált, vagyis inkább semmi vicceset. Annyira átlagos, hogy az nem igaz. Engem meg az baromira untat, nem is tudom, hogy tudtam ezt jónak tartani, meg jó mániának. Nem csoda, hogy csak három hónapig tartott.

 

 

 

Ez volt a meccs fénypontja és az egyetlen olyan dolog, ami mánia szinten jó lett volna. Felhúzott mez és hasvillantás és még képek is vannak róla.

 

 

Annak ellenére, hogy Linzer nulla percet játszott, róla is előkerült egy darab kép.

 

 

Dupla karikák vannak a szemei alatt, ez azt jelenti, hogy szarul aludt, ami tőle már nem meglepő. Ilyenkor szokott éjjel instázni. Egyébként a válogatottság alatt többet instázott, eleinte csak a kiválasztottak képeit lájkolta, később már szinte mindenki kapott tőle lájkot, akiket követ. Meglátszik, mennyire unatkozott és, hogy nem hajlandó barátkozni, barátságokat kötni és a többiekkel többet lógni. Csak Stefan és Konrad (ők voltak ott a haverok közül), ők meg ugye elvannak egymással, így szerencsétlen Linzer gyerek a háttérbe szorulhatott. Ugyanis, ha az ivadékok ott vannak, akkor Linzer nem megy velük. Konrad újabban jóban van Sabitzerrel, több videóban is látható volt, hogy beszélgetnek, sőt múlt héten el ment Sabitzer szülinapjára, arról a blogon láthattatok videókat.

 

 A csapat pénteken utazott Izraelbe, erről került fel egy rövidke videó is, ahol láthatjuk Sabitzert, illetve egy nagyon kis időre 

 

 

Linzer csak egyszer, 0:58-től látható, azonban nem akárhogyan. Halál álmosan, szokás szerint megint nem aludhatott rendesen. A csipákat törölgeti közben.

 

 

Ott a háttérben törölgeti a szemeit. Nem aludt rendesen éjjel és korán kellett kelni, mert utaztak Izraelben. A vacsora meg éjfélen túl is eltartott. Érdekes, hogy a többieknek nagy gondjuk ebből nem volt, vagy csak nem látszik, illetve biztos, hogy voltak olyanok, akiknek ez nem volt gond. Linzer nincs közöttük, az biztos, amúgy is rossz alvó. Egy észrevétel: amikor a pályán nem csinálja olyan intenzíven a baromságait, akkor egyértelműen fáradt és nem aludt rendesen, olyankor karikásak a szemei és még öregesebben néz ki. Vagy egy idő után fárad el és leáll a marhaságokkal. Ha, meg nem karikásak a szemei és jobban néz ki, akkor a szokásos hülyeségek is jobban mennek. Ezt már megfigyeltem, tehát az alvással függ ez össze. Azt már nem tudjuk, mitől vannak alvászavarai. 

 

 

Sabitzer a repülőtéren, róla sokkal több minden volt, még nyilatkozott is. 

 

 

 

 

Többet is szerepelt a videóban. 

 

Izraelben is megtartották az edzést, és most nem találom azt a videót, ahol Linzer folyamatosan lefelé néz, de lényeg, hogy volt olyan. Már meg se lepődünk, mert állandóan lent a feje, még a meccseken is. 

 

Vasárnap volt a meccs, ahol meglepő módon helyet kapott a kezdőben. Ám egyetlen jó megmozdulása nem volt abban az egy órában, amit a pályán töltött, azonban a szokásos hülyeségei nem maradhattak el (az minden, csak nem jó megmozdulás, de mi imádjuk). 

 

 

A csapatkép. Kis törpe, de az még nem minden, aki előtte áll, az szinte kitakarja szerencsétlen gyereket. Inkább az első sorba kellett volna állítani, ez így nem jó és még csak nyomibbnak tűnik. Felfelé néz, mert alig lát ki szegény. 

 

 

Egymás mellett álltak a himnusz közben, ez aztán a csúcs. Most Sabitzer is énekelte a himnuszt, előtte csak nagyon halványan, még csütörtökön is. 

 

 

Mi ez a fej, te jó ég? Tényleg olyan, mint egy halálfej és egyre durvábban tud ám kinézni. Egy szellemmel is vetekedhet. 

A meccset rohangálással kezdte, amiből kialakul a kicicáztatás. Ugye az az ellenfélen is múlik, ha csak Linzeren múlna, 90 percen keresztül folyamatos kicicáztatásban lenne része. Persze, nem maradt el az sem. Főleg az első félidőben hozta a formáját.

 

 

Folyamatosan eltaknyolt, általában a semmitől, amikor nem ért hozzá senki, egyszer meg fel is rúgták. Érdekes módon egy hülyesége elmaradt a meccsen, az, hogy ő rúgja fel folyton az ellenfelet, tehát nem került sárga lapos helyzetbe, pedig jó lett volna, ha kap. Mehetett volna a szokásos hiszti. Volt olyan, amikor kicicáztatás közben taknyolt el, akkor, amikor megfordult, mert a labdát elpasszolták a következő embernek az orra előtt és olyankor meg kell fordulnia. 

 

 

Ez szó szerint egy öreg néni, de nagyon durván szó szerint. Ha csak a feje látszana és nem tudnánk, ki ez, tényleg azt lehetne hinni, hogy egy nyolcvan éves néni. Ez mellett még nagyon halálfejes is. Ha már az eltaknyolás volt a téma, olyan is volt, hogy vezette a labdát és egyszer csak a földön találta magát, anélkül, hogy bárki hozzáért volna. Mivel az ellenfél kicsit messzebb volt, felállás után vissza tudta szerezni a labdát, nem került veszélybe. 

 

 

Ez olyan, mint egy szellem. Még mindig az eltaknyolásnál tartunk. Volt olyan is, hogy csak azért vették el tőle a labdát, mert eltaknyolt. Mondjuk tőle eltaknyolás nélkül se nehéz elvenni a labdát. Természetesen üresen is folyton elvették tőle, szegény gyerek, alig tudott megtartani egy labdát. Ha sikerült is neki, lepasszolta azonnal, mielőtt elveszti. Cselezés? Hát ez szóba se jöhet nála, még el se kezdi, már az ellenfélnél van a labda. És csak későn kap észbe, hogy hoppá, megint elvették. 

 

 

Megint lent a feje, de neki mikor nincs? Eleve így megy, szerintem még az utcán is, anélkül, hogy észrevenné, mert, ha észbe kap, akkor gyorsan felnéz, tehát ez teljesen ösztönből jön neki. Egyszer csak belesétált az ellenfélbe úgy, hogy se nála, se annál az ellenfélnél nem volt a labda. Épp sétálgatás volt, gondolom, megint a földet nézte, nem látta, hogy van ott valaki, és szépen belesétált. 

 

 

Az első osztrák gól ünneplése. Eleve ők szerezték meg a vezetést, aztán ez nem tartott sokáig. A szokásos görcsölés és remegés se maradhatott el. Annyira izgulósan csinálja, vagy nem is tudom, kapkod összevissza. Ezért van ez a sok marhaság, amire csak rátesz egyet az egyensúlyzavara (az meg az eltaknyolásokat idézi elő). 

 

 

A 60. percben le is cserélték, amin nem kell csodálkozni, egyszerűen kritikán aluli volt, amit csinált. Két cserét is végre hajtottak, az egyik, aki bejött, az Janko volt. Linzer már ment le, aztán Janko mutatta neki, hogy maradjon. Valaki más ment le és nem sokkal később megtörtént a másik csere is, itt már lement Linzer. Innentől kezdve unalmas lett a meccs, de mégsem, mert izgultam, hogy kapjanak ki az osztrákok, nehogy gólt rúgjanak, Izrael meg rúgjon. Végül 4-2 lett és Izraelnél játszott Dabbur is, és gólt rúgott is. Mindenki úgy imádkozott gólok után, ahogy ő szokott. 

 

 

Sabitzer egy fokkal jobban játszott, volt pár rárúgása, de szerencsére egyik se ment be. Nem úgy rúgta rá, ahogy Linzer szokta, hogy odagurítja az ellenfél kapusának, hanem erőteljesen és van is értelme, még, ha nem is megy be. Ha már itt tartunk, Linzernek volt pár ilyen labdája, hogy az ellenfél kapusánál kötött ki és természetesen gurulva. Meg odarúgta a semmibe, ahol egy osztrák se volt, de még ellenfél se, csak a kapus, aki simán megfogta. Nem is értettem, minek rúgta oda, talán azt várta, hogy valaki menjen oda, de hát nem értette meg őt senki. 

 

 

Sabitzer himnusz közben, azért Linzer még ráférhetett volna a képre. 

 

Ez most így sikerült, a seggnyalás elmaradt, de már az őszit se nagyon értettem, annak mi értelme volt. Annyi hülyeséget összehordani, te jó ég. Legalább kaptak egy kis észt. A szurkolók se nagyon vették szájukra, csak egy páran, talán ők Salzburgosok voltak. Majd a meccs után valaki elkezdi, hogy na most hol vannak azok, akik Linzert a kezdőbe várták. Hogy milyen szarul játszott, ezért most kussolnak. Valóban volt pár olyan komment, ami szerint Linzert a kezdőbe kellett volna rakni. 

 

Április 7-én megvan a jegyünk a Linz elleni meccsre, természetesen Linzben lesz, a szülővárosában. Egy éve készülök már oda elmenni és nagyobb arra az esély, hogy játszik, mint annak, hogy nem. Tavaly 8-án játszottak ott, egyedül ennél a meccsnél jött össze így, hogy a dátum is majdnem egyezik.

Mindkétszer kikaptak az osztrákok Read More »

Létező nem létező

 

Avagy hogyan is tudja elbaszni az egész hétvégémet egy elpattanó narancsprés alkatrész ?

Na már most,minden szép és jó volt a hétvégén.Végre elkezdtem kevesebbet szenvedni a gondolataimtól,és csak néha pánikoltam és kezdtem magamtól beszélgetést kezdeményezni.( Persze ez nagyon ritka mert megvagyok én anélkül is,de kattog az agyam hogy szólni kellene valamit,de nem teszem.)  Aztán az a rohadt gép működés közben leáll és sosem állt le és nem akartam,de akkora hatása volt rám hogy az vicc kategória.Lefagytam,de úgy teljesn lesült a fejem.

Fogalmam sincs hogy és mint jutottam aztán haza ,mert mintha bekapcsolt volna egy gombot,minden elmúlt eseményt igazolva éreztem,hogy igen béna vagyok akármennyire is szeretném máshogy látni.Romokban az életem és egy gépi hibán nemtudok túljutni. Szóval nagyon durva volt és megijedtem,először…hogy nem tartom kezemben még ennyire sem az irányítást.

Azthiszem csak egy ember tudott volna megnyugtatni,de ő a közelben sem volt,nem hogy még zavartam volna ezért,hogy üljön kocsiba és jöjjön értem mert nem bírok tovább menni agyban. 

 

Létező nem létező Read More »

Buta gondolatok

Úgy kiönteném magamból a gondolataimat, de ilyenkor valahogy mindig visszaszorulnak, mintha nem akarnák, hogy bárki is lássa őket. Pedig én szeretném. Szeretném őket kiírni, hátha ezzel együtt belőlem is kiszállnak végleg.
Fáradtan nézek magam elé az ágyamban ülve, még félig az álomvilágban ragadva merengek, próbálom kipihenni az alvást. A szoba félhomályban úszik, éppencsak látom magam a tükörben. Minden homályos kicsit, a szoba, és a gondolataim is. Hogy kerülök ide? Ki vagyok én? Ugye még mindig csak álmodom? Ez nem lehet a valóság. Nem, ez biztos nem az, olyan homályos minden, mint a rémálmaimban; ki az ott a tükörben? Én vagyok? Úristen, mit csináltam??? Nem, ez nem lehet a valóság. Fel akarok ébredni. Valaki ébresszen fel ebből a rémálomból. Nem, nem, nem hiszem el, hogy ez történik, hogy jutottam idáig? Segítség. Meg akarok halni, annyira fáj. Kudarcot vallottam, mindenben. Tönkretettem mindent, elmartam mindenkit, csalódást okoztam.
Gyomorgörcs, kézremegés, forróság. Hányinger. Ez taccs lesz, irány a mosdó. Csak essünk túl rajta. Na mi van, semmi? Öklendezés. Még mindig semmi. Megint öklendezés… Ez nem jó, nem akarom, utálok hányni, legyen már vége, valaki segítsen. Nem kapok levegőt, basszus, a szívem mindjárt kiesik ettől a zihálástól, de nem tudok lassabban lélegezni, mintha valaki folyamatosan kézzel pumpálná a tüdőmet. Segítség, megint öklendezem, mindjárt infarktust kapok. Utálom ezt az érzést, nem bírom, valaki segítsen. Izzadok, mint egy ló, nem bírom tovább, le kell ülnöm. Zsibbad a kezem, zsibbad a lábam, csorog rólam a víz. Asszem, itt maradok egy kicsit, fikarcnyi erőm sem maradt, mintha kifacsartak volna. Nem akarom újra. Nem, nem, nem.
Szia, te ki vagy? Gyorsan bemutatkozom, bájosan elhadarom a nevem, izgalmamban elfelejtek szólni, hogy rosszul hallok. Szeretem az új dolgokat, mindig izgalmasak. Te is egy új dolog vagy.
Vele beszélgetnek. Most ő csinálja, nem én. Persze, most ő az új arc, neki is tanulnia kell, érthető. Persze, ő baromi jól csinálja, dicsérd csak. Biztos jobb, mint én. Aha, szóval már beceneve is van.
Mindig elfelejtem, hogy az új dolgok kihívást is jelentenek. Te egy kihívás vagy. Bosszantó vagy. Jobb akarok lenni, mint te. Akkor is én leszek a jobb. Nem akarok újra haszontalan lenni.
Neki mást is mutatnak. Ő hasznosabb lesz, mint én. Én leszek a leggyengébb láncszem. Ne mosolyogj így rám. Nem hallom, amit mondasz, de nem is érdekel. Kitúrsz, megzavarod a kis nyugis világomat. Istenem, miért vagyok ilyen gyerekes? Fáj. Mit ártott ő nekem? Mégis mire vagyok féltékeny?
Bizalmasan beszélgetnek vele. De vajon miről? Vele jobb beszélgetni, mint velem? Hangos nevetés. Én csak pislogok a sarokból, mindenki hallotta a poént, csak én nem. Tényleg erre vagyok kárhoztatva? Nem akarom. Legyen vége, inkább hagyjuk. Fáj.
Ő tényleg érdekesebb nálam.
Vágni akarok. Az asztalba verném a fejem. Kell valami. Meg kell nyugodnom. Nem bírom. Megint süllyedek a mélybe.
Buta gondolatok.

Buta gondolatok Read More »

Búra Tanácsadás – 2019 – Március

Tanácsadói Válaszok 2019. – Szőllősi Tibor válaszol
Összesített kérdések-válaszok a pszichológia területén, 2019. Március
A kérdéseiteket itt tehetitek fel: Szőllősi Tibor pszichológushoz intézett kérdések gyűjtőhelye

 

 

 


 

 

Edina04 kérdése:

 

 

 

Jó napot!

Rengeteg bántás ért az elmúlt időben, ami miatt eléggé befordultam, összetörtem, vagy igazából nincs is nagyon szavam arra ahogy érzem most magam.

Egy fiú miatt akit szerettem, de megbánt folyton. Elég durva amit tesz. 2,5 éve tart. (Nem a párom, csak barátok voltunk és szex volt köztünk, de amikor kiderült h többet érzek és jobban kötődöm ellökött, majd újra felkeresett, hogy lehetne komolyabb köztünk, de újra ellökött, most pedig hogy lezárnám nem hagyja hogy rossz érzések nélkül tegyem meg.) Folyton elhiteti velem hogy én megbántottam őt, de mikor ő bánt meg azt mondja azért teszi mert „genyó” voltam vele. Pedig semmi rosszat nem tettem. Próbáltam megértetni vele hogy mit érzek, hogy mit okoz. De nem érti. Olyankor sérteget. Amúgy meg össze vissza beszél. Azt mondta barátok maradunk. Majd, nem írtam neki, mert nekem idő kellett. Azt hittem megérti. De 2 hét után letiltott, majd 2 nap múlva feloldott bejelölt, aztán törölt és újra tiltott. Nagyon felzaklattam magam. Nem akartam szó nélkül hagyni.. Leírtam neki smsben a véleményem, erre megkaptam h ÉN hagyjam békén őt. Ne hívogassam ne írogassak. Tartsam tiszteletben h ő próbál békén hagyni. Mondta hogy megkapom a búcsúölelésem ha ő kap búcsúszexet…  Nem értem őt, régen nem volt ilyen. Másokkal nem ilyen. Nagyon rosszul esik minden. Amíg azt hittem kicsit érdeklem könnyebb volt elengedni, most h fáj Csak azt akarom h magához szorítson és bocsánatot kérjen és szeretetet szeretnék tőle. Nem értem magam sem. Miért van ez?

A másik dolog, hogy nem igen szeretnek az emberek azt veszem észre.  A régi barátaim távolságot tartanak és új barátaik lettek. Az egyetemen senki nem nyitott rám, akikkel együtt szoktam lenni veluk elbeszélgetek de aztán ennyi, nem „mélyül” a dolog. Nyilván ha senki nem kíváncsi rám akkor velem lehet a baj, és változtatnom kell vmiben. Ezen szoktam szorongani. Panaszkodtam a barátaimnak már a fiú miatt, valakitől megkaptam h nem érezhetem jogosan rosszul magam a fiú miatt hiszen nem voltunk egyutt és megérdemlem h így bánjanak velem ha belementem így is a szexbe. Magányos voltam. Egyedül érzem magam. Sok a rossz érzés bennem. Néha úgy érzem belehalok úgy kivagyok. Nagyon rosszul érzem magam minden nap.

Megfordult a fejemben, hogy segítséget kérjek, hátha könnyebb lenne. De még félek tőle.

A fő kérdésem igazából az lenne, hogy ha felkeresnék egy pszichológust,  hogyan, milyen módon tudna könnyíteni a megbántottság és rossz érzések feldolgozásában? Hogy működik egy ilyen terápia? Miben segít konkrétan? 

Vagy ilyen piti dolgok miatt nem érdemes kiadni pénzt? Egyedül túljuthatok ezen? Azt tudom h úgyis nekem kell tenni érte hogy jobban legyek. Idővel talán múlna a rossz érzés.

Van vmi módszer ami esetleg segítene, ha egyedül próbálok túljutni ezeken a dolgokon?

Köszönöm előre is a válaszát!

 

 

 

 

 

Szőllősi Tibor válasza Edina04 kérdésére:

 

 

Tisztelt Edina04!

Ez egy érzelmi hullámvasút volt eddig.  Vajon mindkét fél számára? Ön szeretetre, ölelésre vágyik, a másik szexre, ha jól értem. Beleszeretett a fiúba. A fiú nem viszonozza már az érzéseit. Azután ő nyomul, maga ellenáll. Azután fordítva. Vajon maga biztos el akarta engedni? Ugyanakkor lehet, hogy mégsem értem jól. Egy biztos, befordult jelenleg. Szorong, elhagyatottnak érzi magát, magára hagyja mindenki. Senki nem választja. Elkezdi magában keresni a hibát.

Talán ezzel el is mond mindent magáról – „…belementem így is a szexbe. Magányos voltam. Egyedül érzem magam.”. Sorai bizonytalanságáról, tehetetlenségéről számolnak be.

 

A kliens és a pszichológus kapcsolata egy nagyon belsőséges dolog. A kölcsönös bizalmon, elfogadáson alapul. Akkor nagyon időszerű szakembert felkeresni, amikor az ember megakad, képtelen már egyedül eredményesen megoldani a problémáját, azt a helyzetet amiben van. A pszichológus olyan, mint egy jó vezető, akire rábízhatja magát az ember a bizonytalanságában, ugyanakkor teret kap, amikor szükséges.

A terápiás kérdésére nem tudok válaszolni, mivel igazán keveset tudok Önről. Mindenképpen az egyéni tanácsadás, egyéni terápia közül válasszon jelenleg.

Fontos személy Edina04! A problémája is fontos. Lényeges, hogy sikeresen túljusson ezen a ponton az életében!

Kérem vegyen erőt magán és kérjen segítséget!

 

Ajánlás:

Könyv

Kulcsár Éva – Tanácsadás és terápia

Net

Kérem írja be a keresőbe: pszichológus kliens kapcsolata

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

Vivka kérdése:

 

 

Tisztelt Dr. Szőllősi Tibor! 

 

Azért fordulok itt önhöz, mert jelenlegi helyzetemben nem tudok elmenni pszichológushoz. (Németországban élek, 18 éves vagyok,  és a nyelvet nem beszélem olyan jól.) Fél éve élek itt, sajnos meg nem sikerült munkát találnom, és otthon sem jártam ezalatt az idő alatt. Emiatt mostmár szinte allandóan rossz kedvem van, kilátástalannak látom a saját helyzetem, és nem tudom mihez kezdhetnék. 2napja bevittek a kórházba öngyilkossági kísérlet miatt (falcolás). Ezzel csak az a probléma ,hogy egyáltalán nem emlékszem arra amit csináltam, és magamtól nem tettem volna ilyet. Párom elmondása szerint vele is kiabáltam, és trágár szavakat vágtam hozzá. Ilyet sosem csinalnék, és nem emlékszem rá. A doktor megkérdezte tőlem, hogy van e borderline szindrómám, mondtam, hogy tudtommal nincs. Miután haza jöttem, akkor kezdtem el gondolkozni, hogy márpedig vmi nincsen rendben. Bűntudatom sincs amiatt amit tettem, hisz tudom hogy én nem csináltam volna ilyet. Várom mihamarabbi válaszát, és remélem tud valamit ajánlani. 

Üdv.: Vivka 

 

 

 

 

Szőllősi Tibor válasza Vivka kérdésére:

 

 

 

Tisztelt Vivka!

Köszönöm, hogy megosztotta problémáját! A Németországban történt viselkedése, sok mindennek lehet a következménye. Egyedül, elszigetelten élni egy idegen országban, mindenkit megviselne. Mindezek mellett a személyes kapcsolatokat több ponton is túlterheli az ilyen helyzet. A megszokott élettérből való kiszakadás, az életkori szükségletek teljesülésétől való megfosztottság, a társas támasz hiánya, az elszigetelődés, ha lehet így fogalmazni, mindez együttesen egy időzített pszichés bomba. Bizonyos értelmezésben az akkori reakciója a pszichéjének a védekezése az Önnel történtekre.

Ugyanakkor, az ahogyan ezt a helyzetet kezelte, kezeli jelenleg is, az azt mutatja, hogy lehetnek a személyiségfejlődésében hiányosságok. Az orvosok reakciója a viselkedésére mindenképpen további vizsgálatot ígényel – borderline szindróma lehet az akkori viselkedése hátterében. Az, hogy Ön is azt feltételezi, hogy valami nincsen rendben Önnel, bűntudata sincs amiatt amit tett, öngyilkossági kísérletet követett el, megerősít abban a gondolatomban, hogy mindenképpen érdemes lenne egy kollégával részletesen átbeszélnie a történteket.

 

Ajánlás:

Könyv

Lévay Anikó – Borderline személyiségzavarom van

Net

https://www.bura.hu/hir/bipolaris-ii-es-borderli

http://www.lifetvmedia.hu/lifenetwork-regi-volt/20091022-a-borderline-es-a-bipolaris-depresszio-kozott-kulonseg.html

http://www.webbeteg.hu/cikkek/psiches/2453/borderline-szemelyisegzavar

Ui.:

Köszönöm a megtisztelő megszólítást, de nem vagyok DR.

 

 

 

 

 


 

 

 

 

kharzak kérdése:

 

 

Kedves Tibor!

 

Van ez a nem meghatározott skizofrénia, kényszerbetegség, gondolatok diagnózisom, mennyire gyógyitható az ocd skizofrénia mellett?

gyógyitható a kényszerbetegség terápiával ilyen diagnozis mellett.

 

 

 

 

 

Szőllősi Tibor válasza kharzak kérdéseire:

Tisztelt kharzak!

Ezt a kiszolgáltatott állapotot nagyon nehéz elviselni valamilyen kompenzáció nélkül. Erre a bizonytalan helyzetre nagyon sokan valamilyen drog fogásába menekülnek. Igen, amikor a más állapotban vannak, nagyon jó, minden elviselhető! Amikor elérkezik az elvonás, amikor kiürül a drog, fellépnek az elvonási tünetek. Hosszútávon mindez a teljes leépüléshez vezet.

A leírtak alapján az élettere beszűkült, folyamatos hangulatingadozásai vannak. Önértékelése minimális, reális jövőképe nagyon bizonytalan, a jelenét kiábrándítónak éli meg. Gyógyszerei már nem tartják egyensúlyban. SCH-val és OCD-vel diagnosztizálták.

A koncentráció- és figyelemzavar lehet a sok gyógyszer szedésének következménye is, esetleg kereszthatás.

Valószínűnek tartom, hogy gyógyszerváltásra lenne szüksége.

Mindenképpen javasolnék egy pszichiátriai kivizsgálást ez ügyben. Elképzelhető, hogy kialakult mindeközben egy gyógyszerfüggés is! Ennyiből nem tudom eldönteni, hogy az erős hangulatingadozásai a gyógyszerfüggésének velejárói, vagy kialakult egy depresszió is Önnél. Nagyon szétesettnek tűnik a leírtak alapján személyiségének jelenlegi működése.

Mindenképpen keressen fel egy pszichológus kollégát terápiás megsegítés céljából. Valószínűnek tartom, hogy segítséggel sikerülhet kikerülnie ebből a szétesett állapotból. Azt mindenképpen tudnia kell, hogy sok türelemre, kitartásra lesz szüksége a felépülése során.

Javasolnám, hogy keressen egy önsegítő csoportot. Jó lenne egy olyan környezet is, ahol végre elfogadják, bátorítják.

 

Kérem konkrétan írja már le, hogy mi az aminek az értelmezésében tudok segíteni.

 

Köszönöm!

 

Ajánlás:

Net

https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/22167/a-szkizofrenias-terapia-mellekhatasai

 

Kritikus cikkek:

http://medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/antipszichotikumok_hosszu_tavu_veszelyei

https://abcug.hu/az-orvosok-es-rokonok-is-ellehetetlenitik-a-skizofrenek-eletet/

 

A függésről

http://www.vitalitas.hu/konyvek/lelekegeszseg/lelekeg8-4.htm

http://kimondhato.hu/drog/fuggoseg/

 

 

 


 

 

Akbar kérdésére:

 

Kedves Tibor!

Melyek azok az antipszichotikumok, melyek jók a dührohamok kezelésére és nem okoznak akatiziát?

Köszönöm

Akbar

 

 

 

Szőllősi Tibor válasza Akbar kérdésére:

Tisztelt Akbar!

A kérdésére szakmailag nem tudok válaszolni. Ezekkel a kérdésekkel kérem keressen meg egy pszichiátert.

Köszönöm!

 

 

 


 

 

 

Walczerb kérdése:

 

Tisztelt Doktor Úr! Az lenne a kérdésem, hogy szenvedhet-e valaki bipoláris depresszióban és borderline zavarban egyszerre?

Köszönöm válaszát!

 

 

 

Szőllősi Tibor válasza Walczerb kérdésére:

Tisztelt Walczerb!

Az alábbi cikkekben a kérdésére nagyon sok választ kap. Ezeknél többet nem tudnék hozzátenni. Remélem, hogy a diagnózisát hivatalosan kapta. Amennyiben lehetséges érdemes lenne újra diagnosztizáltatnia magát.

 

Kérem konkrétan írja már le, hogy mi az, aminek az értelmezésében tudok segíteni.

 

Köszönöm!

 

Ajánlás:

Net

https://www.bura.hu/hir/bipolaris-ii-es-borderli

http://www.lifetvmedia.hu/lifenetwork-regi-volt/20091022-a-borderline-es-a-bipolaris-depresszio-kozott-kulonseg.html

https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/2453/borderline-szemelyisegzavar

 

 

 


 

 

 

 

Búra Tanácsadás – 2019 – Március Read More »

Párbeszédek

– Hallod, nem hiszed el. Csak kicsit akartam tovább aludni, erre délután keltem fel. 17 órát aludtam egy huzamban.
– Hát… erre most mit mondjak. Én szóltam előre, hogy ne csináld!

 

– Figyelj… a tegnapi nap után… én nem hiszem, hogy ma autóba fogok tudni ülni és vezetni…
– És akkor mégis hogy jussunk át? Akarsz te egyáltalán jönni?
– Igen, akarok… nem hívod fel K.-t, hogy vigyen át minket?
– Ha nem akarsz jönni, akkor azt mondd! És különben is, miért nem te hívod fel?
– Muszály mennem, te is tudod…
– Jó… tudod mit? Felhívom K.-t. Add ide a telefont. … Mit mondjak neki, hányan megyünk?
– Ketten… (bár legszívesebben nem mennék ma már sehova, csak… muszáj)

 

– Mi van veled?
– Semmi…
– Megint bántottad magad, igaz?
– …
– Mit csináltál magaddal?
– Semmit… (francba te lány, hogy nem tudsz hazudni…)
– MIT CSINÁLTÁL MAGADDAL? … Megmondtam neked, ha te bántod magad, akkor én is fogom magam….  Mutasd a karod!… MUTASD A KAROD! Te jó ég! Te normális vagy?
– (Micsoda fenyegetés már ez! Úgysem tudná bántani magát, csak a szája nagy…) Az nem is érdekel, hogy miért csináltam?
– Mivel csináltad ezt?
– Az nem is érdekel, hogy mit éreztem akkor, amikor ezt csináltam?
– Megígérted… Megígérted, hogy többé nem bántod magad!
– Nyugi már, ez nem is olyan vészes. Holnapra már nyoma sem marad. (Tényleg… tényleg nem érdekli ez az egész. Nem érdekli,hogy mit érzek…)
– …
– Tudod mit szeretnék?
– Tudom, tudom… te csak nyugalomra vágysz.
– Arra is, de most nem arra gondoltam. Azt szeretném, ha valaki végighallgatna és megértene.
– Hát ne is haragudj, de azért mert beteg vagy, az nem kifogás arra, hogy ezt csináld.
– Az utóbbi 3 napban 2X volt megint rohamom. Tudod az a régifajta, ami már hetek óta nem volt. A hányásos, ordibálós, hajtépős, levegő után kapkodós roham.
– Igen? És az a megoldás, hogy ilyeneket csinálsz vagy azt, amit tegnap este.
– Ha alszom, legalább nem kattog az agyam mindenfélén. 
– Jó, tudod mit, inkább hagyjuk ezt a beszélgetést.

 

– Hányingerem van.
– Menj ki, igyál egy kis vizet.
– Nem, jól leszek. Mindjárt.
– Te tudod…

– Inkább mégiscsak kimegyek. Iszom egy kis vizet.
– Mi van a kezedben?
– Semmi
– Az hányadik nyugtató ma már?
– (Nem mindegy az neked...) Engedj ki! 
– Ne vegyél be többet!
– …
– Jó, tudod mit… azt csinálsz, amit akarsz.

 

– Hogy vagy?
– Hát… nem jól.
– Igen, azt látom…
– …
– Figyelj, küzdeni kell! Ne húzd már le a húgocskádat, ő egy olyan erős csajszi.
– (EZ MOST KOMOLY????) Figyelj… most mennem kell. Még beszélnem kell… K.-val.
– Jól van. Vigyázz magadra.

 

– Akartok még ma velem beszélni?
– Figyelj… nem hiszem.
– Pedig már rákészültem…
– Igen? És ez mit jelent?
– Hát… mondjuk úgy, hogy a napi adagnál, már most több nyugtatót vettem be, pedig még csak délelőtt van.
– Értem, akkor azért vagy ennyire belassulva.
– Igen…
– Figyelj, szerintem meglátogatunk majd valamelyik nap a jövőhéten. Ha az úgy jó neked.
– Hát… rendben. (Szuper… akkor takaríthatom ki az egész házat, plusz nem ért véget a hétvégével semmi… folytatódik az érzelmi hullámvasút tovább)

 

– Mikor mész a pszichiáterhez?
– Májusban.
– Jó, akkor felhívod és kérsz előbbi időpontot. Ez a gyógyszer nem jó neked.
– Nem a gyógyszerrel van a baj. Ez teljesen jó nekem. Az a baj, hogy többet vettem be a kelleténél.
– És elárulnád, hogy ezt mégis miért csináltad?
– … Tudod mit éreztem tegnap este?
– Mit?
– Hogy bár ne kelnék fel holnap. De mégis felkeltem és folytatódik ez az egész.
– Te függő vagy!
– Hát nem érted? Másképp nem tudok életben maradni. De persze, vágd a fejemhez, hogy egy drogos állat vagyok.
– Én nem ezt mondtam. Hanem azt, hogy függsz ettől a gyógyszertől. Ezért kell másik.
– Nem kell másik! Fogalmad sincs, mi lett volna, ha nem veszem be ezt a mennyiséget. Lehet, hogy remegve, a falat kaparva bőgtem volna tegnap este, vagy ma reggel. Az jobb lett volna?
– Túl fogod adagolni magad és meg fogsz halni.
– Meg sem próbálod megérteni, mi zajlik le bennem.
– És te? Te megpróbálod megérteni, hogy bennem mi zajlik le ezt látva? Szarsz te az én érzéseimre.
– Nem! Nem fogom hagyni, hogy úgy hozd ki, hogy megint én legyek a hibás, mikor én vagyok olyan állapotban, amilyenben.
– Persze, akkor hibáztass csak engem. Mintha egy érzéketlen alak lennék. Pedig engem érdekel mi van veled.
– Akkor miért csinálod ezt velem? Azt hiszed, ez a beszélgetés nekem jó?
– Tudod mit, akkor inkább ne beszélgessünk.
– Úgy csinálsz, mintha törődnél velem, de minden egyes szavad támadás.
– Most azt mondod, hogy csak megjátszom magam mások előtt, mintha törődnék veled, de közben nem érdekel?
– Tudod mit, tényleg jobb, ha nem folytatjuk ezt a beszélgetést. Többet nem mondok el neked semmit.
– Persze, tartsd csak magadban a dolgokat, attól biztosan jobban leszel.
– Hát ettől nem is. De majd beszélek a pszichológussal. Ő legalább valamennyire megérti. Vagy csak úgy csinál, mint aki érti, aztán pár alkalom még és majd azt mondom „Na ennek is kár volt beszélni.” De mindegy is. Neked majd csak annyit mondok, hogy nem vagyok most jól, fogadd el. A részletekbe nem megyek bele.

 

– Jössz délután?
– Még nem tudom…
– Megint kezded. És akkor mégis, hogy jussak át?
– Nem vagyok olyan állapotban, hogy vezessek.
– Nem fogom más terheit a hátamon cipelni.
– Hát én sem. Old meg magad. (Faszkivan, hogy csak arra vagyok jó, hogy ide-oda furikázzam kocsival…)
– El is megyek vonattal.

– Figyelj, ha gondolod, átviszlek, hazajövök, majd érted megyek. De nincs kedvem veletek menni.
– Nem kell, megoldom vonattal.
– Jól van… de úgy nézd, hogy hétvégi menetrend van.
– Oké
– Kiviszlek az állomásra. Szólj, ha indulni kell. Hazafelé meg hívjál, hogy mikor jössz, érted megyek.
– Megpróbálom hazafelé is megoldani vonattal.
– Jó, de ha nincs vonat, ne várjál, hívj fel. Ki fogod tudni menni érted. Nem iszom alkoholt, nyugi.
– Rendben.
(Miközben a nagykaput nyitottam, gyönyörűen sütött a nap… de jó is lett volna inkább mégis velük menni. De ezek után… nem…)

Párbeszédek Read More »

Búra Tanácsadás – 2019 – Február

Tanácsadói Válaszok 2019. – Szőllősi Tibor válaszol
Összesített kérdések-válaszok a pszichológia területén, 2019. Február
A kérdéseiteket itt tehetitek fel: Szőllősi Tibor pszichológushoz intézett kérdések gyűjtőhelye


 

 

Linzer kérdése:

 

Kedves Tibor

A kérdésem az lenne hogy ugye olyasmi mániákat vonzok be akik úgy kissé ki vannak rekesztve (ha mégsem azzal nel vagyok megelégedve). A történeteimben a kirekesztés a fő téma. Akik olvasták azok szerint a traumáim jelennek meg a történeteimben és a mániáimban. Ugye óvodás korom óta az életem része a kirekesztés. 

Nem sírtam fel születéskor. Lehetett ebből adódóan az hogy gyerekkoromban kb tíz évesen azt mondogattam hogy egy gépben keletkeztem és nincs anyukám? El is akartam hitetni magammal hogy keletkeztem. Öcsémet is belevontam ebbe ő meg csak engem utánzott. Korábban meg csak az volt hogy nincs anyukám, ezt mondogattam. Utána jött a születési dátum letagadása és másikat találtam ki helyette. A mániáim meg sörből jöttek ki. A lényeg az volt hogy ne legyen születés és ne legyen anyukájuk. Ha a születésemről kell beszélni az mindig rossz volt nekem. Mostanra a mániáim születését elképzelem, és érdekel h mikor, hol születtek és melyik kórházban. Ha a sajátomról van szó, hárítok, hallani se akarok róla. A kórház ahol születtem már harmadjára a mániám úgy hogy soha nem feküdtem ott (máshol igen kétszer is mégsem az lett a mániám). Ha ott vagyok, kicsit fura érzés, más kórháznál nincs ez jelen. És el se tudom képzelni mi lenne ha oda feküdnék be vagy oda kellene, tudom h problémát okozna. A másik kórház az nem okozott gondot. Másodjára nőgyógyászaton feküdtem, na az még nagyobb gondot okozott a születési kórházban. Sokszor belegondoltam és nem nagyon akarnék róla hallani. (Tehát ebből a szempontból jó h elköltöztünk korábban). Mániázni viszont szívesen járok oda de a fura érzés meg van. Ezt az érzést nem lehet megmagyarázni, ez mániás érzésekkel társul, ezt se tudom megmagyarázni. És úgy gondolom ez esetben a semmitől. Ember mániánál más, annak legalább értelme is van. Összefüggésben lehet a születésemmel ezekkel?

Még valami. A kaki is volt a mániám gyerekkoromban. Szerettem más kakiját nézni de a sajátomra rá se mertem nézni. Ez már nem így van de a mániáim kakilásáról szeretek fantáziálni és mániás érzésekkel tölt el. A sajátomról utálok beszélni is és titokban szeretek elmenni hogy senki ne tudja és csak otthon. Erre a traumára is emlékszem, bilire szoktatás alatt történt. Csak pisilni akartam és megláttam váratlanul a kakit és nagyon megijedtem. Nem tudom hogy alakulhatott ki. És gyerekkoromban visszatartottam mindig, nem akartam elmenni, úgy általános iskola végéig is eltartott ez. 

Lehetséges hogy a traumák a mániáimban jelennek meg, ott fejeződnek ki? Hogyan lehetne ezeket feldolgozni? 

 

 

Szőllősi Tibor válasza Linzer kérdésére:

 

Tisztelt Linzer!

Amikről ír, azok egész korai sérülésekre utalnak. Kötődési probléma, mániás működési mód, primitív elhárítások, gyász, stb. Nekem mindez azt jelenti, hogy személyiségszerveződési probléma is állhat a háttérben. Nagyon sokat foglalkozik a múlttal, ennek ellenére mégsem találja a kérdéseire a választ. Nagyon elveszettnek tűnik a zűrzavarában.

A sajátos szemlélete, működése miatt klinikai irányultságú pszichológus keressen.

Egy másik meglátásom, hogy sok olyan dolgon is fennakad, amit egyszerűen el kellene végre engednie. Ami megtörtént Önnel, azon már nem változtathat. Szerintem jelenleg az is fő kérdés lehetne – egy új fókuszpont, hogy miként folytassa az életét ezekkel a sajátosságokkal úgy, hogy végre a mindennapok varázsát is megtudja élni.

 

Ajánlás:

Nem igazán tudom, hogy miket ajánljak Önnek. Továbbra is a klinikai irányultságú pszichológust javasolnám. Kezdjen el egy feltáró, személyközpontú terápiát.

 


 

 

Nayeli kérdése:

 

Tisztelt Tibor!

Én nem magam miatt, hanem édesapám miatt vagyok itt, őmiatta írok Önnek.

Több helyen is nézegettem a borderline tüneteit, és a legtöbb jellemző is rá, bár ez nyilvánvalóan nem ér fel egy diagnózissal.

Édesapám 64 éves, van felesége, családja; két gyereke (az öcsém, aki 18 és én, a lánya, 21). Alkoholista, de állítása szerint már fél éve nem iszik. Az alkoholizmusának is voltak különféle állomásai, 5-6 éve „csak borozgatott” (napi 2 liter bor), de 4 éve elkezdett masszívan pálinkázni. Ekkor elesett biciklivel, összetörte a kezét, illetve pia hatása alatt betört egy házba is, amiből bíróság lett, majdnem börtön, de megúszta. Több soron is leszokott már az alkoholról, de aztán végül kibukott, hogy ivott mindig is, csak hazudott nekünk. Egyik alkalommal mikor kiderült, hogy iszik, sírt is, és öngyilkossággal fenyegetőzött, hogy nincs értelme az életének, mert mindig csak hazudik anyánknak. Most állítása szerint fél éve tiszta, de szerintem zugivó csak mértékkel.

Emellett a kapcsolata anyánkkal elég viharos. Ha ő hibázik is, anyám a felelős. Soha nem nézi, hogy esetleg valami mégis az ő hibája lehet, mindig más a hülye, bunkó, ostoba. Ő soha (szerinte). A rendőrségi ügyével is szinte henceg, holott nagyon sok pénzbe került az egész, de őt ez nem érdekli, szerinte ennyi „jár neki”, ennyit lehet rá költeni. Egy pillanat alatt fel tudja kapni a vizet, és úgy beszélni anyával, mint egy utolsó szeméttel. Sajnos anya mindig meghunyászkodik, nem mer visszaszólni neki. Én ki szoktam állni érte, ha otthon vagyok, akkor csak szó nélkül kisétál a házból. Egyébként kiskorunkban ránk is sokat használta a „semmirekellő patkány” kifejezést.

Persze ezeket ő nem veszi észre, soha meg nem fordul a fejében, hogy ezt nem kellett volna, vagy ő lenne a hibás, esetleg ő bántott másokat. Csak ő lehet a sértett és a tökéletes mintapéldány, mindenki más hülye.

A féltékenysége is egy komoly jellemzője, de nem személyekre féltékeny, hanem pl képes teljesen megsértődni azért, mert édesanyám elmegy a boltba nélküle. Emellett rám is féltékeny, amikor anyámmal csinálunk valami programot, ahová őt érthető okokból nem hívjuk. Na akkor áll a bál. Új szokásunk, hogy anyával elmeyünk edzőterembe. Apa mostanában sokat szól be anyának, hogy anya kövér, fogyjon le. De amióta edzünk, azért szól be, és sértődik meg. Ha egy napot kihagyunk az edzéssel, számon kéri anyámat, hogy mit képzel, miért nem megy.

Ezek mellett ő baromi okosnak érzi magát, közben alig ért valamihez, az utóbbi 20 évben dolgozni sem volt hajlandó. De mindenbe beleköt, mindenkinél jobban tud mindent (még a szakembereknél is jobban). Általa kitalált adatokkal dobálózik, képes a fogorvosának megmondani, hogy mit csináljon, mert biztos nem tudja hogy kell.

Vannak általa idealizált emberek, például öcsém barátnője, vagy a szomszéd, akiket a családja elé helyez, és a tenyerén hordoz, ajándékokat vesz nekik, mindenben segíti őket. Öcsém barátnőjére már-már pedofil módon rá van szállva, kérdezgeti mikor alszik nálunk, stb. Engem (én a lánya vagyok, 21 éves) régóta lenéz, mindig a bukásomat várja. Amikor jogsit csináltam, közölte hogy nem fog sikerülni, amikor barátom lett, mondta, hogy majd úgyis kidob egy hét múlva. Az utóbbi 10 évben egyszer sem dícsért vagy mondott nekem szépeket, hangoztatni is szokta, hogy nincs mi miatt büszke legyen rám. 

Lehetetlen vele együtt élni, én már hozzá se szólok, csak gyűlölettel tekintek rá, alig várom, hogy kimenjen a házból. Anyámat napi szinten bántja, de tettlegességig nem fajult még a dolog, anya pedig sajnálná eghagyni, mert a ház körül sokat segít. Más pozitívum nem nagyon keletkezik abbl, hogy velünk el. Nem hiszem el, hogy csak bunkó lenne, és sok borderline-ra jellemző tulajdonsága van. Nem szeretném gyűlölni őt, próbálok magyarázatot találni a viselkedésére. 

Igazából nem tudom, milyen választ várok, sőt, úgy konkrétan kérdésem sincs, csak annyi, hogy lehet személyiségzavaros, vagy az alkohol teszi tönkre az agyát? Hogy lehet vele élni? Hogy lehetne neki elmondani, hogy forduljon szakemberhez, mikor ő a tudatában sincs annak, hogy mindenki utálja a viselkedése miatt?

Nagyon szépen köszönöm, ha elolvassa a hosszú irományomat. 

Üdvözlettel: Nayeli

 

 

Szőllősi Tibor válasza Nayeli kérdésére:

 

Tisztelt Nayeli!

Igen, hasonlóan látjuk Apát – a leírtak alapján. Ugyanakkor a folyamatos, rendszeresen jelentős mennyiségű alkohol fogyasztás hatására a személyiség is folyamatosan leépül. Egy meglévő, vagy később kialakult, rossz személyiségszerveződéssel együtt a folyamatos alkoholfogyasztás, a lehető legrosszabbat hozza ki az emberből. Erről a folyamatról az addiktológián dolgozó kollégák, az ajánlásban megjelölt szervezetek sokat tudnak segíteni Önnek.

A kérdés amit elsőnek megvizsgálnék, hogy milyen szinten képes működni – egyensúlyban tartani magát – jelenleg apa. A teljes felépülés, a javulás a nagy fokú leépülés esetén már lehetetlen. Ekkorra már a családi szerveződésben is van probléma. Ilyenkor azt is tudnia kell minden hozzátartozónak, érintettnek, hogy az alkohol függő egyben beteg is.

Apa viselkedése nárcisztikus személyiségzavarra utal. Az alkohol okozta leépülés mellett megjelent a nárcisztikus személyiségzavarra jellemző viselkedés. Vajon mennyire kifacsart lehet, hogy életben maradjon? Mennyire facsarodnak ki Önök, hogy valahogy túléljék mindazt amiben jelenleg élnek?

Talán ez már túl nagy megterhelés mindenki számára.

 

Ajánlás:

Könyv

http://www.anonimalkoholistak.hu/hu/irodalom

http://kimondhato.hu/informacio/konyvek-az-alkoholizmusrol/

Net

Alkohol probléma

http://kimondhato.hu/

 

Nárcisztikus személyiségműködésről

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/28-into-jel-amelybol-megtudhatod-ha-epp-egy-narcisztikus-szemellyel-randizol/

https://gyorfiandras.blog.hu/2017/08/05/mit_jelent_az_hogy_narcisztikus

 

Búra Tanácsadás – 2019 – Február Read More »

Miss Ukrajna

Elmentem sétálni, és nem fürödtem be vele, jót tett! Ettől függetlenül most is ugyanaz van mint ami előtte. Hozzátehetném, hogy semmi, ahogyan szoktam, de ezt most hagyjuk! Nem unatkoztam a héten. Minimum ötven különböző módon kerültem közel Zitához. Egy alkalommal még házasok is voltunk, és mondanom sem kell, hogy nagyon szuperül ment minden. Tinédzser-mozikat kéne rendeznem, a csöpögős happyend-ek kiagyalásában vérprofi vagyok. És vehetnék egy plüssmacit, az való nekem. Most meg a fészbúkon szembe jött velem leszerelt sorstársam fotója, aki lány, és vörös. Nyöszörögni támad kedvem, nagyjából olyan stílusban, ahogyan az INCEL-ek szoktak. Magyarán késztetést érzek a rinyálásra azért mert egy feltűnően csinos lányhoz – akivel amúgy egy órát sem tudnék egy légtérben tölteni mert vagy halálosan idegesítene, vagy halálosan untatna – semmi közöm. Fantasztikus! Sőt, duplán az, ha nem is tudva, de legalábbis sejtve azt, hogy elég sok közöm lehetett volna hozzá ha úgy akartam volna, és tettem is volna valamit a dolog érdekében, pláne ahelyett, hogy leszartam amennyire csak megoldható volt. Nem azt mondom, hogy most a pasija lennék vagy ilyesmi, mert egy ilyen eltévedt ukrán szupermodell formátumú csirke hosszabbtávon nyilván nem mutatkozna egy magamfajta pöccsel, ellenben történhetett volna ez(!) meg az(!), főleg a nehéz időkben. Nem baj, hogy nem történt egyébként, ennek ellenére van erős rinyálhatnékom. És közben egy másik nagyon aranyos, kedves és szép lány táncba szólított alig egy hónapja, ez is hozzátartozik a történethez. Szóval felmerül a kérdés, hogy nekem hobbim az, hogy vesztesnek érezzem magam, akármi történik? Ez már tényleg cinkes! Persze momentán joggal érzem magam vesztesnek, hiszen nem elég, hogy depressziós és használhatatlan vagyok, de beteg is, és csóró, és jövőtlen. Viszont „jó néhány”, amúgy jelentéktelen lehetőséget sztornóztam az elmúlt években is, ahogyan korábban szintén. Lehet, hogy jól tettem, többször is, esetleg mindig, ez egy másik kérdés. Mindenesetre ez a világ balfékja jelmez rajtam egy kicsit túlzó a történtek (vagy a nem(!) történtek) fényében! Idegesítenek az irracionális érzéseim, habár ez nem újdonság. Megint másik téma, hogy nem csinálok hülyeséget. És egy következő, hogy nem is nagyon csinálhatok, de akkor meg mi értelme bárminek? Mi történt volna ha mondjuk egy nyűgös estén összebújok Miss Ukrajnával? Valószínűleg mindketten kikészültünk volna a sztori végére. Ő túléli, én meg belehalok. És ez nem elég jó így? Ki ne akarna Miss Ukrajnába dögleni bele? Megéri? Áhh, dehogy! Egyetlen „Miss” sem ér ennyit, viszont jobb mint egy agyvérzéstől kárhozni el! Nem sok értelme volt annak, hogy ezt levezettem, pláne nem is akartam sehova kilyukadni amúgy sem. A lényeg, hogy kell nekem a vöröske, most! Hogy minek azt nem tudom, szóval lényegében úgy vagyok a dologgal mint a hisztis kölyök aki dzsiádzsóért nyivákol a játékboltban. Kell és kész! Nem tudom, hogy ruhában vagy ruha nélkül. Még csak ezt sem! És, hogy mi van mögötte? Bármi lehet! A régi „szép” időket siratom… a sorstársamat akarom… csak az bosszant, hogy ő tovább lépett… jön a tavasz (…) … vagy egyszerűen jót tenne az önbizalmamnak… közönséges szeretethiány… bűntudat, hogy elbasztam… és így tovább a végtelenségig. Egyetlen egy fotó a fészbúkon, és teljes zavar az idegpályákon. Idiótának lenni nem megfizethető, minden másra ott a Eurocard Mastercard!

Miss Ukrajna Read More »