Mindenki látja

Nem belépett vendégek is elolvashatják.

Szemzavarosok véleménye?

Az internet egy csoda találmány, mert egyszerre találhat az ember egy jó közösséget, ahol ítélkezésmentes kommunikáció folyik, ugyanakkor találhat butaságokat is. Sajnos az utóbbi gyakoribb. A net népe kavarja-kutyulja a patológiákat, egybe mossák a narcisztikust, a borderlinet, az antiszociális személyiségzavart, a pszichopátiát, a paranoid szemzavart és még ki tudja mi mindent…. És ezt mind 2 kalapba teszik, narcisztikus kalap, vagy pszichopata kalap.

No de mi van akkor, ha még egy pszichológus is elhiszi ezt? A mai napon beleszaladtam egy igen érdekes dologba. Két idős pszichológus férfi beszélgetett, és a téma a pszichopátia volt. Szerintük a pszichopátia maga a borderline személyiségzavar :O  Aztán jött egy hozzávetés, hogy a súlyos antiszociális a pszichopata, nem a borderline. Na ezzel úgy értettek egyet, hogy „az is”. Oké, gondoltam, én nem vagyok érintett a témában, mert elkerülő szemzavarom van. Csakhogy aztán szembe jött velem egy vélemény egy laikustól. Valami olyasmi, hogy minden személyiségzavar súlyos betegség, és az ilyeneket erősebben kellene szankcionálni….

Na most már érintett vagyok a dologban, érzelmileg. Ilyenkor jön egy mélységes szomorúság érzés. A meg-nem-értettség érzése, az elidegenedés, elanyátlanodás. Fájdalmas szorongató érzés a mellkasomban, amiért újra megtapasztalom, hogy van az emberiségnek egy rétege, akik mindig empátiátlanul tekintenek majd a mentális betegekre. Majd az jutott eszembe, hogy az empátia hiánya sokszor pont egy személyiségzavart feltételez. Honnan tudja magáról egy átlag ember, hogy ő maga nem szemzavaros-e? Elvégre én sem tudtam magamról, amíg a SOTE-n nem mondták. Ő vajon miért olyan biztos benne, hogy neki ezzel nincs gondja? Egyáltalán lehet-e bárki biztos abban, hogy neki ezzel nincs dolga? Ha „ön-diagnózis” nem létezik, akkor „ön-felmetés” vajon igen? Amikor egy patológiáról beszélgetünk, akkor honnan tudhatom én, ő vagy bárki, hogy nem saját magamról beszélek-e? Létezik-e az önismeretnek az a szintje, amikor valaki tisztán látja a saját hibáit, és problémáit? Ha a szemzavarosoknak nincs betegségbelátása, akkor jelent-e bármit is, ha valaki saját magát nem tartja betegnek?

Kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is.

Szemzavarosok véleménye? Read More »

„Hiábavalósági gyakorlat” …

Tenném, csinálnám … Szólítanám cimboráimat tettekre … Néha úgyérzem hiába.

Utazások, társadalmi kapcsolatépítés. Ilyesmi.

Én tényleg mindent megteszek, hogy haladjunk, de úgyérzem falakba ütközöm.

Most már aktív tettek kellenek! Nem elég az elmélkedés a dolgok miben létéről.

Tanulás! Vissza a munka világába! Vissza a hétköznapi társadalomba!

Ezt szeretném, de valahogy nem megy olyan egyszerűen.

 

 

Ui.: Íme néhány dal, ami visszaadja a jelenlegi hangulatomat:

 

Egy kis nyáreleji depis szám:

 

 

 

 

„Mindmeghalunk”:

 

 

 

 

 

 

 

„Szerelmes hangzás”:

 

 

 

 

 

 

„Hiábavalósági gyakorlat” … Read More »

Rémálom-érzés

Ti éreztétek már úgy, mikor hirtelen sokminden történt és megváltozott körülöttetek negatív irányba, hogy az agyatok nem hajlandó feldolgozni a tényt, hogy ez a valóság? Hogy mikor elkezdett tudatosulni az, hogy mi is történt, hova is jutottatok, az elindított egy hamis valóságérzékelést, egy „ez-nem-a-valóság” érzést, és a mindennapokat hetekig szinte álomszerű homályban éltétek meg, anélkül, hogy felfogtátok volna, mi zajlik körülöttetek, csak sodródtatok a mindennapokkal, és rácsodálkoztatok, hol is vagytok, kik is vagytok? Ez egy rettentően rémisztő érzés. Olyan, mint mikor tudom, hogy álmodom, de mégsem tudok felébredni. Közben dereng, hogy ez mégis a valóság, de egyszerűen nem tudom felfogni. Közben csak bódultan tengek mindenfelé, és szép lassan lerombolom a maradék életemet is.
Ti minek hívnátok ezt az érzést? Mi ez egyáltalán?!

Rémálom-érzés Read More »

Ennyit még egyik meccsen se taknyolt, mint itt

Hozta a szokásos formáját, de szinte semmi értelmeset nem csinált. Ja, és a bajnokság már meg lett vásárolva, tehát teljesen felesleges volt ketté osztani a bajnokságot és új pontrendszert csinálni, hogy a második csak négy ponttal legyen lemaradva. A többiek meg már annyira le vannak maradva, hogy szinte nincs is esélyük bajnokságot nyerni, tehát már a második helyezett is eldőlt, akik meg alul vannak, azok még versenyezhetnek egymással. Ugyanis a Salzburg megvette a bajnokságot, mint minden évben, de már gólokat is vásárolnak Dabburnak, hogy lehessen sztárolni még jobban. Az öt gólból négyet ő rúgott. Az ellenfélnek csak egy tizenegyes gólja volt. Semmi izgalom nincs az osztrák bajnokságban már évek óta. 

 

 

 

Bemelegítés közben.

 

Az első félidőben jobban hozta a formáját, a második félidőre szokás szerint elfáradt már. Eleinte alig ért labdába, ha sikerült is neki, akkor azt elvesztette. Volt olyan is, hogy neki szánták a labdát, át is vette, de szokás szerint nagyon szarul, hogy szinte elpattant tőle, ilyenkor természetes, hogy az ellenfél elrúgja előle. Ez csak akkor nem következik be, ha az ellenfél játékosai messzebb tartózkodnak, mint, ahogy elpattan tőle a labda. Gyakorolnia kéne a labdaátvételt, mert nagyon szarul megy neki, ki is nevették már miatta a szurkolók. 

 

 

Ezt a fejet, de ezt is már megszokhattuk tőle. Minden meccsen folyamatosan idióta fejeket vág, de elég durvákat is szokott ám. Persze, más is vág fejeket, de nem ennyire durvákat, mint ő. 

Hiányoltuk az ellenfél felrúgásait, de a szándék megvolt itt is. Többször is próbált labdát szerezni, ugye ez nem nagyon megy neki, ha nem sikerül, felrúgja vagy fellöki az ellenfelet. Azonban már ez sem sikerült neki egyszer sem, mert ahelyett, hogy az ellenfél landolt volna a földre, ő taknyolt el. És nem egyszer történt ez. Ma különösen taknyolós napja volt. 

 

 

Itt is durva a feje. A kicicáztatási szándék is megvolt, de egyszer sem sikerült durván kicicáztatnia magát, mert az ellenfél nem igazán kezdett passzolgatni egymás között kis területen. Pedig az ilyenből alakul ki a legjobb kicicáztatás. Kisebb kicicáztatások voltak természetesen. 

 

 

Volt, hogy elvették tőle a labdát (mondjuk ez rendszeres nála, de ezen a meccsen különösen), majd, aki elvette tőle, az is elveszti, vagy eladja, ekkor Linzer visszaszerzi, és az ellenfél másik játékosa azon nyomban elveszi tőle és innentől kezdve már visszaszerezni se tudja, ugyanis elrúgták vagy messzebbre passzolták. Ez sem meglepő tőle, alig tudja megtartani a labdát. Röhögve elveszik tőle, még egy gagyi csapat is. 

 

 

A góloknál nem igazán ment oda ünnepelni, esetleg csak jóval később ért oda. Ezt is már megszokhattuk, hogy az utolsók között ér oda, vagy oda se megy. De bezzeg, ha ő rúg gólt, már elvárja, hogy odamenjenek hozzá. Ezzel nincs is gond, mindig van olyan, aki odamegy, akárki is a gólszerző. Egyszer a nyári edzőmeccsen volt az, hogy gólt rúgott és kb egy vagy két ember ment oda hozzá pacsizni. Akkor volt kiutálva. De hát azt is magának köszönhette. 

 

 

Volt, hogy versenyt futott a labdáért az ellenféllel, ő ért oda gyorsabban, de azon nyomban eladta, így olyan, mintha az ellenfél érte volna el előbb. Semmit nem ért. 

 

 

A második félidőben szinte alig csinált valamit, ha csinált is, az a folytonos eltaknyolás volt. Akár a semmiért is, és sokszor csak majdnem. Egy passzolásba is elszokott. Egyszer az ellenfél fellökte (közben meg ő akarta az ellenfelet és ez lett belőle). Most nem volt darálva, de ő se darált senkit. (Az már más kérdés, hogy nem sikerült neki, de még labdát szerezni se).

 

 

Patrick volt az ellenfél kapusa, de ezt már tudjuk, hogy ő az Austria Wienben véd. Meccs után biztos együtt mentek el kurvázni, de ott volt még egy haverja az ellenfélnél, Dominik. Lehet, őt is bevették a kurvázásba. 

Még valami. Most Patrick játszott a szülővárosában ellenfélként, és be is égett (mert azért ötöt kapni egyszerre?). Hasonlóan járt a Linz kapusa is, aki szintén Salzburgban született, egyszerűen annyira szar volt szegény még az első fordulóban nyáron. Jövő héten Linzeren a sor, hogy beégjen ellenfélként a szülővárosában. Ha már úgy játszik, mint ma, akkor már elégedettek lehetünk, mert egyszerűen szörnyű volt, amiket csinált. Ehhez társulhatna hiszti is, és egy sárga lap. Esetleg a meccs vége felé be is hányhatna mindenki előtt, mint Louis 2013. szeptember 8-án. (Na jó, azért ezt ne kívánjuk, elég a rengeteg eltaknyolás, a hiszti és a sárga lap). Ha már Louisnál tartunk, amikor berókázott a meccsen, abban az évben töltötte a 22-t, de még nem volt meg a születésnapja. Ugyanez most Linzerről mondható el, de, ha nagyon pontosak akarunk lenni, kicsivel idősebb volt Louis akkor. 

Októberben Linzben nagyon sokat pofázott a bírónak.

 

 

Azt még el ne felejtsem, hogy volt olyan is, hogy nagyon igyekezett megtartani a labdát, sikerült is neki, de rohadt nehezen. Szinte megkerülte a pályát, nyomában mindig egy-egy ellenfél, de nem tudták elvenni, mert folyton elhúzódott a labdával. A vége az lett, hogy kiment a francba, természetesen róla, bedobás az ellenfélnek. Ilyen nem nagyon történt még, ha megtudja tartani, akkor általában el is passzolja, és nem vezeti összevissza. Mondjuk ilyenkor általában el is veszik tőle. 

 

 

Most olyan labdákat is elpasszolt, amiket máskor simán rárúg, még, ha gurítja is az ellenfél kapusának, vagy nagyon mellé, esetleg felé megy. Most ilyen nem volt, inkább passzolt és átadta másnak a lehetőséget. Talán észrevette magát, milyen szarul tud rárúgni, azonban mégsem tette jól, mert tavalyhoz képest ebben fejlődött, több gólja is van ebben a szezonban, mint tavaly, illetve többször volt jó rárúgása, mint tavaly. De add csak át, persze. 

Ja, most esett le. Ez azért kellett, mert meg lett parancsolva (mindenkinek), hogy Dabburnak adjanak minden labdát, hogy ő rúgja be a gólokat. Biztos valaki erre fogadott, semmi értelme az egész bajnokságnak igazából. 

 

 

Hogy írjak róla valami jót is, a meccsen egyetlen egy jó labdája volt, amit Dabburnak adott, aki be is rúgta, ám, de les miatt lefújták. Tehát így nem ér semmit az egész. Lehetett volna egy gólpassz a neve mellett, ami feljavította volna és talán el lenne felejtve ez a rengeteg taknyolás. Meg, hogy egy labdát is alig tudott megtartani és rendesen átvenni se tudta. 

 

Szombat este mi mást csinált volna, mint, hogy bulizott. Meg sem lepődünk már. Ha meg nem bulizik, akkor az instát nyomogatja és lájkolgat a kis kiválasztottjainak, vagy senkit és azt hiszi, hogy ezzel felidegesíti az érintetteket, holott le se szarják, a többség észre se veszi, hogy ő nem lájkolta be. 

 

Néhány salzburgival bulizott, és nyomiskodik itt is. (Hol nem csinálja azt?). Egyszerűen olyan visszafogottan viselkedik minden bulin, hogy az ember már azt hiszi, a háta közepére se kívánja az egészet és legszívesebben otthon lenne, pedig ez nem igaz. Nem kell erőltetni, mikor hívják, azonnal igent mond és élvezi is, csak a fene se tudja, miért nem ad bele mindent, ahogy a többiek. 

 

 

Meccs előtti éjszaka, de hát miért ne tenné meg, ha a meccs csak délután 5-kor van, aztán lehet már nincs előtte edzés. Ha reggel 8-kor edzés van, ő akkor is elmegy bulizni, ezt többször megmutatta már, vagy az instát nyomogatta, tehát lényeg, hogy nem vagy alig alszik éjszaka. Itt is sokkal hevesebbek a többiek, ő meg ilyen visszafogottan viselkedik. Akkor is látszik, annak ellenére, hogy csak egy pillanatra mutatta. Lehetséges, hogy Patrick is ott volt. 

 

A másik marhaság, amit csinál, bár ez már nem tartozik ide nagyon, de eszembe jutott. Már régebben is le akartam írni, de elfelejtettem. Amikor Európa Liga meccs van, és, ha idegenben, akkor már előző nap oda utaznak repülővel, a videókban vagy a képeken látszik szinte mindig, hogy felvisz magával könyvet a gépre. Ez magában még nem is lenne olyan röhej, jobb, mint instázni és telefont nyomkodni, azonban a repülőn még azt sem csinálja. Akárhányszor készül videó erről, ő szinte mindig alszik, ugyanez van, ha a buszon vannak, úgy 90%-ban. Mellette meg Stefan ül, ő meg sosem alszik szinte ezekben a videókban vagy képeken. Nagyjából a könyvbe, amit felvisz, kb bele se néz, előbb veszi elő azt a rohadt telefont őt ismerve. De akkor minek a könyv? Hátha olvasni fog, de mindig így jár. Feleslegesen vitte fel, na, majd akkor este olvas. A nagy fenét, mert nem tudja abbahagyni az instázást, hát elmarad az olvasás. Mehetnek aludni, de nem tud, egy idő után ismét előveszi a telefont. Olvasni már nem fog, mert villanyt már nem kapcsolhat, mert nem egyedül van a szobában. Hát ennyit a nagy olvasásról. Dísznek van csak ott az a könyv. Ha mégis előveszi, elolvas egy oldalt, majd elteszi, mert késztetést érez az instázásra, aztán, ha azt elkezdi, abba se tudja hagyni. Meg lehet kérdezni, honnan tudom. Nem mondom, hogy 100%, hogy ezt csinálja, de elég nagy rá az esély az eddigiek alapján. 

 

Szerdán kupa meccs a Grazer AK ellen 18 órakor idegenben. Ez egy harmad osztályú csapat, Grazban fognak játszani, tehát valószínű, hogy a padon kezd majd. De, hát ezt kicsit se bánjuk, az a fontos most, hogy Linzben kezdő legyen 7-én. Kit érdekel ilyenkor, hogy Grazban kezdő-e vagy sem? Jobb is lenne, ha Leitgeb játszana helyette, úgyis az ő posztján van, aztán megkapná a lehetőséget, hogy a szülővárosában játsszon. Ott van még Wolf, ő egy kicsit előrébb játszik, de ő is Grazban született. Junozovic van még, akinek van köze Grazhoz, de nem ott született, ő meg Linzer posztján van. Játsszanak akkor most ők, az edző úgyis figyelembe veszi, ki hol született, és ha valaki a szülővárosába kerül, nagy eséllyel beteszi a kezdőbe, már, csak emiatt is, ha amúgy nem tenné. 

Tavaly május 6-án a Graz ellen Linzer helyett Leitgeb játszott, majd három nappal később a kupa döntőben már Linzer játszott, szintén a Graz ellen. Ebben a szezonban az összes Graz elleni meccsen a padon kezdett és be se állt. 14-én is ez történik valószínűleg, mivel ez Leitgeb szülinapja, és bár otthon, de a Graz lesz itt az ellenfél. Ez jól összejött most Leitgebnek, egy hiányzott csak, hogy Grazban legyen a meccs. De így is jó. 

Ennyit még egyik meccsen se taknyolt, mint itt Read More »

Hajnali depressziózás …

Reggeli depis mélázás, gondolatok az életről, az emberekről, s ami mögötte van.

… avagy bölcsességek az öregedésről. (Részlet Márai Sándor írásából: A Gyertyák Csonkig Égnek)

 

 

 

Utóirat (avagy nem minden fekete vagy fehér):

 

” [..] Akarsz -e élni? [..] „

 

 

 

Teljen eredményesen, és kellemesen a napotok!

 

Good LUCK! Have a Nice Day!

 

Cheers, my fellows!

 

K.

 

 

 

 

 

Hajnali depressziózás … Read More »

NullaháromHuszonnyolc

Harminckettő és fél év depresszió. A többit felsorolni nincs kedvem, mindenesetre az is abszurd, hogy még élek. Huszonkét szál cigit szoktam egy szuszra csinálni, de már a felénél nem bírja a karom. Vajon volt ilyen két-három évvel ezelőtt? Egy újszülöttben több a kakaó. Hogy lehet idáig jutni? Az ember – kínok ide vagy oda – csinálja a dolgát, ha van miért, úgy értem ha megéri, nekem nem éri meg. Én csak úgy itt vagyok, mellesleg. Nem pálya a szerelem, a karrier, de még csak a szex sem, nincs hát miért megfeszülnöm. És ez csak helyenként illetve részben a depresszió. Arról van szó, hogy vannak alternatíváim, amikből jobban jövök ki. Profitmaximalizálás ha úgy vesszük, ki gondolta volna, hogy annyira bejön a kapitalizmus, hogy az egyetlen bölcsességét az életemre is alkalmazom? Aki lát vagy csak felületesen ismer nem hinné, hogy folyton racionális döntéseket hozok. Túl sok mindent megkapok magamtól, akkor fordulnék a világ felé ha képes lenne legalább megközelítőleg ugyanennyit adni, de nem képes. Nagyon sok minden mást adhat persze, de azokat meg ki kérte? Nem túl jók a kilátásaim. Ha élhetnék úgy mint bárki más vajon hozzájuk hasonlóan gondolkodnék? Ha hozzájuk hasonlóan gondolnék, élhetnék úgy mint ők, ez a szakirodalom állásfoglalása, de az csak a mentális tényezőkkel foglalkozik, ráadásul csak az egyén szintjén, ami amatőr hiba. A sejtszintű problémák diszkreditálnak először, tehát baszhatom. Ápolóra inkább van szükségem mint terapeutára. És legyen ez egy túl könnyedén kiböfögött túlzás, a jövő mégis csak kevéssé misztikus. A velem egykorúak kilencvenöt százalékának fingja sincs azokról a helyzetekről amik elé engem állít az élet, mit mondanánk egymásnak? Semmi relevánsat. Nagyon régóta már az álmaimban sem vagyok egészséges. Talán a felelőtlen vetítésről próbál lehozni az idegrendszerem, nem mintha lenne esélye. Akinek se átélhető valósága, se elcsíphető reménye, az jobbat úgy sem tehet. Tökéletesen racionális, még ez is.

Ma délelőttre halaszthatatlan teendő híján sétát terveztem, de az állapotom nem járult hozzá a megvalósításhoz. Nagyobb baj, hogy semmi máshoz sem. Ki tudja meddig ülhetek/fekhetek még itt, mire megjön a számomra kiutalt kevéske öröm. A tavaszt aligha nekem címezték, de talán egyszer az is megérkezik, és boldog leszek vele. Esetleg az őrületig frusztrál majd, bárhogy lehet. Érdekes, hogy fiatalon arányaiban sokkal több embert irigyeltem, most igazán csak néhányat. A többség esetleges boldogságának mibenlétét sem értem. Persze biztos jó buli nagyobb lakásba költözni, de vajon tényleg ettől bizseregnek az idegszálaik? Nekem egy szégyenlős mosoly elég volt tegnap a lépcsőházban. Huszonkettő lehetett nagyjából, na nem a mosoly, az alig néhány másodpercet élt. Ma ennél többet én sem. Talán majd holnap.

NullaháromHuszonnyolc Read More »

Fel tudnék menni egyedül Budapestre?

4 éves korom óta metró(- és villamos)-mániás vagyok, és imádom a fővárost, de ritkán jutottam csak fel Pestre a drága útiköltség miatt (kb. 120 km-re lakok Bp-től), 1 évben maximum csak egyszer… 2017-ben (33 évesen) Asperger diagnózist állapítottak meg nálam, azóta 90%-os kedvezménnyel utazhatok távolsági járatokon, a helyi közlekedés meg ingyenes számomra (+1 kísérőmnek)… Így már sokkal gyakrabban is mehetnék, csak az a nagy probléma, hogy egyedül nem merek felutazni, csak anyukámmal (nincs senki más, aki elkísérne rajta kívül)… Ő viszont még dolgozik, de már eléggé idős, és nagy terhet jelent számára felkísérni, hogy ott metrózzunk meg villamosozzunk egész nap… Az utolsó előtti ilyen alkalomkor tavaly rosszul is lett, mikor már jöttünk hazafelé, és azóta 1 évben már csak 4x hajlandó engem felkísérni, így állapodtunk meg… Ez viszont nagyon kevés alkalom számomra, ennél sokkal többször/gyakrabban fel szeretnék menni, de mint írtam, egyedül (egyelőre) nem merek… Ezzel kapcsolatban szeretnék egy kis közvéleménykutatást végezni, hogy szerintetek fel tudnék e menni egyedül?

A legjobban 3 dologtól félek: 1) Elveszítem a cuccaimat (táskámat, pénzemet, stb…), mert véletlen nem figyelek oda… 2) Hirtelen nagyon pisilnem kell, és nem tudok hova menni… 3) Eltévedek úgy, hogy nem találok vissza oda, ahová szeretnék… Ezeken kívül még attól is félek, hogy pánikrohamom lesz, vagy kirabolnak, vagy pont akkor lesz epegörcsöm (epeköveim vannak nagyon régóta, amit még nem műtettem meg), de ezek már kisebb félelmek…

Nagyon megoszlanak a vélemények erről a kérdésről azoknál, akiket már kérdeztem… A jelenlegi pszichiáterem és a volt gondozóm szerint simán fel tudnék menni, a nagynéném (akivel napi szinten levelezek) és jómagam szerint viszont nem, a jelenlegi gondozóm nem tud erről véleményt alkotni… Gondoltam megkérdezem itt neten is, hogy a nagy többség mit gondol…

Fel tudnék menni egyedül Budapestre? Read More »