"Szomorú anyának szarafás gyermeke" - szokta mondani nekem mosolyogva néhai nagyapám. Bár ezt a szót talán rajtunk kívül senki nem hallotta még, s a jelentését rajta kívül senki nem ismerte pontosan, mint később kiderült: talán éppen ezért illik rám annyira. Ha csak egy részt is elmondok a sztorimból, először senki nem hiszi el. Aztán, ha később néhányan mégis, elborzadnak. Pedig vannak sokkal durvább dolgok is az életben. Az én esetem mégis egy olyan puzzle darabnak tűnik, amit eddig sem én, sem a hozzátartozóim, sem az orvosok nem tudtak beilleszteni egyetlen játékba sem.