Kedves naplóm! Ma reggel, 9 körül bevettem a negyed Paretint, ahogy elő van írva.

Kedves naplóm! A pszichológusnál nem ment valami jól. Zavarba jöttem, meg akartam felelni valami magam által kitalált elvárásnak, elhallgattam, bagatellizáltam, kamuztam.

Bejelentkeztem egy teljesen véletlenszerűen választott pszichológushoz nagyszervízre. Igen nehezen ismerkedem, a három mondatos párbeszédek a halálom, azon túl ritkán jutok. Ha mégis, akkor ötig.

Tegnap egy sikeres workshopról tartottam hazafelé kerékpárral, mikor épp előttem esett el bringával egy pár férfi tagja.

Fiatalon, huszas éveim elején volt az első szezonom. Akkoriban az első, méltatlanul elmúlt szerelmem gyászoltam, bulikákkal, csapatással, veretéssel.

Azt hiszem, kórosan középszerű vagyok. Depressziósnak túl sok, boldognak túl kevés. Az antidepihez finnyás, a drogokhoz öreg.

Néha úgy tűnik és szeretem is azt hinni, hogy a falaim erősek mint a vasbeton. Alig szűrődik be a fény, de minden kiszámítható ami magabiztossá tesz, erős vár vagyok.