Ezt jól kifogtam

The End képe

Mármint a közvetlen szobatársamat. Pont olyan, amilyet nem akartam.

Alapból nincs vele bajom, kedves és jó beszélőkéje van, de van egy olyan része, amivel kiakaszt nem kicsit. Más sem jön belőle csak a fasz.

Nem sokat van itt, gyakran jár el itthonról hosszabb időre. Ez már elég okot ad arra, hogy féljek mi lesz, ha hazajön, mivel sosem tudni kin pörgött éppen. De hát természetesen elmeséli a dolgokat részletesen, szóval mihelyst megérkezik beszámolót kapok róla.

Nem részletezem, de éppen megcsalta barátját – egy nála jóval idősebb pénzes pasival - akivel emiatt szakítottak, de ugyanúgy találkoznak, amit ő úgy fejez ki, hogy: „Volt ez meg az!” Könyörgöm! Felnőtt emberek vagyunk, mondjuk már ki kertelés nélkül, hogy szakítottak, de azért még összejárnak szexelni.

Az utóbbi időben a szokásosnál rosszabbul vagyok és ez csak még inkább tetézi. Itt van egy 19 éves lány, aki konkrétan a tudta nélkül, de felvilágosítást ad egy 26 évesnek, hogy mi merre hány centi. Barátnőm egyáltalán nem mesél semmit a párkapcsolatáról, igaz ő tudja mi a helyzet, meg amúgy is megkértem rá, mert tudja, milyen rosszul érint ez a téma és hallani sem akarok róla.

És akkor az még hagyján, hogy elmeséli, de dicsekedve. Dicsekszik azzal, hogy voltaképpen mekkora egy ízig, vérig ribanc. Nem is értem, hogyan kellhet így bárkinek. Bár! Én vagyok a hülye, mikor az ilyenek vannak megbecsülve, akkor meg mit akarok, minek gondolkozok rajta.

Nem tudom kifejezni, mit érzek ilyenkor. Magányosabbnak már nem is érezhetném magam, kibírhatatlanul tör rám az érzés, hogy én nem kelletem senkinek. Iszonyúan igazságtalan az egész sokat sírok emiatt. Általában üresség érzetem van, de például a buszon is mindig sírok, ez már szinte megszokássá vált. Nem telik el úgy busz út, hogy valahonnan a semmiből ki ne jöjjenek a könnyeim még ha előtte mondjuk valami kis jó is történt velem, mint amikor jövök haza táncról – amit imádok – de hazafelé úton mégis ezerrel bőgök az utcán. De tényleg! Annyira meggyötört és kétségbeesett vagyok olyankor, egészen megzuhanok érzelmileg, aztán már egyre nehezebben hozzam elviselhető szintre magam.

Aztán ma még le is lettem baszva úgymond.

Hazudok persze neki is, de odafigyelek, hogy ne essek túlzásokba, amiből már nem tudok esetleg kikeveredni. A lényeg az, hogy olyanokat szoktam mondani, hogy nekem nyolc hónap volt eddig a max, ami a párkapcsolataim hosszát illeti, meg hogy nekem fontosabb a szabadságom és eddig amúgy is szerencsétleneket fogtam ki, meg hogy nekem ilyen megcsalásos történeteim nem voltak, szépen csendben zártam le a kapcsolataimat, meg ilyesmi. Néha olyan témákat is felhoztam, mint például a nőgyógyász, hogy én kihez járok, meg ami ezzel kapcsolatos. Nyilván nem járok, minek is kéne, de ürügynek jó. Ezzel egy időre elodáztam a dolgokat, de tudtam, hogy nem fogom sokáig tudni húzni az időt.

Ma rátért, hogy velem mi a helyzet e téren. Nem is tudom, hogyan kérdezett rá pontosan, a lényeg az, hogy próbált volna részleteket kiszedni belőlem a párkapcsolataimról, ami nem lenne gáz, ha ugye lettek volna. Így hirtelen behazudni valamit azonban nem megy olyan könnyen, főleg ha nem akarok lebukni.

Valami olyasmit mondtam, hogy nem szeretem, ha tapadós lesz a dolog, meg ez az ott, meg itt alvós dolog sem tetszik, mert hogy mindenki lakik valahol, aludjon otthon. Na mondjuk ezzel kicsit mellé lőttem, szóval helyesbítettem, hogy egyszer-kétszer még hagyján de mikor több napról van szó az már nekem sok. Meg olyat is mondtam, hogy én nem vagyok az a kapcsolatfüggő, jobb szeretek egyedül lenni és még rádobtam egy olyat, hogy nekem nem az az elsődleges célom, hogy családot alapítsak meg gyereket neveljek és szerintem nem is erre születtem. Szóval ilyen snassz dolgokat adtam elő. Erre szinte fikázva, kérdezte, hogy miért, meg hogy ő ilyen idősen már férjnél szeretne lenni. A kényelmetlen helyzet miatt bedobtam azt is, hogy mivel rég nem volt senkim, barátnőm össze akarna hozni egyik ismerősével, akinek szintén rég volt kapcsolata, de isten ments, hogy összejöjjek vele, vagy bárki mással. Kicsit személyesítenem kell a dolgokat, és nyíltabban beszélni illetve hazudni, hogy ne legyen túl feltűnő, hogy csak kitalálom a történeteket.

Na mi lett volna ha elmondom neki az igazat! Nem is tudja mi a valóság mégis, lenéz csak ennyi miatt, hogy jobb szeretek egyedül lenni.

Jócskán lelki terrorban vagyok emiatt!


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 7

Írtam róla, blogot végülis csak nem teszem ki. Természetesen, annak aki kíváncsi rá elküldöm üzenetben, csak jelezze. Mindjárt küldöm neked is. Smile


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Sajnálom, hogy nem lett belőle blog. Páran, köztük én is kíváncsi lettem volna, hogy mi volt a pszichológusnál.


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 7

Kedves alabama!
Hatan lennénk két szobára (3-3) de jelenleg négyen vagyunk (2-2).


Kedves Madzag!
De! Úgy gondoltam, ahogy leírtam!


Kedves szabadesés!
Sokkal rosszabbul érzem magam, ha beszélek bárkinek róla. És ezt most tapasztalatból mondom, úgy h voltam pszichológusnál. Hát h én milyen szarul éreztem magam utána...

 

Tudtam, h kíváncsiak lesztek a pszichológusra. Megírom mindenkinek h mi volt, de privátban és ott majd azt is megmondom h miért nem blogban írtam ahogy eredetileg szerettem volna.


Offline
Csatlakozott: 2018 feb 15

Érthető a hozzáállásod a témához, de azért remélem ezt nem gondoltad komolyan, vagy nem így akartad megfogalmazni: 

The End írta:

a mai világban azok vannak megbecsülve, akik ész nélkül dőlnek bele mindenki ágyába

Annak pedig szurkolok, hogy a másik szobatársaddal sikerüljön megbeszélni!

A pszichológusra meg persze én is kíváncsi vagyok.


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

semmiképpen se olyannak mondd el először, akiben nem bízol. erre soha nem is biztatnálak, hisen ez lehet a legkárosabb dolog ebben a helyzetben. mindenképp olyannal kell megbeszélned, aki igazán közel áll hozzád. mert valakivel meg kell beszélned. nem is kell rögtön elsőre minden részletét elmondanod. csak kezdj bele, és majd meglátod egyáltalán, van-e fogékony figyelem a vonal másik végén. tapasztalni fogod, hogy nem nevet ki senki, ezt az érzést csak a félelmeid generálják benned. annyira mélyre leástad már magadban, annyira erősen próbálod elrejteni, hogy teljesen irracionálissá válik, s belülről emészt fel, mint egy rákos daganat.

együttérzünk veled. sajnos ismerem az érzést, nekem is van egy hasonló szörnyű titkom.

el kell mondanod végre valakinek, mert így csak rosszabb és rosszabb lesz minden.

az se baj, ha az első ember a pszichológusod. tényleg, mi volt tegnap? sikerült? voltál nála?

mesélj majd...


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

The End írta:

Kedves Mindenki!

Nagyon jókat írtatok, mindegyikőtökkel egyetértek, igazatok van. De azért pár gondolatot külön is írnék nektek. Smile

Kedves szabadesés!
Felvállalom a véleményemet, de nem tudhatja meg rólam az igazságot. Elég bosszúálló típus és én nem fogok attól rettegni, hogy mikor pofázza el és hoz ezzel szégyenbe mindenki előtt.

Kedves Madzag!
Én is eléggé magamnak való vagyok, de ezt már egy ideje eldöntöttem, hogy bármi lesz is hazudni fogok ebben a témában. Nem bírom már h folyton lenéznek emiatt.

Kedves csaklenniakartvalaki!
Mivel a mai világban azok vannak megbecsülve, akik ész nélkül dőlnek bele mindenki ágyába, akkor persze h felfoghatatlan ha valaki nem ilyen. De ez még hagyján! Legalább ne néznék le és ki emiatt a másikat.

Kedves alabama!
Igazad van persze. De szabadesésnek is, h nem ilyen egyszerű ez. Te nem tudod milyen, biztosan bántana és megalázna vele ahol csak tudna. Én meg nem akarok ettől rettegni. Meglehetne próbálni változtatni és elmondani valakinek - amin amúgy gondolkoztam már - de nem ő az alkalmas személy rá. Másik szobatársam viszont alkalmas lenne, de az istennek nem tudok belekezdeni, hogy elmondjam neki. Ha barátnőimmel nem tudok csak úgy, szimplán erről beszélni akkor vele hogyan?


Értem. Akkor tényleg neki kéne elmondanod. (Még hány szobatársnőd van? Smile ) Tök jó lenne, ha valakinek elmondhatnád. Az meg elég érthető, hogy neki mondanád el, nem a barátnőidnek. Először nyilván kicsit semlegesebb terepen akarod kipróbálni, hogy ki mit szól ehhez. 


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 7

Kedves Mindenki!

Nagyon jókat írtatok, mindegyikőtökkel egyetértek, igazatok van. De azért pár gondolatot külön is írnék nektek. Smile

Kedves szabadesés!
Felvállalom a véleményemet, de nem tudhatja meg rólam az igazságot. Elég bosszúálló típus és én nem fogok attól rettegni, hogy mikor pofázza el és hoz ezzel szégyenbe mindenki előtt.

Kedves Madzag!
Én is eléggé magamnak való vagyok, de ezt már egy ideje eldöntöttem, hogy bármi lesz is hazudni fogok ebben a témában. Nem bírom már h folyton lenéznek emiatt.

Kedves csaklenniakartvalaki!
Mivel a mai világban azok vannak megbecsülve, akik ész nélkül dőlnek bele mindenki ágyába, akkor persze h felfoghatatlan ha valaki nem ilyen. De ez még hagyján! Legalább ne néznék le és ki emiatt a másikat.

Kedves alabama!
Igazad van persze. De szabadesésnek is, h nem ilyen egyszerű ez. Te nem tudod milyen, biztosan bántana és megalázna vele ahol csak tudna. Én meg nem akarok ettől rettegni. Meglehetne próbálni változtatni és elmondani valakinek - amin amúgy gondolkoztam már - de nem ő az alkalmas személy rá. Másik szobatársam viszont alkalmas lenne, de az istennek nem tudok belekezdeni, hogy elmondjam neki. Ha barátnőimmel nem tudok csak úgy, szimplán erről beszélni akkor vele hogyan?

 


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

szabadesés írta:

na persze, mintha ez ilyen egyszerű lenne....

Hála, az életben a fontos dolgok nagyon nem egyszerűek. Erre csak ennyit tudok mondani. Persze, hogy könnyű okoskodni meg leírkálni marhaságokat, de nem lenne egyszerűbb néha VÁLTOZTATNI? Ha eddig valaki jobbra ment, akkor megpróbálni milyen középre vagy balra menni? 


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

na persze, mintha ez ilyen egyszerű lenne....


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

Én ezt egyszerűen nem értem. Itt a lehetőség, hogy valakinek megnyílj, elmondd, hogy mi a helyzet. Miért nem lehetünk saját magunk? Mi ez az óriási félelem? Mondd meg neki, hgoy "nézd, nem mondtam igazat, a helyzet az, hogy soha nem volt senkim, szűz vagyok, na most mit fogsz csinálni velem? kiröhögsz? szembeköpsz? sajnálsz?". Egyiket sem fogja tenni. Ha egy kicsit is rendes. Ha meg kiröhög, szembeköp, sajnál, akkor tudod, hogy milyen ember ő. 


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Ahogy mondták.. senkinek semmi köze ahhoz, amiről te nem szeretnél beszélni.

Nem érdemes hazudni és ferdíteni, mert 1. csak rosszabb neked is, téged emészt jobban és 2. úgy is többnyire kiderül, hogy kamuztál. Vállald fel vagy hallgasd el, de hazudni nem érdemes.

Aki ma hosszabb ideig egyedül van, az másoknak felfoghatatlan. Függetlenül attól, hogy miért vagy egyedül... csak egyszerűen beléd akarják beszélni, hogy igenis neked most azonnal kell valaki és ez egy pillanat alatt megtörténik, csak menjél el bulizni vagy szólíts le egy szimpatikus valakit bárhol és egyből meg a nagy ő és happy end lesz. Vagy ha nem, akkor is inkább vergődj valaki oldalán, minthogy egyedül legyél. Vagy valami ilyesmi.


Offline
Csatlakozott: 2018 feb 15

Szerintem nyugodtan megmondhatod neki is, hogy nem kérsz részletes beszámolót a történtekről. Nem kell ilyenekről csacsognotok, hiszen nem vagytok barátnők, csak szobatársak. Örülsz, hogy jól érezte magát, de ez az egész az ő magánügye, és biztos van más, akivel szívesebben megosztaná az élményeit.

Mint ahogy a te párkapcsolataid is a te magánügyed. Nem kell belemenned ezekbe a játékokba, ne hagyd magad, ne engedd, hogy ez a kiscsaj irányítson! Ha kérdez erről, nem kell beszélned róla. Mondhatod, hogy nem szeretnél vagy nem szeretsz erről beszélni, neked ez elég személyes dolog, és nehezen nyílsz meg ebben a témában. Ezt tiszteletben kell tartania. Maximum, hogy volt már kapcsolatod, vagy hogy utoljára megbántottak és kényelmetlen a téma. De ennyi, így talán még neki is leesne, hogy nem kéne ennyit mesélnie neked.

Persze attól is függ, hogy milyen személyiség vagy. Én eléggé magamnak való vagyok és inkább hallgatok, minthogy hazudjak. Ha engem erről kérdeztek, akkor is tereltem a témát vagy elpoénkodtam. Meg ami a koleszos életet illeti, abban is inkább a „mindenki törődjön a maga dolgával / élni, és élni hagyni” stílust követném.

Azon amúgy jót mosolyogtam, hogy hogy ribanckodik, de 26 évesen szeretne férjnél lenni. laugh


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

ezek az ő félelmei, vagy legalábbis ő ilyen módon éli meg azokat.

nagyon kell figyelnünk arra, hogy más félelmeit ne akarjuk mi magunk is megélni, ne akarjunk más emberek kényszereinek mindenáron megfelelni.

nagyon sajnálom, remélem minél előbb felismered majd, hogy ezek a kisebb-nagyobb hazugságok, amelyekkel védeni akarod magadat, pont az ellenkező hatást érik el benned. kiszolgáltatottá és védtelenné tesznek, és napról-napra jelentősen csorbítják az önbecsülésedet.

vállald fel önmagadat, és ne foglalkozz azzal, mások mit gondolnak. mitől lenne bárki is különb nálad? mitől egészségesebb az, amit ők csinálnak, ahogyan ők élnek?

mindenkinek megvannak a maga bajai és félelmei. ha hagyod, hogy rajtad keresztül éljék ki, azzal elpusztítanak téged.

legyen saját véleményed, és ne rettegj felvállalni azt. nem vagyunk egyformák, és nem is lehet objektíven eldönteni, kinek a valósága az igaz. mert mindegyikünké az.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen