Lebegés

The End képe

Azóta a bizonyos nap óta sem vagyok tisztában azzal, mit érzek vagy gondolok erről az egészről. Már akartam írni, de vártam vele, mivel ha úgymond trauma ér, mármint olyan dolog, ami jelentős kihatással van az érzelmi világomra, akkor megzavarodom, nem tudok tisztán gondolkodni.

Eltelt több mint két hét, de még mindig nem vagyok tisztában magammal, csaponganak a gondolataim és az érzelmeim, nem tudom összerakni magamban, ami történt. Sőt néha, olyan mintha nem is történt volna semmi, mintha még mindig szűz lennék. Néha azt sem tudom, nem annak számítok-e már, mivel nem éreztem mást csak fájdalmat. Sok minden végigfutott már bennem, de nem tudom melyik gondolat és érzés az, ami a legerősebb, ami a legjobban kifejezi az erre a helyzetre adott reakciómat.

Nem érzem, hogy megváltoztatott volna, nem érzem, hogy lenne bármi változás a személyiségemben. Tényleg nem nagy dolog, túl van már az egész misztifikálva. Igaz, nem ilyennek képzeltem, valami sokkal nagyszabásúbbnak hittem, aztán igazából semmi, és ez elég nagy csalódást okozott.

Néha úgy érzem, örülök annak, hogy megtörtént és már nem számítok szűznek (?), még akkor sem, ha igazából nem éltem át semmit, amit élvezhető szexnek lehetett volna nevezni.

Mivel nem éltem meg az igazi szexet, néha azt érzem, hogy semmi értelme nem volt annak a 26 évnek. Csak az jár az eszembe, hogy mi értelme volt ennek az egésznek. Úgy vetettem bele magam a dologba, hogy nem érdekelt mi lesz, örültem, hogy van végre valaki, akinek még ha csak arra is, de kellek. Másra sem gondoltam, csak hogy most kell ebbe belekapaszkodni, mert kit tudja lesz-e még valaki, bárki, aki hajlandó velem lenni.

Sokszor gondolok arra is, hogy ezzel most mégis csak utolsó lettem. Jól elintéztem magamnak, hogy bár nem akartam utolsó lenni ebben, mégis frankón az lettem, ráadásul úgy, hogy nem is tudom mi is az a szex. Hát nem vicces? Semmivel nem vagyok beljebb. Szóval ugyanúgy elidegenedettnek érzem magam, ugyanúgy nem tudok ehhez a témához hozzáfűzni semmit.

Most itt vagyok, ugyanúgy a semmivel. Illetve valamivel mégis, 8 db óvszerrel, aminek 2022-ben jár le a szavatossága, azt nem hiszem, hogy fel fogom én azt a négy évben, sőt valaha használni.

A férfiaktól való félelmemet csillapította, de ugyanúgy undorodom a fajtájuktól, mint ezelőtt. Eddig sem vártam tőlük sokat, de ezek után még annyit sem. A bizalmam ugyanúgy 0 maradt az irányukba. És tudom, hogy érezni rajtam a bizalmatlanságot, tudom, hogy ő is érezte, láttam rajta, hiába nem beszéltünk egy nyelvet, észrevehető volt, rajtam a bizalom hiánya, rajta meg hogy látja ezt.

Ugyanakkor félek is, hogy ennyi? Nekem csak ennyi jutott? Ez a 26 év sem rajtam múlt, nem önszántamból vártam. Szexelni akarnék, de nincs kivel, ki tudja, lesz még egy ilyen, akinek minden mindegy, amivel én jól járhatok. Viszont ha mégis lenne, akkor meg ott van az, hogy soha nem fogom élvezni. Első alkalommal mikor nem történt semmi különösebb, akkor sem izgultam fel, olyan volt, mint egy munka, hogy jó ezt is letudtam, mehetünk tovább. Meg sem mozgatott bennem semmit, olyan kötelesség szaga volt, ezen kívül semmi más. Alkalmatlannak érzem magam.

Nem is gondoltam, hogy a sok éves bántásokkal, ilyen messzire löktek maguktól érzelmileg, meg mindenhogy. Csak a távolságot szeretem tartani tőlük. Ennek ellenére mégis szembe köptem magam. Ott az érzés, hogy elárultam saját magam, hogy hogyan lehettem ekkora állat.

Idén a szokásosnál jobban megviselt az, hogy nem kellek senkinek, és már nem csak lelkileg, testileg is nagyon kivoltam, és ki is vagyok érzem. De nem tudok megint mást tenni, mint elnyomni, de azt meg olyan nehéz most már. A történtek után, tényleg volt bennem egy olyan érzés/gondolat, hogy nem is az, hogy most aztán mindent bele és akkor mindenkivel, aki csak szembejön, hanem hogy legszívesebben visszamentem volna hozzá, és vele, amikor csak lehet. Nem bántam volna, hogy fáj, csak ne lett volna ilyen velem. Viselkedett volna normálisan, segített volna el odáig, hogy teljesen el tudjak lazulni és úgy élvezni, ahogy kell.

Azelőtt, ha megláttam egy párt mondjuk kézen fogva sétálni azonnal a sírás fojtogatott, egyből kínban voltam. Most? Most semmi, olyan üres vagyok azóta érzelmileg ezen a téren, hogy inkább csak egy gondolat fut át az agyamon, hogy ez nekik miért jó? Hogy tudják élvezni? Hogy képes egyáltalán bárki élvezni, hogy együtt van valakivel? Nem jut eszembe az, ami előtte mindig, hogy milyen jó lehet nekik.

Konkrétan most a nagy semmiben vagyok lelkileg. És az a vicc, hogy nem is tudom eldönteni, hogy ezt most hova tegyem. Nevessek? Sírjak? Mit csináljak? Reménykedjek? Vagy ne? Mi lesz ezután? Így maradok?

Ami biztos, hogy maradt a régiben az az, hogy ugyanúgy hazudozok. Ugyanazokat mondom a van pasid kérdésre, mint eddig. Reflexből jönnek már a begyakorolt és bevált válaszaim. A napokban volt, hogy melóhelyen, az egyik 16 éves kiscsaj kérdezte, meg tőlem, hogy nekem van-e pasim, mivel előtte pont a sajátjáról mesélt, akivel 2 éve együtt van. A gondolat átfutott rajtam, hogy nem hiszem el, hogy ennek már 14 éves korára lett valakije, nekem meg sehol semmi, viszont csak a gondolat, a szokásos irigység érzés sehol nem volt.

Stagnálok, lebegek, nem érzek tényleg semmit. Lehet, csak hárítok. Lehet, csak nem akarok tudomást venni semmiről, arról, hogy most történt, arról, ahogy történt. Mintha bármi, aminek köze van ehhez a témához, tudat alatt elnyomnám, mert nem akarok érezni semmit, nem akarok mélyebben belegondolni, mert akkor csak szenvednék.

És tényleg! Most, hogy ez így eszembe jutott… Mikor ilyen téma kerül szóba, szándékosan ’kiürítem’ az érezelmeimet. Eddig is próbáltam elnyomni, ha éppen szó volt ilyesmiről, de nem ment, sírógörcs fojtogatott, menekültem, gyorsan témát változtattam. És ez most nincs. Bakker, ez eddig le sem esett. Azt észrevettem magamon, hogy valami furcsa, különös volt, hogy nem érzem azt, amit eddig. Hiányérzetem volt, valami után, ami eddig meg volt.

Mostanában 5 percem nem volt magamra, nem tudtam egyedül lenni. Pedig annyira szükségem lenne már arra, hogy kiszellőztethessem a fejem, hogy át tudjak gondolni mindent, hogy a helyére tudjam tenni magamban a dolgokat. Persze az is jó volt, hogy mindig volt valami, ami elterelte a gondolataimat. Sokat vagyok emberek között és én amúgy is olyan vagyok, hogy kis idő után vágyom az egyedüllétre, és ez már egy jó ideje nem jött össze. Mikor kijött a jó idő, sokat mentem, kirándultam itt a városban, a hegyre, az nagyon jólesett. Otthon is ki szoktam menni az erdőbe sétálni. Már annyira mennék ki a természetbe, egyedül, szükségem lenne rá ezek után.


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 7

De igen! Sajnos késő már így is...


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

.


Offline
Csatlakozott: 2016 már 14

The End írta:

Mikor végigolvastam arra gondoltam, h oké de mennyi emberen, hány évig teszteljem magam, vagy az intimitást. Már így is későn vagyok.

későn??? ne viccelj már! tengernyi időd van még! 


Offline
Csatlakozott: 2016 már 14

murray head írta:

ELHISZEM, hogy rosszul hangzik neked, ez lesz abból, ha az ember virtuálisan ír. 

A szavak valóban ridegek voltak, kísérletezni, gyakorolni... Nekem szokásom ilyen nyersen fogalmazni.

Sajnálom.

egyrészt semmi baj, nem követtél el semmit, mint ahogyan próbáltam is ezt egyértelművé tenni a posztomban.

murray head írta:

Megpróbálom megvilágítani, mire gondoltam.

Az, amiről írtam, kedves emlék, az a randi partnerem egy érző lélek és egy rendkívül rámenős és sikeres férfi egyszerre. Első másodperctől borzasztóan tetszett, ah, intelligencia, humor, nagyon az átlagtól eltérő személyiség, szórakoztató, jóképű, vonzó. Én őszintén majdnem magam alá zuhantam, annyira szorongtam. Azt hiszem, valamikor még a pub-ban meg is fogta a kezem és érezte, hogy tiszta jég, talán még remeg is. smiley Szóval ő látta rajtam, hogy mennyire szorongok. Lényeg a lényeg, pub után sétáltunk egyet és akkor azt mondta, hogy szerinte nem egymást keressük, blabla, de ezt nagyon kedvesen, aztán búcsúzóul megöleltük egymást és akkor ő maga felé fordította az arcom, az hittem, meg akar  csókolni, erre röhögni kezdett és vmi olyasmit morgott, hogy csak nem képzelem, hogy meg akar csókolni, látja rajtam, hogy mennyire be vagyok tojva. Ezért lett puszi. Ezen egy csomót nevetgéltünk és úgy váltunk el, hogy az az érzésem volt, hogy ez a férfi nagyon kedves volt velem. (Pedig kirúgott, hehe.)

értem, és nem is gondoltam, hogy valami erkölcsileg vállalhatatlan cicázásra gondoltál, vagy ilyesmire, csak valahogy tényleg olyan szerencsétlen volt a megfogalmazás.

murray head írta:

Egy nőnek sokszor NEM MAGÁTÓL ÉRTETŐDŐ, hogy egy férfi közeledését elfogadja-e vagy sem. Akkor is elfogadja talán, ha nem is esik jól neki.

igen, ezt tudom, viszont érteni valószínűleg soha sem fogom igazán, ehhez nekem kevés a fantáziám. mondjuk ez most a téma szempontjából egy teljesen lényegtelen megjegyzés volt, de úgy látszik ma ilyen "megjegyzéses" napom van.

murray head írta:

És hát őszintén? A randik 95 százaléka olyan tragikus, hogy nincs is semmiféle közeledés. 

tényleg? még szerencse, hogy soha nem randiztam!


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Hát aki AKAR valamit az élettől, annak próbálkoznia kell, nem?

Nehogy már itt megint nekiálljak sírni arról, hogy milyen sz.r agorafóbiásnak lenni. Tegnap már megtettem a blogomban.

De amíg nem voltam ennyire bezárkózva, igen, volt egy csomó randim. Megjegyzem, semmi nem történt - nagyjából így lehet összefoglalni. Talán egy vagy két férfinél egészen világosan éreztem, hogy jó emberek, nagyon rendesek, blabla, de nekem nem kellenek. Jó is, mert azóta "elkeltek" és tök jó, hogy olyan nőket találtak, akik értékelik őket. 

Minden egyes randi előtt féltem, szorongtam, aggódtam, agonizáltam. De mondom, ha AKARSZ valamit, akkor próbálkozni kell. 

Ha nem akarsz semmit, akkor meg nem kell próbálkozni. 


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 7

Szerintem nem a hangzása volt a rossz, inkább a tartalma vagy nem is tudom...

Mikor végigolvastam arra gondoltam, h oké de mennyi emberen, hány évig teszteljem magam, vagy az intimitást. Már így is későn vagyok.

Tisztára kétségbe vagyok esve, és igazából azon gondolkodom, megéri? Megéri kínlódni ezzel? Tudom én azt, h sok nálam idősebb ember van aki nem szexel, sőt olyan aki tényleg szűzen hal meg. Szóval nem lenne érdemesebb inkább elengedni?


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

heimweh. írta:

murray head írta:

És azt nem lehet csinálni, hogy találkoztok férfiakkal és csak annyit engedtek meg nekik, ami nektek jól esik? Kísérletezni is lehetne ezzel. Nyilván mindig két emberen fog múlni, de lehet, hogy az egyiknek megengeditek, hogy megfogja a kezeteket (az is nagyon jó tud ám lenni), a másiknak azt, hogy esetleg megöleljen, satöbbi.

Az egyik netes randim végződött úgy, hogy volt egy szenvedélyes és örömteli ölelés, semmi csók, csak puszi. Aztán itt lett a vége, fuss el véle, többet nem is találkoztunk. 

Szóval csak amolyan gyakorlás jelleggel találkozhatnátok férfiakkal és nem kell ám azt gondolni, hogy átvertek bárkit, ha nem lesz szex. 

értem a tanácsod miértjét, magyarán a mögötte meghúzódó szándékokat meg okokat, meg értem a lányok problémáit is, de azért ez elég szarul hangzik. nincsenek illúzióm úgy általában a férfiakkal kapcsolatban, de azért feltételezem meg tapasztalom is, hogy közöttük is vannak érző, meg érzékeny emberek, akik nem biztos, hogy olyan könnyedén veszik majd, hogy kvázi állatkísérletekben kívánják használni őket. eleve embereken tesztelni... hmmm, mondom, irtó szarul hangzik. ezzel nem azt akarom mondani, hogy valami nagyon démoni az amit írtál, hiszen két vagy több ember közeledésében mindig jelen vannak ezek a dolgok valószínűleg, csak még egyszer megismétlem, kurva szarul hangzik, rossz volt olvasni.

ELHISZEM, hogy rosszul hangzik neked, ez lesz abból, ha az ember virtuálisan ír. 

A szavak valóban ridegek voltak, kísérletezni, gyakorolni... Nekem szokásom ilyen nyersen fogalmazni.

Sajnálom.

Megpróbálom megvilágítani, mire gondoltam.

Az, amiről írtam, kedves emlék, az a randi partnerem egy érző lélek és egy rendkívül rámenős és sikeres férfi egyszerre. Első másodperctől borzasztóan tetszett, ah, intelligencia, humor, nagyon az átlagtól eltérő személyiség, szórakoztató, jóképű, vonzó. Én őszintén majdnem magam alá zuhantam, annyira szorongtam. Azt hiszem, valamikor még a pub-ban meg is fogta a kezem és érezte, hogy tiszta jég, talán még remeg is. smiley Szóval ő látta rajtam, hogy mennyire szorongok. Lényeg a lényeg, pub után sétáltunk egyet és akkor azt mondta, hogy szerinte nem egymást keressük, blabla, de ezt nagyon kedvesen, aztán búcsúzóul megöleltük egymást és akkor ő maga felé fordította az arcom, az hittem, meg akar  csókolni, erre röhögni kezdett és vmi olyasmit morgott, hogy csak nem képzelem, hogy meg akar csókolni, látja rajtam, hogy mennyire be vagyok tojva. Ezért lett puszi. Ezen egy csomót nevetgéltünk és úgy váltunk el, hogy az az érzésem volt, hogy ez a férfi nagyon kedves volt velem. (Pedig kirúgott, hehe.)

Volt olyan is, aki a randi alatt végig a kettő vagy talán három mobilját kapkodta fel (munkaügyben), egyáltalán nem is figyelt rám, aztán randi végén úgy magához rántott, hogy szó szerint fájt, ahogy "megölelt", hát az is egy élmény volt. 

Azt hiszem, arra gondoltam, azt szerettem volna javasolni, hogy NÉZZÉK MEG, hogy ki mit csinál, ki hogyan közeledik és ha jól érzik magukat, akkor természetesen lehet folytatás is. 

Ha meg a közeledés nem jó, akkor nyilván hagyni kell a fenébe.

Egy nőnek sokszor NEM MAGÁTÓL ÉRTETŐDŐ, hogy egy férfi közeledését elfogadja-e vagy sem. Akkor is elfogadja talán, ha nem is esik jól neki. 

Talán erre próbáltam meg nem túl szépen kitérni.

És hát őszintén? A randik 95 százaléka olyan tragikus, hogy nincs is semmiféle közeledés. 


Offline
Csatlakozott: 2016 már 14

murray head írta:

És azt nem lehet csinálni, hogy találkoztok férfiakkal és csak annyit engedtek meg nekik, ami nektek jól esik? Kísérletezni is lehetne ezzel. Nyilván mindig két emberen fog múlni, de lehet, hogy az egyiknek megengeditek, hogy megfogja a kezeteket (az is nagyon jó tud ám lenni), a másiknak azt, hogy esetleg megöleljen, satöbbi.

Az egyik netes randim végződött úgy, hogy volt egy szenvedélyes és örömteli ölelés, semmi csók, csak puszi. Aztán itt lett a vége, fuss el véle, többet nem is találkoztunk. 

Szóval csak amolyan gyakorlás jelleggel találkozhatnátok férfiakkal és nem kell ám azt gondolni, hogy átvertek bárkit, ha nem lesz szex. 

értem a tanácsod miértjét, magyarán a mögötte meghúzódó szándékokat meg okokat, meg értem a lányok problémáit is, de azért ez elég szarul hangzik. nincsenek illúzióm úgy általában a férfiakkal kapcsolatban, de azért feltételezem meg tapasztalom is, hogy közöttük is vannak érző, meg érzékeny emberek, akik nem biztos, hogy olyan könnyedén veszik majd, hogy kvázi állatkísérletekben kívánják használni őket. eleve embereken tesztelni... hmmm, mondom, irtó szarul hangzik. ezzel nem azt akarom mondani, hogy valami nagyon démoni az amit írtál, hiszen két vagy több ember közeledésében mindig jelen vannak ezek a dolgok valószínűleg, csak még egyszer megismétlem, kurva szarul hangzik, rossz volt olvasni.


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

És azt nem lehet csinálni, hogy találkoztok férfiakkal és csak annyit engedtek meg nekik, ami nektek jól esik? Kísérletezni is lehetne ezzel. Nyilván mindig két emberen fog múlni, de lehet, hogy az egyiknek megengeditek, hogy megfogja a kezeteket (az is nagyon jó tud ám lenni), a másiknak azt, hogy esetleg megöleljen, satöbbi.

Az egyik netes randim végződött úgy, hogy volt egy szenvedélyes és örömteli ölelés, semmi csók, csak puszi. Aztán itt lett a vége, fuss el véle, többet nem is találkoztunk. 

Szóval csak amolyan gyakorlás jelleggel találkozhatnátok férfiakkal és nem kell ám azt gondolni, hogy átvertek bárkit, ha nem lesz szex. 


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 7

szemből nem is bírtam elviselni az intimitást vagy a közelséget se...
közös megegyezéssel szétmentünk... én meg fellélegeztem hogy nincs többé a nyomás.... a feszülés

Édes Istenem! Ebből a két sorból magamat olvastam ki.

Amikor még én is társkeresőztem és személyes találkozó jött szóba, onnantól kezdve majd megőrültem a nyomástól. Mikor megbeszéltük h jó akkor mikor talizunk, onnantól kezdve be voltam szarva, és mindig úgy irányítottam a szálakat, hogy elmenekült tőlem az illető. Olyanokat írtam, ami nem tetszett nekik, így nem írtak vissza többet, és én akkor megnyugodtam, le került a súly a vállamról. Megkönnyebbült egy érzés volt.

Szemből én sem bírom elviselni az intimitást, nem szeretem ha közelről néznek. Nála is ez volt, ha közel volt hozzám, lesütöttem a szemem, félrenéztem, lehajtottam a fejem. Szemből akarta csinálni, és nagyon zavart h néz, kérdeztem is tőle, miért bámul. Igaz nem értette. Ha kicsit fel is izgulok de észreveszem h néz akkor elszáll minden, visszazuhanok a 0-ra.

Nem tudom mit csináljak már! Kleó szerint nem állok készen. Szerintem soha nem is fogok. De akkor ennyi?

Murray head szerint az idősebbek már nem csinálják annyit. Így is ráment már hány évem amikor sokszor csinálhattam volna. Később ha tudnám is csinálni akkor is lesz még talán pár alkalom azt kész.

Szóval szerintem ennek már nem sok jövője van... És akkor még bánt a tudat is h mi történt...


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

Ki tudja, nem lett e volna jobb, legalább elintézve valamelyik futó pasiban, olyannal aki jött aztán ment. Érzéstelenül. Bár azt szokták mondani, érzés nélkül semmiképp ne. Hülye mód, még azt is belefantáziáltam, hogy majd mi lenne ha elsőre valami jöttmenttől lenne egy baba....anyám agyon nyúzott, hogy már minden munkatársa unokázik. Már magamban odavágtam: tessék, van unoka, az apja nem tudom, hol van. Bakker, ja, kié is lett volna az a gyerek? Anyámnak szülni unokát? Na szóval, erről nem beszélek gyakran, de ez nálam, bennem extra beteg dolog.

Amúgy, érdekességképp, volt egy 19 éves srác, akkor voltam én 23-4 kb, vagyis kicsit idősebb és picit tapasztaltabb még így is, az egyetemen, ezt a srácot is társkeresőn ismertem meg, letisztáztam vele  nem akarok tőle semmit, pl csók meg ilyen intimitástól undorodtam volna, mégis vele egy fura és nagyon sokak szerint beteges kapcsolatom alakult ki, mégis mély és különleges volt számomra és ma is gondolok rá sokat. A srác a tipikus, világosra sötétedő szemüveg, fekete tüsi haj, fekete hosszú kabát, lehet erre mondják, hogy alter, zűrös családi háttér és depresszió, szorongás, sőt, azt hiszem bipoláris volt, bízott bennem, mert senkije nem volt.....és a legkisebb ingertől is orgazmusa lett, napi 8-10-szer maszturbált. Mesélte, hogy a pszichológus kitette a szűrét mert maszturbálni akart előtte. Kezdetben rávett, hallgassam, neki jobb, telefon, aztán msn néztem is, aztán rávett az önkielégítésre amikor már túl sokat meséltem neki fantáziákat...csupán mesékkel elértem hogy 5 percenként elment, csináltuk éjszakákon át. Persze próbálkozott csajokkal...pörgött, vidám volt, majd mikor kiderült, hogy bukta, rögtön ki akarta nyírni magát. Egy alkalommal sikeresen átvittem egy öngyilkossági éjszakáján.

Na de a .... szex ... egyszer .. nála...a koliban ... neki még többet engedtem mint bármelyik normál párkapcsolatomban. Lehet, mert csak a lámpafények jöttek be a kinti utcákról, de könnyebben elvesztettem a testi gátlásaim. Csinált ezt-azt, csak amit megengedtem és ez csak a test volt, semmi ... hm, intimebb, mint egy csók, még a gondolatától is undorodtam ... aztán elélvezett ott előttem. nos, beteg, nem beteg, többet éltem át vele mint a normális formákban .... gáz na, elég gáz ez a szüzesség ennyi idősen. Szarul érint de ez van. Ha meg szorongok akkor még a "sz@r" is befeszül ... és pszichésen tud fájni bármi ... még ha esélyes is lenne.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ezek a jóédesanyák de sok kárt tudnak okozni! Az egyik ezzel, az enyém épp fordítva. Neki az volt a heppje, hogy szüzen kell férjhez menni. Meg is szabadultam a dologtól 14 évesen.

Természetesen amit anyád mond, hülyeség. Ma már olyan ritka a szűz nő 16 felett, hogy direkt kuriózum. És még mindig van olyan pasi, aki szüzet szeretne feleségül venni. Na, azt ne, szüzen beleugrani egy házasságba, tiszta középkor.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

Nos, akkor ez itt terep a pasikra, terep erre az egész szarra, a szexre, ami számomra is ... ha érdekelne, ha vágynék rá, de nem vágyok ... amúgy is esélytelen ... még a kutyám is csaj, egy pasi sincs a közelemben, nem is hiszem, hogy lesz. Nem tudom, ez az infó számít e , itt magunk között vagyunk, félek az elítéléstől, félek tőletek kicsit és van bennem valamiféle szégyen is, mert 32 vagyok ... és szűz. Régen 5 táskeresőn lógtam párhuzamosan, semmi nem jött össze....aztán mikor igaz társkeresőn lett egy olyan pasim, akivel majdnem 1 évig együtt voltunk, majdnem, ez volt a csúcs eddig (!!!) .... nos, akkor beszállt az anyám. megint az anyám. Az anyám, a nagyanyám de még a keresztanyám is a szexuális életemen pattogott, igen, és mire odaértünk hogy találkozunk..és esetleg, begörcsöltem, de szemből nem is bírtam elviselni az intimitást vagy a közelséget se. Igen, sajnos számomra a szorongás befeszülős. és ez se jó ilyen esetben. közben az egész rohadt női familiának meg akartam felelni .... anyám asszondta, ha nincs szex, el fog hagyni....ha nem viszem fel többször, bemutatni pl stb, megunja el fog hagyni .... nem fog rád várni hónapokat, el fog hagyni pfff, ha hát az elhagyásban anyámtól van az alaptapasztalatom... pfff, boldog egy párkapcsolatban? Nem tudom, milyen. Alapvetően a pasiktól félek, nem csak a szextől, elég egy bunkó, undorító hang és menekülök....

ő nem volt se bunkó, se undorító, csak épp nem bírtam a feszültséget ... amit otthon műveltek velem...ő szerelmes volt, jött, "nyomult", nekem sok volt ami neki természetes , 1. év vége fele jártunk, amikor ..... elkezdtem ellenkező irányba menekülni előle. Menekültem a szeretettől. Ekkor azt hiszem, igazából nem ő hagyott el, hanem én őt, aztán közös megegyezéssel szétmentünk. Anyám bőgött...értitek? Totál összeomlott. NEM ÉN! AZ ANYÁM!  én meg fellélegeztem hogy nincs többé a nyomás....a feszülés ... engem nem viselt meg, egyáltalán, elmentem Pesten egy női csoportba, kicsit terápiáztunk ott, kisírtam magam, vége lett egy feszült időszaknak. Pff. Persze utánam 1-2 hónappal már volt valakije, már baba is van. Nekem is lehetne már ha az életem normálisabb lenne.

Többi pasi, forogtak az életemben egyszeri-kétszeri alkalmak, amikor első randi után felmentem egy kávéra...nem gondoltam, naivan, rögtön az ágyába dönt, kicsit belementem aztán lelöktem magamról és rohantam át a másik szobába...nála...kelepce volt...vagy volt olyan aki tudta hol lakok...egy alkalommal véletlen nem tudtam kit engedek fel..ő volt...naná erőszakoskodva kezdett csókolozni és nyomult...lelöktem magamról végre határozottan hogy húzzon a picsába, feltéptem a hevederzárat, de ahogy elment, menekültem a lakásomból, mert remegtem, perceken át, áh órákon át csak remegtem... a városig menekültem. Ott megkerestem egy 'angyalozó' női ismerőst, ahogy megölelt érezte hogy remegek. kellett valakivel beszélnem.

volt mikor úgy éreztem, utólag mi lett volna ha megteszem? csak az anyám miatt. AZ ANYÁM MIATT?HÜLYE VAGYOK ÉN? mondták többen, hogy érzelem (szerelem) vagy csak bármi érzelem nélkül ne tegyem. akkor várhatok halálomig.

AMÚGY AZ ANYÁM A KÖVETKEZŐVEL IS BELŐTT NEKEM ÉS EZÉRT SZÉGYEN EZ NEKEM: AZT MONDTA, 30 ÉVES KOROM FELETT NEM KELLEK MAJD SENKINEK SZÜZEN.

TÁN JOBB LETT VOLNA VALAHOGY NEKEM IS HUSZONÉVESEN TÚLLENNI RAJTA. EZ TUDOM DURVA, DE EGYSZERŰEN CSAK TÚLLENNI.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

murray head írta:

Na megint másokról írtam. Bocsiii.

Akkor a férfiakról. Szóval ha ennyire rossz véleménnyel vagy róluk, akkor hogyan gondolod? Hogy csak amolyan szexuális eszközként fogod őket használni? Néha összejössz valakivel, akitől nem undorodsz annyira? 

Figyelmes, tiszta, kedves, ügyes szeretőt elég nehéz találni. És a férfiak NEM SZERETIK ha megmondják nekik, hogy mit csináljanak, mert azt hiszik, hogy ők jobban tudják. smiley

Nagyon alkalmasak bio-vibrátornak! 

Nem mondani kell nekik, hogy mit csináljanak, egyszerűen nem hagyni más lehetőséget, mint hogy azt csinálják, amit én akarok. Igaz, ezt hívják önző nőnek, és "ára" is van. Cserébe' nem árt olykor a kedvükre tenni.

De, azt hiszem, The End még nem tart itt...


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Na megint másokról írtam. Bocsiii.

Akkor a férfiakról. Szóval ha ennyire rossz véleménnyel vagy róluk, akkor hogyan gondolod? Hogy csak amolyan szexuális eszközként fogod őket használni? Néha összejössz valakivel, akitől nem undorodsz annyira? 

Figyelmes, tiszta, kedves, ügyes szeretőt elég nehéz találni. És a férfiak NEM SZERETIK ha megmondják nekik, hogy mit csináljanak, mert azt hiszik, hogy ők jobban tudják. smiley


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 7

Nem miattuk/miatta általánosítom a férfiakról kialakult képet magamban. Ez sok éves tapasztalat után alakult ki, és hadd ne mondjam, folyamatosan csak ráerősítenek...

Nem is az zavar leginkább h fájt, hanem h hogyan állt hozzám. Vagy 100x elmondtam neki, mit és hogyan szeretném. Nem igaz h nincs tisztában azzal h csak úgy nem eshet neki egy nőnek, semmi előjáték nélkül. A fájdalmon kívül az egész helyzet az ami bosszant, meg az h csak ennyi volt, én szerettem volna ha jó és tudjuk folytatni.

 


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Hát szerintem az első alkalom nem szokott olyan jól sikerülni a nőknek. Nem beszélgettem sok barátnőmmel erről, de élvezetről szerintem szinte sehol nem volt szó, inkább a "nagyon félek, essünk már túl rajta, anyám, ez aztán tényleg fájt" ilyesmi élmények vannak túlsúlyban. Vicces dolog, nem csak a szüzességed elvesztésekor, hanem minden egyes új kapcsolatban megélheted (ha olyan típus vagy), hogy félsz, aggódsz, milyen lesz.  

"A történtek után, tényleg volt bennem egy olyan érzés/gondolat, hogy nem is az, hogy most aztán mindent bele és akkor mindenkivel, aki csak szembejön, hanem hogy legszívesebben visszamentem volna hozzá, és vele, amikor csak lehet. Nem bántam volna, hogy fáj, csak ne lett volna ilyen velem. Viselkedett volna normálisan, segített volna el odáig, hogy teljesen el tudjak lazulni és úgy élvezni, ahogy kell."

Ezt megértem. Ebben benne van az a vágy is, hogy bárcsak másként történt volna és benne van az is, hogy még akár folytatnád is vele, ha kedves lenne veled. (A vastaggal szedettel lejjebb.)

"Azelőtt, ha megláttam egy párt mondjuk kézen fogva sétálni azonnal a sírás fojtogatott, egyből kínban voltam. Most? Most semmi, olyan üres vagyok azóta érzelmileg ezen a téren, hogy inkább csak egy gondolat fut át az agyamon, hogy ez nekik miért jó? Hogy tudják élvezni? Hogy képes egyáltalán bárki élvezni, hogy együtt van valakivel? Nem jut eszembe az, ami előtte mindig, hogy milyen jó lehet nekik."

Nincs mértékegysége, skálája, kiterjedése, hogy mennyire lehet, kell, ildomos, szokásos élvezni. Rengetegen nem is élvezik. Tudod, hogy mi az átlag? Havi 4 alkalom. Smile Ha most jól belegondolsz, hogy ezt mondjuk 18 éves kortól mérték mondjuk 50 éves korig, akkor figyelembe véve a biológiai adottságokat, miszerint a férfiak fiatal korukban sokkal aktívabbak, a nők inkább idősebb korukban, ott vannak a terhességek, gyerekszülések, szülések utáni időszakok, betegségek, akkor valószínűsíthető, hogy a fiatalabb generáció rendszeresen/gyakran él nemi életet, az idősebb korosztály alig...

Nem láthatsz bele a kézen fogva andalgó párok hálószobájába (szerencsére), lehet, hogy tévét néznek. Smile

 

 


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 24

Van az a mondás,hogy én nem vagyok fajgyűlölő,de az ember színe a fehér....

Szerintem ezek miatt  a kitudja honnan-keletről idejött patkányok miatt ne általánosítsd a férfiakról kialakult képet magadban.

 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen