Most miért nem múlik már el???

The End képe

Máskor ilyenkor már rég, elmúlt a szülinapom miatti teher. Most akárhogy küzdök ellene, nem bírom elnyomni. Tavaly az év utolsó napján már éreztem, hogy most valami kivételesen nem lesz rendben, de akkor még arra gondoltam, biztos csak beképzelem, és mint máskor, úgy most is túl leszek rajta rövid időn belül, de az istennek nem tudok kijönni ebből a gyászos lehangoltságomból. Látványosan szenvedek, nagyon kivagyok. Arról nem is beszélve mennyit bőgök.

Ebben az évben nem volt olyan, hogy tűrhetően éreztem magam, még csak kicsit sem. Annyira szar. Kicsúszott a kezem közül az irányításom, érzem, hogy kezdem elengedni a dolgokat, olyan reményvesztett lettem. Viszont a vágy egy pasi iránt egyre nagyobb bennem, de tudom, hogy hiába, nekem nem lehet részem benne. Amúgy meg most nehezített helyzetben vagyok, mert melóhelyen van két helyes pasi, akikre rá sem merek nézni, csak néha pillantok feléjük, ha tudom, hogy nem figyelnek, de aztán egyből jön is az érzés, hogy nem szabad, nem szabad ezt csinálnom magammal. Úgy igyekszem, hogy el tudjam nyomni végre, mint máskor. Ha csak meglátok egy párt kézen fogva sikítani tudnék, nagyon lesúlytó érzéseim vannak ilyenkor. És nem értem, hogy ennek most mi az oka. Túl sokáig nyomtam el? Vagy mi?

Melóhelyen is észrevették, hogy valami nincs rendben, elkerültük egymást. Teljesen bezárkóztam és zombi lettem, egy mosolyra nem vagyok képes, jobban meg sem látszódhatna rajtam, milyen szarul vagyok. Mivel hosszú ideje feszültség van bennem a ki nem mondott dolgok miatt, nem bírtam és mikor elkezdett valaki dolgokat kérdezni rólam, pár dolog kijött belőlem, persze azért finomított formában. Érdekes volt, mert közben a többiek meg ott járkáltak körülöttünk, nem álltak meg, de láttam, hogy figyelnek, azonban én ugyanúgy folytattam. Aztán másnaptól azt vettem észre, hogy nyitottabbak lettek felém, van akin láttam, hogy sajnál, kicsit úgy bánnak azóta velem, akik hallgatóztak, mintha én is valami törékeny áru volnék.

A héten beszéltem barátnőmmel, K-val, aki messze lakik tőlem. Egy ideje nem beszéltünk, kicsit furcsálltam is, hogy eltűnt, de betudtam annak, hogy biztos elfoglalt, sok a meló meg minden. Aztán kiderült, hogy új pasija van, akivel dúl közöttük a love. Na, hogy én milyen irigy, féltékeny dög lettem! Mondom nem hiszem el, hogy már ő is kezdi. Nem elég, attól tartani, mikor látom meg facebookon I barátnőmet valami csávóval... Na mondom ha már ilyenekről beszélünk, akkor én meg elmondtam, hogy pszichológushoz járok. Bemásoltam neki részeket a blogjaimból, amikről ő nem tudja, hogy igazából innen való blogok. Ja és persze mindezt azért akkor hoztam fel, mert nehogy már jól érezze magát, elvettem a kedvét a további meséléstől, azóta nem is írt. Nem gondolta, hogy ekkora a baj nálam, de honnan is tudhatná? Soha senkinek nem beszélek róla, sőt egyáltalán magamról sem, hogy mi van velem. Semmi és kész, általában ez a válaszom. Ha vele beszélek, akkor is sokkal jobb színben tüntetem fel magam, nem akarom, hogy tudja, hogy eléggé a végemet járom.

Vagy itt van például szobatársam. Azért nem akartam beszélni vele, mert úgy éreztem nekem nincs jogom, hogy kiálljak magamért. Féltem nagyon szembeszállni vele, régebben ilyen elő nem fordulhatott, most meg a kisebbségi komplexus legyőz sokszor az ilyen helyzetekben. Jelentéktelennek érzem magam. Az megint más kérdés, hogy az utolsó idegszálamon táncolt a csaj, ami pár nappal ezelőtt este el is szakadt, és jelentem, nem kíméltem, kendőzetlenül a szemébe mondtam a véleményemet. Korrekt voltam és erélyes, rég volt ilyen. Azonban kicsit sem érzem jobban magam, hogy ki mertem állni magamért.

Egyfolytában az jár a fejemben, hogy titokban megkeresem I barátnőm ismerősét, aki olyan, mint én és megbeszélem vele, hogy alakítsunk ki álkapcsolatot, a látszat kedvéért. Barátnőm amúgy is emlegetett neki ugye, ha én kezdeményeznék és meg tudnánk egyezni egész jó kis alibit tudnánk szolgáltatni egymásnak. Annyi ötletem lenne, hogyan oldjuk meg, illetve tartsuk fent a látszatot, hogy biztos ellavíroznánk egy jó ideig vele. Mit gondoltok erről?


PhilC

The End írta:

Kedves szabadesés!
Persze h nem mindegy. Egy nyugodt, átlagos életet akarok magamnak kialakítani, ennyi az egész.
Azon nem tudnak segíteni h nem kellek senkinek. 

Kedves PhilC!
Nem is gondoltam h a világ kurvája lennél emiatt, remélem nem értettél félre! Én ilyenre nem akarok készülni sem, köszönöm! Laughing out loud
Ez nem tagadás, ezek tények. Akkor tagadtam magam előtt az igazságot amíg áltattam magam és mindig pofára estem, és általában úgy h ezt más is végignézte.
Azt akarom h jobban legyek, de az is biztos h nem egy hülye majomtól leszek jobban. Laughing out loud

Természetesen de, félreértettelek, hisz paranoiás vagyok. Smile Mindig keresem a hézagokat, a rejtett jeleket arra, hogy most hol szóltak be nekem, hol hordtak le, kaptam egyéb negatív visszajelzést. De no para, tisztáztuk a dolgot. Smile


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 7

Kedves szabadesés!
Persze h nem mindegy. Egy nyugodt, átlagos életet akarok magamnak kialakítani, ennyi az egész.
Azon nem tudnak segíteni h nem kellek senkinek. 

Kedves PhilC!
Nem is gondoltam h a világ kurvája lennél emiatt, remélem nem értettél félre! Én ilyenre nem akarok készülni sem, köszönöm! Laughing out loud
Ez nem tagadás, ezek tények. Akkor tagadtam magam előtt az igazságot amíg áltattam magam és mindig pofára estem, és általában úgy h ezt más is végignézte.
Azt akarom h jobban legyek, de az is biztos h nem egy hülye majomtól leszek jobban. Laughing out loud


PhilC

Hát, én nem gondolom magamról, hogy khm.... világ kurvája lennék, csak azért, mert el akartam veszíteni a szüzességemet. Smile Igaz, anyám ezt ordította nekem, mikor megérezte, mire készülök, de én akkor se, és most se hiszem, hogy jogos ez a címke. Már csak azért sem érzem így, mert nem hiszem, hogy annyival erkölcsösebb lenne, ha csak rojtosra maszturbáltam volna magamat, de a szüzesség szent jegyében nem fekszem le senkivel.

Egyébként meg igen: a 100%-os tagadás fázisába érkeztél, láthatóan élvezed az életérzést, hogy milyen jól tudsz vitatkozni, meg hogy mindenre tudsz mondani egy kifogást - csak azon kellene elgondolkodnod, hogy biztos ez-e az, amit akarsz. Merthogy megoldásokat viszont nem nagyon kínál ez az állapot.


3
Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

voltam ilyen (hasonló) állapotban eleget, amilyenben most te vagy.

sokan próbáltak segíteni, egyiküknek sem sikerült.

aztán feladták.

elfogadták, hogy nekem ez így megfelel.

magamra maradtam, elképesztően egyedül és kiszolgáltatottan.

onnan aztán különösen nehéz felkelni...


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

Kedves The End!

Nem győzöm hangsúlyozni, nekem édesmindegy, hogyan éled az életedet.

Neked nem az.


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 7

Kedves szabadesés!
Nem győzöm hangsúlyozni h volt idő amikor nem ilyen voltam, hanem nyitott voltam mindenki iránt csak hát állandóan szarba ütköztem. Meguntam!!
1. kérdésedre a válasz: Hogy másképp? Úgy látom a dolgokat ahogy vannak, nem áltatom magam, volt amikor áltattam és akkor annál nagyobb volt a csalódás.
2.: Eddig sem vártam h többet adjanak, mint amennyit én adtam, csak adtam, adtam az lószart nem kaptam. Hát tudod mikor áldozom fel magam más miatt ezután, eddig mindig más volt a fontosabb, na annak vége.
3.: Vagy szeretnek vagy nem, nem érdekel melyiket választják. Én speciel utálok emberek között lenni.
3.: Máskor a gimi alatt elég rendesen a középpontban voltam, meg amúgy is hamar oda tudok kerülni, bár fingom nincs hogyan. Ha valaki közelít felém, akkor húzom be a kéziféket, csak h meglegyen a kellő távolság.
Olyan nagy baj az, hogy félek és csak magamat akarom védeni?

Kedves PhilC!
Fúú nem tudom h tudnám neked megfogalmazni, de valahogy olyan ez nekem h milyen már h elmentek a 20-as éveim a semmivel és akkor majd 30 évesen kezdek olyan dolgokba, h párkapcsolat meg ilyenek. Viccesen hangzik! Laughing out loud
Nem akarok a világ kurvája lenni és mindenkivel összefeküdni, engem nem zavart volna ha mindig egy valaki mellett maradok. Szexkapcsolat? Isten ments! Nekem az nem fér bele semmiféleképpen. Ilyen dolgok után nem tudnék tükörbe nézni! Anyám aggszűzként képzel el, csak a tény h egy pasival együtt lát kiakasztja azt hisztizik.
Én egy ideig szerettem volna gyereket, persze mesterségesen, de barátnőm mondta h nem kéne. Én meg elgondolkodtam rajta és végülis igaza van.
Nem mondom senkinek h nem szeretem ha hozzám érnek, azt tudja mindeki h szeretem a tisztes távolságot. De h irtózom az érintéstől azt senki sem tudja. Ha olyan szándékkal közelítenek h tudom, hozzám akarnak érni, én már lépek is vissza, valahogy zsigerből jön a dolog. Soha nem ölelkeztem, puszizkodni nagyon régen de szoktam, most már azt sem, ha barátnőmmel találkozunk tudja h semmi üdvözlés ami érintéssel járna, mert nem csípem.

Amit a végére hagytam! Bemásoltam már neked a régi blogjaimból a barátnőmre vonatkozót, konkrétan azt amiben arról írok h más lett...
Nem tetszett amilyen lett. Én nem akarok ilyen lenni, szóval nem csak a konkrét szextől félek, hanem ettől az általad fogalmazott átkattanástól is. Szexhiány? Amiről nem tudom milyen nem is hiányozhat! Nem igaz? Laughing out loud


6
PhilC

szabadesés írta:

boldoxülinapot! Smile

Köszönöm szépen! Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

boldoxülinapot! Smile


PhilC

The End írta:

Kedves PhilC!
De igen, a legszebb éveimnek kellett volna lennie, és elmúlt egyetlen jó dolog nélkül. Ezt már nem adja vissza senki és örök nyomott is hagyott bennem. Pszichológushoz járni és javulni továbbra is szeretnék, mert ugye ez így nem állapot. És pont ez az a téma amiről beszélni szeretnék de ez már végképp annyira fájó pont h nem megy még.
Sheldon és Amy: Sheldon elég csodabogár, nem szereti ha hozzáérnek, pont mint én. 30 évesen még nem volt barátnője, viszont a barátai szereznek neki. De ez is olyan látszat kapcsolat féle, Sheldon előre leszögezi a feltételeket egy több oldalasa kapcsolati szerződésben, amit Amynek mindenképpen alá kell írnia ha vele akar lenni. A kapcsolatukban nincs semmilyen fajta érintés, tulajdonképpen olyan mintha egy erős barátság fűzné őket össze. Persze összejönnek és szerintem tök cukik! Smile

Kedves szabadesés!
Előbb utóbb ez várna rám. Amúgy annak ellenére h nem kímélsz, örülök h van aki legalább annyira foglalkozik velem h elvitatkozhatok vele. Laughing out loud K barátnőm akinek új pasija van, azóta h ezt közölte én meg a pszichológust közöltem nem keres, I barátnőmmel utoljára február 24.-én beszéltem. Ennyit erről! Még a barátnők is leszarnak! Laughing out loud Nem vagyok én közéjük való! frown Ja és esélytelen h macskás legyek! A kutyák a minden!!!! heart 

Tök szar nézni barátnőimet, ahogy sorba egyik pasitól a másikig mennek. Én meg állandóan üljek ölbe tett kézzel és aszisztáljak hozzá?
Szerintetek mit kéne akkor csinálnom??? Egyértelmű h idővel úgy sem lesz más választásom, és neki sem igazából, egymásra leszünk szorulva csak az a kérdés, mikor.

Mert attól h jobban leszek ugyanúgy nem fogok kelleni senkinek! Laughing out loud

Hú, ebben már megint sok minden van. Úgyhogy jönnek a pontok megint. Laughing out loud

- 28 éves lettem múlt hét pénteken. Ez igazából azt jelenti, hogy a 29. évemet kezden ezen a Föld nevű bolygón. És mondhatjuk, hogy az eddigi 28 év úgy nagyjából 80-90%-ban ment a levesbe. És persze, most elkezdhetnék bőgni, hogy óóóó, a legszebb éveim, de nem, rohadtul nem vagyok hajlandó így gondolkodni. Egyrészt azért, mert akkor tényleg mi a fenének próbálkozzon még az ember (ebből is látszik, hogy milyen jó kifogás, milyen jó motiváció ez arra, hogy az ember végleg ki akarja engedni a kezéből a gyeplőt), ha már csak úgy is a "randább", "rosszabb" éveit javíthatja fel valamennyire (na, ne már), arról nem is beszélve, hogy felnőtt emberként sokkal értékesebb barátságokat és egyéb más kapcsolatokat köthet az ember, mint pl. kamaszként. Nem akarom devalválni a kamaszkort sem, de ne hidd, hogy akik látszólag annyira jól érzik magukat egymással kamaszkorban, azoknak nem borítja el a fejét a nagy hormonális változás, és nem csak a saját nyűgjükkel vannak elfoglalva ők is igazából.

- Látszik, hogy nem volt még kapcsolatod. Akárki irányába próbálkozol, akárkivel képzeled el magad, élből úgy hiszed, hogy az illetővel egy egész életre együtt kell maradnod. Pedig ritka dolog, hogy valaki a legelső szerelmével (vagy csak a legelső partnerével) maradjon együtt, és még ritkább dolog, hogy ez a felállás valóban működjön is. (Pl. szép dolog a kamasz l'amour, de az ebből sikeredett házasságok 90%-a a legborzalmasabb kapcsolatok témakörébe tartoznak.)

Nem akarom túlértékelni a szexet sem, de az tényleg átkattant valamit az ember fejében. Egyszer csak másképp kezdesz gondolkodni. Arról nem is beszélve, hogy mennyi belső feszültséget keletkeztet az emberben a szexhiány (vagy esetleg a maszturbálás magánya) - és ezt mind le lehet tenni azzal, ha végre valakivel lehet egyet szexelni. Ha már erre az álkapcsolatosdira vagy rápörögve, én inkább ajánlanék neked kezdetnek egy csak a szexről szóló kapcsolatot. Az legalább kinyit valamelyest a világ felé, levezet egy csomó feszkót, és átrendezi a gondolataidat.

Sok filmben látni, hogy jóakaró apák tépelődő fiaikat a fent is felsorolt okokból befizetik egy kurvához (bocsánat, ez így csúnyán hangzik, legyen csak, olyan columbósan "dolgozó nő" Wink ). Szerintem ez csodás módszer. Ha lenne egy tépelődő lányom, én anyaként is befizetném a lányomat egy férfi prostihoz. Elég egy alkalom - a lényeg, hogy mindez a feszkó elszálljon.

(Persze, azt nem tudom, hogy jó anya lennék-e valóban egy ilyen hozzáállással stb. De hál istennek ezen nem kell tépelődnöm: én egyáltalán nem szeretnék gyereket.)

- Fordítsuk meg kicsit a kamerát. Képzeld el, hogy összejössz egy szuper fickóval. Imádod, a legszívesebben le se cuppannál róla. De eszedbe jut barátnéd, aki szívedhez közel áll, és szeretnéd vele is megosztani az örömödet. Arra számítasz, majd osztozik az örömödben, hisz ő a barátod: örül, ha örülsz, sír, ha sírsz. Erre kapsz egy oltári nagy letolást, és azt se érted, hogy igazából miért. Kb. azt kellene szégyellned, hogy a világra születtél. Vagy azt, hogy boldog mertél lenni. És erre tök jogosan azt éreznéd: hogy b@zdmeg, erről hittem én, hogy a barátom? Szerintem az életben nem akarnál többet felé se nézni.

Ne várd, hogy ha erőszakos vagy, még elkezdjenek putyulgatni is. Sajnos neked kell megtanulnod megfelelően kommunikálni az érzéseidet, igényeidet, problémáidat - azt ne várd, hogy szétcsapsz egy társaságban, és ne rebbenjenek szét.

- Ezek szerint te irtózol attól, ha hozzád érnek, és ezt még világgá is kürtölöd? Szerinted mennyien akarnak kapcsolatba kezdeni egy olyan emberrel, aki még csak annyit sem akar, hogy hozzáérjenek? Persze, értem, ez kb. egy szövődménye a magányodnak - de mit gondolsz, te nem tehetsz arról, hogy ekkorára nőtt ez a probléma?

Én is voltam már nagyon egyedül, nekem is 20 évet kellett várnom arra, hogy meglegyen az első partnerem, és azt is úgy szereztem meg, hogy a csávó igazából egy barátnőmmel kezdett el flörtölni, az lekoptatta, én meg érzékeltem, hogy itt egy begerjedt csávó, és rámozdultam. Mondván magamban, hogy basszus, essünk már túl rajta. (Ő meg persze pislogott, mikor megtudta, hogy szűz vagyok, és még csak nem is nagyon akarok várni arra, hogy pl. egy-két hónapja együtt legyünk már... én meg arra gondoltam, hogy baszod, 20 évet vártam, mire várjak még?? Csináljuk mááár!!!) Meg volt olyan is, hogy totál depressziós voltam, és az egész együttlét bennem semmi érzelmet nem keltett, csak éreztem fizikailag a dolog dinamizmusát, és mivel nem azonosultam az egésszel, inkább valamiféle undort keltettek bennem a mozdulatok - de tudtam, hogy ezt ilyen formában biztos, hogy nem lehet kimondani. Nem mondhatom azt a partneremnek, hogy "most valahogy olyan visszataszítónak tűnik nekem, amit csinálsz", mert egy életre hazavágom a libidóját - de azt mondhatom, hogy figyelj, most valahogy olyan lehangolt vagyok, érzem, hogy máskor jobban fogom élvezni én is. Ugyanígy nem mondhatod egy embernek, hogy ne érjen hozzád, mert egy életre hazavágod az irányodba összegyűjtött bátorságot, hogy egyáltalán bármit is próbáljon kezdeni veled - itt egyébként nem is megfelelően kommunikálnood, hanem egyszerűen tűrnöd kellene szerintem. Hagyni, hogy hozzád érjenek. Egy idő után érezni fogod, hogy nem is olyan rossz, még több idő után pedig talán már megengeded magadnak azt is, hogy jól is essen.


9
Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

azon nem gondolkoztál még, mi lenne, ha mégis megpróbálnád másképp csinálni, másképp nézni a dolgokat?

esetleg nem először elvárni, hogy mások adjanak, hanem te mutass magadból valami ennél kicsivel értékesebbet?

talán félsz attól, mi lesz, ha szerethető leszel?

talán félsz attól, hogyan tudnád kezelni, ha az emberek szívesen akarnak a társaságodban lenni?

a félelem megbénít és rossz tanácsokat mantráz a füledbe



Offline
Csatlakozott: 2016 aug 7

Kedves PhilC!
De igen, a legszebb éveimnek kellett volna lennie, és elmúlt egyetlen jó dolog nélkül. Ezt már nem adja vissza senki és örök nyomott is hagyott bennem. Pszichológushoz járni és javulni továbbra is szeretnék, mert ugye ez így nem állapot. És pont ez az a téma amiről beszélni szeretnék de ez már végképp annyira fájó pont h nem megy még.
Sheldon és Amy: Sheldon elég csodabogár, nem szereti ha hozzáérnek, pont mint én. 30 évesen még nem volt barátnője, viszont a barátai szereznek neki. De ez is olyan látszat kapcsolat féle, Sheldon előre leszögezi a feltételeket egy több oldalasa kapcsolati szerződésben, amit Amynek mindenképpen alá kell írnia ha vele akar lenni. A kapcsolatukban nincs semmilyen fajta érintés, tulajdonképpen olyan mintha egy erős barátság fűzné őket össze. Persze összejönnek és szerintem tök cukik! Smile

Kedves szabadesés!
Előbb utóbb ez várna rám. Amúgy annak ellenére h nem kímélsz, örülök h van aki legalább annyira foglalkozik velem h elvitatkozhatok vele. Laughing out loud K barátnőm akinek új pasija van, azóta h ezt közölte én meg a pszichológust közöltem nem keres, I barátnőmmel utoljára február 24.-én beszéltem. Ennyit erről! Még a barátnők is leszarnak! Laughing out loud Nem vagyok én közéjük való! frown Ja és esélytelen h macskás legyek! A kutyák a minden!!!! heart 

Tök szar nézni barátnőimet, ahogy sorba egyik pasitól a másikig mennek. Én meg állandóan üljek ölbe tett kézzel és aszisztáljak hozzá?
Szerintetek mit kéne akkor csinálnom??? Egyértelmű h idővel úgy sem lesz más választásom, és neki sem igazából, egymásra leszünk szorulva csak az a kérdés, mikor.

Mert attól h jobban leszek ugyanúgy nem fogok kelleni senkinek! Laughing out loud


PhilC

szabadesés írta:

és akit minden éjjel elrabolnak az ufók s megerőszakoltatják a migráncsokkal. Laughing out loud

Látom, egészen belendültél. Laughing out loud


12
Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

és akit minden éjjel elrabolnak az ufók s megerőszakoltatják a migráncsokkal. Laughing out loud


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

legfeljebb majd te leszel a ronda, fura szagú, csatakos hajú macskás néni a szomszédból, akinek büdös a szája, mindenféle igénytelen szakadt ruhákban jár, és folyton morog mindenkivel. a gyerekek meg jól megdobálják kutyakakival, aztán sikongva menekülnek előle.

elvégre a karakterszerepeket is el kell játszania valakinek...


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

tőlem olyan színűre színezed, amilyenre akarod....


15
PhilC

The End írta:

Kedves PhilC!
Hogy venné már közeledésnek az álkapcsolatot? Egyértelművé tennénk a dolgokat egymásnak. [...] Arra vár h anyám ügyében hívjam a szociális gondozót, na de arra várhat, nem fogom. Én magammal akarok végre foglalkozni, nem mással!
[...] a legszebb éveim mentek el... [...] Amúgy láttátok már az Agymenők című sorozatot? Abban Sheldon és Amy kapcsolata nagyon bejön, valami ilyesmire gondolnék. Smile

Szia The End!

Pontokba szedve reagálok, hogy ne felejtsek ki semmit:

- Úgy venné közeledésnek, hogy így működik az ember. Ha nagyon nem hiszed, próbáld ki, aztán majd rájössz. Wink

- Néha úgy segítesz magadon, ha máson (is) segítesz. Nem azt mondom, hogy csatornázd be a depressziód egy kvázi szociális munkába, ne érts félre. Anyáddal azért kell foglalkoznod, mert a hangulatodra nagyon is nagy hatással van az a fizikai és érzelmi közeg, amit ő teremt. Hívd ki a szociális gondozót, vagy költözz el hazulról! És azért ajánlom ezek közül én is inkább a szociális gondozót, mert hosszú távon ez pozitívabb eredményeket hozhat neked is, neki is.

- Nem a legszebb éveid mentek el, ugyanis ez a pár év tömény depresszió volt. Egyszerűen csak a korai éveid mentek el - na bumm. Munka mellett is lehet olyan klassz életet élni, mint suli mellett. A legszebb éveid még várnak rád, várnak arra a döntésedre, amely létrehozza őket. Úgyhogy hajrá!

- Egy-két pillanatot csíptem csak el a sorozatból, és valószínűleg soha nem fogom végignézni. De ha belinkelsz egy jellemző jelenetet erről a kapcsolatról, vagy pár szóban felvázolod, milyen is ez, akkor azt megnézem/elolvasom.


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 7

Kedves szabadesés!
Ezzel nem rántanám vissza magam, inkább kirángatnám magam abból a szenvedésből amiben most vagyok. Annyira kínlódok h el sem tudjátok képzelni, olyan mitnha most vált volna tényleg végérvényesen visszavonhatalnná h ez van és lesz is. Olyan letargiába esek minden nap, csak bőgnék, csak látszik rajtam a szenvedés. Áhhh! Egy fos az egész főleg h más is látja már, nem tudom leplezni.

Kedves PhilC!
Hogy venné már közeledésnek az álkapcsolatot? Egyértelművé tennénk a dolgokat egymásnak.
Járok pszichológushoz, de szeretnék másikat is kipróbálni. Most három hétre adott időpontot, ami most csütörtökön lesz. Arra vár h anyám ügyében hívjam a szociális gondozót, na de arra várhat, nem fogom. Én magammal akarok végre foglalkozni, nem mással!
A változástól félek, meg h tudom h hiába leszek valamivel jobban, akkor sem lesz az igazi meg ugyanúgy visszaesek mert akkor is ott lesz, h egyedül kell lennem. Ez az egyetlen út amit meg tudnék csinálni, ha nem most akkor pár év múlva kényszerülök rá. Akkor mondjátok meg mit csináljak, h jobb legyen? Csak ez az egy út van számomra, ha tetszik, ha nem. Amúgy is én kiöregedtem már ezekből a dolgokból, a legszebb éveim mentek el...

Amúgy láttátok már az Agymenők című sorozatot? Abban Sheldon és Amy kapcsolata nagyon bejön, valami ilyesmire gondolnék. Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

.


18
Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

PhilC írta:

szabadesés írta:

én is valahogy így látom.

teljesen természetes ez a félelem az emberben, mert egy teljesen új, idegen világ tárul ki a szemed előtt.

és ne szépítsük, sokszor igencsak ijesztő, ismeretlen világ ez.

gyakran érezzük azt, hogy mégis jobb lenne visszabújni a vackunkba, mert azt legalább ismerjük, az már "nem árthat"

pedig de.

fel kell ismerni ezt a visszamenekülő állapotot, elkapni és gyorsan kitekerni a nyakát.

bele kell üvölteni a képébe: MÁR NINCS RÁD SZÜKSÉGEM! NEM VIHETSZ VISSZA MAGADDAL!

Igen, én is sokszor azt érzem, hogy basszuskulcs, 28 évig voltam ebben az állapotban (merthogy már gyerekként sem úgy viselkedtem, mint a többi gyerek), ez az állapot tulajdonképpen biztonságérzetet ad, és iszonyatosan megriaszt, hogy ezt a "biztos" talajt ellökjem magamtól. Pedig mi is történne, ha ellökném? Talán nem kellene minden második nap azt megélnem, hogy már megint indokolatlanul (és nagyon) bántottam pl. a férjemet, akivel összekötöttem az életemet, mert annyira szeretem? Vagy nem kellene attól rettegnem, ha bármit is csinálok, hogy úgyis rosszul csináltam valószínűleg, és még jobban rettegnem, hogy a többiek ezt vajon mikor veszik majd észre? Vagy nem lenne olyan, hogy feltornyosul a munka, mert a depresszió miatt két-három napig csak néztem a monitort? Vagy rendezni tudnám a kapcsolatot a családommal, akikkel már másfél éve nem beszélek? Vagy nem kellene olyan késztetéseket éreznem, hogy meg akarjam égetni/vágni stb., ne adj isten, fel akarjam akasztani magamat? Te jó ég! Komolyan ez az az opció, amit menteni próbálok, amihez visszahúzok, mert olyan "BIZTONSÁGOS"???

Egyébként erre is jó ez az oldal, és erre nagyon is jó: mikor csak a te fejedben vannak ezek a gondolatok, egyszerűen képtelenség rájönni, hogy nem racionálisak. De amint kimondod őket, már a kimondáskor érzed, hogy valami nem stimmel. Jó, hogy itt kimondhatjuk őket. Már önmagában ez nagy megkönnyebbülés.

yes


PhilC

szabadesés írta:

én is valahogy így látom.

teljesen természetes ez a félelem az emberben, mert egy teljesen új, idegen világ tárul ki a szemed előtt.

és ne szépítsük, sokszor igencsak ijesztő, ismeretlen világ ez.

gyakran érezzük azt, hogy mégis jobb lenne visszabújni a vackunkba, mert azt legalább ismerjük, az már "nem árthat"

pedig de.

fel kell ismerni ezt a visszamenekülő állapotot, elkapni és gyorsan kitekerni a nyakát.

bele kell üvölteni a képébe: MÁR NINCS RÁD SZÜKSÉGEM! NEM VIHETSZ VISSZA MAGADDAL!

Igen, én is sokszor azt érzem, hogy basszuskulcs, 28 évig voltam ebben az állapotban (merthogy már gyerekként sem úgy viselkedtem, mint a többi gyerek), ez az állapot tulajdonképpen biztonságérzetet ad, és iszonyatosan megriaszt, hogy ezt a "biztos" talajt ellökjem magamtól. Pedig mi is történne, ha ellökném? Talán nem kellene minden második nap azt megélnem, hogy már megint indokolatlanul (és nagyon) bántottam pl. a férjemet, akivel összekötöttem az életemet, mert annyira szeretem? Vagy nem kellene attól rettegnem, ha bármit is csinálok, hogy úgyis rosszul csináltam valószínűleg, és még jobban rettegnem, hogy a többiek ezt vajon mikor veszik majd észre? Vagy nem lenne olyan, hogy feltornyosul a munka, mert a depresszió miatt két-három napig csak néztem a monitort? Vagy rendezni tudnám a kapcsolatot a családommal, akikkel már másfél éve nem beszélek? Vagy nem kellene olyan késztetéseket éreznem, hogy meg akarjam égetni/vágni stb., ne adj isten, fel akarjam akasztani magamat? Te jó ég! Komolyan ez az az opció, amit menteni próbálok, amihez visszahúzok, mert olyan "BIZTONSÁGOS"???

Egyébként erre is jó ez az oldal, és erre nagyon is jó: mikor csak a te fejedben vannak ezek a gondolatok, egyszerűen képtelenség rájönni, hogy nem racionálisak. De amint kimondod őket, már a kimondáskor érzed, hogy valami nem stimmel. Jó, hogy itt kimondhatjuk őket. Már önmagában ez nagy megkönnyebbülés.



Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

én is valahogy így látom.

teljesen természetes ez a félelem az emberben, mert egy teljesen új, idegen világ tárul ki a szemed előtt.

és ne szépítsük, sokszor igencsak ijesztő, ismeretlen világ ez.

gyakran érezzük azt, hogy mégis jobb lenne visszabújni a vackunkba, mert azt legalább ismerjük, az már "nem árthat"

pedig de.

fel kell ismerni ezt a visszamenekülő állapotot, elkapni és gyorsan kitekerni a nyakát.

bele kell üvölteni a képébe: MÁR NINCS RÁD SZÜKSÉGEM! NEM VIHETSZ VISSZA MAGADDAL!


21
PhilC

szabadesés írta:

sajnos már nem tudok jobbat

rossz nézni, hogy elindultál egy úton, meghozol egy nagyon nehéz elhatározást, aztán minden egyes alkalommal vissza-visszarántod magad a posványba...

akármennyire törvényszerű ez, most már egy kicsivel több várható el tőled a jó ügy érdekében, mint hogy "úgysem menne"

már bőven nem elég, hogy "jó ez így is nekem!"

mert nagyon nem az

Én is úgy látom, hogy már több pontot is meghatároztunk itt közösen veled, amelyeket megtehetnél magadért, amerre legalább elindulhatnál - és mégis, mintha úgy igazán fontolóra se vennéd őket. (Jársz egyébként még a pszichológushoz? Vele hogy haladtok?) Meg kell, hogy kérdezzem: félsz attól, hogy jobban legyél? Ha igen, miért?

Ha így érzel, az sem szégyen, csak azzal is kezdeni kellene valamit. (Pl. én sokszor szoktam azt érezni, hogy ha nagyon mélyen vagyok, legalább alkotni tudok (pl. verset vagy novellát), és az talán még annál is jobb, mintha jobban lennék, mert sikerélményt ad. Sokszor érzem azt, hogy ha jobban lennék, eltűnne az életemből az utolsó valami is, amitől csak kicsit is izgalmas lehet, és maradna az óriási nagy üresség. Persze, ezeket ösztönszinteken érzi az ember (így könnyű eltitkolni is önmagunk elől) - de mikor azon kapod magad, hogy azt keresgéled az interneten, hogy hogyan is lehet megfelelő hurkot készíteni, rá kell, hogy jöjjél, mekkora öncsalás ez a dilemma is...) Tehát ha így van, beszéljünk róla!


PhilC

The End írta:

Nem jelölöm be természetesen! Ezek csak feltételezések!

Tudod mi lenne, ha... ill. mit gondoltok arról, hogy mi lenne, ha... Laughing out loud

Nem jön be, csúnya ezt mondani de egyformák vagyunk és soha nem akartam h az legyen belőle h a két szerencsétlen akik senkinek sem kellenek végül csak egymásra lettek szorulva... Barátnőm is épp ezért akarna összehozni minket, mondta h összeillenénk, na vajon miért?

Ezt mondjuk megértem. Nem szép, de én is gondolkodtam már így. Volt egy srác még kamaszkoromban, gyerekkorom óta ismertem, jó barátok voltunk, rendes volt, és okos is, de olyan kis aszociális volt ő is, meg én is, meg neki is súlyproblémái voltak, úgy éreztem, nekem is (visszatekintve ez azért egy tévhit volt magamról, annyira sosem voltam túlsúlyos, mint ő), és arra gondoltam, hogy jaj, csak ezt ne, hogy külön-külön is megmosolyognak minket, és akkor még össze is állunk... és nem lett belőle kapcsolat végül, pedig ő is érzett rá késztetést, meg én is.

Az érdekes egyébként az, hogy mai napig jó barátok vagyunk, és most már bőven el tudnám képzelni vele is az életemet, nem érzem azt, hogy ha ő lett volna a férjem, rosszabbul jártam volna. Most már nem olyanok a fontosak számomra, hogy ki küzd pl. súlyproblémákkal stb. (és már azt is látom, hogy ez mennyire az iskolai gondolkodásrendszer rám gyakorolt befolyása volt csak, annak a gondolkodásrendszernek, aminek igazából én is az áldozata voltam, mégsem láttam ki belőle), azt látom, hogy becsületes, békés, gondos mindarra, amit csinál, és tisztelem a személyét, és örülök neki, hogy legalább a barátja lehetek.

Összesítve tehát: megértem, ha így érzel, ha attól félsz, hogy csak két szerencsétlen lesztek egymás mellett. De ugyanakkor arra is intenélek, hogy bíráld felül ezeket a gondolatokat, mert sokszor ezek olyan vélemények, amelyek nem is a sajátjaink, nem is tudunk azonosulni velük, csak kívülről jönnek. Ha vannak olyan tulajdonságai, amelyek szimpatikusak a számodra stb., akkor ne nyomd le magadban a szimpátiát, csak azért, merthogy ő "szerencsétlen".

Egyébként ettől az álkapcsolatosditól azért is óva intelek, mert az ilyesmi sosem húz egyértelmű határokat. Mi van akkor, ha te tényleg nem akarsz összejönni vele, ő azonban jelzésnek, közeledésnek veszi az álkapcsolatot, és igazira vágyik majd? Borzalmasan sok potenciális bonyodalom rejlik a helyzetben.


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

sajnos már nem tudok jobbat

rossz nézni, hogy elindultál egy úton, meghozol egy nagyon nehéz elhatározást, aztán minden egyes alkalommal vissza-visszarántod magad a posványba...

akármennyire törvényszerű ez, most már egy kicsivel több várható el tőled a jó ügy érdekében, mint hogy "úgysem menne"

már bőven nem elég, hogy "jó ez így is nekem!"

mert nagyon nem az


24
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Similis simile gaudet.


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 7

Nem jelölöm be természetesen! Ezek csak feltételezések!

Tudod mi lenne, ha... ill. mit gondoltok arról, hogy mi lenne, ha... Laughing out loud

Nem jön be, csúnya ezt mondani de egyformák vagyunk és soha nem akartam h az legyen belőle h a két szerencsétlen akik senkinek sem kellenek végül csak egymásra lettek szorulva... Barátnőm is épp ezért akarna összehozni minket, mondta h összeillenénk, na vajon miért?


PhilC

The End írta:

Kedves PhilC és szabadesés!

baromság

Ezen most tényleg nevettem egy jót! Laughing out loud Köszönöm! Smile

Hát, pl. hogy mire jó ez a jelölgetés, ha se igazi, se álkapcsolatot nem akarsz vele...

 Jó! Akkor tegyük fel, megpróbálok nyitott lenni. Bejelölöm és ha visszajelöl és esetleg rám ír mert szeretne valamit akkor válaszolok neki normálisan. Hagyok időd hátha kialakulna valami. Ez az opció h tetszene?

Persze nem jelölöm be!! Csak kíváncsi lennék, ennyi! Laughing out loud

Akkor most bejelölöd, vagy nem jelölöd be? Laughing out loud Most már nem értem. Laughing out loud

És mikor fogod bevallani magadnak, hogy bejön neked a srác? Vagy az önmagad előtti titkolózás szükséges a vállalkozás sikerességéhez? 


27
Offline
Csatlakozott: 2016 aug 7

Kedves PhilC és szabadesés!

baromság

Ezen most tényleg nevettem egy jót! Laughing out loud Köszönöm! Smile

Hát, pl. hogy mire jó ez a jelölgetés, ha se igazi, se álkapcsolatot nem akarsz vele...

 Jó! Akkor tegyük fel, megpróbálok nyitott lenni. Bejelölöm és ha visszajelöl és esetleg rám ír mert szeretne valamit akkor válaszolok neki normálisan. Hagyok időd hátha kialakulna valami. Ez az opció h tetszene?

Persze nem jelölöm be!! Csak kíváncsi lennék, ennyi! Laughing out loud


PhilC

szabadesés írta:

baromság

Hát, ezt próbáltam finoman kifejezni én is. Laughing out loud


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

baromság


30

PhilC

The End írta:

Most miért?

Amúgy pontosan mire is érted? 

Nem megyek bele álkapcsolatba, csak kíváncsi lennék ha bejelölöm vissza jelöl-e. Egyszer már volt olyan h bejelöltem. De egy órával később visszavontam. Szerencsére nem látta, szóval még időben töröltem a jelölést. Laughing out loud

Na de az mekkora lenne már ha bejelölném, úgy hagynám aztán várnék h mit lép!!! Laughing out loud :D Laughing out loud :D Laughing out loud :D

Hát, pl. hogy mire jó ez a jelölgetés, ha se igazi, se álkapcsolatot nem akarsz vele...


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 7

Most miért?

Amúgy pontosan mire is érted? 

Nem megyek bele álkapcsolatba, csak kíváncsi lennék ha bejelölöm vissza jelöl-e. Egyszer már volt olyan h bejelöltem. De egy órával később visszavontam. Szerencsére nem látta, szóval még időben töröltem a jelölést. Laughing out loud

Na de az mekkora lenne már ha bejelölném, úgy hagynám aztán várnék h mit lép!!! Laughing out loud :D Laughing out loud :D Laughing out loud :D


PhilC

The End írta:

Huhh! Szóval másnak sem könnyű a születésnapja. Hát nem egy fos! Arra hívja csak fel a figyelmet h ketyeg az idő te meg szart nem értél még el, le vagy maradva...

Azt látják, h jól elvagyok így de tudják azt is h nincs más választásom, mint így meglenni. Jajj ha látnád egy kettőn a sajnálatot... Mindenki tudja, ezek közül van aki sajnál, a többi meg élvezi h kínlódok.

Nem teljesülne de a látszata megvolna. Jólesne a dícséret, főleg h tudnám h jól hülyének tudtam nézni őket.

Szerintem nem lenne visszalépés. Szerintem inkább segítene kirángatni a depiből, lenne mire koncentrálnom, meg segítené h ne féljek azoktól annyira.

Szerintetek ha csak simán bejelölném ismerősnek, de nem írnék semmit neki, arra mit reagálna? Személy szerint kíváncsi lennék rá, h vissza jelölne e. Smile Szerintem tart a nőktől, tőlem meg pláne, mivel eléggé ambíciózus jellem vagyok. Szerintem ez már amúgy is éppen elég visszatartó egy pasinak, h erős akaratú és szigorú vagyok és mindig elérem amit akarok előbb vagy utóbb.

Azért tudok ám néha előttük erélyes lenni. Nem tudom honnan jön, de szerintem a dühből, h leosztom őket úgy... Laughing out loud

Csak azon gondolkozom, hogy lesz-e valaha is olyan tanácsom, amit hajlandó leszel végre elfogadni. Smile


33
Offline
Csatlakozott: 2016 aug 7

Huhh! Szóval másnak sem könnyű a születésnapja. Hát nem egy fos! Arra hívja csak fel a figyelmet h ketyeg az idő te meg szart nem értél még el, le vagy maradva...

Azt látják, h jól elvagyok így de tudják azt is h nincs más választásom, mint így meglenni. Jajj ha látnád egy kettőn a sajnálatot... Mindenki tudja, ezek közül van aki sajnál, a többi meg élvezi h kínlódok.

Nem teljesülne de a látszata megvolna. Jólesne a dícséret, főleg h tudnám h jól hülyének tudtam nézni őket.

Szerintem nem lenne visszalépés. Szerintem inkább segítene kirángatni a depiből, lenne mire koncentrálnom, meg segítené h ne féljek azoktól annyira.

Szerintetek ha csak simán bejelölném ismerősnek, de nem írnék semmit neki, arra mit reagálna? Személy szerint kíváncsi lennék rá, h vissza jelölne e. Smile Szerintem tart a nőktől, tőlem meg pláne, mivel eléggé ambíciózus jellem vagyok. Szerintem ez már amúgy is éppen elég visszatartó egy pasinak, h erős akaratú és szigorú vagyok és mindig elérem amit akarok előbb vagy utóbb.

Azért tudok ám néha előttük erélyes lenni. Nem tudom honnan jön, de szerintem a dühből, h leosztom őket úgy... Laughing out loud


Offline
Csatlakozott: 2018 feb 15

The End írta:

Szenvednék, de ezt más nem tudná, csak azt látná, h végre én is kellek valakinek.

Tehát szerinted az ismerőseid így látnak téged, hogy te nem kellesz senkinek? Tudom, hogy te így érzel, ezt írtad már többször is, de nem biztos, hogy mások is ezt gondolják rólad, vagy sajnálnak ezért. Lehet, hogy valójában nem annyira érdekli őket, hogy mi van veled ilyen téren. Gondolhatják azt is, hogy te jól elvagy így, sőt akár irigyelhetnek is.

Szerintem ez inkább csak téged érint ilyen érzékenyen. Csak te akarod azt érezni, hogy kellesz valakinek, ami érthető, de ugye egy álkapcsolatban nem teljesülne be. Elhiszem, hogy jól esne, ha az emberektől kapnál valami pozitívat ilyen téren, valamiféle elismerést, de ez nekem valahogy olyan, mintha megdicsérnének azért, mert valamit ügyesen elintéztél, holott meg sem csináltad. Így is ugyanolyan jól esne a dicséret? Én biztos érezném belül, hogy valami nem stimmel.

És PhilC-nek igaza van abban, hogy pont most kezdtél el fejlődni, dolgozni magadon, felismerni, kimondani dolgokat, amiket eddig nem. És ez egy tök jó irány, egy álkapcsolat viszont csak visszalépés lenne. Ha az eddigi kamukat nem is koptatod le magadról (egyelőre), legalább újakba ne bonyolódj bele.wink


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Ha már születésnap akkor 4x öltem meg magam tudatosan azon a napon persze mint látjátok egyik variáció sem sikerül

egyszer meg mosogatás közben hirtelen végigrántottam a recéskést a csuklómon szép munka volt beleszámitva hogy fogalmam sem volt miért csináltam szép öltéseket kaptam érte.

viszont megint közeledik és én félek hogy bekattanok szerintem a családom is féldegél. Rajtam nem látszik hogy gyötrődöm vagyis nem veszik észre ezért shockszerüen éri őket minden ilyesmi dolgom. Legszivesebben befeküdnék az átriára biztos ami biztos de talán lesz lehetőségem feketén melózni egy kis plusz pénzt keresni azt meg nem akarom ellőni ráadásul a fiam érettségizik szóval tartanom kellene magam de rettegek hogy jön a kés vagy bármi állatság.Én szoktam a családnak beszélni hogy mit érzek csak nem értik. Csak szeretném ugy túlélni hogy nem csinálok semmit.


36
PhilC
Am koszonom a koszontest.

PhilC
The End írta:

Kedves Madzag!
Már rég eszembe jutott ez, csak nincs még ehhez se senki, aki megtenné h kisegít. Viszont mivel ő is így van ahogy én, szerintem meg tudnánk egyezni. Azt h mit szólna nem tudom, biztos meglepődne az ajánlatomon, aztán vagy igent vagy nemet mondana. Szenvednék, de ezt más nem tudná, csak azt látná, h végre én is kellek valakinek. Amúgy meg tetszene ha jól át tudnék baszni mindenkit, a lebukás miatt meg csak izgi lenne, mondjuk ez annyira nem fenyegetne mert csakis ketten tudnánk a dologról és mindkettőnk érdeke lenne h titokban maradjon. Néha olyan elszánt vagyok h most írok neki és kész, meglátjuk mi lesz de aztán nem merek, tőle is félek igazából, szóval csak ez az ami visszatart, h ő is abból a fajtából való amit ki nem állhatok.

Kedves PhilC!
Ha lekoptatom a kamukat kiderül az igazság, na és azt aztán végképp nem!!!!!!!!!!! Játszom ameddig lélegzem! Tudom mit akarok, egy fasza kis melót amit már igazán megérdemelnék, mert örökké hajtok ezerrel és sehova nem jutok. Aztán meg az se lenne rossz, ha hülyére kereshetném magam, csak a pénz az ami érdekel! Az utóbbi két hétben vásárolgattam magamnak (ruha, cipő), amit nem szoktam és nagyon élveztem, a vásárlás feldobott, kicsit túl költekeztem, nem bírtam leállni, ami miatt bűntudatom van, mivel nem tehetem meg h ezt azt megvegyek magamnak meg hát magamnak... De szeretném elérni h úgy költhessek ahogy szeretnék.
Tudtam h szülinapod van, de nem mertem írni mert nem tudtam milyen hatással lesz rád, főleg ha magamból indulok ki ugye... De akkor így már merem: Boldog szülinapot! Smile Ó az anyák! H minek van egy kettő? 
Férjed előtt üvöltötted ezt és sírtál? Shock Szóval akkor ő ezekkel a problémákkal tisztában van? Ki mered adni előtte? Én senki előtt se merném, mindig csendben sírok. Csak ha kiakaszt valaki akkor üvöltök és rá szóróm amit amúgy magamra szórnék legszívesebben.

Igen, elotte uvoltottem. Mert a szakadek legszelen allok, es mar csak ritkan motival a szineszkedes. Segitseget es megoldasokat akarok.

Offline
Csatlakozott: 2018 jan 15

Szia TheEnd! Azt ne feledd, ha már két ember tud valamiről, az már nincs titokban. Még ha te tudsz is titkot tartani. Én már "öreg" vagyok. És ez tapasztalatból írom. De talán nem így kellene kiélned a "vágyaidat". Ez csak az én véleményem. Személy szerint nekem nem szimpatikus ez a dolog. A becsületed többet ér ennél! 

Szép napot!


39
Offline
Csatlakozott: 2016 aug 7

Kedves Madzag!
Már rég eszembe jutott ez, csak nincs még ehhez se senki, aki megtenné h kisegít. Viszont mivel ő is így van ahogy én, szerintem meg tudnánk egyezni. Azt h mit szólna nem tudom, biztos meglepődne az ajánlatomon, aztán vagy igent vagy nemet mondana. Szenvednék, de ezt más nem tudná, csak azt látná, h végre én is kellek valakinek. Amúgy meg tetszene ha jól át tudnék baszni mindenkit, a lebukás miatt meg csak izgi lenne, mondjuk ez annyira nem fenyegetne mert csakis ketten tudnánk a dologról és mindkettőnk érdeke lenne h titokban maradjon. Néha olyan elszánt vagyok h most írok neki és kész, meglátjuk mi lesz de aztán nem merek, tőle is félek igazából, szóval csak ez az ami visszatart, h ő is abból a fajtából való amit ki nem állhatok.

Kedves PhilC!
Ha lekoptatom a kamukat kiderül az igazság, na és azt aztán végképp nem!!!!!!!!!!! Játszom ameddig lélegzem! Tudom mit akarok, egy fasza kis melót amit már igazán megérdemelnék, mert örökké hajtok ezerrel és sehova nem jutok. Aztán meg az se lenne rossz, ha hülyére kereshetném magam, csak a pénz az ami érdekel! Az utóbbi két hétben vásárolgattam magamnak (ruha, cipő), amit nem szoktam és nagyon élveztem, a vásárlás feldobott, kicsit túl költekeztem, nem bírtam leállni, ami miatt bűntudatom van, mivel nem tehetem meg h ezt azt megvegyek magamnak meg hát magamnak... De szeretném elérni h úgy költhessek ahogy szeretnék.
Tudtam h szülinapod van, de nem mertem írni mert nem tudtam milyen hatással lesz rád, főleg ha magamból indulok ki ugye... De akkor így már merem: Boldog szülinapot! Smile Ó az anyák! H minek van egy kettő? 
Férjed előtt üvöltötted ezt és sírtál? Shock Szóval akkor ő ezekkel a problémákkal tisztában van? Ki mered adni előtte? Én senki előtt se merném, mindig csendben sírok. Csak ha kiakaszt valaki akkor üvöltök és rá szóróm amit amúgy magamra szórnék legszívesebben.


PhilC
Egyebkent nekem tegnap volt a szuletesnapom, es bennem is gyaszos erzeseket hagyott. Reggel irt az anyam, akivel mar masfel eve egyaltalan nem beszeltem, egy latszolag bekulo levelet. En erre most kivetelesen valaszoltam, es probaltam csak kedves szavakat mondani. De ma reggelig sem erkezett valasz. Es ra kellett dobbennem, h mar megint csak a szenvedo, magara hagyott anya szerepeben tetszelgett, es nem azert keszult ez a level, h en valaszoljak, es foleg nem azert, h megprobaljunk ujra-/felepiteni valamit... A parommal se szulinapoztunk. Igaz, nalunk ez nem is igazan szokas, de mivel kb ket-harom napja volt, h uvoltve bogtem, h meg akarom olni magamat, vmiert azt hittem, most megis keresni fog valami modot arra, h igazan kifejezhesse, h en neki igenis szamitok... csak pattogatott kukoricat keszitett nekem, amit meg (nagyon is) hajlando is lettem volna ajandekkent ertekelni, mert serpenyoben, maga pattogtatta ki, es csak en ettem belole, de mikor megkoszontem, azt valaszolta, h ne koszonjem, mert csak azert csinalta meg, mert ugyis ki akarjuk futtatni, es akkor mar adodott, h ma csinalja meg - es csak ezert csinalta meg. Es persze, felkoszontottek a kollegaim, amitol kicsit szarul ereztem magam, mert en viszont az o szuletesnapjukrol folyton megfeledkezem, meg felkoszontott a nagyanyam, kiemelve, h lasd, neked viragzott ki minden, ami egyebkent csak egy bájos, csacsi (es egyebkent mar sokszor megtett) gesztus, de most ez is duhitett. Mert igen, a minap elmentem dolgozni, es hazaertem este tizre, fizikailag es lelkileg egyarant faradtan, es egyszer csak ott volt a kert kozepen egy viragba borult cseresznyefa, amelyen aznap reggel meg csak rugyek voltak, es teljesen kopasznak tunt... es ez a varatlan es tokeletes szepseg teljesen sziven utott, es valahogy egeszen azt ereztem, hogy terdre tudnek borulni a szepsege elott, es konnyezni csak azert, hogy van... De megis mit kezdjek ezekkel a szepsegekkel, mikor ugyis veget er minden. Mert meg fogok halni. Es abban mar nem lesz se viragzo cseresznyefa, se semmi egyeb szepseg, se semmi kegyelem vagy aldozat. Ott csak az orokletbe rogzult fajdalom lesz. Es megsincs, vagy legalabbis egyre kevesbe van egyeb valasztasom. Es persze felkoszontott innen is valaki, es ezert nagyon halas is voltam. De ezzel, meg nem tudtam eldonteni, hogy mit tudnek vagy akarjak kezdeni...

PhilC
Madzag írta:

Álkapcsolat? surprise Az miért lenne jó, mit oldana meg? Szerinted a barátnőd ismerőse mit szólna hozzá? Úgy gondolom, hogy ez megint az, hogy másoknak kifelé mit mutatsz, de belül ugyanúgy szenvednél, hiszen ez nem adna semmit és nem is oldana meg semmit, csak látszatmegoldás.

Én nem szeretek hazudozni, és félnék, hogy lebukok, az meg ebben a helyzetben kifejezetten kellemetlen lenne. Szerintem csak hirtelen jött most neked az infó a barátnőd új pasijáról, plusz ott van a nem túl visszafogott szobatársad. Irigy és féltékeny én is voltam már a barátnőmre ez miatt, tudom milyen. Jó szarul is éreztem magam. De majd megnyugszol. Ne légy meggondolatlan!

Egyetertek Madzaggal. Egy kamu kapcsolat egyszeruen SEMMIRE sem megoldas. Persze, ha egy meleg sztar vagy, titkolt nemi identitassal, es a kozonseged koveteli, h lassa a partneredet, akkor megertem. Tongue De azt hiszem, te nem vagy meleg sztar (bar igaz, h ezt nem tudhatom Smile ). Szoval ez az egesz semmire se jo, es csak bonyodalmakat szul. Neked most pont azzal kellene foglalkoznod, h a mindenfele kamukat lekoptasd magadrol, es eljussal vegre azokhoz a felismeresekhez, h akk mit is akarsz, mit is erzel stb., es megtanulni ezeket a szandekaidat ervenyesiteni. EZ segitene rajtad.

42
Offline
Csatlakozott: 2018 feb 15

Álkapcsolat? surprise Az miért lenne jó, mit oldana meg? Szerinted a barátnőd ismerőse mit szólna hozzá? Úgy gondolom, hogy ez megint az, hogy másoknak kifelé mit mutatsz, de belül ugyanúgy szenvednél, hiszen ez nem adna semmit és nem is oldana meg semmit, csak látszatmegoldás.

Én nem szeretek hazudozni, és félnék, hogy lebukok, az meg ebben a helyzetben kifejezetten kellemetlen lenne. Szerintem csak hirtelen jött most neked az infó a barátnőd új pasijáról, plusz ott van a nem túl visszafogott szobatársad. Irigy és féltékeny én is voltam már a barátnőmre ez miatt, tudom milyen. Jó szarul is éreztem magam. De majd megnyugszol. Ne légy meggondolatlan!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen