Border túra

Nem is tudom most mit szeretnék írni...lehet egyszerűen csak írni szeretnék,mert már egy ideje nem tudok. Eléggé elromlott minden az utóbbi időben,pont mikor azt hittem össze szedtem magam. Járok terápiára,meg kb. mindent megteszek,hogy normális életem legyen...egyszer.De amikor pl kimenőm van,kijönnek a tipikus border hülyeségek amiket néha egyáltalán nem tudok fékezni,múltkor csak úgy random ülve ki rúgtam egy ajtót. Eszembe jut az akit szeretek,el kezd az agyam kattogni: "én szeretnék valakit,akit szerethetek...nem,nem...ahhoz túl rossz vagyok.Nem akarnék senkit tönkre tenni ezekkel,ezért inkább egyedül maradnék ha lehet" na,ez az amit mindig gondolok.Egyszer fejbe lőném magam,hogy ne legyek a világon,máskor meg annyira imádok élni és annyi mindent meg tudok csinálni. Alap,hogy mindig ingadozik a hangulatom,már megszoktam.Annyit tanultam ezen a "border túrán" hogy akármit baszok ennek az egésznek,ilyen maradok. Nem lesz már soha olyan életem,amilyen volt de nem is bánom.Megszerettem ilyen lenni,akármilyen is...és ha egyszer lesz mellettem valaki,az így fog szeretni.  Annyi,hogy kerülöm azokat a dolgokat amivel árthatok magamnak,újra kezdem. Most: Jól vagyok. És a helyzetem se rossz,arra készülök,hogy írok egy verses könyvet . :D 

És akkor ide írok egy versszakom,ami most illik. 

"Szerepem virágzó-

hajnal leple alatt változik,

éjszaka elhallgat.,,

Offline

Smile

A lányom is azt mondja, hogy ő megtartotta a borderből azt, ami jó -- az energiát és a szenvedélyt --, és levetkőzi azt, ami rossz.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
//