Látni és látszani

szabadesés képe

Tegnap elég fura napom volt.

Sokan szerettek, nagyon sokan, őszintén, szívből és igazán. A nap végére valahogy mégis arra jutottam, azt kellett éreznem, a szeretetet mindenki csak a maga módján, a maga rendszerében tudja értelmezni.

Nagyon nehéz így érteni a világot, nagyon nehéz érteni önmagamat.

Nemrégiben már legalább rájöttem, az egyik legégetőbb megoldandó problémám különválasztani mások félelmeit a sajátjaimtól.

Ejh, de sok évet, évtizedet elpazaroltam csukott szemmel, abban a tudatban, hogy mindent látok....

Látni és látszani.

nr71 képe
Offline
Csatlakozott: 2018 jan 15

Én utálom magam! Utálom ezt a helyzetet. Utálom, hogy ilyen  vagyok, utálom az életemet az életet, utálom,hogy elccsesztem, utálom, hogy elhagyott a családom, utálom, hogy külföldre menekültem, utálom, hogy semmim sem maradt. Mindent utálok! Így sosem fogok szeretni és szeretve lenni.

szabadesés képe
Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

Szia

Nagyon sokszor érzem úgy, az hogy szeretetet adnak az emberek, legtöbbször nem elsősorban a fogadó félnek szól. Mert a "magam részéről megtettem, amit lehetett" nem mindig elég.

Néha kell az is, úgy szeressünk valakit, hogy az neki is jó legyen.

Persze abban teljesen igazad van, ha eleve nem tudunk kapni, akkor kicsit megette a fene az egészet.

Ebben pedig nekem is van még bőven lemaradásom.

Ahhoz hogy tudjunk szeretni és szeretve lenni, előbb önmagunkat kell tudnunk eléggé szeretni.

Na ez sem könnyű feladat...

nr71 képe
Offline
Csatlakozott: 2018 jan 15

HI! A szeretet adni könnyebb. Venni, fogadni nehezebb. Én sosem érzem az igaz voltát amikor kapom. Bizalmatlanság? A segítségnyújtás is egy, a szeretet megnyilvánuása. Valóban kapom? Ezen rengeteget agyalok.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges