Végre diag

Nem akarlak lelombozni, de amikor 2015. decemberben felpörögtem a rexetintől, nekem is azt mondta az áter, hogy ilyen súlyos pörgést még nem látott. Ami röhej, mert ez csak hipomán pörgés volt, nem is az az igazi mániás.

Szóval nem akarom csökkenteni az érdemeidet, de emiatt ne ijedj meg. Nyilván szorongsz és nyilván depis vagy, de legalább elmentél a lógushoz! Tök jó!

Ha meg nem akarsz gyógyszert szedni, ne szedj. Én sem akartam (most sem akarok), de muszáj volt és nekem segített. Amikor már minden nap csak bőgtem és egy értéktelen senkinek éreztem magam és nem tudtam enni meg aludni rendesen, akkor megváltás volt a gyógyszer.

Szia postagalamb!

Mindannyiunkban felmerül egy ponton, hogy miért? mit vétettem, hogy ezt kaptam? Teljesen át tudom érezni, hogy "nem kérted a depressziót".  Szerintem ez a harag erőt is ad, hogy küzdj ellene.

Aki krónikus beteg, az egy idő után el tudja fogadni, hogy bizonyos korlátokat jelent a betegsége (legalábbis jobban jár, ha elfogadja). Nekem is nagyon nehezen megy.

Ami a gyógyszert illeti, nem kötelező szedned. Ha erős az ellenkezés benned, akkor érdemes más módszerekkel próbálkozni. Rövidebb távon a leghatékonyabbnak a kognitív terápiát és változatait tartják. A rendszeres testmozgás, általában a rendszeres élet is segít. Kizárólag annak "muszáj" gyógyszert szednie, aki másoknak árthat (pl. agresszív).

A depresszió ugyanakkor biológiai változásokkal is jár (szándékosan nem mondom, hogy azok idézik elő, mert nehéz megmondani, mi minek a következménye az agyunkban). Ezek a biológiai változások megnehezítenek számodra dolgokat, pl: 

- hogy felkelj, aktív legyél,

- hogy odafigyelj, koncentrálj,

- hogy kezdeményezz valami pozitív dolgot, 

és felerősítenek bizonyos irreális gondolatokat, pl az önutálatot, bűntudatot, reménytelenséget. 

Nem tudjuk egészen, mitől van ez, de az érzelmi szabályozó rendszer és a gondolkodási szabályozó rendszer ilyenkor defektes. 

A gyógyszerek ezeknek a hatását ellensúlyozzák némiképpen -- sokaknál nagyon hatásosan.