Nem akarlak lelombozni, de amikor 2015. decemberben felpörögtem a rexetintől, nekem is azt mondta az áter, hogy ilyen súlyos pörgést még nem látott. Ami röhej, mert ez csak hipomán pörgés volt, nem is az az igazi mániás.
Szóval nem akarom csökkenteni az érdemeidet, de emiatt ne ijedj meg. Nyilván szorongsz és nyilván depis vagy, de legalább elmentél a lógushoz! Tök jó!
Ha meg nem akarsz gyógyszert szedni, ne szedj. Én sem akartam (most sem akarok), de muszáj volt és nekem segített. Amikor már minden nap csak bőgtem és egy értéktelen senkinek éreztem magam és nem tudtam enni meg aludni rendesen, akkor megváltás volt a gyógyszer.
Egyátalán nem vagyok lelombozva. Nem hiszem hogy szorongásos depresszióm lenne. Ez csak a pszichológus véleménye. Mondta, hogy menjek felülvizsgálatra, ezt mihamarabb meg is ejtem. Nem szoktam sokat szorongani, sőt, szinte alig. Én az érzelmi hullámvasutamat nem bírom. Alig várom, hogy vége legyen ennek, vagy legalább stabilizálódjak valamennyire.
Gyógyszert biztos nem szeretnék, amíg nem muszáj. Saját, belső motivációból szeretnék meggyógyulni.
És néha úgy érzem meg is van minden erőm hozzá. Csak ez az érzés sajnos túl hamar elmúlik.
Elkezdtem rendszeresen sportolni, és kialakítani egy napirendet, ami azért ad némi támaszt.