Gondolatfoszlányok

Pain84 képe

Mikor megszülettem az orvosok azt mondták benttartanak néhány napig mert valami baj lehet velem..Végülis nem tudták megmondani mi az és hazakerültem..Azóta is félek,hogy valami baj van ....

Nem is tudom hol kezdjem.Kívülről rendezett körülmények között,mégis folyton hányattatásban levőnek érzem magam,MÁSNAK.Momentán úgy érzem nagyon szorongok.Szorongok az emberek társaságától.Érzem ahogy bizonyos helyzetekben eláraszt a düh,bizonyos helyzetekben pedig a kezemben érzem a feszültséget és a lábamban is olykor. Gyerekek közt dolgoztam,albérletben laktam,és szabad voltam olyan szinten,hogy szerettem egyedül élni,mármint úgy hogy nekem ne mondja megsenki mit mikor csináljak,szeretek elvonulni néha a világ elől.

De most hogy gyerekem lett,egyre kevesebb időm van erre,stresszelek attól hogy beszélni kelljen magamról....szorongok attól hogy munkahelyet kell keresnem,mert a régi megszűnt...

Folyton fáj a fejem,kiborulok,egyedül érzem magam a problémáimmal,a barátaim száma nullára szükült,egyedül a testvér-kapcsolat amire mindig számíthattam,de már elég messze vagyunk egymástól,hogy rázudítsam a belső problémáimat mikor hétvégente találkozunk.

Sajnos a gyerekkoromat nem mondhatnám ideálisnak,örültem mikor egy bentlakásos gimnáziumba kerültem mert egy kiszámíthatóságot,nyugalmat adott.Volt egy nevelőnő,akivel többet beszéltem a gondolataimról,mint saját anyámmal.Rá ritkán számíthattam ilyesmiben ...talán volt idő mikor meg lehetett beszélni vele valamit de ez nem rémlik.Folyton megdöbbentett,hogy egyszer ezt mondja,egyszer pedig azt,mikor egyszer a két évvel fiatalabb hugom döbbentett rá hogy az alkohol miatt ...neki mondta,hogy attól hogy ittam még az igazat mondom..igen olyankor kezdett el érdekes dolgokat beszélni,de mintha velem szemben folyton lett volna benne valami ellenségeskedés...Hogy öltöztél fel?Hogy fogsz megélni,ha még ezt sem tudod,stb. úgyhogy inkább kerültem a vele való beszélgetéseket .Naplót írtam.Egyszer mikor hazamentem hétvégén a gimiből bejött a szobánkba és elkezdte olvasni az első csók élményemet....hát arra emlékszem,hogy dühös voltam .a többire nem.úgyhogy sokszor az egyetemről se mentem haza inkább ottmaradtam.Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni azzal hogy egy alkoholista,csak a gyűlölet amit éreztem... Nem tudom de lehet ez az oka annak hogy ha valakivel konfliktusom van inkább ha lehet elkerülöm,látni se akarom,egyszerűen képtelen vagyok arra hogy leüljek vele és megbeszéljem a dolgokat...

Néha olyan gondolatok vannak bennem hogy jobb lenne a gyerekemnek is ha nélkülem nőne fel....


Offline
Csatlakozott: 2016 feb 18

Az a gyerek nem tehet semmiről, főleg arról nem, hogy megszületett. Meg kell tenned mindent, hogy rendben fel tudjon nőni.
Ha van is olyan gondolatod, hogy jobb lenne neki nélküled, ez csak tönkretenné őt teljesen.


Offline
Csatlakozott: 2023 jan 4

Kedves Zsozsó!

Nem mindig érzem ennyire rosszul magam szerencsére vannak jobb napok is ...terápiára még nem igazáN GONDOLTAM..

Nem találtam hasonló csoportot vagy fórumot ami ilyesmi problémákat dolgozna fel itt a Burán. Egyenlőre csak blogokat olvasom..

Köszi hogy elolvastad és írtál,M.


Offline
Csatlakozott: 2023 jan 17

Kedves Pain84!

Jobbulást kívánok! Megértem, amiről írsz. Gyerekkel még nehezebb ezeket az állapotokat vinni, hiszen már nem lehet úgy "szétesni". Terápián gondolkoztál esetleg? Vannak önsegítő, ingyenes csoportok olyanoknak, akik alkoholista szülők mellett nőttek fel. Sokat tud adni...

Írod, hogy kerülöd az embereket... ez érthető, ha nem vagy jól. Ugyanakkor a kiút is lehet a kapcsolódás. A sorstársi közösségnek ez volna a lényege. Sajnos a Búra nem az igazi (már), de akár itt is lehet "beszélgetni".

 

Könnyebb napokat,

Zsozsó

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen