Igen, tényleg áldozathibáztató, ahogy jobban megnézem.

Ez a cikk részben relativizálja fájdalmat és áldozathibáztató.

Igen, van olyan, amikor ember rossz kapcsolatban van és nem tud/akar kilépni, belebetegszik.

Van olyan, hogy utálja munkáját, de nincs kedve váltani, ebbe is belebetegszik.

Utálja lakhelyét, de utálna mindent újrakezdeni másutt.

DE!!!!

Van olyan, hogy embert, akárcsak engem cserben hagyta a társadalom, mivel 16 éves koromban nem az fájt, hogy aktívan üldözött és vegzált egy c+ banda, hanem az, hogy felnőttek közül senki nem segített. 

Ennek az lett az eredménye, hogy utánanéztem, hogy emberek miért viselkednek úgy -  különféle szakkönyvekben.

A lényeg az, hogy mindig csak leírnak ilyesmiket, hogy emberek nagyobb eséllyel ugranak neked segíteni, ha összeesel vagy ha megtámadnak, ha kevesebb számban vannak jelen adott helyen, mert kevésbé tudják felelősséget másikra hárítani.

DE!

Ha esetem után rendőrséghez fordultunk és azok sem tettek semmit, akkor mi lett?

Mizantróp - embergyűlölő lettem nagyrészt.

Igen, vannak rendes emberek, vannak barátaim, de már sosem fogok teljes mértékben megbízni emberekben.

Sajnos hosszútávon krónikus fizikai és mentális betegségek léptek fel.

Miért? Mert tudom, hogy nem lehet megváltoztatni világot, elfogadni se nagyon - hiszen rohadt, korrupt, mocskos, álszent, szemforgató, köpönyegforgató emberek lakhelye jórészt.

Sok embernek segítettem lelkileg, meghallgattam őket, de sokan sajnos meghaltak, nem lettek jobban, eltávolodtunk.

Nem is bízhatsz másokban, mert sokan elárulnak.

Szégyen, nem szégyen, én csak olyan embereknek mondom el múltam és betegségeim, akikről én is tudok valami kompromittálót - így nem tud visszaélni bizalmammal vagy ha mégis megtenné, én is kitálalnék.

Igen, csak otthonról dolgozok, igen, vannak barátaim, valóban tudom, hogy nem mindenki rossz, de nagyon kell vigyázni, jól meg kell ismerni mindenkit, mielőtt megbízol bennük.

https://wmn.hu/wmn-egszsg/50940-amikor-nem-all-erdekunkben-a-gyogyulas--...

"Az elsődleges betegségelőny mindig a legmélyebb belső konfliktus. Valami, ami tudatosan nem felvállalható – sem önmagunkban, sem önmagunkkal.
... 
Mindamellett a felismerésük szintén elképesztően fájdalmas folyamat, és sokszor nem is megy egyedül. Rálátni arra, amit magam előtt is titkolni akarok, utána pedig lelepleződni önmagam előtt is, hatalmas belső munkát igényel."