Ma deklaráltan is ribanc lettem egy (nem)kedves rokon számára. És jól esik a szellemi és erkölcsi fölényt megélni.

Járnátok-e olyan pszichológushoz, aki egyértelművé teszi a gyanúdat, hogy a te általad kezelt páciensek egy része hozzá jár (vagyis a szüleik, gyerekekkel foglalkozom)?

Holnap megyek pszichológushoz. Kíváncsi leszek rá. E-mailt írtam neki először, de kvázi kikényszerítette, hogy telefonon beszéljünk. Őszintén szólva, nem volt túl szimpatikus.

Begépeltem egy csomó szöveget, és eltűnt whaaaaaaa

Olvasgattam a kommentekben és a fórumhozzászólásokban, hogy kinek milyen csuda álmaim vannak, én meg 2 éve álmodtam uoljára valamit.

Na most végre nekem is vannak álmaim! So much win!

- Addig fogsz takarítani, míg tüdővizenyőt nem kapsz? Azt hittem, pihenni akarsz ma. 

Két hét betegség után ma végre megint bölcsiben a gyerek. Tudok dolgozni. A hivatal felé az elmaradásaimat is őrlöm fel. Ilyenkor pár napig produktívnak és hasznosnak érzem magam.

Ó, ovuláció, hogy csesznéd meg magadat, de dulván...

Az imént kiabáltam a gyerekemmel. Kiabáltam és csapkodtam az ajtót. Két éves, betegek vagyunk, fáradtak vagyunk. Ő befosott, és szokás szerint nem hagyta magát tisztába tenni.

Jó ez az oldal. Bár kissé megborít. Na nem mintha olyan nehéz lenne engem megborítani. Pláne mostanában.