tudom, hogy minden szülő aggódik a gyerekéért, de bennem ez túlzott és beteges.

4 éves korában majdnem elveszítettem a nagyot.

strandon voltunk 6-an a családból.

a kicsi még csak 1 éves volt, otthon hagytuk a dédivel.

mi elmentünk úszni, a gyerekkel az apja a pancsolóban maradt.

nagy tömeg volt, és a gyerek egyszer csak eltűnt.

nekem rossz érzésem támadt, visszamentem a pancsolóhoz, de akkor már sehol nem volt a gyerek.

rohantam a medencékhez, hátha beleesett valamelyikbe, de semmi.

azon a strandon van egy viszonylag nagy mesterséges tó, ami fokozatosan mélyül, a végén 3 méter mély.

anyám azt javasolta,hogy menjünk el arra is.

őrülten rohangáltam,közben bőgtem, és a gyerek nevét ordítottam.

aztán megláttam, ahogy kézenfogva jön az úszómesterrel, és egy fiatalemberrel.

kiderült, hogy beleesett a 3 méteres tóba, és a fiatalember utánaugrott.

a mai napig nem tudtam túltenni magam rajta.

sokszor arról álmodok, hogy a víz alatt van, és én nem érem el.

12 éve történt, de nekem olyan,mintha tegnap történt volna.

azóta sem merem kiengedni egyedül a strandra, pedig 2 évig vízilabdázott, és nagyon jól úszik.

soha nem fogom elfelejteni, amit a fiatalember tett.

életem végéig hálás vagyok neki.



húú, nem könnyű erről írni