A poklon keresztül

Liz996 képe

A szobámban vagyok se tv se számítogép napok óta mert félek félek attól mit mondanak nekem mert hozzám is szólnak, szólítanak.Miközben fekszem az üres ,nyomasztóan halk nesztelen szobámban bámulva a plafont olyan ismeretlennek tűnik az egész hely mintha nem itt élnék már hosszú évek óta.Elmerengek a dolgokon utakat járok be az elmém bugyraiban, Hol nihilista voltam néhol hippi vagy vándor és még sorolhatnám.Körbejártam a földet a fejemben.A kis szobácskámban a kis fejecskémben.Kapuk nyíltak a szemem előtt azt hittem bármire képes vagyok de rájöttem :nem. S elöntött egy nyugtalanító érzés.forgolódtam fetrengtem de nem múlt.A szobám egyre sötétedett, a nap is elment pihenni.A sok sors közül nem tudtam ki vagyok én sehol nem találtam igazán magamra ,én is csak egy hétköznapi ember vagyok az apró cseprő gondjaimmal ,gondolataimmal.Ezen mindenki átesik de nekem nehezen ment az átkelés a folyó túloldalára ahol megtalálom önmagam.Teljesen spirituális álomszerű világba csöppentem ahol mind egyek vagyunk mindennel és mindenkivel.De az álom rémálommá változott visszakapcsoltam a tévét és hozzám szólt a filmekben meg sorozatokban a reklámokban mindben ott voltam én is valahogy olyan ellenszenvesen és fájóan őszintén mintha mesztelen lettem volna a világ előtt mindent kiteregettek rólam .Nagyon rosszul éreztem magam.Közben már hajnalodott, szép lassan eljött a reggel s arra a következtetésre jutottam hogy nincs értelme az életemnek,nem vagyok elég jó sőt rossz vagyok és azt akarják hogy tegyem meg mert úgyis az általam kialakított pokolban fogok tovább élni.Már nappal volt a szobámat átjárta a napsugár kellemes meleg árnyalata valahogy megkönnyebbültem a tudattól hogy megteszem.Fogtam egy-két pengét és belemásztam a kádba akkor már teljesen biztos voltam benne: itt a vég.Percek teltek el gondolkodtam még hogy csináljam majd odajött a macskám a hasamra feküdt ,dorombolt s akkor rájöttem miért öljem meg magam olyan vagyok mint egy macska hisz egyek vagyunk nem hagyhatom itt magára az önzőség lenne s én nem akarok az lenni.


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 10

Segített hogy jól beállították a gyógyszereimet. meg hogy új suliba kerültem tiszta lappal kezdtem egy nagyon befogadó lékörben.viszont nagy ritkán még vannak rossz gondolataim de többségben jól vagyok csak arra kell gondolnom hogy holnap talán megint egy jobb nap lessz ilyenkor meg a családomra nem akarok nekik több fájdalmat okozni így is szenvedtek miattam eleget. 

Saját magam áldozata vagyok egy álom világban élek, nem tudom hogy rossz álom vagy szép álom mert mindig változtatja formályát. A lényeg hogy nem a valóságban létezem hanem egy általam kreált másik világrendszerben mint ami mindenkinek van de senki nem fedi fel teljesen.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 24

"élménybeszámoló" ez jó. Smile

Szerencsére már nekem sincsenek hasonló élményeim. Van helyette más. Laughing out loud

 

 


Online
Csatlakozott: 2010 okt 12

Örülök Smile Megírod, hogy mi segített túllépni ezen? Biztos másoknak is sokat jelentene.


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 10

már nincsenek Smile ezt a szöveget régebben írtam ez egy élménybeszámoló

 


Proxyone

Szia Liz,

Igen a "megkönnyebülés érzése" ismerős. Jó érzés, mikor végre elengeded magad és minden megszűnik. Legalábbis én így fogom fel.

Kitartást


Online
Csatlakozott: 2010 okt 12

Szia Liz!

Nagyon szép ez a szöveg, de aggasztó. Vannak öngyilkossági gondolataid?

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen