Persze tegnap jó későn feküdtem le, így amikor anyám 6:45-kor berontott, hogy ő nem jön, de én menjek le a körzetihez, eléggé morcosan reagáltam. Azért eljött velem. Ilyen jó fej az én anyukám

A körzeti (egy csinos, fiatal doktornő, a neve alapján nem férjezett...ááá, nem vagyok rágyógyulva a nő témára, ugyan már, ki, én?) megnézte a cukromat, rendben volt, tehát a Velaxin miatt van a szájszárazság és a látásromlás, jaj de jó...

Aztán a pszichiáterrel is találkoztam délután, elmondtam neki a betervezett öngyilkosságot, meg hogy mennyire nem tudom kezelni, hogy teljesen ki vagyok szolgáltatva és nincs kontrollom a párkapcsolatok alakulása felett és ezt már nem tudom tovább elviselni Első körben felajánlotta hogy ír egy kórházi beutalót, ezt köszönettel elhárítottam. A beszélgetés többi része címszavakban:

P.áter: Ne adja fel, meg fogjuk találni a megfelelő gyógyszert és maga meg a párját

Én: De a gyógyszerek az esetek 50 százelékában hatástalanok és én ugyanabba a drámába sérültem bele ötször egymás után.

P: Igen, sajnos ilyenek a nők, önzőek, nem törődnek a másik érzéseivel, a jóravaló férfiakkal ez gyakran megtörténik sajnos (egy női p.áter mondta ezeket!!) A gyógyszerek pedig 80-90 százalékban hatnak, ha végigmegy a protokoll, vagyis addig próbálkozunk, amíg nincs javulás.

É: De nekem egy konkrét, megnevezhető problémám van és el nem tudom képzelni, hogy a probléma megoldódása nélkül jobban tudjam érezni magam.

P: Higgye el, hogy a kettő együtt fog megoldódni. Lehet, hogy várnia kell még éveket, lehet hogy már a jövő héten.

É:De a trend mindig ugyanaz: elindul valami, aztán a nő kiszáll, mert nem lett szerelmes. Miért változna ez meg?

P: Higgye el, meg fog történni az is. Nem teheti meg a két fiával hogy ekkora terhet rak a vállukra, hogy meghal, és pláne nem így.

É: Az exnejem új pasija meg fogja oldani a pótlásomat...

P: Az teljesen más, egy édesapát semmi sem pótolhatja. Most vagy írok magának egy kórházi beutalót, vagy megígéri, hogy kitart és tovább próbálja... (basszus, ez milyen komoly már, mikor megígértetik velem, hogy nem leszek öngyilkos, a pszichodrámás nő is ezzel próbálkozott. Nyuszikáim én a két saját fiamat fogom hátbaszúrni és egy életre tönkretenni ha megteszem; azt hiszitek érdekelni fog hogy melyik pszihomókusnak mit ígértem?!? Komolyan...)

Stb...élőben nem volt ennyire süketek párbeszéde jellege. Gyógyszerileg dupláztuk a Velaxint, ha nem hat (miért hatna?) akkor két hét múlva jön az új, valami Brillantin. Ja nem, várjunk, Brintellix. Nem ugyanaz. Habár lehet, hogy ezt is kenhetem a hajamra....

Amikor indultam haza, egészen felvidultam a gondolatra, hogy otthon vár a cigi és rágyújthatok, ettől aztán kurva szomorú lettem, bűntudatom lett és egy akaratgyenge féregnek éreztem magam, aki képtelen még a saját magának tett ígéreteket is betartani (...se betartani? ezt hogy kell helyesen írni?)

Nagyon sokat hallgatok Nirvanát, Kurt Cobain mindig is komoly inspiráció volt öngyilkos szándékaimban. Most még csak a Nevermind megy, de szerintem hamarosan jön az In Utero is. Azt eddig csak egyszer bírtam meghallgatni, annyira egyértelműen hallatszik Kurt szenvedése és annyira egyértelmű a végkifejlet...