Az alkohol szétterjed véremben,

nincs miért élnem, nincs már mit éreznem,

és görcsben áll a testem,

a forró víznek hagyom, falat megrepesszen,

sikít a lelkem és enged a test,

széthúzó érzések, már nem szeretlek, ne keress!

Pusztulok egyedül és lassan elveszítelek,

terjed az alkohol, félő létezni s hogy érintselek,

és minden túl távol,

eltaszítalak, át a lélek-határon,

és egy részem tán szeret de mindennek vége,

így siklik szíveden a kés végre,

és megszólít az alkohol, a világ kábult,

a lélek a fájó ürességre ráunt,

és csak felejtenél, minden menjen tovább,

teljenek el élettelen az órák,

és a gondolat, mely a mélybe taszít:

Sose leszel jó! - belédhasít.

Bármikor bárki pótolhat, nem kérdés,

a lélek vezette test összeomolhat,

és minden éjjel egy világnak vége,

így érsz a határra, széthúzó érzések határszélére.

A lélek hangosan sírja fájdalmát,

így lángol minden éjjel a határszéli világ.