Szellemmé váltál körülöttem és bennem,

veled vagy nélküled már nem létezek testben,

elvesztem önmagam, nem észlelem a testem,

már nem férek hozzád, semmit se szól lelkem,

szótlan lebegek a térben,

már nem észlellek téged, se a saját énem,

már nem észlelem magam,

lassan átjárhatóvá válik masszív falam,

már nem kereslek, már nem vagy sehol,

nincs többé üzenet, átlöklek a túloldalon,

kezem testeden átcsusszan, már te se érinthetnél,

úgy mintha még evilágon valós lehetnél,

de már a valóság oly nagyon távoli,

kezdek éberen is álmodni.

Már nem jössz és többé én se várlak,

hátat kell fordítsak a földi világnak,

továbblépni nélküled....

Csupán a létezés egy másik síkján,

lebegek, nem evilági révület!