31.-32. hét (Bejegyzés a piros pontért)

Voltunk túrázni unokanővéremmel még múlthét pénteken, és ráadásul megdöbbentően jól sikerült a dolog, a hárdkór kánikula ellenére is. Beszélgettünk mindenféléről vegyesen, és szinte hihetetlen de tényleg jó volt, olyannyira, hogy még csak el sem kalandoztam közben, hanem gyakorlatilag példátlan módon ott voltam végig ahol valójában az események zajlanak. És tök jó, hogy ezt leírtam most például, mert ennek köszönhetően jöttem rá, hogy a legnagyobb eredménye talán éppen ez volt ennek a délutánnak. Kifejezetten jó kedvvel is értem haza, ennek ellenére nem éreztem azt, hogy most aztán az egész világot ide nekem, és menten mindenkit a keblemre ölelek váratlan örömömben, mert hát amúgy sem férne el ott mindenki, meg egyébként is halálosan unalmas már folyton túlzásokba esni, aztán azok mélyén vergődni szüntelen. Na de nem az volt ám, hogy sikerült megálljt parancsolni ennek az egyébként mindig ilyen alkalmakkor automatikusan működésbe lépő idióta és mellesleg kurvára infantilis mániás szarságnak mert annyira fasza gyerek voltam, vagy simán csak ennyire ügyes ott, akkor, abban a szituációban, hanem az történt, hogy egyszerűen nem pörögtem túl vagy ilyesmi, csak örültem annak ami történt, így egyszerűen. Nem éreztem késztetést arra, hogy ennek a tízszeresét akarjam megkapni mondjuk holnap, hanem csak konstatáltam, hogy ez szuper volt, és kész. És, hogy miért sikerült vagy sikerülhetett ez a délután ilyen jól? Nos, elég világosan meg tudom nevezni az okokat. Egyrészt azért mert egy olyan emberrel voltam aki mindent tud rólam, és mindennek a hátterét is tudja, hiszen egy családban nőttünk fel (vagyis helyesebben inkább maradtunk gyerekek, ugye), és pontosan tudja miket éltem át, meg azt is, hogy miket élek át jelenleg, ezért aztán az ég világon semmit sem kell neki magyarázni. Másrészt ugye, hasonlóan elbaszottak vagyunk mind a ketten, de konkrétan sok olyan dologban, problémában, akármiben is közösködünk amikkel például más sorstársakkal nem nagyon szokott egyezés lenni, vagy ami még egy amúgy tényleg problémás ember számára is alapból érthetetlen általában, már úgy értem, hogy még számára is rutinfeladat, számunkra meg ugye megugorhatatlan még az abszolút minimum is. Szóval nem kellett ezek miatt sem hülyén éreznem magam, hiszen ő legalább olyan szerencsétlen mint én, másrészt nem kellett órákon át magyarázni dolgokat, meg helyzeteket, hiszen tud is, és ért is majdnem mindent, hiszen egy mocsokban fulladozunk mióta megszülettünk. Persze ettől függetlenül nagyon sok mindenben különbözünk, viszont a gyengeségeink lényegében ugyanazok. Tehát nem kellett tompítani a mocskon ha éppen ilyesmiről beszéltünk, nem kellett szégyellni a visszataszító családi dolgokat, meg semmi egyebet, hiszen ő is ugyanebben volt és van benne, lehetett végre világosan beszélni arról ami van, és nem kellett mindig valamit elhallgatni, vagy eltorzítani. Hát ezért sikerülhetett ennyire jól ez a kis kirándulás, és ugyanezen gondolatok mentén az is felfejthető, hogy miért nem jó amúgy senkivel már évek óta, de ezt is leírtam már egyszer korábban (vagy többször is), szóval ebbe most még egyszer nem megyek bele. A lényeg momentán egyébként is az, hogy végre volt egy valamelyest értelmezhető, más élőlényhez köthető élményem, és ez kétségkívül remek!

Továbbá múlthét vasárnap végre nekiálltam takarítani, és nagyon szép rendet varázsoltam, amitől már eleve egy kicsit jobban érzem magam. Tényleg tarthatatlan volt már a helyzet, és nagyon szarul éreztem magam már itthon is, de most így végre sokkal jobb! Nagyjából ennyi pozitívról tudok beszámolni momentán. Ja és holnap terápiás "szobafestés", remélem jól sikerül minden! Ja és az elmúlt két napban sikerült viszonylag időben elaludni, és viszonylag időben felkelni, na ez sem semmi! Jaaa, és múlthéten, miután egy izzócserével sikerült fél óráig kínlódnia az egyik csoporttársamnak (nagyon szeretjük a mérnököket akik ezeket az autókat tervezik), végül én oldottam meg a dolgot. Hihetetlen nem? Pont én, pedig számomra amúgy már az is siker, hogy a cipőfűzőmet be tudom még kötni! Ja és most csütörtökön kicsit cicáztam, és ez is tök jó volt! Kell egy állatka (csak ahhoz előbb nekem embernek kéne lennem talán, vagy legalább akkor állatnak, valaminek, na!)! Na mindegy, ezen kívül viszont pozitív élmények ide vagy oda, most sincs kedvem senkihez különösebben, sőt, kifejezetten magányra vágyom megint, még több magányra, és még többre. Tuti, hogy rosszul vagyok összerakva, de tényleg, de annyira nem akarom már ezen bosszantani magamat, mert ez is halálosan fárasztó. Sajnálom persze, hogy így sikerültem, de ha már egyszer így alakult akkor nem tudok ezzel úgy sem mit kezdeni. Ami a nyarat illeti, belepunnyadtam ahogyan az lenni szokott, és jóformán teljesen érdektelen számomra az egész. Jó azért a combok, meg popsik meg-megragadják a figyelmemet olykor, de hála az égnek nem frusztrálódom különösebben vagy ilyesmi. Viszont ma hazafelé láttam egy hallatlanul cuki lánykát a hetesen, de megelégedtem azzal, hogy bambultam rá egy darabig, és nem vizionáltam semmit. Nagyjából nyár közepére mindig lejátszom ezt a meccset, és mindig az a végeredmény, hogy egy szobanövényben is több az élet meg a lehetőség mint bennem, szóval jobb ha ennek tudatában alakítom az elvárásaimat, magyarán mondva nem szövögetek semmilyen terveket, hiszen alkalmatlanságom az élet minden területén nagyon durván szembetűnő. Ez van, nem lehet mindenki életművész, valakinek szobanövénynek is kell lennie, kissé bosszankodva de én ezt bevállalom, ha már végképp nincs más lehetőség. Arról nem is beszélve, hogy voltam én életművész is jó néhány évig, és bár ennél nyilván lényegesen jobb volt, de azért az sem volt éppen a nirvána, finoman fogalmazva sem. Na ennyit mára, megint megpróbálok időben lefeküdni és elaludni, hogy holnap jól menjen a festés! Egyébként szerintem ennyi "pozitív" (höhh) dolgot még egyetlen egy bejegyzésemben sem írtam, szóval jár a piros pont egyértelműen!

Offline

Igen heimweh köszönöm, kimozdultam, bár sajnos nem túráztam, de jó élményeim voltak. Írtam is egy blogot ennek örömére. Bár leginkább automatikus írással, ahogy most kijött. Nem volt türelmem agyonfogalmazni, ahogy hajlamom diktálná.

Ha festeni kell majd, eszembe fog jutni a biztatásod és nagyobb kedvvel állok majd neki. Köszi. laugh

Offline

remélem azóta neked is sikerült megejteni a kimozdulást! örülök, hogy inspirálólag hatott rád a nagytakarításom, én most egész hétvégén festettem, és elég jó móka volt, szóval javaslom, hogy kezdd el legközelebb átmázolni a lakást ha van egy kevés fölös energiád vagy időd, abszolút megéri! laugh

Offline

köszönöm, szerintem kivételesen simán megérdemlem! smiley

Offline

Én is örülök, hogy jól érezted magad a kiránduláson. Én is nagyon bízom a természet és a mozgás erejében, holnapra be is van tervezve ilyesmi akció.

Inspiráltál, így gyorsan kiporszívóztam. Jó érzés a tisztaság.smiley

Offline

.

Offline

Tőlem tényleg kapsz száz piros pontot. Nagyon jó volt olvasni, hogy jól sikerült a kirándulás!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
//