Hogyan győzzem le a gátlásaimat?

Sziasztok! A segítségeteket szeretném kérni mert nagyon el vagyok keseredve.

Elegem van abból,hogy ilyen fiatalon ilyen problémákkal kell szembenéznem nap mint nap és megszeretnék végre változni és ebben szeretném a segítségeteket kérni.

19 éves felnőtt férfi vagyok. Amit tudni kell rólam, hogy nagyon visszahúzódó vagyok, a szavak embere sem vagyok és lehet, hogy az átlagnál egy kicsit érzékenyebb is. Mindig meghúzódtam a háttérben soha sem voltam a középpontban. Több problémám is nap mint nap szembe kell néznem és hiába próbálok rajta változtatni sajnos egyszerűen nem megy és nagyon tanácstalan vagyok.

Az egyik dolog az az, hogy egyáltalán nincsen önbizalmam. Amikor meglátok egy olyan lányt aki szimpatikus nekem és talán én is neki mindig úgy állok hozzá az egészhez, hogy hosszasan elgondolkodom és azt beszélem be magamnak, hogy mit is akarok én tőle, kevés lennék én hozzá és inkább meg sem próbálok vele ismerkedni. A másik dolog pedig az az, hogy a lányokkal való ismerkedésben nagyon tapasztalatlan vagyok mert bevallom őszintén még soha sem beszélgettem lányokkal, interneten de még személyesen sem mert egyszerűen megy. Olyankor mindig lefagyok és meg sem tudok szólalni és csak azon idegeskedem ,hogy mit is mondjak és olyankor persze egyetlen egy normális mondatot sem tudok mondani. Valamilyen oknál fogva már gyermekkorom óta félek a nőkkel való beszélgetéstől. Ha egy nővel beszélgetnem kell akkor inkább gyorsan befejezem a beszélgetést és elmenekülök. Amikor meglátok velem egykorú fiatalokat egy kicsit rosszul esik, hogy másoknak olyan könnyen megy az, hogy párt találjanak vagy egyszerűen csak beszélgessenek a lányokkal. Én pedig egy csődtömeg vagyok és meg sem tudok szólalni. Bevallom őszintén egy kicsit irigykedem is rájuk. Az önértékelésemmel is komoly problémáim vannak, nem vagyok saját magammal megelégedve és ez kihat a mindennapjaimra is. Amikor belenézek a tükörbe egyszerűen undorodom saját magamtól és mindig csak a hibáimat keresem magamban és a jó tulajdonságaimat viszont észre sem veszem. A tükörben mindig azt látom, hogy még a mai napig is el vagyok hízva. Egyáltalán nem tartom magamat jóképűek, sőt inkább ellenkezőleg annak ellenére, hogy már sokan mondták, hogy mennyire helyes fiú vagyok és, hogy ha egy kicsit több lenne a bátorságom nagyobb sikerem lenne a lányoknál de én ezt nem tudom elhinni. Mindig csak a hibáimat keresem magamban és ilyenkor még az életkedvem is elmegy. Amit még tudni kell rólam, hogy egyáltalán nem járok szórakozóhelyre, nem az én világom és a jövőben sem tervezem, hogy elmenjek. Már attól is rettegek ha emberek közelébe kell mennem. Egyszerűen nem bírom a tömeget. Amikor emberek között vagyok akkor nagyon feszült vagyok és nem tudok feloldódni és csak azon jár az eszem, hogy mikor leszek már otthon, hogy egyedül legyek a saját kis világomban. Az utóbbi időben egyre többször van hangulatingadozásom is. Az egyik percben még életvidám vagyok, életkedvem is van a másik percben pedig még élni sincsen kedvem és ilyenkor pánikszerű rohamaim is szoktak lenni és ilyenkor nagyon szokott fájni a szívem, szorít a mellkasom és nagyon nehezen napok levegőt de ilyenkor lepihenek és pár perc múlva elmúlik de akkor is nagyon aggaszt. Éjszakánként is alig alszom az utóbbi hetekben. Állandóan felkelek és utána nagyon nehezen tudok visszaaludni.

Sajnos nincsen önbizalmam és az önértékelésemmel is gondjaim vannak. Nem vagyok saját magammal kibékülve és valószínű,hogy ez is közrejátszik abban,hogy félek a nőktől amire egyáltalán nem vagyok büszke. Amit tudni kell rólam,hogy nagyon visszahúzódó és csendes fiú vagyok. Soha sem voltam a szavak embere.

Tegyük fel beszélgetnem kell egy lánnyal aki szimpatikus nekem de sajnos a nőktől való félelmem miatt nagyon hamar befejezem velük a beszélgetést és inkább elmenekülök amire egyáltalán nem vagyok büszke. Az a baj, hogy még a megszólítás sem megy mert nagyon ideges vagyok miatta és mindig attól félek,hogy elrontok valamit. Egyszerűen nem tudok a nőkkel az alap témákon kívül másról beszélgetni. Nem csak személyesen de még az interneten keresztül sem tudok velük miről beszélgetni. Nem tudom miért de gyermekkorom óta nagyon félek a nőktől és ösztönösen mindig is elkerültem őket. Az a bajom, hogy ha tetszik egy lány, akkor ha a közelében vagyok izgulok, és gyomoridegem van, aztán nem bírok kinyögni egy szót sem mert félek, hogy valami hülyeséget mondok és nevetségessé válok, vagy rosszat gondol rólam. Bevallom őszintén a 19 évem alatt kb. talán ha kétszer beszélgettem lányokkal, ők soha sem keresték a társaságomat és én sem az övékét. A beszélgetés nagyjából annyiból állt,hogy megkérdezték,hogy milyen óránk lesz és,hogy hol leszünk meg tegyük fel ha beteg voltam megkérdezték,hogy meggyógyultam-e, ennyi volt a beszélgetésem velük.

Ezek a gátlásaim miatt egyáltalán nem szoktam ismerkedni mert úgy állok hozzá,hogy nem is érdeklem meg mit is akarok én tőle és inkább meg sem próbálom az ismerkedést. Tisztában vagyok vele,hogy azzal veszítem a legtöbbet ha meg sem próbálom de úgy érzem ameddig ezeket a félelmeimet nem tudom legyőzni addig nincs is értelme ismerkednem.

Több éve küzdök ezekkel a problémákkal és sajnos ezekhez a problémáimhoz még a szociális fóbiám és a pánikrohamaim is társulnak. Valamilyen oknál fogva már gyerekkorom óta nagyon félek a nőktől és ennek köszönhetően elkerülöm őket, egyszerűen nem tudok velük miről beszélgetni. És nem csak beszélgetni nem merek velük de egyetlen egy lányhoz sem merek közeledni mert úgy állok hozzá,hogy nem is érdeklem őket meg mit is akarok én tőlük és inkább meg sem próbálom és elmenekülök előlük amire egyáltalán nem vagyok büszke. Az is közrejátszik abban,hogy nem tartom magamat helyes fiúnak annak ellenére sem,hogy már sokan megdicsértek de mára már eljutottam arra a szintre,hogy ezeket nem tudom és nem is akarom elhinni és elfogadni. Visszataszítónak tartom magamat akinek soha sem lesz egyetlen egy nő sem az életében. A nőkkel való beszélgetés egyáltalán nem megy mert a nőket valamilyen oknál fogva magam fölé helyezem és lealacsonyítom magamat velük szemben. Soha sem beszélgettem lányokkal és ennek köszönhetően nem is tudom,hogy egyáltalán miről is lehetne velük beszélgetni,mi is érdekli igazán a nőket. Ha beszélgetnem kell egy lánnyal akkor rögön görcsös leszek és csak azon idegeskedem,hogy mit is mondjak neki és ilyenkor természetesen meg sem tudok szólalni és szokásomhoz hívem inkább elmenekülök a beszélgetéstől amire nem vagyok büszke egyáltalán.

A mai napig sem tudom magamat elfogadni és szeretni olyannak amilyen vagyok. Sajnos van egy eléggé feltűnő testi hibám amin sajnos nem lehet változtatni ( orvosi hiba ). Egyszerűen nem tudom magamat elfogadni és szabály szerűen amikor belenézek a tükörbe undorodom saját magamtól. Tisztában vagyok vele,hogy ha nem tudom saját magamat elfogadni és szeretni akkor mástól sem várhatom el azt,hogy szeressen és elfogadjon olyannak amilyen vagyok. Mindig összemérem magamat másokkal és lealacsonyítom magamat velük szemben és ilyenkor elmegy mindentől a kedvem.

Nagyon sokszor még élni sincsen kedvem. Minden reggel úgy kelek fel,hogy mi értelme is van az életemnek és nagyon sokszor azt kívánom bárcsak valamilyen oknál fogva meghalnék. A családtagjaimnak persze hiányoznék de úgy gondolom ez az idő múlásával enyhülne. Nagyon sokszor van hangulatingadozásom is. És ilyenkor pánikszerű rohamaim is szoktak lenni ( nehezen kapok levegőt,fáj a szívem és a mellkasom és szédülni is szoktam ). Ilyenkor egy kicsit lepihenek és 5-10 perc múlva elmúlik de ezek a rohamok már nem most kezdődtek hanem már évekkel ezelőtt de ezidáig nem foglalkoztam vele. Minden nap gondterhelt vagyok és semmi sem tudja lekötni a figyelmemet és egész nap csak azon gondolkodom,hogy mi értelme is van az életemnek,mindegy lenne ha nem is élnék tovább. Már nagyon sokszor megfordult bennem az öngyilkosság gondolata is. Éjszakánként meg is álmodtam azt ahogyan végzek saját magammal. Az utóbbi hetekben éjszakánként alig szoktam aludni 4-5 óra hosszát,állandóan felkelek éjszakánként és nem tudok visszaaludni. Egyszerűen semmi sem érdekel elvesztettem minden iránt az érdeklődésemet. A tanulás sem érdekel pedig mindig ott van bennem,hogy tanulnom kell ha vinni akarom valamire az életben de hiába ülök le tanulni ha állandóan csak a problémáimon jár az eszem egész nap.

Válaszaitokat előre is köszönöm szépen.

Online

Szia!

Köszönöm szépen. Viszont úgy gondolom, hogy az idő nem fog semmit sem megoldani. Már több mint 4 éve nem sikerült tovabblépnem ezeken a problémákon és napról napra csak egyre rosszabb akkor az idő mulásával sem lesz jobb. Ez már csak rosszabb lesz. 

Offline

Aranyos vagy köszönöm.Smile

De remélem mosolyogsz legalább kicsit , és hogy valami oknál fogva máshogy fogod látni a dolgokat idővel,  az idő megoldja, ha már Te nem tudod magadtól..vagy nem akarsz...ezt kívánom Neked szívből és szeretettel.

Puszi ölelés.

Szép napocskát kívánok Neked.

Online

Szia!

 

A helyzet változatlan. Ugyanúgy  vagyok mint idáig, kedvetlenül és csak azon tudok gondolkodni, hogy miért is vagyok ilyen, minek a hatására lettem ilyen negatív ember. Nem tudom, hogy miért alakultak ki nálam ezek a gátlások. Persze semmi sem fog változni mert nem teszek ellene semmit sem. 

 

Éppen sorozatot nézek így legalább egy kicsit elfoglalom magamat. El felejtettelek kíjavitani Laughing out loud

Offline

Szia Balázs!

Hogy vagy ma? Mit csinálsz?

Látod nem javítottál ki mikor kisfiú helyett kislányt írtam.Smile ezen nevettem egész nap, itt van a gondolatelterelés, nem a saját bajommal foglalkoztam. 

 

Online

Szia!

Hiába gondolkodom egyszerűen nem tudom hogy hogyan alakult ki  nálam ez a gátlásosság.  Tanácstalan vagyok. 

Online

Balázs,a kérdésem az továbbra is az..............mert.hogy ez nem magadtól ültetődött a fejedbe,hanem ráhatásokkal,külső körülmények,történések hatására alakult ki, arra nyakamat tenném.Nem vagyok terapeuta,így nem fogok olyan kérdéseket feltenni,amely esetleg terápiába csúsztathatná át a beszélgetést,de ezt a magamtól magamnak beszéltem be maszlagot ,elnézést én nem veszem be.Bocsánatodat kérem,az erős,szókimondó fogalmazásomért.

Online

Szia!

Én úgy gondolom, hogy nem örömet okoztam hanem inkább ellenkezőleg.  Elkeseritő olvasni azokat üzeneteket amit írok, hogy ilyen negatívan állok mindenhez. Sokszor még saját magamhoz sincsen türelmem. 

 Hobbimat igazság szerint a súlyzós edzésekben találtam meg. 

Úgy gondolom, hogy ha én egyszer meghalnék akkor persze a családom egy darabig gyászolna de utána élnék tovább az életüket. Semmi értelme az életemnek. Minden nap elmegyek az iskolába de nem tanulok semmit sem mert egyáltalán nem érdekel semmi sem. Tudom, hogy rossz amit cselekszem de akkor sem tudok változtatni. Minden iránt elvesztettem az érdeklődésemet... 

Online

Szia!

Az évek alatt mióta ezek a gátlások jelen vannak az életemben saját magammal hitettem el és eljutottam arra a szintre, hogy másra nem tudok gondolni csak arra, hogy milyen rossz vagyok. Pozitívan egyáltalán nem tudok gondolkozni. Az osztálytársam is sokszor mondja, hogy látszik rajtam, hogy szomorú vagyok..

Offline

Hát jó érzés Veled beszélgetni, köszönöm, azért szeretlek csak szeretettel, és értékes ember vagy hidd el, csak valami célt kell keresned magadnak.

És örömöt szereztél nekem, ezt elhiszed? 

Kár hogy ilyen fiatalon ilyesmikre gondolsz, sajnálom.

Nem akarsz valami diákmunkát vagy hobbit keresni? 

Biztos , hogy valakik szeretnek Téged, csak Te hárítasz, nem értem miért....ha más nem az a pici édes kis csöppség.....

Tudod hogy felelősséggel tartozol, az ő élet(ért is,  ha a keresztlányod? 

Remélem egy kicsit sikerült legalább elgondolkoztatnom Téged.

Online

Szia!

 

Tudom, hogy a saját magam ellensége vagyok. Egyáltalán nem hiszek magamban, hogy még fogok tudni változni. Reménykedem benne, hogy egyszer talán sikerülni fog de mivel ezek a gátlások már évek óta jelen vannak a mindennapjaimban így már egy kicsit megszoktam és bevallom őszintén elindultal azon az úton, hogy beletörődöm az egészbe még ha nem is helyes döntés amit hoztam. 

 

Egyáltalán nem  hiszem el azt, hogy "szeretsz".  Ha nekem valaki ezt mondja számomra hihetetlen. Úgy érzem, hogy nem vagyok igazán fontos senkinek sem és sokszor csak arra gondolok mi lenne ha véget vetnék az életemnek és akkor nem kellene minden nap szenvednem. Nagyon sokszor azon gondolkodom, hogy hogyan is vessek véget az életemnek. Attól tartok, hogy ha nem fog változni a helyzetem akkor előbb vagy utóbb de kárt fogok tenni magamban. 

[/quot

 

Balázs,nekem csak 1 kérdésem van:ki ültette mindezt a fejedbe?Ugyanis senki nem születik úgy,hogy engem nem lehet szeretni stb

 

Online

Szia!

 

Tudom, hogy a saját magam ellensége vagyok. Egyáltalán nem hiszek magamban, hogy még fogok tudni változni. Reménykedem benne, hogy egyszer talán sikerülni fog de mivel ezek a gátlások már évek óta jelen vannak a mindennapjaimban így már egy kicsit megszoktam és bevallom őszintén elindultal azon az úton, hogy beletörődöm az egészbe még ha nem is helyes döntés amit hoztam. 

 

Egyáltalán nem  hiszem el azt, hogy "szeretsz".  Ha nekem valaki ezt mondja számomra hihetetlen. Úgy érzem, hogy nem vagyok igazán fontos senkinek sem és sokszor csak arra gondolok mi lenne ha véget vetnék az életemnek és akkor nem kellene minden nap szenvednem. Nagyon sokszor azon gondolkodom, hogy hogyan is vessek véget az életemnek. Attól tartok, hogy ha nem fog változni a helyzetem akkor előbb vagy utóbb de kárt fogok tenni magamban. 

Offline

Balázs édes...

Te saját magad ellen dolgozol...

Ez nem fog menni egyik pillanatról a másikra, ez hosszú folyamat és kemény munka, hogy másképp állj főleg magadhoz.

De az érzés ott van benned....csak higgy magadban,  és abban hogy sikerülni fog.

Mit szólsz ahhoz ha ideírom Neked hogy SZERETLEK....

Elhiszed nekem?

Online

Szia!

 

Már többször is csináltam azt, hogy oda álltam a tükör elé és azt mondogatta, hogy helyes vagyok, nincsen velem semmi baj. De viszont elszégyeltem magamat és nem is hittem el amit mondtam, becsapott éreztem magamat. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ha azt mondják nekem hogy helyes vagyok és semmi probléma nincsen velem. Számomra az is hihetetlen, hogy engem egyszer egy nő szeretni fog olyannak amilyen vagyok. Számomra ezek a dolgok felfoghatatlanok. 

 

A 3 hónapos keresztfiam sokszor örömmel tölt el amikor vigyázok rá és látom rajta, hogy állandóan mosolyog rám. Viszont másfelől már nem igazán tudom örömömet lelni semmiben sem. Minden iránt elvesztettem az érdeklődésemet és úgy állok hozzá mindenhez, hogy úgysem tudom megcsinálni, nem vagyok rá képes. És inkább meg sem próbálom. Pl, a tanulás, ismerkedés stb. 

Offline

Balázs drága!

Köszönöm a válaszod.

Pont az ellenkezőjét kell tenned, és azt mondogatnod, mikor a tükörbe nézel. Szeretem magam....örülök, hogy esik az eső....ilyen dolgokra gondolok.

Próbáld ki hátha sikerül és jobb kedved lesz.

Gondolom a családban van akit azért szeretsz, vagy egy állatka például, ez el tud tölteni örömmel?

Most az érzésre vagyok kíváncsi?

 

Online

Szia!

 

Nem igazán szeretem saját magamat. Mindig csak a hibáimat keresem magamban. Sokszor amikor bele nézek a tükörbe szó szerint undorodom saját magamtól. Mindig összemérem magamat másokkal és lealacsonyítom magamat velük szemben. 

Offline

Szia kedves Balázs!

Hogy érzed mennyire szereted saját magad?

Először magadat kell szeretned, hogy utána mást is tudjál szeretni.

Gondolkodj el ezen kérlek.

Puszi ölelés.

Online

.

Online

Szia!

Ismerkedni személyesen de még interneten keresztül sem szoktam. Úgysem édekelnék senkit sem. Egyáltalán nem tartom magamat helyes fiúnak és akkor minek is erőltesem azt ami egyáltalán nem megy. Nagyon sokan megdicsértek,hogy milyen helyes vagyok és,hogy semmi baj nincsen velem csak én hiszem el,hogy nem lennék elég jó. Ha nagyobb lenne a bátorságom biztosan sikereim lennének a lányoknál de én ezt egyáltalán nem tudom elhinni és elfogadni. Mindig csak az a gondolat van a fejemben,hogy mit is akarhatok én egy lánytól egy magamfajta szerencsétlen. De szerintem jobb is,hogy nem ismerkedem senkivel sem mert valljuk be őszintén kinek is lenne szüksége egy olyan emberre mint amilyen én vagyok.

 

A testi hibám az az,hogy 15 évvel ezelőtt eltört a jobb kezem és sajnos rosszul forrt össze és ennek köszönhetően 15 fokban el van ferdülve. Sajnos ezen már nem lehet változtatni  és ennek köszönhetően így kellesz leélnem az életemet. Nagyon sok bántás ért az évek alatt a kezemnek köszönhetően. Mára már valamilyen szinten megszoktam és beletörődtem de sajnos a sok bántást akkor sem tudom elfelejteni.

 

 

Offline

Van olyan nő,lány,aki szereti a zárkózottabb fiúkat,s előfordul,hogy szívesen anyáskodik,tyúkanyót játszik a kapcsolatban.

Nem kell feltétlenül arra gondolni,hogy te senkinek nem kellesz.

Viszont ahhoz ismerkedni lenne jó,pl.neten,ahol leírhatod milyen vagy,s megismerkedhetsz olyanokkal,akiknek kifejezetten ez a szimpatikus.

Kár  ezen kattognod,valaki talán pont rád vár.smiley

S mi a testi hibád?Az én párom az egyik szemére pl.vak,mert kiverték anno,17 évesen neki üveggel.Ez látszik,engem viszont sosem zavart.

Online

Szia!

Nem szeretnék segítséget kérni senkitől sem. Tudom, hogy nem helyes döntés amit hoztam. El jutottam arra a szintre, hogy beletörődöm az egészbe. Persze nem hagy nyugodni, hogy ilyen vagyok de ez van. Idáig is boldogtalanul éltem akkor azt a kevés időt amíg még élek kibirom. Sajnálom, hogy ezt kell olvasnotok. 

 

Ma olyan dologt követtem el amire egyáltalán nem vagyok büszke.

Van egy lány aki nagyon szimpatikus nekem . Áprilisban nagyon össze kellett szednem minden bátorságomat,hogy egyáltalán beszélgetni merjek vele. Elsőnek nagyon jól elbeszélgettünk de a második beszélgetésünkkor összezavart. Utána amire egyáltalán nem vagyok büszke egyáltalán nem köszöntem neki a mai napig mert amikor megláttam annyira zavarban voltam,hogy meg sem tudtam szólalni. Mindig csak azon járt az eszem,hogy mit is akarhatok én tőle. Ma amikor ültem a vonaton odajött hozzám és megkérdezte,hogy leülhet-e én pedig mondtam neki,hogy persze nyugodtan. Ott ült velem szemben,sokszor néztünk egymás szemébe, igazgatta a haját és én persze meg sem szólaltam. Amikor készült leszállni rám nézett és sóhajtott egyet. Innentől kezdve végleg elszúrtam mindent. Saját magamat akadályozom meg abban,hogy boldog legyek. Az a lány aki szimpatikus nekem akaratlanul is megbántom. Egyszerűen nekem nem való a párkapcsolat és jobban járok,hogy ha nem is ismerkedem senkivel sem mert úgyis csak megbántanék mindenkit. Azt hittem,hogy ennél rosszabb már nem lehet de sajnos csak rosszabb lett. Minden életkedvem elment..
 

 

Offline

Sziasztok!
 
Úgy tudom,hogy van az iskolában iskolapszichológus. Nincsen hozzá bátorsgom,hogy a segítségét kérjem. Meg valószínű,hogy nem is igazán tudna segíteni mert mindnehez csak negatívan állok hozzá és ha valamit nem akarok akkor úgysem csinálom. Persze ne értsetetek félre megszeretnék változni mert egyáltalán nem jó amilyen helyzetben most vagyok és már elegem van belőle. De van egy olyan érzésem,hogy csak felesleges időtőltés lenne felkeresnem egy szakembert mert hiába akarok megváltozni a negatív gondolataim miatt úgyis csak a saját magam ellensége lennék.
/quote]
 

 Szia Balázs!

Ha ide volt bátorságod írni, akkor még csak egy pici bátorság kell, és az iskolapszichológushoz is el tudsz menni. Nem kell neki semmi mást mondani, mint amit ide leírtál. Az első lépés nehéz, de szerintem rá tudod szánni magad. Indulj el a segítség felé!

 

Online
Sziasztok!
 
Úgy tudom,hogy van az iskolában iskolapszichológus. Nincsen hozzá bátorsgom,hogy a segítségét kérjem. Meg valószínű,hogy nem is igazán tudna segíteni mert mindnehez csak negatívan állok hozzá és ha valamit nem akarok akkor úgysem csinálom. Persze ne értsetetek félre megszeretnék változni mert egyáltalán nem jó amilyen helyzetben most vagyok és már elegem van belőle. De van egy olyan érzésem,hogy csak felesleges időtőltés lenne felkeresnem egy szakembert mert hiába akarok megváltozni a negatív gondolataim miatt úgyis csak a saját magam ellensége lennék.
 
Még középiskolában tanulok felnőtt képzésben. De ezek a problémáim hatással vannak a tanulmányi eredményemre is. Már most 5 tantárgyból állok bukásra és semmi sem érdekel. Olyan mintha élvezném azt,hogy saját magamnak teszek rosszat.
 
Mivel senkit sem érdekel, hogy mi van velem meg a saját családomat sem így ezen a téren teljesen magamra maradtam. A mai napig is nagyon elkeserít mivel úgy gondolom,hogy  Édesanyámtól nem kértem nagy dolgot csak annyit, hogy naponta 5-10 percet szánjon rám semmi többet. Azért sem haragudtam volna meg ha meghallgat és utána folytatja tovább a dolgát nekem az is bőven elég lett volna. De sajnos mindenki elfordult tőlem.
 
Az is nagyon elkeserít, hogy nagyon bamba vagyok a nőkhöz. Tegnap délután amikor ültem a vonaton és vártam, hogy elinduljak hazafelé egy lány integetett és mosolygott rám. Persze én nem ismerem és annyira zavarba jöttem, hogy inkább elfordultam. Utána a barátnői is mosolyogtak rajtam. Hiába dicsérnek meg, hiába mondják, hogy helyes vagyok és, hogy semmi baj nincsen velem én ezt akkor sem tudom elhinni. Nagyon elkeserít, hogy nincsen velem semmi baj ( bár én ezt nem hiszem el) és elpazarlom a legszebb éveimet mikor élhetnék boldogan is lehet egy párkapcsolatban. De mivel ilyen vagyok ezért taszítom a lányokat még akaratlanul is. Sajnos nekem ez jutott de az elfogadáson és a beletörődésen kívül mást nem tudok tenni.
Online

Balázs,közép vagy felsőoktatásba jársz?

Offline

Szia Balázs! Az iskolában van olyan tanár, akiben megbízol, és akit megkérdezhetsz, hogy tud-e iskolapszichológust vagy nevelési tanácsadót ajánlani, akihez elmehetnél a szorongásaiddal?

Online

Van egy olyan érzésem,hogy én soha sem fogok eljutni egy szakemberhez mert a családomban senkit sem érdekel,hogy mi van velem így senki sem támogat abban,hogy végre megváltozzak. Az idő múlásával semmi sem fog változni és csak egyre rosszabb lesz. Viszont attól tartok,hogy idővel eljutok arra a szintre,hogy egyszer majd kárt teszek saját magamban de akkor már késő lesz. Nagyon rosszul esik,hogy sekit sem érdekel,hogy mi van velem és az az ember is elfordult tőlem akiben megbíztam. Így sajnos mgamra maradtam. Nagyon sokszor teszek egyre roszabb dolgokat viszont tisztában vagyok vele,hogy nem helyes amit csinálok és tudom,hogy mi lesz a következménye de akkor sem érdekel. Akkor is csinálom mégha saját magamnak is ártok vele.

Online

H.Balazs1998 írta:

Szia!

Feltétlenül meg fogom írni,hogy mire jutottam. Viszont ami nagyon aggaszt,hogy az egyik percben még elhatározom,hogy elegem van az egész helyzetemből és változtatni akarok rajta a másik pillanatban pedig azt veszem az eszembe,hogy úgysem fog sikerülni megváltozni,nem vagyok rá képes,jó lesz nekem minden úgy ahogy van pedig nem így van. Tisztában vagyok vele,hogy csak saját magamnak ártok a gondolkodásommal de akkor is csinálom mégha kárt is okozok ( vagy okoznék ) saját magamnak. Itt azon oldalon több tesztet is kitöltöttem és siralmas lett az eredménye. Egyszerűen az évek alatt annyira belémrögzült az a tudat,hogy úgysem fog menni,hogy egyszerűen ha másra gondolok szó szerint rosszul esik. Mindenben csak a rosszat látom és pesszimistán állok hozzá szinte mindenhez az életemben.

 

Tesztek: Ezek a teszt eredmények csak iránymutatások, feltételezések,lehetséges hogy....de nem konkrét diagnózis!!!!  Ezért lenne jó mielőbb eljutnod szakemberhez,mert mozog benned a vajon mi lehet ez kérdése,de a biztos,hogy ez meg ez a betegségem ,zavarom mert megcsináltam a tesztet és az eredménye ez lett ....öndiagnózissal kérlek ne stresszeld tovább magad.

 

Nekem mostanában ,folyamatosan beugrik egy emlékkép állok anyuval a házunk kapujában és az óvónéni,házhoz hozzott egy papírlapra ragasztott préselt ibolyát.Anyák napjára készítették a többiek.Utáltam óvodába járni.Nem tudom az okát,talán azért,mert akkor született meg a húgom.Mindenesetre rendszeresen hazaszöktem,még az anyák napi ajándékot sem voltam hajlandó elkészíteni az anyámnak.

 

 

Offline

Szia Balázs! Néhány gondolat, ami eszembe jutott, míg olvastalak:

Tudom, hogy nem könnyű, de próbáld meg egy kicsit elfelejteni azt, hogy nőzni akarsz. Gondold azt mondjuk, hogy bevonulsz egy szerzetesrendbe (nem kell ezt megtenned, csak képzeld el!). És akkor nem is SZABAD ismerkedned a nőkkel. Mármint nem szabad velük ismerkedési céllal beszélgetni. Csak semleges dolgokról beszélgethetsz velük, de azt is csak akkor igazán, ha ők kérdeznek. Miért írom ezt? Mert ha így állnál hozzá, hogy "én egy szerzetes vagyok", akkor talán ez a görcs elmúlna. Akkor nem lenne akkora tétje annak, hogy beszélgetsz egy lánnyal vagy sem. Nem szégyenülhetsz meg, mert te egy szerzetes vagy. Nem tudom, érted-e amire gondolok? Lehet, hogy ha így állnál hozzá, még érdekesebb is lennél a lányoknak, mert nem éreznék rajtad a görcsös kétségbeesést.

Az önbizalmadat meg úgy építheted fel esetleg, hogy elkezdesz valami olyasmivel foglalkozni, amit szeretsz és amiben ügyes vagy, és abban felfejleszted magad. Ha ez valami munka, amiért pénzt is adnak, az még jobb Smile De lehet valami különleges hobbi, vagy sport, tudományág, vagy bármi. És akkor te VALAMIBEN legalább jó leszel. És lehet, hogy azt a sportot, kártyajátékot, akármit lányok is csinálják, és akkor te már ebben a témában önbizalommal telve tudsz feléjük közeledni. (Most azokra a lányokra gondolok, akiket ugyanaz érdekel, mint téged.)

De amúgy az igazán nehéz dolog akkor jön, amikor már lesz bátorságod a lányok felé közeledni, mert biztos, hogy fognak visszautasítások érni, és azt el kell tudni viselni. Egy jótanács (egy olyan nőtől, aki 20 évesen nem volt a fiúk kedvence..): ne feltétlenül a legszebb lányokra hajts, nekik sok udvarlójuk van, válogathatnak, és lehet, hogy lesz köztük olyan, aki csúnyán, megszégyenítve utasít vissza. Az "egyszerűbb" lányok lehet, hogy jobban is szeretnének téged. Egyébként meg szerintem majdnem mindenkiből ki lehet hozni a "végzet asszonyát".

Online

Szia!

Feltétlenül meg fogom írni,hogy mire jutottam. Viszont ami nagyon aggaszt,hogy az egyik percben még elhatározom,hogy elegem van az egész helyzetemből és változtatni akarok rajta a másik pillanatban pedig azt veszem az eszembe,hogy úgysem fog sikerülni megváltozni,nem vagyok rá képes,jó lesz nekem minden úgy ahogy van pedig nem így van. Tisztában vagyok vele,hogy csak saját magamnak ártok a gondolkodásommal de akkor is csinálom mégha kárt is okozok ( vagy okoznék ) saját magamnak. Itt azon oldalon több tesztet is kitöltöttem és siralmas lett az eredménye. Egyszerűen az évek alatt annyira belémrögzült az a tudat,hogy úgysem fog menni,hogy egyszerűen ha másra gondolok szó szerint rosszul esik. Mindenben csak a rosszat látom és pesszimistán állok hozzá szinte mindenhez az életemben.

Online

H.Balazs1998 írta:

Szia!

Nagyon szépen köszönöm. :)  Sajnos a lakóhelyemtől a legközelebbi rendelés Nyíregyházán található. Hátha egyszer eljutok odáig,hogy elmegyek egy szakemberhez és végre a javulás útjára tudok lépni. Mert azt belátom,hogy ha nem fog változni semmi sem akkor belőlem soha sem lesz egy értelmes felnőtt ember.

El fogsz jutni!

Szeretném ha írnál még a blogodba, és hogy a változáshoz kis lépések is elegendőek olykor,ha a fórunokon belül találsz olyan témát ami esetleg megragad,vagy foglalkoztat nyugodtan merj oda is írni.Amint látod nick neveken szereplünk és mi sem tudjuk sokszor ,hogy férfivel,vagy nővel beszélgetünk éppen.Csak beszélgetünk .

Online

Balázs,tudod miért említettem az átírást?

 Előszőr ezt írtad:19 éves fiú vagyok,.

  Ez már az általad átírt változat:19 éves felnőtt férfi vagyok....

Az életünk során nagyon sok mindent át kell írni , át kell értelmezni magunkban magunkról,a minket körülvevő világról,ez a munka sohasem ér véget,sohasem vagyunk készen.De megéri csinálni.

Online

Szia!

Nagyon szépen köszönöm. :)  Sajnos a lakóhelyemtől a legközelebbi rendelés Nyíregyházán található. Hátha egyszer eljutok odáig,hogy elmegyek egy szakemberhez és végre a javulás útjára tudok lépni. Mert azt belátom,hogy ha nem fog változni semmi sem akkor belőlem soha sem lesz egy értelmes felnőtt ember.

Online

H.Balazs1998 írta:

Szia!

Sajnos még nem kerestem fel a szakembernek a segítségét mert sajnos az anyagi helyzet nem igazán engedheti meg. Bevallom őszintén nincsen hozzá bátorságom. Sokszor olyan érzésem van,hogy tudom,hogy mi a baj velem de nem teszek ellene semmit sem. Olyan érzésem van mintha a saját magam ellensége lennék.

 

Szia!

Ne félj segítséget kérni! Sokkal jobb ,mint bizonytalanságban élni.

Én csak a magam nevében beszélek.Éveken át éltem szégyenben, önhibáztatásban,rengeteg mindent megtagadtam magamtól,rengeteg mindentől megfosztottam magam, szándékosan ártottam magamnak,mire eljött a pillanat,hogy elég volt!

1 életem van,és egyedül nem tudok kilábalni ,segítségre van szükségem.

 

https://bura.hu/szakmai-informaciok/krizisintervencios-telef/tarsadalombiztositas-tb

Ezen a linkenbelül TB által támogatott  felnőtt pszichoterápiás intézetek,rendelők címeit telefonszámait találod

.https://www.google.com/maps/d/viewer?mid=1C7u3DAZ_0EUMY__2MHBVzR582oU&ll=47.13813255073122%2C19.057289749999995&z

Ez pedig egytérkép ahol az országos  TB  támogatott felnőtt szakrendelések vannak bejelölve,a településedhez legközelebb esőre rákattintva kidobja a címet,telefonszámot.

Online

Szia!

Sajnos még nem kerestem fel a szakembernek a segítségét mert sajnos az anyagi helyzet nem igazán engedheti meg. Bevallom őszintén nincsen hozzá bátorságom. Sokszor olyan érzésem van,hogy tudom,hogy mi a baj velem de nem teszek ellene semmit sem. Olyan érzésem van mintha a saját magam ellensége lennék.

Online

Szia Balázs!

Próbáltál már erről szakemberrel beszélgetni?Megkeresni,hogy mi lehet a háttérben?

Ha még nem ,ne félj segítséget kérni,nincs mit szégyelned!!!

Valamiben szeretném átírni amit  írtál:19 éves felnőtt férfi vagyok .....

 

 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges