Magány, Kommunikáció, Kommunikációs akadályok, barátkozás, barátság, ismerkedés, intim kapcsolat

HarleyQuinn2233 képe

Sziasztok!

Én azt szeretném megtanulni, hogyan merjek beszélgetni emberekkel spontán, zavartalanul, úgy, hogy élvezzem is, és ne gondolkozzak azon később, hogy megfeleltem-e neki, vagy mit gondolhat rólam (pl. biztos rosszat). Az fontos, hogy ha már elkezdődött egy beszélgetés, akkor már nem okoz gondot nekem az, hogy beszélgessek, inkább a kezdeményezés a nehezebb.

Szeretnék végre rájönni, hogy kommunikáció során az emberek miért beszélnek sokszor rébuszokban, és miért kóstolgatják egymást, és ha valaki nem érti ezeket (mint néha én), akkor miért nézik hülyének?

Meg szeretném tanulni jobban megvédeni magam kommunikáció során úgy, hogy belemegyek egy konfliktusba (amit sokszor nem merek kezdeményezni még a legalapvetőbb szinten sem, mert igazából békességet akarok, nincs kedvem se hozzá, és azt szeretném, hogy a dolgok működjenek). Röviden szeretnék jobban kiállni magamért.

Ami még fontos és gondot okoz nekem, az a magány. Nagyon magányosnak érzem magam, és nagyon rossz érzés, és ezen is változtatni szeretnék nagyon. És nehezen megy.

Várom a véleményeket, tanácsokat, ötleteket, tapasztalatokat, hogy mit lehet tenni, és mi a jó. smiley


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 11

Most egy olyan érzésem van, meg gondolataim, hogy elegem van sokmindenből, meg az emberkből. Elegem van. És azt érzem, hogy hibát is elkövettem, amit nem akartam, de megtörtént. Unom már ezt az egészet. Nem érdekel... Elég! Ezt érzem. Nem tudom még mindig megérteni, hogy ami megtörtént velem, arra mégis hogy volt lehetőség (egy múltbéli dolog).... Ahh mindegy. Ide úgysem fogom leírni. Máshova se. Csak nekem lenne rossz, mint ahogy eddig is így volt. Ez sose fog változni, de sajnos tudok egy másik utat is, hogy hogyan változtathatnék rajta, de az egy baromira bonyolult procedúra lenne.... Annyi a lényeg, hogy elegem van, és a bizalommal kapcsolatos dolgomat valahogy rendeznem kell mostmár....


Offline
Csatlakozott: 2016 szep 27

HarleyQuinn2233 írta:

Szia!

De igen, de nem ismerek megbízhatót és jót. Nem tudom milyenek vannak. Ha ismersz jót és megbízhatót, tudsz ajánlani? (linket is)

Egyébként én is ezen gondolkoztam, hogy kéne, csak most elfoglalt voltam a utóbbi pár hónapba, de igen, jó ötlet.

Sajnos nem vagyok járatos ezen a területen, ezért nem tudok jót ajánlani. De hátha valaki más a búráról tud. 

Vagy nézz körül a google-n és válassz egyet, ami szimpatikus! Laughing out loud


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 11

Sziasztok!

Borzalmasan aludtam. Egyszerűen nem tud az agyam lenyugodni. Nem tudom miért gondolkodom ennyit éjjelente. És egyszerűen ébren tart. Próbálok kellemes zenére is gondolni, néha segít, de az agyalással kapcsolatos gondolataim sokkal erősebbek sokszor. Sokkal jobban lennék, ha lenne nagyon közeli barátságom, meg ha sokat beszélgetnék élőbe, de ez még tud gondot okozni. Ha ki tudnám pihenni magam, sokkal jobban érezhetném magam a bőrömbe, de ez megint előjött mint akadály. Volt elintézni valóm, és korán kellett kelnem, és egyszerűen megnehezíti az életemet az alváseltolódásom. És az is ott van, hogy nem érzem magam éjszaka biztonságban, vagy nem is tudom hogy fogalmazzak. Jön a hajnal, és olyankor abbamaradnak a gondolatok és el tudok kellemesen aludni. De délután meg nem szeretek felkelni. Nem értem miért van ez velem. Valahogy mintha az agyam úgy tanulta volna meg, hogy a hajnali elalvás a kellemes és kipihentető, de igazából nem. És a napközi élteben is nehezen tudok így részt venni. Még ezt valahogy nagyon meg kéne oldanom. Meg nem is szeretek sokszor lefeküdni az ágyba. Unom már ezt az egészet, hogy így van. A másik meg, hogy a sportot kéne valahogy beiktatnom az életembe, de jelen helyzetben ez is nehezebb. Ahhhh, nem tudom. De azt tudom, hogy valahogy meg kell oldanom, az biztos!


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 11

András1979 írta:

Szia HarleyQuinn2233!

 

Kommunikációs tréningen nem gondolkoztál? Vannak online tréningek is, bár gondolom az élő még hasznosabb.

Szia!

De igen, de nem ismerek megbízhatót és jót. Nem tudom milyenek vannak. Ha ismersz jót és megbízhatót, tudsz ajánlani? (linket is)

Egyébként én is ezen gondolkoztam, hogy kéne, csak most elfoglalt voltam a utóbbi pár hónapba, de igen, jó ötlet.


Offline
Csatlakozott: 2016 szep 27

Szia HarleyQuinn2233!

 

Kommunikációs tréningen nem gondolkoztál? Vannak online tréningek is, bár gondolom az élő még hasznosabb.


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 11

Sziasztok!

Elgondolkoztam most egy kicsit, és igazából érzelmileg teljesen elnyomom saját magam. Az volt a tapasztalatom, hogy ha érzelmet mutattam, vagy ha valami nagyon tetszett és lelkes voltam, a közvetlen környezetem mindig elnyomott, kiabált velem. Mindig rossz volt, ha boldog voltam, ha nevettem. Mindig leüvöltöttek, hogy ne nevessek. Annyira utáltam. De szerencsére most már ezt senki nem tudja megmondani, csak a gondolataim úgy vannak, hogy még mindig attól tartok, ha megnyilvánulok, akkor az emberek utálni fognak, vagy megítélnek vagy csak simán elkerülnek.

Igazából, ha hirtelen minden problémám megszűnne, akkor én egy nagyon nyílt, aktív ember lennék, aki szeret beszélgetni, emberekkel együtt lenni, és vidám, megéli az érzéseit és nem üres.

Olyan jó lenne, ha nyitni tudnék az emberek felé teljesen spontán. Voltak emebrek az életemben, akik mesélték, hogy felszálltak a buszra, és a megálló végében már összehaverkodott emebrekkel. Én is így szeretném. Élni a fiataloknak kijáró életet, és nem ezt az akadályokkal összerakott állapotot.

Még nem igazán tudom, hogy mi az, amit hajszál pontosan tennem kéne, de az egyik az, hogy nyissak az emberek felé, csak nem igazán megy. Törölni érzelmileg azokat a nyomorult embereket, akik nehézséget okoztak a gondolataimban. A berögzült hülyeségeket kéne maximálisan törölni.

A másik, amit már korábban is említettem, hogy verbálisan megvédeni saját magam. Azt nagyon meg kéne tanulnom a közösséggel szemben. Mert alapvetően amikor szülőkkel voltam együtt, akkor meg tudtam védei magam, de a közösségben nem ment. Nem tudom miért. Mindig azt mondták nekem, hogy meg fognak majd verni, ne csináljak magamnak ellenséget. De ez is hülyeség. Én is környezet vagyok ugyanúgy, mint a másik. Ha belegondolok a mai napig attól tartok, hogy ha verbálisan megvédem magam, akkor valami olyat csinál a másik, számomra idegen személy, hogy nekem az szörnyű lesz az életemben.


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 11

Sziasztok!

Épp gyötör itthon az egyedüllét és magány. Rossz érzés. Az ember feje bezsong tőle. Jó lenne, ha nem lennének a kommunikációs akadályaim. Amikor beszélnek hozzám, vannak pontok, amikor megtorpanok, és elkezdek magamban kételkedni, hogy igazából mi is a szándéka a másiknak velem szembe... hogy igazából mit is akar mondani azzal, amit velem közöl. Nem szeretem egy beszélgetés során, amikor valaki előveszi a rossz arcát, azt az érzelmileg fejletlen/éretlen énjét, és azon a szűrőn keresztül akarja a célját elérni. Ilyenkor kéne nekem kiállnom saját magamért, és a saját akaratomat érvényesítenem. Vagy akár (szituációtól függően) beleállni a konfliktusba. De nem mindig teszem, de szerencsére volt jó pár példa, amikor megtettem, és nagyon jó volt. Vannak esetek, amikor igazából attól tartok, ha megtenném, nagyon rossz következményei lennének. De ez az, amit megint nem tudok eldönteni. Mikortól számítana rossznak a megnyilvánulásom? Miért / ugyan miért lenne rossz, ha beleállnék, és elmondanám a véleményem?

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen