1830
Jah. A "ne legyé má depressziós" az nem szokott beválni sajna.
a létezés rabszolgája
képtelennek lenni örülni, hinni, remélni, fejlődni, és tehetetlenül nézni mindezt rosszabb mint a halál
ez a teljesen fölösleges létezés
nem akarni semmit, nem tenni semmit, nem várni semmit, nem remélni semmit
és közben tudni, hogy döntésem sincs efelett, mert ha lenne, akkor nem ezt választanám
a létezés ócska rabszolgájának lenni egy kiüresedett, színeitől megfosztott, teljesen érdektelen és fölöslegesnek ható, pusztulásra ítélt világban
minden utca egy szomorú és üres folyosó a semmibe
minden jó szó egy elhaló hang csupán
minden érintés hideg és idegen
minden gondolat azt sugallja, hogy add fel, hogy meg se próbáld, mert már meg van írva a sorsod, és a sorsod a boldogtalanság
nincs kiút onnan ahol magadat üldözöd
ez a teljesen fölösleges létezés
Csoportok:
- Ex Nihilo blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
2023, február 3 - 23:03
#7
2023, február 2 - 15:51
#6
Megvan még, de elsüllyesztettem már akkor dühömben. Kegyeletből nem dobom ki, de nem olvasgatom. :(
A volt férjem is azt hangoztatta mindig, hogy olyannak kellene lennem, mint ő, mennyivel könnyebb lenne nekem. Hahhh...
Miket is képzelnek magukról ezek a megmondóemberek?!?
2023, február 1 - 22:13
#5
Az kemény... Ilyet senkinek sincs joga előírni. Ki kell dobni a francba.
2023, február 1 - 15:09
#4
És amikor a szüleid megmondják, hogy minek kell örülnöd és mikor kell sírnod. Évtizedeken keresztül. Akkor hogyan is tudsz ebből végre váltani?
Ezt kéne a pszichoterápián erőltetni, hogy TE MAGAD valahogy rájöhess, mi a jó neked.
Nekem anyám, Isten nyugosztalja, írt egy papírt, hogy minek örülhetnék az életemben. 
Már olyan szinten vagyok a lázadásban 50 évesen, hogy a társadalmi konvenciók is elhalványodnak, akkor is dafke, ha nekem is jó lehetne.
2023, január 30 - 00:33
#3
hát köszönöm, megpróbáltam kiírni, hátha segít
2023, január 30 - 00:25
#2
:( , de szépen írsz!
Legfrissebb hozzászólások