Szomorú Hétvége

Sokszor hangoztattam már, de úgy látszik nem elégszer, ne játszatok a pszichiátriával! Az osztályos kezeléskor zombit gyártanak belőlünk, utána jön az intézet (annak aki sokszor kerül be az osztályra) és onnan egy-két év alatt tepsi.

 

 

 

 

Ezt személyes ismerőseim életútjainak ismerete alapján írom.

 

 

Nem jó kedvemből írom. El vagyok keseredve, hogy ennyi egy ember élete.

 

 

 

 

Kutyákat, kismalacokat, macskákat -- mit tudom én még miket -- mentünk. Tüntetéseket szervezünk az internetadó ellen. (Ilyen blődségnek beugrani, eh... ha nem érted nézd meg -=>  kormány irányzat az internettel kapcsolatban 2017: "szupergyors internetet az országban mindenhova". Lassan a legkisebb falvakban is optika van, írom ezt egy 4 ezer fős településről ahol mostanában kötötték be az optikai hálózatot, és tudomásom van egy, az ózdi országrészen lévő apró településről is, ahol szintén nemrég vezették be az optikát. Igaz kenyérre nem nagyon telik ott, az ott élő szerint is egy "nyomortelep", DE(!) optika az van! Juhúúú!)

 

 

 

 

 

 

 

Nos, ez aprócska kitérő után vessük magunk újra a pszichiátriai ipar örlő malmainak elemzésébe.

 

 

 

Először rosszul vagy. Parázol, nem tudod mi van. Jönnek bácsik, nénik néznek vizsgálnak. Kapsz injekciót. (Ettől majd megnyugszik alapon.) És bedugnak az osztályra.

 

 

 

 

 

 

Az antipszichotikumot úgy lehetne talán jellemezni, mint egy kényszerzubbonyt az agy számára.

 

De azt nagyon jól tudja mindenki, hogy ha kényszerzubbonyba kötöl valakit, az attól még ugyan olyan rosszul érzi magát, úgyan úgy kínlódik, csak tehetetlenné válik. "A bácsik, nénik" szemszögéből érthető, hiszen így a társadalomra már (talán) nem olyan veszélyes. "Ártalmatlanná válik." 

 

Senki kívülálló -- aki még nem járt így, nem tudja milyen az anticicón élni. A Zagyad tiltakozik ellene! Küzd! -=> jönnek a mellékhatások, majd szépen lassan átadja magát (tehetetlenségében) a vegyület hatásának, a mellékhatások ilyenkor már háttérbe szorulnak, de a kín(!), lelked mozgató rugója(!), a bármi áron ÉLNI(!) akarás, nem hagyja nyugodni agyadat, néha fel-fel lángoló küzdelem ez, van aki ilyenkor még belő egy extra akármit. Van aki vág, van aki bekerül, van aki nem.

 

Szal így megy ez.

 

Így a végére egy kis cukorka, üdv.

 

 

 

 

Offline

még annyi hogy az ismik családjával beszéltem telefonon onnan tudtam meg a híreket. még a kórházakat is telóztam. szal kiborultam rendesen. egy "bizonyos illeto" (o tudja magáról ki) --- ezentul kuzmics kedvéért mindig igy irom Tongue  -- hallhatta is ahogy kiborultam mert totál magam alatt voltam, és hálisten hogy elmondhattam neki, segített. és az is hogy ide leírhattam.

 

 

valahogy fel kell az embernek dolgoznia az őt érő negatív hatásokat, különben tényleg belerokkan.

 

nyah. kezd kiegyensúlyozottabb kedvem lenni.

Offline

nem akartam konkrét történeteket írni, megnevezni stb, hiszen mindegyik mögött egy-egy igen megrázó családi dráma áll. nem könnyű ilyen döntéseket meghozni.

na jó leírom. "ismerős"-t írtam mert nem akartam bajt. nem akartam megint ezt:

 

 

de jó legyen leírom (csak hogy kuzmicsnak hitelesebb legyen -- meg ezek szerint másoknak is) szal

 

egyik arc itt lakott azon a telepulesen ahol en. napi szinten talalkoztunk. akik ismernek tudjak is kirol van szo. lakott irom. irom. ugyanis amint "bekerulsz" az intezetbe. a lakcim kartyadon az inezet szerepel!!! igen harom felkialtojel. mert ez szornyu. mindent, de mindent elvesznek ami emberre tesz.

és

és most kapom a hirt hogy az orvos nem engedi ki mert rosszul van

harmincegynehány éves életerős emberről beszélünk

teccik erteni? hanem hát nem.

 

a másik

 

a másik "ismerős" pedig az a volt barátnőm akivel hosszu evekig civódtunk mint kapcsolat. akik ismernek szintén tudják kiről van szó. most kapom a hirt hogy bent van ... itt es itt ... ha csak (mondja az illeto) hacsak már el nem vitták máshová. na ugyan hová. szerinted városi zártosztályról hova visznek? vagy intézet vagy tepsi. más út onnan nem nagyon van. na itt telt be a pohár! bőgtem egész reggel.

 

ezek után írtam ezt hogy vigyázzatok.

 

 

ennyi.

 

a lényeg pont kuzmics azon megjegyzése hogy röhögni bejárni. csináld csak de ez a vége ennek az utnak. mondom ezt 20 éves átriai múlttal mindhármunk részéről.

 

ui: néha rettegek ha ara gondolok bekerülök megint.

 

ja és még egy ráadás +1 "ismi" igen ismi mert nem szokás ilyeneket irni konkrétan. szal ez az "illető" (magára fog ismerni majd kapom a pofonokat) Smile megkapta dokitól konkrétan: ha mégegyzser meglátják az átria közelében intézetbe csukják.

 

ui.2:

 

ja és azt írtam már hogy nekem megmondta az akkor o.v.f. hogy akkor tölti kifelé a papirokat amivel átszállítanak? egyetlen reményem a családom maradt hogy ők vállaltak és kérték NE tegye.

 

na ennyit erról hogy miért parázok mint állat az intézetektől/átriai osztályoktól.

 

bocs ha sok voltam de ez most kikivánkozott.

Offline

már aszt hittem, hogy roboman írta, de az írás nem volt annyira kifinomult Smile

állítólagos ismerős története, no comment, igazságtartalma megkérdőjelezhető

én súlyos D ellenére feltöltődni és röhögni az ismerős beteggekkel járok a zártra, majd a nyílt osztályokra (csak pszichiátriai beteggel tartok kapcsolatot)

antipszichotikum szedés: tüneteim 99%-t mérséklődtek

1-2 nehéz év után ismét megtaláltam magam és kb. egyensúlyban élek, nem teljes értékű az tény, de ez van

 

Offline

És mi történt az ismerősöddel?

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
//