3 nap menny a sivár pokolban na meg a kötődés

aquabird képe

Na az a helyzet, hogy voltam rajztanfolyamon és csodás 3 nap volt ez! Esküszöm! Rengeteg dícséret, megértés, semmi agymenés részemről, csak a kellemes boldogság?!? Aztán most megint ugyanazon a szinten vagyok mint előtte, napi szenvedés, és a saját sötét örvényembe lefelé sodródás. Az az érzésem észre se veszem és saját magam hajtom ebbe bele. Ráadásul már nem egyszer sírtam el magam, mert hiányzik a terapeutám. 3 hétig nem látom most aztán később újabb 2 hétig megint nem. Annyira idiótán érzem magam, hogy ennyire kötődöm hozzá.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

érdekes ez, ahányan vagyunk, annyiféle terapeuta és annyiféle 'mi' , amíg szabin vagyok megbeszéltük, hogy mehetek kétszer, mert szerinte kéne, csak a melo miatt nem tudok ... kétszer egy-egy héten mert közben egy hetet meg majd aug. ban két hetet lesz szabin ... én meg ellenállok, az elszakadás véglett hogy legszivesebben csak aug.ban mennék ... amit írtál. Nekem ez így ijesztő. hogy kétszer aztán meg egyszer se. Persze, pótlás és jó hogy jövő héttől szabin leszek mert tényleg tudnék menni...de rettegek hogy lesz ez a nyár!


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

írok egy blogbejegyzést... egy üveg bor ma el fog fogyni ... holnap megyek...de épp az írás kapcsán, amiket reagált rettenetesen félek, nem szabad, nem szabadna .... rettegek, hogy tönkreteszek mindent vele is ... és csak sírok ... sad bocs, ez most ilyen állapot....mást biztatni abban a pillanatban épp mindig könnyebb.

Amúgy igen, úgy gondolom, ő mondja meg ha szerinte vége, mert mindig azt mondja menjek bármi szar is van, menjek ... azt mondanám nem kötődök hozzá, mert nem tudok kötődni, de ez nem teljesen igaz. Azt mondta évekig kell szerinte járnom, ezt konkrétan mondta, szóval majd szól, ha vége. és akkor tényleg vége.

Nekem már a ma estével is. sad Rettegek, hogy boldogulunk egymással holnap. Vagyis inkább ő velem, mert az a nehéz része.


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 13

intro86 nagyon köszi, hogy ezt leírtad! Én is tudom, hogy egy terápiás kapcsolat kötődéssel jár, de nehéz elfogadni, hogy ennyire erőssel részemről :/ azt hiszem ha visszajön meg is fogom ezt beszélni vele, hátha tud valami hasznosat mondani. Én is rettegtem/rettegek hogy mi lesz ilyen hosszú időn keresztül. Ráadásul először azt mondta nekem hogy ha akarok mehetek augusztus végén csak legközelebb, mert így ugye csak 1-1alkalom van a szabadságai között, erre fölvetettem neki h elég fontos vagyok-e. Azóta bizonygatja, hogy igen fontos vagyok.

Bennem is felmerült, hogy írok neki, de ugye a telefonálás, meghogy írás az is arra van hogyha úgymond vészhelyzet van, szóval lebeszéltem magam, hogy ez hülyeség.

Szerintem egyébként nem jársz vele jobban, ha előtte már megpróbálod elszakítani magadtól, hiszen akkor sokkal hosszabb időt kell kibírnod nélküle, bár nyilván a terápiák későbbi szakaszában az a cél, hogy önállóan is képes legyél boldogulni, de szerintem legalábbis én úgy veszem ki te még nem ott tartasz, erre majd inkább a terapeuta tesz majd javaslatot ha úgy látja.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

Szia.

Nem vagy idióta. Én is ... bár én nehezebben engedem bele már magam a kötődésbe de ez egy olyan kapcsolat, ahol kötődsz. Amikor épp nagyon kiborulok sírok, nem feltétlen miatta, bármi más miatt, néha leírom neki, de mindig finoman visszavesz, hogy ne írjak ... mert sajnálja, de nem jó így írásban.. szóval muszáj vagyok egyedül jobban lenni és kibírni a hetet nélküle és elég is egy kis jel amiből azt érzem, visszautasítás, stop, csak lebegek, hogy ne érezzek, megoldom. A munka miatt nem tudok heti kétszer menni ... elvileg kéne. Most 3 hétig szabin leszek és igen, ő is lesz szabin. Sajnos, ők is emberek, el kell fogadnunk hogy ők is vannak szabadságon. Én bezárok, lebegek, végignyomom nélküle is ... sad és én is .... rettegek mi lesz ha júliusban lesz  1hét amikor nem lesz, augusztusban meg egyszerre két hét ... az rengeteg sad .... ha három hét lenne abba meg bele se gondolok. Mikor legutóbb három hétig ( akkor is a rohadt munka miatt) nem tudtam menni, ez hétközben, utána alig lehetett összekaparni.

Látod, te máris ügyesebb vagy hogy kimondod ....én sose mondanám ki, hogy hiányzik, pedig biztos valahol így van nálam is, csak én lebegek vagy alszok, olvasok, vagy fekszek. Volt mikor úgy akartam elejét venni az elhagyatottságnak hogy azt mondogattam ahogy jönnek az üres hetek, amikor szabin lesz egy két hét én már előtte se mennék, el akartam magam szakítani tőle előbb, hogy akkor majd ne fájjon annyira ... de nem engedi, sőt előtte, kivételesen tudok duplán menni mert szabin vagyok akkor én, de félek, épp mert duplán megyek utána még inkább fog fájni a hiánya. MEGÉRTELEK! ŐSZINTÉN! Amúgy azt mondta nekem egyszer, hogy nem csak mi, hanem ők, a pszichológusok (vagy bárki, terapeuta) is ragaszkodnak hozzánk. Természetes, hogy így érzel.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen