Megbocsájthatatlan

accatone képe

Felejthetetlen, ahogy egymásba áradt zöldesbarna tekintetünk.
Láng voltunk együtt, fölégettünk épphogy majdnem mindent magunk mögött-alatt-mellett, majd hamar ellobbantunk. 
Veszélyes kötéltáncba kezdtünk a Duna fölött- épphogy nem zuhantunk.
Suhant a busz a gyönyörű hídon, mi meg képtelenek voltunk "leállni."
Rosszmájú, szatyros néni hümmögött mögöttünk fejcsóválva.
Fejtsd meg, miért kellett egymásba menekülnie két meseszép ívű szájnak, két "Sebzett (nagybetűvel) Szívűnek", hát jöjjön a csodás közhely! 

Hogy

Szívünk, mint a térkép folyókkal, hegyekkel
Cifrázva van régi, ronda sebhelyekkel.
Az orvosság, amit benned megtaláltam, keserű placebo szép ezüstkanálban.

Nemegyszer majdnem oltári hülyeségeket csináltam, "de te okosabb voltál."

És jártuk az imádott, koszos, alkoholista várost; minden zsúfolva, tömve emberekkel, de mi kettesben voltunk.

Szörnyen megbántam ezt a pokoli önzést. "Magamnak csináltam",de valahogy mégse. Ez több volt, mint akarat.
Most felejteném a felejthetetlent, bűnhődöm a megbocsájthatatlant.
Pokoli volt a tét- pokoli az ár is, amit fizetek.
Minden jót Neked; bocsássatok meg nekem!

Megosztás Viberen