Rutin

accatone képe

Mi lenne velem nélkülem

 

Belső: cipőket látjuk szubjektív kamerából. Amikor odaér a bordásfal közelébe, a kamera felemelkedik és visszafordul (bordásfalról veszi).

Emeld föl a fejed! Ez most rólad szól. Mosolyogj már egy kicsit! Ez az. Melegíts be! Izgulsz? Kicsit felszedtél az utóbbi időben. A sok stressz, meg a környezetváltozás, ugye? Azért egy nő legyen mindig csinos. Kemény ez a harminc, de te legalább elmondhatod, hogy el(l)őtted az élet, haha, kezedbe vetted, átírtad, nem hajtottad igába a fejed.Te nem, te aztán nem!

Na gyerünk, nyomjál pár fekvőt, feneket ne emeld föl!Ez az, küzdeni azt tudsz. Meg másokon segíteni, megértőnek lenni, meghallgatni, bólogatni.

De valamiből élned is kell, nem? A figyelmed és a mosolyod értékes valuta, te is jól tudod. Ügyesen sáfárkodsz, csak rá ne jöjjenek. Ne nézz így, mindenki tudja, hogy te nem úgy értetted. Te nem. Te sose úgy.

Gyere, csináljunk pár húzódzkodást! Ez mindig nehezen ment. (megáll, mérgesen néz a kamerába, innentől félközeli az arcról a bordásfalnál) Semmi baj, mindenkinek vannak gyengeségei. Koncentráljunk a feladatra. Most nem kell azon vívódnunk, hogy mire vittük eddig, hogy mi lett volna, ha. Hogy a születésünk szükségmegoldás volt-e, meg hogy ők akkor is innának-e, ha mi nem lennénk. Pár korty borocska azért most nekünk is jólesne, nem  igaz?

De mi nem ők vagyunk, mi aztán nem.

Lábemelés hússzor. Ha akarod, hunyd le a szemed, ez most nem lesz könnyű. Szerencsére nem vagy hízékony. Látod, milyen jó, hogy anno egy éven át képes voltál koplalni. Akkor ugyan nem sikerült kellőképpen felhívnod magadra a figyelmet, de idővel csak bejött a formás cici, karcsú derekacska… Rózsadombi villa, vidéki ház, istenem, milyen szolgálatkész anyukafeleség lehettél volna!  De te nem, neked nem. Neked az elsöprő, a mindent legyőző kellett, aztán félholtan és magányosan ébredni egy kórteremben, nem igaz? Te legalább őszinte szenvedéllyel éled meg az érzéseid, és ezt nem veheti el tőled senki. Aki azt állítja,

szélsőséges vagy és ingatag, az hazudik! Retteg, frusztrált, csalódott, kiégett, és a legkevésbé sem méltó az őszinteségedre.

De mára megtanultad a leckét. Most már tudod, mit akarsz, és nem hagyod, hogy kihasználjanak. Nincs több kurválkodás, megalkuvás, farkunk behúzása. Mert jön valaki, aki érti, akinek pont te, akinek pont így. Most majd jól megmutatod. Nincs több ócska meló, beteges látszatkapcsolat, hazug pótcselekvés. Most majd versbe veszed a mindenséget. Jöhet a siker, a csillogás. Csak előbb igazítsd meg a szemüveged, okoska! A lobonc hajadat is megmoshatnád, gáz, hogy ilyen össze-vissza áll. (erre már leugrik a bordásfalról, a kamera hátrál) Na, nem kell úgy mellre szívni, kislány. (kicsit kergeti a kamerát) Jól van, akkor szaladjunk egy kicsit.

Ezt szeretem benned, hogy téged már mindenki leírt, de te mégsem adtad fel.

Atyaég, mennyi energiád van még mindig! Komolyan mondom, bírom az együgyűséged. Te olyan „jó” vagy. Na, mutasd, hol a helyed! Ott? (vonszol egyet magán)

Hol a helyed?

 Helyedre! (visszalép az előző helyre)

 

Áh, mégiscsak ott. Érzed a vádlit? Na, látod, ahelyett, hogy örülnél, hogy vigyázok rád.

Hisz te nem vagy egyedül, te nem, te sosem. (falnak támaszkodik, nézőpont újra a cipőre vetül)

accatone képe
Offline
Csatlakozott: 2011 máj 20

 Szia Eszter!

Köszönöm, hogy olvasod / olvassátok az írásaim!Smile Hogy jól vagyok-e? Nem fogható ahhoz az időszakhoz, amikor még nem volt meg a kisfiam- egy sokkal stabilabb élethelyzetben vagyok azóta, amióta anya lettem. Viszont a szorongás, a depresszó, a magammal való elégedetlenség (és a krónikus fáradtság) időről-időre beárnyékolják az életemet.Vannak jobb, aztán megint rosszabb időszakok. Stabilan labilis... De korántsem annyira, mint rég, annál azért jóval stabilabb! Vannak hullámzások, de azért továbbra is sokkal kisebb amplitúdóval. Volt, hogy megpróbáltam gyógyszert szedni, nem volt jó, abbahagytam. Áter javaslatára megint megpróbáltam vmi mást, megint csak rosszabb lett, megint abbahagytam. Úgyhogy jelenleg gyógyszer nélkül, "tisztán" próbálok boldogulni. Egyébként van itthon tartalék gyogyim, amit szintén az áter írt ki, ha nagyon úgy érezném, hogy összedől körülöttem minden...De még nem bontottam föl, remélem nem is fog kelleni. Ja, és nagyon várom a tavaszt, a napsütést, a meleget, a zöld lombokat stb. Nagyon-nagyon!Smile

babarczyeszter képe
Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Köszönjük az újabb novellát Smile Jól vagy most? 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges