61 éves vagyok; 1992 óta, tehát 23 éve gyógyult pánikbeteg, amihez társult személyiségzavartól kezdve, sok minden. Feltehetően diszfunkcionális családban nevelkedtem és bizony depressziós kisgyerek voltam. 

Problémáim gyermekem születése után kezdődtek, abban az időben alig volt gyógyszer, terápiás lehetőség. 11 évig mindenféle terápiára jártam, feküdtem kórházban ... szóval átéltem, amit szorongás ügyben át lehetett.

Rengeteget olvastam és olvasok ma is pszichológia tárgykörben. A "bulvár-pszichológiát" kerülöm, igyekszem a visszaigazolt tudomány eredményeiből tájékozódni. 

Egyetemet végeztem, kettőt. Az egyik egyetem a megélhetésemet, munkámat adja, a másik a lélekben szenvedő embernek nyújtható segítség-tudomány. Ismereteimet e körben is naponta praxis szinten gyakorolom.

Ma már "csak emlékből" tapasztalt szorongóként megpróbálnék segítséget adni azoknak a fiataloknak, időseknek .. az itt toporgó mindenkinek; részemről is egy próbálkozás ... köszönöm, ha befogadtok.