Azzal kezdeném, hogy muszáj kiírnom ezeket a gondolatokat magamból, mert nem tudom mihhez kezdjek!
Az én történetem nem tudom mikor kezdődött, de úgy kb.25 éve.A teljesen finom megjegyzések, amik megmaradtak a mai napig bennem:-Olyan leszel,mint keresztanyád!(Magas-180cm,110kg-os nő volt!)-Én meg kicsi kb. 3 éves! Ez volt az evés kontroll már gyerek koromban.Nagyon válogatós voltam.Szinte csokin, meg sajton nőttem fel.Később bejött a kakaóscsiga…Voltak orvosi tüneteim, nagyon sokat fájt a hasam.Vékony voltam, de nem túlzóan.Aztán a serdülőkorban megváltoztam.Kitörtem az otthoni falusi légkörből, bekerültem kollégiumba,nagyon sokat éheztem,szinte semmit nem ettem egy hétig,max.1-2 szelet kenyeret, ritka volt, hogy valamit megkóstoltam.Aztán persze hétvégén nem győztem magamba tömni a kaját.Sokat dohányoztam, sokat ittam, sokat hánytam… Először csak a piától, aztán már ha tele ettem magam akkor is… könnyen ment.164cm-hez kb 60kg voltam… Utána jött a falcolás.Nem akartam öngyilkos lenni, csak tetszett, nagyon sokáig tartott…Vagy 2 évig,szerintem akkor rám szóltak vagy pusztán vége lett a szakközépnek már nem emlékszem.Utána még 2 éves suliba elmentem,közben meghalt a nagyim akkor tudtam meg milyen a depresszió a gyász folyamata,nagyon hosszú volt…Ezután összeköltöztem a későbbi férjemmel, megtanultam főzni nem annyira érdekelt a súlyom, egyre több étellel megismerkedtem.Esküvő előtt 64lg-ról 53kgra fogytam egy „szuper” diétával….Ott kezdődött az igazi kontroll szerintem.A terhességek nem jól kezdődtek-vetélések, depresszió,stb.Műtétek stb…Utána jöttek a megmaradt terhességek, na ott hánytam eleget-savat…terhességi depresszió, egyedüllét két picivel-nagyon sok volt.Nem volt türelmem.semmi,kövérnek láttam magam.Az is voltam…
Utána 73kg-nál elkezdtem a diétázást lementem 65kg ig—sehová tovább.
38 évesen kezdtem a sport után érdeklődni, elkezdtem futni.Mentálisan nagyon felhozott.Közben meghalt apám is…Csak ez lendített túl rajta.(ekkor nem hánytam)
Közben az idősebb lányomnál jelentkezett az anorexia nervosa-amikor rájöttem már 47-35kgra fogyasztotta magát 12 évesen.Utána elkezdett hízni,visszajött 54ig,most 15 múlt majdnem 16-bekerült a koleszba és megindult a lejtőn…. A falcolás volt amikor felhívtak, szuper… Depressziós lett, annyira lefogasztotta magát ismét-38kg-persze ez nem egyszerű tudom. Látom.Az éhség mardossa , de nem hajlandó enni, mert fizikai fájdalmat érez.Ha nemeszik akkor meg miattunk van lelkiismeret furdalása… Én jelenleg hányok.. minden este..56 kg vagyok. Sportolok,de szétesek úgy érzem..
Felhívtam a pszichót , vegyék fel… Fűt fát megígért már, nem tud hízni… Nem tudja, hogy én miatta hányok minden este..
Nehéz ez..
Mindenki szenved
Köszönöm, hogy meghallgattatok!
Egész családnak kéne pszichoterapeuta, aki a táplálkozási zavarok szakértője.
A táplálkozási zavarok és testképzavar gyakran önbizalomhiányból fakadnak meg megfelelési kényszerekből, és olyan élethelyzetekből ,melyekben nem érezzük magunk jól.