Pocsékul érzem magam. A szorongás és a depresszió teljesen felemészt. 3 évvel ezelőtt diagnosztizáltak,ekkor kezdtem gyógyszereket szedni,de úgy érzem teljesen feleslegesek.Nem szeretem a munkámat, idén egyetemre szerettem volna menni,de emelt érettségi kell hozzá,ami azt jelenti,hogy újra bekéne mennem egy iskolába érettségizni,de a szociális szorongásom ezt nem engedi. Itthonról is elakarok költözni,de anyagilag nem engedhetem meg azt,hogy egyedül fizessek albérletet+minden mást,és kutyám is van őt se tudnám hétköznap csak 2x sétáltatni,mert 12 órában dolgozom…
Barátaim nincsenek. Éjszakánként félve alszom nem akarok aludni sem ébren lenni. Utálok emberek között lenni,de egyedül is.
Szerintem ezaz egész sosem lesz jobb…
„Barátaim nincsenek. Éjszakánként félve alszom nem akarok aludni sem ébren lenni. Utálok emberek között lenni,de egyedül is.” – ismerős.
Ha a szorongást legyőzve tudnál csinálni emeltet, és bekerülnél egyetemre, oda be tudnál járni? Munka közben nincs szocfób?
Hát szerintem egyetemre se tudnék bejárni,ha be is kerülnék,csak a fejemben tűnt hirtelen egyszerűbbnek. Munkahelyemen is van szocfóbiám(igaz nem olyan erősen már) nem szeretem,ha beszélnek hozzám vagy mellém ülnek az ebédlőben,de ők ezt már megszokták.
„I’m scared to get close, and I hate being alone
I long for that feeling to not feel at all
The higher I get, the lower I’ll sink
I can’t drown my demons, they know how to swim”
[bmth]
Szia Manna!
Nagyon sajnálom amiket leírtál, minden együttérzésem a tied amiért még mindig talpon vagy.
Középiskolában én is küzdöttem (küzdök) hasonló dolgokkal mint szociális szorongás stb. Sajnos az oktatási rendszerünk nem tesz hozzá sokat, hogy az ember többet tanuljon meg magáról és ezáltal pontosabb képe legyen a jövőről lásd én most 2 év kereskedelem és marketing után döntöttem teljesen új egyetem mellett.
Nekem sokat segít, hogy minden napra új kihívásként tekintek. Először szerintem tűzz ki (bármilyen nehéz is) kisebb célokat. Minden napra valamit amiért érdemes élni. Akár lehet az is, hogy a mai nap nem fogok szorongani vagy hasonló. Egy idő után pedig sokat tanul az ember magáról és megtanulja azonosítani a negatív érzelmeit is. Ha pedig ez sikerül akár a szemléletmódodon is tudsz változtatni. Félre ne érts nem úgy, hogy a szarra fénylő szarként tekintesz, hanem csak szimplán kihívásként.
Az is jó, hogy ha sem munkában sem tanulmányokban nem tagadod meg magadat hanem olyan dolgot csinálsz amit szeretsz, mert az leköt/elvonja a figyelmedet.
Ha beszélgetni szeretnél a borderguy2000@gmail.com e-mail címre írj nyugodtan!
Én hiszek benne, hogy előbb utóbb megtalálod magadban az erőt ami ahhoz kell, hogy segíts magadon!
Üdvözlettel:
BorderGuy Milán